Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

‘'xJáíAfm 1983. MÁRCIUS 12.. SZOMBAT Színházt levét. Minden Egész eltörött Amikor egy reg­gel Gregor Sam- $a nyugtalan ál­mából felébredt, szörnyű féreggé változva találta rnagát ágyában. Ezzel a hát­borzongató kijelentést tartal­mazó mondattal kezdődik Franz Kafka 1912 végén írott elbeszélése, Az átváltozás. A féreggé változott prágai fia­talember, a szorgalmas és kö­telességtudó textilügynök aztán végigéli a vegetatív lénnyé leépülés teljes folya­matát, míg — családja nagy megkönnyebbülésére — el nem pusztul, s száraz, zör- gős, undorító kitinvázát sze­métbe nem söpri a cselédlány. Látogatóba érkezik a híres Utazó az isten háta mögötti fegyenctelepre, hogy meg­szemléljen egy különleges íté­letvégrehajtást: a telep ko­rábbi, már elhunyt parancs­noka olyan gépet szerkesztett, mely az elítélt hátába egyre jobban belemélyedő tűkkel rajzolja a csupasz testre azt a paragrafust, melynek szövege az elkövetett vétséget tartal­mazza. A hat órán át tartó procedúra végén az elítélt éppoly kevéssé tudja, miért is ítélték el, mit is követett el, mint az eljárás kezdetén. A fegyencgyarmaton, ez az 1914 októberéből való Kafka-novel- la, a legismertebb Kafka-mű, A per írása közben, mintegy annak melléktermékeként szü­letett. A Hagenbeck-cég egzotikus állatokat begyűjtő vadászex­pedíciója az afrikai Arany­parton foglyul ejt egy majmot. A majomról mihamar kiderül: intelligenciája oly magas, hogy tökéletesen megtanul az emberek nyelvén, sőt: maga számol be a vele történtekről a tudósok testületé előtt. Az 1914—1916 között írott Kafka- elbeszélés, a Jelentés az Aka­démiának, Rőtpéter névre hallgató majomhőse többek között ezt mondja: E földön azóta is páratlan erőfeszítés­sel elértem egy átlagos mű­veltségű európai ember szín­vonalát. önmagában véve ez semmi talán, annyiban azon­ban mégis valami, hogy segí­tett kikerülnöm a ketrecből... Riasztó-fantasztikus módon rovarrá változó fiatalember; végül is a Gépezet használa­tának jogosultságát önnön ön­kéntes kivégeztetésével iga­zodó tiszt; a ketrec félelmétől az emberré válás iszonyú kín­jait is vállaló Rőtpéter — a száz éve született Franz Kaf­ka teremtményei közül nem is a legfantasztikusabbak. Élet­műve — mely ma már teljes egészében olvasható magyarul is, sőt, naplóit, leveleit is ki­adtuk nemrég — tulajdonkép­pen nem más, mint a legfan­tasztikusabb szorongások és félelmek, a legdermesztőbb magányok kétségbeesett, ugyanakkor hűvösen tárgyi­lagos leírása. Kafka Prágában született és élt. Zsidó családból szárma­zott, németül beszélt és írt, a cseh Prágában, mely az Oszt­rák—Magyar Monarchia egyik szellemi központja, s egyben az egyik ipari (s következés­képpen: munkás) centruma is volt. Ráadásul polgári família tagja volt. Többszörös gyűrű zárta hát körül: származása, nyelve, osztályhelyzete, ál­lampolgársága. S talán a leg­szorosabb, legerősebb gyűrű: az utolsó esztendeit élő, fan­tasztikus képződmény, a Mo­narchia maga. A szorongások, félelmek legfőbb oka, mert az áttekinthetetlenségig és értel­metlenségig tökéletesített bü­rokratikus gépezetben a kis­ember teljességgel elveszett­nek érezheti magát, felfog- hatatlannak érzi az életét, sor­sát mozgató erőket, megsem­misítőnek a személytelenné fi­nomult hatalmat, mely ítél­kezhet fölötte, dönthet életé­ről vagy haláláról anélkül, hogy az ember tudná, miben, miért, hogyan vétkezett, mi a bűne — ha van bűne egyálta­lán, de hát ezt sem tudhatja meg, mert, mint A fegyenc­gyarmaton tisztje mondja: ... a vétkesség mindig két­ségbevonhatatlan. A világ irrealitását, felbom­lását akkortájt szerte Európá­ban, de közelebbről a Mo­narchiában is érzékeny mű­vészek sora fogalmazta meg, fejezte ki. Nagyjából ugyan­abban az időszakban, ami­kor Kafka az első novel- láskötete elbeszéléseit írja, a Monarchia egy másik nemze­tisége fővárosában, Budapes­ten, 1909-ben megjelenik egy verseskötet. A címe: Szeret­ném, ha szeretnének. A költő, Ady Endre, aki hat esztendő­vel volt idősebb Kafkánál. Nem jut itt hely a kötet hang­ját invokáló nagy vers idézé­sére, de bárki fellapozhatja, s akkor az utolsó strófában ugyanazt találja, amit Kafka talált maga körül a világban, sőt, az emberben: Szeretném, hogyha szeretnének / S len­nék valakié, / Lennék valakié. A verseskötet egyik, mind­össze tizenként rövid sorból álló verse pedig, a Kocsi-út az éjszakában, még pontosabban fogalmaz: Minden Egész eltö­rött, / Minden láng csak ré­szekben lobban, / Minden sze­relem darabokban, / Minden Egész eltörött. Kafka pedig ezt írja egy későbbi levelé­ben (1920-ban), Az én. környe­zetemben lehetetlen emberi módon élni. Az elidegenedés írója — szoktuk Kafkára mondani, s a címkével elintézettnek vesszük irodalomtörténeti besorolását Holott nem ártana elgondol­kodni azon, mitől is idegene­déit el Kafka? Származása nyomasztó tényeitől? A más nyelvi közegben használt anyanyelvétől? A várostól, melyet szeretett s melyben mégis idegen volt? Családjá­tól? Barátaitól? A Monarchiá­tól, mely épp a századelőn fantasztikusan gazdag szelle­mi életet produkált, Krakkó­tól Prágáig, Budapesttől Zág­rábig, Bécstől Brassóig? Vagy önmagától, a neurotikus, élet­idegen, tüdőbeteg Franz Kaf­kától, a biztosítóintézeti kis­tisztviselőtől. őst — talán a szü­letés centenáriu­mának tiszteleté­re is a Radnóti Miklós Színpadon — a fen­tebb említett három írásból Hasonlatok címmel Darvas Iván színművész átdolgozásá­ban, rendezői közreműködésé­vel, s az egyik írás — a Je­lentés az Akadémiának — előadásával fut egy elvileg ép­pen erre a színpadra illő mű­sor. Ám a kafkal művek lég­köre, a realitásokból kiinduló, de azokon túllépő fantaszti­kum, a szorongás és félelem irreális-szürreális atmoszférá­ja, az elidegenedés néhol ab­szurd mozzanatai hiányoznak ebből a műsorból. Mintha egy más képsíkba fordítódna át Kafka: a pepecselő kisrealiz- muséba a felkavaró és sokkal mélyebben megragadó fan­tasztikus realizmusé helyett. Ez az összeállítás — mely rá­adásul itt-ott megfejeli Kafkát nem Kafka-szövegekkel — sajnos nem igazolja, hogy Franz Kafka a XX. század egyik meghatározó jelentőségű írója volt. Takács István M Ceglédberceli együttműködés Volt rá bátorságuk Egy döntést nem hajtottak végre. Ceglédbercel taná­csa elhatározta: integrált szervezetbe egyesíti a köjzség oktatási és közművelődési intézményeit. A határidő tavaly lejárt. Csakhogy időközben a megyei tanács művelődésügy i osztályával folytatott konzultációk során meggyőződ­tek arról, hogy az összevonás feltételei még nincsenek meg. Ha a döntést végrehajtják, úgy a helybéliek eset­leg büszkélkedhettek volna: az elsők között hozták létre az elvileg valóban korszerű formát. Az újdonság iránti nyitottság, fogékonyság elismerést érdemel, de legalább ekkora megbecsülés jár azért, hogy a később felmerült szakmai vélemények alapján volt bátorságuk elállni a már kész tervtől. Mindezeket számbavéve különösen ér­dekes: milyen alkalmakat kínálnak a szabad idő kelle­mes és hasznos eltöltésére jelenleg a közművelődési intézmények? ezeknek csak kis hányadába járnak kizárólag gyerekek. Pest megye területén Ceg- léüberceien működik a legre- gibö muntcásKorus: lüla-uen alakult és jelenleg 60 tagja van (köztük a könyvtár ve­zetője). Legutóbb a múlt hét szombatján szerepeltek Duna­keszin, a Vanaor Sándor munkasénekkari szemlén. A kézimunka szakköroe több­nyire idős asszonyok járnak, de gyakran kerekedik kedvük zártkörű rendezvények szer­vezésére is. A kismamaklub látogatottsága hullámzó, mert a picinyek gyakran átalakít­ják a marnak programját. Az ifjúsági klub tagjai viszont nemregen fejezték be a pin­cehelyiségük felújítását. A fotósok már több kiállítást tartottak a művelődési ház előcsarnokában. A német ha­gyományőrző együttes sajnos kissé megfáradt, legalábbis úgy tűnik. Annál élénkebben működik a kertbarátok köre, amely a művelődési ház és a könyvtár közös rendezésében a közel­múltban rendezett borver­senyt, ahol 40 szőlősgazda kínálta termését. A hobbi­kerteknél csak a kismotor- és az autóvezetés iránt na­gyobb az érdeklődés: két cso­portot is kellett indítani, akárcsak a szabás-varrásból. Néha nehéz helyet szorítani minden érdeklődési körnek, mert több iskolai szakkörnek is a művelődési ház ad ott­hont, például a bélyeggyűj­tőknek és az úttörőzenekar­nak. Mégis újabb társaságok szerveződnek: alakulóban van a nyugdíjasok klubja és a községi színjátszó csoport. A statisztikák, még ha hi­telesek is, akkor sem mindig Nehéz év után A művelődési házzal közös épületben kapott elhelyezést a könyvtár egyetlen helyiség­ben, amelyet mostanra alapo­san kinőtt. Már 13 ezer kötet van bezsúfolva a mindössze 55 négyzetméternyi terembe. S nehéz elképzelni, hogy mi­ként fér el a polcok között egy-egy iskolai osztály a ne­velési-oktatási tervben előírt kötelező könyvtári órákon, jegyzetelni aligha lehet. — Nehéz évet zártunk — kezdte a beszélgetést Fodor Rétemé könyvtárvezető. — Sajnos elég nagy mértékben csökkent az olvasók száma. A kolléganőm alig járt be dol­gozni, mert az utolsó évet vé­gezte a főiskolán, aztán meg kilépett: elment tanítani. Ezért a hatnapos nyitvatar- tás öt napra zsugorodott, rá­adásul, mivel nekem itt kel­lett lennem, nem értem rá ki­menni a községbe, az emberek közé. A kapcsolatok a köl- csönzőpult két oldalára csök­kentek. A reális képhez tartozik, hogy Ceglédbercelen még így is sokkal több az olvasó, mint a megyei átlag. És ami örven- | detesebb: a felnőtt könyvtár­látogatók száma — ha ^evés­sel is, de — növekedett. S az összességében kevesebb olvasó ugyanannyi kötetet kölcsön­zött ki, mint előző évben a nagyobb létszám. Jutott azért erő, energia és hely egy kis könyvtárosklub fenntartására is, amelynek 24 felsőtagozatos gyerek a rend­szeres látogatója. Ez a társa­ság egy különleges kapocs szerepét is betölti, hiszen évente kétszer műsort rendez­nek és saját kezűleg ajándé­kokat készítenek az óvodások­nak. Mondhatnánk: biblioté­kába csábítják a következő generációt. Emellett, a kis könyvtárosait időnként meg­hívják foglalkozásaikra a szü­leiket, bekapcsolják az előttük járó generációt. Közben maguk is egyre több szállal kötődnek az irodalmi élményekhez, és az olvasás propagálói lesznek. Törzsvendégek Ezúttal a közművelődési munkának csak egyetlen sze­letére figyeltünk: a kevésbé látványos, mindennapi tevé­kenységre. Bár említhettük volna az író-olvasó találkozó­kat, vagy néhány kiállítást. A művelődési ház tevékenységé­ből is csak a rendszeres prog­ramokat jelentő szakköröket említjük. , Gimesi János igaz­gató tucatnyi közművelődési kis csoportot tart nyilván, s fejezik ki a valót. Ceglédber­celen például a látogatók szá­ma azt mutatja, hogy minden hat évnél idősebb állampol­gár évente hétszer megfordul a könyvtárban és a művelő­dési házban. Ezt aligha hihet­jük, de az reális, hogy a ket­tős intézménynek hozzávető­legesen ezer törzsvendége van. Ez pedig a lakosságnak több mint egyötöde. Megtartó erők A közöség vezetői és az ott élők többsége szeretné, ha te­lepülésük megszerezné a nagyközségi rangot. Ennek feltétele az is, hogy a népes­ség száma meghaladja az öt­ezret. 1981-ben 4906 volt a lé- lekszám, tavaly néhány tucat­tal gyarapodtak. A nagyközsé­gi címhez ez kevés, de nem is csökken a Iélekszám. Ceg­lédbercel rendelkezik lakos­ságmegtartó erővel, s ennek egyik tényezője a művelődést- szórakozást kínáló intézmé­nyek működése, együttműkö­dése. Az elmúlt héten akár zárva lehetett volna a művelődési ház: az igazgató a zsámbéki főiskolán tanult, a művészeti előadó pedig lázas beteg lett. A könyvtárvezető vette át szerepüket a házban, s a napi tennivalókat bonyolította, pénteken gyermekszínházi előadást tartottak. De hát a két intézménynek nem ez volt az első közös munkája. Megkezdődött mégis valami a tervezett integrációból: a tar­talmi tevékenység simul ösz- sze. Krlsri György Előhang Petőfi — a költő relik­viái és utóélete a képzőmű­vészetben címmel március 14-én, hétfőn kiállítás nyí­lik meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ezzel a tárlattal az állan­dó Petőfi-kiállítás régi hiányát pótolják — ideig­lenesen — a szakemberek. Az 1848-as márciusi for­radalom évfordulója alkal­mából megnyíló tárlat anyagát a múzeum, vala­mint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből válogatták össze. Csaknem 150 képzőművészeti alko­tást és relikviát mutatnak be, a múzeumlátogatók előtt még ismeretlen össze­állításban. Az érdeklődők 1850-től napjainkig kísér­hetik nyomon: hogyan élt Petőfi alakja a művészek képzeletében, s miként vál­tozott szemléletük a kü­lönböző korszakokban. A közönség elé tárják többek között Madarász Viktor Petőfi halála című festmé­nyét, Benczúr Gyula Petőfi arcképe című alkotását, Ferenczy Béni Petőfi című bronzszobrát. Emellett szá­mos festmény és grafika, szobor, érme és plakett teszi teljessé a Petőfi-áb- vázolások bemutatóját. A relikviák között a költő egyes használati tárgyait, ruhadarabjait és bútorait sorakoztatják fel. A kiállí­tást olyan fotósorozat fog­ja át keretként, amely a Petőfi-emlékhelyeken tar­tott ünnepségeket idézi fel. A hétfőn megnyíló tárla­tot magába foglalja majd az állandó kiállítás, amely a tervek szerint a múzeumi hónapra ölt végleges for­mát. A fővárosban Tavaszi fesztivál ’83 Harmadik alkalommal ren­dezik meg gazdag kulturális és idegenforgalmi program­mal március 18. és 27. között a budapesti tavaszi feszti­vált. A három évvel ezelőtt megfogalmazott mottó — Turizmus és kultúra az em­berért — az idén érvényes. A legátfogóbb és egyeteme­sebb programokat a zene nyelvén közvetíti a tavaszi fesztivál. Erkel és Liszt, Tv-figyelq' A Népszínház Józsefvárosi Színháza mutatta be Sarkadl Imre: El­veszett paradicsom című művét. Rendező: Meczner János. Képünkön: Zubor Agnes és Dóczi János. Onedinék. Az albatrosz ha­va című történettel egyelőre ismét befejeződött Az Onedin család című angol filmsorozat az elmúlt kedden este. Egyelő­re, irtuk, mert a néző, aki im­már jó ideje kíséri lankadatlan figyelemmel ennek a brit föl­di famíliának a sorsát, váltig reménykedik: jönnie kell még egy, majd még egy meselánco­latnak ebből a mesterien ösz- szeállított fogyasztanivalóból. És ami a furcsa, ezúttal nem­csak a hálás közönség várja a folytatást, hanem az újságok illetékes rovatai is elismerő sorok kíséretében találgatják, hogy ugyan lesz-e — lehet-e — az Onedinekből ráadás. Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az utóbbi tudakolózásra — tehát arra, hogy eme képernyőre vitt családregényből egyáltalán van-e még tartalék pörgetni- való — meglehetős biztonság­gal mondhatjuk rá az igent. A Bukarestben megjelenő ma­gyar nyelvű tudományos-kul­turális hetilap, A Hét ugyanis egy-két éve interjút készített James Onedin alakítójával, Peter Gilmore-ral, aki egye­bek között azt is elárulta, hogy összesen ötvenegy traktus ké­szült el addig e sztoriból. Mint oldott kéve. Az angol polgárok és polgárnék s velük együtt a mindenféle vízi né­pek tehát eltűntek előlünk, ám példásan pontos váltásban máris követi őket egy másik filmfolyam, amely ráadásul hazai termék teljes valójában. Sárközi György Mint oldott ké­ve című regényéből Nemes- kürty István írta; a műsorúj­ság beharangozó cikke szerint Horváth Adám, míg a csütör­töki műsoroldal felsorolása szerint Révész György rendez­te; és egyáltalán mindazok, akik közreműködnek benne, egyaránt honunk lakói. Maga a történet pedig ... Hát ez aztán tényleg minden­nél magyarabb, mert nemzeti históriánk egyik legjelesebb korszakát, azokat a legendás 1848-as. 1849-es időket idézi fel, mégpedig egy jellegzetesen idevalósi család, a Mednyánsz- kyak pályájának alakulása kapcsán. Mint Jókai nem egy regényében, ebben a Mint ol­dott kévében is három fiú test­vér küzdi, kínlódja majd végig az életét, akiket zordon atyjuk a hadi, a papi, illetőleg az ál­lamigazgatási pályákra szánt. Hogy a legutolsó képek után milyen vélemény fog kialakul­ni a nézőben erről a nagysza­básúnak ígérkező vállalkozás­ról, még nem tudni, de azt már az első hetven perc is sej­tette, miszerint Horváth Ádám, netán Révész György dirigáló kezét a látványosságra való törekvés, a végzetes indulatok fölszabadításának heve, vágya vezette. Magyarán: az a stíl látszik eluralkodni a több ágú cselekményen, amely korábban a Várkonyi Zoltán-féle histori­kus filmjeinket jellemezte. A mozgalmas nagy totálok sza­bályosan váltakoznak benne az intimebb, érzelemdúsabb kamarajelenetekkel, s ama­zokban is, emezekben is ott zeng az archaizáló, csupán csak a papíroson élő magyar be­széd, amelynek életidegensége egy kicsit a történéseket is kimódoltan távoliakká teszi. Akácz László Bartók és Kodály zenéje mel­lett a Brahms-évforduló al­kalmából kétszer is megszó­lal a Német Requiem, a Wag- ner-év jegyében a Filharmó­niai Társaság Wagner-estjé- re kerül sor. A* zene mellett a tánc, a mozgásművészet internaciona­lizmusa tölti ki a fesztivál napjait. Az Állami Népi Együttes Lakodalmas című új műsorával több nemzetiség hagyományait eleveníti fel táncban, dalban, koreográfiá­ban. Újdonság a nemzetközi pan­tomimtalálkozó Budapesten. A magyar pantomimművésze­tet a Köllő Miklós vezette Do­minó pantomimegyüttes kép­viseli. Az eszperantó színházak nemzetközi találkozóját a Rad­nóti Színpadon bonyolítják le lengyel, bolgár és magyar résztvevőkkel. Kiemelkedő napja lesz a fesztiválnak március 27., ami­kor a Budapest Sportcsarnok ad helyet a hagyományőrző kirakodóvásárnak és a II. táncháztalálkozónak, A képzőművészeteket olyan rangos kiállítók reprezentál­ják, mint Szász Endre (a Vi­gadó Galériában) és Szervá- tiusz Tibor (a Magyar Nem­zeti Galériában). Az országos iparművészeti kiállítás a Mű­csarnokban, budapesti élet? és városképeket a Csontváry Galériában a Cziffra-alapít- ványból részesült képzőművé­szek alkotásait a Vigadó elő­csarnokában láthatja a kö­zönség. A BNV területe a fesztivál idejére kiállítási centrummá alakul át. Itt rendezik meg az Utazás ’83 című idegenforgal­mi és a Worldpressfoto-kiállí- tást, a magyar népművészeti bemutatót Lesz filmglóbusz — ame­lyen a fesztiválok díjnyertes alkotásait láthatja a közönség —, kirakatvérseny, nosztalgia vacsoraest, és a főváros szinte valamennnyl nagy étterme táj­egységi napokat rendez, spe­ciális ételkülönlegességeket kí­nál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom