Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

4 ____________________________________________________________________ % jjVlIf _______________________________________ 1983. FEBRUAR 16., SZERDA Eg yütt eredményesebb lehetne Diákok közéleti gyakorlaton Immár öt esztendeje, hogy télvíz idején az egyete- | mekröl, főiskolákról kirajzanak a hallgatók. Az ország legkülönbözőbb részein művelődési házakba, könyvtá­rakba, üzemekbe, gyárakba kopogtatnak be, hogy a tan­könyvek elméleti fejtegetéseit a látottakkal szembesít­sék. A vizsgaidőszak után önként vállalt tíz nap alatt kevés idő jut lazításra. Kikapcsolódásnak mégis rend­kívül hasznos, mert a fiatalokat a szakemberék partner­ként fogadják, s a legtöbb esetben beavatják a gondok­ba, feladatokbá. A legkülönbözőbb hivatásra készülők közművelődé­si, közéleti felméréseken vesznek részt sok helyen. De ha csupán egy-egy település mindennapjaival ismerked­nek meg, az sem kevés. Hiszen másképpen szemléli majd a munkába álló mérnök, orvos, jogász, mezőgazda a közvetlen környezetét, ha egyetemista korában szocioló­giai indíttatással telítődött. V A MINDENNAPI ALKOTÁS ÖRÖME KÉZMŰVESEK A kézművesmunka nem­csak a természet, az anyag ismeretére, tisztele­tére nevel, nemcsak a fele­lősségtudatnak, az etikus magatartás szabályainak a kialakításában van fontos szerepe, hanem megadatik általa, hogy művelője átél­je a mindennapos alkotás örömét. Azaz, hogy a ter­mészet egy darabkája mivé lesz: egyedül a kézművesen múlik. Egyéniségét farag­hatja fába, hímezheti vá-, szonra, szőheti takaróba, formázhatja csuporba. A mindennapi alkotás öröme ma csak keveseknek adatik meg. Mintha egy ki­csit szegényebbek is len­nénk emiatt. A vágy vi­szont, hogy megismerjük, megtapasztaljuk az anyag titkait, hogy magunk ké­szítsük el használati tár­gyainkat, sokunkban él. Szép lehet egy nagyüzem­ben, szériában gyártott só­tartó. Olyan szép azonban sohasem, mint amilyet az ember a maga örömére, a maga hasznára farag. Egyre jobban elterjedt az a törekvés, hogy az ottho­nokat saját készítésű, folklór ihletésű tárgyak szépítsék. Sajnos, sokszor ezekből éppen az eredeti­ség hiányzik, vagy ami még rosszabb, giccsek születnek a jót akaró kézimunkázó, faragó műhelyében. Sze­rencsésebb helyzetben van­nak azok, akik valamilyen népművészeti szakkörnek, csoportnak a tagjai, s hoz­záértők irányításával, se­gítségével hímezhetnek, agyagozhatnak, szőhetnek. Tehát támogatják őket ab­ban, hogy lakóhelyük egy­kori népművészetét átment­hessék a mába. Hasonló szerepet — szak­mai továbbképzést — tölte­nek be a különféle kiállítá­sok és találkozók is. így a Dunaújvárosban most is látható amatőr népi ipar­művészek országos kiállítá­sa, amelynek első napjai­ban beszélgetéseken, vitá­kon vehettek részt az alko­tők. Pest megyében már ta­valy elkezdték a készülő­dést a dunaújvárosi bemu­tatóra, s az előzsürizésre, a Csepel Autógyár művelődé­si központjában megrende­zett kiállításra, negyvenki­lenc alkotótól százhetven pályamű érkezett be. A legnagyobb sikert Bodor József fali sótartói, Szabó Ede mintás tálai, Bálint Já­nos tükrös fái, Gogolák István, Göröngyi Mihály, Kincses Sándor fafaragásai, Répási Istvánná, Erdős La- josné, Farkas Józsefné, Kiss Károlyné, Gacsó Ist­vánná, Ország Ferencná ké­zimunkái, térítői, szőttesei és viseletéi, valamint a gö­döllői egyetem kézműves műhelyében készült tárgyak aratták. Fafaragás, kézimunka (népi formakincsek alap­ján, eredeti eljárással ké­szültek), bőrműves, fém­műves, fazekasmunkák, né­pi gyerekjátékok és hang­szerek: a zsűri csak ezeket az alkotásokat fogadta el. Makramé, rézdomborítás s a nem eredeti motívumú kézimunka, kovácsoltvas tárgy nem kerülhetett a legjobbak közé. A dunaújvárosi országos kiállításra eljutott Pest megyei amatőr népművé­szek munkái nemcsak a nagyközönség tetszését nyerték el; a zsűri — tárgykészítés kategóriában — harmadik díjjal jutal­mazta a százhalombattai Bodor József (a DHV dol­gozója) alkotásait. Termé­szetesen nem csupán ő lett győztes, hanem mindenki, aki e hasznos versengésbe benevezett. Mindazok, akik felismerték, hogy a kézmű­vesmunka nemcsak az anyag ismeretére, szerete- tére (s ezáltal bölcsességre) nevel, hanem megadatik ál­tala a mindennapos alkotás öröme. A természettel való kapcsolat pedig — akár a kézműves tevékenység kap­csán is — az életet teszi teljesebbé. K. fi. Ez évre tervezik A múzeumokban láthatjuk Könyvkiadás Gyorsmérleg Az elmúlt évben 7845 könyv jelent meg, több mint 95 mil­lió példányban — derül ki a Magyar Könyvkiadók és Köny- tarjesztők Egyesülése bibliog­ráfiai osztályának napokban elkészült gyorsmérlegéből. Bár a kiadott könyvek száma 75-tel kevesebb volt, mint 1981-ben, a példányszám csaknem egymillióval nőtt, így az átlag példányszám 11 900-ról, 12 200-ra emel­kedett. A könyvek jelleg szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a szépirodalmi, valamint az ifjúsági és gyermekirodalmi könyvek kivételével csökkent a kiadott művek példányszá­ma. Míg 1981-ben az összes megjelent könyv 94,5 millió példánya közül a szépirodal­mat 18,9 százalék képviselte, addig tavaly 21,7 százalékkal szerepelt. Az ifjúsági és gyer­mekirodalom aránya 16,3 szá­zalékról 19,5-re nőtt. Külön statisztika készült a szépirodalom műfaji megosz­lásáról, s az élő és a nem élő alkotók műveinek megjelené­séről. Eszerint tavaly 122 verses mű látott nap­világot: közülük 84 volt kortárs, 38 pedig nem élő szerzők al­kotása. A mai magyar színmű­veket 15 szerző képviselte, s hat olyan szerzőtől is közre­adtak a dráma műfajában írt köteteket, akik már nem tar­toznak az élők sorába. A meg­jelent 191 regény, elbeszélés írója közül 147 még élő alkotó. Valamelyest változik az arány a külföldi szerzők írá­sainak kiadásánál. A verseskö­tetek közül 25-nek az alkotó­ja a kortársi nemzedékhez, ugyancsak 25 pedig a klasszi­kusokhoz tartozik. Az elmúlt esztendőben 13 mai külföldi színműíró alkotását jelentet­ték meg. A magyar könyvki­adás nyitott minden általános, kulturális értékeket hor­dozó alkotás iránt; ezt bizonyítja az is, hogy 149 ma élő külföldi regényíró, el­beszélő művét juttatta el ta­valy az olvasókhoz. Egertől Százhalombattáig Ebben az esztendőben elő­ször fogadott diákokat a száz­halombattai művelődési ház. A fiatalok reggeltől napestig járták a várost másfél héten keresztül. Az utolsó napon ar­ról beszélgettünk, mit láttak, mit tapasztaltak? Sarkadi Péter, az egri ta­nárképző földrajz—biológia szakos hallgatója úgy érezte, egészen más világba csöppent, mint ahol eddig élt. — Most jártam először Száz­halombattán, s remélem, nem utoljára — kezdte. — A tör­ténelmi tradíciókkal rendelke­ző Egerre ma már csuoán a száz kocsma a jellemző. Leg­alábbis mi főiskolások vajmi kevés szellemi pezsgést érzé­kelünk. Ellepik a Várost a ki­rándulók, de ettől még meg­lehetősen langyos kulturális közegben mozgunk. Százha­lombatta fiatal város. Minden most van alakulóban, így a lehetőségek száma végtelen. A nyitott ház rendezvények, a lakóteleni klubok, az informá­ciós központ megteremtésének igénye lehetőségeket teremt arra. hogy ebben a közegben tartalmas közművelődés jöj­jön létre. — Miként tudja majd hasz­nosítani a látottakat? — Mindenképpen tágult a látóköröm. A tanárképző el­végzése után felvételizem a Film- és Színházművészeti Fő­iskolára. Operatőr szeretnék lenni. Oktató- és természetfil­meket lenne jó készíteni. Min­den érdekel, ami a világban történik. Panajotu Anna céltudatosan jelentkezett a gyakorlatra. Az Államigazgatási Főiskola hall­gatója harmadszor vett részt, hasonló foglalkozásokon, de ez a mostani számára is sok új­donságot és tanulságot jelen­tett. Szavaiból azonnal kitet­szett, hogy már régóta elköte­lezte magát a szociológiai té­máknak. — Bábolnára szerettem vol­na menni, de nem bántam meg, hogy végül ide kerültem. Engem leginkább az érdekel. miként válik várossá, egységes településsé Százhalombatta. Sok emberrel beszélgettünk az üzemekben, bevásárlás köz­ben. Véleményem szerint az » legnagyobb gond, hogy az ipar vonzására ide kerülők nehezen vernek gyökeret. Kiváltkép­pen, ha oly sok minden hiány­zik. Az élelmiszerellátás pél­dául igen jó, de ha már ruhát — vagy egy pár harisnyát — akarnak venni, utazhatnak Érdre vagy a fővárosba. Ha­sonló a kép a közművelődés­ben is: színházi előadásokat például a fővárosban nézhet­nek az itteniek, de este már nem jár a busz, vonattal meg igen nehézkes. Darázsfészekbe nyúltak Sóvágó Gyula, Panajotu An­na évfolyam- és házastársa hasonló érdeklődésű. Az élet­móddal kapcsolatos közműve­lődési és szociológiai témákkal foglalkozik. — Mintha darázsfészekbe nyúltunk volna, amikor az épülő művelődési központról érdeklődtünk. Furcsának talál­juk, hogy még nem határozták el, ki lesz a vezetője, hogy a gazda szemével kísérhetné vé­gig az építkezést. De még a ház funkciói körül is vita fo­lyik. Bármely problémával ta­lálkozunk, mind visszavezet­BÄRÄTI SZÖVETSÉGBEN. Ha a magyar és a szovjet nép baráti szálainak eredetét ku­tatjuk, két dátumhoz köthetjük a kezdeteket. Az egyik 1917. a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelmének eszten­deje, a másik a két évvel ké­sőbbi esemény, a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltása. Egyiknek sincs kerek évfordu­lója, melyet — egyébként jog­gal — ünnepelni illenék. De nem is tisztelgő, hanem a kér­dés lényegét érintő, alapos do­kumentumműsort készítettek a rádióban a magyar—szovjet barátságról. Kezdve az első híradásoktól — melyek arról számoltak be. hogy az orosz forradalmárok mellett magyar internacionalis­ták is harcolnak a lenini esz­me megvalósításáért, megjelent Illyés Gyula könyve a Szovjet­unióról, kígyózó sorok az 1941- es Budapesti Nemzetközi Vá­sár szovjet pavilonjánál, s ugyanebben az évben az 1848- as szabadságharc zászlóinak visszaszolgáltatása — egészen 1945-ig. Magyarország felsza­badításáig, folytatva az ezt követő gazdasági, politikai kapcsolatok kiépüléséig. A harmincöt esztendős barátsá­hető oda, hogy egyelőre nincs jól működő művelődési köz­pont ... A gyöngyösi mezőgazdasági főiskolás Bányai Bálától áll legtávolabb a közművelődés gondja-baja. Eredetileg ő is Bá­bolnára készült, de itt volt hely. Mégsem volt hiábavaló az elmúlt tíz nap. A látottak ráébresztették a mezőgazdasá­gi ártelmiság felelősségére, s arra is, miként gazdagodik, ha a szűkebb szakmai ismerete­ken túl, más területekre kirán­dul. — Nem sok elképzelésem volt arról, mit csinálunk majd. Az iskolában mindenféle er­kölcsi prédikációval elárasz­tottak bennünket, de tartalmi tájékoztatást nem adtak. Any- nyira elzártan élünk Gyöngyö­sön, hogy ki kellett mozdul­nom. Kis faluban szeretnék el­helyezkedni. A városiasodás gondjai számomra csupán ér­dekességek. Itt éreztem rá, hogy a környezetem kulturált­ságáért én is felelős vagyok. Dobi Andrea Miskolcról, az Állam- és Jogtudományok In­tézetből érkezett. Elsőéves, jó­szerivel csupán ismerkedni jött. Szülővárosában, Kazinc­barcikán a városiasodás ha­sonló jelenségeivel találkozott, mint Százhalombattán. — Újdonság volt számomra, hogy ízelítőt kaptam a közélet útvesztőiből. Sok mindent megtudtunk az épülő művelő­dési központ problémáiról, de számos kérdés megválaszolat­lan maradt. Érdemes lett vol­na többet foglalkozni a lakóte­lepi életmóddal, a munkás- szállókkal, csakhogy a rövid idő alatt nem lehet mindenbe belefogni. A közművelődés irány jelzője Takács Pétertől, a Barátság művelődési ház vezetőiétől kérdeztük meg, hogy az észre­vételek segítik-e munkájukat? Hasznos volt-e találkozás szá­mukra is? — A kívülről jött mindig másképpen látja a várost. Ezért örültem, hogy a fiatalo­kat sok minden érdekelte. Az életmódkutatás rendkívül fon­tos feladat, hiszen a közműve­lődés egyik irányjelzője is le­het. Véleményüket írásban is megfogalmazzák, reméljük akad majd számunkra is hasz­nos ötlet. Tüske Lászlónak, a városi tanács művelődési osztályának vezetője lakonikusan a követ­kezőt mondotta: — Nekünk kevés közünk volt az egészhez. A művelődé­si házhoz jöttek. No, persze tájékoztatást azért adtunk. Erdősi Katalin gl együttműködési szerződés, a Varsói Szerződés. a KGST megalakulása, s hogy a közel­múlt jelentősebb eseményei kö­zül is említsünk egyet: az el­ső magyar ember szovjet űr­hajón jut ki a kozmoszba. Csu­pa ünnepi, nagy horderejű esemény történelmünkben. Ám — mint erre Berecz Já­nos, a Népszabadság főszer­kesztője többször is felhívta a figyelmet — a II. világhábo­rú emlékei után évekre volt szükség, amíg a valóságból nyert tapasztalatok feledtették a Horthy-korszak szovjetelle- nes, soviniszta propagandájá- nák hatását. Nem tett jót a két nép közötti bizalom erősödésé­nek. hogy egyesek az ötvenes évek hibás politikai döntéseit is mint követendő szovjet pél­dát igyekeztek igazolni a köz­vélemény előtt. Ma is visszatérő kérdés: egy kis és egy óriás ország között lehetséges-e az egyenrangúsá­gon alapuló kapcsolat és ba­rátság? Csák Elemér a szer­kesztő-riporter, Berecz János, aki évekig mint az MSZMP KB külügyi osztályvezetője részese volt tárgyalásoknak, és a dokumentumműsor többi résztvevője hitelesen bizonyí­Az elmúlt években a mú­zeumok minden lehetséges esz­közt és módszert felhasznál­tak, hogy növeljék látogatóik számát. Helyet adtak sokféle rendezvénynek is, arra szá­mítva, hogy az alkalmi ese­totta, hogy igenis lehetséges, kapcsolataink közös tőről fa­kadnak. Viták, nem ritkán he­ves szócsaták között egyezked­nek külkereskedőink önállóan alkotunk véleményt külpoliti­kai kérdésekben. Viszont hosz- szú távú politikai és gazdasá­gi céljainkat egyeztetjük, kö­zösen formáljuk. Aki elmulasztotta, a hétfői adást, pénteken 17.05 perckor hallgathatja meg az ismétlést. HÉTFŐN ESTE PESTEN ÉS BUDÁN. E sok mikrofonos szinte az egész fővárost behá­lózó műsor oly bájos, gördülé­keny, hogy már-már feledteti a mindenkori élőadások izgal­mait. Horváth János műsorve­zető, a riporterek és a vendé­gek mind-mind birtokában vannak olyan képességnek, amire érdemes odafigyelni. Úgy szórakoztattak. hogy közben maguk is jól mulattak a hallgatók körében. Horváth sziporkázóan szellemes volt. Kovalik bájosan udvarolgatott. a ráckevei származásával di­csekvő Katona Klári őszintén szólt arról, mit jelent nőnek, s művésznek lenni. Mi kell még a jó társasághoz? Csulák András mények látogatói az állandó kiállítást is megnézik majd. Az idei tervek is ezt a szándé­kot tükrözik. A Magyar Nemzeti Galéria új állandó kiállítása történel­mi adósságot pótol: a XX. század magyar művészetét mutatja be. A hazai művésze­ti élet nagy eseményének ígér­kezik a grafikai biennálé és a Kondor Béla tiszteletére ren­dezett emlékkiállítás a Galé­riában. Ugyancsak a Nemzeti Galéria ad majd otthont an­nak az időszakos kiállításnak, amely a magyar reneszánsz korszakát mutatja be. A kül­földről érkező kiállítások kö­zül várhatóan nagy érdeklő­désre számíthat a Szépművé­szeti Múzeum három prog­ramja: a Modern francia gra­fikák kiállítása, az Egyesült Államokból érkező Hammer- gyűjteményt és a Bulgária kö­zépkori művészetet bemutató tárlat. A Néprajzi Mtízeumban görög néprajzi kiállítás meg­rendezését tervezték. Az Iparművészeti Múzeum érdekes kiállítást tervez Nagy­tétényben a Gyűrű — egy ék­szertípus változásai címmel. A Luther-évforduló alkalmá­ból emlékkiállítást rendeznek a Szépművészeti Múzeumban. A Munkásmozgalmi Múzeum­ban tárlattal emlékeznek Marx halálának 100. évfordulójáról. A Magyar Nemzeti Múzeum­ban régi magyar ékszerek, ón­edények kiállítását tervezik. A Műszaki Múzeum munkatár­sai elkészítik Magyarország ipari műemlékeinek és műsza­ki múzeumainak kataszterét. M0ZBMŰSOR FEBRUÁR 17-TÖL 23-IG ABONY * 17—18: Kétes hírű menyasszony 19—20: Diótörő fantázia (du.) 19—20: Fehér telefonok*** (este) 21—22: Egymásra nézve*** BUDAÖRS 17—18: Legyen a férjem 19—20: A Birodalom visszavág 21—22: Szökés a halál elől* CEGLÉD, Szabadság 17—20: Walt Disney állatbirodalma (du.) 17—20: Szerelem Montrcálban (este) 21—23: Feketeszakáll szelleme CEGLÉD, Kamaraterem 17—23: Ludas Matyi (du.) 17—20: Egy házasságtörés következményei (este) 21—23: Kojak Budapesten (este) DA3AS 17—18: Megáll az idő* 19—20: Kaszkadőrök 21: Jégmezők lovagja DUNAHARASZTi 17—18: Viadukt 19—22: Akit Bulldózernek hívtak DUNAKESZI 17—20: Az elnök elrablása** 20: A XX. század kalózai (du.) 21—22: Nevem: Senki DUNAKESZI, József Attila 17: Suli-buli 20: A vadnyugat hőskora I—II. 21: Az éjszakai utazók** 23: Lavina* ÉRD 17—18 és 20: Várlak Nálad vacsorára* 19—20: Aranyfej 21—22: A vőlegény FŐT 17—18: Az éjszakai utazói;** 19—22: Hófehérke és a hét törpe 20: Hérem a sivatagban GÖDÖLLŐ 17—20: Keresztül a nagy vízválasztón (du.) 17—20: Mária Braun házassága** (este) 21—23: Piedone Afrikában GYÁL 17— 18: Csárdáskirálynő 19—20: Egy zseni, két haver, egy balek 21—22: Rohanj velem! MONOR 18— 20: A nyolcadik utas: a halál*** 20: Kenyér, arany, fegyver (du.) 21—22: Fehér telefonok*** 23: Vörös föld* NAGYKÁTA 17—20: A lator** 20: A negyedik akadály (du.) 21—22: Seriff az égből NAGYKŐRÖS, Arany János 17—20: Feketeszakáll szelleme 21—22: Ben Húr I—ti. NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 17—23: Az aranyember (dn.) 17—20: A biztosan őlö sárkány Lady (este) 21—23: Mimnet show (este) PILISVÖRÖSVÁR 17 és 22: Mackenna aranya 20: Csárdáskirálynő 21: Árnyéklovas I—II.* POMAZ 17—18: Hófehérke és a hét törpe 19—20: Nyom nélkül 21: Várlak Nálad vacsorára* RACKPyE 17—18: Óvakodj a törpétől** 20: Sivatagi show (du.) 19—20: Tűzharc* 21—22: Viadukt SZENTENDRE 17—20: Szuperzsaru 21—23: Egy trombitás Szocsiban ídu.) 21—23: Szerelem Montrcálban (este) SZIGETSZENTMIKLÓS 17—18: Akit Bulldózernek hívtak 19—20: Viadukt 20: Lolka és Bolka a Föld körül (du.) 21—22: Óvakodj a törpétől** SZIGETÚJFALU 17—18: Konda-Iovag 20: Kétszer kettő néha őt 21: ... és megint dühbe jövünk TAPIÓSZELE 17—18: Amerikai nagybácsim* 19—20: Seriff az égből 21: A lator** VÁC, Madách Imre 17—20: Tündér Lala (du.) 17— 20: A postás megint kétszer csenget I—II.** (este) VECSÉS 18— 20: Szökés a halál elől* 20: Hahó, öcsi! (du.) 21—23: Hair* • 14 éven aluliaknak nem ajánlott! •• Csak IS éven felülieknek! ••• Csak 18 éven felülieknek! Rád IOFI GYE LŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom