Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-10 / 58. szám

ŐRI ilia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1983. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK Többségük a fönsgédához fertőzik Az igényességre nevein! kel Ügy gondoljuk, hiba lenne az alább tárgyalt témá­ban kezdetről beszélni, hiszen amióta a Pest megyei KÖJÁL monori járási kirendeltsége létezik, a higiénés nevelési körülmények ellenőrzése gyermekintézmé­nyeinkben évek óta iolyamatos. A közelmúltban Ecse­ren a két óvodában, a helyi iskolában, a napközi ott­honban tájékozódtunk az egészségügy eme nagyon fon­tos területének helyzetéről. Közös kezdeményezések A legilletékesebbel, vagyis dr. Bihari Ágnessel, a Pest megyei KÖJÁL monori járási kirendeltségének vezető főor­vosával beszélgettünk előbb. Olyan szakemberről van szó, aki a monori járásban 12 éve dolgozik azon a poszton, ahol ma is, így tapasztalatainak, szavainak igen nagy jelentő­séget tulajdoníthatunk. A fel­adat is komoly, amelyet ellát az általa vezetett apparátus. Ezt érzékelteti az is, hogy be­osztott munkatársai háromne­gyed része évtizede dolgozik együtt. A kötelező ellenőrzéseken kívül a járási KÖJÁL kiren­deltségének munkatársai őszi kampányellenőrzéseinek kö­szönhető az. ami ma a járás gyermekintézményeiben pozi­tívum. Az elmúlt 10 évben nagyon szépen fölfejlődtek az iskolák a jó higiénés feltételek megteremtésében, a higiénés nevelés erősítésében. Töreked­tek arra, mégpedig igen szem­betűnően, hogy legyen vizes­blokkjuk. A tantermek számát is jó arányban sikerült növel­ni, ugyanis e téren a monori járás kicsit vezetett is a me­gye más járásai előtt. Természetesen ezen eredmé­nyek eléréséhez jó összmun­kára volt szükség a társszer­vek részéről: az egészségügyi osztállyal, a Vöröskereszttel közösen szervezett a KÖJÁL- kirendeltség tavaly augusztus­ban táplálkozási ankétet, s ugyancsak együtt szervezték a túlsúlyos gyerekeknek a Bala­ton partján a táborozást, ahol a helyes táplálkozásra taní­tották a fiatalokat. Kevés az idő Gondok is akadnak szép számmal, különösen, ha össze­hasonlítjuk például az óvodá­Műanyagot hegesztenek B vmm Huszonöt nődolgozót foglalkoztat a Tápióvölgye Tsz pvc-he- gesztő műhelye. Az asszonyok, lányok fürdőszoba-tartozékokat, szerelvényeket készítenek műanyagból bérmunkában a Cső­szerelőipari Vállalat részére. Hancsovszki János felvétele Nemzetközi közlekedési vetélkedő Izgalmas, szoros küzdelem A Nemzetközi Iskola Kupa közlekedési vetélkedőt Mono- ron, a 2. számú (Munkásőr ut­cai) iskolában rendezték meg. Sajnálatos, hogy a járás 28 iskolájából mindössze 13 je­lent meg, de így is színvonalas volt a verseny. Az induló csa­patokat két-két leány és két- két fiú képviselhette. Az első helyen a házigazdák (Monor, 2. számú iskola) vé­geztek. (A csapat tagjai: Tön- köly Erzsébet, Varga Gabriel­la, Bódi Attila, Kispál Gábor). Második helyezett lett Gomba. a harmadik Csévharaszt. A győztes csapat képviseli szű- kebb pátriánkat a március 26-i váci megyei döntőben. Az egyéni versenyek is sok izgalmat hoztak, szoros volt a küzdelem. A lányoknál Sze­műk Éva, a fiúknál Tóth Ist­ván csévharaszti pajtások áll­hatták a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára. G. J. Kézilabda — Gödöllő Kupa Biztos siker a teremben Gyömrő—Gödöllői EAC 24- 12 (8-6). Nem játszott jól a gyömrői csapat. Különösen az első félidőben döcögött a játék. Az ellenfél 3-0-ra elhúzott, míg a vendé­gek egymás után hagyták ki a jobbnál jobb helyzeteket. Harminc perc után azonban végre bemelegedett Gyömrő, s ezt követően már nem tudtak komoly ellenállást kifejteni az egyetemisták. Góldobók: Szabó Imre (7), Novák I., Veres G. (4—4), Nagy J., Érsek T. (3—3), Kiss Zs. (2), Szabó István (1). A gyömrőiek hátralevő el- lenfelei: Gödöllői Vasas, Jász­berény és Iklad. kát és az iskolákat, a higiénés nevelési körülmények terén. Mint azt dr. Bihari Ágnes fő­orvos elmondta, tapasztalatai­ra hivatkozva, nincs meg az emberek jelentős részében a személyi higiéné iránti igé­nyesség, s ez előzményeiben végül is a kétféle gyermekin­tézmény különböző egészség­neveléséig vezethető vissza. Több új óvoda létezik, mint iskola, jobbak a személyi hi­giéné óbjektív feltételei, sok­kal szigorúbbak a követelmé­nyek, amelyeket be kell, s le­het is tartani. Az óvodákban az óvónők, dadusok, konyhalá­nyok zömében a törzsgárdához tartoznak. A gyerekeknek min­den óvodában biztosított a tisztálkodási lehetőség, a fo7 lyó víz mindenütt bent van. Az egészségnevelés kiterjed az egyéni jellel megkülönböz­tetett saját használati tárgyak­tól a szalvétás, abroszos terí­tésig (ami legfeljebb a napkö­zi otthonos iskolákban lehet­séges), és nem utolsósorban a helyes öltözködésig. Az iskolákban a pedagógiai tantárgyak mellett kissé hát­térbe szorul a higiénés neve­lés. Nem csoda, hiszen szorít­ja a tanárokat az ötnapos tan­terv, a különfoglalkozások, az egészségnevelésre fordítható idő szűkös volta stb. Ám egy­szerű dolgok is segíthetik az egészséges munkát az iskolák­ban, például a helyes öltözkö­désre neveléssel, vagy óraszü­netekben szellőztetéssel. Évről évre eredményesebb Végezetül dr. Bihari Ágnes hangsúlyozta: — A járásban éviről évre többet foglalkozunk higiénés neveléssel, amely az elért ered­ményekben egyre jobban megmutatkozik. A nehéz gaz­dasági feltételek sem szabhat­nak gátat a személyi higiénés feltételek további javításának a gyermekintézményekben, hi­szen nem forintmilliókról, százezrekről van szó. A. L. A. Eredményes évet zárt a ¥1ZÉP Sikerült a bajokon úrrá lenni A minap termelési tanács­kozáson értékelte a Vízügyi Építő Vállalat vecsési föld­munkagépgyártó és javító üzemének dolgozó kollektívá­ja az elmúlt év eredményeit, s határozta meg az idei tenni­valókat. Az 1982-es gazdasági év páratlanul nehéz volt a VIZÉP-esek számára. A világgazdasági viszonyok romlása a hazai üzemeket, köztük a vízügyi ágazathoz tartoz.ó gazdasági egységeket sem kímélte. Az életbe lépte­tett szigorítások, a beruházá­sok mérséklése a vecsési üzem megrendelőinél is bizonytalan­ságot eredményezett. Ennek tudható be, hogy tavaly az első negyedévben alig tudtak mun­kát adni az embereknek. Töb­ben a bizonytalanság miatt megváltak az üzemtől, s a ma­radók között igen rossz han­gulat alakult ki. A VIZÉP új vezetésének, köztük Balogh Lajos üzemvezetőnek is át kel­lett esnie a tűzkeresztségen, ami nem is volt olyan egysze­rű. Nehéz hónapok — Valóban nem — mondja Balogh Lajos. — Nem taga­dom, volt néhány álmatlan éjszakám. Az első negyedév­ben alig több mint 3,5 millió forint eredményt sikerült pro­dukálni, ami az éves ered­ménynek alig 12 százaléka volt. Az említett beruházási stop mellett a piaci körülmé­nyek is gyökeresen megváltoz­tak, s ezt kezdetben részünkről nem követte rugalmas alkal­mazkodás. Különösen az volt a probléma, hogy az üzem ko­rábban leggazdaságosabb rész­legei: a csőszigetelők, csőgyár­tók, gépjavító és -gyártó rész­legek megrendelés hiányában alig dolgozhattak. Áprilisban aztán lassan javult a helyzet. A régi nagyobb megrendelők: az ÉPTEK, a Fővárosi Gáz­művek, a Közmű- Mélyépítő Vállalat, egymás után kerestek fel bennünket. — Ezt megelőzően mindenre kiterjedő piackutatást végez­tünk, s a monori. dabasi és nagykátai járásban munkaerő­toborzásba kezdtünk. Törekvé­seinkhez a vállalat vezetőitől, a szakszervezeti bizottságtól nélkülözhetetlen segítséget kaptunk. Ehhez társult az a ■meggyőző és agitációs munka, amit üzemegységünk fizikai, alkalmazotti dolgozói között végeztünk a lemaradás beho­zása, a célok megértetése ér­dekében. Most már nyugodtan mondhatom megérte: éves termelésünk megközelítette a 140 millió forintot, s a tiszta eredményünk 31 millió forint fölött alakult. Ez 21,7 százalék­kal több a tervezettnél. — Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy olykor kemény kéz­zel kellett intézkednem. Nem tűrtem a lazaságokat. A mun­kafegyelmet, a munkaidő ma­ximális kihasználását megkö­veteltem, ami nem mindig volt népszerű. Nem tettem kü­lönbséget vezető és fizikai dol­gozó között, a követelmények mindenkire nézve — köztük rám, új üzemvezetőre is — na­gyobbak lettek. De ez az ilyen gazdasági helyzetben — még ha voltak is ellendrukkerek — elkerülhetetlen volt. Pótváiialások — Alapos vizsgálat alapján megszüntettük a gazdaságta­lan építési tmk- üzemet, s át­csoportosítottuk a dolgozókat. Minden fillért megbecsültünk. Szakembereinkkel a költsége­ket rendszeresen elemeztük, így sikerült a szállítási és energiaköltségeket mérsékel­nünk és ezáltal a jövedelme­zőséget fokozni. Szigorítottuk a bérgazdálkodást, s növeltük a nagyobb teljesítményhez kö­tött mozgóbér arányát. Az üzem vezetőinek erőfe­szítéseit az üzemi versenymoz­galom is segítette. Rendszere­sen értékelték a 12 szocialista brigád munkáját, s a szo­cialista kollektívák átérezve a nagyobb felelősséget pótválla­lásokat tettek. Sőt a nehéz időszakban is három új bri­gád szervezését kezdték el. Mind a munka verseny-mozga­lomban, mind a vállalati ered­ményesség tekintetében a ve­csési üzemegység kiemelkedő helyet vívott ki magának a Vízügyi Építő Vállalat gazda­sági egységei között. — Ez az év már kicsit job­ban indult az előzőnél. Nem mondom azonban azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hiszen például a szigete­lőüzem az importkorlátozás miatt nem kaphat angol gyárt­mányú szigetelőanyagot. Ehe­lyett hazai kísérletek alap­ján úgynevezett C—60 típusje­lű szigetelőanyagot kapnak majd, amiből az előzetes ígé­retek ellenére se érkezett meg az első negyedévre ígért mennyiség. Ezért a szigetelés­ben ismét lemaradással in­dulunk. — Jóllehet szerényebb ter­vet tűztünk az idén magunk elé — ami összegszerűen 136 millió forint termelési értéket jelent —. mégis több munkás­kézre: géDlakatosokra, vil­lanyszerelőkre, hegesztőkre, betanított munkásokra lenne szükségünk, sőt egy feilesztö- tervező mérnököt is alkalmaz­ni tudnánk. Reális célok Természetesen a szerényebb termelési értékek eléréséhez is a tovább szigorodó gaz­dasági követelmények kö­zött szigorúbb bér-, költség- és készletgazdálkodásra les« szükség, hiszen a legkisebt túllépés is szankciókat von maga után — mondta Balogh Lajos. — A kezdeti nehézsé­gek ellenére úgy érzem, reális célokat tűztünk a kollektíva elé. A termelési tanácskozás hangulata, a dolgozók, brigá­dok tenniakarása, felettes szer­veink segítsége kellő biztosí­tékot ad a célok eléréséhez. Orosz Károly Hasznos ötlet Üvegvisszaváltó a faházban A monoiri Móricz Zsigmond utca ötvenhármas számú há­zának kerítése mellett egyszer- csak megjelent egy apró faház. Áz állomásra, a tüzelőanyag- télepre igyekvők nem győzték találgatni: mi lesz benne? Zöldségesboltnak kicsi, poha- razó úgyis spk van. 0 Egy hete aztán kiderült, hogy a faház fiatal tulajdono­sa, Czakó Vera, aki a főtéri önkiszolgáló ügyes kereskedő­je volt, olyan fába vágta fej­széjét, amilyennel a járási székhelyen eddig senki nem próbálkozott. Megnyitott egy üvegvisszaváltó helyet. Nem tart szabad hétfőt, sem szabad szombatot, reggel 8-tól nyitott Hárman a vállalkozók Icüziii Jó pénzért, kemény munkával Az ecseri ABC-ben kicsi a forgalom. A szomszédos óvo­da is csendes, udvara elha­gyatott. Valamivel forgalma­sabb az élet a • közeli vas­műszaki boltban. A kirakat elé kitett árucikkek előtt gyakran megállnak kíváncsiskodók né­zelődni, különösen a tavaszi holmik a legcsábítobbak. Okióbor óta Az ABC mögött, szemben az óvodával, néhány nappal ko­rábban szintén érdekes dol­gokat lehetett látni. Avatott szem azonnal felismerte a cik­lon rendszerű porleválasztó tölcséreket egy magánház előtt kitéve a fűre. Mint mondta valaki, kínai megrendelésre készültek. Valószínűtlennek tűnt, hogy ez a hír igaz, de ezen a reggelen kiderült, mi a való helyzet. A tekintélyes külsejű, nem­rég épített családi ház pincé­jében amint kongva becsukó­dik mögöttünk a vasajtó, egy pillanatig meg -kell torpan­ni, míg megszokja az emberi szem a kinti világossághoz vi­szonyítva halványabb mű­fényt. Munka közben kapja föl fejét a 31 éves Zsilinszki Ferenc,,a hangos köszönésre Kell is a hangerő a csengő­bongó fém zajában, majd hir­telen csend lesz. Az ilyenkor szokásos ismer­kedés közben Zsilinszki Fe­renc bemutatja az alig egy­két évvel idősebb kollégáit, barátait, Benyó Lászlót és Takács Lászlót, a hegesztőt és a lakatost. S mondja, hogy tavaly októberben kezdték el ezt a sajátos kisvállalkozást. Bedolgoznak a nagykőrösi Arany János Termelőszövetke­zetnek. Az a bizonyos ciklon koráb­bi termékük volt, az ÉLG Ép­nek gyártották. De időközben változott, a munkaadó, a ter­mék is, mert a korábbiak nem voltak számukra gazdaságo­sak. Az ÉLGÉP-nek van még munka náluk, de hamarosan végleg fölszámolják a kapcso­latot a „céggel”. Marad az ÉPTEK, amelynek házgyári sablonokat, panelalkatrészekel csinálnak, ezek: oldalfalak, amelyekbe a házgyárban a betont öntik formára. Igen keményen Eredetileg öten dolgoztak, de éppen a már említett szűkös anyagi javak miatt ketten le­morzsolódtak. Az ÉPTEK-tői többet, jobbat várnak. De dol­gozni ezután is kell természe­tesen, mégpedig legalább na­pi 10 órát, s igen keményen, ha jó pénzt akarnak. Egyébként a nagykőrösi téesznek a vasút Vecsés felőli oldalán van még egy ilyen be­dolgozó részlege a Gagarin utca 14-ben, amely Kovács Sándor vezetésével működik. Tervezik, hogy ők hárman együttműködnek a jövőben Kovács Sándorékkal. S újabb munkaadó után is néztek a fővárosban, de erről inkább nem szólnak, mert csak most kezdődtek a tárgyalások. A jövő titka önmagukról a következő­képpen vallottak röviden. Zsi­linszki Ferenc: — Itt mindhárman főállás­ban dolgozunk. Előtte én a Rákos völgye Tsz-ben voltam sofőr, de legmagasabb szak­mai képesítésem gépésztechni­kus. Ott a téeszben is 10 órát kellett dolgozni naponta, te­hát itt sem lesz szokatlan a sok munka. Helybeli vagyok egyébként.. . Takács László elmondta, hogy a BKV-tól került haza s már nem nős... Benyó Lászlónak két gyer­meke van. Ő is helybeli. Fele­sége az ABC-ben dolgozik, maga pedig a soroksári SOR- SZÖVÁLL-tóI került haza. Hogyan tovább?... Ez még a jövő titka. De bíznak benne. Aszódi László Antal ajtóval fogadja az érkezőket. A rógpta hiányolt üzlet létezését egyelőre csak a szájról szájra terjedő hír viszi. — Van olyan nap, amikor kétezer forint értékű üveget veszek át, van, hogy fele any- nyit sem. Ügy számolgattam, hogy ha naponta kétezer üve­get hoznak, nyereséges lesz a vállalkozásom. — Óriási, hogy valakinek végre ez eszébe jutott! — lel­kendezik egy érkező asszony. — Én már alig mertem bevin­ni az üvegeket az üzletekbe. Az ember sokszor félórákat ácsorgott, mire odament hozzá egy eladó, s ráadásul ki is vá­logatta a palackokat, mondván, hogy csak azt veszi át, amihez éppen van rekeszük ... Az üvegvisszaváltás kelle­metlen percei alighanem min­denkinek ismerősek. Czakó Vera ötlete nyilván meg is hozza a megérdemelt hasznot. Túl sok beruházás sem kelleit hozzá, a százforintos műanyag rekeszek helyett például fillé­res kartondobozokat használ, a célnak ugyanúgy megfelelnek — s mindenki mindenfajta, be­tétes palackját, befőttesüveget ott hagyhatja. A másik ötlet, hogy a betétdíj nélküli üve­geket is átvehesse az üzlet, egyelőre nem vált valóra. A MÉH ugyanis csak úgy lenné hajlandó megvásárolni, ha konténerben gyűjti és szállítja a partnere — erre viszont Czakó Verának nincs lehető- sége, pedig máris érzi, meny­nyire szeretnének megszaba­dulni a háztartások, az import­ból származó befőttes üvegek­től. Más megoldást keres, nem adja fel. _— Minél többen jönnek hoz­zám, annál jobban járok én is. Igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy kielégíthes­sem az érkezők igényeit. Hi­szen itt szó szerint fillérekből jön össze a haszon ... A vásárlók haszna pedig — az üzletekben zajló üvegvisz- szaváltás keserveitől való megmenekülés — szinte már nem is mérhető ... K. Zs. Köszönetét mondunk mindazok­nak, .akik édesanyám, özv. Tóth Imréné cipőfelsőrész-készítő te­metésén részt vettek, részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekez­tek. Tóth Imre és családja. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom