Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
1983. FEBRUAR VASÄRNAP %KiAuv Okoson gazdálkodnak forinttal, fillérrel Meg kell fogni minden garast Egy-egy család életét gyakran keseríti meg az, hogy a férj avagy a feleségnem eléggé beosztó. Sűrűsödnek a viták, a veszekedések is, hiszen ha hónap végén üres a pénztárca, azt megérzi és megsínyli az egész család. Nagykátán, a Telefongyárban dolgozó asszonyokkal arról beszélgettünk, hogy náluk vajon ki és hogyan osztja be a pénzt. Tapasztalatlan voltam — Tizenöt múltam, mikor férjhez mentem — kezdi a rangidős Domonkos Jánosné, akinek ma már három unokája van. — Mint gyereklánynak, bizony nekem sem volt fogalmam arról, hogyan is kellene gazdálkodni. Tízszer költöztünk egyik albérletből a másikba, míg végül 1963-ban építkezni kezdtünk. Nehéz volt nagyon a három gyerek mellett épiteni is, egyik fizetéstől a másikig éltünk. Meg kellett fogni minden garast. Mivel tapasztalatlan voltam, a férjemmel mindig megbeszéltük, hogy mire kell, mire telik. Legtöbbször mégis a pénzen volt a vita, mert én a gyerekeknek is szerettem volna többet adni. Végül azért sikerült úgy ügyeskednem, hogy nekik is és nekünk is jusson. A házat OTP-kölcsönnel építettük fel. A kiegészítés mindig az állattartásból volt. Most is ott röfög tíz malac az ólban. Csakis így tudjuk kifizetni azt a tartozást, ami még maradt. Havonta öt és fél ezer forintot kell az ilyen-olyan részletekre fizetnem. Így a kettőnk béréből tisztán nem marad több, mint 1500 forint. Csupán abból — lehetnék bármennyire beosztó — nehéz volna megélni. Segített a család Az indulás nehézségei már nem keserítették meg Tiszai Zsigmondnéék életét — Nekünk segített a család — büszkélkedik Tiszai Zsig- mondné. — Azt már előre eldöntöttük, hogy a pénzt én kezelem. Mivel építkeztünk, nekünk is meg kellett fogni a filléreket. Harmincezer forinttal vágtunk neki az életnek. Amíg a gyerekek kisebbek voltak, otthon dolgoztam. A férjem pedig — ő huszon- négyórázik a vasútnál — na- gyan sokat dolgozott a házunk építésén a szabad idejében. Támogatták is százezer forint kölcsönnel, s az OTP is besegített. Hat-hétezer fórint jövedelmünk volt az elején, s ebből kellett fizetni még a kőműveseket is. Előfordult, hogy ötven-száz forintom maradt költőpénznek. Bizony ilyenkor ráhajtottam a varrásra, mert a bedolgozásnál darabbérben fizettek. A családi kassza őrzői a Telefongyárban Erdősi Agnes felvétele — Ma már könnyebb, hiszen a ház elkészült, s havonta négy-négyezerötszáz megmarad, abból még félre is teszünk. A családban most is én vagyok a számítóbb, a férjem pedig a költekezőbb. Ennek ellenére sosem voltunk pénzszűkében, mindenre futotta. Gyarmati Csabáné tavaly nyáron ment férjhez. Ezt mondja első tapasztalatairól, a beosztást illetően: — Először úgy volt, hogy külön lakunk, de rájöttünk, hogy az anyósoméknál jobb, mert így szinte minden keresetünket félretehetjük. A pénz mindig nálam van, s ha kell, akkor én adok belőle a férjemnek is. Legénykorában bizony költekezőbb volt, ma már ő is jobban meggondolja. De így is kell lennie, hiszen építkezni akarunk. Ugyan most nagyobb segítséget kapunk, mint az idősek valaha, de azért nem árt, ha van egy kis tőkénk. Osztottam és szoroztam Szekeres Balázsné némi irigységgel figyeli fiatal munkatársai mondandóját. Azt vallja: csak is a nők kezében marad meg a pénz. Ha nem osztaná be vagy nem osztotta volna be valaha, most se lenne semmijük. — Huszonhat éves házasok vagyunk. Sokat nem tudok felmutatni azóta, igaz, a családi házunk felépült, hiszen lakni kell valahol. Ma már annyira vagyunk a férjemmel, hogy kiki a saját pénzével gazdálkodik. De a ház miatt ezen nem lehet változtatni, az fogva tart bennünket. Mióta a lányom felnőtt, egy kicsit több jut, s öt éve én is jobban keresek. — Nagy tervekkel indultam az életnek — mondja Végh Sándorné, három gyerek édesanyja —, a keresetünket amit kaptunk, rögtön a takarékba tettük, tehettük, mert az anyósoméknál laktunk. A férjem nem akart onnan eljönni, építeni sem. A takarékba tett pénzt elvitte a kocsi. De én mégsem' álltam el attól, hogy saját otthonunk legyen. A családi kassza az én kezemben volt, amikor férjem azt' kérdezte, hogy mi kell, a fizetési szalag vagy a pénz, én a pénzt választottam. Tudom, hogy maradt neki zsebpénze, de amit bevall, az nálam van. így tudtam összegyűjteni egy te- lekrevalót is, meg is vettem. Már csak akkor szóltam a férjemnek, amikor a papírokat alá kellett írni. Sajnos, balul ütött ki a vétel mert elöntötte a víz a telket, s nem lehetett ott építeni. Így eladtuk, s az anyósomék telkén kezdtünk végül építeni, az idén szeretnénk beköltözni. Elértem — ha keservesen is —, amit akartam. Persze, könyveltem, számoltam és osztottam, szoroztam mindig. Csak így sikerülhetett, takarékosan. Csupán néhány sors a sok közül. Egy-egy életút is példázza, mennyit jelent a beosztás, az előrelátás. Valamennyi asszony most is, az idén is bizakodó, s tudja: ha a fillérek- kel-forintokkal okosan gazdálkodik, telik belőle bútorra, kocsira, s a családi kiadásokra. Szalai Mária Téves volt a prognózis Készül a közműtérkép A tervek nyolcévesek voltak A megközelítően tizenkétezer lelket számláló Pilisvö- rösvár vízhálózatának építését a szerződések szerint 1979. szeptemberében kellett volna elkezdeni. A tényleges munkálatok azonban csak 19S0-ban kezdődtek, holott a tervek már nyolc évvel korábban elkészültek. Háló feszül már az üvegház felett Mindezek ellenére — mint Keszléri József tanácselnök elmondta —, a kezdéstől, vagyis 1980-tól napjainkig 35 és fél kilométer vezeték készült el 40 millió forint értékben. Ezáltal a községben ösz- szesen 52 kilométerre nőtt a vízvezeték-hálózat hossza. A közkutak száma százra emelkedett. A nagyközség nyolcvan utcájában van víz, s ebből negyvenöt utcában ezer ingatlanhoz már bekötötték a vezetéket. Az idén mintegy hétszáz ingatlantulajdonos vár vízre. Mint a helyi tanácselnök elmondta, öt helyen csatlakozik a regionális vezetékre a községi hálózat, ily módon az esetleges meghibásodások alkalmával sem marad víz nélkül a nagyközség. Pilisvörösvár napi vízigényét 3900 köbméterre taksálták 1985-re. A prognózis azonban tévesnek bizonyult, ezt a mennyiséget már most, az idén elérték. Ebből következik, hogy a későbbiek során már jóval nagyobb fogyasztásra kell felkészülniük. A Csobán- kán lévő ciszternából áthaladó mennyiség azonban jelenleg naponta 7500 köbméter, onnan kap vizet Pilisszántó, Pilís- szentkereszt, Pilisszentiván, Piliscsaba, Solymár és Pilisvörösvár is. Sokáig tehát nem lesz elegendő a csobánkai tároló vízmennyisége. Éppen ezért fe.lmérik az igényeket, s elkészítik a község teljes — a régi és az új — vízhálózatának közműtérképét. A Dunamenti Regionális Vízmű pilisvörösvári ivóvíztársulata a tervezett munkálatokat azonban csupán akkor tudja maradéktalanul elvégezni, ha nem lesz anyaghiány, vagy nem akadályozza munkájukat többszöri csőtörés. Sz. M. Ennek a késedelemnek előnye van Kezelési Jégért tanterem Taksonyban az iskola bővítéséhez — hat tanteremmel —, szükséges tizenöt millió forint nagyobb részét önerőből igyekszik előteremteni a tanács. Így megoldhatnék a felső tagozatosok egyműszakos oktatását, ezzel együtt a rég elkészült szaktantermek kihasználását és a kicsik is megismerkedhetnének végre a testnevelés örömeivel. A zsúfolt órarend miatt ugyanis a tornaszobába már évek óta nem jutottak be. A tervdokumentáció március végére elkészül, a kivitelező, a Kiskunlacházai EG- SZÖV azonban csak nyár közepén lát munkához. Ennek a késedelemnek most — kivételesen —, talán még előnyei is vannak. Tudniillik a dunavar- sányi Petőfi Tsz díjmentesen átengedett egy ezer négyszögöles területet a taksonyi tanácsnak, a szigeti üdülőterületen. A rendezésének tanulmánytervét a Buváti és a Zrínyi Miklós Katonai Főiskola már elkészítette társadalmi munkában. Az eddig mezőgazdasági művelés alatt álló földeken kilenc vállalati üdülőt létesíthetnek. A községi tanáccsal való megállapodás alapján, a vállalatok által a kezelési jog átadásáért fizetett összeget elsősorban az iskola bővítésére kívánják fordítani. Mr. A. Megtörtént a műszaki átadása a budaörsi Sasad Tsz új, 3 ezer négyzetméter felületű NDK gyártmányú üvegházának. Képünkön: a perzselő napsugárzást kiszűrő, az egyenletesebb fényt biztosító árnyékoló hálót szerelik fel. ErdSsi Agnes (elvétele Az alkatrészgyártók is beleszólhattak Nagyobb sebességgel Évente mintegy nyolcezer darab készül például az úgynevezett AS—70 típusú sebességváltókból — s az Ikarus autóbuszgyár szívesen vásárolja ezeket —, o konstruktőrök azonban már a közeljövő korszerű gyártmányainak VASÁRNAPI GONDOLATOK E zúttal nem az Omegára és a Ncoton famíliára gondolok, hanem egy labdázó^ kisfiúra, nagymamájára és édesanyjára a ráckevei Duna-par- ton. A betonfalnak rúgdossa fehér pöttyös, piros labdáját, és harsányan, egészségesen i.er vet. Édesanyja szüntelen tanácsokkal látja el. — Ne olyan gyorsan, Zoli, elesel és piszkos lesz a ruhád! Vigyázz, nehogy a vízbe rúgd a labdát! Érett mosolya elárulja, azt se bánná, ha bepiszkolódna a ruha, csak meg ne üsse magát a gyerek. Zoli nem esik el, nem' rúgja a Dunába a labdát, csak játszik önfeledten, és örül a személytelen játszótársnak, egy pattogó labdának. A nagymama hallgat, alig rezdül tekintete. Valahonnan ismerős számomra ez a hangulat. Töprengek, honnan az élmény, hol EGYÜTTES találkoztam e szelíd méltósággal, alig mosollyal. Végre meglelem a forrást — a Louvre-ban látható Szent Anna harmadmagával, Leonardo da Vinci remekműve tartalmazza ezt az életben ismétlődő teljességet, három nemzedék együtt ringó játékos vidám, játékos érett, játékos fáradt egységét. Ott a bárány a mosolyindító elem, az öröm, a közös harmónia forrása — itt egy labda. Az a XVI. század és a napfényes Itália, ez a ráckevei tavaszba hajló tál, az művészet, itt az élet érkezik magaslatára. Máskülönben minden azonos. A fiú nevet örömében, az anya éretten mosolyog, és minden korok minden nagymamája bölcs re- zignációval tekint az utódokra. Az alig mosolytól az érett nevetésig tart a futam, s ez a ráckevei látvány fellármázza bennem a párizsi csalódást is, melyet most az élet ki tudja, hányadik változatában újra idézett, mennyire elrejtették igazságtalanul, tapintatlan pontatlansággal a másodig sorba, Leonardo Mona Lisája meg nem érdemelt hátterének, hiszen azonos rangról, értékről van szó. Miközben magamban dör- mögtem hangtalanul, széttört az öröm. A labda már a vizen úszott, hangos sírás, elkésett futás a fűzfák között. Látod, Zolika, megmondtam, hogy ne rúgd erre a labdát. S a nagymama hangja: Apukád majd hoz egy másikat. N em vették észre, hogy egy kajakos gimnazista észrevette a drámát, arra evezett, s kidobta a labdát. Helyreállt az egyensúly — újra mosolygott a part. Losonci Miklós rajzait készítik a szigethalmi Csepel Autógyárban. A fejlesztőmérnökök a piackutatók ösztönzésére foglalkoznak a gyártmánykorszerűsítéssel: szerintük ugyanis egy stagnáló időszakot követően a kisebb nyomatékú, mechanikus sebességváltók iránt egyre kevésbé érdeklődnek majd a vevők. A nagyvállalat szakemberei a közelmúltban egész napos tanácskozáson vitatták meg a sebességváltó-fejlesztés koncepcióját, s a részletes teendőket. A megbeszélésen nemcsak a piackutatók és a konstruktőrök voltak ott, de a helyes stratégia kialakításához hozzájárultak az alkatrészgyártó gyáregységek, a technológusok képviselői is. Mindannyian egyetértettek abban, hogy nem elegendő ma már a 700 és 900 Nm (régi egységben 70 kpm) nyomatékú váltókat gyártani, mert a kereslet egyre inkább az 1000 —1200 Nm-es teljesítőképességű berendezések iránt nő. Ezért készítették el a lehető leggyorsabban az új váltók konstrukciós rajzait, s döntötték el, hogy a prototípushoz szükséges alkatrészeket házon belül állítják elő. Megnövekedett a kereslet az automata sebességváltók iránt is. A Csepel Autógyár a magyar—szovjet kormányközi egyezmény keretében folytatja a 900 Nm-es. úgynevezett GMP-váltók gyártását, > K. T. Jegyzet KÉT DÁTUM KÖZÖTT A második kép. A könnyek bármikor elindulhatnak szeméből, bármelyik pillanatban megkezdhetik önálló életüket. Végigcsuroghatnak az arcon, aztán egy restelkedő mozdulat következményeként szétmaszatolódhatnak a ráncok között, a kézfejen. A férfi ötvennégy éves. A keze remeg, az ajka cserepes, szeme riadtan rebben. A dátum: 1083. A történet — Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nemcsak újságolvasó leszek, hanem segítségért fordulok a szerkesztőséghez — kezdi, majd elhallgat. Keresgéli a szavakat. XJjjai között teleírt papírt szorongat, belenéz, aztán félve rám tekint. — Kérdezi, hogy ideges vagyok-e? Tudom, látszik rajtam. Megpróbálok mindent elmondani, hogy megértse... Es ismét a csend. Keze a papíron matat, inggallért igazít, közben tétován megáll a levegőben, aztán: — Tavaly váltunk el. A két szobát a volt feleségemnek ítélte a bíróság, a gyerek is vele él. Nekem egy köves lyuk jutott. A konyha, a fürdőszoba közös. Reggel hat órától hat-tizenkettőig használhatom ... A volt feleségem megmondta, nem nyugszik addig, míg a lakásból el nem üldöz. Én azt a házat a két kezem munkájával hoztam tető alá, minden kőhöz közöm van ott... És most? Most kórházról kórházra járok. Tönkrementem, tönkre — morzsolgatja újból a szót, majd: — Pedig szeretem a munkámat, de nem tudom, mikor kerülök vissza az íróasztalom mellé. Cirkusz cirkusz után. Hiába, az asszony megígérte, hogy kitesz a lakásból. Nekem nincs hova mennem. Hogyan kezdjem újra az életem? A múltkor megütötte magát az ajtóban, engem jelentett fel. A legjobban az fáj, hogy a gyereket hívta hamis tanúnak. Most megfellebbezem az ítéletet, de mondja, ki ad nekem igazat? Azt mondja, ügyvédet kellene fogadnom? — kérdez vissza. — Nézze, én úgy gondolom, ha nekem van igazam, akkor csakis én győzhetek. Ügy érzem, amit elmondok és be is tudok bizonyítani, annak az igazságszolgáltatás előtt is győzedelmeskednie kell. — Rám néz, mintha elbizonytalanodna, tétován folytatja: — Nem így lenne? Elmentem a vállalati jogsegélyszolgálathoz, ott azt mondták, nincs olyan bíróság, ahol ne nekem adnának igazat. Félek. Most n következő tárgyalás jön, a másodfokú. Nem vagyok bűnös. Amikor kezében kalapjával utoljára visszaszól a szerkesztőségi szoba ajtajából, szégyenlősen csak annyit kérdez: — Tudna nekem segíteni? Az első kép. Két mosolygó szempár, két boldog arc. Egy férfié és egy nőé. A fotográfus képe felhőtlen pillanatot konzervált. Az esküvő szép volt, a jövő reményekkel teli. Ezt a szerelmet őrizni kell, hiszen így együtt, egymást megtalálva a világ bajaival szemben tökéletes lehet a véd- és dacszövetség. Egy életen át. Együtt. Két mosolygó szempár, két szerelmes arc. Már-már falvédőre kívánkozó boldogságkivonat. Amikor a kép készült, a naptárak elején az állt: 1953. Koffán Éva
