Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN im. januär 8., szombat Kimondatlanul is érezhettük, hogy Szentendrén az iskolák és a művelődési intézmény kapcsolata még ugyancsak az első lépéseket teszi. Pedig a fiatalok sok mindent szeretnének. Nem találnak például a környéken olyan helyet, ahol bármikor összejöhetnének és jól éreznék magukat. A művelődési házban megszűnt a képzőművészeti szakkör, a sci-fi klub, nincsenek beathangversenyek, nem tud otthont adni a sportolóknak. Az ifjúsági klubról mindenki csupán annyit tudott, hogy valahol működik, de hogyan és hol, erre nem érkezett meg a felelet. Tóth Béla, a művelődési ház igazgatója partnerként szólott a gimnazistákhoz, amikor a ház szűkös lehetőségeit ecsetelte. Amíg statikailag meg nem erősítik a színháztermet, vajmi kevés a remény, hogy ott ifjúságnak szóló nagy műsorokat rendezhetnének. Kevés a klubhelyiség, azok között is alig akad használható, ugyanakkor két-három fős klubokat gazdaságtalan működtetni. A tömör és őszinte szavak hallatán mintha korai lett volna az ifjúság faggatása Szentendrén. Nem véletlen, hogy a jorum után szétszéledők kisebb-nagyobb csoportjai hevesen vitatkoztak. A kérdező nemzedék ily módon csupán egymásnak tette fel a válaszra nem váró kérdéseket. EKDÖSI KATALIN Egymásért A kérdező nemzedéket, az újra, a másra oly érzékeny ifjúságot hívták a szentendrei művelődési központba találkozóra. Azzal a nem titkolt céllal ültek le a nagyteremben a gimnázium tanulói, tanáraik, valamint a ház népművelői, hogy megbeszéljék, mit tudnak tenni egymásért. A fórum nem előzmények nélküli. A közös óhajra, mely szerint legyen a város valójában az itt lakóké, nem is olyan régen már összejöttek a szentendreiek. (November 2-i lapunkban számoltunk be a megbeszélésről.) Jogosan hangzott el akkor a kérdés: az ifjúság miért nem hallatta hangját? Nos, a ház vezetői úgy gondolták, célszerűbb velük külön fórumon elbeszélgetni. A beszélgetés mégis nehezen indult. A tanulókat bizonyára feszélyezte tanáraik jelenléte. A diáklélektan jellegzetes példájának lehettünk tanúi, amikor az unszolásra megszólalók korántsem korosztályi, korántsem saját gondjaikat vitték a fórumra. A gimnazista őszinte szava kimondatlan maradt, mert magán érezte a pedagógus figyelő tekintetét, pedig tudta, hogy e párbeszéd érette született. így aztán a ház népművelői nem tehettek egyebet: igyekeztek értékelni és a kívánságok szerint csoportosítani az előre kiadott kérdőívek feleleteit. Az írásos igényfelmérés sem nélkülözte az irányítottságot. A kezdeményezés arra bizonyíték, hogy a művelődési központ megpróbál közelíteni az iskolához. Ezt bizonyítja, hogy a könyvtárban nem is olyan régen megnyílt fonotéka is e korosztálynak szól. A csaknem négyezer lemez nagy része könnyűzene, népzene, irodalmi összeállítás és nyelvlecke. A legtöbben éppen itt hallottak először e lehetőségről. A fiatalok leginkább a kötelező olvasmányokhoz való hozzájutásról faggatták a könyvtár illetékeseit. A válasz nem volt a legbiztatóbb: némely könyvből kevés a példány. S ezt követte a didaktikus kioktatás: a rendszeresség a tanulás alapja, ne hagyják utolsó pillanatra az olvasást. E biztatás nem éppen a legnagyobb lelkesedést váltotta ki. o?' Után, közben, előtt Csupán nosztalgia a Már magam sem tudom, hogy tényleg láttam-e két évtizede Az ok nélkül lázadó című filmet vagy csak sokszor olvastam róla, esetleg hasonló jelenetek gyötörtek a mozivászon előtt. James Dean arcára azonban határozottan emlékszem. Éreztem, hogy nem tudja lehunyni a szemét, miközben nagy sebességgel száguld a szakadék felé, és az utolsó pillanatban kiugrik az autóból, aztán fapofával nézi, amint az ócska batár darabokra törik a szemközti sziklának ütközve. Ugyancsak James Dean volt, aki csupán sportból félmeztelenül vívott rugóskéspárbajt egy kormos téglafal előtt. A film tétje: „aki elugrik a kés elől, az már döglött”. Ilyen próbák árán fogadta be az akol a jövevényt. Ezzel az amerikai alkotással mutatta meg arcát a beatnemzedék, miközben zenében keverték a rockot és a dixielandet. A liverpooli gombafejűek akkor még öten voltak, másodosztályú klubokban próbálták eladni magukat. A beatfilm után még két évvel is legalább százötven zenekar versengett Liverpoolban. Miért éppen a gombafejűek lettek az apostolok? Mert köztük volt John Lennon, aki képes volt megteremteni az európai beatszupersztár figuráját, aki pótolni tudta az egyik bravúrja közben szörnyethalt James Dean hiányát. De hát valóban ekkora szerepe lett volna a személyiségnek? A beat világhódításához azért biztosan kellett az is. hogy ez a háborúban született nemzedék a szellemi eszmélés közben olvassa a koreai hadijelentéseket: hogy a gazdasági prosperitás csúcsára emelje a fogyasztói társadalmat: hogy a sikerében fürdő polgárság képmutatóvá váljon. Ezért visszhaneozta a fiatalok százezres tömege George Harrison üvöltését: „Mi sohasem leszünk konformisták’’! így nézve bizonnyal az sem véletlen. hogy — akkori nevén — az Ezüst Beatles csillaga éppen Hamburgban ragyoghatott fel. Az asztrológiai hasonlatnál maradva: egészen biztos, hogy a beat üstököséből a magnál fontosabb a Mi van a jegyzetben ,.. Félmosolyok, hangfoszlányok Csigahajtás metszetben, ékszíjprofil Félmosolyok. Félmondatok... és én nem szoktam dohányozni, de tegnap ötöt is elszívtam, olyan ideges voltam ... Doboló ujjak, gyors taktust verő lábak. Hangfoszlányok. ... jaj, csak azt ne kérdezze, mindent, csak azt ne... Kialvatlan arcok, fáradt tekintetek. Ja, kérem, ez egy vizsganap, ráadásul annak is a reggele. Estig még minden megtörténhet, az indexbe bármi kerülhet. Ma még le lehet blokkolni, lehet brillírozni, ez a nap még lehet csodálatos, és lehet rossz emlékként tovább élő. Mert ugye, egy uvé nem a világ, de mégiscsak jobb levizsgázni, most, ma... Ezt is tudni kell Gödöllő, Agrártudományi Egyetem, 322-es terem. Öltöny, fehér ing, nyakkendő. Nyolc vizsgázó és á Vé-' csóva. Mert nem lett volna ekkora fény Harry Redley háborúellenességet és meghasonlást tükröző fotói, John Agley neoszürrealista festményei vagy a kábítószer-mérgezésben elpusztult Charlie Parker dzsesszzenész akkordjainak kemény disszonanciája nélkül. A beatideológiát — ha egyáltalán van ilyen? — mégis egy költő. Allen Ginsberg fogalmazta meg az Üvöltés című versében, s ehhez kapcsolódott a ma már klasszikusnak tekinthető —micsoda ellentmondás... — Jack Kerouac On the Road-ja, Az Ütőn című regénye, majd a vers, a zene és a dráma összefonódásaként Frank O’Hara passiója James Deanért. Persze, megkérdőjelezhetjük a beatideológia létezését. Ezt Sükösd Mihály így fogalmazta meg: Bőrkabátos-jeans-nadrágos külön világuk amelynek egén Jézus és Buddha, James Dean, Marilyn Monroe, Elvis Presley, Charlie Parker, Blake és Majakovszkij, Nietzsche, Kierkegaard és Marx egyenrangú állócsillagok; annyival különb a megtagadott világnál, hogy kevésbé érzik rosszul benne magukat. Ez a beat országútja? Vezethet ez valahová? Válasz: ye, ye, ye... Ez már a múlt, a ma negyven körül járó nemzedéknek a múltja. Érthetőbb választ kellene adni, akár üvöltve is. John Lennon most volna negyvenkét éves, ha élne, de a keményrockos „vadak” megpróbálták legyőzni. Siratjuk-e a beatnemzedéket? Csak annyiban, hogy nem tudták George Harrison fogadalmát megvalósítani, már hagy nem lesznek konformisták. A Beatles együttes, a gombafejűek első győzelmének két évtizedes fordulójáról emlékezett meg a múlt hetekben a világ. Időbeli késés nélkül — s ez már valami — mi magyarok is, koncerteztünk. S közben akiknek dolguk volt, azok harsogtak a nosztalgiáról. Anakronizmus, önmagát túlélt, múltat idéző stílus a beat? Nem! Mert a beat egy magatartás csíráját hordozta méhében: az örök lázadásét. A beat mégis halott. Halott, mert lázadni csak valami ellen tudott és nem valamiért. Lázadásával meg akart törni valami létezőt, de nem tudott kínálni semmit. Nem az üvöltéssel van baj, hiszen minden kor ifjúságának joga az üvöltés, csakhogy nem csupán a változtatásért, hanem a jobbításért. Ezt kifejezheti egy rockkoncert is. sőt a fiatalok legtisztább megnyilvánulása lehet, ha sikerül elkerülnie a nihilizmust, a semmiben sem hivést, a semmit sem akarást, a köldöknézést. Túl kell lépni a beatnemzedék már születésekor önkritikus filmcímén, Az ok nélkül lázadó-n. S akkor — jöhet az üvöltés.. .1 KRISZT GYÖRGY zérkar, köztük dr. Szendrö Péter docens, Kovács István óraadó tanár. Az asztalokon: papír, toll, ceruza, radír... A tantárgy neve: gépelemek. A tételeit már mindenki tudja. Amíg a fiúk felkészülnek, Szendrő Pétertől megtudom (ő egyben az oktatási dékánhelyettes is), hogy a legnehezebb vizsgák egyikének vagyok szemtanúja. — Alaptantárgy — magyarázza Szendrő Péter —, minden mezőgazdasági gépészmérnöknek tudnia kell. Három féléven át tanulják, most éppen a harmadik évfolyamosokat vizsgáztatom. S miből derül ki, hogy ez az egyik legrázósabb tárgy? Például a statisztikából. Az egyetem 500 nappali tagozatos diákja egy .vizsgaidőszakr ban összesen 2 és fél, 3 szer vizsgát-. ■> tesz, egy félévben általában 500 utóvizsgával számolnak. A legtöbben a gépelemek című tárgyból buknak meg, ezt a matematika és a gépjavítás követi, de gyakori a növénytermesztés gépei című tantárgyból is az utóvizsga. — Akik most következnek, a jobbak közé tartoznak. Nem hiszem, hogy nagyobb baj lenne — mondja Szendrő Péter. A tizenegyedik oldal Ismét a teremben. Rajzokkal, számokkal, képletekkel telnek a papírok. Csigahajtás metszetben, ékszíjprofil ... Kovács István jegyzetet ad a kezembe: — Ebből vizsgáznak — súgja. Belelapozok, több mint háromszáz oldal. Találomra kinyitom a tizenegyediken. Megtudom, hogy i egyenlő en kettő per en egy, mely en kettő per en e és en e per en egy szorzatával egyezik meg, az pedig annyi, mint: dé három per dé négy szorozva dé egy per dé kettővel... Nincsenek a fiúk könnyű helyzetben ... Itt mellébeszélni nem lehet, ráadásul én még az egyszerűbb képletet olvastam el, ennél csak bonyolultabb összefüggések vannak. Csoda-e, hogy a gépelemek tantárgy a leendő mezőgazdasági gépészmérnökök mumusa? Voltak már szebb perceink ..« Barcza Zsolt felvételei Elmélkedésemnek egy kérdés vet véget: — Készen vannak? — szól Szendrő Péter. — Igen? Akkor kezdhetjük ... Helycsere. A vallatószékbe elsőként Szörényi Gusztáv ül... Lassan felengednek Kint, a folyosón várjuk meg őt. Nyílik az ajtó, mosolyogva jön. — Sikerült — feleli kimondatlan kérdésünkre. — Méghozzá jól. Hogy este mit csinálok? Egy biztos, tanulni nem fogok. Az éjjel alig aludtam, enni sem tudtam reggel, de azt hiszem, estig egy falat nem megy le a torkomon. Nagyon ideges voltaim, és vagyok. Aztán jönnek a többiek is. Látni rajtuk, nem tudják még felfogni, túl vannak rajta. Lassan engednek fel, de hát ez a vizsgák lélektana. Emlékük csak hosszú idő után, legtöbbször csak évek múlva szépül meg. KOFFÄN ÉVA Rock and roll-aréna Legalább ötvenezer érdeklődő-rajongó gyűlt össze ez év első félórájában, hogy szemtanúja lehessen egy eddig példa nélkül álló szilveszteri shownak. Budapesten, a Corvin Áruház parkolójában ácsolt hatalmas színpadon mutatta be új nagylemezét a két új taggal, Zsoldos Dedyve 1 és Flipper öcsivel felfrissített Hungária együttes. Az ingyen rendezvényen a rendhagyó időpontban vállalt fellépés mellett a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot, az ötlet adóját, a Kertészeti Egyetem klubját, annak zenei rendezőjét, Turbók Jánost, a Velencei-tavi Költségvetési Üzemet és természetesen a rendőrséget dicséri, amely végig támogatta a vigalmat, vállalva azt a többletmunkát, amit a gyűrűző tömeg között átevlckélő járművek irányítása jelentett. Az előkészületek már az óév utolsó három napjában megkezdődtek, akkor érkeztek meg a velenceié!', hogy összerakják a hőlégbefúvókkal fűtött színpadot, a Corvin teljes homlokzatát elborító színes világítást, a lemezborító hatalmasra kinagyított rajzait, s a 12 méter magas rock and roll-gitáros alakot. Fél egykor felfokozott várakozás közepette léptek színpadra a zenészek, a tőlük már megszokott színpompás kosztümökben, 12 amatőr táncos kíséretében. Attól kezdve 80 percen át ömlöttek a forró tempójú slágerek, s az újabb dalok, mozgásba hozva az egész Emke környékét, tánccal köszöntve az új esztendőt. M. Gy.
