Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

(Kent 2 «83. ,ANUAR *•> SZOMBAT A szovjet vezető szervek állásfoglalása A feszültségek csökkenthetők Folytatódnak a fegyveres összetűiések Súlyos a helyzet Trípclibm Gustáv Husák kitüntetése Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkárának, Csehszlovákia köz­­társasági elnökének 70. szü­letésnapja alkalmából a cseh­szlovák szövetségi gyűlés (par­lament) Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának javaslatára a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság Hőse címet, ennek aranyjelvényét, valamint a Klement Gottwald Érdemrend — a Szocialista Haza Építé­séért kitüntetést adományoz­ta. E legmagasabb csehszlovák állami kitüntetéseket tegnap a prágai várban Alois Indra, a CSKP KB elnökségének tagja, a szövetségi gyűlés elnöke ad­ta át Gustáv Husáknak. Viszonylag pozitívan fogad­ták az NSZK-ban, de más nyu­gati országokban is a Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének prágai nyilat­kozatát és az abban foglalt bé­kekezdeményezést. A nyugatnémet kormány je­lezte. hogy végleges álláspont­ját a NATO-szövetségesekkel való konzultációk után alakít­ja ki. Jürgen Möllemann kül­ügyi államminiszter szerint a prágai nyilatkozat „megfelelő tárgyalási alap" lehet a lesze­relési kérdésekben a Kelet és Nyugat között. Hans-Jochen Vogel, a szociáldemokrata párt kancellárjelöltje, felszólította a nyugati kormányokat, hogy „komolyan mérlegeljék” a Var­sói Szerződésnek azt a javas­latát, hogy a jövőben mindkét fél mondjon le az erőszak al­kalmazásáról és ezt szerződés­ben is rögzítsék. Jó dolognak és előrelépésnek tartanám az erőszakról való lemondást — mondta Vogel. A Német Kommunista Párt vezetőségének elnöksége teg­nap kiadott nyilatkozatában teljes mértékű helyesléséről és támogatásáról biztosította a Varsói Szerződés Szervezete Politikai Tanácskozó Testületé­nek prágai ülésén elfogadott új, fontos béke javaslatokat. A tegnapi nyugatnémet la­pok értékelése nagyon széles skálán — a helyesléstől a tel­jes elutasításig — mozog. A sajtó nagy része azonban úgy értékeli, hogy a prágai nyilat­kozat kedvező folyamatok el­indítója lehet a nemzetközi életben. A Béke-világtanács felhívás­ba foglalt állásfoglalása sze­rint a szocialista országok azon javaslata, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való köl­csönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról, olyan nemzetközi légkör kiala­kulásának lehetőségét teremti meg. amelyben konkrét lépé­seket lehetne tenni a leszere­léshez. A BVT felhívása — amelyet Romes Csandra, a BVT főtitkára ismertetett Hel­sinkiben tartott sajtóértekez­letén — felszólítja az Egyesült Államok és a NATO más tag­államainak kormányait, pozi-Rőmában a rendőrség szét­verte a fémmunkások tünteté­sét. Tegnap délelőtt több száz fémmunkás vonult a minisz­terelnöki palota előtti térre, azzal a szándékkal, hogy a kor­mány gazdaságpolitikája ellen tiltakozzon, a rendőrök köz­beléptek. Három munkás meg­sebesült. Az FÉM, az Olasz Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszer­vezete által szervezett tegnapi tüntetés és általános elégedet­lenség jegyében jött létre. Ezzel egy időben, Olaszor­szág több városából is felvo­nulásokról és különböző mun­kásmegmozdulásokról érkez­tek jelentések. Nápolyban pél-Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége, valamint a Szov­jetunió Minisztertanácsa teg­nap együttes ülésen értékelte és helyeslőleg jóváhagyta a Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára által vezetett szov­jet küldöttségnek a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé január 4—5-i prágai tanácskozásán kifejtett tevékenységét. A szovjet vezető testületek tanácskozásáról kiadott közle­mény hangsúlyozza, hogy a PTT prágai tanácskozása tivan válaszoljanak a szocia­lista országok javaslataira. Részletes, címoldalas beszá­molót közölt a Washington Post tegnapi száma a prágai nyilatkozatról, amely „látható­lag felújítja mindazon fegyver­zetkorlátozási ajánlatokat, amelyeket a szovjetek az évek folyamán tettek, s megerősíti Moszkva stratégiai doktríná­ját, mely szerint egy nukleáris háborúnak nem lehet győzte­se”. „Varsói Szerződés prágai ja­vaslatai újabb nyitást jelente­nek, és lehetőséget arra, hogy a belga kormány, megragadva ezt az alkalmat, fellépjen szö­vetségeseinél: fogalmazzanak meg végre építő és tényleges fegyverzetcsökkentést lehetővé tevő ellenjavaslatokat. 1983- ban sürgető formában merül fel az eurorakéták kérdése. Vé­leményünk szerint ezt a fegy­verfajtát teljesen ki kellene iktatni, vagy szintjét a lehető legalacsonyabban rögzíteni a jelenlegi tárgyalásokon” — jelentette ki Louis Van Geyt, a Belga-Kommunista Párt el­nöke. A BKP KB hamarosan határozatban foglal állást a szocialista országok kezdemé­nyezéseiről. A londoni The Guardian sze­rint a Prágában kiadott köz­leménynek és a politikai nyi­latkozatnak három lényeges mozzanata van. Az első, hogy tételesen ki­fejti a Szovjetunió és a Varsói Szerződés' tárgyalási pozícióját egy, a nemzetközi kapcsolatok szempontjából érzékeny idő­szakban. Ez hasznos dolog még akkor is, ha a felhívásban nyugati megfigyelők „kevés alapvetően új elemet” talál­tak. A második a nyugati béke­mozgalmaknak adott ösztön­zés és — tágabb értelemben — az Európa nyugati felén élő emberek elgondolkodtatása arról, hogy az országaik NA­­TO-tagságával együttjáró ka­tonai alapállással valóban egyetértenek-e, „arról már nem is beszélve, gyakorolnak-e va­lamiféle ellenőrzést fölötte”. A harmadik mozzanat a haj­lékonyság a fegyverzet-korlá­tozási megállapodások nemzet­közi ellenőrzésében. dául mintegy háromezer mun­kás elfoglalta a vasútállomást, s ez fennakadásokat okozott a vonatközlekedésben. Pomig­­liano d’Arco körzetében a munkások egy időre megszáll­ták a Nápolyt Barival össze­kötő autóutat. Firenzében és Leccében ugyancsak a vasút­állomást foglalták el a kor­mány ellen tiltakozó munká­sok. Milánóban általános sztráj­kot hirdetett az egységes szak­­szervezeti szövetség. Az olaszországi tüntetések és tiltakozások a hét közepe óta erősödtek fel. Láma, Car­­niti és Benvenuto, a három nagy szakszervezet főtitkára pozitívan értékelte a munká­sok megmozdulásait. nagy jelentőségű nemzetközi esemény volt. Tényleges lehetőség nyílik az események jelenlegi veszé­lyes menetének feltartóztatá­sára, helyes mederbe terelésé­re, a kölcsönös bizalom meg­szilárdítására, a fegyverzetek — különösen a nukleáris fegy­verzetek — korlátozásával és csökkentésével kapcsolatos feladatok egymást követő megoldására. Most az Egyesült Államok­tól a NATO-beli szövetsége­seitől függ, megvalósul-e a le­hetőség, hogy elejét vegyük Az osztrák hírközlő szervek első helyen és bő terjedelem­ben tudósítanak a prágai ülé­sen elfogadott felhívásról. A bécsi rádió tegnap reggeli hír­összefoglalójában meglepő részletességgel ismertette a szo­cialista országok újabb átfogó leszerelési indítványának egyes pontjait, melyek tartalmát a kommentátor figyelemre mél­tónak és „megszívlelendőnek” nevezte. Az Osztrák Szocialista Párt központi lapjának hírmagya­rázója Washington meglepetés­szerűnek nevezett hangváltását kommentálta. Az Egyesült Államok elnöke a genfi tárgyalások hátrálta­tásával fenyegetőzik, ha a kongresszus továbbra sem en­gedélyezi az MX-rakéták had­rendbe állítását................. Reagan levelet intézett Jack Kemp New York-i képviselő­höz, s levelében a genfi tár­gyalásokon képviselt ameri­kai álláspont felülvizsgálatá­val fenyegette meg a törvény­­hozást, ha az nem tesz eleget az MX-rakéták és a közép-PIERRE GEMAJEL, a fa­langista párt agg vezére így kommentálta az izraeli és a li­banoni küldöttség első, khaldei találkozóját: „Libanon nyolc év óta először tárgyal szaba­don, minden külső nyomás nél­kül”. Kijelentése okkal lett köznevetség tárgya Bejrutban, hiszen izraeli hadsereg által megszállt területen, izraeli tan­kok és ágyúk fenyegető jelen­létében ült tárgyalóasztalhoz a libanoni küldöttség. Az is köz­tudott, hogy a köztársasági el­nökké választott ifjabb Gema­­jel — Amin — hatalma az el­nöki palotára, a palesztin ge­rilláktól, baloldali és muzul­mán milicistáktól „megtisztí­tott” Nyugat-Bejrútra korláto­zódik. Sáron izraeli hadügymi­niszter jelezte, hogy a libano­ni államfő nem is álmodhat hatalma kiterjesztéséről mind­addig, amíg nem fogadja el az izraeli csapatkivonás békeszer­ződéssel felérő politikai és biz­tonsági feltételeit. Az összefüggés nyilvánvaló: amíg az elmúlt év júniusában betört izraeli csapatok Libanon területén maradnak, addig a Bekaa-völgyben és az Eszak- Libanonban tartózkodó szíriai és palesztin fegyveres erők ki­vonását sem lehet napirendre tűzni. Izraelnek nem sürgős a dolog. Mert minél népszerűt­lenebb odahaza a libanoni je­lenlét, annál inkább elenged­hetetlen a súlyos emberi áldo­zatokat, anyagi veszteségeket követelő invázió igazolása, a háború árának behajtása. De milyen árat fizethet Li­banon az izraeli megszálló csa­patok kivonásáért? Ez a ma­­ronita keresztény Amin Gema­­jel legkínzóbb dilemmája. Ha ugyanis túlságosan messzire megy az Izraelnek tett enged­mények útján, akkor nemcsak az elnökké választását támoga­tó mohamedán vallási közösség bizalmát és egyben a nemzeti az európai nukleáris rakéta­fegyverek száma növelésének, s hogy csökken-e, vagy ellen­kezőleg, jelentősen növek­szik-e a földrészünk és a vi­lág népeit fenyegető veszély — hangoztatja a közlemény. Megállapítást nyert, hogy a helyzet igen feszült, és ezt az imperialista körök, mindenek­előtt az Egyesült Államok ar­ra irányuló, szűnni nem aka­ró törekvése idézi elő, hogy megbontsák a világban kiala­kult stratégiai egyensúlyt, ka­tonai erőfölényt szerezzenek a maguk számára. A Szovjetunió és a vele szö­vetséges szocialista államok az imperializmusnak ezzel a militarista irányvonalával a következetesen konstruktív békepolitikát, a nemzetközi biztonságra és enyhülésre irá­nyuló vonalát állítják szembe. Különösen jelentős a szocia­lista országok javaslata, hogy a két katonai-politikai tömb, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és békés kapcsolatok fenntartá­sáról — húzza alá a közle­mény. A szovjet vezető testületek állásfoglalása végezetül hang­súlyozza, hogy az SZKP és a szovjet állam nemzetközi po­litikájában a testvérországok­hoz fűződő ' barátság és együttműködés mindig ki­emelt helyet foglalt el, és ez így lesz a jövőben is. hatótávolságú Pershing raké­ták finanszínozására vonatko­zó követeléseinek. Az eddiginél határozottab­ban érzékelteti Reagan leve­le azt a korábban célzások formájában mar'' elhangzott kormány-állásfóglalást, amely szerint az MX-rakéták egy­általán nem képeznék eszme­cserék tárgyát Genfben, azok­ról az amerikai kormány semmilyen SALT-megállapo­­dásban nem óhajt lemondani. egység reményét játszhatja el, hanem azzal a veszéllyel is szembe kell néznie, hogy — Egyiptomhoz hasonlóan — a kapituláns Libanont is kire­kesztik az arab országok kö­zösségéből, megfosztják az új­jáépítés, a fennmaradás sem­mivel sem helyettesíthető er­kölcsi-anyagi bázisától. A FELVÁLTVA ADAGOLT arab figyelmeztetések és váll­­veregetések meglehetősen le­szűkítették a manőverezés te­rét. A minden tekintetben ki­szolgáltatott Libanon vezetői most paradox módon attól az Egyesült Államoktól v.árják az elviselhetetlen izraeli nyomás ellensúlyozását, amely kezdet­től fogva támogatta, szükség­­szerűnek tartotta Izrael liba­noni agresszióját. Nyílt titok, hogy az izraeli—libanoni tár­gyalásokon „teljes jogú part­nerként” részt vevő Washing­ton elsősorban a saját regio­nális érdekeit tartja szem előtt: a libanoni rendezés a közel-Az ismételt tűzszüneti fel­hívások ellenére tegnap is folytatódtak a tüzérségi és ké­zifegyverekkel vívott harcok az észak-libanoni Tripoliban, ahol a nap folyamán 16 em­ber5 életet követelt a város el­lenőrzésére törő fegyveres cso­portok konfliktusa. Az utób­bi egy hét alatt több mint 180 volt a halálos áldozatok szá­ma. Libanon második legna­gyobb városában szünetel az áramszolgáltatás és a vízellá­tás. A kórházak képtelenek a sok sebesült ellátására. Rasid Karami volt minisz­terelnök, a szemben álló val­lási-politikai csoportok veze­tőiből alakult koordinációs bi­zottság elnöke egy magas szin­tű szíriai katonai küldöttség segítségével próbálja helyreál­lítani a nyugalmat az arab bé­kefenntartó erők ellenőrzése alatt álló Tripoliban. Karl Carstens nyugatnémet államfő tegnap feloszlatta a Bundestagot és március 6-ra írta ki a választásokat. Az el­nöki rendeietet a reggeli hi­vatalos közlöny tartalmazta: a rendelet ezzel érvénybe lé­pett. Karl Carstens tegnap este televíziós és rádióbeszédben indokolta meg azt a döntését, hogy miért oszlatta fel az or­szág parlamentjét és írta ki 1983. március 6-ra az idő előt­ti, új, országos választást. A kereszténydemokrata Cars­tens okfejtésében lényegében elfogadta és átvette a keresz­tényliberális kormány párt­jainak érveit. Eszerint a CDU —CSU és az FDP tavaly októ­berben mind időben, mind tartalmában, korlátozott fel­adatra, nevezetesen az 1983-as költségvetés kidolgozására és elfogadtatására vállalkozott. Ennek teljesítése után a k@?-j mánypártok vezetői közölték Carstensszel, hogy új válasz­tás nélkül semmilyen kor­mányt sem hajlandók támo­gatni a Bundestagban. Cars­tens így bizonyítottnak látta, hogy a keresztényliberális keleti hegemónia, az amerikai katonai jelenlét biztosításának a soron következő láncszeme. Mint a palesztin kérdés „megoldására” előterjesztett Reagara-terv kategorikus Tel- Aviv-i elutasítása jelezte., az izraeli törekvések nem min­denben esnek egybe a konzer­vatív arab rezsimek szövetsé­gét kereső Washington céljai­val. Az izraeli invázió következ­tében felborult libanoni belpo­litikai egyensúly határozottan Begin kezére játszik. A 14 ha­ladó pártból alakult nemzeti mozgalom felbomlott, a nyu­gat-bejrúti milíciákat lefegy­verezték. A falangista politi­kusból elnökké lett Amin Ge­­majel ezzel szemben nem mert. vagy nem akart hozzányúlni a Kelet-Bejrútban és környékén uralkodó jobboldali milíciák­hoz, amelyek az izraeli meg­szállás fedezete alatt katonai úton, a Valid Dzsumblatt ve­zette haladó szocialista párt | Elie Szalem libanoni kül-I ügyminiszter tegnap tájékoz­tatta a Bejrútban akkreditált arab nagyköveteket az Izrael­lel folytatott tárgyalások me­netéről, kormánya álláspont­járól. Szalem hangsúlyozta, hogy Libanon számára elen­gedhetetlenül fontos az arab országok egyetértése és támo­gatása. A Tel Aviv-i kormány sajá­tos módon azzal magyarázza a Khaldéban, illetve Kiriat Smonában lezajlott négy ta­lálkozó kudarcát, hogy Liba­nont kizárólag az állandó arab nyomás tartja vissza az izrae­li csapatok kivonása fejében támasztott feltételek teljesíté­sétől. Bejrútban nyílt fenye­getésnek minősítették Jichak Samir külügyminiszter kije­lentését, miszerint Izraelnek megfelelő nyomással kell el­lensúlyozni az arab nyomást. koalíció számszerű többsége ellenére sincs cselekvőképes parlamenti többség a Bundes­tagban. Carstens szerint a választás megtartását indokolja az is, hogy a parlament minden pártja, tehát az ellenzéki Né­met Szociáldemokrata Párt is, az idő előtti választás megtar­tásáért szállt síkra. Nem végzik ki (s'ang (singet A kínai igazságügyminiszté­rium illetékesei külföldi láto­gatók előtt megerősítették, hogy nem végzik ki Mao Ce­­tung özvegyét, Csiang Csinget, valamint legközelebbi munka­társát, Csang Csun-csiaót, aki­ket 1981. január 23-án ítéltek halálra Pekingben. Az 1979-es kínai büntető törvénykönyv ’ értelmében a halálbürftétés végrehajtását két évre felfüg­geszthetik, s amennyiben az elítélt magatartása lehetővé te­szi, azaz. ha megbánást tanú­sít, a büntetést megmásíthat­ják. ellen indított háborúban pró­bálják meg kiterjeszteni befo­lyásukat a drúz hegyvidékre. Dzsuniében, a falangista mi­­niáUam fellegvárában válto­zatlanul a meggyilkolt mili­­ciavezár. Basir Gemajel az „el­nök”. Az új parancsnok nyíl­tan követeli a kiegyezést Iz­raellel. Egy másik szélsőjobb­oldali politikus, a cédrus őrei­nek vezetője Begin jeruzsálemi hivatalában tette le a garast a különbéke mellett. Izrael — mint a falangista milíciák fegyverszállítója és kiképzője — tudatosan épít a törvényes hatalom keresztény­jobboldali ellenzékére, azzal érvelve, hogy Libanon csak Izraeltől remélheti a fennma­radásához szükséges belső és külső támogatást. Nem lehet kizárni tehát, hogy egy Tel Avivból ösztönzött fordulat eredményeként izraeli védnök­ség alatt álló fasiszta diktatú­ra jön létre Libanonban. A Basir Gemajel, majd Amin Gemajel kompromittálására tett izraeli kísérletek félre­érthetetlenül az arab világból kiszakított, engedelmes csat­lósállam irányába mutatnak, amelyben természetesen a Dél- Libanonban felkarolt hazaáru­ló Haddad őrnagynak is fon­tos szerepet szánnak. AZ AMIN GEMAJELRE ne­hezedő jobboldali nyomás a katonai megszállásban testet öltő izraeli nyomást erősíti, és megfordítva. A polgárháborús, külső agresszióval sújtott Li­banon megosztottabb, mint va­laha. A szélsőjobboldal nyíltan elveti a nemzeti egység klaaz­­sziku3 formuláját: „nincsenek győztesek és legyőzöttek”. Az Izraeltől ajándékba kapott győzelem kamatoztatására tö­rekszik, elzárva az utat a nem­zeti megbékélés előtt és előre­vetítve egy újabb konfliktus árnyékát.. Böcz Sándor Konkrét lépéseket lehetne tenni a leszereléshez A prágai nyilatkozat visszhangja Elégedetlenség a kormány politikájával szemben Tüntetések Olaszországban Az elnök továbbra is erőlteti az MX-programot Reagan ismételt fenyegetőzése ZSÁKUTCA LIBANONBAN Carstens feloszlatta a Bundestagot ÉT Uj választásokat tartanak A libanoni—izraeli—amerikai tárgyalások második fordulója Izraelben

Next

/
Oldalképek
Tartalom