Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-11 / 59. szám
rcw. mietet 1983. MÁRCIUS 11., PÉNTEK Társadalmunk sokoldalúan gondoskodik róluk Az élet harmadik harmadában számon tartani, nincs rá munkaerő, stb., stb. Nem igaz. Nagyobb településen több a tanácstag, a népfrontaktivista, a vöröskeresztes, vagy ha nem, hát lehetne. S ha ezt vesszük számításba, akikor belátható, hogy hat-nyolcezres lélekszám- mal se jut egy emberre több munka, mint a kis településeken. És ezt nagyon határozottan állítja Szemethy László- né. Szervezés kérdése az egész — mondja —, meg akarás dolga. És már sorolja is a megoldás lehetőségeit. Adható párt- megbízatásként a lakóterületi pártszervezetek tagjainak, hogy tartsák rajta a szemüket a többi nyugdíjason, örömmel megteszik, hiszen önként is ott vannak a legtöbb helyen, ahol szükség van rájuk (S bizony, nemigen szoktuk megköszönni nekik!) Igazán nemes őrsi feladat lehet elosztani a pajtások között egy-egy idős ember bevásárlásainak, apróbb, ház körüli teendőinek elvégzését. Mindenik megoldás között azonban talán a legfontosabb: a volt munkahely és a nyugdíjasok viszonya. A járás ipari üzemeiben n yugdíjelőkészitő bizottság működik, amely minden tekintetben segíti a nyugdíjba vonulókat. Az Ipari Szerelvény és Gépgyárban munkásőr rajt szerveztek az időskorúakból, tizenkét nyugdíjast vontak be. Mostanában kezdték, de mindenképpen követendőnek ítélhető: a munkahelyi pártszervezet levélben jelzi a lakóterületi pártalapszervezetnek a nyugdíjas elvtársak érkezését, majd el is kísérik oda. Kik magukra maradtak Kétségtelen, hogy — mint az ifjúság esetében is — a család szerepe a legjelentősebb. Még akkor is. ha tudjuk, hogy az ötvenhárom négyzetméteres átlagos méretű lakótelepi lakásokban nincs mód két nemzedék együttélésére. Solymáron, Pilisvörösváron — s általában a nemzetiségek lakta községekben — az újabb időkben épült nagyméretű családi házak több nemzedéket szolgálnak egyszerre. És ez szintén követendő példa, persze csak azok számára nyilván, akik anyagi erejük folytán képesek ekkora épületeket emelni. Az átlagos életkor megnövekedésével igen magasra nőtt a hetven-nyolc- van esztendősök korcsoportjának létszáma, éppen , azoké, akik sajnos a leginkább igénylik a törődést, egészségi állapotuk miatt is. Ez, valljuk be, eléggé nagy terheket ró a családokra. Ezért: az elesett hozzátartozóikat gondozó családok kellő társadalmi segítséget. érdemelnek. A magukra maradt öregekről a társadalomnak kell gondoskodnia. A budai járásban — mint mondja a titkár — elég kevés erre a lehetőség. Sajnos, máshol is a megyében, öregek napközi otthona működik Budakeszin, Ürömben és Budaörsön — bár ez utóbbiba igen kevesen járnak. Kiemelkedő közülük a budakeszi, messze híres körülményeket teremt idős vendégeinek. A járás tizenkilenc községében szervezték meg eddig a házi szociális gondozást, zömmel társadalmi aktivistákkal. Szükség esetén minden rászorulónak tudnak a tanácsok segélyt folyósítani. Több emberséggel Szociális otthon? Van. Kevés. Pilisvörösváron, Piliscsa- bán akad lehetőség az elhelyezésre, ám csak minimális A megyei népfrontbizotffság ülése Eredményes a körzeti munka A törekvésekkel egyetértve, a célokat helyeselve hallgatta meg a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága csütörtöki ülésén azt a tájékoztatót, amely a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei népfrontelnökség együttműködési megállapodásának eredményeiről, az új, korszerűsített okmányban foglalt feladatokról adott számot. (A megállapodásról, a megyei népfrontelnökség üléséről tudósítva, lapunkban március 2-án részletesen tájékoztattuk olvasóinkat.) A mozgalom megyei székházában tartott tanácskozáson, a jóváhagyott napirendnek megfelelően ezt követően a testület megvitatta o szentendrei körzeti népfrontbizottságok munkájáról készített előterjesztést. Meghatározó jelentőségű egységek Ma már természetesként hat az, ami tíz esztendeje még sok vitát kiváltó kezdeményezés, szokatlan újdonság képébe jelent meg — állapította meg a felszólalók egyike —, s ez a városokban, majd később a nagyközségek egy részében is a körzeti népfrontbizottságok létrehozása. Egy évtizede, a megyében elsőként Szentendrén jöttek létre azok a csoportok, amelyek a körzeti bizottságok magját alkották a városközpontban, ízbégen, a Pannónia-telepen. Kialakításukat az a fölismerés táplálta, hogy bár a népfrontmozgalomnak tekintélyes aktívahálózat segített a településen, a városi bizottság nem tudott eljutni a lakosság minden rétegéhez, a munka egyes esetekben nem igazodott megfelelően az adott területrészt jellemző sajátosságokhoz. Ma elmondható — és ezt a szót kérők, saját lakóhelyük tapasztalatai alapján megerősítették —, hogy a gödi szociális foglalkoztató könyvkötő műhelyében nyugdíjas a vágógépen dolgozik. Erős István Traxlsr Károlyné 1970 óta nyugdíjas, de azófa is dolgozik a Stromfeld körzeti bizottságok mind Szentendrén, mind a kezdeményezőket követő többi megyei településen a népfrontmunka meghatározó jelentőségű egységei lettek, közvetlen kapcsolatot teremtettek a lakosság olyan rétegeivel, amelyek korábban nem érdeklődtek a közélet, a közös tevékenység iránt, rugalmas Igazodással mindenkor azzal igyekeznek foglalkozni, ami az ott élőket leginkább érdekli. Ez utóbbira változatos példatárat kínál fel a szentendrei bizottságok gyakorlata, hiszen az északi városrészben a nyugdíjasok, ízbégen a környezetvédelem, a Felszabadu- lás-laikótelepen a gyermekek címszavakkal jellemezhető teendők állnak a feladatok középpontjában, amint a többi körzeti bizottságnál szintén a területi sajátosságokra jut a hangsúly. Számottevő, jelentős tartalékok Horváth Jánosné és Tárnok Lídia Forte-kazettákat csomagolnak Bareza Zsolt felvételei örvendetes ez a sokszínűség, mert azt igazolja, jelentősek a társadalmi érdeklődés felkeltésében, a közreműködők számának gyarapításában a tartalékok. A vita is azt erősítette meg, hogy ritka kivételektől eltekintve — ahol feltételezhetően nem valami jól sikerülhetett a tagok kiválasztása — a körzeti népfrontbizottságok jelentősen kibővítették a közéleti munka gondjait, örömeit vállalók körét, illetve a lakosság olyan rétegeinek a véleményét is gyűjtik, továbbítják, amelyek korábban szinte fehér foltként voltak jelen az információs térképen. A sajátosságok tisztelete, az előre elképzeltek és a valóság folyamatos összevetése, a sokszínűség nem véletlenül hoz Szentendrére tapasztalatcserére körzeti népfronttitkárokat, bizottsági tagokat, a megyéből is. más megyékből úgyszintén. Biztató továbbá, hogy a kezdeményezőknek mind többen érnek a nyomába, azaz a megyében tevékenykedő körzeti bizottságok java nem csupán életképesnek, hanem sikeresnek bizonyul. Érthető, ha újabb nagyközségekben — mert a városokban már mindenütt jelen vannak — tervezik létrehozásukat. A most már széles körből származó ismeretek szerint — ez is a vitában elhangzott lényeges megállapítások egyike volt — a körzetek kijelölése ne a településtérképre, hanem az egyes részek sajátosságaira, hagyományaira, az ott élők kapcsolatrendszerére támaszkodjék. Szerencsésnek mond- hátó, ha erre a körzeti tagozódásra épülnek fel a tanácstagi csoportok is, valamint — erre szintén sok a példa, nemcsak Szentendrén — a lakó- területi pártalapszervezetek, mert ezen a módon jól ötvözhető a településrész hagyománya a fejlődés hozta új jegyekkel. Ahol a kommunisták, a tanácstagok és a népfrontaktivisták között összehangolt a munka, mindennapos az együttműködés, ott — seregnyi tény tanúsítja — ugrásszerűen megnő: a társadalmi munka haszna, jelentős akciók bonyolíthatók le. Igaz, akad példa arra is — mert a megyei nép- frontbizottság ülésén lezajlott vita nem nélkülözte a kritikát elemeket sem —, hogy értet, lenség emel átmeneti akadályokat, az elvi és az operatív irányítás összekeverése szintén zavarok forrása lehet. Átvételre, követésre alkalmas Elismeréssel fogadta a megyei népfrontbizottság a szentendrei tapasztalatokat, mert úgy ítélte meg, hogy azok nemcsak a körzeti bizottságok száztizenhat választott tagjának munkáját minősítik, hanem annak a kiterjedt aktíva- hálózatnak a tevékenységét is, amely — létszámban a bizottsági tagok többszörösét téve ki — a mindennapos aprómunkában tanúsítja azonosulását a közös célokkal. A városban kialakult módszerek — mint például a városi népfrontelnökség kihelyezett ülései egy-egy körzetben, a körzeti titkárok rendszeres találkozója, feladataik egyeztetése, a körzeti bizottságok véleményének előzetes kikérése egy- egy döntés meghozatala előtt, s így tovább — megyei méretekben alkalmasak az átvételre, a gyakorlatbani alkalmazásra mindenütt, ahol körzeti népfrontbizottságok működnek. M. O. A koncentráció nem kedvez Alapvető a háttéranyag A szolgáltatóiparban túlsúlyba kerültek a nagyüzemek, itt összpontosulnak azok az anyagi és szellemi erők, amelyek az adott szolgáltatás létét, fejlődését befolyásolják. A nagyfokú koncentráció nem kedvez igazán a rugalmasságnak. Pedig e tevékenység egyik legfontosabb sajátossága, hogy olyan szervezeteket igényel, ahol a legkülönbözőbb fogyasztói kívánságok is kielégíthetők. Ez a követelmény a szolgáltató egységek gyors reagálását tételezi fel. Ezért vált szükségessé — és erről minisztertanácsi határozat is szól — az önálló. kis egységek számának növelése, a meglevő nagyok decentralizálása. A kis szervezetek létezésének azonban elengedhetetlen feltétele a megfelelő színvonalú háttérellátás, a működésük műszakigazdasági feltételeit megteremtő tevékenység — idesorolva például az egységes alkatrészellátást, a műszaki dokumentációk, valamint a gépek, berendezések biztosítását. Enélkül el sem indulhatnak, illetve a létrejövő új egységek belebukhatnak a vállalkozásba. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság most elkészült tanulmánya a háttérellátás helyzetét vizsgálja és feltárja a fejlesztés irányát. A személygépkocsi-karbantartás és -javítás területén a szocialista szektorban 600 a szolgáltatóhelyek száma, az összesnek egytizede, de itt teljesítik a szolgáltatási érték kétharmadát. Fontos szempont, hogy az autójavítók alapvetően ’ import alkatrészekkel dolgoznak, s a kismű- helyeknek, kisiparosoknak központi háttcrfunkciókat teljesítő szervezete nincsen, ők esetlegesen, egyedi módon időnként kényszerből illegálisan — vehetik igénybe ezt az ellátást. Neuralgikus pont az elektromos háztartási gépek és híradástechnikai készülékek javítása. A javító szervizek szétszórtsága és nagy száma megkívánja egy egységes fővállalkozói szervezet létét, ami — az OMFB tanulmánya szerint — egybeesik a gyártók, a forgalmazók érdekeivel. Sajátos helyzet alakult ki a lakáskarbantartásnál. Itt a szükségletek nagyobb hányadát házilagos kivitelezéssel vagy illegális munkával elégítik ki. . Nincsen egységes anyagbeszerzés és súlyos probléma a szállítás is. Nemrég még én Is azt hangoztattam, ha úgy éreztem, elegem van, hogy bárcsak már nyugdíjba mehetnék! Aztán amint telnek az esztendők és közelebb jön, egyre közelebb jön az az idő, gyakrabban jut eszembe, ugyan megérem-e? S ha megérem, mit fogok kezdeni magammal, amikor — mint annyian mások — elveszítem az ösz- szes fogódzót, egyiket a másik után, mindazt, ami életem munkával töltött kétharmadában körülvett? Vagy elveszítem-e csakugyan? Lehet, hogy addigra más lesz a világ, s megtalálják benne önmagukat a nyugdíjasok is, jobban mint mai öregeink? Lehet. Am ahhoz, hogy e találgatásokból kézzelfogható — és lehetőleg a legkedvezőbb — valóság váljék, mindenképpen nekünk kell tennünk valamit, mégpedig sürgősen. mértékben. A budai járás szívesen telepítene ideális környezetbe, Zsámbékra, olyan szociális otthont, amely komplex, megyei feladatok ellátására is alkalmas lenne. Ügy tartják, hogy ha sikerülne megkapniuk az alapvető anyagi eszközöket, a többit saját erőből hozzátennék. A budai járás költségvetésének minden forintja mellé letesznek egyet a községek lakói, társadalmi munkájuk révén. És ebből alaposan kiveszik a részüket a nyugdíjasok. A járás lakossága hajlandó tehát egy emberként munkához látni azért, hogy méltó otthont teremtsen az egyedülálló, elesett öregeknek. Lehet-e a legszebb az életből az a harmadik harmad? Tőlünk is függ. Vannak dolgok, melyek nem rajtunk múlnak. A nyugdíjak emeléséről például nem mi döntünk, bár szívünk szerint, megtennénk. De ahhoz, hogy kinyújtsuk a kezünket a köztünk élő időskorúak felé, csak emberség kell. Emberség, ami nem kei'ül pénzbe... Bálint Ibolya — Ilyen szempontból csali annyi a különbség a serdülők és a hatvan éven felüliek között, hogy az előbbiek még nem találták meg a kapaszkodókat. az utóbbiak pedig már elvesztették — szól mintegy hangosan folytatva a gondolatsort Szemethy hászlóné, az MSZMP Budai járási Bizottságának titkára. — Pszichológusok, pedagógusok, más szakemberek szerint is elismerten a legnehezebb életkori sza- ikasz a serdülőké. Az előbbi eszmefuttatás alapján joggal mondhatjuk ki, hogy a nyugdíjkorhatárt megéltek helyzete legalább olyan nehéz. S ha ifjúságpolitikánk végrehajtásában különös figyelemmel viseltetünk a tizenévesek iránt, akkor elvárhatja tőlünk a társadalom, hogy hasonló elbánásban részesítsük az időskorúakat is. Tegyük széppé számukra a mindennapokat az élet harmadik harmadában, ha kell, kézenfogva vezetve őket, hogy érezzék: szükségünk van rájuk. Nem statisztika A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdíjasok, s általában az idősek helyzetének javítását. Államunk, társadalmunk sokoldalúan gondoskodik róluk. A velük való törődésben növekedjék a családok szerepe és felelőssége. Volt munkahelyük társadalmi szervei is tartsa- nak velük rendszeres kapcsolatot. Arra törekszünk — elsősorban az alacsony nyugdíjak emelésével —, hogy az idős emberek anyagi biztonságban éljenek. Támogatjuk a nyugdíjasok aktívabb részvételét a termelésben és a közéletben. Tapasztalataik hasznosítása szocialista fejlődésünk egyik fontos erőforrása az élet minden területén — mondja ki az MSZMP XII. kongresz- szusának határozata. Most sorra vesszük a benne foglaltakat a járási pártbizottság titkárává!. Egy ilyen összegzés természetesen nem lehet száraz, csupán tényközlő statisztikai kimutatás. ■ Emberekről lévén szó, ráadásul nem is akármilyenekről, hanem olyanokról, akik életük javarészét a mi jelenünk és jövőnk megalapozásával töltötték igen nehéz történelmi körülmények között, nem maradhatunk mentesek az érzelmektől. A budai járás lakosságának mintegy húsz százaléka elérte, illetve meghaladta már a nyugdíjas kör határát. A párttagság soraiban körülbelül ugyanez az arány, bár ami a lakóterületi pártalapszerveze- teket illeti, erősen eltérő, hiszen ezekhez a testületekhez már zömmel nyugdíjasokként kerülnek a tagok. Az időskorúak kai történő foglalkozás nem kizárólag egészségügyi téma, ezzel tisztában vannak a járásban a politikai, társadalmi szervezetek, A legtöbb településen fölismerve ezt, eredményesen dolgozik együtt a tanácsokkal, a népfront, a Vöröskereszt, a KISZ és az úttörők szövetsége, a pártbizottságok aktív közreműködésével. Szervesés kérdése Számos községben — mint például Nagykovácsiban — pontos felmérést készítettek arról, hány idős korú él közöttük, kik és milyen mértékben szorulnak gondozásra, támogatásra. s ennek alapján megszervezik az ellátást. Ez nagyon szép dolog. Ám sajnos, még nem általános. Előszeretettel hivatkoznak többhelyütt arra, hogy nagyközségben, ahol lényegesen magasabb a lakosság lélekszáma, ezt nem lehet
