Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
1983. FEBRUAR 19. SZOMBAT 5 Csihukreneszánsz A pipázás hajdan úgy hozzátartozott a falusi juhászok, bojtárok, alföldi csikósok, fogatolok, gazdaemberek mindennapjaihoz, mint a kalapviselés, a bajuszpödrés vagy éppen a jószágterelgetés. Nem kevésbé fújták a füstöt a hajdani úriemberek, birtokosok, polgárok, és kedvtelve pipáztak az írók, művészek is a kávéházakban vitatkozva, beszélgetve csakúgy, mint pihenés vagy éppen alkotás közben. A pipázás virágkorában külön helyiségbe gyűltek össze a szomszédok, jó barátok, hogy a levegőbe eregetett tömény füsttel ne zavarják az asszonyokat, a nem dohányzókat. Pipatóriumnak nevezték azt a jobbára díszes, faragott állványt, amelyen a pipáit tárolta, tartotta becsben a tulajdonos, mert egy valamire való pipás embernek legalább tucatnyi különböző méretű és formájú füstölő alkalmatossága volt. A cigaretta térhódításával nagymértékben visszaszorult a pipázás, de ez korántsem jelenti, hogy végleg lehanyatlott volna a pipa korszaka. Hazánk egyetlen pipakészítő üzeme — mint ismeretes — Nagykőrösön működik. A főleg nőket foglalkoztató kisüzemben az ügyes kezű asszonyok évente legalább százféle pipát formálnak szinte művészi kézügyességgel. S hogy a kereslet az országhatárokon belül és kívül sem csekély, tanúsítja; évente hatvan-nyolcvanezer füstölő alkalmatosságot készítenek. Nehéz lenne felsorolni, hány féle és formájú pina készül a városban. A legismertebb közülük az egyenes szárú angol és a görbe szárú Peterson pina. Ismét gyártják a hagyományos, magyar rézkupa- kos csibukot is, amelv a szakavatottak szerint külföldön, de idehaza is reneszánszát éli. A pipakészítés különleges alapanyagot, finom kezeket és speciális szakmai hozzáértést igényel. Alapanvaga az Afrikában és a Földközi-tenger mellékén honos növény* az Erica Arborea gyökere. A nina- üzem mostanában Szicíliából szerzi be a nyersanyagot. Egy- egy gyökérdarabot pipakészítás közben legalább ötvenszer kell kézbe venni. Finom, karcsú formáját úgy nveri el, hogy maratják, reszelik, csiszolják, polírozzák, lakkozák — hogy csak a fontosabb műveleteket említsük. A sok gvá^tási mozzanatból gyakorlatilag csak három gáoesíthctő. ezért *s van jelentősége a kézügyességnek. AuszámntylL Unom jeímalű» si ma és -ragyás.;.jaflfvfines...és hajlított rzáfű' füstölik üzemi :7r*sír- kávál és nemzetköz?* jellel ellátva kerülnek hazai forgalomba és exportra. E. S. •• Ölömmel segítették Maguk alakította sorrendben család. A faluban becsülik is ezért. Rendes lakás, iskoláztatás, munkába állítás. Nincs sorrend. Egyéni sorsok vannak és többre, jobbra vágyás, igyekezet. Enélkül nem megy. Móza Katalin Innovációs kör alakult Út a megvalósításhoz Innovációs kör kezdte meg munkáját a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének keretében. Célja, hogy az MTESZ valameny- nyi tagegyesületét, az érdeklődő szakembereket segítse az 1 innovációval kapcsolatos kérdések feldolgozásában. Az elmúlt évi tanácskozáson kifejezésre jutott, hogy a hazai innovációs rendszerben hiányzik az ösztönzés. Ezen segíthetnének az innovációval foglalkozó szervezetek, köztük a most megalakult MTECZ-kör is. Akik a cigányság problémáival foglalkoznak, a megoldást sejtendő három alapvető feltételt jelölnek meg: a rendes lakást, az iskoláztatást és a munkába állítást. Azt viszont már nagyon nehezen lehetne eldönteni, hogy melyik a legfontosabb a három közük Valószínűleg nem is lehet meghatározni az egyedül helyes sorrendet, a végső beilleszkedés útja mindenkinél más és más. Horváth György olyan cigány ember, aki felállított magának egyfajta sorrendet. Az általános iskola után munkát vállalt, azóta is folyamatosan dolgozik és tízévi házasság után saját házába költözött. Horváthék portája Piliscsa- bán az utca egyik legszebb háza, bár még nincs teljesen készen. Hiányzik a díszítő kőlábazat, s az üveg a terasz korlátjából, az épület azonban így is felettébb tetszetős. A ház töiiénste- Gáspár Ferenc tanácselnök- kel -keressük fel Horváthékat. A fiatalasszony elnézést ‘ kér, nem számított vendégekre. A szabadkozásra nincs oka, a Fillérekből lesz a forint A szigeti gazdák « A Szentendrei-szigeten a Kék Duna Mezőgazdasági £ Szakszövetkezet 3800 hektárnyi földterülete Kisoroszitól í Szigetmonostorig húzódik. Az ezerfőnyi tagság is kizá- rólag a négy szigeti község lakóiból verbuválódik. Ila- í gyomány a szamóca-, a szőlő-, a búza- és a borsóter- ^ mesztés, az utóbbi esztendőkben már mustárt és édes- í köményt is vetettek. Közös szamócás Jól szervezett a háztáji sertéstartás, havonta majdnem ezret vágnak ezekből a húsüzemükben. Az ipari tevékenységüket is folyamatosan bővítették 1972 óta, ma már Kisorosziban, Tótfaluban, Pócs- megyeren és Szigetmonostoron műanyagüzemük és egy lakatosrészlegük is van. Figyelemre méltó, hogy a vendéglátásban gyors ütemben növelték a bevételüket. A húsüzemükből a hurkát, kolbászt, füstöltárut, a pincéikből a bort adják az üzlethálózatuk számára. Legutóbb a fővárosban az Elektromos-pályán nyitottak büfét, s ezzel tizenhatra emelkedett egységeik száma. Az építőipari ágazat pedig már arra is vállalkozik, hogy emeletes épületeket húzzon fel. Losonci Benjámin, a szak- szövetkezet elnöke szerint a tagoknak a szamóca hozza a legtöbb hasznot. Száz hektáron termelik minden esztendőben, szinte kizárólag kézi műveléssel. A palántákat az üzem adja, a permetezést és az öntözést is a közös vállalja. Cserében a tag köteles minden száz négyszögölről négy mázsa gyümölcsöt átadni a szövetkezetnek értékesítésre. A többit szabadon árusíthatja ott, ahol akarja. Ezért, kerülhet sok-sok. a szigeten termelt szamóca a főváros piacaira. Igavonó lovak — Az ennyire munkaigényes is gépesítésre alkalmatlan növény termesztése csak a szak- szövetkezetekben lehetséges. Ebben a társulási formában lehet szabadon meghatározni, hogy hány négyszögölet vállal a tag, s itt lehet bárkit bevonni a termelésbe. Lassan Tótfaluban is az lesz a helyzet, hogy az öregek a szövetkezeti tagok — akik valamikor beadták a földjüket — a fiatalok pedig megművelik az általuk kért hektárokat. A szigeti falvak lakói jómódúak. A jövedelmüket a háztáji gazdaságból egészítik ki. A négy község állattartói évente 3000 hízott sertést, 180—200 bikát, rengeteg nyulat és szárnyast adnak le. Van olyan kistermelő, aki 12—15 fejőstehenet tart. S ami ma már a falvakban is ritka: az igavonás most is a lovakra hárul. A földjeik nem első osztályúak, s elég hidegek is. A homok csak nagyobb mérvű talajerő-utánpótlás mellett ad gazdag termést. Szellemi szakcsoport Évekkel ezelőtt nem figyeltek eléggé arra, hogy jó helyre telepítsék a szőlőt. Bármivel próbálkoztak, nem termett rendesen. Most a 42 hektárnyi ültetvényt kipusztítják, mert a tahi oldalon már harmadik évébe fordult az új telepítés. Az oszlopot és a drótokat annak adják, aki megtisztítja a földet a tőkéktől. A tótfalusiak figyelnek a pénzkereseti lehetőségekre. Ebben az évben szellemi szakcsoportot alakítanak. A mérnökök feladata lesz megvizsgálni a termelési folyamatokat, s ahol szükség van rá, javaslatot tenni a racionalizálásra. Vicsotka Mihály szobákban példás a rend. Egyelőre a földszinti részt lakják három fiukkal. Itt is kényelmesen elférnek, hiszen három szoba, és egy tágas — színes sarokpaddal berendezett — lakóelőtér is van itt — Előbb is lehetett volna nekünk rendes lakásunk — sóhajt Horváth György, amikor a házépítés előzményeiről kérdezzük. — Én 1970-ben nősültem, és anyósomákhoz költöztünk a cigány-sorra. Nagyon sokat dolgoztam, jól is kerestem, de annyian voltunk a fizetésemre, hogy évekig nem tudtunk felmutatni semmit. — A cigánytelep felszámolásakor kaptak Horváthék a tanácstól egy szoba-konyhás. lakást — veszi át a szót Gáspár Ferenc. — Amit elértek, a gyarapodásukat ettől az időponttól lehet számolni. Nagyon dolgos emberek. Nem is volt nehéz rávenni őket, hogy építkezzenek, s igen rövid idő alatt összegyűjtötték a pénzt az induláshoz. Csak az alapvető munkákat végeztették iparossal, a többi á családfő és bátyja, Horváth Ernő ügyes,kezét dicséri. Amikor olyan állapotba jutott az éoület. hogy hamarosan beköltözhettek, a tanács újabb segítséget nyújtott: a leadott szoba-konyháért 11 ezer forintot fizettek ki a Horváth családnak. így a beton aljzatra pvc- padló kerülhetett. Szövetkezeti kölcsön A házaspár a pomázi Lakatosipari Szövetkezetben — amelyet többek között a szegkovács cigányok alapítottak — dolgozik. A munkahely is 25 ezer forintos kölcsönnel támogatta a családot. Ebből sikerült bevakoltatni a házat. Kávé mellett beszélgetünk, a falon függő családi fotót nézve a gyerekekre terelődik a szó. — A nyolc- és a tizenegy éves fiú napközis, a kicsi négyéves, óvodába jár — sorolja a fiatalasszony, hozzátéve: menynyire örülnek, mert az utóbbi időben alig van panasz az iskolásokra, a tanulmányi eredményük is javul. Horváthné fáradt kezein igazgatja a fás- lit: — Nagyon nehéz a munka most a szövetkezetben, férfiaknak sem volna könnyű. — Nem találna könnyebbet. — Talán akadna, de nem szívesen változtatok, nem vagyok vándormadár típus. — Ha elkészül a felső szint, elfér majd benne akár még három gyerek ... Becsülettel fölnevelni Férj, feleség szinte egyszerre válaszol: — Mi ezt a hármat szeretnénk becsülettel fölnevelni, szakmát adni a kezükbe. — És jó lenne, ha semmiben nem szenvednének hiányt — mondja Horváth György. — Mi heten vagyunk testvérek, a ne- jeméknél nyolc gyerek volt, mindannyian építkeztek, a sajátjukban laknak. A három gyerekkel könnyebben boldogulunk. Miután elköszönünk a családtól a tanácselnök még elmondja: — Szívesen segítettünk nekik, mert a példájuk nyomán sok cigány fogott az építkezésbe. Rendes munkásemberek valamennyien, de mind között falán Horváth György a legdolgosabb. Minden munkát elvállal, hogy előbbre jusson a Kapkodva öltözködtem, mert Hédiké mindig pontosan érkezik. Ha nyolc órára ígéri, az bizonyos, hogy háromnegyed után öt perccel csönget. Addigra ki kell áztatnom a lábam; Hédiké gyorsan pedikűröz- hesse. hiszen érti, hogy én mindig sietek, neki pedig alkalmazkodnia kell. Azért vigyáz, mert e műveletnek is meg kell adni a módját, nem elég, csak tessék-lássék levágni a körmöket, formát is kell adni a reszelővei, s a sarkoknál is le kell hántani a keményedést. Előre hallom Hédiké megjegyzését, már megint ilyen száraz a bőre, kedves, nem kellene ezzel valamit csinálni? — kérdezi mindig, rádorzsöl egy vagonnyi zsíros krémet, mintha ez megoldaná a problémát, holott egy óra múltán már ismét olyan az egész, mintha a nap cserzette volna ki. De hol van most a nap? Szürkék a reggelek, a villanyt is meg kell gyújtani, hogy Hédiké jól lásson, hiába jó a szeme, kell ennyi fény, nehogy bevágjon a körömnél. Előfordult már ilyen, és akkor hetek alatt lejött a körmöm. Nem mertem Hédikének szólni, inkább azt füllentettem, hogy a buszon rálépett valaki. Szívére vette volna a legártatlanabb megjegyzésemet is. Aki szereti a szakmáját, márpedig Hédiké szereti, az nagyon hiú lélek. Minden alkalommal, amikor találkozunk, elmondja; többé már nem akar bejárni a fürdőbe, fárasztó, elég volt. Negyven év alatt megunja az ember azt a sokféle népséget, meg el sem tetszik tudni képzelni — mondja nekem —. hogy megváltozott a fürdőben is a rend. Olyan hanyagok a takarítók, hiába veszekszem velük, oda sem figyelnek. Pedig, ha a fürdőben nincs tisztaság, másutt hogyan lenne? A baj köny- nyen jön, múltkor is valaki furunkurussal úszkált, már csak akkor vettem észre, amikor mellém ült. hogy vágjam ki a tyúkszemét. Kívülről tudom Hédiké mondókéi át. sok éve .hallgatom, de nem unom, mert van aböih'valami különösen szép, hogy a pedi- kürözést is ennyire lehet szeretni, meg a fürdőt, ahol olyan sokféle népség fordul meg; óh hányfélék az emberek, rá tartik. lenézik a fürdőben dolgozót, kihasználják, borravalót sem ad mindenki, persze a kabinosok is megérik a pénzüket, némelyik kinézné a vendég zsebéből a maradék fillérét is. csinálni meg nem nagyon akar érte semmit. Tessék már megmondani, kérdezi ilyenkor, milyen világ ez. ahol semmi munkával is meg lehetk élni? Amikor fiatalabb voltam ... Elmeséli, mi mindent kellett megtennie szinte éhbérért. El is hiszem neki. mert most nyugdíjasán is fegyelmezetten él választott hivatásának. Hiába fogadkozik hónapok óta, hogy élég volt, pihenne már. ha a fúráőigazgató megkéri, úgysem tud nemet mondani. Ha azt kívánják, legyen benn hétre vagy hatra, mérget vehet rá az igazgató, Hédiké nem késik el és addig marad, amíg munkát talál. Ügy ellenőrzi a rábízott feladatot, mintha az élete múlna rajta, de lehet, hogy valóban ezen is múlik. Hozzánk ritkán jön, meg lehet nézni az előjegyzési naptárját, nem is annyira miattam vállalja a mászkálás terhét, mint inkább anyám miatt. Értem nem fájna a feje, de azt belátja, hogy anyám mégsem járhat el idegen pedikűröshöz, elcsúszhatna, eleshetne és elképzelni is rossz, mi lenne a következménye. Inkább átbumli- zik Budáról, neki semmi hajnalban kelni, felszállni, majd átszállni a buszokra. Pedig én sejtem, hogy nagy dolog, mert Hédikének nehezére eshet a mozgás. Nemcsak azért, mert kövér és a tehertől szenved a lába, hanem valamennyi betegségtől háromszorosára dagadtak a végtagjai. Csodálatos, hogy egyáltalán képes menni. Meghúzódhatna az otthonában, de bármennyire szépíti, gondozza egyetlen szobácskáiát csak vágyik emberek közé. Mindig panaszolja, hogy szörnyű ez az egyedüllét, a magányosság. Amíg Marikával élt társbérletben, meg az Imrével, az sem volt jó, mert naponta összejöttek valamin. Mióta elköltöztek, lói megvannak, egyszei egy fái évben meg-meglátogatják. hoznak neki bort. szőlőt, azok is nyugdíjasán termelik a kertjükben. Minek azoknak akkora kert. oirongatja Marikáékat, kinek gyűjtik a sok mindent, utóduk sincs, ismerősük sem; áh ilyen a világ, fut mindenki a szerzésért és meg sem gondolja, hogy mire összegürcöli, ottmarad a senkire. Én is csak annvit gyűjtöttem össze, árulja el a titkát, hogy vénségemre ne legyen gondom, ne szoruljak rá senkire. Kire is támaszkodhatnék? — kérdi ilyenkor önmagától, de tőlem is vár. remél va’amilven megnyugtatót, hátha kitalálok olvat. ami megoldás lenne magányosságára. Soha nem tudok kitalálni semmit, mert egyetértek Hédikével abban, hogy keresztaverekei rendesek, rendesek, de leginkább csak akHÉDIKÉ kor keresik, ha szükségük lenne valami zsebpénzre, meg karácsony táján jönnek, amikor beszélgetés közben csak kitudódik, mit kérnek Hédikétől, ha már úgyis vesz valamit. Természetesen e téren nincs igaza Hédikének, hogy csak ki akarják lesni, mi mindene van, puhatolóznak a takarékbetétje után, mert egészen bizonyosan nem így van, az öregedő asszony rémképe ez, gyanakszik mindenkire. Különösen elfogult Zsókával, keresztfia feleségével, talán féltékeny is rá, mert csinos, szépen öltözik (de miből?!), állandóan a városban kószál, a kirakatokat bújia. ahelyett, hogy a gyerekeket tartaná szigorúbban, azokat is haszonlesésre tanítja. Hédikének van még egy témája. A posta hibájából már hatodik éve minden találkozásunkkor feleleveníti, megkeserítve a kora reggeli békés perceket. Hat esztendeje írom Hédiké kérésére egyik kérvényt a másik után: adjanak már telefont a magányos asszonynak. Bármi előadódhat, senkije sincsen, ez a telefon köthetné össze a világgal. Írom rendre a sorokat, magányos, egyedül gondoskodik magáról, körülötte nem figyel rá senki, ha lenne telefonja biztonságosabb lenne, nem festi az ember az ördögöt a falra, de a mentő, a rendőrség, az orvos, mindenki elérhető közelségbe kerülne. Annyi rosszat hall az emberfia mostanában. Alapos, igaz érveimre a posta mindig válaszol: túlzsúfoltak a vonalak, nincs meg a műszaki lehetőség, igen. volt a lakásban készülék, amikor Hédiké odaköltözött, de azt nem adhatták oda. majd... A ma.dnak külön dátumai vannak, amelyek sorra mind eltelnek, de egyik sem fial telefont, csak újabb levelet, szemrehányást. Valamennyit én írtam, mert Hédiké azt hitte, hogy tőlem több telik, talán hatásosabb lesz. ö ezt hitte — én meg nem hárítottam el. ennyit megérdemelt. Csoda történt. Múltkor, amikor megérkezett Hédiké — mint máskor, vártam, kicsit nyitva hagytam az ajtót, csöngetnie se kelljen, hideg van, minek ácsorogjon az ajtó előtt. Kerek, piros arca vidám volt, szeme, a barna gombszeme örömöt sugárzott, rövid, dagadt lábán kacsázott felém, de fürgébben, mint máskor. Kérdeznem sem kellett, mondta ő magától: megjött a postától az értesítés, beszerelik a telefont. A postát természetesen ennek ellenére szidtuk, hiszen ilyen rövid idő alatt csak nem bocsáthattuk meg, mennyi sóhajt fakasztott Hédikéből a számtalan elutasítás: várjon, majd értesítik, sablon szöveg. Ki hitte volna, most mégis ott a bizonyíték: Hédiké telefont kap. Nem tudni mikor, majd ... hamarosan. Még kétszer-háromszor jött ezután Hédiké, járt fenn a postánál reklamálni, felmegy ő még a miniszterhez is, itt az írás, mégsem szerelnek semmit, miért szórakoznak vele a mihasznák? Sajnáltam Hédikét, de már nem tehettem érte semmit, csak csitítottám, böjtölje ki ezt az egy-két hetet türelmesebben. Tréfálkoztam: el ne feledje megtelefonálni majd a telefonszámát, engem hívjon fel először. A napok szaladnak egymás után, semmi csoda nincs abban, hogy elfeledkeztem Hédikéről. Tegnap azonban régi ismerős hívott fel. Ostobaságot kérdezett: mondhat-e valamit? Mondhat hát, azért tárcsázott, nem? Még mindig vonakodott, de aztán közölte: Hédiké megkapta a postától az értesítést, hogy hétfőn szerelik a telefonját, tartózkodjon otthon. No végre, vetettem közbe, ez is megtörtént. Meg is jöttek a szerelők, folytatta az ismerős, mintha közbe sem szóltam volna. Csöngetlek, kopogtak, meg káromkodtak, hogy a hétúristenit, valaki telefont kap és elmegy otthonról! A dörömbölésre a szomszédok kijöttek, csodálkoztak, mert még este is emlegette boldogságában Hédiké a szerelést. Végül felhívták Hédiké keresztfiát, neki van a lakáshoz kulcsa, jöjjön, segítsen. Amikor végre kinyílt az ajtó. látták Hédiké alszik. Orvosért rohantak, de már csak azt állapította meg, hogy hajnaliéit aludta át magát egy másik világba. Cserbenhagyta a postát, mindenkit. Most utólag derült ki, hogy Hédiké, nem is volt olyan magányos. Egymás után érkeztek a távoli rokonai. Egyre csak sóhaj- ' toztak, találgattak, hogyan történhetett. Annyi pedig már bizonyos, hogy sem ők, sem más nem fejtheti meg többé kit szólított és hívott-e valakit egyáltalán utoljára Hédiké? Sági Ágnes
