Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

A Szobi Afész legújabb létesítményét, a korszerű letkési ABC-t az elmúlt esztendő novemberében adták át rendeltetésének. A szemnek is tetszetős üzletközpont jól áttekinthető eladóterében bő árukészlet várja a helybelieket. A nagy összefogással ké­szült üzletből átadása óta 2 millió forint értékű áru került a bevásárlók kosaraiba, ami az itt dolgozó öt fiatalasszony jó munkáját is dicséri Hancsovszki János felvételei Vác a hazai lapokban A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 24. SZÄM 1983. JANUÄFt 29., SZOMBAT SskoSa a város peremén I« Illusztrált abc a tablókon A városnegyed karaktere foglalkoztat. Az utca nevét £ nem jegyzem meg. Alsóváros legrégibb körzete, mint a £ Burgundia rögződött a tudatomban. A macskaköves út $ mentén sorakozó töpörödött proliházak egyikében mükö­­% dött egykor az illegális kommunista párt, itt áll Schmidt $ József, a világhírű váci nyelvész szülőháza. Az utca kö­­$ zepe a tipikus külvárosi megoldás szerint csatornává 0 alakul, itt folyik el a mosókonyhák szappanos vize va­­£ lahová. Ezen a városvégi utcán működik a Kereskedel­­£ mi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, és aho- 6 vá én tartok, az idén épp 25 éve működő dolgozók ál­­talános iskolája. Jegyzet Csoportok A Konstantin téren alko­­nyattájt egy idősödő hölgy kővé válva tekint a 14—16 év körüli fiúk után, akik még távozóban is károm­­koava, drasztikus szavak­kal illetik a megdöbbenés­től számi sem bíró asszonyt. Szemében és arcán az ijedt­ség nyomát látom. Görcsö­sen küszködik a visszafoj­tott sirás ref lexeivel. Kér­désemre, hogy mi történt, alig hallhatóan válaszolva — mutat a távozók után. — Minden szó nélkül le­rántották fejemről a sap­kát, a sárba dobták és jót nevettek rajta. — A hely­zet egyszerre megalázó, felháborító és elgondolkoz­tató is. Gyakori kép a strandfür­dő melletti Sörház — fia­talok körében a „104-es”— előtt randalírozó fiúk és lányok csoportja. Körükben igen közkedvelt a hely, mi­vel személyi igazolványukat aligha kérik. Alkoholtól mámoros, rendbontó visel­kedésüket még az sem za­varja, hogy ezt a rendőrség közvetlen szomszédságában teszik. A váci vasútállomás is kedvelt „arénázó” helye a csellengő, magukat otthon­talannak valló tizenévesek­nek. A váróteremben időző utasok felháborodott meg­rökönyödését váltotta ki a napokban az a hét fiatal­ember, akik kihívó stílus­ban Boccaccio „Dekame­­ron” című filmjének inti­­mebb jeleneteit ecsetelték apró részletességgel a „gyengébb nem” képviselői előtt. Hogy vonatjainkon az aj­tók még jó záródnak, s hogy egyáltalán épségben vannak, az bizony csoda! Ugyanis gyakran sétatér­nek használják ifjaink, s az első kocsitól az utolsóig hangos ajtócsapkodással, csörömpöléssel haladnak végig rajta. Ha akad az utasok közül egy-két eré­lyes, határozott fellépésű férfi? aki rendre, tisztessé­ges viselkedésre meri pa­rancsolni őket, nem félnek fenyegetőzni, kötözködni. Ügy látszik, fiataljaink egy része nem akar tudo­mást venni arról, hogy az élet elsősorban feladat és felelősség, és nem csak fu­tó élvezet. Sokuk elfeledte a tekintélytiszteletet, ella­posodott bennük az eszmé­nyek formáló ereje. A sza­badosságra lelkes és újsze­rű magyarázatot adnak. — Felvilágosult, modern emberek vagyunk — han­goztatják —, akik meg aka­runk szabadulni az idejét­múlt gátlásoktól és frázi­soktól. Úgy érzik, hogy éle­tüket az erkölcsi „kódex" csak bonyolulttá és nem emberivé teszi. Kritikával szemlélnek és illetnek sok mindent. Ez nem is lenne rossz, hiszen ez az előreha­ladás motorja, de nekünk felnőtteknek kell a helyes irányba terelnünk. Jó irányba kell terelnünk ezt a szemléletet, hogy ne a felületességbe, a nagy­képűségbe, az alkoholba, a csavargásba, a nihilizmus­ba sodorja őket. A felnőtt társadalomnak, az iskolai nevelésnek, de elsősorban a családnak kell segítenie. Felelősek vagyunk mind­annyian a fiatalok világá­ért. De nem csak elméleti­leg, hanem gyakorlatilag is. Az, aki elzárkózik és sa­ját várából kifelé nézve csak azt állapítja meg, hogy milyen rossz is a fiatalság és ezt a nézetét általáno­sítja, de ő maga semmit sem tesz ellene, az nem jár helyes úton. Az elzárkózás, a puszta szemlélődés, a könnyebb választása, egy­úttal kényelmesség is, és a felelősség elől való mene­külés. Cselekednünk kell. kinek-kinek a maga poszt­ján. Aki jobbá akarja nevelni, formálni őket, annak hin­nie is kell abban, hogy ez lehetséges. F esszimizmus­­sal nem., csak optimizmus­sal, ám nem. utópisztikus elképzelések alapján. Szórád Agnes A Népszabadság kimenőkor — katonáéknál címmel hangu­latos riportot közölt a váci Esze Tamás honvédlaktanya katonáinak életéről, a kime­nők, a szülői ^látogatások - de­rűs perceiről s az egyenruhá­ban letöltött másfél év sok epizódjáról. Az Esti Hírlap bemutatta a Tolcsvay-tanya címen ismert érdekes kezdeményezést, amelynek rendezői között ta­láljuk Vácot is. Neves filme­sek, rendezők mellett lehetősé­get adnak fiatal együtteseknek is a közönség előtt történő be­mutatkozásra. A Vasas című szakszervezeti újság januári száma A könyv gyógyít? címmel bemutatta a váci Váci György aranydíjas könyvkötőmester műhelyét és ismertette a mesterséget be­mutató, állandó jellegű kiállí-Kimagasló személyiségek születésének vagy halálának minden kerek évfordulója nagy visszhangra talál ben­nünk, s figyelmünket újból és újból az életművükre irányít­ja. A visszapillantás során tárgyilagosabb képet kapunk személyükről, valamint a nemzet kulturális örökségé­hez való hozzájárulásuk je­lentőségéről is. Ezek a gondolatok fogalma­zódtak meg bennem a Ma­­dách-emlékek kutatása során, mely emlékek szorosan kap­csolódnak városunkhoz és a szomszédos Nógrád megyéhez. Azonban a gyökerek Alsó­­sztregovához kapcsolódnak. Az ősi kastélyt a XV. században építették a költő elődei, de 1758-ban leégett. Az új kas­télyt, ahol 1823. január 21-én a költő született, Madách Sán­dor, a nagyapa hozatta rend­be. Madách Sándor latin nyel­vű önéletrajzában a család második megalapítójának ne­vezi magát. Az ő taníttatását Migazzi Kristóf váci püspök tette lehetővé, de ennek ára a katolikus vallásra való átté-. rés volt. A már gyermekkorában is betegeskedő Madách Imre gyenge egészsége miatt otthon tanult, de minden évben Vác­­ra járt be vizsgázni. A Váci Kegyes Tanítórendi Főgimná­zium anyakönyvében ennek nyomára is bukkantunk, ame­lyet a helyi levéltár őriz. A negyedik gimnáziumot 1834-ben fejezte be és itt tett érettségi vizsgát. De Váccal tás tervét, mint országos érde­kességet. A MEDOSZ Lapja szerint a Váci Hírlap adta hírül először, hogy Göd határában termálvíz tört a felszínre. Azóta bebizo­nyosodott, r hogy ' jó’' minőségű, a becslések szerint 30—50 évre elegendő termálvíz található a nagyközség határában. A Nógrád című megyei lap­társunk bemutatta a balassa­gyarmati Ipoly Bútorgyárat, ahol a többi között elkészült a közelmúltban az egyik váci kollégium számára 120 darab kétajtós szekrény, amit azóta át is vettek a megelégedett megrendelők. A Vas Népe képes tudósítást közölt az Erdei Termék Válla­lat sárvári üdítőital-üzeméről, ahonnan háromezer üzletet lát­nak el itallal, de csúcsidőben a váci rokonüzem segítségét kérték a terület ellátásához. végig kapcsolatban maradt, mivel utazásai során a váci hajóról vagy a vasútról jövet menet itt szállt át kocsijába. Városunknak semmi szerepe nem jutott költészetében, ezért kapcsolatait a hétközna­pokban kell keresni. Ezek kö­zé tartozik az a kapcsolat is, mely betegsége során alakult ki; ugyanis Argenti Döme, a híres váci orvos, a Madách család orvosa is volt. Ezt alá­támasztja 1840. szeptember 24- én kelt levele, melyet a költő édesanyjához írt és beszámolt róla, hogy ott járt kezelőor­vosa és engedélyezte felkelé­sét. Egészségi állapotát nem kí­mélve aktívan részt vett Nóg­rád megye közéletében és az 1848—49-es szabadságharc alatt Nógrád megye katonai főbiztosa. Nógrád megye első­ként állította ki önkéntes, hadi szolgálatra alkalmas nemzetőrcsapatát, mily részt vett a pákozdi csatában és egészen a világosi fegyverle­tételig küzdött. Az utóbbi év­tized Madách-kutatásainak legfőbb eredménye volt. hogy szétoszlatta azt a legendát. mely szerint Madách nem vett részt a szabadságharcban be­tegsége miatt. Ma már tudjuk, hogy Nógrád megye főhadbiz-Ide illene Nem tudom, hogy hány év­vel ezelőtt kerültek ide a Köz­társaság úti Általános Iskolá­ból, s váltak azóta a megye egyetlen önálló felnőtt általá­nos iskolájává, de az biztos, hogy a tanárok sokszor írták be a negyedszázad alatt nevü­ket a néptanítás aranyköny­vébe. Majdnem huszonöt éve ismerem én is a feladatukkal megszállottként birkózókat, mert ide ilyen emberek kel­lenek. Megszállottak, küzdeni tudók. Azért, hogy az értelem és a humánum egyaránt kin­csükké válljon a rájuk bízot­taknak. Az idő távolából most csak néhány nevet villant fel az emlékezet: Mindenekelőtt a ma is fáradhatatlan, jelen­leg igazgatóhelyettes Wolkóber Margit tanárnőét, Galambos Ferencét, Varga Erzsébet és Debreceni Júlia tanárnőkét, Zsébesi István nyugalmazott iskolaigazgatóét. Egy fiatal pedagógus neve most csak így bukkan elő; Vasas tanár úr. Mellette mindjárt egy időseb­bé, akit Perlaky tanár úrként emlegettek az órákra igyekvő munkások. Aztán két csupa­szív ember, tanár házaspár, Miazowszky Károly és felesé­gének a neve. De, jaj! Meg ne sértődje­nek a fogyatékos névsorolva­sás miatt, akiknek ugyanitt volna a helyük, s csak az én gyarló emlékezetemből tűnt el a nevük, de nem így annak a btcsülése, amit cselekedtek. Ide kellene annak a pedagó­gusnőnek a neve is, aki vagy tosának a részvétele ebben nagyon is jelentős volt. De Madách nevével a cári inter­venció megindulása után, a vész óráiban is találkozunk. A váci múzeumban vehettem kezembe saját kezűleg írt „Hírlelő”-jét, mely egy poli­tikai jellegű körlevél. Madách mint küldött választmányi tag „általános népfelkelésre” szó­lította fel Nógrádot. Nagy­oroszi, Tereske, Berki, Hor­­pács és Borsosberény lakosait népfelkelésre, fegyveres geril­lacsapatok alakítására szólítja fel. Ezt a szerepet 1849-ben, a cári intervenció megindulása után, csak a legbátrabbak, a harc végsőkig elkötelezett hí­vei vállalták. A nógrádi ge­rillák fegyverletételére csu­pán a világosi fegyverletétel után másfél hónappal került sor. A császári> rendőrség nagy mennyiségű fegyvert ta­lált meg 1850-ben a sztregovai birtokán levő csőszkunyhó­ban, majd ezt követően Kos­suth futárjának, a halálra ítélt Rákóczy Jánosnak a rej­tegetéséért börtönbüntetésre ítéltek. Hazája bukása mé­lyen megrendítette. A Ma­dách család sorsa sűrítetten foglalja össze mindazt a tra­gédiát, mely a szabadságharc becsületes középnemeseit érte. 15 évvel ezelőtt hívott meg a Quell Rudolf utcai munkás­­szállásra, hogy az írni, olvas­ni tanulók vizsgáján tanúja lehessek, minit kerül fel mun­kájára a korona. Mert itt, ak­kor az ország sok-sok Lakatos Józsefének egyike indult a táblához, hogy leírja a tőle ta­nult betűkkel a nevét, s egy mondatot. Ám hogy, hogy nem, talán a lámpaláztól, de ennek a La­katos Józsefnek egyetlen betű sem formálódott ki az ujjai alól. Csak a megsemmisülten előtte álló tanár néni jóságos arcán patakzott végig a könny. Diáktanács A hivatás legnehezebb front­ja ez — állapítom meg ma­gamban az iskola felé halad­va —, a szívós embereké. — Most pedig, az írógépet kopog­tatva azon kapom magam, hogy nem arról írok, amiről kellene. Mert nem évfordulót ünnepelni hívott ide Oláhné Bartos Mária, a novemberben alakult diáktanács irányító tanára, hanem a tanács érte­kezletére. Diáktanács a felnőttek isko­lájában? Ez kissé szokatlan. Különben is az a vélemé­nyem, hogy a diáknak nem tanácskoznia, hanem tanulnia kell a maradék szabad idejé­ben. Kólát töltenek a poharamba, előzékenyen ajánlják, hogy kérdezzek amit csak akarok. Én viszont azt ajánlom, hogy folytassák a munkát, s közben szemrevételezem a környeze­tet, amely az itt tanuló 260 Madách útjának főbb állo­másait felkeresve Nógrád me­gye történelmében lépten-nyo­­mon találkozhatunk a neve vei, A balassagyarmati vár­­megyeháza, ahol közéleti te­vékenysége megkezdődött, a csesztvei kastély, ahol 1845— 53-ig élt, a kastély parkjában terebélyes, krími hárs, amely alatt elmélkedett. A nemzet tragédiáját a sa­ját életének, házasságának tragédiája követte, melyet vé­gigkísér meg-megújuló beteg­ség ’ is. Folyton az emberi lét. az élet értelmének magyará­zatát keresi. Megírja vilátflá­­tását-véleményét: Az ember tragédiáját. A tragédia záró­mondata Madáchot tisztán megmutatja. Szellemi öröksé­ge, amit ránk hagyott, nemze dékek eszmei irányítója, ka­lauza lett. A költő politikai helytállá sának, szellemi örökségének állít emléket az a kiállítás, melyet ezúttal a művelődési központban láthatunk. Bízom benne, hogy a tiszteletadáson túl elkísér minket Madách szelleme és ha feltesszük ön magunknak a kérdést: ,.M< dolgunk a világban?" — a vá­laszt cselekedeteink, az embe­ri környezet fogja megadni. Papp László felnőtt diákot hetenként két­szer 5 órára magába fogadja. Annyi bizonyos, hogy nem szalonban vagyunk. Bár kínos precizitással állították össze az úgynevezett ismerethordozó csomagokat, s az évek során komoly támogatást kaptak a különböző oktatási eszközök beszerzésére. A ház teraszéról már a Du­na levegőjét érezni. A pár négyzetméternyi előtér ko­morságát egy divatos poszter ellensúlyozza. Forgatom a fejem, van amit értek, van amit nem. Az ideo­lógiai teremnek nevezett he­lyiség ablakán át a ligeti fák ág-bogai köszönnek be, a fala­kon Mikszáth támasztja állát, Petőfi komoly tekintete figyel ránk, Kölcsey és Arany társa­ságában, de ott látom egy tab­lón Hófehérkét és a hét törpét, egy másikon a pillangót ker­gető rókakölyköt. Talán a me­sés ztár Vukot? Aztán egy földgömb következik a leltár­ban, majd az ABC illusztrált tablói. A V betű mellett a vo­nat, az Ó betű mellett az óra, az f mellett a fenyőfa ábrája, úgy, mint kisiskolás korunk­ban. Az egyik szekrény olda­lára függesztett színes karton­ra sok kis apró papírzsebbel teleragasztott kartont akasz­tottak, fölöttük ezzel a fel­irattal: „így viselkedünk.” Nem túl gyerekes mindez? — De az — tudom meg az értekezlet után, s az ok nem más, minthogy közösködnek a környékbeli gyerekekből szervezett osztállyal, akiknek itt jutott hely. Utolsó lehetőség A felnőtt-tagozatnak is van gyermekhallgatója, akit a dolgozók iskolája tanárainak gondjaira bíztak. Tízéves, osz­tályt mulasztott, és most túl­koros lenne a kicsik között. Itt viszont hozzá viszonyítva túlkorosak a felnőttek. Ki tudja, hol lenne jobb tanul­nia? A mindenképpen közösség­­formálónak tekinthető diák­tanács több dolgot vitat meg. Ezek között például egy ki­zárási javaslatot is, ami egy notórius hiányzót érint, s e mellett többen szavaznának, ha az igazgatói tekintély óva­tosságra nem intene. — Vigyázat! Egyszer már kimaradt egy iskolából. Az utolsó lehetőség, hogy az álta­lános műveltség alapjait meg­szerezze. Nincs más mód, mint a jó szó. a meggyőzés. Ebben hinni kell. Kovács T. István (Folytatjuk) Babits Miháiy-évfcrduló Vers és próza Babits Mihály születésének 100. évfordulója emlékére a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a KISZ Központi Bizottsága és a Ma­gvar Rádió — a költő szülő­városával karöltve — Orszá­gos Babits Mihály vers- és prózamondó versenyt rendez. Jelentkezni lehet 14 éven fe­lülieknek, akik nem hivatá­sos előadók, nem tagjai szín­háznak, vagy színházi stúdió­nak Városunkban jelentkez­ni lehet személyesen, vagy írásban (név, életkor, foglal­kozás, lakcím, esetleg színiát­­szócsoport-tagság megjelölé­sével) a Madách Imre Műve­lődési Központban, Kis Edit­nél. Jelentkezési határidő: ja­nuár 31. ISSN 0133—2759 (Váci Hlrlsp) „IftcKdGftam, ember...” Madách-emlékek nyomában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom