Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

1983. FEBRUÁR 1., KEDD 3 GYERMEKKOROMBAN töb­ben is megkérdezték: „És mi leszel, há nagy leszel” — mondja Szőcsné Schalle Gab­riella, a Sasad Termelőszövet­kezet 1. számú kertészeti te­lepének helyettes vezetője. — Mint a legtöbb gyerek, én sem tudtam pontos választ adni. Mindig az éppen legdivato­sabb szakmát választottam. — Az általános iskola el­végzése után a budapesti Kaffka Margit Gimnáziumba jelentkeztem. További négy esztendőre halasztottam el a döntést. Mivel mindig jó ta­nuló voltam, szerették volna, ha tanár, orvos vagy ügyvéd leszek. Hiszen itt éltünk a fő­városban, a XI. kerületben. Aztán a környezetem legna­gyobb megrökönyödésére, a mezőgazdaság felé vettem az irányt. Akkoriban sokan jár­tak hozzánk mezőgazdasági mérnökök. A baráti körünk­höz tartoztak, úgy mint a gomb a kabáthoz. Sokat me­séltek nekem a kertészeti munka szépségeiről. Ezért je­lentkeztem a Kertészeti Egye­temre. Az első két évben nem vettek föl, bár azt hiszem, el­értem a megfelelő pontszámot. Elképzelésemet mégsem adtam fel. Fizikai munkásnak jelent­keztem a Kertészeti Kutató Intézethez, ide nem kellettem. Ez sem vette el a kedvemet, a csüggedés helyett az elhatá­rozásomat erősítette. Volt. a közelünkben egy faiskolai le­rakat, ott találkoztam a Sasad Termelőszövetkezet címével. Itt azonnal felvettek. Nagyon jó brigádba kerültem, aminek gyümölcsét ma is kamatozta­tom. Megtanítottak arra, hogy soha se váljék belőlem elké- nyelmesedett ember. A VAGYAM, hogy egyetem­re járhassak, 1969-ben érett valósággá. Az élelmiszertech­nológiai szakra vettek fel, en­gem viszont a termesztés ér­dekelt. Le-nem mondtam vol­na róla semmi pénzéit. A gaz­daságban is erre a területre vártak vissza. Továbbtanulá­somat ösztöndíjjal támogatták és megtartották szövetkezeti tagságomat is. Az egyetemet jó eredménnyel végeztem el. — S hogyan folytatta? — Ahol abbahagytam. Dip­lomával a kezemben is bri­gádba kerültem vissza. Életem legszebb két évét töltöttem az új kollektívában. Igazán ekkor tekinthettem át, hogy mit je­lent az egyetemen megszerzett tudás gyakorlatba való átülte­tése. — Változást az 1977-es esz­tendő hozott, a korábbi telep­vezető-helyettes, Zalai Etele előbbre lépett, én meg a he­lyére. század alatt sok olyan segí­tője volt, amelynek köszön­hette a jobb munkát. Például a szakszervezetek vezette szo­cialista munkaverseny- és bri­gádmozgalom. E verseny ál­landóan ható és jelentős té­nyezője volt és ma is az gaz­dasági építőinunkánknak, a szocialista viszonyok fejleszté­sének. Mozgósító erővel hatott az ötéves tervek teljesítésére, a legfontosabb gazdaságpoliti­kai célok megvalósításának széles körű társadalmi bázisát jelentette. Számos területen érzékelhető eredményeket ho­zott a minőség és a hatékony­ság jelentőségének felismerése, a versenyszervező munka szín­vonalának az emelésével szá­mottevő anyag- és energia­megtakarítást lehetett elérni. A munkaverseny-mozgalom — mindenekelőtt a szocialista brigádmozgalom — kedvezően befolyásolja, a szocialista tu­dat és magatartás erősödését, a közéletiséget, a munkásmű­veltség színvonalának emelé­sét. A szocialista brigádmozga­lom napjainkban a társadalmi, gazdasági fejlődés meghatáro­zó tényezőjévé vált. és amint azt Kádár János 1977 áprili­sában, a szocialista brigádmoz­galom V. országos tanácsko­zásán kijelentette: „E mozga­lom már nem csupán tömege­ket jog át, hanem — ki me­rem jelenteni! — valóságos népmozgalommá vált. .. .a dol­gozóknak mintegy fele ma már szocialista brigádtag. Je­lenleg szinte minden állami és Arcok a mezőgazdaságból Foglalkozása vfrágkertész — Ez karrier? — Bizonyos mértékig. Fővá­rosi termelőszövetkezetben, rá­adásul nőnek telepvezető-he­lyettesnek lenni, nem kis elő­relépés, ha az ember komo- lySn veszi azt, amit rábíztak. Tőlem is függ az üvegházi te­lep fejlődése, igaz, hogy a távlati fejlesztési elképzelése­ket elsősorban a főnököm ala­kítja. A napi operatív felada­tot tőlem várja, hogy legyen elég szaporító anyag, virág­föld, műtrágya, növényvédő szer és mindez akkor, amikor szükség van rájuk. A poten­ciálisan megerősödött kerté­szeti telep az emberek gondol­kodására, magatartására, igé­nyességére is kihat. Most már nem nagyon pályázik el- senki a szövetkezetből, mint 1968— 69-ben, amikor az Óbuda és a Rozmaring szívta el tőlünk legjobb szakembereinket. Ter­mészetesen jöttek hozzá újak is. Nagyon sok közöttük a fiatal, ők fogékonyak az újra. Sok korszerű eljárás bevezeté­sét nekik köszönhetjük. A fér­jem is közéjük tartozik, ő a Hortenzia brigád vezetője. A TERMELÉSI eredmények mellett sokat adunk a környe­zetünkre is. Most nagy a fel­fordulás a telepen, az üveg­ház építése tönkretette a par­kunkat. Ha a beruházás elké­szül, ismét kicsinosítjuk kör­nyezetünket. Ugyanakkor szel­lemi karbantartásunkra is nagy gondot fordítunk. — Egy telepvezető-helyettes milyen mértékben felelős be­osztottai tudásának gyarapo­dásában? — Biztos vagyok benne, ha a gazdasági síkon megbuknék, a fejemet vennék. Ez nem kö­vetkezhet be. A hazai és kül­földi szakirodaloqi tanulmá­nyozására a két fiam nevelése mellett is szakítok időt, és ezt beosztottaimtól is megkövete­lem. Tervezem, hogy németből állami nyelvvizsgát teszek. A fészekrakás gyötrelmein túl vagyunk, Saját erőből, vala­mint a szövetkezét és az OTP segítségével nemrégiben elfog­lalhattuk két és fél szobás la­kásunkat. Egy éve van ko­csink. Elmondhatom, a magán­életem kiegyensúlyozott és bol­dog. Tudni kell azonban, hogy a telepvezetőnek és helyettesé­nek a személye a szűkebb kör­nyezetben nagyon meghatáro­zó. Ha egy ügy mellé odaál- lunk és megfelelően csináljuk, akkor a telep valamennyi dol­gozója ezt teszi. Az tehát a vé­leményem, hogy a művelődni, többet tudni, többet akaró em­bereket támogatni kell, mert ez a legolcsóbb beruházás. Bóna Zoltán szövetkezeti munkaterületen dolgoznak • szocialista brigá­dok ... Nagyszerű, nagyon jó, hogy így van. Nőjön ez az arány minél tovább! Nem kell félni attól, hogy túl sokan leszünk.” A szocialista munkaverseny­nek, a szocialista brigádmoz­galomnak, az egész tevékeny­ségünknek erőt ad az a tudat, hogy fejlődésünk 26 esztende­je töretlen, népünk a Magyar Szocialista,Munkáspárt vezeté­sével történelmi jelentőségű vívmányokat hozott __ létre. Olyan pártunk van,* amely „... saját magára kötelezőnek tartotta és tartja, hogy elmé­leti és gyakorlati munkájában mindenkor és egyidejűleg ve­gye figyelembe a marxizmus— leninizmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját mun­kásosztályunk és népünk tör­ténelmi tapasztalatait, orszá­gunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tanulni a testvérpártoktól, kü­lönösen nagy jelentőségűnek tartjuk a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Párt­jának tapasztalatait” — mon­dotta Kádár János a KMP megalakulásának 60. évfor­dulóján rendezett ünnepi ülé­sen. Pártunk országépítő munká­jában nincs egyedül. Harcos­társként pártunk mellett áll hazánk 4,5 millió szervezett dolgozója, akik a különböző szakszervezetekben képviselik és segítik megvalósítani a párt Vízcsap, gSmfecsap, tolózár Érdemesebb itthon gyártani í Rókák számára talán bonyolult a fogalom: inarnnlí- i f tika a szerelvénygyártásban. Pedig, ami e címszó alatt j ff tárgyalható, az mindennapi témánk: lehet-e majd ele- > ff gendő vízcsapot, szelepet, tolózárat kapni, s ha igen, jó j fr, lesz-e minőségük, érdemes-e itthon gyártani, vagy in- f, kább importálni jobb? Kik, bányán és hogyan élhetnek abból, hogy szerelvényeket — csővezetékekben áramló ff különböző közegek elzárására, szabályozására szolgáié fi eszközöket — gyártanak? Az egyszerű kérdésekből már felsejlik, hogy a válaszok bizony nem is olyan egysze­rűek. Hogy mégis sokak ér­deklődésére tarthatnak számot, annak nemcsak az az oka, hogy megyénkben például 2800 ember él' a szerelvény- gyártásból — akik a szakma legnagyobb vállalatánál, a bu­daörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyárban dolgoznak —, ha­nem az is, hogy életét hazánk­ban már senki nem tudja el­képzelni — mondjuk — víz­csap nélkül. Remélem, nem veszik zokon tehát az ISG szakemberei, ha pótolhatatlan tevékenységüket egyértelműen háttériparinak nevezem. Ezt annál inkább is remélhetem, mert egy tanul­mányukban, amely a szerel­vénygyártás helyzetével és fej­lesztési teendőivel foglalkozik, ők maguk állapítják meg: „Az ipari szerelvénygyártás mind mennyiségben, mind minőség­ben nagyrészt elmarad a fel­használók igényeitől”. Fokozódó kereslet Az alapvető ok nagyon álta­lánosan megfogalmazható: a korábbi évek túlzottan végter­mékcentrikus — csak a kész, komplett berendezéseket érté­kelő — szemlélete miatt a sze­relvénygyártás elmaradt a szükségletektől. Az ipar jelen­legi felépítése sem kedvez az ilyen irányú fejlesztésnek és kutatásnak, mert nem a ter­melés függ az igényektől, ha­nem fordítva: a gyártó válla­latok lehetőségei, adottságai határozták meg aét, hogy mi­ből, mennyit készítettek. To­vább rontotta a helyzetet, hogy az utóbbi években gyorsan fejlődő iparágak igényei is gyorsabban nőttek: több. jobb korszerűbb tolózárra, szelepre, csapra lett szüksége a kőolaj-, vagy energetikai-, gyógyszer-, és élelmiszeriparnak, illetve a lakásépítési program nagy be­ruházásainak. Napjainkban a kereslet im­már megköveteli a termelés jelentős bővítését. Várhatóan új igényekkel lép fel a vegy­ipar és a gyógyszeripar: kis sorozatú, sőt. speciális szereL vények iránt érdeklődik Sv. energiaipar is. Az ISG például elképzeléseit. Ügy, ahogyan pártunk vezetője 1980 decem­berében a szakszervezetek XXIV. kongresszusán elhang­zott felszólalásában hangsú­lyozta : „Magyarországon a szakszervezetek hagyományo­san erős szervezetek. Alapjai­kat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi har­costársai voltak a munkásosz­tály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták, mindig támasz­kodtunk a szakszervezetekre mind a munkásosztály törté­nelmi céljaiért folyó harcban, mind a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelem-’ ben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fej­lesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fon­tos, nélkülözhetetlen funkció­kat töltenek be.” Kádár János beszédeinek és cikkeinek új gyűjteménye át­fogó képet ad ezeknek a funkcióknak a gyakorlati ér­vényesüléséről, a párt és a szakszervezetek közötti egész­séges együttműködés, politikai munkamegosztás fejlődéséről, a párt eszmei irányításával munkálkodó, de önállóan cse­lekvő szakszervezetek társa­dalmi súlyának, közéleti sze­repének növekedéséről. A kö­tet történelmi hitelű króniká­ja az MSZMP harcainak, né­pünk negyedszázados szocia­lista építőmunkájának, alko­tó küzdelmeinek. Fodor László az Április 4. Gépipari Művek­kel együttműködve készül fel a paksi atomerőmű vízelőké­szítő rendszereinek ellátására. A lakásépítési programon belül a magánerős építkezés nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődést is diktál, hiszen a háztartási vízvezeték­szerelvények választéka, „tu­dása” — vagyis, hogy minél egyszerűbben, jobban feledjen meg a funkciónak — ihég nem kielégítő, annak ellenére sem, hogy a BNV-n már új termé­keket láthattunk. Ami egyér- elműen jó: az ipar túl. van az alapvető konstrukciós fejlesz­téseken, a korszerűségi köve­telményeknek megfelelően sze­lepek helyett gömbcsapokat, tolózárak helyett pillangósze­lepeket alkalmaznak. Ide tar­tozik az ISG-ben licenc alap­ján gyártott Neles-pillangó- szelep is. Habár a legtöbb ipari sze­relvény konstrukciója megfelel a világszínvonalnak, néhol a gyártási technológia, másutt a szervezettség hagy maga után kívánnivalókat. A szerelvé­nyek döntő többsége szürke­vas-, vagy acélöntvényből ké­szül, a hazai öntödék techni­kai színvonala azonban nem teszi lehetővé, hogy a vállala­tok méretpontos előgyárt- mánnyal dolgozhassanak. Így a szükségesnél nagyobb az anyag- és energiaráfordítás: a túlsúlyosság, az anyaghibák, s az ezekből eredő magasabb árak még a szerelvények ver­senyképességét is veszélyezte­tik. A háttér háttere A háttérnek is van tehát háttere: a szakemberek sze­rint javítani kell mind az alapanyag, mind a félkész ter­mék beszerezési lehetőségein. A legtöbb gond a kohászati alapanyaggyártók monopol­helyzetére vezethető vissza, akik á minőségi hiányokon tél a szállítási határidőket is li­berálisan értelmezik. Ilyen és hasonló okok miatt a gyárak­nak gyakran kell profiljuktól elütő szabad kapacitást — csa­vargyártó műhelyt, öntödét — létrehozni. S ezzel elérkeztünk a meg­oldásokhoz, az iparág képvise­lőinek céljaihoz. Miután a jelenlegi, a hato­dik ötéves terv során az ösz­Késztermékek A fővárost, Pest és Komá­rom megyét látják el kegyeleti termékekkel. A parkerdőgaz­daság fűrészárut nem ad el, s a vállalat nyereségességének a titka éppen az, hogy a nyers­anyagot késztermékké alakít­va juttatja a piacra. Évente mintegy ezer köbméter fát dolgoznak fel, ennek majdnem a féle exportra kerülő bútor­léc, a többi bányafa, deszka­áru, vasúti talpfa. Mind na­gyon fontos a népgazdaság számára. Az elnyúlt év a felújítás je­gyében telt el. Modern gépso­rokat állítottak be, olyanokat, amelyekkel képeseik az úgy­nevezett tömbösített bútoral- katrész-gyártó rendszert meg­valósítani. Ennek az a lénye­szes hazai kereslet várhatóan 20-22 százalékkal nő, úgy lát­ják, hogy ennek csak akkor tudnak eleget tenni, ha új gép­sorokat, üzemeket, embereket állítanak munkába. A gépipa­ri átlaghoz képest még dina­mikusabb növekedést tervez­nek a vállalatok. Lehetősé­geinkhez mérten saját erőből, illetve hitelekből tervezik lét­rehozni a kapacitásbővítő be­ruházásokat, amelyek eredmé­nye a termelés/és a termelé­kenység jelentős emelkedése, a hazai piac jobb ellátása — vagyis import helyettesítése — sőt exportra való termelés le­het. Sem külkereskedelmi, sem gyártó vállalataink nincsenek eléggé érdekeltté téve a jelen­tős tőkés import hazai helyet­tesítésében. Az előbbi érthető módon szívesen importál — ebből él —, utóbbi pedig az­zal okoz zavart, hogy a tőkés piacokra — szintén nagyon érthető módon — szívesebben szállít, mint a belföldire. Csak­hogy ebből kettős baj szárma­zik: kevesebb jut a hazai nagyfogyasztóknak, akik vi­szont éppen ezért növelik tő­kés importjukat (belföldi ár sokszorosáért) — tovább rom­lik tehát a külkereskedelmi egyensúly. Fejleszteni olcsóbb Mindeddig szervezetlen, spontán módon történt a mun­kamegosztás az ország szerel­vénygyártói között, de párhu­zamos gyártás nem volt. Nincs viszont semmi garancia arra, hogy ez így is marad, különö­sen a növekvő hazai és nem­zetközi — KGST-szintű — feladatok jelentkezése során. Ezért kezdeményezte az Ipari Szerelvény, és Gépgyár egy, a bel- és külkereskedelmet, valamint a termelőket összefo­gó szerv létrehozását, amely az igények felmérése révén a fejlesztéseket is optimális mó­don határozhatja meg. Az ilyen célú tárgyalások éppen a kö­zelmúltban indultak meg. A fejlesztések eredménye­ként — ígérik az illetékesek — az eddigieknél üzembiztosabb, nagyobb élettartamú, olcsóbb és korszerűbb — víz- és ener­giatakarékos — szerelvények jelenhetnek meg a piacon. Ám ha ezek a tervek füstbe men­nek, úgy a szerelvénygyártás export-import mérlege egyhar- mad arányú veszteséget hozna, amely pedig aránytalanul hagy terhet róna népgazdaságunkra. S e teher lényegesen nagyobb volna, mint az, amit a fej­lesztések felemésztenek. ge, hogy diribdarab faanyag­ból esztétikus és időt álló bú­toralkatrészeket tudnak gyár­tani. Néhányat láttunk belő­lük: nem is látszik rajtuk, hogy összeragasztással készül­tek. Új technológia Kőhalmi József, a fafeldol­gozó üzem vezetője elmondta, hogy júniustól már az új technológiával fognak termel­ni. A szárító felépülése azt je­lenti, hogy az országban elő­ször lesz egy erdőgazdaság­nak lehetősége saját anyagá­ból, saját üzemében bútor­gyártásra. Manapság ritkán lehet hal­lani az üzemek vezetőitől, hogy elegendő a létszám. Vi- segrádon azonban ez a hely­zet. öt környező községből Hajlékony falú konténere­ket, tehergépkocsi-ponyvákat és 100—1000 négyzetméterig terjeszkedő sátrakat varrnak az abonyi József Attila Tsz varróüzemében. Megrendelőik közé tartoznak többek között a papíripari vállalatok és a környező termelőszövetkezetek. Erdősi Ágnes felvétele Áruszállítás Tervegyeztefés Magyar—szovjet áruszállító- si tervegyeztető tárgyalás kez­dődött hétfőn Záhonyban. A két ország vasúti és külkeres­kedelmi szakemberei a hét végéig tartó tanácskozáson megvitatják a legfontosabb idei közös tennivalókat, egyez­tetik szállítási tevékenységü­ket és intézkedési tervet fo­gadnak el a vasúti szállítások üzemeltetéséről. A plenáris megnyitót köve­tően négy szekcióban tanács­koztak. A tavalyi szállítási terv teljesítését áttekintő bi­zottság többek között megálla­pította, hogy az eredeti és kö­zösen kitűzött célok megvaló­sítását az elmúlt esztendőkben számos tényező hátráltatta. A kocsiellátás nem tartott lépést a megnövekedett szállítási igé­nyekkel és ez mindkét, a ha­tárforgalomban érintett or­szág vasutasainak teljesítmér nyén is érződött. Ennek elle­nére, 1982-ben 12 millió tonna áru érkezett Záhonyba a Szov­jetunióból, s hazánk területé­ről négymillió tonna áru in­dult szovjetunióbeli rendelte­tési helyére. járnak be dolgozni az embe­rek. Igaz, a szakmunkásokból kevés van, mért a Dunaka­nyarban a faiparnak nincse­nek hagyományai. Az után­pótlás pedig finoman kifejez­ve, akadozik. Pedig a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság próbálkozik a modern pálya- választási tanácsadással. Rend­szeresen viszik kirándulni a környező falvak nyolcadikos tanulóit a Pilisbe, a fafeldol­gozó üzembe. Mégis kevés a hozzájuk vágyódó fiatal. Nincs cipekedés Pedig a munka sem nehéz, a modern gépek is átvállal­ják a karoktól a cipekedést, nem csoda, ha az összlétszám negyven százaléka nő. A bér- színvonal is 54 ezer forint, ami sokaknak ötezren felült havi jövedelmet jelent. Kőhalmi József búcsúzás előtt nem kis büszkeséggel megmutatja az ötletes esizma- lehúzót (újabban nagy iránta a kereslet), a szobahintát, a mászókát, s a sokféle egyéb holmit. Vicsotka Mihály Kolossá Tamás Modern gépsorokkal Pilisi fából készült bútorok f, Visegrád eddig a történelmi múltjáról, festői fekvésé- ff ről és köztéri szobrairól volt híres. Űjabban azonban a í Pilisi Állami Parkerdőgazdaság is egyre jobban a figye- i lem középpontjába került. Sokat beszélnek például a ff fafeldolgozó üzeméről, ahol 150 dolgozó 140—150 millió ff forintos termelési értéket hoz létre egy év alatt. A hazai ff igények kielégítésére bűtoralkatrészekct, exportra pedig f, kész bútorokat gyártanak. Az elemek összeszerelését az '■ esztergomi üzemükben végzik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom