Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-15 / 38. szám

Hazai és külföldi piacra A hazai és a külhoni piacra egyaránt dolgozik jelenleg is a gödöllői Háziipari Szövetkezet kollektívája. Överállok és blú­zok gyártása folyik ezekben a napokban. Jobb oldali képünkön: Koós Erika modellvarró a kétrészes, Tücsök fantázianevű szteppelt overall ellenőrzését végzi/ Alsó felvételünkön: az NSZK- beli Zimmermann-cégnek bér­munkában készített Paula-blú- zokat vasalja készre Makádi Ferencné. Hancsovszki János felvételei Népi ellenőrök elismerése A népi ellenőrzés megalaku­lásának 25. évfordulója alkal­mából a járásunk és városunk intézményeiben és üzemeiben dolgozó népi ellenőrök közül számosán kaptak kitüntetést, illetve elismerést. A KNEB elnöksége a kiváló társadalmi munkáért kitüntetésben része­sítette dr. Szász István ad­junktust, az Agrártudományi Egyetem tanárát; emlékpla­kettel jutalmazták Soós Mátét, a túrái Galgavidéke Áfész raktárosát. A TOT, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa a ki­váló termelőszövetkezeti mun­káért kitüntetésben részesítet­te kiemelkedő népi ellenőri munkájáért dr. Kolesza Jánost, a túrái Galgamenti Magyar— Kubai Barátság Termelőszö­vetkezet csoportvezetőjét és Pervai Lajost, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem osz­tályvezetőjét. Többen most jubiláltak: 25 éves népi ellenőri munkájáért kapott emléklapot Asztalos Jó­zsef nyugdíjas (Aszód), Gyeni- zse Ferencné, a veresegyházi általános iskola tanára, Kuti Gábor nyugdíjas (Túra), Matu- la Istvánná nyugdíjas (Gödöl­lő), Pecze Ferenc nyugdíjas (Túra), Nagy Emil nyugdíjas (Gödöllő) és Sápi Gábor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem revizora. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÄRÄSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM. 38. SZÄM 1983. FEBRUAR 15., KEDD Egyetemi KISZ-bizottság A közvetlen választás próbája A tavasz, nemcsak szimbo­likus értelemben ad minden évben nagyobb lendületet a KISZ-életnek. Különösen így van ez az Agrártudományi Egyetemen. Hiszen a tavasz a leghosszabb alkalom a fo­lyamatos tevékenységhez. A második félév szorgalmi idő­szaka alatt több idő jut a kö­zösségi életre is. Ifjúsági fórum Ezt tükrözi a KISZ egyete­mi bizottságán összeállított programterv is, holott csak a» központi rendezvényeket tar­talmazza. Ahogy Guth Lász­ló titkár elmondta, a karokon, az évfolyamokon a különféle öntevékeny szakmai, művésze­ti csoportokban is zajlik ilyen­tájt az élet. Nemegyszer éppen az a gond, hogy több az ese­mény, mint a terem, nehéz he­lyiséget szerezni a rendezvé­nyeknek. Hogy nem a levegőbe be­szélünk. idézzük fel a már le­zajlott, s az elkövetkező egye­temi programokat. Sikeres volt az egyetemisták poprádi sítú­rája: a Magas-Tátrában nagy­szerű havon, az itthon egész télen át oly hiába áhított cso­dálatos időjárás közepette pró­bálhatták ki ügyességüket a hegyoldalak, a lesiklás bará­tai. Eredményesnek bizonyult az a felkészítő tábor is, amit a KISZ-vezetőknek szervez­tek. Március elején különösen izgalmasnak és jelentősnek ígérkezik az a fórum, amelyen a két ifjúsági parlament kö­zötti félidőben, az előzőn ösz- szeállított intézkedési terv sorsáról vitatkoznak majd a hallgatók és az oktatók képvi­selői. A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata a hagyo­mányos nagy március 15-i egész napos „népünnepéllyel” kezdődik, s ebben az időszak­ban tartják meg a sikeresen működő megyei klubok nap­jait is. Március végén, április elején két olyan népes össze­jövetelnek, a sport és közmű­velődési napoknak ad otthont az egyetem, amelyre az or­szág valamennyi agrár-felső­oktatási intézményéből hivata­losak a hallgatóság képviselői. Új formában Külön érdekessége az idei tavasznak az egyetemi KISZ- bizottság újjáválasztása. De mi ebben a különleges — kér­dezhetik a sajnos nemegyszer formális vezetőválasztások is­merői. Nos, éppen az, — ahogy Guth László tájékoztatott —, hogy az idén először olyan új formával kísérleteznek, amely­től éppen a tartalmi értékek megerősödését várják. A kulcs­szó a közvetlenség! Ismeretes, hogy a korábban a KISZ helyi vezetőinek, ve­zető testületéinek megválasz­tásában is a közvetett rendszer volt az általános. Vagyis az alapszervezetek az évfolyamok tagjai kéDviselőket választot­tak a különféle küldöttgyűlé­sekre, s gyakran két-három Gödöllő várossá növekedé­sével, gazdasági, társadalmi átrétegződésével megváltozott településszerkezete is. A hosz- szú távú terveket gyakran kényszerből módosítva, a pil­lanatnyi helyzet megkívánta jó vagy rossz irányú lépések­re szorítkozva, de mindenkép­pen egyre gyorsabb ütemben változik a város. Önálló arculat Axrégi, sokat emlegetett Gö­döllő nincs többé. Eltűnése régen kezdetét vette már. Parkjait fölfalják az üzemek, lakótelepek. A régi, kastély köré rendeződött, gyűrűs szer­kezetét megbontva, teljesen új, más, tervezőasztalon született elképzelések érvényesülnek. Ide nem való, környezetébe nem illő, fölösleges toronyhá­zak emelkedtek a városköz­pontban. Közvetlen környeze­tük sem emberléptékű; sivár, rendezetlen. A város növekvő méretű be- és elvándorlása megszüntette a gödöllőiek ösz- szetartozás-érzetét. Nagyrészt átjáróház és alvóváros lettünk. Ugyanakkor óriási igény mutatkozik a tartalmas, él­ményt adó rendezvények, fó­rumok iránt. Akikben ez az igény akár fogyasztás, akár az Önkéozés szintjén megfogal­mazódik, választás előtt áll­nak: vagy Budapestre utaz­Ha ott nem, akkor hol ? Hiányzó művészeti műhely nak, vagy egy szinten megáll­va feladják a küzdelmet. Aztán csend. Az egyéni akciók és a ritka, szűk baráti körök kezdeményezései nyílt fóru­mok, visszajelzések nélkül idő előtt elsorvadnak. Az új művelődési központ színházi előadásokkal, feszti­válokkal, egyéni produkciók, kiállítássorozatok, előadások rendezésével nagy változást hozott. De ez így kevés. Ven­dégszereplések nem oldják meg problémáinkat. Egy város szellemi arculatát elsősorban mindig az ott élők határoz­zák meg. Gödöllő agrár- és műszaki, pedagógus- és közal­kalmazott értelmisége, dolgo­zói mellett alig találni hivatá­sos képző- és iparművészt, fotó- és zeneművészt, írót vagy költőt. Talán felesleges luxus lenne? Nincs feladat számukra? Feltűnő tehetség Hivatkozhatunk a múltra, joggal. De azóta, hogy a világhírű gödöllői művész­telep létrejött, eltelt nyolc­van év! Körösfői Kriesch Aladár hatvan, Nagy Sán­dor harminc éve halott. Utolsó tagja, a remetei ma­gányba húzódott Remsey Jenő is eltávozott már. A telepet föltámasztani nem lehet, az új kor más társadalmi viszonyok között, más szellemi alapokon kívánja önmagát megvalósíta­ni. De mi akadálya van egy új művésztelep létrejöttének? A szakmai társtalanság, egyedüllét fölemészti az al­kotó energiákat, vagy elván­dorlásra kényszerít. A városban rendre feltűnnek tehetséges, művészeti pályákra lépő fia­talok. A művészeti közép- és főiskolák elvégzése után mi lesz velük? Hová kerülnek? Gödöllő miért nem hívja visz- sza őket? És a középgenerá­ciót, akik már bizonyítottak is, hol találjuk? Egy személy nem hozhat ér­demi változást, de mint a régi telep is példázza, hozhatja ba­rátait, szellemi küzdőtársait. Ha viszont nincs mivel itt ma­rasztalni őket — és ez nem­csak anyagi probléma! — ő megy el. Sajnos erre több pél­dát is találunk napjainkban. Hazát keresni jött a fiatal népművészek egy csoportja, Gödöllőre és talált otthonra — Veresegyházon. Másokat el­vitt Kecskemét, Budapest. Hogy van megoldás, arra jó példa a Pest megyei Hírlap ja­nuár 30-án megjelent cikke, a szigetszentmiklósi műterem­házról. Társadalmi összefogás­ban, négy képző- és iparmű­vész egy meglevő épületet műtermekké alakítva, eleven szellemi közösség, szakkörök számára teremtett fórumot. Piros jelzés Történt Gödöllőn is erre konkrét formában kezdemé­nyezés. Ezeken a hasábokon is megjelent annak a tervnek a rövid ismertetése, amely a Kossuth Lajos utcai Magyar Kázmér-ház megmentése után hasonló szerepkört szánt az épületnek és környékének. Az illetékesek válaszából a javas­lat készítői, s az olvasó egya­ránt megérthették: a terv pi­ros jelzést kapott, a döntésre jogosultak nem értenek vele egyet. A válaszban azokat az érveket olvashattuk, hogy az elképzelés miért nem meg oldható. A magam részéről ezután azt szeretném hallani, hogy hol és hogyan lehetne, mégpedig a lehető leggyor­sabban tenni is valamit az ügy érdekében, ha az, ahogy én gondolom, valóban «fontos. Fábián Dénes festőművész, a Budapesti Művészeti Szakközépiskola tanára forduló után alakult ki a kül­döttgyűlés tagsága, akik aztán többnyire az előre megbeszélt jelölt vagy jelöltek sorsáról döntöttek. Ez a közvetettség alighanem eleve magában hordja a formalitás jegyeit, de önmagában a most először, s az ország egyetemei és főis­kolái közül kevés helyen ki­próbálandó — közvetett forma sem feltétlenül üdvös önmagá­ban. Szabály, garancia Mert miről is van sző? A je­lölő bizottság az egyetem tel­jes KISZ-tagságának lehető legnagyobb részétől véleményt kér a jelöltek személyére, akiknek névsorát a március 28-án megtartandó küldött- gyűlés állítja össze véglegesen. A leendő, kibővített KISZ-bi- zottságban ott lesznek termé­szetesen az évfolyamtitkárok, a pinceklub, a stúdió egy-egy, a Magyar Agrár Egyesület, a TIT, a megyei klubok, az ön­tevékeny művészeti csoportok vezetőinek egy tagja, a hallga­tói pártalapszervezet és a négy dolgozói KISZ-szervezet titkárai, de őket nem most vá­lasztják. A közvetlen választás ala­nyai a KISZ-bizottság tulaj­donképpeni végrehajtó bizott­ságának reszortosai: a titkár, a szervező titkár, az agit-prop és polképzési-, a külügyi, a társadalmi munka-, a tanul­mányi, a sport és a kollégiu­mi felelős. A jelöltek közül, a válasz­tási bizottság közreműködésé­vel végül április 14-én vala­mennyi egyetemi KISZ-tag titkos voksolásával töltik be a tisztségeket. A részletes sza­bályok a garanciák a válasz­tás tisztaságára. Tartalmassá­gához viszont az kell, hogy a korábbiaknál sokkal nyíltabb propaganda, tájékoztatás előz­ze meg az eseményt, hogy a jelöltek előzetesen kifejtsék nézeteiket, programjukat. Mert a közvetlen választásnak csak így lesz értelme. A ta­pasztalatok pedig az egyete­minél jóval szélesebb körben is hasznosíthatók lesznek. G. Z. Benyitni jé! Jó lenne megállni, pihenni most. A tavasz nem volna iga­zán tél nélkül. Most téli az utca, téli a falu, a magas hóban mint vajban vágják az utat a porták előtt. Benyithanánk sok kapun. Négyezren vagyunk, bagiak. Semmi ez a szám a tizenegy- millióhoz, de nem az az éle­tünkhöz, az időnkhöz mérve. Minden köszönés látogatásokat igyekszik pótolni. Az a látszat, hogy ismerjük egymás történe­tét. Pedig egyre kevésbé is­merjük. Most végre — nem lehet tudni, pár napig csupán, vagy hetekig — kevesebbet gondo­lunk a kerti munkára, s az építkezésekre, igazán benyit­hatnánk legalább néhány ka­pun. Vagy hósöprés, hólapáto­lás közben beszélgessünk már! — Nézd, olyan szélesre vá­gom a havat, hárman is el­mehettek egymás mellett! — De a részeg egyedül sem! A tetőkre, mint a magas he­gyek gerincére hatalmas hó­párkányokat fújt a szél. Az ol­vadás lavinát indított belőlük, jókora adagok függenek félig a levegőben, átnyúlva az ere­szen. Végükön éjjel növekvő jégcsapok nevelkednek. Jó lenne elmenni először Is Pali bácsihoz, a Templom tér­re. Egyszer láttam csak őt a múlt évben. Ismét beszélgetni Péter bácsival a Vörös Hadse­reg utcában. És belélegezni az olvadó hó páráját. Jó lenne megállni, pihenni most. Tanulságot gyűjteni azoktól, akik leghálásabbak a a jó szóért, akik ingyen adják, ami pótolhatatlan, ami a mú­zeumokból és a levéltárakból — mert mások története — át nem vehető. B. G. Csütörtökön Nagy László emlékest öt éve már, hogy meghalt Nagy László, legújabb ko­runk kivételes tehetségű és hatású költője. Rá emlé­keznek azon a rendezvé­nyen, amelyhez a mottót egyik verssora adta: „Kemény szá­mat angyal zabolázza”. Az emlékestet február 17-én, csü­törtökön este hat órától tart­ják. Először Kriston József, a Vasas táncegyüttes tagja egy legény est mutat be, majd Tor­nai József költő emlékezik meg a pályatársról. Két kiál­lítás is kapcsolódik az ese­ményhez: ekkor mutatják be Móser Zoltán: Ajándék című fotótárfatát, amelynek har­minchárom Jcépét Nagy László versei ihlették. A költőről ké­szített rajzok és grafikák is a méltatás eszközeiként tárulnak majd a látogatók elé. Az emlékesten Bodó Györ­gyi és Fehér Ildikó előadják Inkarnáció ezüstben című mű­sorukat s levetítik a már ugyancsak eltávozott Kormos István készítette Nagy László portréfilmet. A nap programja Február 15-én. Gödöllő, művelődési központ: Kertbarátkor: Fólia alatti zöldségtermesztés címmel dr. Zatykó Lajos diavetítéssel egy­bekötött előadása. 18 órakor. Rendhagyó órák: Lakóhe­lyünk múltja, jelene (100 dia Gödöllőről), a Petőfi általá­nos iskola tanulóinak. 9 óra­kor. A munka jog és köteles­ség, az Erkel Ferenc iskola részére, 13 órakor. Manuális foglalkozás (terménybábké- szítés) a kerepestarcsai 3. szá­mú általános iskola tanulói­nak. 14 órakor. Tóthpál Gyula fotóművész kiállítása, 16—20 óráig. Lehetetlen tárgyaink ’83, ki­állítás, megtekinthető 15—19 óráig. Mozi Kenyér, arany, fegyver. Szí­nes, szinkronizált szovjet ka­landfilm. Csak 4 órakor! A postás mindig kétszer csenget. Kétrészes színes, szinkronizált, amerikai film. Csak 6 órakor 16 éven felü­lieknek. ISSN 013S—1057 (Gödöllői Hír! % 0ÄÄ o PRV gödöllői boltjában (Szabadság tér) § Mai ajánlatunk: gyermekcsizmák, 270-től 730 Ft-ig, 40%-os árengedménnyel férfi bundacipők, 651 Ft helyett 390,60 Ft női csizma, 1250 Ft helyett 750 Ft flanel! férfiing, 254 Ft helyett 177,80 Ft férfipizsama, 310 Ft helyett 217 Ft női pulóver, 227 Ft helyett 158,90 Ft bakfisgarbó, 91 Ft helyeit 63,70 Ft *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom