Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1983. FEBRUÁR 16., SZERDA Elfogyott a tartalék Túlsúlyban a magánlakás Mint ismeretes: ebben az öt­éves tervben sokkal nagyobb lesz a magánerővel épített la­kások aránya, mint korábban. Ezek az otthonok viszont ál­talában még nem házgyári elemekből épülnek, s hely- szükségletük sokkal nagyobb, mint a tömb-, illetve a közép­magas épületeké. Ez utóbbiak­ból különben is kevés épül a falvainkban, legföljebb né­mely nagyközség dicsekedhet ilyennel. Mégpedig ott, ahol valamilyen nagyobb üzem, in­tézmény van, s többszintes la­kások készültek a dolgozóik­nak. Tanácsi, vállalati Dehát milyen is a telekel­látás, s mennyire Van igény a gödöllői járás falvaiban? Erről beszélgettünk Mayer Jánossal, a járási hivatal műszaki és termelésfelügyeleti osztálya vezetőjével, aki elmondotta, hogy a legújabb felmérések szerint ebben az ötéves terv­ben mintegy 3200—3300 ma­gánlakás építése várható. Ez az építendő új lakások 98 százaléka, tehát az állami lakásépítés alig 2 százalékot tesz ki. Az arányszám, hiszen falvakról van szó, lényegében változatlan: az ötödik ötéves tervben mintegy 3 ezer 700 la­kás épült összesen a járásban, ebből is csupán száz volt a ta­nácsi, vállalati beruházású. Mindez azt jelentette és je­lenti ma is, hogy a nagyszá­mú családi ház építéséhez ne­héz a telkeket előteremteni, noha a laikus számára úgy tű­nik, hogy nem gond. — Mi nehezíti a dolgot? — Elsősorban az, hogy szin­te minden községben elfogyott az állami tartaléktelek — mondja Mayer János. — Ha belterületen volt ilyen, azt már vagy beépítették, vagy el­cserélték a termelőszövetke­zettel. Most már csupán kisa­játítás útján lehet telkekhez jutni. Mindez azt is jelenti, hogy míg korábban az egysze­rű telekosztással lehetett az igényeket kielégíteni, ma már részletes rendezési tervnek kell megelőznie a parcellázást. Tartós használat — A kisajátítás bizonyára nem egyszerű, s van-e rá le­hetőség? — Nemcsak hogy bonyolult, költséges is. Ha például mű­velés alól vesznek ki valahol területet, akkor a legújabb Otthont adó község Telt házat vonzó műsorok Szívós Sándor tavaly augusz­tus elsejétől a dámyi Kossuth Lajos Művelődési Ház veze­tője. A jó felkészültségű, csu­pa szív fiatalember Tápiósze- lén volt a közművelődési bi­zottság vezetője. 1979-ben ka­tonai szolgálatra hívták. Gyor­san teltek számára a kiképzés napjai, mert a honvédelmi is­meretek elsajátítása mellett a színház is érdekelte. Sikerrel elvégzett egy kétéves, C ka­tegóriájú színjátszó-rendezői tanfolyamot. Felesége, Németh Marika Ikladon tanított és gyermekük születéséig a do- monyi művelődési ház vezeté­sét is megoldotta. Dányon mindkettőjük szá­mára kedvező munkaalkalom kínálkozott. Megpályázták — sikerült! A község befogadta a családot, akik jó munkával máris meghálálták a bizalmat. Az első fél év tapasztalatait Szívós Sándor foglalja össze: — Feleségemmel együtt a Zsámbéki Tanítóképző Főis­kola elsőéves hallgatói va­gyunk népművelői szakon. Ma­rika a gyermekgondozási se­gély után az.általános isjtolá-» ban fog tanítani. Gyermekünk óvodai elhelyezése sem okoz majd gondot ebben a majdnem ötezres községben. A lakosság számát nem véletlenül említet­tem! Óriási tudásszomj és mű­velődési vágy él az itteni em­berekben. Minden nívós prog­ramunkon telt ház van és a fiatalok is egyre ritkábban mennek a szomszédos telepü­lésekre szórakozni. — Kezdetben kicsit ide­genkedtünk a számunkra is­meretlen falutól. Rövid idő alatt nagyon sok segítőkész emberrel ismerkedtünk meg. Szolgálati lakásunk nem túl nagy, de elképzelésünknek megfelel. A művelődési háznak igen jó kapcsolata van az óvo­dával, az iskolával, a tanáccsal. A termelőszövetkezet segít­sége felbecsülhetetlen értékű. Sok helyi kisiparos társadalmi munkában segítette az épület csinosítását. Szeretnénk a kul­túra házát a lehet legoptimá­lisabb módon berendezni. Csak egyetlen hiányosságot, problé­mát említenék. Mihamarabb szükségünk lenne ipari áramra, mellyel több technikai nehéz­ségünk megoldódna. Sz. S. Kábel a lámparendszerhez Nagy munkával járt a városközpont közlekedési lámparendsze­rének megépítése. Néhány kábelt a járda alatt húztak át. Ké­pünkön: a Városgazdálkodási Vállalat brigádja a kábelárok fedését, a járda helyreállítását végzi. Hancsovszki János (elvétele MÉM-rendelet szerint az aranyüoronaerték töoo százszo­rosát kell megfizetni, s ez még nem a kisajátítás ára, az ezen felül van. Gyarapítja még a kiadásokat a rendezési terv mintegy 200—300 ezer forin­tos költsége, amit arányosan elosztunk az igénylők között. Ugyancsak el kell készíttetnie tanácsainknak az alapközmű­veket, tehát a vizet, a villanyt oda kell vezetni. — Nagyjából ezek adják a tartós használatbavétel díját, ami községenként is roppant változó. A tanácsoknak persze arra nincs pénzük, hogy eze­ket a költségeket akárcsak megelőlegezzék,, ezért néhány éve az Országos Takarékpénz­tár segít finanszírozni az ügye­ket, ily módon a telekigénylők vele is kapcsolatba kerülnek. A hatodik ötéves tervben megépítendő csaknem 3 ezer 300 lakás közül jelenleg csu­pán alig ezerhez van családi ház építése céljára telek. A többihez ezután keresnek meg­felelő területet. Kész van a legtöbb nagyközségben egy- egy terület részletes rendezési terve, amelyek jó alapot te­remtenek újabb telkek tartós használatbaadására. Van persze más módszer is, hogy építési területhez, lehe­tőséghez jussanak az itt élők. Az egyik a toldaléképítés, amelyet engedélyeznek 's. Mindenekelőtt az a fontos, hogy a szülő engedjen háza mellé újat húzni a fiatalok­nak. Isaszeg, Kartal Gyarapítható az otthonok száma, emeletráépítéssel is, s aki úgy dönt, hogy tetőtérbe­építéshez fog, általában azt is megengedi a hatóság. Egy újabb lehetőség a nagyobb telkek megosztása, ám ehhez .sok esetben nem egy-két em­ber, hanem olykor egy utca­sor lakóinak megértése szük­séges. Van már ilyenre példa Kartalon és Isaszegen is. F. I. Nem okozott csalódást Az első jelek is kedvezőek beszélgetés Raffay Bélával, a ráckevei járási hivatal ebekével, a KPIB elnökségének tagjával Egy esztendeje annak, hogy jogilag megszűnt a Duna két nevezetes tájegységének fejlesztésével foglalkozó társadalmi szervezet, a Ráckevei- (Soroksári) Duna- ági és a Dunakanyar Intéző Bizottság. De nem azért, mintha a lelkes emberek munkájára továbbra már nem lett volna szükség. Ellenkezőleg: a cél az volt, hogy ha­tékonyabban, az anyagi lehetőségeket jobban, szaksze­rűbben felhasználva munkálkodhassanak a két üdülő­hely fejlesztéséért. Annak idején akadtak olyanok, akik attól féltek, hogy az összevonás eredményeként csökken a helyi üdülő­helyi intéző bizottságok önállósága, kevesebb fejlesztés­re nyílik majd lehetőség. S akadtak, akik annak sem örültek, hogy a tanácsokkal együttműködve kell a ren­delkezésre álló pénz sorsáról dönteni. Röviden összefoglalva így sommázható az ok, ami miatt Raffay Bélát, a ráckevei já­rási hivatal elnökét a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság elnökségének tagját arra kér­tük: válaszoljon, vajon indo­kolt volt-e a pesszimizmus? A tények ereje — Nem mondhatjuk, hogy a félelmek teljesen alaptala­nok voltak. Mindenféle szer­vezeti változás — jól tudjuk az élet más területeiről — át­menetileg hozhat visszaesést a munkában. Meg kell ismer­kedni az új lehetőségekkel és adottságokkal, s mindez idő­be kerül. Nem hallgathatjuk él azt sem, hogy néhányan szemé­lyes presztízsüket féltették, úgy gondolták, hogy az új helyzetben már nem számí­tunk rájuk. Most rögtön ki kell jelentenem, hogy ezek az elképzelések alaptalanok vol­tak. Az átszervezés mindenek­előtt az üdülők, a víkendház- tulajdonosok érdekeit szolgál­ta. — Annak idején a tamás- kodók arra hivatkoztak, hogy az új körülmények között nem lesz mód helyi kezdeménye­zésre, s ha akad is ilyen, nem kapnak majd hozzá támoga­tást. — Nemcsak akkor, most is akadnak, akik ezt próbálják bizonygatni. De a tények mást bizonyítanak. Ami a szervezel kialakítását illeti, rendben és gyorsan alakultak meg az új üdülőhelyi tanácsi bizottságok, amelyeknek két társelnöke van. Az egyik a községi ta­nács valamelyik tagja, a má­sik az üdülőcsoport megbízott­ja. Megemlíteném, hogy az el­múlt esztendőben fokozott fi­gyelmet fordítottunk e bizott­ságok munkájára, s most, az év elején átfogóan értékeljük a tapasztalatokat. Társadalmi munka — Végül is az a döntő kér­dés, gazdagodtak-e, gyarapod­tak-e az üdülőhelyek? — Mi, az üdülőhely fogalma alatt nem csupán a víkend- házas övezeteket értjük, ha­nem magukat az üdülőhelyi községeket is. Elmondhatom, szinte minden lakóhelyen van valami újdonság: utak, köz­művek épültek, javult a ke­reskedelmi ellátás, sok helyütt az üdülőhelyek, a telkek jogi rendezésében is sikerült előre­lépni. Ezért az üdülőhelyek tulajdonosai és a községek la­kói — mindenekelőtt társadal­mi munkával — is sokat tet­tek. Jól példázza ezt, hogy minden korábbi rekordot meg­haladóan tavaly kis híján 82 millió forint volt a ráckevei járásban a társadalmi munka értéke. — Mi szolgálta ebből a va­lóban tekintélyes összegből az üdülőközösségeket? — Szigetszentmártonban, Szigethalmon, Ráckevén egy­aránt sokat fáradtak az üdü­lők környezetük szépítéséért, gazdagításáért. Szigetszent­mártonban például a 18 mil­lió forint értékű társadalmi munkából 16 millió forint a nem állandó iákosokra esik. Feltöltöttek a Csupics-sziget mocsaras részeit, utat készí­tettek, 165 méteren biztosítot­ták a partvédelmet. Ugyan­csak itt építettek maguknak autóparkírozót, sportpályát, a gyerekeknek játszóteret. Szi­gethalmon majd kétmillió fo­rint értékű út, járda és sport­pálya készült. E sorba azon­ban beillenék még sok más település is. — Milyen szerep jutotb a tanácsoknak mindebből? — Egyfelől a szervezéssel, másrészt több helyen adtunk anyagot, szakértőt, munkave­zetőt. Jó példája ennek az együttműködésnek Szigetszent- miklós, ahol a tanács műsza­ki ügyintézője társadalmi munkában készítette el az üdülőterület vízhálózata bő­vítésének terveit, vagy Duna- varsány, ahol maga a tanács építette meg a parthoz vezető bekötő utat. Megemlíteném, hogy a Közép-Dunavidéki In­téző Bizottság tavaly több mint 4 millió 300 ezer forin­tot fordított hasonló célokra a ráckevei Duna-ágban, s ez az összeg várhatóan az idén sem lesz kevesebb. E pénzből — többek között — Délegyházán sátorverőhely, Tökölön, Duna- harasztin út épült, Ráckevén pétiig szemétszállító autót vá­sárolhattak. Idén ugyancsak ebből a támogatásból jut a strandok, parkok, a közvilá­gítás fejlesztésére. * Összehangolt fejlesztés — A ráckevei Duna-ágban két területi bizottság is mű­ködik. Hogyan képviselik az üdülők érdekeit? — Legalább olyan jól, mint korábban, sőt, a két bizott­ságnak közös, főhivatású tit­kára is van Bezzeg István sze­mélyében. Feladata, hogy a tanácsoknál, egyéb hivatalok­ban járjon el az üdülőterüle­tek érdekében. — összefoglalva beszélgeté­sünket: jól járt-e a ráckevei Duna-ág az új szervezettel? — Véleményem szerint, igen. Céltudatosabb, a helyi lako­sok és a vendégek érdekeit egyaránt figyelembe vevő, ösz- szehangolt fejlesztő munka kezdődött. Ennek első jeleit már idén is tapasztalhattuk, igazi gyümölcse azonban a kö­vetkező esztendőkben érik be. Ennek érdekében most átfogó, minden településre kiterjedő vizsgálat kezdődött az üdülő­helyek állapotáról, a közleke­dési, kereskedelmi helyzetről, a parkokról, sportlétesítmé­nyekről. Ha az adatokat össze­sítjük. elkészíthetjük a legsür­gősebb teendők ütemtervét. Csulák András Mini Kenyér, arany, fegyver. Szí­nes, szinkronizált szovjet ka­landfilm. Csak 4 órakor! A postás mindig kétszer csen­get, I—II. rész. Színes, szink­ronizált amerikai film. Csak 6 órakor! 16 éven felülieknek! Nl’vé left a tollfosztó? Paplan kell már az új pároknak férj —, ám az is igaz, mi nem dolgozni mentünk, hanem az asszonynépet mulattatni, szórakoztatni. Fáiig családi — Bizony, mindig volt akin, vagy amin megfosztottuk a tollat — idézi a régi mondást Bankóné —, mert kikapós me­nyecske akkor is akadt, meg éltek a faluban huncutságra hajló férfiak is. Az emberek inkább a község dolgairól szól­tak. Előkerült néha a kalendá­rium, hogy amit abban valaki érdekesnek talált, azt a többi­eknek is felolvassa. — Paraszt-népfőisikolás vol­tam —, veszi át a szót Banaó Gábor —, így aztán ezeket a félig családi, félig baráti ösz- szejöveteleket igyekeztem arra is felhasználni, hogy az ott ta­nultakról, korszerű gazdálko­dásról, néphagyományokról, a paraszti jövendőről szóljak. Voltak is élénk viták. Amikor a vitában elfáradtunk, kacsin­tottunk valamelyik legényké­nek, aki egy előre megfogott verebet eresztett a fosztott toll közé. Lett is jajgatás, kapko­dás, mert az a sok finom pi­he behavazta a vendégeket. A háziasszony bosszankodott, hi­szen a pihét összeszedni nem volt könnyű mulatság. — A munkánkat cukrozott, mákos főtt kukoricával köszön­van, ahol tollfosztóra össze­gyűlnek. Más volt a régi vi­lágban, amikor sokkal szegé­nyebb volt az élet, de talán melegebb az egymásrautaltak barátsága. Bankó Gábor, a férj is nyugdíjas már. Ismeri a régi szokásokat, legényként volt ré­szese annak a világnak, mely­ben röghöz, faluhoz kötött volt a gazdaember, s a tél egymás mulattatásávai, barát- kozásokkal, komázásokkal telt el. — Igaz — jegyzi meg csen­desen —, akkor az egész téli vigasságunk kevesebbe került, mint most egy napos búcsú ét­rendje, meg a búcsúban való séta költsége. Biztatom a házaspárt, ma­radjunk a régi tollfosztónál, s idézzük meg a régi szokást. Tiltott napok Bankó Gáborné szavait öröm jegyezni, mert érzem, a sza­vak' tulajdonosa egyben a ha­gyományok értő és őrző bir­tokosa is: — Fonástiltó napo­kon, mint a kedd, péntek, va­sár- és ünnepnap, illetve Bor­bála, Miklós, Luca napján az asszonyok, lányok, általában a rokonok, szomszédok össze­gyűltek és egymás tollát közö­sen fosztották. — Nem hiányoztak onnan a férfiak sem — szól közbe a ték meg — emlékezik Bankó­né —, s akadt még bor a pin­cében —, mert legtöbb he­lyen csak az András-napi disz­nóvágásig tartott —, egy két üveggel azt is tettek az asz­talra. — A legényeknek ezzel nem fejeződött be az este — nevet a családfő —, és hiába próbál­ja elhallgattatni a felesége, ő tovább mesél. — Az volt a szokás, hogy a fosztóban ösz- szeszedték a tollszárt, a ko­csányi, vagyis a kidobni való szemetet és azt az eladó lá­nyok portája elé szórták, víz­zel meglocsolták. A hajnali fagy odaragasztotta a földhöz, és hiába akarta reggel tisztá­ra söpörni az ablakalját az el­adó lány. bizony a seprő te­hetetlennek, a söprés pedig fölösleges hadakozásnak bizo­nyult. Ahol a járókelők reggel a tollat megtalálták, összesúg- tag: Ez a lány sem megy férj­hez az idén. Hús, torta járja — De ez nem volt igaz, ez csak babona — bizonykodik Bankóné —, mert akkor tele lett volna a falu vénlányok­kal,. hisz alig volt lány, aki­nek haragosa ne terítette vol­na be a ház elejét tollszárral. — Ma este csak fosztunk — mondja a fosztóba indiuld ven­déglátóm. — Kukorica helyett húst, meg tortát kínálnak, de az is igaz, hogy a pehelyből sem dunna lesz. hanem pap­lan. Ez kell a mai új pároknak. Fercsik Mihály ISSN 0135—1957 (Gödöllöl Hírlap Nem is olyan régen Írtam az egykori libapásztorlánykák életéről. Kovács Mihályné mondta el, hogy a tömött libá húsát, máját a fővárosban ér­tékesítették, de a tollát a fa­lusi gazdasszonyok önmaguk­nak és családjuknak tartották meg, hiszen kellett az első­szobában álló vetett ágy díszé­ül vánkosnak, dunnának. Az ehhez szükséges tollat a liba termelte. Az állatot évente háromszor megkopasztötták, vagyis kitépték a pehelytol- lait. A pihét mosták, szárítot­ták, zsákban gyűjtötték, s az­után télen megrendezték a tollfosztót. Téli mulatság volt Bankó Gáborné a hévízgyör- ki asszonykórus Szocialista kul­túráért jelvénnyel kitüntetett szólóénekese az elmúlt hét keddjén éppen tollfosztóba in­dult, amikor bekopogtam hoz­zájuk: — Asszonyi munka ez — mondta, de nem egyedül végzi a ház asszonya, hanem a szomszédokkal, rokonokkal együtt, s így válik afféle téli falusi mulatsággá. De valahogy napjainkra ez is elcsendese­dett. Ki ér rá a mai falu­ban? Aki mozogni tud, az munkára is képes, megy hát a busszal Pestre és keresi a toli­ra valót Nagyon kevés ház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom