Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
4 m 1983. FEBRUAR 13., VASÁRNAP Közös a felelősség A család és az iskola A család, valamint az óvoda és az iskola kapcsolatát vitatják meg áprilisban az oktatási intézmények hagyományos nevelőtestületi értekezletein. A témát 15 évvel ezelőtt tárgyalták a testületek, s újbóli felvetését az indokolja, hogy az utóbbi időben szülők és pedagógusok kapcsolatában új elemek sokasága jelent meg. Ugyanakkor a család és az óvodák, iskolák együttműködése még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a tanárok, gondozónők és Üdvözlet Szófiából a szülők nem látják be: a gyermek neveléséért egyaránt felelősek. Az óvódások, a tanulók személyisége csak akkor fejlődhet harmonikusan, ha az otthoni és az iskolai hatások felerősítik, s nem kioltják egymást. A nevelői értekezleten olyan módszerek kidolgozására nyílik majd lehetőség — állapította meg a munkabizottság —, amelyek hozzájárulhatnak a szülők és a pedagógusok közötti félreértések megszüntetéséhez. Népszerű mesealakok A varázsgömb Oroszlán boroszlán Népszerű mesealakok elevenednek meg a tv kisdobosoknak szóló szórakoztató összeállítás-sorozatának, a Varázsgömbnek újabb epizódjaiban. A kis nézők megismerkedhetnek Kormos István: A Pincérfrakk utcai cicák című lírai meséjének négyrészes zenés rajzfilmváltozatával. A nemrég elhunyt költő különleges, emberi, költői világot teremtett a néhány esztendeje nagy sikert aratott mesekönyvében. Alakjai most Lehoczki István rajzaiban, Oroszlán Gábor zenei aláfestésével elevenednek meg a képernyőn. Izgalom a porondon Az utóbbi években a cirkuszi produkciók a megújulás igényevei készülnek. CsaKnogy a műfajtól idegen balettoete- tek épp a cirkuszi hangulatot fagyasztják meg. Talán a jól megválasztott revübetetek jelenthetik a legtöbb színt, érdekességet. Manapság ritka az az előadás, anol a porond soKszínű- ségének, műiaji gazdagságának a bemutatása a íó cél. Éppen ezért érdekes a hazai közönségnek a Bolgár Cirkusz vendégszereplése. Az Üdvözlet Szófiaoól című műsor a hagyományos számok pontos kidolgozásával nyeri meg a felnőtt és a gyermekkózönség tetszését. A legkisebbek a magasban oly biztosan mozgó artistákat csodálják. Ok még nem érzékelik a veszélyt, nem tudják, mekkorát lehet zuhanni. Szédítő a látvány, amelyben a művészi szépség vetekszik az aggódó odafigyeléssel. Szerencsére ritkaságszámba megy, amikor az artisták biztosító kötél nélkül szállnak a magasba. A gálaműsoron a megbillent egyensúly az artistanő tragédiáját okozhatta volna, ha nem biztosítja magát. *A szívszorító pillanat után felüdülés volt a Tsekovi Troupe hintaszáma. A siker titka a családi vállalkozásban rejlik. Az állatszámok között a legsikeresebb a medveidomárok munkáját mutatja be. Kötélbalett, zsonglőrszám, ku- tyarevü kapcsolja össze az egyes jeleneteket. A bohócprodukció most sem maradhat el. A clown nemcsak a porondrendezés szünetében szórakoztatja a közönséget. Ezt igazolja a mostani példa is: a zenehumorista szellemességével, megannyi ötletről tanúskodó poénnal színészi teljesítményt nyújt. Az est sikere T. Todo- rov mértéktartó 'rendezésében is rejlik. A különböző fajsúlyú számok megfelelő egymás- mellettiségével hozza létre a szórakoztató, izgalmas előadást i Er. K. A tv 1-es stúdiójában a napokban rögzítik Hárs László: Buci királyfi megpróbáltatik című meséjének televíziós változatát. A játék nézői találkozhatnak a már ismert figurákkal, a hétfejű sárkánnyal, az oroszlán boroszlánnal és erdő berdő anyókával. A főbb szerepeket Gálvölgyi János, Straub Dezső, Szerednyei Béla, Szolnoki Tibor és Kassai Ilona formálja meg. Richard Wagner A mikor még nem volt a nemzetnek önálló dalszínháza, de operát már rendszeresen játszottak, a zenebarátok két táborra szakadtak: egyikük a magyar operakultusz támogatását igényelte, a másik viszont megrögzött wagneriánus volt. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen a wagneri monumentális zenei freskók, a heroikus szín- és színpadkezelés magával ragadta a rebellióra különben mindig kapható ifjúságot. A vájt- fülűeknek mindég is imponált az önéletrajzi motívumoknak az előtérbe kerülése egy-egy zenedrámában, mert így önmagukat, saját korukat vélték felfedezni a művekben. Nem véletlenül írta a kiváló Wag- ner-szakértő, Erich Rappl, hogy akár a Hollandi, akár a Tannhäuser •— éppúgy, mint a zeneszerző — a művészet egocentrikus forradalmára, aki feltárja a művészet számára a lelki mélység eddig nem is sejtett szakadékait. Lázadó a megszentelt törvény és rend ellen, aki saját boldogságát és végül önmagát is kénytelen elpusztítani. Nyilvánvaló, hogy Wagner esetében nemcsak az addigiek- től eltérő vérmérséklettel állunk szemben, hanem más esztétikával is. Lett légyenek bármilyenek is a parthívek — Wagneré, Verdié vagy éppen Erkelé —a túlfűtött vélemény- különbségek soha nem vezettek eredményre. Ahhoz azonban eljuttatták az operaszínpadot, hogy minél tökéletesebb előadásban állítsák színpadra mindhárom mester remekműveit. Wagnernek az élete végén ott volt Bayreuth, amely csakis az ő Gesamtkunstwerk- jét, egyetemes műalkotását szolgálta. Operái — A bolygó hollandi, a Tannhäuser, a Lohengrin, a Ring-clklus, a Trisz- tám és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok, a Parsifal — úgy szólalnak meg korunkban is, ahogy azt ő eredetileg megálmodta. Zenéjében architektúrát, azaz építészetet alkotott. A magyar származású Paul Henry Lang szerint a vezérmotívumok dzsungeléból végtelenül gazdag képzelőerejű és ezer színben pompázó szimfonikus épület- szerkezet emelkedik ki. Müvei — bár szinte valamennyit filozófiai értekezéssel és kiáltvánnyal kísérte — ma is indulatokat váltanak ki. A nagy Liszt barátját nem lehet szenvteienül csodálni. Bartók Béla így összegezte akadémiai székfoglalójában művészetének lehetőségeit: Wagner annyira tökéletesen oldotta meg feladatát teljes egészében és minden részletében, hogy őt már szinte csak szolgailag utánozni lehet, de tőle továbbfejlesztésre ösztönzést kapni, alig. M űvészete azonban mindmáig él és hat; a dalszínházak gyakorta játsz- szák operáit. A művelt zenei világ ma emlékezik meg halálának századik évfordulójáról. M. Zs. Politikai kiadványok Fegyverkezés és világgazdaság A fegyverkezés, a leszerelés szinte mindennap a napilapok első oldalára kerülnek, hiszen az emberiségnek létérdeke, hogy megőrizze a békét. Nem érdektelen tehát azt a könyvet elolvasni, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg a napokban, s amelynek címe Fegyverkezés és világgazdaság. Szerzői neves közgazdászok, katonapolitikai szakértők, tudósok, akik sokoldalúan világítják meg ezt a fontos, mindenkit érdeklő kérdést. Simái Mihály akadémikus azt fejtegeti tanulmányában, hogy a fegyverkezési verseny elsősorban politikai-katonai kategória, hiszen a haditermelés a világon mindenütt befolyásolja a gazdasági viszonyokat. A fegyverkezés igénybe veszi a gazdasági erőforrásokat, nem mindegy tehát, hogy milyen a nagysága, nem beszélve arról, hogy a mértéktelen fegyverkezés azt a veszélyt rejti magában, hogy átcsaphat a nyílt összetűzésre, tehát egy világháborút hordoz magában. Különösen a kapitalista országokban vesz mértéktelen versenyt a fegyverkezés, amely növeli a katonai kiadásokat, erőforrásokat von el a polgári termeléstől, lassítja annak bővítési lehetőségeit, eleve sebezhetővé teszi az egész gazdaságot az inflációtól. Ezt a megállapítást pontosan ellenőrizhetjük a mai világ- helyzetben, amikor látjuk, hogy az inflációnak, a gazdasági válságnak egyik oka az imperialisták mérhetetlen fegyverkezése. Kádár Béla más oldalról vizsgálja a kérdést, mégpedig a gazdasági-műszaki fejlődést és a globálstratégiák összefüggéseit tárgyalja, különös tekintettel a nyolcvanas évekre. Míg az egyik oldalon, a fejlett tőkés világban a fegyverzet- fejlesztést a Szovjetunióval szembeni hadászati konfrontáció és — jóval kisebb mértékben —, a fejlődő országokkal szembeni „érdekérvényesítés” motiválja, addig a másik oldalon a Szovjetuniót és a fejlődő országokat a védelmi képesség megszervezése, a katonai beavatkozás veszélyének az elhárítása vezeti. Foglalkozik az amerikai globál- stratégia főbb szakaszaival, a nyugat-európai országokban tapasztalható katona-politikai erősödéssel, amely az Egyesült Államok agresszív politikáját szolgálja ki. Dobozi István, a nyersanyag- és energiabiztonság világgazdasági összefüggéseit vizsgálja, elsősorban azt, hogy ezek a tőkésországokban hogyan mutatkoznak meg. Csiszár Ágnes viszont azt elemzi, hogy a gazdasági háborúnak mik a motiválói, melyek a leggyakrabban alkalmazott eszközei. Simái Mihály egy másik tanulmányában a fegyverkezési verseny és a fejlődő országok kapcsolatát ismerteti, hangsúlyozva, hogy erőiket nagyon igénybe veszi a fegyverkezés, hátráltatja útkeresésüket, gazdasági fellendülésüket, s a nemzetközi gyanakvás és az éles világpolitikai konfrontáció légkörében nekik is súlyos károkat okoznak a fegyverkezési versenyek. Tehát a fejlődő országoknak is érdekük a fegyverkezési verseny megszűnése és a leszerelési. Csiszár Ágnes egy másik írásában a hadikutatás-íej- lesztés kérdéseit világítja meg, igen célszerűen, nagy apparátussal, számszerű adatokkaj. Ugyancsak ő tér ki a nemzetközi fegyverkereskedelemben rejlő veszélyekre, a katonaiipari komplexumokra. Szentesi György, a fegyverfejlesztési irányzatok mai útjait ismerteti, míg Erdei Miklós, a leszerelési tárgyalások történetét, lehetőségeit elemzi. Gimnázium a szép környezetért A régi terem új köntösben Az aszódi barokk freskó Barcza Zsolt felvételei Ragyogóan tiszta folyosókon járnak, ebédlőben étkeznek, hálótermekben alszanak az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépipari Szakközépiskola kollégiumának diákjai. A kollégium épülete valaha a Podmaniczky család kastélya volt, de már a század eleje óta iskolának használták. A háborúban erősen megrongálódott épületet még az ötvenes évek elején rendbe hozták, ám a XVIII. századi freskójáról híres díszterem felújítására akkor nem futotta a keretből. Nem csoda, ha az iskola tantestületének, diákjainak és a szép környezethez szokott kollégistáknak gondot okozott, hogy a legszebb helyiség, a díszterem elhanyagolt állapotban volt. Lelkes iparosok A műemlék épületet számon tartotta a Pest megyei Tanács és az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség is. Közös erővel, évekig tartó munka után megállították a romlást. A freskót 1978-ban két szakember, Harb József és Németh Gábor restaurálta. A gyönyörűen helyreállított falképek alatt a terem még szomorúbb látványt nyújtott. A további A helyreállított díszterem részlete Hangsúlyozza, hogy a történelem során első ízben 1917- ben lépett színre olyan erő — a szocializmus ügyét győzelemre vivő szovjet állam —, amely objektíve, természeténél fogva a békében, a békés építőmunkában érdekelt, és amely születése pillanatától fogva állhatatos küzdelmet folytat a békéért, a fegyverek és a háború nélküli világért. Ismerteti az ENSZ-ben történő leszerelési tárgyalásokat, azt, hogy a Szovjetunió képviselői hogyan küzdenek azért, hogy ezek a tárgyalások eredményesek legyenek. Foglalkozik a regionális leszerelési tárgyalásokkal, a kétoldalú megbeszélések jelentőségével, a SALT-tal, hangsúlyozza, hogy a Reagan-kormány hivatalba lépésével még inkább militarizálódott az amerikai politika. A szovjet „veszély” mítoszát felhasználva hatalmas összegeket szavaztatott meg a törvényhozással, új, az eddiginél is veszélyesebb fegyverek, fegyverrendszerek fejlesztésére, gyártására és hadrendbe állítására. H iába azonban rriinden erőfeszítésük, a Szovjetunió és a szocialista országok, valamint a világ haladó része végül is megállítja a fegyver-, kezesi versenyt, mert az amerikai vezetők kénytelének lesznek belátni, csákúgy mint elődeik, hogy a fegyverkezési verseny nem nyerhető meg, s a népek biztonsága, békéje a legfőbb dolog. Gall Sándor nagy feladatot: a terem újjávarázsolását elvállalta az iskola. De hogyan és miből? A kérdésre Cser László igazgató felelt. — Átcsoportosítottuk a költségvetést, hozzáértő, lelkes iparosokat szereztünk, no meg magunk is nekiláttunk a munkának. A tanulók szívesen segítettek, amiben kellett és tudtak. Egyedülálló remek — Vállalkozó szellemű, sokoldalú ember az igazgató — mondja dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke. — Nemcsak tanítani, hanem szervezni is tud. Amikor utat építettünk, ő is ott volt, utána meg finom ebédet főzött. Cser László szerényen foly- totta. — Szakmai tanácsot dr. Asztalos Istvántól, a Petőfi Múzeum igazgatójától kaptunk. Sajnos olyan intarziás parkettát, amilyen az eredeti volt, sem olyan csillárokat nem tudtunk szerezni, de igyekeztünk legalább hasonlóval pótolni a tönkrement régit — Szép és nemes munka áll mögöttük — vette át a szót dr. Asztalos István. — Már csak az a barokk kályha hiányzik a helyéről, amit jelenleg az Iparművészeti Múzeumban őriznek. Reméljük, nemSZOMDATI TALÁLKOZÁS. Leginkább akkor hallunk róluk, amikor egy-egy külföldi turnéjukra utaznak szerte a nagyvilágban, mint a magyar zene, a Kodály-pedagógia követei. A Magyar Rádió Gyermekkórusa méltán híres a világban, mégis karnagyaik: Bottka Valéria és Csányi László elsősorban mégsem ezt, nem a koncerteken aratott ovációt tartja a legnagyobb pedagógiai eredményének. Hanem, hogy a tőlük kikerült kórustagok szinte kivétel nélkül kiválóan megállják a helyüket számtalan pályán, sokféle munkaterületen. Némethy Attila kérdései ezúttal éppen erre keresték a választ: kinek köszönhető, hogy a kórustagok, rendszeres próbák, fellépések, zenetanulmányaik satöbbi mellett az iskolában is jól szerepelnek. Pedig a gyerekek semmi kivételt nem élveznek, kivéve a fellépések számára tanévenként biztosított kéthetes távoL- maradást. v Pedig a válogatás elve nem az iskolában mutatott teljesítmény. Az igaz, ha valaki nem képes lépést tartani osztályával, attól a kórusban is elbúcsúznak. De erre csak egészen ritkán került sor. A megszólaló gyerekek szerint egymást ösztönzik a jó tanulásra. Ez sokszor nagy erőfeszítést kíván tőlük, például amikor a próbák szünetében vagy a hangversenyek színhelyére utazva az autóbuszban írják a leckét, készülnek másnapi óráikra. így a gyermekkórus-tagság nagy fegyelmet, önállóságot kíván már a legkisebbektől is. Bizonyosan ennek köszönhető, hogy felnőtté válva jól sokára ismét a díszterembe kerül. A régi aszódiak még emlékeznek a pompás teremre, melynek freskóit Krakker János Lukács és Zács József festették, s 1776-ban készültek el vele. A két művész két különböző stílust, két irányzatot képviselt. Közös munkájuk ezért egyedülálló az országban. — Nem saját maguknak, de nem is csak az iskolának, hanem egész Aszód lakosságának dolgoztak a mesteremberek, az iskola tanárai és diákjai — summázta a vállalkozás eredményességét Bagyin József, a nagyközség tanácselnöke. — Elképzeléseink szerint a díszterem ezentúl a közművelődés céljait fogja szolgálni. Szellemi központ A tavasszal bérletben már három irodalmi estet szerveznek, bemutatkozik a gödöllői zeneiskola tanárainak kamaraegyüttese. Az Országos Filharmónia évente négy koncertet rendez a díszteremben. Az aszódi gimnázium mindig a hely szellemi életéinek egyik központja volt. A közösség most is példát mutatott, s tanárok és diákok együttesen igyekeznek a nagyközség valamennyi lakója számára nyitottá tenni otthonukat. S. E. osztják be idejüket, fegyelmezett, szervezett munkájukkal vívják ki az elismerést, mint azok, akik közülük éppen a rádióban dolgoznak. Csányi tanár úr. nem kis büszkeségére. Senki ne higgye ezután, hogy koravén kisfelnöttek beszéltek a mikrofon előtt. Ellenkezőleg, sok vidámságról, mókáról, számtalan közös élményről, a nyári nyaralások örömeiről volt itt szó. Ezen a nyáron a bolgár tengerpartra utaznak, ahol nem lesz próba csak pihenés és játék, s biztosan elfelejtik majd az évközi megerőltető tempót, amit ugyan — állítólag — ők nem éreznek munkának. A RÉVKALAUZ gyermekek számára ajánló műsor. Ebben hallottuk egy iskolai színjátszó csoport tagjait. Manapság, az irodalmi színpadok világában egyre kevesebb szó esik — sajnos — az iskolai színjátszásról, mely a mai 30—40 évesek iskolai életének még szerves része volt. Ezek az együttesek hány nagy művészt indítottak útjukra Latinovits Zoltántól Sinkovits Imréig, de sorolhatom tovább színházművészetünk számos nagy alakját. A gyerekek azért érzik magukat jól a színjátszóban, mert magyar tanárnőjük nemcsak engedi, hogy szabadon fantáziájának, hanem sarkallja is őket a maguk kitalálta játékokra. Minél önállóbb, minél abszurdabb a közösen kiagyalt történet, mese, annál rangosabb a díj; amiből egyébként tizenkét féle van. Mindenki nyer valamit,-ha mást nem, a felszabadult játék, az önfeledt nevetés örömét. B. H. Rádiófigyelő
