Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-27 / 49. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM 1983. FEBRUÁR 37., VASÁRNAP Mit elSe^üriznek? A következetesség közös érdek A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben tevékeny­kedő ellenőrző bizottságok munkájáról év közben megle­hetősen keveset lehet hallani. Év végén, év elején, amikor összegzik, hogyan tettek eleget feladataiknak, a rájuk ruhá­zott bizalomnak, sok minden terítékre kerül. Akadt olyan zárszámadó közgyűlés, ahol az egyik résztvevő szóvá tette, az ellenőrző bizottság beszá­molója szinte tükörképe a ve­zetőségének. Pedig, ha jól meggondoljuk, ez a természe­tes, hiszen az ellenőrző bizott­ságok hatásköre kiterjed a termelőszövetkezet teljes te­vékenységére. Egyetértésben Mindenütt mások azonban a módszerek. A gombai Fáy András Termelőszövetkezet­ben például már az év elején több célvizsgálatot határoztak el, de azokon felül számtalan operatív ellenőrzést is tartot­tak. Az évközi felmérések idején a tsz vezetősége két alkalommái tájékoztatta az el­lenőrző bizottság tagjait a szö­vetkezet termelési és pénzügyi helyzetéről. A bizottság elnöke minden vezetőségi és vezetői megbeszélésen részt vesz, így módja van véleményt nyilvá­nítani és a vezetőséget tájé­koztatni az általuk feltárt hiá­nyosságokról. Az ellenőrző bizottság is ré­szes .volt abban, hogy tavaly év közben a termelőszövetke­zet vezetői sokat foglalkoztak az ipari és melléktevékeny­séggel. Egyetértésükkel került sor olyan ágazat megszünteté­sére, illetve szétválasztására (SZÉFET), ahol előre látható volt, hogy a termelés nem jö­vedelmező, a tervet és a beüte­mezett nyereséget nem tudják hozni. Ugyanakkor az ellenőr­ző bizottság is támogatta a bedolgozói ágazat létrehozá­sát, amely eredményes tevé­kenysége révén máris hozzá­járult a közös gazdaság mér­legének javulásához. Bírálni valók Többnyire jót tapasztaltak a manori Kossuth Termelőszö­vetkezet ellenőrző bizottságá­nak tagjai is az alaptevé­kenységen belül. Ugyanakkor több problémát tártak fel az ipari és tárolási ágazatokban. A termelőszövetkezetet a Bu­dapestén működő szolgáltató főágazat felbomlása érintette a legsúlyosabban. A felszámo­lás meglehetősen sok veszte­séggel járt, a tervezett nyere­ség pedig elmaradt. De nem volt minden zökkenőmentes a monori ágazatokban sem. Az ellenőrző bizottság megállapí­tása szerint a hypóüzem éppen hogy talpon áll. A Biri-tanyán a Ferrokémia számára végzett tevékenység nem vált be. A partner sem munkával, sem áruval nem látta el jól a szö­vetkezetét. A betonüzem szin­tén csak a terve egy részét teljesítette. A Kossuth Tsz-ben az úgy­nevezett TAURUS-állványok készítésére lakatosüzemet léte­sítettek, amely azért nem vál­totta be a hozzá fűzött remé­nyeket, mert a gyár ígérete el­lenére az idén már nem tart igényt a gyártmányaikra. Kosárlabda Győzelmek, sorozatban Jó hírrel szolgálhatunk a kosárlabda rajongóinak, akik figyelemmel kísérik a gimna­zisták mérkőzéseit, ugyanis mindhárom legutóbbi mécs­esükét megnyerték. A Budapest-bajnokságban kéthete a Ferencvárosi Vas­utast kapták ellenfélül és igen könnyen 51-11-es félidő után nagy fölénnyel 105—31->re nyertek. Igen jó eredményt nyújtott a monori csapat egyik bedobója: Gombár Zoltán. A rákövetkező vasárnapon az ART EX együttesével mér­kőztek. Már az első játékrész végén is óriási előnnyel vezet­tek (50-24). így alakulhatott az eredmény a meccs végére 92-53-ra. Szép teljesítményt láthattunk a centerektől: Bé­kési Attilától és Gábor Atti­lától. Az edzőjük Zátrok Károly elmondta. hogy ezeket a „könnyű” mérkőzéseket spe­ciális , taktikai feladatok, figu­rák gyakorlására használják fel. Mindkét csapat gyengébb volt a miénknél, mind a tech­nikájukat. mind a kondícióju­kat tekintve. így nem volt akadálya annak, hogy letáma­dással védekezzenek és gyors indítással érjék el egymás után pontjaikat. Legutóbb viszont nagyon nehéz ellenfél jutott nekik: az Eötvös Gimnázium gárdája, amely a tavalyi középiskolás döntőn országos második he­lyezett volt. Óriási küzdelem­ben az első félidő végére dön­tetlen (32-32) lett az állás, és csak a második félidőben si­került elhúzniuk a mieinknek, s végül 85-68-ra győztek. Mindhárom alkalommal jól játszott az irányító szerepében László Imre. Ezzel az utolsó győzelemmel a monori JÓ2sef Attila Gimnázium a serdülő B. bajnokságban az első helyen áll. Az edző szerint sokat csi­szolódott a csapat technikája, javult a kondíciója, hiszen rengeteget számít a nagy pá­lya. Ezek után fizikalag és pszichikailag egyaránt jól fel- készülten vághatnak elébe a megyei középiskolás bajnok­ság mérkőzéssorozatának, amelyben a nagykőrösiekkel csapnak össze elsőként # N. M. Két itS'P kulturális programja Monoron, hétfőn 18 órától, ismeretterjesztő előadás a kertbarátok körének. Szer­vestrágyák a zöldségtermelés­ben címmel. Előadó: Balogh Sándor mérnök. 17-től: aszta­litenisz-edzés (a sportszékház­ban.) Pilisen a moziban ma 17.30- tóh Ordasok között. 19.30-tól: A vidéki lány, holnap 17-től és 19-től: Vörös föld. Sülysápon, 14.30-tól: vidám műsor Fónay Márta és Kabos László közreműködésével. 16- tól: a nyugdíjasklub összejö­vetele. 18-tól ma is és holnap is: filmvetítés. Vecsésen, hétfőn 17-től: az A/9-es galambászkör foglal­kozása. 17.30-tól és 18.30-tól: művészi torna. 18-tól: a kert­barátkor összejövetele és a ta­nácstagok klubjának foglalko­zása. Előadás hangzik el a bürokrácia mechanizmusáról, előadó: dr. Tatár Klára álla­mi közjegyző. Az ellenőrző bizottság be­számolója egyértelmű bírálat­tal illette a szövetkezet veze­tőségét, mert a bizottság egyik tagját menet közben a leltá­rozási bizottság tagjaként vonták be a munkába, akár­csak a belső ellenőrzési osz­tály egyik dolgozóját. Az ő feladatuk ugyanis nem a lel­tározás, hanem annak felül­vizsgálata. A leltározás egyéb­ként a korábbi évek gyakor­latának megfelelően folyt, azonban az eligazítás nem volt kellően alapos, a kiértékelés során emiatt a szokásosnál több probléma adódott. Nem tétlenek A termelőszövetkezetek el­lenőrző bizottságai tehát a fenti példák szerint év közben sem tétlenkednek, munkájuk — amennyiben kritikájukat megszívlelik — az egész kö­zösség hasznára válik. V. J. Adagoló A holland eredetű Desirée krumpliból készül a pilisi Aranykalász Termelőszövetke­zet népszerű új terméke, az ízesített burgonyaszirom. Se­res Sándorné, a csehszlovák gyártmányú, korszerű adago­lógép munkáját irányítja. A csemege öt dekagrammos cso­magokban kerül forgalomba. Hancsovszki János felvétele — Fáradt? Kinéz az irodát a műhelytől elválasztó üvegfalon. Elgondolkozva szemléli, mi történik éppen odaát, a mű­helyben, a munkapadok, a töltésre váró tűzoltópalackok, készülékek világában mintha csak töprengene, mintha alaposan megfontolná, mit is válaszoljon. Visszafordítja a fejét, akkurátus mozdulatokkal igo.zgatja maga előtt az asztalon heverő különféle papírokat, iratokat. Azután rábólint a kérdésemre. — Eléggé ... Tudja, hét végén sem sok a pihenés ... Ismét eltűnődik egy sort, aztán mintha csak ki akarná igazítani, amit éppen gondo­lok, így folytatja: — Nem maszekolásról, fu­sizásról van szó. A házépítés közepén vagyok. Ilyenkor aztán nem számít szabad szombat meg vasárnap, ha esik, ha fúj... Tavaszra fel akarom húzni a falakat, nyár­ra már az új házba költöz­nénk ... Mint a többiek A képlet az manapság, hogy kevés helyen vannak igazán jó véleménnyel a fia­talokról. Nem mintha elma­rasztalnák őket, hanem igen­csak gyakori a jóindulatúnak tűnő, valójában kissé lenéző, afféle ^,vállveregetős” stílus az idősebbek, a munkahelyi vezetők részéről: „na, jól van, fiacskám, majd belejössz, Bá­bel tornyát sem egy nap alatt építették fel...” A másik képlet pedig az hogy ma még igen kevés munkahelyen találkozhat az ember a szó szoros értelmé­ben vett fiatal, huszonéves ve­zetőkkel. Ahol meg akadnak ilyenek, bizony sokukban több a rossz, mint a jó. Egye­lőre még hiányzik belőlük a megfontoltság, a józan böl­csesség, a helyes realitásérzék. És mire mindezt megtanulják, sokszor már késő. Az iménti megállapításokat — ha nem is pontosan a fen­tebb leírt módon — Katus Jó­zsef, a vasadi Kossuth Szak- szövetkezet ifjú dolgozója tet­te, két munkatársa, ifj. Pete György és Zlinszki Sándor sűrű, helyeslő fejbólogatásai közepette. Katus József arcán őszinte, bár örömteli megle­petés: látszik, váratlanul ér­te, hogy életéről, munkájáról kérdezem. Zavarban van, ne­hezen, akadozva fűzi a szót, fejét rázza nem csináltam én semmi különöset — mondja —, csak tettem a dolgom ren­desen, akár a többiek, s int a fejével ifj. Pete György, Zlinszki Sándor és kint, a műhelyben dolgozók felé. — Mindig ilyen túl csöndes, nagyon szerény gyerek a Jós­ka — vélekedik ifj. Pete György, .aki egyébként Katus József közvetlen főnöke, a szakszövetkezet tűzoltó ágaza­tának töltő-csoportvezetője. Szakszerűen — Régen ismerik egymást? Nevet ifj. Pete György. — Együtt tanultunk Pesten, a MŰM 7. sz. Szakmunkás- képző Iskolában, együtt vol­tunk katonák is, korábban együtt dolgoztunk a Monori Állami Gazdaságban. Sán­dort már ott ismertük meg, aztán mindhárman nagyjából egy időben jöttünk ide, Va­sadra, a szakszövetkezetbe — mondja a fiatal csoportvezető. Zlinszki Sándor nem szól, csak rábólint: így történt... — A tűzoltók munkáját csak-csak ismerik az embe­rek ... De tűzoltókészülékek töltése, javítása? Hogy is van ez? — érdeklődöm. A magyarázat pontos, pre­cíz, szakszerű. Katus József így beszél: — Koncentrálás, nagy figye­lem. Ez a lényeg. Huszonhá­rom betanított munkás és ki­lenc ellenőr dolgozik itt, a csoportban. Ez a munka szinte teljes egészében kézzel törté­nik. A tűzoltókészülékeket kell feltöltenünk gázzal. Időigé­nyes dolog. A gáztartó patro­nokat a megtöltés után jó ideig pihentetni' kell, 20 fok körüli hőmérsékleten. Ugyanis amikor betol tjük a gázt, az le­hűl, így nem lehet a patront a tűzoltókészülékbe helyezni, csakis megfelelő hőmérsékle­ten. Ezért beszélünk úgyneve­zett pihentetési időről. Mind­emellett pontosan kell szállíta­nunk a velünk kapcsolatban álló cégeknek. Mindegyik — így a vecsési Ferihegy Ter­melőszövetkezet, a Visontai Bányaművek, a Mátraaljai Szénbányák, a Kazincbarcikai Aknamélyító és Kutató Válla­lat, a kispesti MVG, VCSG és a többi közel 120 cég elvárja tőlünk a kifogástalan minősé­gű, a szerződésben megállapí­tott mennyiségű munkadara­bot. Elégedett ember Bes?éd közben szinte át­melegszik a hangja, érezni, szereti a munkáját. Rá is kér­deznék erre, de mintha csak ráhibázna a gondolatomra, így folytatja: — Semmilyen munkát nem lehet meggyőződés nélkül, kö­zömbösen csinálni, ha jól akar dolgozni az ember... Nem is annyira a forintról van itt szó, bár az sem mellé­kes, hogy szépen keresek, 6 ezer körül... — Pedig sokan főleg a pénzért hajtanak — mondom. Legyint. — Az utóbbi időben mint­ha az emberek egy része el­felejtette volna, milyen jó érzés is a munka öröme... Azt nem lehet megfizetni, hogy én is tudom: az innen, a tőlünk kikerülő készülékek eljutnak szerte az országba. És ha dicsérik ezeket, az én munkámat is dicsérik. — Hogyan került ide a szakszövetkezetbe? Fejével a csoportvezetője felé int. — Gyuritól hallottam, nem is egyszer, milyen érdekes ez a meló... öt esztendeje a lakatos szakmám mellé letet­tem a tűzoltó-karbantartó el­lenőri vizsgát is. * így aztán, hogy a Gyuri is biztatott, megpróbáltam. — Ezek szerint elégedett ember? — Elégedett? — kérdez vissza. — Azt hiszem, igen. Jól megvagyok itt, már két esztendeje. Az a megtisztelte­tés ért, hogy az emberek, a műhely bizalmából csoportve­zető-helyettes lettem 27 éve­sen. Mindenképpen meg aka­rok felelni ennek a bizalom­nak. Nős, családos ember. Fele­sége, hatéves kisfia is nagyon várja már a beköltözést az űj házba. 1981 júliusa óta dolgo­zik a vasadi Kossuth Szakszö­vetkezet tűzoltó ágazatánál. A február 16-án megtartott zár­számadáson kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Amikor megkérdeztem a szakszövetkezet elnökét, Vi­rág Istvánt, melyik kitüntetett dolgozójukat mutassuk be, gondolkodás nélkül így vála­szolt: Katus Józsefet. Örökség Miközben kikísér, halkan kéri, szeretné, ha írnék a ga­lambjairól is. Már édesapja is galambász volt. Mondja, a ga­lambok a legszebb madarak. Szelídek, kedvesek. Karjára teszi őket, már röppennek is, burukkolnak a magasban, vil­lognak a fehér, szürkés, gyöngy-, opálszín tollak az ág alatt. Füttyent, kiált nekik, jönnek vissza, puha repülés­sel kinyújtott karjára, vállá­ra szállnak, ott tollászkodnak, pihennek. Molnár Lóránt Üllőn Tánctanfolyam Divattánc-tanfolyamot indí­tanak március 12-én, délután fél háromkor Üllőn a Ságvá- ri Endre Művelődési Házban 13—14 éves fiúk és lányok ré­szére. A tanfolyam díja: 300 fo­rint, s a jelentkezőket a mű­velődési házban várják. Gyomron ibdfás első napjaiban kötelező eboltást Március tartják a Gyömrön. Elsején 8-tól 12-ig, 2-án és 3- án délután egytől öt óráig. 4- én 8-tól 10 óráig a tűzoltó­szertár melletti területen kap­ják meg a védőoltást a ház­őrzők. Március 4-én a Petőfi- telepiek, 15 és 17 óra között a Toldi utcában oltathatják be kutyáikat. A helyi tanács felhívja a kutyatulajdonosok figyelmét, hogy minden három hónapnál idősebb jószágot kötelező el­vinni az eboltásra. Egyedül a tanyán Csupán az éjszakák hosszúak A hófoltos, kopár tanyaud­varon nincs egyetlen fa sem, ami útját állná a havat sikáló szélnek, nincs káráló tyúk, há­pogó kacsa, nincs láncát mér­gesen harapdáló, acsarkodó kutya sem. A kút vize is fer­tőzött, a község pedig messze, 6—7 kilométer. A legközelebbi lakott hely Tornyoslöb, a ki­áltás is elhal azonban, mielőtt odaér. Messzi fiatalság Az Alsónémedi—Ócsa—Ül­lő között közlekedő autóbusz az iskolába tartó pusztai gye­rekekkel mindennap a ház előtt porol el, ismerős vezető­je már fékez, amikor az el­hagyottnak tűnő ház siető asszonyát látja, pedig a meg­álló jóval távolabb van. — Üllőre járok mindennap az idős korúak napközi ottho­nába 1976. szeptembere óta — kezdi a beszélgetést özvegy Erős Istvánná. — Itt lakom már 1949 óta. Akkor alakult meg a Dóra majorban az Ame­rikából hazatelepült Nyerge­sék H. Kovács Termelőszövet­kezete, az urammal együtt azonnal tagjai sorába szegőd­tünk. Nem is mozdulok, kí- vánkozok.én innen már el. hi­szen az a földdarab ad erőt, az fogja, köti meg az embert, amelyet mi tapostunk kemény­re. De hova is mennék, moz­dulnék, 83 évesen. Az uram­mal együtt nyaranta errefelé az uradalmakban nyűttük a kaszát, kezünktől fényesedett a kapa meg a villa nyele is. A nyugdíjam pedig jóval ke­vesebb mint amennyit mi dol­goztunk. Mindössze 1 ezer 500 forint — Persze nem panaszként mondom, hiszen a napközi minden kényelemmel el­lát, naponta háromszor bősé­gesen étkezhetünk és az egye­dül töltött hétvégeken is gon­doskodnak rólunk. Azt sajná­lom csupán, hogy nem most vagyok fiatal, amikor szinte paradicsomi a jólét. Mennyit segíthetnék, hogy még gond­talanabb legyen az élet. A közösség - vigasz — Nem a rossz gondolatokat ébresztő egyedüllét menedéke ez a hely, igazi otthont nyújt valamennyiünknek, ahol érez­zük a társadalom megbecsülé­sét, jóindulatú segítő szándé­kát. Amikor becsukom magam mögött az ajtaját, minden gon­dom, bánatom kívül reked. Pedig van bőven. Ahogy be­szél, emlékezik, hízni kezde­nek szemében a könnyek. — A lányom és a férje, akik a felszabadulás után a járási tanácsnál, illetve a pártbizott­ságon dolgoztak, egy kirándu­lás alkalmával Szolnokon a Tiszába fulladtak, árván ma­radt unokám kamionos férje Csehszlovákiában vétlenül a kormánykerék mellett lelte ha­lálát, á fiam is szerencsétlenül fejezte be életét. — A sok megpróbáltatás után elapadtak már a könnyeim, az akinek nagy a bánata, az már bizony sírni sem tud. Ennek az otthonnak — kis közössége nyújt megnyugtató vigaszt. Hazafelé Amikor a délutáni busz a fordulóban áll. már szedelőd- zeni kezd, az ajtó mellett a karkosárban teli a kanna a csapról eresztett ivóvízzel, pa­pírba ágyazva a petróleumos kanna is. Mert a hosszú esté­jben ennek világánál kell va- koskodni. A kusza emlékek fájó kese­rűsége persze az ajtón kívül várja... Kiss Sándor ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Akiiből keveset beszélünk Á munka öröme mindig jó érzés A g áriért ó patronokat pihentetni kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom