Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-20 / 43. szám
1983. FEBRUAR 20., VASÁRNAP 3 ’xJ&km ÖSSZEGZÉS A TAGGYŰLÉSEK UTAM A PÁRTMUNKA STÍLUSA, ÚJ FELADATOK A HÉT HÍRÉ BŐRPAPIRRAL A megyei pártbizottságtól kezdve, valamennyi irányító pártszerv és minden pártalapszervezet az év végéig megtárgyalta munkastílusát és meghatározta az ebbői adódó további tennivalókat. A. megszabott tennivalók gyakorlati megoldása napjaink és a jövő éveknek folyamatos feladata. Párttagságunk és a közvélemény az utóbbi időben gyakrabban tapasztalhatja, hogy a kommunisták igényesen foglalkoznak a pártszervekben a munkamódszerrel, a vezetőségek és a párttagság munkamegosztásával, a pártszervek munkastílusával. Gazdasági és társadalmi céljaink elérése, melyeket a XII. kongresszus határozott meg, igen komoly erőfeszítéseket igényel a pártszervezetektől. Teljesítésük sok tekintetben a pártszervek munkájának tartalmától is függ. A jelenlegi időszak a tömegek közötti szervező munka erősítését igényli valamennyi pártalapszervc- zettől. Minden területen érvényesíteni kell a lenini munkastílust, mely azt is jelenti, hogy a pontos kötelességteljesítéshez, a fegyelmezett munkához kapcsolódnia kell az alkotó szemléletnek, a bátor kezdeményezésnek, a vállalkozó kedvnek, a hibákkal szemben a kritikus magatartásnak. LA tennivalók a kommunisták körében folytatott széles körű viták tükrében ismertek az egyes alapszervezetekben helyileg is. Most már a tetteken a sor. A vezetőségek és a párttagság kollektív összefogása az üzemekben és szövetkezetekben valamennyi területen azt kell eredményezze, hogy a lenini stílus tért hódítson a társadalmi és tömegszervezetek munkájában is. Az elmúlt, közel három évben a pártéletben a XII. kongresszus határozatának megfelelően kiemelt feladatok hárultak az alapszervezetekre. Megélénkült az irányító pártszervek munkája. Az alapszervezetek is megtárgyalták — a párttagsággal folytatott széles körű eszmecsere, egyéni beszélgetések során — saját munkamódszerüket. A tapasztalatokat igen jó légkörben, a párttagság külön taggyűléseken vitatta meg. Az ezeken hozott határozatok a decemberi beszámoló taggyűléseken elfogadott határozatokkal együtt képezik az idei alapszervezeti munka alapjait. Az alapszervezeti vezetőségek a taggyűléseket megelőzően egyénileg vagy kis csoportokban beszélgettek a párttagokkal. Ezeknek az előkészítő beszélgetéseknek a tapasztalatai alapvetően a következőkben összegezhetők: Több figyelmet kell fordítani a párttagság tájékoztatására, különösen a helyi. kérdésekben. A határozatok feldől-' gozásában, végrehajtásában a megvalósítás hogyanjára kell helyezni a hangsúlyt. A határozatokat részletesen és érdemben meg kell ismertetni az emberekkel, mert csak így tudnak alkotóan részt venni a döntésben, azonosulni a feladatokkal, a felsőbb pártszervek határozataival. Erről szóltak a budai, a ráckevei és a ceglédi járások párttagjai. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a taggyűlések aktivitásának javítására, az előkészítő munka minőségére. Értelmes, tartalmas vitákban kell tisztázni a feladatokat, kialakítani az egységes álláspontot, a megoldás olyan módjait, amelyek a legcélravezetőbbek. Ez főleg a dabasi és nagykátai, a váci járásokban, Gödöllő, Szentendre városokban hangzott el. Kérték, hogy a vezetőségek minden esetben adjanak számot a két taggyűlés közötti időszak munkájáról. Kapjanak nagyobb figyelmet a pártcsoportok, biztosítani kell a bizalmiak rendszeres felkészítését, tájékoztatását. Következetesebben érvényt kell szerezni a hatáskörök betartásának, a kádermunka igazodjon a változó körülményekhez, nagyobb figyelmet kell fordítani a káderutánpótlás kinevelésére. Határozottabban meg kell követelni a pártfegyelem betartását, a taggyűlésről való távolmaradást kövesse felelősségre vonás, a passzív párttagokkal többet kell foglalkozni. (Sasad Tsz, ISG, PEFÉM alapszervezeteiben.) A jövőben nagyobb rugalmasságot várnak a pártvezetőségtől a munka tervezésének kérdésében, a helyi politikai igényekhez jobban igazodó tevékenység megszervezésében. Igényelte a párttagság — a beszélgetések során — a tanácsi és tömegszervezetek közötti hatékonyabb munka- megosztás kialakítását, különös figyelemmel a párhuzamosságok megszüntetésére. (Gödöllői Ganz Árammérő, Dunakeszi Járműjavító — Mezőgép tröszt.) I _Ajbeszámclók alapjául a párttag sággal"" folytatott beszélgetések szolgáltak. A vezetőségek általában több lépcsőben összegezték ezek tapasztalatait, és az elhangzottakat minősítve terjesztették taggyűlések elé. A beszámolók többségében tartalmasak voltak. A jelentések jól összegezték a határozatokkal és azok következetesebb végrehajtásával kapcsolatos véleményeket, javaslatokat. Kifejezték, hogy esetenként a párttagság nem ismeri kellő mélységben az alaphatározatot. A határozatok általánosak, az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítanak a helyi feladatok kialakítására, a végrehajtás megszervezésére, ellenőrzésére. A beszámolókban megfogalmazódott, hogy a taggyűléseken az egyes témák tárgyalásakor ki kell térni az alaphatározatban megjelöltekre. Hangsúlyozták, hogy alaposabb elemző munkával — az előkészítés során a párttagság szélesebb körű bevonásával — fokozzák az alapszervezetek határozatainak a konkrétságát, a határidők, felelősök megjelölésén túl, rögzítik a végrehajtás megszervezésének és ellenőrzésének módszereit is. A beszámolók szóltak arról, hogy a napi politikai munka ma nehezebb gazdasági és külpolitikai helyzetben folyik, ez gyorsab és konkrétabb reagálást igényel a pártvezetőségektől, alapszervezetektől. Ez indokolja, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a taggyűlések aktivitásának, politikai szerepének erősítésére, a munkát károsan befolyásoló tényezők rendszeres, kritikus és önkritikus feltárására, visszaszorítására. A vezetőségek tevékenységét a beszá- malók összességében jónak minősítették. Ugyanakkor a munkamegosztás hatékonyságának a javítását, a pártmegbízatások teljesítésének segítését, a reszortfelelősök aktívabb tevékenységét szorgalmazták. (Penomah ceglédi gyára, Zöldmező Tsz Vácszentlászló, Zsámbék községi alapszervezet.) LA pártcsoportok munkáját a személyes kapcsolatok bővítésében, a pártépítésben, a kádemevelő munkában. a párttagok politikai érzékenységének fokozásában, a taggyűlésekre való felkészülésben tartják fontosnak és fejlesztendőnek a beszámolók. Elismeréssel szóltak a tömegszervezetek tevékenységéről. Azok pártirányításának gyakorlatát alapvetően helyesnek minősítették. Felvetették azonban, hogy a tömegszervezetek öntevékenyebben szervezzék munkájukat. Több helyen hangsúlyozták, hogy az agitációs és propagandamunka ■ nem igazodott kellően a változó körülményekhez. Az alkalmazott eszközrendszer és módszerek elavultak, az információ- áramlás lassú és esetenként tartalmilag sem megfelelő. A vezetőség és tagság kevés érvanyaggal rendelkezik. (Főt község, Nagykőrösi Konzervgyár, Lakatosipari Szövetkezet Pomáz.) A beszámolókból érezhető volt, hogy az alapszervezetek területén különösen a termelésben — továbbra is alapkérdés a ■ gazdaság pártirányításának eredményes megvalósítása, a munka- módszerük ennek megfelelő igazítása, alakítása. Felvetődött, hogy a gazdasági szabályozók gyors változásaihoz az- alapszervezetek irányító munkájukban nehezen tudnak igazodni. Megfogalmazták, hogy a gazdaság irányításának feladataiban a politikai jelleget kell erősíteni. (Szentendrei Papírgyár, Rozmaring Tsz, PEMÜ — alapszervezeteiben.) A taggyűlések vitáit a követelményekhez való jobb igazodás, a munka- módszer, munkarend fejlesztése, a helyi tennivalók kialakítására való törekvés jellemezte. Felvetődött a párthatározatokhoz jobban kapcsolódó, konkrétabb, ellenőrizhetőbb pártmegbízatások szükségessége, következetesebb számonkérése. (LSZV Budakalász, Hemád, Március 15. Tsz.) Igényelte a párttagság, hogy javítsák a munkamegosztást a párt-, állami, gazdasági és tömegszervezetek között, különös figyelemmel a párhuzamosságok megszüntetésére. Elhangzott, hogy személyes problémáikkal kapcsolatban több megértést és szükség esetén segítséget is várnak a párttagok. A pártvezetőségek jobban éljenek a dicséret és az elmarasztalás eszközével. Külön figyelmet fordítsanak az alapszervezetek a vezetők magatartásának az alakítására, az aktívabb közéleti tevékenységére s következetesen kérjék számon a választott tisztségekben a helytállást. I A te rmciőüze me kb s n műk5d5 alapszervezetekben kifogásolták, hogy a gazdaságpolitikai napirendek tárgyalása során nem elég politikus egyes gazdasági vezetők előterjesztése, hozzászólása. Nyelvezetük elvont, nehezen érthető, szegényes a politikai következtetés, a feladatokra való mozgósítás. Szóvá tették, hogy a vezetők egy része fél az utódok kinevelésétől. A fiatalok meg türelmetlenek, elmennek a területről, továbbá, hogy a megérett kádercserék esetén a döntések elhúzódnak, s ezek rontják a hangulatot. Igény volt, hogy — a jelenlegi gyorsan változó körülmények miatt — az alapszervezetek vezetőségei rendszeresebben térjenek vissza a munkamódszer, a munkarend helyzetének értékelésére, a továbbfejlesztés feladatainak meghatározására. Több helyen szóvá tették. Hogy az utóbbi időben a párt tevékenysége túlságosan a gazdasági problémákra koncentrálódik. Többet kellene foglalkozni ideológiai és a párt belső életével kapcsolatos kérdésekkel. Nagy hangsúlyt kapott, hogy továbbra is nyíltan és őszintén kell beszélni a pártonkívüliekkel gondjainkról, feladatainkról, fokozni kell a meggyőzést, de ehhez igényesebb, tartalmasabb érvanyag, információ szükséges. Elmondták, hogy többet kell foglalkozni a fizikai dolgozó tisztségviselők feladataikra való felkészítésével. Konkrétabban kellene gyakorlati módszereket oktatni a káderképző iskolákban. I A tapasztalatok arra hívják fei az irányító pártszervek figyelmét, hogy az alapszervezetek teljesítőképességét tovább kell erősíteni, fejleszteni. Több, hatékonyabb és differenciáltabb segítséget kell adni a munkában, elsősorban az előkészítésben és a vezetőségek felkészítésének időszakában. A határozatok legyenek differenciáltabbak, konkrétabban fogalmazzák meg a feladatokat. Nagyobb gondot kell fordítani a határozatok feldolgozására, végrehajtásuk megszervezésére. Az alapszervezeti pártmunka feltételeit tovább kell javítani és biztosítani az irányító pártszervezeteknek. A helyi vezetőképzést fejleszteni kell, nagyobb segítséget kell adni a reszortfelelősöknek feladataik megoldásához. A községekben nőtt a pártszervezetek tekintélye, ugyanakkor a követelmények is fokozódtak, ezért dörrtő tényező a káderfeltételek megfelelő biztosítása, a képzéssel és utánpótlással való tervszerűbb foglalkozás. A megérett kádercseréket késedelem nélkül rendezni kell. A községi pártszervezeteknél segíteni kell a véleményezési jogkör érvényesítését. Javítani kell a testületi tagok részére az információ rendszerességét és színvonalát, növelni szükséges részvételüket az alapszervezeti politikai mun- ká megszervezésében, a döntések kialakításában. A jövőben a politikai döntések előkészítésében és végrehajtásában jobban kell támaszkodni minden szinten a tö- magszervezetek véleményére. Igényesebb munkát kell megkövetelni a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáktól. Felhívták az irányító pártszervek figyelmét arra is, hogy a jövőben több időt fordítsanak az alapszervezetekre. A lehetőségeken belül csökkenteni kell az írásos anyagok szamát. Az irányító pártszervezetek törekedjenek arra, hogy tartalmas és gyors információkat biztosítsanak az alapszervezetek részére, és a felvetődő kérdésekre minden esetben reagáljanak. DR. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára ® A TIT országos elnöksége a szervezet közoktatási, közművelődési tevékenységét vitatta meg. @ Lezajlott a vendéglátóipari szakmunkástanulók országos versenye. © A Magyar Agrártudományi Egyesületben a növényvédőszer- és műtrágyaellátás idei helyzetét tekintették át. @ A hét híre az is, hogy az országgyűlés ipari bizottsága a papír és nyomdaipar állapotát, fejlesztését elemezte. Hártyává kalapált és ragasztó anyaggal elegyített rostokból készítették papiruszai- kat — a Cyperis, a papirusz- cserje szolgáltatta az alapanyagot — az egyiptomiak. Ezt a pergamen, azaz a kikészített állati bőr váltotta fel, majd az időszámításunk kezdete utáni második században az eperfa és más növényi rostok keverékéből állították elő az első, mai értelmű papírt a kínaiak. Ahhoz mérten, valamikor milyen különlegességnek — a gazdagok kiváltságának — számított a papír, mai sorsa egyike a legközönségesebbeknek, bár némely fajtája, így a bankóvá formált, az öt találatról tanúskodó lottócédulácska például, nagy becsben áll. E becses darabokat nem kínálják a megye papír- és Írószer boltjaiban, sőt, mi hagyunk ott nem kevés bankót az áruk fejében, a legutóbbi években 84-85 millió forintot. Szinte moccanni sem tudnánk a papír- és nyomdaipar termékei nélkül, ám olykor talán éppen ezért úgy véljük, a kínai hadifoglyok tette — mert a papírkészítés titkát ők ismertették meg a tágabb világgal — egyszerre áldás és átok. A papír- és kartonfelhasználás egy évtized alatt hazánkban a másfélszeresére nőtt, s bár az egy főre vetített mennyiség a nemzetközi mezőny közepében jelöli ki a helyünket, egyre többet költünk a behozatalra, most már, egy esztendőt nézve, három- milliárd forint felett van ez az összeg. Megéri, nem éri meg? Csacska kérdés. Ahogy mondani szokták: o papír türelmes. Azaz nem felel azért, mi célt szolgál, mi kerül rá. mit takar el. A megyében évek óta tízezer tonna fölött van a papírtermelés, a nyomdák teljesítménye azonban kideríthetetlen, hiszen ilyen értelemben nyomdai termék az uborkás üvegre kerülő címke, a könyv, a folyóirat, a feliratos csomagolópapír éppúgy, mint a gyártmányismertető, a plakát, a tsz-nyomdában előállított öntapadós reklám röplap. Nem a nyomdák és termékeik sokfélesége a baj, hanem a szükségesség és a minőség áttekinthetetlensége, a szakmai színvonallal szinte semmi összefüggést nem mutató bérezés, az igényesség és a nyereség szembekerülése. Árpit sokféle bőrpapírral lehet magyarázni — a bőrpapír ugyanis fölmutatójának a bőrét menti a felelősség alól —, ám megmagyarázni, elfogadtatni aligha sikerül. A gunyorosan emlegetett bőrpapírok persze nemcsak papír- és nyomdaipari ügyekben léteznek, forognak közkézen... Nagy ívet rajzolva: a világ első papírgyárát mai ismereteink szerint 794-ben kezdték működtetni Bagdadban, teljesítménye egy, másfél tonna volt, míg 1981-ben csupán újságnyomópapírból 25 millió tonna készült a világon, a legnagyobb termelő — hazánkban nincs ilyen ága a gyártásnak — Kanada. Ehhez a 25 millió tonnához képest a magyar nyomdaipar tavalyi; 40 ezer tonna fölötti napilap termelése nem látszik soknak, ám kevés és sok viszonyáról a legilletékesebb, az olvasó tudna hitelesen nyilatkozni, böngészve az éppen aznapi lapokat, bár vélem, nem alaptalanul, bőrpapírjaink, mentségeinkre, általunk is találtatnak. Vitákban nem szűkölködünk arról, miért áll hátrább a papír- és nyomdaipar, mint ahol lennie kellene, ám vélemények, nézetek csatája közepette is az ország több, mint 1200 nagyobb nyomógépe ontja ránk betűk, képek, ábrák folyamát — hiszen csak bélyegből 150 tonnányi készül egy évben —, gyakran már- már riadt kapálódzássá téve gyorsuló tempójú haladásunkat o folyamban, némelykor a belefulladással is riogatva. Egy tonna papír vagy karton termeléséhez hazánkban átlagosan 642 kilowattóra villamos energiát használnak fel, meg persze papírfát, szalmát, seregnyi mást, a finomított kaolintól a vízüvegen át a kazeinig. A csak egy papír megjelölés, ítélkezés ezért, ezért is kétélű, s még inkább az, ha papírok szerepét, funkcióját gondoljuk végig mindennapjainkban. A csak egy papír lehet. roppant fontos és jelentéktelen; nem anyagától, .nem a nyomda technikájától függ. Az ember szabja meg út, cél, eszköz harmóniáját vagy diszharmóniáját. Mészáros OttóELEKTROMOS ENERGIA EGYKOR ÉS MA A Villamosipari Kutató Intézetben több mint tíz éve foglalkoznak napelemek fejlesztésével. A szilíciumlcmczckbc félvezetőket építenek, amelyek a napsugárzást árammá alakítják. Az egységek olyan helyen alkalmazhatók gazdaságosan, ahol távoli a villamos hálózat. Budapest legrégibb tclcfonbcrcndezcsclnck egyike működik a Várnegyedben. Az 53 éves telefonközpont még ma is 3 ezer előfizetőt szolgál ki. A védett műszaki emlék a jövőben múzeumként látható majd. Az áramellátását ezek az akkuk (a képen) biztosítják áramzavar esetén.
