Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 4. (3.) szám

Másfajta élmények Korok és nemzedékek 'pgy ifjú ember, húszas éveiben járó, minden találkozásunkkor megkér, dezi, mit tudok róla, ki­vágják-e a fákat a Dózsa György úton? Már vagy tu­­catnyiszor föltette a kér­dést amire mindig ugyan­azt válaszolom: tudomásom szerint az egyik oldalon igen, csak így szélesíthetik az utat a megfelelő mére­tűre. Ekkor harciassá vá­lik, gesztikulálva magya­rázza, ezt nem szabad meg­engedni, a gödöllői fák nem arra valók, hogy kipusztít­sák őket. Mi mást mondhatnék er­re, mint azt. hogy a fák sorsa néha a kivágás. Álta­lánosságban eldönthetetlen, helyes-e a fák elpusztítása. Csakis a fölösleges kivágást ítélhetjük el. Megeshet azonban, hogy városrende­zési okok miatt, új utak, házak építésekor kell fej­szét emelni némely fák­ra. Mindazonáltal nagyon rokonszenves a fiatalem­ber harciassága, Gödöllőért való aggódása, városszere­­tete, lokálpatrióta büszke­sége. Vele beszélgetve minduntalan eszembe jut­nak azok. akik sokkal ré­gebben élnek Gödöllőn, fia­tal barátunknál több élmé­nyük van a városról. Ők még arra is emlékezhetnek, amikor valamely utcában meg sem voltak azok a fák, épületek; amelyeket az ifjú zsenge gyermekkora óta naponta lát. Ügy ér­zi tehát, azok nélkül nem is utca az utca. nem is Gö­döllő,Gödöllő. Fiatalemberünk föltehe­tően elképzelhetetlennek tartja a városképet a HÉV nélkül. Pedig az sem volt mindig itt. A város egyik másik szerelmese, idősebb ember magától értetődő természetességgel beszél erről: akkor még nem járt erre vonat — mondja, a kastélytól a mostani vaske­reskedésig vezetett Gödöl­lő korzója. Aki látott a HÉV nélküli településrész­ről felvételeket, könnyen elképzelheti, hogy annak a tervét is ellenezhették va­lakik. féltve a kies tájat. Zaj sem volt akkoriban. A vendéglőkben muzsikáló bandák dallamait messzire vitte a szél. Olyanok is hallhatták, akiknek nem telt a kerthelyiségben való szórakozásra. Most meg zúgnak, zaka­tolnak bőgnek, hörögnek a járművek motorjai, húsz­percenként, félóránként be­gurul a Szabadság térre a súlyos tonnákat vonszoló dízelmozdony hogy hozza, vigye a gödöllőieket meg a vendégeiket. Pest és Aszód felől, a vasútállomás melletti végállomástól sű­rűn kanyarodnak a térre a nagy ablakos buszok. A járművek zajosak, szennye­zik a levegőt. De meg le­hetnénk-e nélkülük? Sen­ki sem követeli kitiltásukat, sokkal inkább a járatok sűrítését, újabb utcák, tele­pülésrészek bekapcsolását szorgalmazzák a város la­kói. illetve képviselői, a tanácstagok. Az utóbbi esztendőkben ezerszer elhangzott: épül, terebélyesedik a város. Ha ritkábban is, de egy-egy tér. park kialakításakor, utak, járdák rendbe téte­lekor azt is hallhatjuk, Gö­döllő szépül. Tréfás kedvű aszódi em­berek gyakran mondogat­ják gödöllői ismerőseiknek, mit akartok, ti vagytok a város, még egy közlekedési lámpátok sincs. Bezzeg ne­kik, aszódiaknak már rég­óta van. Nos most már a gödöllőieknek is. Ámde itt sem ez a lényeg, hanem az, hogy akkorára duzzadt a forgalom a város központi terén, ami egyre baleset­veszélyesebbé vált. A mai totyogósoknak a piros-sárga-zöld jelzéseket adó sízerkezete.k, az alul­járó, a művelődési ház, annak környéke, a tízeme­letes épületek, a közöttük lassan-lassan kialakuló parkok ugyanolyan termé­szetesek lesznek, mint a korábban születetteknek ama régi házak, kocsmák, vendéglők, zöldterületek, sétányok. C az idő haladtával nyil­ván lesz olyasmi ami ma épült, amit ma létesí­tettek, ültettek el, az utá­nunk jövők úgy találják, hogy útban van, el kell tá­volítani onnan, hogy le­gyen helye az újnak, a másnak, a korszerűbbnek. Az akkori idősek, a mai fiatalok ez ellen berzen­kedni fognak. Reméljük, hogy berzenkedni fognak. Bölcs döntéshez nélkülöz­hetetlen a vélemények üt­köztetése. Legyen példánk a művelődési ház előtti fa; ha nem lett volna annyi és olyan hangos berzenkedő, talán már nem élne. Pe­dig milyen jó, hogy ott van. Kör Pál A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁS! ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1983. JANUÁR 5., SZERDA linzerek és mutatók Könyvtárak a községekben Négy éve, amikor a járási párt-végrehajtóbizottság átte­­tekintette a községi könyvtá­rak helyzetét, úgy találta, hogy mind a személyi, mind a tár­gyi feltételekben nagyok az el­térések. Ebből adódott az egyik feladat:, ezeknek az eltérések­nek a mérséklése, ahol lehet, megszüntetése. Eltelt négy év, amely azonban nem lehetett elegendő valamennyi hátrány felszámoláséra. Arány és méret A községi könyvtárakat irá­nyító, szervező, ellenőrző járá­si könyvtár ebben az időszak­ban, a járási hivataltól, illet­ve annak művelődési osztályá­tól kapott hathatós támoga­tással nemcsak a helyi könyv­táraknak, hanem a fenntartó tanácsoknak is megadhatta a nélkülözhetetlen szakmai, mód­szertani segítséget. Az együttműködés a könyv­tárral kapcsolatos tevékenység minden területére kiterjed: hogyan szervezzék meg a könyvtárat, milyen költségve­téssel teremthetők meg a jó el­látás feltételei, de elmondják véleményüket a járásiak ar­ról is, hogy mekkora legyen a téka, milyen a bútorzata, mi­lyen legyen a könyvállomá­nyon belüli arány, hogy a le­hető legjobban szolgálja a ta­nulás, a szórakozás, önképzés igényeit. Van a járási könyvtárnak vizsgálatnak nevezett feladata is. Ezt is igyekeznek úgy leve­zetni, hogy ne ellenszenvet és tartózkodást keltsenek a köz­ségi könyvtárosiban, sokkal in­kább segítőkészséget lásson a tevékenységét értékelő ember­ben. Ilyenkor részletesen meg­nézik egy-egy könyvtár hely­zetét, feltárva a hiányosságo­kat is, hogy a megfelelő ja­vaslatokkal segíthessék a mun­ka javítását. Huszonhat könyvtár műkö­dik járásunkban, a fenntartó tanácsok száma tizennyolc. Tí­zen főfoglalkozásban dolgoz­nak a községi könyvtárakban, tizenegy a részidős, öten úgy­nevezett megbízási díjasok.. Az utóbbi két kategóriába tarto­zók elég gyakran cserélődnek. Előfordul, hogy valamely köz­ségben évente két-három könyvtáros is váltja egymást. A járásiak azonban győzik a betanítással. Mind a fő-, mind a részfoglalkozásúak többsé­gének megvan a szakmai ké­pesítése. Más kérdés, hogy a fluktuáció egyáltalán nincs jó hatással a munkára. Mulató és buktató A könyvtárosok is gondosan nyilvántartanak bizonyos mu­tatókat, amelyekkel igyekez­nek meghatározni helyzetüket, mérni magukat másokhoz, a járás többi községében levő intézményhez, a megyei vagy az országos átlaghoz. Az ilyen mutatók bárhol az életben sok buktatót rejtenek magukban, de különösen olyan területen, mint a könyvtár, a könyv, a betű, amelynek hatásáról oly nehéz megbízható információt szerezni. Járásunkban a megyei át­lagnál kisebb a könyvtárak alapterülete, költségvetése, az egy személyre jutó olvasniva­ló száma. A működési mutató­kat tekintve sem tartozunk a megye élvonalába. Az olvasók aránya például kilenc község­ben a lakosság tíz százalékát sem éri el. De ha mondjuk ez a tíz százalék fogékonyabb, s nagyobb haszonnal forgatja a könyveket, avagy ha azért jár­nak kevesebben a könyvtá­rakba, mert terjedelmesebb otthoni gyűjteménnyel rendel­keznek? Ki tudja megállapí­tani, mi bújik meg a számok mögött?! Az anyagi lehetőségekhez viszonyítva mindenesetre jó könyvtáraink ellátottsága. Gondosan válogatott könyvál­lománnyal, napilapokkal, fo­lyóiratokkal várják az olvasni vágyókat. Az igényekhez iga­zodó nyitva tartással — pél­dául szombaton is. Nem is­meretlenek a rendezvények sem, vagy a gyermekeknek szóló foglalkozások, amelyek nyilván azt a célt is szolgál­ják, hogy minél többeket és minél korábban becsalogassa­nak a könyvek házába. A könyvtárakban mindig a könyvek játsszák a főszerepet. A tálalás, a módszer azonban időnként változik, alkalmaz­kodva a módosuló életformá­hoz, -ritmushoz. A járásban is próbálkoznak újabb formák­kal. Ilyen egyebek között az iskolai és a községi könyvtá­rak integrálása. Erre Ikladon, Mogyoródon, Nagytarcsán, Szadán, Valkón és Versegen látnak lehetőséget. Ilyen a já­rási ellátó rendszerre tett ja­vaslat. Lényege, hogy a járási könyvtár vásárolná meg a 3000 lakosúnál nagyobb köz­ségek könyvtárainak a köny­veket, amelyeket rendszeresen kiszállítanának. Szervezés, kiszolgálás Ezzel tervszerűen bővülne ezeknek a könyvtáraknak az állománya, a könyvtárosok mentesülnének az adminiszt­rációs munka alól, minden energiájukat az olvasószerve­zésre és a kiszolgálásra fordít­hatnák. Részletes fejlesztési terve is van a járási könyvtári há­lózatnak, ami 1985-ig érvé­nyes. Tisztában vannak azon­ban azzal, hogy a mostani évek nem kedveznek az efféle terveknek. Megvalósításuk kitolódik. Mutatók és tervek, fejlesztés és gyarapítás, bőví­tés: mind fontos, a legfonto­sabb azonban a könyvtáros, hi­szen elsősorban tőle függ, mi­lyen eredményes a könyvtár tevékenysége. Ezt szem előtt tartva szervez, irányít, ellen­őriz a járási könyvtár is. Í&ek a nyiflgdÉjssoSi A kerepestarcsai Szilasmen­­ti Termelőszövetkezet szociá­lis bizottsága tavaly több mint hetvenezer forint fölött ren­delkezett az egyszeri segélyek kifizetéséhez. A legjobban rá­szorulóknak ötszáz és nyolc­száz forint közötti összegeket fizettek ki. A szociális segélyekből fe­dezték a nyugdíjasok és a dolgozók üdültetési hozzájá­rulásának kiegészítését is. Fo­nyódon és Zsóriban üzemel­tettek üdülőt, míg a csehszlo­vákiai Duhonykán csereüdü­lésben vettek részt tagjaik. Béreltek üdülésre alkalmas helyeket Zalakaroson és Haj­dúszoboszlón is. Nem kevesebb, mint hétszáz embert üdül tét tgk, az erre fordított költségek meghalad­ták a négyszázezer forintot, a befizetésekből azonban mint­egy százötvenezer forint meg­térült. Gondoskodtak a nyug­díjba vonuló tagjaikról is. Az idén összesen 22 ezer forint jutalmat adtak át nekik. Túrától Pestig A busz és utasoi A mozdonyvezetőre, a busz­sofőrre nemcsak a járművet bízzák, hanem az utasokat is. Az ő munkájuk is befolyásé ja, sőt sokszor eldönti, hogy milyen kedvvel kezdik a na­pot vagy milyen benyomással térnek pihenőre a jegyet vál­tók, a bérlettulajdonosok. A masiniszták gondoskodá­sa csak közvetettebben érez­hető, hiszen a lokomotívon ül­nek, az utasok pedig a csa­tolt vagonokban foglalnak he­lyet. Ha nem késik a vonat, legfeljebb azt mondják: jól szalad a gép. A buszsofőr valamennyi utas ismerőse, ő nyitja ki az ajtót, ő adja a jegyet, ő ellen­őrzi a bérletet. Kötetlenebb pályán halad, mint a moz­donyvezető, így kormányzásán is több függ. Munkája minő­ségét mindennap értékelik az üléseken. A Túra és Budapest között közlekedő Volán-autóbuszok egyik jellegzetessége, hogy mindig tiszták. Mondhatnék, ez természetes. Nincs azonban mindenütt így. érthető hát, ha különös tetszést kelt a sofőrök e gondoskodása. A humor sem hiányzik az utakról. Egy hideg reggelen kellemes melegen gördült- a busz a Népstadion állomásra. A sofőr hátrafordult, s csendben meg­kérdezte : — Na, meleg volt-e? Ennyi volt az egész és az emberek egy kicsit máris vi­dámabb kedvvel csatlakoztak a földalattin a főváros ember­áradatához. íeüépcs a Vigadóban Sikert irattik a zsarnokiak K. P. B. G. A legjobbak közül választanak Ä gazdaság ösztöndíjasai Amikor a karácsonyt meg­előző aranyvasárnapra a Nép­művelési Intézettől meghívást kaptam a Budai Vigadóban rendezendő gyermektánc-talál­­kozóra, bátor embereknek tar­tottam a rendezőket. — Hogy lehet ilyenkor gyerekcsoportok részére találkozót szervezni — kérdeztem magamtól —, ha az együttesek össze is jönnek, ugyan honnan lesz ott közön­ség? örömmel vallom be, nagyot tévedtem. Ott voltak a gyere­kek Szekszárdról, Veszprém­ből, Miskolcról, ott a főváros különböző iskoláiból, művelő­dési intézményeiből, de ott vol­tak annak a három kis falunak — Csaroda, Üllés, Zsámbok — lánykái és legénykéi is, akiket a rendezők erre az eseményre meghívtak. Hiányzó felnőttek Évekkel ezelőtt született az ötlet: az év legjobb koreográ­fiáit bemutató együttesek ta­lálkozzanak a főváros közön­ségével, egymás,'-al és a tánc­mozgalom szakértőivel, irányí­tóival. A felnőtt csoportok si­keres bemutatkozásán felbuz­dulva, a nagy érdeklődést lát­va, először 1981-ben rendezték meg a gyerektáncosok találko­zóját. A mostani a második volt. A felnőttek Madách színházi bemutatóján nem tapsolhat­tunk a járásunkat képviselő együttesnek. Bizony, öröm lett volna annak a néhány járás­beli népművelőnek, érdeklődő­nek, aki az ünnepi előkészüle­teket megszakítva, a jegyszer­zéssel járó kálváriát vállalva megnézte az előadást, ha is­merős együttest köszönthet a fellépők népes táborában. Nem így történt, s ez biztosan el­gondolkoztatja az illetékeseket. Mint a reíen Annál nagyobb volt az öröm, hogy a gyerekcsoportok között ott találtuk a számunkra oly kedves zsámboki együttes húsz táncosát, akiknek már a külső megjelenése a zsámboki ün­neplő tapsra ragadtatta a né­zőket. A Széphalmi Pálné Játszón című koreográfiáját bemutató gyerekek nem érezték a szín­padi drukkot, nem bénította meg lábaikat a minden szerep­léssel együtt járó lázas igyeke­zet. Ügy játszottak, mókáztak, énekeltek éa táncoltak, ahogy nagyszüleik vagy még távolab­bi őseik tették azt a zsámboki rét játszóján. Széphalmi Pálné ritkán elé­gedett. Valami többet és job­bat akarásból táplálkozó tü­relmetlenséggel és kemény munkát kívánó következetes­séggel dolgozik évek óta a zsámboki gyerekek mindig cse­rélődő seregével. Ez a mostani meghívás, a bemutatkozás sikere ennek a sokszor fárasztó, esetenként le­hangoló munkának a jól be­érett gyümölcse. — Valóban elégedettek lehe­tünk — mondta a szakmai érté­kelés után az együttes vezető­je —, hiszen amellett, hogy a legjobb gyermekegyüttesek kö­zé verekedték fel magukat egy kis falunak a táncosai, még azt az elismerést is megkaptuk a szakemberektől, hogy a mi csoportunk volt az egyetlen, amely saját ének-, zene-, tánc­­hagyományát, gyermekjátékai­nak máig megőrzött tiszta vi­lágát saját népviseletében hoz­ta a közönség elé. Jó kedvvel — De ettől még fontosabb­nak tartom, hogy gyerekeink bemutatott műsorából érezték és látták a hozzáértők, hogy mi nem csupán koreográfiát készí­tünk és ezt begyakorolják a gyerekek, hanem a folyamatos tánc- és játéktanítással fnara­­dandó élményt nyújtunk. — EZ természetesen nem könnyű, rendszerességet, ön­kéntesen vállalt fegyelmet, okos figyelmet, vidámságot, jó­kedvű együttlétet követel a gyerekektől. Követeli a cso­port, valamint a szülői ház és az iskola, a művelődési ház közötti megértő együttműkö­dést, esetenként a nehézségek «kölcsönös vállalását is. Miközben Széphalminéval beszélgetünk, zsámboki szülők n.agy csoportja elégedetten tár­salgóit mellettünk. Sok szülő úgy indult otthonról, hogy je­gye sem volt az előadásra. Igaz, állva nézték végig a mű­sort, dehát ki tud otthon ma­radni, amikor a gyereke or­szág-világ előtt táncol? Jövőre együtt? A Vigadó hatalmas előteré­ben, a csillogó lámpák fényé­ben, a sokat látott márvány­oszlopok alatt kezdődik a gyer­mektáncház. Könnyű felismer­ni a zsámbokiakat. Ott szapo­­rázza a többi között Mezei Sándor, Lévay György, Kólcai Zoltán, Halasi Ildikó, Kiss Má­ria. Ott forog, bokázik, énekel a húsz zsámboki lányka és le­gényke a többiekkel. Büszkék a szülők, büszke a gyerekeket kísérő Ferik Mihályné tanár­nő, Tóth Márti ifivezető, s büszke Vidák János zenekar­­vezető is. Milyen jó lenne jövő ilyen­kor a felnőtt Galga mentieket képviselő együttes táncosaiban gyönyörködni, milyen jó lenne felnőttek és gyerekek közös sikeréről az olvasókat tájékoz­tatni. Fercsik Mihály Az évek óta jól gazdálkodó vácszentlászlói Zöldmező Tsz­­ben megfelelően foglalkoznak a szakember-utánpótlással. Igen jó kapcsolatuk van felső­fokú oktatási intézményekkel, és mezőgazdasági * szakmun­kásképző intézetekkel is. A vácszentlászlói közös gazda­ság a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem gyakorlógazdasá­ga, nyaranta számos egyetemi hallgató tölti náluk kötelező gyakorlatát. Közülük sokan kérik a szövetkezet vezetősé­gét, hogy szeretnének e gaz­daság ösztöndíjasa lenni. Per­sze az ilyen célra fordítható összeg sem végtelen nagy, no és egy bizonyos létszámon túl az egyetemi végzettségű szak­emberek gyarapítása sem in­dokolt. így azután lehetősé­gük van rá, hogy a legjobbak közül választhassanak. A Zöldmező Tsz-ben egyéb­ként egy év alatt tizennégy pályakezdő szakember vállalt munkát, közülük heten ren­delkeztek társadalmi ösztön­díjjal, hatan pályázat útján kerültek Vácszentlászlóra, ket­ten viszont fizikai munkakör­ben dolgoztak, úgy végezték el az egyetemet. Nemcsak Gö­döllőről, hanem a jogtudomá­nyi és a közgazdaságtudomá­nyi egyetemről is voltak és vannak ösztöndíjasaik. Mindezekhez érdemes hoz­zátenni, hogy az újonnan fel-’ vettek előtt hét fiatal szak­ember távozott el tőlük, rész­ben, mert lakást nem tudtak a közelben szerezni, részben pedig a szövetkezetben nem találták alkalmasnak őket a rájuk bízott feladatok ellátá­sára. Nem csak egyetemistákkal, hanem szakmunkástanulókká’ is kötöttek szerződést. Az utóbbiak közül tizenhét ösz­töndíjasuk van, olyanok, akik az Örkényi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában, a Gödöllői Madách Imre Szak­munkásképző Intézetben és a Váci Mezőgazdasági Szakkö­zépiskolában tanulnak jelen­leg is. Változatlanul szüksé­gük van az utánpótlásban au­tószerelő, esztergályos, laka­tos és villanyszerelő szakmun­kásokra, nemkülönben trakto­rosokra. F. L A maláji tigris, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hlrlar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom