Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
1983. FEBRUAR 12- SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Száz éve született Czóbel Béla Az áttetsző színek festője Száz éve született Czóbel Béla, Szentendre és Párizs festője. Kilencvenhárom évet élt. Hosszú, termékeny élete arra ösztönöz bennünket, hogy kortársunkként tisztelegjünk előtte és születésének centenáriuma alkalmából tovább éltessük művészetét. Mindenekelőtt nekünk kell megismertetnünk, feldolgoznunk azt az óriási életművet, amelyet maga után hagyott. így remény van arra, hogy igazi képet mutassunk fel róla az utókornak, amelyig nek alapján hitelesen ítélhe- p tik meg művészetét. Fontos ez < azért is, mert a hazai művé. | szeti írás keretein túl Czóbel p Bélát az egyetemes művészet- | történetben is számon tartják, p mint a századelejl Fauves p (Vadak elnevezésű) mozgalom í tagját, a német expresszioniz- 5 mushoz közel álló művészet, az | École de Paris (Párizsi Iskola) | magyar festőjét. Művei nemcsak szentendrei múzeumában és a magyar közgyűjteményekben láthatók, kiállítják a párizsi Centre Pompidou-bna. is. Tubb mint harminc aikotása — közülük nem egy remekmű — megtalálható a genfi Petit Palais rangos gyűjteményében, és mintegy félszaz, ugyancsak jelentős festménye a chicagói Johnson Galéria állandó kiállításának darabja Műveinek keletkezésén túl rendkívüli érdeklődésre tarthat számot egyénisége és élete. Festészeti tanulmányait Nagybányán kezdte, majd Münchenben tanult, de rövid idő múltán a párizsi Julien Akadémia növendéke lett Élt Francia- országban — Párizsban, és környékén, Normandiában és délen, Hollandiában — Bergenben, Németországban — Berlinben, Würzburgbán és Magyarországon — leginkább Szentendrén, hiszen pesti gyermekkora után csak 1966-tól volt ismét lakása Budapesten. Édesapja híres pesti terménykeres, kedő volt Egyik testvére Czóbel Ernő történész, az 1919-es Tanácsköztársaság direktóriumának munkatársa, a Szikra Könyvkiadó marxista lektorátusának vezetője, házastársa Lányi Sarolta költő. Egyik leánytestvére Pogány Józsefnek volt a felesége. Unokatestvére a Kelet-kutató Germanus Gyula, hogy csak néhányat említsek nagy családjából. Első: felesége Isolde Daig festő és művészettörténész, tőle született 1906-ban a későbbi világhíres baletttáncosnő, Lisa Czóbel, aki ma is él Hamburgban. Második felesége Módok Mária festőművésznő volt. Czóbel Nagybányán Iványi Grün- wald Bélát, Párizsban Jean Paul Laurens-t tekintette tanárának. Művészbarátai között megtaláljuk Kernst ok Károlyt, Kassák Lajost, Kmetty Jánost, Ziffer Sándort, Ma- ticska Jenőt, a Nyolcak tagjait. Barátja, sőt szomszédja volt Modig- lianinak, Ficassónak, élete végéig kapcsolatot tartott Matisse-szal, André Dunoyer de Segonzac-kal, Derain- nel, Braque-kal, Le Fauconniere-rel és a Die Brücke csoport tagjaival. Szentendrei barátai közül Barcsay Jenő, Beck Judit, Gráber Margit, Kántor Andor ma is dolgozik. Czóbel neves műgyűjtőket és galériatulajdonosokat mondhatott csodálóinak. Művészetével neves művészettörténészek foglalkoztak. Élete rendkívül mozgalmas volt, sokhelyütt élt, alkotott és állították ki műveit. Ügy hatottak rá mások, hogy nem zavarták meg saját festői célkitűzéseit. Rajzai, festményei megörökítették tájait, műtermeit, csendéletein kedvenc tárgyait ábrázolta. Barátairól rajzolt és festett művei portréfestészetét csillogtatták meg. Életrajzot nem írt, de kiterjedt levelezéséből szemléletesen áll előttünk életútja. Tanulmányt írt nagy- rabecsült festőkollégájáról,' Rippl- Rónai Józsefről, rövid vallomásai kiegészítik a róla tudottakat. Még életében jelent meg Kállai Ernő (1934), Genthon István (1961) és Philipp Clarisse (1970), néhány íves könyve Czóbelről. Mindhárom mű nagyfontosságú, de életművét egészében még nem dolgozták fel. Ez még ma is adósságunk. Sokféleképpen szólnak a hozzá írt, róla szóló versek, esszék és kiállításmegnyitók (Lányi Sarolta, Vas István, Kassák Lajos, Hubay Miklós, Németh Lajos, Fülep Ferenc), az őt ábrázoló rajzok és festmények (Ziffer Sándor, Kernstok Károly. Hatvány Ferenc) és szobrok (Varga Imre). írásunk lexikonszerű felsorolásáPortrévázlat. Czóbel Béla rajza nak minden adata egy-egy fejezet lehetne Czóbel Béla művészettörténetben elfoglalt helyének megismerésében. A centenárium megvilágíthatja megannyi részletét munkásságának, felbukkanhatnak lappangó és elveszettnek hitt művek, a feléje forduló figyelem sok újdonsággal szolgálhat művészi útjának felmérésében. Feladatunk így hát ezúttal sem kevés. KRATOCHWILL MIMI Köves István Sopron—Budapest — Ne haragudj, ezért már igazán haragszomI sipegte a fejét szendén kabátgallérjába rejtő művészettörténésznő-féle félénk, orrát piszkálva, ám a pasas még jobban lelkesülve, kakaduként ismételgette csillogó szemüvegét vadul lehelve: Scheissepuderl Ne tán nem az! Scheissepuder ez az egészI Máséi óra késés kétszáznegyven kilométeren? Mert november végén hull a hó?! Ha elmondom ezt valakinek svejcban. összerondítja magát a röhögéstől! s közben kint valóban zavartalanul hullott a hó, selymesen, vastagon, senkit sem irigyelve, hózik, dúdolgatta bennem Micimackó s dalára bekukkantott a kupéba Magdi is, a csdrbamosolyú kis mélykúti cigánylány ezerkilencszázhetvennyolc május tizenkettedikéről, a mocskos udvaron álló akkori nagyteknő elől, még formás lábszáráról a vadonatúj szandálra folyó habos kosziéval, ám abból mit se látva-tudva, kezét maga elé nyújtva, akár a holdkóros eszelős, torkábaszakadt dallal lesve a havat, a májusit, s csak annyit bírt kinyögni: Pelhedzik, hogyan pelhedzik ez itten, nézd mán... a művészettörténésznő-féle megpróbált félrenézni, a pasas nem értette nagyon — én meg ez a cafka, de törődtünk is mi velük, együtt a gyönyörű hóban, lebegtünk, libegtünk, pilinkáztunk a pelheken míg álomba merült a táncunkra meredő kupé jobbra-balra, s — igaz, másfél óra késéssel kétszáznegyven kilométeren — bedübörögtünk velük a sáros Délipályaudvarra. Törő István: Otthoni vers Ez már a nyár agóniája, a lusta délelőtté, fohásszal teleírt papírral járulok eléd anyám, csönd köpenyében ül mellettem kisöcsém is, már bejártuk a határokat — jön a hazatérés, hajlottan a ponyvaszagú szélben viszünk frissen csépelt napraforgó illatot, mint terülj asztalkából dőlnek Süvegéből a szemek; jártunk erre is és örökké már mindenütt, fehérnyárfák jelzik az utcaszélt s begyűjtik a mezők porát, tüzet gyújtunk a vacsorához, mellünket megüti füstje, tárgyak vetületét imbolyogja vissza lángja, magam leszek a táj egészen s felold a tisztaság varázsa. Rideg Sándor Indul a bakterház ^fcfe,) Rideg Sándor, az Indul a bakterház, a Simson, a Daruszegi vasárnapok, a Tükrösszivü huszár írója szegényparaszti sorban született Törteién, 1903. február 12-én. Részt vett a munkásmozgalomban, több Ízben börtönbüntetést szenvedett. Első elbeszélései a Népszavában jelentek meg. Elbeszélései, később regényei is, többnyire az uradalmi cselédség, a szegényparasztság sorsát ábrázolják. Hősei szembeszállnak a nyomorító hatalommal, fellázadnak; jellemük hajlithatatlan, akár a népmesék bőseié. Aki személyesen bár csak egyszer Is hallotta Rideg Sándort, tudja, hogy ömaga is éppen ilyen volt: ke- ményszavú, de emberséges. Szatíra és népmeséi fantázia, groteszk és realitás olvad különös zamatú egységgé életművében. Most lenne nyolcvanéves. Az alábbi részlet talán legismertebb regényéből való. A furfangos pásztorfiú« Regős Bendegúz álmát meséli el, aki éppen a szomszéd baktertől, Konc bácsitól tér haza. Tegnap a Farkasréti temetőben megkoszorúzták az lró sírját H azafelé menet elgondolkoztam a világ során. Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák. Ha én valamikor miniszter leszek, mindent visz- szájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a saját derekamra kötöm. A pofonokat végleg eltiltom. Aki vét a törvény ellen, azt fölpofoztatom a bak- terral. Az ország vászontatfsznyájá- ra lakatot tétetek, nehogy kilopják belőle a pénzt. Konc bácsi minisztertanácsos lesz, a tudománya miatt. Ha pedig ő lesz a tanácsos, jó lett volna megkérdeznem tőle, hogy mikor leszek miniszter, mert egyrészt az éppen nékem való hivatal, másrészt meg úgyse akarok sokáig ittmaradni ennél a baktemál. Ha éh leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pampuskát juttatok. mint a két öklöm. Törvénybe iktatom, hogy palacsintán köll élni a tehénpásztornak. Sok minden gondoltam hazáig, és lefeküdtem az istállóágyra aludni. Hogy történt, hogy nem, eccer csak miniszter lettem. A kezemben bunkósbot volt. a derekamon meg a csősz hatlövetű revolvere csüngött madzagon. Aztán, hogy módfelett unatkoztam, kimentem a patak mellé lótetűt fogni. Éppen arra gondoltam, hogy a lótetű mennyire nem hasonlít rám, mikor a bakter el akart surranni mellettem köszönés nélkül. Mondom a bakternak: — Állj csak meg, te puruttya jószág ... Talán bizony veréb van a baktersapka alatt, hogy nem tucc köszönni ? — Erre lekapta a sapkát. Mondom aztán neki: — Ugorj csak bele gyorsan a vízbe, oszt mosd meg a lábom, már vagy három hónapja nem mostam. De a fájós bokámra vigyázz, mert ha meg találod nyomni, rögtön le- csukatlak. Nem mondom, megmosta a lábom rendesen, szinte észre se vettem. — Megtörülheted — mondom — az inged aljába is, csak a tisztább felit fordítsad. Alig törüli meg a lábom. aszongya a bakter: — Nem vóna-e olyan jó a nagyságos kegyelmes úr, hogy biztosítaná egy rendelettel a kis nyugdíjamat, szeretném megkapni fönnakadás nélkül az államiul, harminc évi szolgálat után. Ügy elfutott a méreg, hogy csuda. Mondom aztán a pimasznak; — Minek nézed te a magas kormányt tulajdonképpen? Hatökörnek, mi?! Rögtön nem tudom, mi lesz, ebadta kutya bakter! Hogy jut ilyes. mi eszedbe, mi?! M ár — mondom — tömlöcbe csu- katom a zsiványt, de amint jobban megnézem a fizimiskáját, látom, hogy új ködmön van rajta. Mondom magamba: — ez a bitang, úgy látszik, tavaly is letagadta az egyenes adót, le ez, tisztára letagadta!... A madzagrul hamar leódtam a revolvert, és ráfogtam a bakterra: — Föl a kezekkel! Fizesd ki az adót vagy lüvök!... De a bakter, hogy így meg úgy, ő mán kifizette, meg hogy elhozza nekem a nyugtákat. Várjak nyugodtan, mert ő becsületes ember, meg így meg úgy... — Korábban kelj föl — mondom —, ha engem akarsz élbőlondítani! Ide a tojás árát hirtelen, mert le ütlek, mint a kutyát Nehogy azt hidd, hogy a fazéksapkád miatt elengedem a fizetséget! D e ő egyre esküdözött, hogy nincs egy krajcárja se. meg nem is lesz, mert rettentően kevés a fizetése, olyan szegény, hogy a csalággya minden szerdán kint kódul a piacon, a felesége meg mán úgy zörög a szárazságtul, mint a talicska ... Erre kiforgattam az összes zsebeit Így tudódott ki, hogy a bakter hazudott. Az egyik pantallózsebbe találtam egy vadonatúj hatost. A hajam is az ég felé állt, annyira meglepődtem. Tudtam, hogy nagy zsivány, de ilyesmire nem voltam elkészülve. — Ugye, hogy gazember vagy?! — mondom a bakternak. — Mégiscsak jól ismerlek én téged! Most aszonygya nekem ez a bakter, hogy 6 azon a pénzem kukoricakását akart főzni, mert igen nagyon éhes, majd megvakul egy kis kukoricakásáért. Három napja színét se látta a kukoricagölödinynek, pedig él-hal érte. — Figyelmeztetlek — mondom a bakternak —, hogy a magas kormánnyal szemben ne kommistálkodj, mert úgy váglak bagótartón, hogy lenyeled a bagólevet... Aztán, hogy kétszer-háromszor nyakcsigán tenyeröltem hátulról, a bakter le- térgyelt előttem, aszongya, hogy ő egy nyomorult féreg, szegény meg szerencsétlen... — No, látod, hogy észretértél — mondom a bakternak —, így köllött vóna kezdened rögtön. A hatost kivételesen visszaadom, nehogy fölfordulj éhen, de a ködmönt vesd le egy-kettőre, mert lefoglalom hátralékos adó miatt. Nincs olyan hideg, hogy lekopna képedről a szőr. Vesd csak hirtelen! A ködmönt mán sehogy se akarta levetni a bakter, aszongya, hogy ír nekem levelet az árvízkára miatt, így hát kénytelen vótam erőszakkal levetkőztetni. A bakter persze még mindig alkudozott velem, aszongya, szeretne belenyúlni a ködmönzsebbe, benne felejtette a zsebóráját. — Most mán le van foglalva — mondom —, meg aztán minek vóna neked az óra?... A magas kormánynak mégiscsak jobban kői! tudni, hogy hányat ütött az óra, mint neked... Evvel elbocsátottam a baktert: — Vihet az ördög! — mondtam neki. A mint a halmi határ felé nézek, meglátom, hogy a Konc bácsi lélekszakadva cipel egy óriási keresztet, éppen akkora kereszt volt a vállán, mint annak idején Krisztus Urunknak, mikor a pogányok fölkísérték a kálváriára. A Konc bácsi odahozta elém a keresztet, és azt mondta: — Kegyelmes miniszter úr! Itt van a becsület nagykeresztje, az inácskakucsi király küldte nagyságodnak, hogy akassza a nyakába, és viselje minden alkalommal...