Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

GÖDÖLLŐ1 Otília A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 50. SZÁM 1983. MÁRCIUS 1., KEDD Hépl ellenőrök vizsgálták k társadalmi munka szerepe Az ünneplés közben sincs megállás. A közelmúltban em­lékeztek meg a népi ellenőr­zés megalakulásának 25. év­fordulójáról. Az ünnepi össze­jöveteleken visszatekintettek az elmúlt évek munkájára, a népi ellenőrök legkiválóbbjaí elismerést kaptak, de sok szó esett a feladatokról is. És alig telt el néhány nap, a munka ott folytatódott, ahol az ünnepek előtt abbamaradt. A gödöllői járási-városi népi ellenőrzési bizottság legutóbbi ülésén egy igazán közérdekű témát tárgyaltak meg, annak a vizsgálatnak a tapasztalatai alapján, amit Parrag Imre ve­zetésével a városban és a já­rás öt községében végzett húsz népi ellenőr, kilencvennyolc munkanap alatt Nagy szóródás Az utóbbiakat nem véletle­nül írtuk le: ebből is látszik, hogy egy-egy kiterjedt téma alapos vizsgálatához sokak munkája szükséges. Márpedig a mostani feladat bonyolult­ságát a cím is híven tükrözi: A lakossági társadalmi munka végzéséhez szükséges feltéte­lek biztosítása, a végzett munkák kapcsolódása a köz­ség- és várospolitikai célok megvalósulásához. A talán kissé túl hivatalosra sikerült témameghatározás is nyilván abból fakad, hogy e szerteága­zó területen is a legfontosabb­ra tudjanak koncentrálni az ellenőrök. De vajon arra kon­centrálnak-e azok, akik a ta­nácsokon ezért felelősek? A vizsgálat tanulsága szerint nincsenek alapvető bajok, a kínálkozó s bővülő lehetősé­gekkel a legtöbb helyen a ko­rábbiaknál jobban élnek, de korántsem a legjobban. Ami a kérdőíves felmérés, a sze­mélyes tudakozódás, a doku­mentumok elemzése után a legszembeötlőbb: a nagy szó­ródás. Vagyis egy ilyen szűk körben is több kérdésben hiányzik az egység, a társa­dalmi munkákkal kapcsolatos teendők körét nem egyformán fogják fel a hat településen, a szervezésben, a mozgósítás­ban, a nyilvántartásban is nagy eltérések vannak. A népi ellenőrök a társadal­mi munkák széles skáláját vizsgálták, igaz, ez a bizonyos skála tulajdonképpen csak Gödöllőn teljes. Itt élnek a leginkább a lakosság önkéntes pénzfelajánlásaival éppen úgy, mint a vállalatok, a szocialista brigádok fizikai és szellemi vállalásaival, a kommunista műszakok bevételeivel, a tár­sadalmi tulajdont gyarapító legkülönfélébb eszközökkel. Nem lehetünk persze igazság­talanok, s tudnunk kell, hogy ‘egy város és egy község lehe­tőségei ebben a dologban is különböznek. Mégis feltűnő azonban, hogy az egy kategó­riába sorolható falvak teljesít­ménye között is nagyok az el­térések. Árulkodó számok Az első helyre kétségtelenül Veresegyház kívánkozik, ahol a lakosságszámhoz képest az egy főre jutó társadalmi érték messze a legtöbb. Ez a muta­tó látszik leghívebben tükröz­ni a közösségi összefogást. S ha az előbb azt mondtuk Gö­döllőn a legváltozatosabb a kép, azt is meg kell állapíta­nunk, hogy ebben az Összeha­sonlításban már csak a kö­zépmezőnyben van. Az egy lakosra jutó összeg Veresegy­házon 2 ezer 248 forint, Karta­lon 900, Túrán 876, Gödöllőn 019 forint. Amennyire kiugró Veresegyház, annyira lemaradt viszont Csömör és Pécel, 318, illetve 302 forintjukkal. A számok természetesen a társadalmi munkával össze­függő tömérdek hivatali teen­dő minőségét is tükrözik. De néha csalókák is, hiszen Csö­mörön a helyben kiszámított érték nem tartalmazza a pénz­beli felajánlásokat, a vállalati társadalmi munkát sem. Ezzel együtt is igaznak tűnik a sum- más vélemény: nem minden tanácson ismerték még fel a társadalmi munka községfej­lesztési feladatokban is je­lentkező hasznát. Ösztönző formák A baj néhol még a terve­zésnél kezdődik. Gödöllőn, Ve­resegyházon és Pécelen a kö­zéptávú fejlesztési tervekhez kapcsolódva előre számolnak a társadalmi segítséggel, másutt inkább eseti az előrelátás. De önmagában ez sem magyaráz­za a különbségeket, hiszen Kartal ennek ellenére tekin­télyt szerzett teljesítményével. A szervezésben nagy feladatok hárulnak a tanácstagokra: körzeteik lakosságával nekik kell vagy kellene tartania a kapcsolatot a társadalmi mun­kák területén is. Korántsem mondhatjuk, hogy ez minden esetben sikerül. Ez Gödöllőn is gond, akárcsak a munkák összehangolása. A kérdőívek válaszai arra is figyelmeztet­nek, hogy a szervezettséggel, az előkészítéssel csak kevés helyen elégedett a lakosság. Nem mellékes az sem, mi­ként ismerik el a város- és a községfejlesztést segítő társa­dalmi tevékenységet. Erre Ve­resegyház alakította ki a leg- ösztönzőbb formákat, különö­sen a fiatalok elismerése, ju­talmazása érdemel másutt is tanulmányozást. A népi ellenőrök részletes vizsgálati anyaga, a javasla­tokkal együtt eljut az érintett tanácsokhoz, alkalom kínálko­zik tehát arra, hogy mindenütt újra átgondolják az ezzel kap­csolatos teendőket. De akik most kimaradtak a felmérés­ből, azoknak sem árt az ön­vizsgálat. Gáti Zoltán Ismét a csicsóka Teljes a termelés gépsora A burgonyánál is hasznosíthatók Régebben kedveltebb nö­vény volt a csicsóka. Most mintha újra törődnének vele. Nem véletlenül, hiszen a bur­gonyához hasonlóan gyökérgu­mós termést produkáló nö­vény alapanyaga a diabetikus- édesítőszernek és az etilalko­holnak. Termelésének gépesített technológiáját — a Bárdibükki Állami Gazdaságban végzett kísérletekkel — az elmúlt években dolgozták ki a MÉM Műszaki Intézet kutatói. A csicsóka gumója az imert Sa—2—70-es burgonyaültető­vel juttatható a talajba, ehhez osztályozatlan gumók is meg­felelnek. A növény sorközének művelésére a CPU—4,2 kulti- vátort találták a legalkalma­sabbnak, töltögetése a Rump- stadt géppel történik. A csicsóka betakarítására is találtak megfelelő kombájnt: a Grimme Europe Super vá­logatóasztalos burgonyabeta- karítót. Teljes tehát a növény termelésének gépsora,’ benne, mint kitűnt, kéthasznú eszkö­zök vannak, olyanok, amelyek a burgonyatermesztésben is hasznosíthatók. \ ÜeSegégövs oktatás — tíi éve Kölcsönös érdekek alapján Tíz évvel ezelőtt, 1973. feb­ruár 14-én kezdődött meg a melegégövi oktatás a gödöllői Agrártudományi Egyétemen. Az első ilyen jellegű próbál­kozás volt hazánkban, és az is maradt mind a mai napig. Érdemes pár szóban megem­lékezni azokról a körülmé­nyekről, amelyek között ez az agrárfelsőoktatás történetében nagy jelentőségű esemény megtörtént. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején az egyetem számos oktatója és kutatója dolgozott a fejlődő országokban. Nehéz körülmé­nyek között végzett munkájuk során egyre többükben fogal­mazódott meg a gondolat, hogy helyes lenne az addigiak­nál sokkal hatékonyabbá ten­ni azt a segítséget, amelyet szerény anyagi eszközeivel hazánk a harmadik világ or­szágainak nyújtani tud. Alapítók gyorsasága A gondolat tetté érett, s a dr. Pál István által kidolgo­zott javaslat alapján az egye­temi tanács, majd a MÉM il­letékesei jóváhagyták egy speciális, tanszéki jelleggel működő szervezeti egység, a melegégövi oktatási osztály létrehozását. Első vezetőjének az alapításnál nagy érdemeket szerzett Pál Istvánt jelölték ki, aki számos egyéb elfoglalt­sága mellett két éven keresz­tül látta el ezt a tisztséget. Fontosabb beosztásba történt kinevezése után őt követte dr. Héjjá Sándor egyetemi do­cens, a jelenlegi osztályvezető. A maroknyi alapító gárdá­nak mindössze két hónap állt rendelkezésére az oktatás megszervezéséhez, ami — is­merve a felsőoktatás általános problémáit —, ma elképesz­tően rövidnek tűnik. Lázas munkával telt hónapok voltak ezek, amelyekből a hallgató­ság is alaposan kivette részét, jelezve az ötlet életrevalósá­gát. A mag termékeny talaj­ba hullt. Egyetlen hónap alatt több mint száz hallgató — köztük e sorok írója is —, je­lentkezett a III—V. évfolya­mosok számára meghirdetett előadásokra. Trópus, szubtrópus A trópusi csoda máza ha­mar lefoszlott persze azokról az álomképekről, amelyeket néhányan, kissé laikusán el­képzeltek maguknak. Páran jobbnak látták visszavonulni, de az a nyolcvan ember, aki kitartott: le is vizsgázott, je­lenleg évfolyamonként 25—30 diák tanul itt, s még öt-tíz idegenlégiós azaz más egyete­mek hallgatói. Ennyi talán a hőskorról, amely megvetette az alapját annak az oktató­kutató munkának, amely ma már szervesen illeszkedik be a mezőgazdaságtudományi kar nappalos szakirányú képzési rendjébe. Már az. első évben megfo­galmazódott a melegégövi ok­tatás célja, amely nem más, mint olyan általános é§ sajá­tos melegégövi ismeretekkel rendelkező külföldi és magyar szakemberek képzése, akik mérnöki felkészültségük alap­ján képessé válnak arra, hogy tevékenyen részt vállalhassa­nak a fejlődő országok me­zőgazdaságának fejlesztésében. Ennek érdekében az osztály munkatársai — együttműköd­ve az egyetem szaktanszékei­nek oktatóval — olyan tárgy­köröket tanítanak, amelyek felölelik a trópusi-szubtrópusi területek növény- és állatvi­lágának, főbb termesztett nö­vényeinek, fontosabb tenyész­tett állatfajainak speciális is­meretanyagait, valamint a fej­lődő országok mezőgazdaságá­nak fejlesztési kérdéseit, mak­ro- és mikroökonómiai szinten egyaránt. A csoportos képzés mellett igen sok doktorandusz, aspiráns, ösztöndíjas töltött el 1—6 évet továbbképzésen az osztályon. Sürgető faladstok A közeljövő tervei között szerepel az általános meleg­égövi mezőgazdasági szakmér­nökképzés beindítása, amely iránt elsősorban a korábban, még az öt féléves speciálkol­légiumon végzett agrármérnö­kök körében nagy az érdek­lődés. Az utóbbi időben azonban nemcsak az egyes emberek, de a vállalatok, gazdaságok ér­deklődése is a melegégövi tan­szék felé fordult. Ennek ma­gyarázata a jelenlegi gazdasá­gi és politikai helyzetben rej­lik. Most már a fejlődő orszá­gok — mint partnerek —, legalább annyira fontosak szá­munkra, mint mi voltunk és vagyunk az ő számukra. Az érdekek kölcsönösek, viszont, ha élni akarunk a lehetőségek­kel, nélkülözhetetlen a meg­felelő szaktudás. A felfokozott várakozásnak, az egyre növekvő belső és külső igényeknek, a jogos gazdasági elvárásoknak azon­ban a melegégövi oktatási osz­tály kis létszámával a jelen­legi anyagi feltételek között csak nagy nehézségek árán tud eleget tenni. A régen ki­dolgozott fejlesztési elképzelé­sek megvalósítására talán nem kell már túlzottan sokat vár­ni, mert a feladatok mind sürgetőbbek, s a népgazdasági igények kielégítése sem vár­hat sokáig magára. Pekli József Koloritüzem Exportra dolgoznak Évenként mintegy nyolcvan különféle terméket állítanak elő a Péceli Vegyesipari Szö­vetkezet budapesti koloritüze- mében. A textilcímkék, női divattáskák, gyermek- és sporttáskák különféle változa­taiból mintegy háromszázezer darabot készítenek, s ezeknek a fele rubelelszámolású ex­portra megy. Legfontosabb megrendelőjük a Konsumex, illetve az Artex Külkereske­delmi Vállalat. Agrártörténet Falukutatás Csaknem kétszáz tagja van a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum gödöllői baráti körének, amelynek titkára dr. Nyuli Gyűld, az Agrártudományi Egyetem tanára. Részt vesz­nek a kör munkájában az egyetemi hallgatók, akik egye­bek közt tudományos diákkö­ri dolgozataikban is foglalkoíé nak a helybéli agrártörténet­tel. A kör tagjai falukutatást is ‘folytatnak. Labdarúgás A tavaszi sorsolás Mérkőzések hat fordulóban Felnőttek: I. forduló, III. 6.: Galgamá- csa—GEAC, Domony—Pécel, HMSE—Zsámbok, Galgahévíz —-Túra, Isaszeg—Mogyoród, Erdőkertes—Kerepestar csa, Hévízgyörk—Valkó. Hullára és szolgáltatás \ X Vállalkozó a művelődési ház Tudjuk: a közművelődés, a kultúra nem olcsó dolog. On­nét is, hogy moziban, színház­ban, könyvesboltban egyre többet kell fizetnünk, de on­nét is, hogy mekkora össze­gekre rúgnak a művelődési in­tézmények költségvetései. Kü­lönösen amióta drágább a vil­lany, a fűtés, a dekoráció, s egyre magasabbra srófolják áraikat a közreműködők is. Ráadásul a régi szép idők évente magától értetődően megkapott költségkiegészítése már a múlté. Itt is a szinten- tartás a cél. Aligha képzelhető hát el olyan művelődési ház, amelyiknek ne lenne szüksé­ge saját bevételekre. Olyanok­ra tudniillik, amiket rendez­vényei, produkciói, munkája után kap. Belépőjegyekből pél­dául, esetleg tanfolyami díjak­ból. Aztán a legtöbbször véget ér a lista. Pedig, hogy mi mindenre lehet mód, s hogy mi mindent érdemes kipróbál­ni, arra jó példa a gödöllői művelődési központ most már szisztematikus vállakozási rendszere. Gazdag lista A nemrégiben összeállított lista mindkét oldalon gazdag: a már megvalósított vagy a folyamatban lévő, illetve a tervezett vállalkozások egy­aránt sokszínűek, illeszkednek a művelődési ágazatban fúj- dogáló új szelekhez is, de mindenekelőtt arra irányul­nak, hogy bővítsék a ház ha­tókörét, hogy az új formákkal is mind több városit és kör­nyékbelit kapcsoljanak ma­gukhoz, hogy ily módon is pó­tolják, kiegészítsék a művelő­dési alapellátást, s természete­sen, hogy ez megérje a ház­nak, tágabb értelemben fenn­tartójának, a nagy közösség­nek is. Építési tanácsadás A központ rendszeres vagy alkalmi szolgáltatásait nem kell különösképpen bemutat­nunk, ezek .már széles körben ismertek és kedveltek. Van logopédiai tanácsadás, fotóla­bor, kondicionáló terem, ap- róhidetési lehetőség. Kölcsö­nöznek háztartási és takarító gépeket, játékokat, autóbusz­kirándulásokat szerveznek. Alkalmanként helyet adnak az óra- és fényképezőgépjavítás­nak, kozmetikának, rendszeres a jogi és építési tanácsadás, a cipőjavítás, az autós szolgál­tatások, a háztartási kisgépek javítása, a diabetes tanács­adás, a szemfelszedés, a gomb­behúzás. Mindezt azért sorol­tuk fel, persze még így sem kimerítően, hogy kitűnjön, a gödöllői művelődési központ valóságos szolgáltató centrum lett. Cserebere iroda Főként, ha hozzávesszük, hogy sokszor adnak otthont a vásárokkal egybekötött bemu­tatónak. Volt és lesz antikvár könyvvásár, kínáltak már gyakran játékot, műszaki cik­keket, kemping- és sportfel­szerelést. Kedveltek a népmű­vészeti vásárok és a divatbe­mutatók is. A rock and roll kávéházak, a teadélutánok, a kóstolók és ételbemutatók, a nemzetiségi estek a vendéglá­tóipari egységekkel való kor­rekt kapcsolatot tükrözik. Itt is mindenki jól jár: a ház, a közreműködő vállalat vagy szövetkezet, illetve a ház láto­gatói. Akinek pedig az a vé­leménye, hogy ez mégiscsak furcsa: mi köze egy művelő­dési háznak a kereskedelem­hez, a vendéglátáshoz, az kér­dezze meg azokat, akik már igénybe vették a felsorolt le­hetőségek egyikét-másikát. Mind azt fogja mondani, hogy jó így. S az egyébként or­szágosan is párját ritkító, a szó szoros értelemben vett kulturális programok széles és színvonalas skálája, azt is bizonyítja: a munkatársak idejéből, ha nem is napi nyolc órát számolva, mindkét tevé­kenységre futja. Egyébként az utóbbihoz is kapcsolódik jó néhány vállal­kozási forma, s ebbe már a konzervatívabb gondolkodá­súak sem köthetnek bele. Ilyen például a kiadványok elkészítése, a külső nyomdai és dekorációs munkák válla­lása, a vándorkiállítások köl­csönzése. Elég ha csak itt írunk konkrét számot: pusz­tán ebből a legutóbbiból har­minc ezer forintnyi haszna volt a háznak. De bevételt je­lentenek a művelődési köz­pont számára dolgozó külön­ben részvételi díj nélküli kö­rök, mint például a kézműves műhely, a közhasznú tanfolya­mok, s persze a családi, tár­sadalmi ünnepekhez kölcsön­adott termek is. A tervek között is elsősor­ban olyan vállalkozások sze­repelnek, amelyeket Varga Kálmán, a ház munkatársa közművelődési-esztétikai szol­gáltatásoknak nevez. Mint a filmvetítők, sportszerek jö­vendő kölcsönzése, a cserebe­re közvetítő iroda, a barkács- műhelyek, a laborok berende­zése, az egészségügyi-pszicho­lógiai tanácsadás megszervezé­se vagy a játékterem, a Gyer­mek és környezete névvel il­letett üzlet megnyitása. Kiegészítő bevétel A ház már eddig is túltel­jesítette bevételi tervét, ezzel egészítve ki a nem túl gazdag állami támogatást. S a vállal­kozásokból fakadó bevételek végül a hagyományos értelem­ben vett kulturális feladatok megoldását is segítik. G. Z. II. forduló, III. 13.: GEAC— Domony, Kerepestarcsa—Hé­vízgyörk, Mogyoród—Erdőker­tes, Pécel—HMSE, Túra—Isa­szeg, Zsámbok—Galgahévíz, Valkó—Galgamácsa. Hl. forduló, III. 20.: Zsám­bok—Domony, Pécel—GEAC, Valkó—Erdőkertes, Kerepes­tarcsa—Isaszeg, Mogyoród— —Galgahévíz, Túra—HMSE, Hévízgyörk—Galgamácsa. IV. forduló. III. 27.: Galga­mácsa—Pécel, GEAC—Zsám­bok (III. 26.), Domony—Túra, HMSE—Mogyoród, Galgahé­víz—Kerepestarcsa, Isaszeg— Valkó, Erdőkertes—Hévíz­györk. V. forduló, IV. 3.: Mogyoród —Domony, Túra—GEAC, Zsámbok—Pécel, Hévízgyörk —Isaszeg, Valkó—Galgahévíz, Kerepestarcsa—HMSE, Erdő­kertes—Galgamácsa. VI. forduló, IV. 10.: Valkó— Domony, Kerepestarcsa— GEAC, Mogyoród—Pécel, Túra —Zsámbok, Erdőkertes—Gal­gahévíz, Hévízgyörk—HMSE, Isaszeg—Galgamácsa. Á nép programja Március 1-én: Gödöllő, művelődési köz­pont: Természetfilmek vetítése kis­iskolásoknak, 15.30 órakor. Gimnazisták filmklubja: •Jancsó Miklós Allegro Barba­ra, 18 órakor. Tóthpál Gyula festőművész kiállítása. hüh Mozi Fcketeszakáll szelleme. Szí­nes, szinkronizált amerikai filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 013S—1957 (Gödöllői Hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom