Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 1983. JANUÁR 9., VASÁRNAP A szövetkezet fiataljai Toborzás az általános iskolábaá Nyolcvanon anyagilag felelős helyen A kérdésre, hogy a Gödöllő és Vidéke Áfésznél hogyan, s mikor kezdenek foglalkozni a fiatalokkal, különös felelet adható. Ahogy tették is ezt nemrégiben, amikor küldöttgyűlésükön az ifjúság helyzetével foglalkoztak. Az az igazság ugyanis, szóltak a beszámolón, hogy a szövetkezetpolitika iránti érdeklődést, a szövetkezeti mozgalom megismertetését már általános iskolás korban próbálják felkelteni. Nem minden öncél nélkül, természetesen, hiszen kiben, ha nem bennük látnák az utánpótlást. Ily módon a korhatár alsó vonalát valahol a hetedik, nyolcadik osztályosoknál húzhatták meg. Vagyis a pályaválasztás kezdeténél. Ifjúsági bizottság Az áfész mintegy hétezres tagságából egyébként viszonylag sok a fiatal, majdnem kilencszáz a harminc év alatti. Ugyanakkor a szövetkezet munkahelyein dolgozó fiatalok száma 430, ez a dolgozók ötvenhét százalékát jelenti. Miután ilyen nagy az arányuk, a gazdasági vezetőség évek óta külön figyelmet fordít az ifjúsági törvényben meghatározott tennivalók végrehajtására. Jelenleg az 1981- ben kidolgozott, s 1984-ig érvényes intézkedési tervük van érvényben, amelyet ifjúsági parlamenten fogadtak el. Ifjúsági bizottságuk is ennek szellemében tevékenykedik, s minden alkalommal részt vállal a szövetkezeti tagértekezletek megszervezéséből. En - nek is köszönhető, hogy évenként ötven-nyolcvan. fiataH nyernek meg a szövetkezés ügyének, ennyi 30 év alatti lép az áfész tagjai közé. Az elmúlt években a közművelődési és a sportmegmozdulásokon jól képviselték a fiatalok a gödöllői Áfészt. Rendszeresen hatvan fiatal sportol, tehát van még tennivaló az egészségesebb életre nevelésben is. Annak ellenére elmondhatjuk ezt, hogy a két év előtti sporttevékenységéért a KPVDSZ a harmadik helyre rangsorolta a gödöllőieket. Megyei döntőn A megyei természetjáró-, illetve teketalálkozókon tavaly második helyezést értek el az áfész lányai. Női kézilabdában; kispályás labdarúgásban ugyancsak másodikok lettek, lövészetben a harmadik helyet szerezték meg fiataljaik. Férfi labdarúgócsapataik a városi bajnokságban általában jól szerepelnek, a Skála-Coop Kupa 82-es bajnokságban a megyei döntőig verekedtek magukat. Közművelődési tevékenysé gükre is jellemző, hogy amint csak lehet: együttműködnék o lakóhelyi kulturális intézmé. nyekkel, némelyiknek anyagi támogatást is nyújtanak. Nem sokat, hiszen az ilyen célra fordítható pénzben eddig sem bővelkedtek. Évenként 00—7(1 ezer forintot tesz ki ez a támogatás, amelyet elsősorban a fiatalok hasznosítanak. A gödöllői Áfész tartja fenn tíz éve a nagytarcsai népi együttest, Történetesen éppen a most értékelt ifjúsági bizottságuk kezdeményezte azt az akciót, amelyben a nehéz körülmények között élő nagycsaládos Született: Harajka János és Masznyik Anna: Judit; Pethő Ferenc és Füleki Magdolna: László; Katona László és Kovács Krisztina: László; Pataki Béla és Gulyás Ildikó: Brigitta; Barthos Zoltán és Gémesi Gabriella: Gergely nevű gyermeke. Házasságot kötött: Harkai Béla és Varga Berta; Kiss József és Podlaviczki Mária. Elhunyt: Johancsik Imre, szövetkezeti tagok támogatására egy kisebb akciót indítottak. Használt, de még jó ruhaneműket, játékokat, könyveket gyűjtöttek össze, s húsz családot ajándékoztak meg vele. Említettük a bevezetőben, hogy a fiatalokkal milyen korán kezdik a foglalkozást. Az általános iskolásokkal is éppen az ifjúsági bizottság kezdeményezi a találkozókat, hogy évenként 55—60 szakmunkástanulót vehessenek fel. A bizottság tagjai szakmai tanulmányutakon, vetélkedőkön foglalkoznak az egészen fiatalokkal, minden évben megrendezik számukra a szakmünkásavató ünnepséget. Több törődést * 720 A munkahelyi beilleszkedés figyelemmel kísérése innen már csak egy lépés. Erkölcsi és anyagi megbecsülésük, szociális helyzetük felmérését végezték el nemrégen, s kiderült, hogy a fiatalok többsége elegeden, bizonyos esetekben azonban még több törődést igényel, különösen pályája kezdetén. A gödöllői Áfésznél egyébként most 125 úgynevezett anyagilag felelős munkahelyen nyolcvan fiatal tölt be vezetői munkakört. A harminc év alattiak átlagkeresete 3 ezer 720 forint volt tavaly. F. I. Aszód, Kossuth u. 29.; Kinka Pálné, Aszód, Rákóczi u. 13.; Oravecz Józsefné, Domony, Baross u. 14.; Tóth András, Domony, Ságvári u. 8.; Valentinyi Józsefné, Domony, Fő u. 107.;, Klenk Józsefné, Iklad, Szabadság u. 56.; Mi‘hály Pál, Iklad, Szadabság u. 10/a; Zubek László, Iklad, Sport u. 5.; Gerhát János, Aszód, Falujárók u. 5/5.; Manón Lídia, Aszód, Béke u. 2. Aszódi anyakönyvi hírek DÓZSA GYÖRGY ÜT. Tegnapi jegyzetünkben, amelyben a városi beruházások, építkezések példáján próbáltunk közszellemünkre jeLlemző tényeket rögzíteni, a Dózsa György úti helyzet pusztán terjedelmi okok miatt maradt ki. Mivel helyzet alakult ki, érdemes róla szólni. Idejekorán, a múlt év őszén közöltük a hírt, január 2-tól az utat lezárják, hozzáfognak korszerűsítéséhez, szélesítéséhez. Mégsem zárták le. S ez részben arra is magyarázat, miért tart majd az építkezés olyan sokáig. Annak idején ezt többen szóvá tették. E sorok írója a munkában érdekelt és nem érdekelt szakember véleményét tudakolta. Az érdekelt a körülményeket elemezte a várható nehézségeket számba véve elképzelhetőnek tartotta, hogy kell hozzá annyi idő. A nem érdekelt egyértelműen hosszúnak találta. Alighanem az érdekeltnek lesz igaza, hiszen már az előkészületek hónapjaiban adódtak nehézségek a kábelcserénél, utána a tervezésnél és most a költségek körül. S mivel még nem jutottak dűlőre, nem volt érdemes lezárni az utat a forgalom elől. ÉRZÉKENYSÉG. Egy-egy trésünk előkészítésekor gyakran elhangzik a nyilatkozó Mindennapi aprésápk részéről, vegyük be ezt is, azt is, nehogy megsértődjön, hiszen ő is reszt vállalt abból a bizonyos munkából, köze van valamely intézkedéshez. Megesik azonban, hogy a riporter eleve lemond valaminek a közzétételéről, így véve elejét a fölösleges sértődésnek. Az ünnepek körül arra készültünk például, hogy megnézzük a városi-egyetemi kórus műsorát, s írunk róla. Oly ritkán adódik alkalom, hogy szót ejtsünk e közösség dicséretes ■ buzgalmáról. De valami közbejött. Találkoztunk a város közművelődésében szerepet játszó emberrel. aki nekünk szegezte a kérdést, voltunk-e a Kodályhangversenyen? Választ sem várva elmondta, miiven jól sikerült, s mennyire nehezményezi. hogy éppen a városi-egyetemi kórus nem lépett fel. Azonnal letettünk előbbi tervünkről, nehogy olajat öntsünk a tűzre. Mi ennyit tehetünk a békességért. Az élet rejtelmes küzdőterein valamennyire jártas emberekként nem lepődtünk meg az együttesek ellentétein, de mindenesetre sajnáljuk. Mivel tudjuk, hogy valamennyien a városért is teszik, amit tesznek, nem ártana az önmérséklet, az együttműködés — a városért. KEFLEX. Az emeleti ablakból látom, egyik külső munkatársunk álldogál a megállóban. Mostanában ugyan ritkábban ír, mégis magunkhoz tartozónak érzem. Leugrom hozzá jó napot kívánni, megkérdezni, hogy van? Néhány szót váltunk, amikor élesen rám néz: — Miért jöttél, mert biztosan sántikálsz valamiben?! — Semmi, válaszolom meglepődve, láttalak, gondoltam, megnézlek. Semmit nem akarok. Néhány percig még beszélgetünk, majd jött a jármű, felszállt, de még visszanézett. Mintha még akkor sem lett volna biztos benne, hogy valóban csak úgy állítottam oda. Egy kicsit elszomorított az eset. Ennyire gyakorlatiasakká váltunk volná, csak akkor megyünk valakihez, amikor célunk van. kérésünk, kívánságunk? Csak úgy. jó napot kívánni, megnézni a másikat, él-e, hal-e: az ilyesmiről teljesen leszoktunk volna? Nagyon remélem, hogy nem. KENYÉR ÉS TEJ. Jámbor megadással állok a sorban, Mezőgazdasági munkássá fejlődlek Fiatalok őrzik a hagyományt Rendszeresen olvasom a Hazafias Népfront Honismeret című folyóiratát. Nagy öröm, ha bármilyen rövid híradásra akadok is benne, ami szűkebb hazánkkal, a Galga mentével kapcsolatos. A folyóirat múlt évi utolsó számában közölt honismereti bibliográfiában fedeztem fel, hogy az Esztergomi Tanítóképző Főiskola Zsámbéki Kihelyezett Tagozatán írott honismereti témájú szakdolgozatok között két olyan is akadt, amely vidékünk gazdag hagyományanyagát segít feltárni, megismerni és rendszerezni. Évszázadokon át Bankó Irén: Hévízgyörki népi játékok, Szászi Margit: Lakodalom Kartalon 1920— 1940 között címmel írták meg szakdolgozataikat. Sajnos, egyikhez sem tudtam hozzájutni, viszont mint egy regényt, olyan izgalommal és érdeklődéssel olvastam végig Fercsik Erzsébet: Hévízgyörk mai család- és ragadványnevei című nyelvtudományi dolgozatát, melyet a Magyar Személynévd Adattárak sorozatban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvészeti Tanszéke jelentetett meg. A családnevek összegyűjtéséhez a községi tanács 1979. évi adószámlalapszám-jegyzék szolgált alapul, de lehetősége volt a szerzőnek arra is, hogy áttekintse az 1699-es, 1720-as, 1721-es. 1728-as, 1731-es, 1732- es, 1741-es, 1760-as űrbéli tabella, az 1719—75. évi evangélikus és az 1789—1829. évi református anyakönyvek névanyagát. A gyűjtést sok adatközlő segítette, akik közül a legfiatalabb 19, a legidősebb 84 éves volt, s valamennyien születésüktől fogva a faluban élnek. A kiadvány 325 ragadványnevet rendszerez, elemez és magyaráz. Teljesebb ismeret A három fiatal szerzőnek közös, elvitathatatlan érdeme, hogy az őket útra bocsátó szülőfalu múltjának egy-egy darabját kutatták, s új ismeretek feltárásával, vagy a már ismert anyag rendszerezésével gazdagították a honismereti irodalmat, segítették vidékük népi kultúrájának teljesebb megismerését. Közismert, hogy a felszabadulástól napjainkig eltelt évtizedek alatt a népi kultúra egyenjogúvá lett a kulturális életben, sőt esetenként a művelődéspolitika előnyben részesítette. Ápolásának intézményei a zenei anyanyelv iskolai oktatásától a korszerű múzeumi kiállításokig széles körben megerősödtek. Igaz, voltak, akik minden segítség és jószándék ellenére kezdték eltemetni a népdalt, számolgatom, mennyi lehet a kosárba rakott áru ára, kell-e ötszázast váltanom. Egyetegyet csosszanunk, mind közelebb kerülök a pénztárhoz. Haladós a tempó, társaim kosarai sincsenek úgy degeszre tömve, mint az elbúcsúzott év utolsó heteiben, amikor gyengébb karú nők alia bírták megemelni. Csosszanunk, csosszanunk, hátulról azonban egyre erősebb zajokat hallok. Rosszat sejtek, nem lesz teljesen békés az elvonulás. És már hallom is: nincs tej, miért nincs tej, még tej sincs. Asszonyi hangok, élesek, haragosak. Ahogy lenni szokott, pillanatok alatt mindenki azt keresi, ami nincs. Előkerül a vezető, magyarázza, annyit rendelt, amenynyit szokott, mindig elegendő volt, bőven is, de ma kifogyott, próbált más boltokból hozatni, nem sikerült. A pénztárosnő még hozzáteszi, nekünk, akik hangtalanul várunk sorunkra: képzeljük el, az ünnepek után szinte mást se visznek, csak tejet és kenyeret, tejet és kenyeret. Nem is rossz, gondolom magamban, kell a böjt. Ha már az azt előíró szabályokat sutba vágtuk, legalább az üres buksza kényszerítsen arra, hogy szegény túlterhelt gyomrunkat néha kíméljük. Kör Pál és kétségbe vonták a néphagyomány közművelődési hatását. Közben a legutóbbi két évtizedben jelentős átalakulás zajlott le a magyar parasztság életében, s a klasszikus értelemben vett parasztság mezőgazdasági munkássá fejlődött. Megtartó erő • Részekre hullottak a sok évszázadon át összeforrott paraszti közösségek, a szájhagyomány kopása és a tárgyi világ pusztulása előrehaladt. A népi kultúra természetes közege eltűnt. És csodák csodájára ekkor lobbant fel ismét nagy lánggal a figyelem, amely napjainkban is tart. Az eredmények ismeretében is jogos a kérdés: mit tartogat a jövő? A válaszút kétfajta jövőt kínál: a népi műveltség vagy élettelenül múzeumba vonul, vagy eleven alakot öltve egész nemzeti kultúránk része lesz. Ez az utóbbi lehetőség az ígéretesebb, meg a szükségesebb, mert a hagyományokat, elsősorban a saját jó hagyományok termékenyítő és megtartó erejét egyetlen társadalom sem nélkülözheti. A népi kultúrának a hagyomány és a közösségi jelleg fő jellemzője, lemondani róla már ezért sem lehet. Szükség van az. új, tevékeny, közművelődési formákra. Olyanokra, amelyek erősítik összetartozásunk élményét, tudatosítják a közösség tagjainak egymásrautaltságát. Téved, aki nem veszi tudomásul, hogy a néphagyomány paraszti kultúraként lehanyat-Január 9-én. Gödöllő, művelődési központ: Stúdiőmozi, Bunuel: A szabadság fantomja. Francia film, készült 1974-ben, 20 órakor. A Kamarakiállítások ’83/1 sorozat keretében Tóth Menyhért kiállítása Magángyűjtők anyagából címmel. Megtekinthető 15—20 óráig. Január 10-én. Jeney István Megtalált album című fotókiállítása. Megnyitja Szilágyi Gábor, a Fotóművész Szövetség történeti munkabizottság vezetője, 18 órakor. A serdülőkor nemi identitás problémái, első előadás, a pelott, de fel kell ismerni azt is, hogy nem szűnt meg, mint közösségi műveltség és szocialista nemzeti kultúránkba ötvöződve így van jelen, így válik tömegkultúránk alkotó részévé. Bankó Irén, Szászi Margit és Fercsik Erzsébet ennek a múlt értékeit a mába építő folyamatnak a segítését vállalta, amikor dolgozatának megírásához fogott, mert ezek az írások éppen egy régi világnak az elsüllyedése idején figyelmeztetnek a még megmenthető értékek összegyűjtésére, ápolásának és megőrzésének társadalmi igényére. A szerzők érdeme Biztos, többen is tettek ai három fiatal szerzőhöz hasonlót. Jó lenne, ha akadna járásunkban olyan közgyűjtemény, ahol a szűkebb hazánkra vonatkozó irodalom egy polcon sorakozna. Megérdemelnék a szerzők, s az itt élők. F. M. Vasárnap: Timur és csapata. Csak 4 órakor! Volt egyszer egy vadnyugat. Kétrészes színes amerikaiolasz kalandfilm. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. 6 órakor. Hétfő: Nürnberg, 1946. Magyar dokumentumfilm. Csak 4 órakor! A kis darázs. Színes francia film. 6 és 8 órakor. dagógusjelöltek klubjában/ 17 órakor. John Lennon-emlékműsor a szakmunkásképző kollégium klubjában, 19 órakor. A Nyugat költői, Böhm Edit műsora, a Karikás frigyes Általános Iskola tanulói részére^ 12 órakor. Jeney István Megtalált al-' bum című fotókiállítása, meg-/ te’ ’nthető 10—20 óráig. A Kamarakiállitások ’83/í sorozat keretében Tóth Menyhé:t kiállítása Magángyűjtők anyagából címmel, 15—20 óráig. ISSN 013S—1957 (Gödöllői Hírlap» A Pécel Vegyesipari Szövetkezetben 1932-ben vezették be a feszültségstabilizátorok gyártását. A több ezres sorozatban készülő szerkezetek mindegyikét műszeres bemérésnek vetik alá. Képünkön: Holló László József műszerész meózza az elkészült feszültségkicgycnlítőt. Hancsovszki János felvétel« , A nap programja
