Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-22 / 44. szám

1983. FEBRUAR 22., KEDD Csepel-sziget hete a Rádióban Tükör hullámok hátán A napokban hírül adtuk, hogy a Magyar Rádió műsor­akciót szervezett a Csepel-s-zi- geten. A műsorsorozat is e címet viseli: A Csepel-sziget hete a Rádióban. Tegnap délelőtt a Magyar Rádió székházában Bocz Jó­zsef, a rádió elnökhelyettese sajtótájékoztatón számolt be a tizennyolc műsorszámot magá­ban foglaló kezdeményezésről. Valójában 1970-ben indult az alső hasonló akció, amelynek az volt a lényege, hogy ha­zánk egy-egy területét, megyé­jét, tájegységét közelebb hoz­za a hallgatósághoz. Azóta 21 Ilyen sorozat nyerte meg a rádiózók tetszését. Közülük ti­zennyolc hagyományos formát öltött, kettő pedig új módszer­rel próbálkozott. Így, a nem­zetiségiek életéről szóló adás­sorozat maradt emlékezetes a dolgozók körében, de a kriti­ka a Győr megyei programot is színvonalasnak ítélte. Noha a sajtótájékoztatón részletesen ismertette Bocz Jó­zsef a színes programot — azok tartalmáról a következő napokban alkothatunk véle­ményt. Pontosabban, mire e sorok megjelennek már élvez­hettük a Falurádió adását, va­lamint azt a sajtókonferenciát, amelyet a XXI. kerületben rendeztek meg, bizonyítva az új koncepciót: jó, hogy szű- kebbre vonták a korábbinál a bemutatandó terület határait A Rádió is, mint minden vállalat, intézmény állandóan keresi, kutatja, hogyan frissít­hetné műsorait, milyen újdon­sággal vonja még inkább ma­gára a figyelmet, hogyan is­mertethetné meg a lakosságot a fővároson kívül egy-egy te­rület, körzet (s immár nem egy egész megye) jellegzetes­ségével. Közelebb az élethez! — akár ezt a címet is választ­hatták volna műsoruknak —, a hét programja mindenképpen ezt sugallja. S hogyan szerepelhet együtt a főváros egyik kerülete Pest megye egyik járásával? Ez esetben a ráckevei járással? Megannyi közös gond, közös cselekvés fonja egybe az itt- élőket. Akár az ellátás, a szol­gáltatás, a közlekedés, akár a szórakozás, vagy az ipari nagy­üzemek és a termelőszövetke­zetek egymásrautaltsága, szer­ződései ... mind egy-egy bizo­nyítéka annak, hogy a köz- igazgatási határok nem lehet­nek oly merevek, nem hagy­hatják figyelmen kívül az igé­nyeket. Így a többi között a Duna szövetkezet és a Csepel Művek kooperációja, a Csepel Autógyár és más tizenhét üzem szerződése, a dunai horgászok, üdülők, a dunavarsányi Petőfi Tsz, a ráckevei Aranykalász Tsz tevékenysége, amely a környék lakosságának ellátá­sában segít, a Savoyai kas­tély, a szerb templom... Természetesen tizennyolc adásban nem ölelhetik át sem az egész ráckevei járás, sem a XXI. kerület életét. A Rá­diónak válogatni kellett: be­szélnek munkáról, ellátási gondokról, de lesz szó köny­vekről, sportról, szórakozásról. S mert magunkról hallhatunk, sajtótársunk akcióját mindvé­gig figyelemmel kísérjük. Szépen magyarul Tanyakészség 'Szűcs Sándor, a régi sárréti világ hűséges és tudós króni­kása használt egy szép régi szót Kösélyszegi híres tanya című élvezetesen megfogalma­zott írásában. Így kezdi elbe­szélését: A nádudvari határral szomszédos Kösélyszegben volt hajdanában egy messzire fe­hérlő hosszú tanyakészség. Bizonyára napjainkban már csak az öregebbek — közülük is talán csak a tisztántúliak — tudják, mi az a tanyakészség. De akik nem ismerik, és akik úgy gondolják, a rövidebb ta­nya szó is kifejezte volna ugyanazt, ha érzékük van az ízes, bizonyos régi és népi han­gulatú szavak, kifejezések iránt, azok is minden bizonnyal meg­érzik ennek a szónak a szép­ségét. Értelmező szótárunk így írja körül: ugyanarra a célra hasz­nált összetartozó tárgyakból ál­ló felszerelés; készlet. És Aranytól, Gárdonyitól, Tömör­kénytől hoz szépirodalmi pél­dákat: Aranynál így szerepel: „Rezes kardom ... Derék kész­ség, két tinóért nem adnám”. Valójában igazi népi gondol­kodásra vall ennek a szónak az eredete is. A Történeti-etimo­lógiai szótár szerint — -ség képzővel jött létre a kész mel­léknévből; eredeti, konkrét je­lentése az alapszónak „valami­re használható, alkalmas”, ér­telmén alapszik. Technikaoktatás az alsó tagozatban Szélkerék van a polcokon Felfedezők múzeuma Érden, a régi tanácsházán rövidesen átadják a magyar földrajzi felfedezők tevékeny­ségét bemutató múzeumot. A kiállítási anyagot e napokban válogatják és szállítják a hely­színre. A Parsifal felújítása Áhítatos ünnepi színjáték Három évtizeden át Bay- reuthban őrizte a Parsifalt Ri­chard Wagner tilalma, a bu­dapesti Operaházban pedig csaknem negyven esztendeje hangzott fel utoljára, a szerző­je szerint áhítatos ünnepi szín­játék. Felejtheteden előadások A Wagner halálát követő harminc évi tilalom feloldása után hangzott fel először Bu­dapesten a Parsifal. 1914: ja­nuár 1-én tartották a premiert a Népoperában, ezen a napon még a párizsi Nagyopera is színrehozta, majd egy hónap alatt 10 világváros 12 színpa­dán jelent meg a misztérium­opera. A jámbor balga, a Par­sifal története felkeltette az ér­deklődést a magyar irodalom­ban is, Kereszty András 1913- ban készítette el a szövegköl­temény első fordítását, majd tíz évvel később Lányi Viktor frissítette, ültette át ismét ma­gyarra. Az ősbemutatón még német nyelven énekelte a cím­szerepet Anthes György, a pulpituson Reiner Frigyes állt és Mérei Adolf rendezte a mű­vet. A Parsifal az Operaházban 1924-ben szólalt meg magya­rul. Néhány évvel később tűnt fel Hans Knappertsbusch vi­lághírű dirigens véleménye szerint „a legjobb Parsifal” — Závodszky Zoltán személyében Legendává vált, hogy negyven éven át énekelte Wagner zene­drámáinak tenorfőszerepeit, közöttük' a Parsifalt is. A fe­ledhetetlen előadások feledhe­tetlen főszereplői Székely Mi­hály, Némethy Ella, Losonczy György, Palló Imre, Koréh Endre. Jámbor László, Malecz- ky Oszkár, dirigensei Sergio Failoni, Ferencsik János vol­tak. Bayreuthban Kónya Sán­dor énekelte több szezonban a címszerepet. Ahogy Wagner megírta A mostani felújítást február 13-án, Richard Wagner halálá­nak 100. évfordulóján rendkí­vüli érdeklődés kísérte. Vas­taps köszöntötte a karmesteri dobogóra fellépő dirigenst, Fe­rencsik Jánost, akinek a sajtó, rádió, televízió nyilatkozatai­ból kiderült, hogy Mikó And­rás főrendezővel együtt a szer­ző értelmezéséhez hiven kí­vánják színpadra állítani a művét. A díszleteket Forray Gábor, a jelmezeket Makai Péter tervezte. Az első felvo­nás leegyszerűsített, természet­képpel kezdődött. Gurnemanz szerepében Polgár László je­lent meg, megrendítő átéléssel és szépséggel énekelte szóla­mát, alakította szerepét, amelynek csúcsa a mű jelképe, az égi jóslat elbeszélése volt: „A részvét bölcse, a balga szent, várj reá, küldöm, jö­vend". Feledhetetlenül éne­kelte. Nagy élmény volt Kasza Katalint, a világszerte ismert Wagner heroinát újra hallani, Kundryként. Eszményi Parsi­falt idézett Molnár András, aki Lohengrinnel vonult be Wag­ner zenei kozmoszába és a Grál lovagok világába nagyon szép hangjával, előnyös megje­lenésével kitűnő atmoszférate­remtő képességgel rendelkezik. Hiteles, drámai erejű Amfor- tas volt Sólyom Nagy Sándor. Mai napig élő hagyomány, hogy a függöny lebocsátása után nem tapsol a közönség íelőször Wagner halálának évé­ben, Bayreuthban mellőzték a tapsot) csak a második és a harmadik felvonás végén dü­börgő lábdobogással, tapsor­kánnal köszöntötték a művé­szeket. Ebben a szezonban még öt alkalommal tűzik műsorra a Parsifalt az Erkel Színház­ban. Nagy siker „Jellemző ereje felülmúlha­tatlan” — írta Thomas Mann Richard Wagner zenéjéről, „a legnagyobb csoda ezen a téren a Parsifal, amely mindent fe­lülmúl, a legtávolibb szent és félelmetes dolgok kikutatásá­ban és megszólaltatásában”. Művében az emberiség megúj­hodásának szükségszerűségét hirdeti Wagner, a hatalom­vágytól és a pénz hajszolásá­tól elgyötört társadalom meg­váltását a szeretet és a béke útján, így vált a Parsifal fő mondanivalójává: a részvét váltja meg a világot. Nietzsche, aki rajongó híve később ellenfele volt Wagner művészetének, elítélően, kettős optikával magyarázza a wagneri zene hatásának titkát: egv időben képes zeneiles mű­veletlen, igénytelen átlagkö­zönséget és magasabb esztéti­kai követelményekkel fellépő hallgatóságot is lekötni, magá­val ragadni, elbűvölni. A köz­ízlés kiszolgálására Wagner a legősibb gyökerekig, a régi mí­toszig nyúl vissza, ezekből há­mozza ki az örök emberit, az örökérvényűt és kora magas- rendű szellemiségének eszkö­zeivel, szemléletével nemesíti, önti művészi formába. A Parsifal volt legérettebb alkotása, ez hozta meg számá­ra legnagyobb sikert, elisme­rést és életében- először, 69 éves korában anyagi gondok, ráfizetés nélkül állíthatta szín­padra művét. Erdősi Mária Az alsó tagozatos gyerekek szülei — de talán a többiek is — ismerik már jól a szülői értekezletek menetét. Év ele­jén a tanítók általában meg­tudakolják, van-e az édesapák között asztalos, lakatos, esz­tergályos, villanyszerelő. No, nemcsak azért, hogy alkalma­sint egy kis társadalmi munka keretében segítséget kérjen tőlük az iskola, hanem azért is, hogy ilyen „maszek” össze­köttetést vehessen igénybe a pedagógus a technika tantárgy tanításához. Öreg padok előnye — Bizony, nálunk hasonló­képpen van — sóhajt föl Molnár Tiborné, a nagykátai járás alsó tagozatos szakfel­ügyelője. — Az elképzelés na­gyon jó, de a kivitelezés gya­korta objektív, kézzel fogható nehézségekbe ütközik. A leg­nagyobb gondunk az anyag- ellátás. Nincs központi mű­helyünk, s ezért ki-ki úgy oldja meg óráira a fölkészü­lést. ahogyan tudja. Még sze­rencse, hogy nevelőink lelke­sek, s amennyire csak lehet­séges, áthidalják a problémá­kat. Ha végre megvan az esz­köz, az anyag, rögtön ott a már igazán elkerülhetetlen tény: a tanteremben kell dol­gozniuk, s ezt a fajta terhelést a padok erősen megsínylik. Szerencsésebb a helyzet, ha az iskolabútorok már amúgy is öregek, elhasználtak. No, de műhelyben dolgozni egyelőre úgyis csak vágyálom. A szakfelügyelőnő — miköz­ben tájékoztat arról, hogy né­hány perc múlva kezdődik a technikaóra a nagykátai álta­lános iskola IV. c. osztályában — azért megnyugtat. A gye­rekek szeretik ezeket a foglal­kozásokat. Élvezik újszerűsé­gét, azt, hogy megismerked­hetnek az anyagokkal, azok szerkezetével. Ellentétben a régi politechnikával, itt nem jellemző a munkadarab- centrikusság, s a tanyanyag be­osztása is jó. Egyszóval fejtö­rést, utánajárást csak a taní­tónak jelent. Ki tud többet? A IV. cések már fölkészül­ten fogadják osztályfőnöküket, Ulrich Pétert. A padokon rajztáblák, parafadugók, ollók, hullámpapírok, rajzszögek, fém üvegelzárók, vagy kerek saitdobozok. Bajba csak az ke­rül, aki szögletest hozott, mert az egyszerű fogaskerék­áttételt tanulják. Még szeren­Tv-FIGYELŐ' Bohózat. Nyilván sokan lát­ták ezt A tökéletes házasság című bohózatot (?), s így nyil­ván azt is sokan tapasztalhat­ták, mily lenyűgöző igyekezet­tel kutyulták össze benne mindazt, ami a pódiumok meg a kamerák és mikrofonok vi­lágába, úgymond, kifejező esz­közként, megjelenítő adottság­ként tartozik. Először is volt ugyebár a Vidám Színpad színpada. Ak­kor azt állítólagosán átrendez­ték egy televíziós vetélkedő stúdiójává. Ám nemcsak ez a bizonyos stúdió tünedezett fel előttünk, hanem egy lakás is. amelyben az a tévémániás bu­gyuta férj meredt a masinára. No már most, ez a két valósá­gos helyszín nem fért rá a képernyőkre, ezért hogy mi. odahaza iobban lássunk. Har- sányi Gábort és Balázs Pétert egymás mellé pászították. De ez még semmi! Valahonnan elő kellett tűnnie Máthé Erzsi szabadszájú anyásának is, aki meg ugyan honnan kevered­hetett felszínre, mint a zene­kari árokból. Tetszenek érteni ugye? Volt minimum három játszóhely magában a valósá­gos színházban, és volt még a jó ég tudja hányféle pászí­tás a közvetítő kocsiban. Hát ez azért már egy kicsit sok! És ha még ez a feleséskere- sősdi szólt volna valamiről? De isten bizony!, semmiről sem szólt... Antiiévá. Másodjára akkor tűnődhettünk el azon, hogy bizonyos esetekben tényleg szükség van-e valamely mű­vek televíziós továbbítására, amikor Lehár Ferenc A gara­bonciás című daljátékénak át­dolgozását pergette tova a Tv Zenés Színháza. Ez a felújítás ugyanis semmiképpen sem igé­nyelte azt, hogy reá bármiféle telekommunikációs berendezé­sek meredezzenek, mert nem volt más. mint egy szürkén és ötlettelenül hagyományos, ál­népi és álvidám kellemke- dés a maga statikus beállítá­saivá], ki tudja hányszor lá­tott urambátyámos. asszonvné- némes stb.. stb. gesztusaival. Leplezetlenül színházi miliő­ben. álmatag ritmusú fotogra- fálással, jobbára a rutinból táplálkozó alakításokkal került tehát elénk ez a bizonyos — dallamvilágát illetően is sze­gényes Garabonciás. Leg... leg... leg... Míg el­lenben Rózsa György honosí­tott leleménye, a Leg ... leg ... leg... kedves bolondériának. szórakoztató csacskaságnak mutatkozik. Első. szombati je­lentkezése ráadásul egv kicsit Pest megyei ielleget is öltött, mert feltűnt benne Kuris La­jos, a toiásnatkolás szobi vi­lágrekordere. Nem kevesebb, mint 56 patkódíszt tud ő fel­erősíteni egv törékeny tojás­héjra. őszintén gratulálunk! Akácz László A lányok semmivel sem maradnak le a fiúktól a technikai ügyességet illetően Veress Jenő felvétele» cse, hogy néhány lelkes kis­lány előreláthatóan több do­bozzal Is fölszerelte magát. Így ki tudják segíteni egy­mást. Előbb összegzik eddigi ismereteiket. A tanító kérdez, a válaszok gyorsan peregnek. — Milyen kerekeket szerel­tünk eddig? — Például szélkereket. Ki is próbáltuk. Ha fújtuk, szépen forgott — válaszol Évi. Robi rögtön kiegészíti, hogy a malom ezen az elven alap­szik és a szélenergia hajtja. A gyerekek sorolják a többi energiaforrást is: a vizet, a gőzt, a kőolajat, az elektro­mos energiát. S már a motor­ról beszélnek, amelyet a kő­olajból készült benzin hajt. — Milyen kerekekkel ta­lálkozunk a motorban? — Fogaskerekekkel — vág­ja rá Laci, s hozzáteszi —, ilyen van még a kerékpáron és az órában. A többiek sem hagyják magukat, s egymást túllicitálva említenek számos, mindennapi használati tárgyat, amely a fogaskerék segítségé­vel működik. A fiatal pedagógus most az írásvetítőbe helyez egy fogas­kereket, s kivetíti képét a fal­ra. Megkísérlik közösen meg­állapítani, hogyan lehet moz­gásba hozni. Megegyeznek, hogy egy olyan, másik fogas­kerékkel, amelyiknél a fogak nagysága és egymástól való távolsága azonos az elsőével. A technikaóra szaknyelven szólva jól fölépített, komplex foglalkozás. A munkatan­könyvből fölolvasó Anita ész­re sem veszi, hogy az olvasást gyakorolja, s az a fekete kis­fiú sem gondol a környezetis­meretre. aki Magyarország at­laszából kikeresi a fogaskerék­jeleket, s elmondja, hogy így jelölik a térképeken a gép­gyártást, s ilyen üzem például Győrben van. Aztán munkához látnak. Előbb megbeszélik a tenni­valók menetét: milyen anyag kell, hogyan tervezzék meg, aztán következik a mérés, az előrajzolás, méretre vágás és végül a szerelés. A sajtosdo­boz vagy az üvegtető lesz a kerék. A fogait hullámpapír­ból csinálják. ílajtókarnak megteszi a parafadugó, a rajz­tábla pedig előlép állványnak. Anita már otthon is ügyeske­dett. Nem volt hullámpapírja, hát hajtogatott magának. Pé­ter bácsi külön megdicséri érte. Szerelés — Kodályra Miközben a fiúk és lányok elmélyülten dolgoznak, osz­tályfőnökük Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait teszi föl a lemezjátszóra. Így jobban megy a munka. Néhány mon­datos beszélgetésünk illuszt­rálására a tankönyvet teszi elém. — Nézze! Olyan bonyolult, hogy az ember biztos lehet benne, aki ezt írta, nem pró­bálta megcsinálni, mondjuk, egyszerre harminc gyerekkel. A vitorlástutaj elkészítésének leírása például tizenkét oldalt vesz igénybe. Eleget törtem otthon a fejem, amíg úgy le tudtam egyszerűsíteni, hogy két technikaóra alatt, itt bent el tudjuk készíteni. A tanulók lassan szerelni kezdik a fogaskereket a rajz­táblára. Nem egyszerű, mert nehéz a pozdorjalemezből ké­szült rajztáblába belenyomni a rajzszöget. Magam is ki­próbálom. Mikor azt hiszem, most végre sikerült, a kis fémdarab máris görbülve gu­rul valanol. Pedig még az ujjam is bclefáidul. Ám a ta­nulók kedvét semmi sem ve­heti el. Van, aki kalapáccsal kísérletezik, van, aki felnőtt segítséggel ér el időszakos eredményt. Nagyon forgatni ugyanis nem szabad, mert a rajzszögek bizony reménytele­nül potyognak ... Ulrich Pé­ter minden munkát megnéz. Bírál, dicsér, itt-ott igazít va­lamit a „konstrukción”. Néhányan már azt tervezge­tik, milyen játékot eszkabál- nak majd otthon össze a fo­gaskerék-áttétellel. Nem ez lesz az első játék, amit a ta­nultak alapján készítenek eL Soknak van már szélkereke — de még saját gyártmányú, ki­égetett tányérja is. Abból a legegyszerűbb ételnek is fen­séges az íze. Körmendi Zsuzsa Nemzetközi konferencia Összehasonlító kutatás Az iskolai eredményeket ér­tékelő nemzetközi társaság — az IEA — természettudomá­nyos neveléssel foglalkozó szakértői tanácsa, hétfőtől feb­ruár 25-ig az Országos Peda­gógiai Intézet meghívására Budapesten tanácskozik. A testület ülését dr. Bátory Zoltán, az IEA magyar tagoza­tának vezetője nyitotta meg Elmondotta, hogy Magyaror szág 1968 óta tagja a szerve­zetnek és az elmúlt években már több nemzetközi vizSgá latban vett részt. Így került sor többek között a különböző korú tanulók olvasási képessé­gét, természettudományi isme­reteit és matematikai tudását vizsgáló és összehasonlító ku­tatásra. A szakértői tanács mostani ülésén annak a széles körű, 25 országra kiterjedő vizsgálatnak a teendőiről és feldolgozási rendszeréről tárgyal, amelybe itthon 100 általános iskola és 80 gimnázium tanárait, diák­jait vonják be. A tavasszal kezdődő kutatómunka részben egy korábbi nemzetközi vizs­gálat megismétlése. Az akkori megállapítások kontrollálása le- hetőséeet nyújt arra, hogy a szakétők tanulmányozzák és összehasonlítsák a tanulás fej­lődési tendenciáit a természet- tudományos nevelés terén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom