Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-22 / 44. szám

1983. FEBRUAR 22., KEDD xztmap 3 Szemcsepp a Humánból A Humán Oltóanyag Termelő és Kutató Intézet gödöllői gyá­rában február 1 óta dolgozik a szemcseppkészítő és -kiszerelő üzem. Jelenleg a Kőbányai Gyógyszerárugyárnak bérmunká­ban. készítik a gyógyászati szempontból alapvető cseppeket. Barcza Zsolt felvétele PEVDI-HEPTING Egy életképes együttműködés Megszűnt esz elvándorlás Az üdülőfalu külön a községtől A gépek, szalagok között sétálva az az érzésünk, hogy az ország bármelyik bőrdísz- műüzletében lehetnénk. A PEVDI pilisszentiváni bőr­díszműgyára annyiban tér el a többitől, hogy itt nyugatné­met gépeken, nyugatnémet alapanyagokból a nyugatnémet HEPTING cégnek készítenek bőröndöket. Éppen harmadik esztendejébe lépett most a kooperáció. Az eltelt időszak elegendő tapasztalatokat kínál, lemérhető már a kapcsolat életképessége. S hogy a há­rom évre kötött szerződést valószínűleg meghosszabbítják, annak már most számtalan je­le mutatkozik. A kamion pontos A bérmunkákra kötött szer­ződések biztos exportbevételt jelentenek. A gyártónak még amiatt sem kell fájjon a feje, hol és kinek adja el termékét, magyarul, nincsenek piacszer­zési gondok. (Bár volt már arra is példa, hogy egy nyu­gati partner időközben tönk­rement.) Az előnyök közé so­rolandó még, hogy az alap­anyag-ellátás sincs kitéve sem importkorlátozásnak, sem egyéb késleltető tényezőnek. A pilisszentiváni gyárba is percre pontosan érkeznek a kamionok a bőröndök alap­anyagával, hogy kész áruval megrakva térjenek vissza az NSZK-ba. S az ebből a mun­kából származó évi 25 millió forint értékű valutabevétel je­lentősen hozzájárul az utóbbi évek 11—13 százalékos nyere­ségéhez. S mindazokért az előnyö­kért, amit a bérmunka kínál, csak termelni kell. Igaz, nem akármilyen feltételek mellett. Hiszen egy ilyen kapcsolat csak akkor életképes, ha pro és kontra nyereséges. A tőkés partner is jól akar 'járni. Számára csak abban az eset­ben gazdaságos az üzlet, ha olcsóbban legalább olyan mi­nőségű munkához jut, mint otthon, s ha a termelékenység sem alacsonyabb a náluk megszokottnál. Fél órán belül Magyar vállalatok §gész so­ra cáfolt már rá arra a köz­hiedelemre, hogy a mi mun­kásaink nem képesek úgy dolgozni, mint nyugati tár­saik. — Nem mondom, voltak kétségeink, tudjuk-e tartani a német normákat — mondja Kalmár Antalné, a gyár igaz­gatója. — De végül is ugyan­olyan gépeken dolgozunk, mint az NSZK-ban, s a gépe­ket ott is emberek kezelik. S a betanítási idő letelte óta tartjuk is ezeket a számunk­ra valóban szokatlanul ma­gas normákat. Amíg a ma­gyar bőrdíszműiparban egy bőrönd elkészítésének ideje több mint egy óra, addig ná­lunk, az átlag 28 perc. Igaz, a bérek is ennek meg­felelően alakulnak, általában 800—1000 forinttal magasab­bak, mint a gyáregység többi üzemében. A dolgozókat prog­resszív bérezéssel fizetik, ami annyit jelent, hogy százszáza­lékos teljesítés esetén az alap­bérükre plusz húsz százalékot kapnak. Nem ritka így a havi hétezer forintos kereset sem. Figyelem a gépek mellett dolgozó asszonyokat. Begya­korolt, ütemes mozdulatok, a varrógépek egyenletes katto­gása. Nem látszik semmi eről- tetettség, feszített tempó, per­sze hosszas beszélgetésre, né­zelődésre azért nincs idő. Igaz, többségük két éve dolgo­zik ebben az üzemben, bele­szoktak már a ritmusba. A gépek egyébként lénye­gesen nem térnek el a hazai iparban használatosaktól, azoknak többsége is nyugati gyártmányú. Ezeken a beren­dezésekén azonban: számos apró kiegészítő felszerelés van, ami gyorsabbá, folyama­tosabbá teszi a munkát, s elér­hetővé a magasabb normát. Többek között ezért nem le­hetne a többi üzemben ha­sonló követelményeket tá­masztani a dolgozókkal szem­ben. No, meg a szabályozók sem teszik lehetővé az itteni­hez hasonló bér fizetését. Idén például a pilisszentiváni gyárban minden egyszázalékos bérszínvonal-emelés jeltétele plusz 20 millió forintos nyere­ség. Még sötét volt a reggel, ami­kor a gyárba érkeztem. Az igazgatónő szabadkozik is, Az egyszeri kereskedő, sze­zon végén körbenézett raktá­rában, és amiről úgy vélte, hogy a nyakán maradhat, azt kiárusította. Utcaképünknek épp ily természetes része a nyári, őszi, téli és tavaszi vá­sárok kedvezményeit hirdető plakátok is. Csakhogy! Ami természetes a kereskedelem­ben, sajnos, nem az még az iparban. Pedig, hogy mennyi­re hasznos lenne számukra is e szemlélet elsajátítása, arra szolgáljon példaként a Csepel Autógyár V. számú gyárának szerszámbörzéje. Kiállított mintadarabok Terleth Ferenc, a Csepel Autógyár technológusa. 19 évig volt a Gyártóeszköz Gaz­dálkodási Osztály vezetője, ö az ötletgazda. A kiállítási te­remben beszélgettünk: Ott voltam az újítási ötlet­napon 1981 őszén — hivatal­ból. Akkor, már két éve fi­gyeltem szerszámraktáraink forgalmát, és kiírogattam, hogy melyik típusból nem fogy rég­óta. Amikor az újítási bizott­ság elnöke, megnyitó beszédé­ben az anyag- és energiata­karékosságra mozgósított, ta­lálva éreztem magam. Szót kértem, és elmondtam, hogy azokból a szerszámokból, fú­rófejekből, tárcsákból, ame­lyekre a vállalat profilváltá­Elhunyf s?r. Mulató János Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Mulató János, a ma­gyar munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának volt tagja, Budapest Főváros Ta­nácsának tagja, a Fővárosi Né­pi Ellenőrzési Bizottság nyu­galmazott elnöke, hosszan tartó betegség után elhunyt. Dr. Mulató János temetése február 25-én, pénteken 14 óraikor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pan. teonjában. Az elhunyt barátai, harcos­társai, volt munkatársai 13.30 órakor róhatják le tiszteletüket a ravatalnál. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, Budapest Főváros Tanácsa, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége hogy csak ilyen korai órán van ideje. A német cég képviselői vannak itt, a kapcsolat továb­bi alakulásáról tárgyalnak. Az első továbblépés már tavaly áprilisban megtörtént: attól kezdve már itt szabják a bő­röndöket. Most pedig a terme­lés növelése szerepel napiren­den. Magyar alapanyagból — Az eddigi évi egymillió márka értékű munka helyett a jövőben egymillió-nyolc­százezerre emeljük a terme­lést. Ez annyit jelent, hogy 280 ezer kész bőröndöt, ötven­ezer utazótáskát és harminc­ezer félkész árut gyártunk egy évben. Újdonság lesz még, hogy a közeljövőben magyar alapanyagból is dolgozunk. A német partnerek próbaképpen vásároltak ötvenezer négyzet- méter műbőrt a győri Grabo­plasttól. Ahhoz azonban, hogy napi ezer darab bőrönd helyett 1800 darabot gyárthassanak, át kel­lett szervezni az üzemet, mi­vel helynek eddig sem voltak bőviben. Ez a munka hamaro­san elkészül, már várják az új gépeket. Űjabb munkáskezek­re is szükség lesz, még 40—45 dolgozót kell a német munká­ra beállítani. Ehhez gyáregy­ségen belüli átcsoportosításra volt szükség. M. Nagy Péter A Szentendrei-sziget déli csücskében lapul az 1300 lako­sú község: Szigetmonostor. Né­hány évtizeddel ezelőtt csak Pócsmegyer volt a szomszédja, de azóta az üdülőházakkaí gyarapodott Horány is megnőtt mellette. S ez utóbbi terjeszke­désének nincs vége, mert mint­egy négyszáz teleknek még elegendő hely jut a települé­sen. Ide, tartozik a Pilisi Park­erdőgazdaság 200 holdas, cso­dálatos erdeje is, amely okos felhasználással a megye egyik legszebb pihenőparkjává vál­hat. Pereskedtek érte A nagy népszerűségnek ket­tős oka van. Az egyik az, hogy mind Pestről, mind Budáról köny- nyen megközelíthető Leányfalu, illetve Dunakeszi felől. A má­sik, hogy a Duna két partján levő települések telekáraihoz viszonyítva a szigeti ingatla­nok nem olyan drágák. Az üdülőparadicsom Kisoroszitól három kilométeren át határol­ja a folyamot. E sűrűn beépí­tett szakasznak a közepén fek­szik Szürkő sziget, amely hosszú pereskedés után 1979- ben lett magántulajdonból ál­lami tulajdonná. Napjainkban megközelítőleg ötven „lábas” üdülőház talál­ható itt. Szigetmonostorról úgy írni, hogy Horányt ne említ­sük, nem lehet. A víkendház- tulajdonosok közül sokan ko­ra tavasztól késő őszig folya­matosan Horányban élnek. Természetes, hogy az ottani 200 négyzetméteres önkiszol­gáló élelmiszerbolt nem elégíti ki az igényeiket. Többségük Szigetmonostoron vásárol, megy orvoshoz, átrobog, vagy gyalogol a községen. — Szezonban olyan forga­lom van itt, mint Budapesten — mondja Antal Gyuláné vb- titkár. Azt hiszem az ország­ban egyedülálló jellegzetesség: a községhez úgy tartozik egy üdülőfalu, hogy vegyes beépí­tés nincs. Nálunk így van. Szi­getmonostoron csak lakóházak emelkednek, Horányban pedig a pihenést szolgáló épületek. Keskeny sáv választja el a két települést, s ügyelünk arra, hogy így is maradjon. Horány gyarapodásának örülünk, a közigazgatás szerint hozzánk tartozik, s a mi falunk lakos­sága sem csökken már. A Szé- rűs-kertnek nevezett részén két sor új ház áll. Ügy érez­zük, hogy az ifjú szomszéd ■vonzerejéből Szigetmonostor­nak is származik előnye. Sok a kisiparos Ilyenkor télen bőven van áru a monostori üzletekben. Tele polcokat találtam az ABC-ben, a húsboltban, a zöldségesnél és a presszóban is, ami a rövid­ital-választékot illeti. Sok a kisiparos, a táblák egymás után hirdetik: kőműves, víz­vezeték-, villanyszerelő, női szabó, sőt újabban egy ügyes teherfuvarozó is idetelepült, aki még telepet is nyit­na. Kereskedői képesítése azonban nincs, ezért nem kap engedélyt, pedig Szigetmonos­tornak egyik égető gondja, hogy a szigeten építő- és tüze­lőanyagot alig lehet kapni. Baj van az utakkal is. A KPM ugyan megcsináltatta a sziget déli csücskétől (a szent­endrei révátkelőtől) áz .utat Pócsmegyerig, de a községen átvezető „macskaköves” rész a régi maradt. Olyan hepehupás, hogy a kocsiban ülő emberből is kirázza a lelket. A Határ­csárdától a községig vezető szakasz is tengelypróbáló. A gödi révvel sem jobb a falu összeköttetése. A keskeny asz- faltcsíkocskát 1977-ben fektet­ték le a homokra, ideiglenesen. Nagy darabokban törik az asz­falt két széle, lassan alig ma­rad az útból. A padka legalább harminc centivel lejjebb van az úttestnél és így balesetve­szélyes. Meredek úton Újpest, Szentendre magassá­gig van egy járható, a hossz- tengely mentén fekvő út, de Szigetmonostor térségében a keresztirányú forgalom lehető­sége a révek felé nagyon rossz. Az is különös, hogy a Volán 20-as menetrendszerű járatai bemennek Surányba, de Ho- rányba nem. A szakemberek szerint a töltésre jeljutó mere­dek úton nem bír a kocsi meg- j or dúlni. Az IBUSZ, s más utazási irodák éppolyan mére­tű járművei azonban rendsze­resen bejárnak Horányba, s még egy sem akadt, amely hát­ramenetben érkezett vissza Szigetmonostorig. Antal Gyuláné azt mondja, hogy a hatodik ötéves tervben fő céljuk a rendelő és az or­vosi lakás felépítése. A pénzük a megyei kölcsönalapban van, a telekeladásokból is remélnek jövedelmet, és a lakosság szír vesen végez társadalmi mun­kát. Vicsotka Mihály A területi elv alapján Áfészek a Zöldért örökében Ä SZÖVOSZ élnöfeségé tavaly november 2-! döntésének megfelelően, december 31-vel átszervezéssel megszüntetett Pest megyei Zöldért vagyonát a Budapesti Zöldért és több Pest megyei áfész kapta. Természetesen a dolgozókat is át kellett venniük, és január 1-től a Zöldért feladatkörét el kell látniuk., Erről lapunkban már többször írtunk. Nem esett azonban ed­dig arról szól — az átszervezés hivatalos napja óta eltelt idő rövidsége miatt —, hogy az áfészeknek hogyan sikerült a Zöldért örökébe lépniük. Hogyan oldották meg az anyagi ja­vak átvételét, s kezdtek a Zöldért helyett is zöldség-gyümölcs kereskedelmi forgalmazásába? Nagykereskedelmi jogkör A megye tizenhét áfészéből tizennégy részesedett a Pest megyei Zöldért vagyonából. Ezek: budai járási, Dél-Pest megyei, nagykőrösi, dabasi, gödöllői Galgavidéke, Alsó-Tá- pió menti, Monorvidéke, nagykátai, tápiószelei, takso- nyi, szentendrei, szobi és váci áfész. (Az átszervezés nem érintette a péceli, a ráckevei és az ócsai á fészekét.) Az ösz- szesen 134 millió 958 ezer fo­rint értékű álló- és fogyóesz­közt, árukészletet, göngyöleget nem egyenlően, hanem a te­Szerszámbörze Raktárból kiszabadult készletek sai miatt, úgy véltük, nincs már szükség, kiállítást kelle­ne rendezni. A raktárban fel­halmozott készletek ugyanis áttekinthetetlenek, de ha a ki­állításon az üzemvezetők, bri­gádvezetők, technológusok lát­ják a mintadarabokat. — Nem egészen értem, miért áttekinthetetlenek ezek a szer­számok a .raktárban. Hiszen van róluk nyilvántartási lista. — A kiállításokon bemuta­tott szerszámok speciálisak, úgynevezett rajzszámos termé­kek. Egy ilyen 8—10 jegyű szám, a gyártás után 5—10—15 évvel már nem sokat mond. Látni kell magát a szerszá­mot, csak úgy állapítható meg, hogy használható-e még, és mire. Háromnegyedmillió — ön kiállításokról beszél. Több is volt már? — Igen. Az ötletnapon ugyanis javaslatomat díjazták, és szerződést kötött velem a vállalat négy hasonló kiállítás megszervezésére. Az első két hétig volt nyitva, 1982. június­ban, a második pedig novem­berben. A kiállított szerszá­mokat, a programszerűen meg­hirdetett kiállításoktól függet­lenül, bárki, bármikor meg­nézheti, ha itt, a szomszéd szobában elkéri e helyiség kulcsát. — Mit eredményeztek a ki­állítások? — Az első kiállításon 263 086 forint árbevételt értünk el. Ebből vállalaton kívüliek 43115 forintért vásároltak. A második kiállítás jóval fölül­múlta ezt, árbevételünk 525 822 forint volt, eddig ösz- szesen tehát 788 908 forint, háromnegyedmillió! — A fúrók régi árain szá­molva. Mennyibe kerülnének vajon, ha most léellene le­gyártani ? — E szerszámok árai éven­te átlagosan nyolc százalék­kal emelkedtek. Ha tehát, a régi áron vett értékekhez hoz­záadjuk ezt a kalkulált ár­emelkedést, úgy tűnik, hogy 980 000, megközelítőleg egy­millió forintba került volna a mai gyártásuk. Mindehhez még hozzátartozik, hogy ezek a fúrók régen készültek ugyan, ám vadonatújak. — És mire fordítják a be­folyt összeget? — Magam 13 000 forint újí­tási díjat kaptam belőle, és gondolom, a többi a vállalat fejlesztési alapjába került. — Miből fedezték a kiállí­tások költségeit? — E szerszámbörzének szin­te nem is voltak költségei. A terem, rajztár volt, két gyár­egység összevonása révén ki­ürült. Az állványokat szó sze­rint a hulladékból szedtük ki. Egy raktár felszámolásakor kerültek oda: összeszereltük, lemázoltuk őket. A névre szó­ló meghívók postaköltségei és a festőknek kifizetett jutalom. Ennyi kiadást kellett vállalni. Követendő példa — Sikerüket látva, más gyá­rak is követték példájukat? — Az egri III. számú gyá­runk gyártóeszköz-gazdálko­dási osztályvezetője említette, hogy ők is megszerveznek majd egy ilyen börzét. Egyéb­ként a legtöbbet, csaknem 300 000 forintért, ők vásárol­tak tőlünk. Az V. számú gyár fogyó­szerszám költségei évente 16— 18 millió forint. Ebből egymil­liót megtakarítani — talán nem sok, de nem is kevés. Ezek a szerszámok például az egyik legdrágább importalap­anyagból készülnek, gyors- acélból. A kiárusítással ezért nemcsak forintot, de devizát is megtakarítottak. Az eredmé­nyek ellenére, vagy éppen azért, bennem maradt egy kis tüske. Miért nem természetes az iparvállalatoknál az, hogy a profilváltozaskor számba ve­szik készleteiket, s megpró­bálják értékesíteni, hasznosí­tani a papírforma szerint már haszontalannak vélt anyago­kat, szerszámokat, alkatrésze­ket? „Az apróságokra nincs idő, nincs ember” — hallom az ellenérveket. Apróságok? Tőkés alapanyag: a szerszám- gyárak kapacitása túlterhelt. Eiler Erzsébet rületi elhelyezkedés szerint osztottak föl., A fogyasztási szövetkezetek igazgatóságai az átszervezést megelőzően természetesen tár­gyaltak az átvételről. Ügy döntöttek, hogy átveszik a te­rületükön működő bolti keres­kedelmi egységeket, s a váci, a gödöllői, a tápiószelei, a Dél-Pest megyei, a dabasi áíé- szek a kirendeltségeket, a nagykátai, a nagykőrösi, a szo­bi és a Galgavidéke szövetke­zetek a raktárakat. A kereske­delmi értékesítés mellett mű­ködési területükön a zöldség-, gyümölcsellátásért felelnek. Ezután hat áfész a Belkeres­kedelmi Minisztériumtól a zöldség- és gyümölcsforgal­mazásra a nagykereskedelmi jogkört is megkapta. A piac ismeretében Nem ment azonban minden simán. Például a váci Zöldért- telep vagyonvédelmi helyzetét az áfész illetékesei tarthatat­lannak minősítették. Másutt a boltok állapota miatt volt vi­ta. S ugyanovk a váci tele­pen tárolt rengeteg göngyöleg (20 ezer láda, 8 ezer rekesz, 5 ezer műanyag zsák) is gondot okozott. S jóllehet, bőven van még tisztázandó kérdés (ami persze nem is meglepő, hi­szen nem mindennapi ügyről van szó), az egységek és a lel­tározott készletek átvétele ütemterv szerint zajlott le. Az áfészek megkezdhették a nagy- és a bolti kiskereske­delmi munkát. Szinte azonnal három jelen­tős feladat várt rájuk. A téli, kora tavaszi burgonya-, zöld­ség-gyümölcs tárolás és -ellá­tás megoldása, a termelési, valamint az értékesítési szer­ződések megkötése. Többcsatornás értékesítés Az értékesítés pedig válto- ■ zatlanul többcsatornás. A la­kossági igények kielégítése után a megmaradó mennyisé­get többek között a konzerv- és hűtőiparnak, a Hungaro- fruetnak és a Budapesti Zöl­dértnek adják el. S mivel minden területen nem terem meg minden, másutt meg egyes termékekből nagy a fe­lesleg. az áfészek egymásnak is adnak át árut. Szente Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom