Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
4 1983. TÁNTTÁR 3.. HÉTFŐ A szilveszter hullámhosszán m RAWŐFlGYETőra A RÁDIÓ KABARÉSZÍNHAZÁNAK sok sikert megélt társulata Marton Frigyes irányításával idén biztosra akart menni Nem kísérletezett új szerzőkkel, ötletekkel, hanem többnyire korábbi nagy alakításait elevenítette fel. Természetesen nem ismétléseket hallottunk az óévbúcsúztatón, mégis valahogy ismerősnek tűnt az Államigazgatási Főiskolán Alom az államban címen rögzített előadás. Peierdi Pál és Somogyi Pál tavaly megnevettetett A két trombitás című jelenetével, de most nem tudtunk velük jót mulatni. így jártunk a Haumann Péter és Inke László előadta Most is ír a hogyishívják?, s ugyancsak a Farkasházy Tivadartól származó, ugyanerre a kaptafára készült Mit iszik a ... tréfával is. Tímár György Közmondásszabósága, Verebes István Zacsek-jelenete szintén csak szürke kópiája volt a korábbi nagy sikereknek. Most is bevált, s kitűnő volt Szuhay Balázs, Bodrogi Gyula, s különösen a Markos—Nádas szerző- és előadópáros. Ez utóbbi pillanatfelvétel igazán bő humorral folytatta a nagy magyar parodistahagyományokat. ötletes, de hosszúra nyúltra sikerült Bárdi György magánszáma, s bár már szintén nem hatott az újdonság erejével, mégis hatásos volt Koltay Róbert rögtönzése, Tabi László konferansza elegáns és szellemes volt, s ugyanez igaz a Visszaszakadt hazánkfia című Markos—Nádasdarabra is. Szót kell ejtenünk a kabarészínház szóvivőjéről, Verebes Istvánról, aki személyes hangú monológjaival új konferansziéstílusnak igyekszik polgárjogot szerezni. Fanyar humora jól illett a műsorhoz, fazont azonban ő sem tudott adni az egymáshoz alig-alig kapcsolódó részeknek. Mint az eddigi sorokból is kitűnik, jó és kevésbé szellemes darabok váltogatták egymást a rádiókabaréban, s ez tulajdonképpen így van rendjén. Nincs olyan írói, műsorkészítői műhely, ahol csupa remekmű születne, s ez alól a rádió humorgyártó együttese sem lehet kivétel. Ez a társulat azonban — az utóbbi évek tapasztalatai ezt igazolják — hónapról hónapra képes olyan remekmívű előadásokkal előrukkolni, amelyek sokáig emlékezetesek maradnak, gyakran szerepelnek a kívánságműsorok sikerlistáin. Erre a dicsőségre, ha úgy tetszik, a két részből álló szilveszteri kabarémű'or két csúcspontjául Sinkó Péter Ötödik öregség és a fináléként elhangzó Ki mit tud? előzetest pályázták a műsor összeállítói. De éppen ez a két darab sikeredett nyögvenyelősre, s alighanem ez az oka, hogy a szilveszteri rádiókabarén most nem mulattunk igazán jól. Csulák András ■Tv-FIGYELŐM Mind a közbeszédből, mind a lapok illetékes közleményeiből egyöntetűen derült ki a kétségtelen igazság: televíziónk ezen a mostani karácsonyon igencsak gyöngécskén szerepelt. Egy-két izgalmasabb, érdekesebb fölvillanása volt csak, a többi traktájáról legföljebb, ha annyit mondhatunk, hogy kitöltötte a kitöltendő műsoridőt. Ezért a fiaskóért, no meg azért is, hogy mikor lássunk csudát, ha nem az év legutolsó napján, bizonyára a nézők túlnyomó többsége, reménykedett a képernyőn tovafutó óévbúcsúztató sikerében. Elöljáróban és szomorúan: ez a nagyon esedékes diadal elmaradt. Ha Hofi nincs — szerencsére volt! —, akkor ez az egész december 31-i hajcihő úgy ahogy volt, még egy gyönge közepes vagy elégséges érdemjegyet sem kaphatna osztályzatul. A jámbor és vidulni vágyó publikum este hat óra tájt kezdhetett odatelepedni a masinák elé; akkor, amikor a . •. jöjj, hazudj valami elfogadhatót című meteorológiai előrejelzés vette kezdetét. Bár ne tette volna, hisz — tapasztalhatta, aki végigszenvedte a prognózisok készítésében oly járatos Kerényi Nárcisz ezúttal csupán afelől győzte meg a nézőket, hogy .minden dágerkíséret ellenére humora nem egyéb, mint kényszerviccelődés, régi poénok újrakoptatása. Aztán jött a Fele sem igaz különkiadása sok kedves ' ismerőssel, és e sok kedves ismerős magánjellegű szurkapiszkálódásával, olykor egészen privát hangvételű viháncolásával. A Jogi esetek megint csak alulmúlta önmagát. A benne összehordott — önmagukban kétségkívül humoros — példák még csak-csak szórakoztattak volna, de elsősorban a két jeles íróvendég jóvoltából ez az adás agyonbeszélődött. Ha nincs dr. Erős Pál megint oly kitűnő formában, és nem ereszt meg egy-két remek félmondatot, hát akkor ez a paragrafusos negyven perc is hamvába hullott volna. Maga a Szilveszter 1982 című összeállítás a Szuperbolá- Val kezdődött. Ha az emlékezet nem csal. Arkus Józsefeknek ez a Parabola-átirata más években, korábbi időpontban tűnt fel, és ettől függetlenül rendre nagy sikert aratott. Most viszont a fő-fő programba került, és ettől egyszeriben elszállt belőle szinte minden, hajdan oly sziporkás szellem. A Rémhirháttér például egészen rossz — a Hírháttér című sorozatot nem figyelő nézők számára egyenesein érthetetlen — paródia volt, és ugyancsak inkább fanyaloghattunk, mintsem derülhettünk Cziráday Mihály olthatatlan ügybuzgalmán. Eredetibb ötletként csupán a Mapei-showból kölcsönkért páholyos jeleneteket nyugtázhatjuk, ezek viszont csak akkor tudták jelezni, micsoda ötlet rejlik bennük, amikor a legutóbbi országgyűlés beszédeit kommentálta az a két szörnyeteg. A bűnügyi filmről ne ejtsünk szót, hiszen az külpiaci áru volt, hanem eredjen meg most már a beszéd Hofi Gézáról, aki a Nevezz csak Cucinak! című magánszámával tulajdonképpen ezt az egész televíziós szilvesztert megmentette. Igen, a maga negyvennyolc percével — korábban ötvenegy minuíáról volt szó — ismét bebizonyította, hogy milyen is az a , naprakészen időszerű politikai humor, s egyúttal azt is jelezte, hogy ő önmaga tud is, akar is maradni. ' Vásárcsarnoki beszédstílusával, olykor tényleg hajmeresztőnek tetsző kiszólásaival úgy voksolt egy minden baj és bánat dacára jónak bizonyuló politika mellett, hogy bohóckodása nagyon sokak számára lehetett több, mint tucatnyi tézis és több tucatnyi hegyibeszéd. A most emlegetett összeállítást a Bécs—Budapest Szilveszter ’82 című egyveleg zárta, hogy úgy mondjuk, abban a túlkedélyes, túlérzelgős és gyermeteg kedélyű Wiener stílusban. Bugyuta csetlés-botlás volt maga az az Alfonzóra és Dvorák úrra bízott keretjátékféleség is ama örökös jegyzőkönyvcseréjével, és ugyanígy izzadmányosan kjfundált jelenetecskék követték egymást e két férfiú két föltűnte között. (Hacki Tamás például, mint füttyös szakács — hát szabad egyáltalán egy ilyen művésznek ilyesmit elvállalnia?) A két világsztár, Milva és Aznavour pedig ... Hát ezek közül is csak az Utóbbi vette komolyan, amit csinál; az előbbi inkább csak csábosán vonaglott. . Summa summárum: volt egy Hofi és szinte-szinte semmi más. Tényleg, szinte semmi más... Akácz László Mindenki választott virágot Berendezés a babaházban •/. Kint hideg szél fütyül. A barátságos kis Irodában kellemes y" férfinang szól a magnetofonból. A tavaszról beszél. Zenei aláfestésként Vivaldi A négy évszak című műve csendül föl. Az 2 asztalon diaképes: virágoa borult fák és hólepte bokrok, rü^ gyező ágak és bimbót bontó rózsák. Ezt az óvodai környezet^ ismeret-foglalkozásra készült anyagot Füzér Józsefné, a buda- 4 örsi 1. számú óvoda vezetője állította össze. Nem véletlenül ^ mondta férfi a magnetofonszalagra a szöveget: ezzel is érzelmi y. hatást kívánlak elérni. A cél nemcsak az ismefeladás. A zenével, ^ a versekkel, a prózával és a látvánnyal komplex élményt ady nak a gyerekeknek. Hatéves korig — Most, óvodás korban kell kinyitnunk a szemüket, most kell velük meglátíatni, megszerettetni a szépet. Amire ezekben az években ráneveljük őket, amit megszoknak és természetesnek találnak, az már egész életükön végigkíséri őket. Mindennapos igényükké válik az esztétikus környezet. Ezért segítenek takarítani az udvart, ezért palántázunk együtt tavasszal, amikor megnézzük a természetben dolgozó embert is, meghallgatjuk a méhek zümmögését, megfigyeljük, hogyan hordja a hangya a hátán az élelmet. Telente kirándulunk a pátyi erdőbe, gyönyörködünk abban, hogyan szikrázik a hó, s utána mi magunk sem győzünk csodálkozni, milyen képet festenek a gyerekek. A látvány adta érzelmi töltés visszasugárzik alkotásaikról. Füzér Ferencné több évtizedes óvónői pályája során számos bizonyítékát adta annak, hogy milyen fontos korszak a kicsinyek életében az a három év, amelyet az iskola előtt itt töltenek. Az általa elmondottak is azt a rég ismert tételt támasztják alá, hogy a gyerek nevelése tulajdonképpen hat éves korára befejeződik. Életük e korai szakaszában kell számukra olyan indításokat adni, amelyek már meghatározókká válnak a továbbiakban. A nagycsoportban foglalkozás van. Az óvodai óravázlatban talán az szerepelhetne, hogy nevelési cél: a család fogalmának tisztázása, az esztétikus otthon kialakítása. — Nézzétek csak, milyen szép képeket hoztam ma! — mondja bevezetésként Füzér Ferencné. Sorra mutatja valamennyit, s megbeszélik, mit ábrázol, A legszebb ruha Az egyiken szép téli táj, ahol két felnőtt — a szülők — hógolyózik. Az apróságok fantáziája most szabadon csapong. Azért látszik csak a papa és a mama, mert a gyerekek messzire szaladtak, hogy nehezebb legyen eltalálni őket. Aztán kinézünk az ablakon és szomorúan látjuk, hogy az idén még mindig nem esett le az igazi hó, pedig milyen jó lenne szánkózni, korcsolyázni, síelni — no, meg nagy hócsatákat vívni. A fotók közül nem maradhat ki a karácsonyi felvétel sem. Jó alkalom ez arra, hogy bepillanthassunk a gyerekek rejtettebb gondolatai közé is. Nem véletlen, hogy egy-egy karácsony két hónapig beszélgetés tárgya közöttük. Egész decemberben és januárban naponta emlegetik. Andi már sorolja is: — Fölvesszük a legszebb ruhánkat, amit máskor, otthon nem szabad, anyu gyönyörű térítőt rak az asztalra, meg azokat a tányérokat, poharakat, amelyekre olyan nagyon vigyáz. Az ünnepi terítéket még fenyőágakkal és gyertyákkal is díszítjük. — És olyankor együtt van a család, eljön a nagymama és a nagypapa és mindenki jókedvű, senki nem veszekszik. Még a testvérek sem bántják egymást — egészíti ki Balázs. Fantáziatornán Sokszor irigyeltem gyerekeim óvónéniit néhány évvel ezelőtt. Bosszantott, hogy alig akarnak délutánonként hazajönni, hogy mindent elmesélnek nekik is, s hogy néha jobban tisztelik őket, mint az anyjukat Talán nem is annyira irigység, mint valamiféle jóleső féltékenység volt ez. Hiszen viselkedésük arra engedett következtetni, hogy ugyanolyan jól érzik magukat az óvodában, mint otthon. Ez jut eszembe most is, miközben azt figyelem, hogyan mondják el suttogva legféltettebb titkaikat. Heteken át készültek az ajándékozás szertartására, amelyet itt tanulnak meg igazán. Itt tanulják meg, hogy a nagy ünnepen legalább akkora öröm adni, mint kapni. S valljuk be őszintén, mi szülők gyakran elfelejtkezünk az előbbiről a nevelés során. Az óvónő sokszor csak egy-egy helyeslő pillantással, mosollyal nyugtázza az ötéves emberkék elbeszéléseit, de elégedett arcocskájukon látni, ezt is értik. Andris valószínűleg elég rakoncátlan kisfiú lehet, mert mintha egy pillanatnyi kétkedő meghatódottságot váltana ki Füzér Ferencnéből beszámolójával, szüleinek tett ünnepi jóságfogadalmáról... Most olyan babaház kerül elő az egyik sarokból, ami* lyenről kislánykoromban magam is ábrándoztam, amilyennel de szívesen eljátszanék most is! Több szobás és teljesen összkomfortos, Ahogy jobban megnézzük, kiderül, hogy ebből a lakásból bizony sok minden hiányzik: függöny, szőnyeg, virág, váza, terítő, képek. Az apró kellékek külön dobozban sorakoznak. Ezekkel rendezik be az óvodások a helyiségeket, meglepően gondo— Meddig lesz ez így? — kérdeztük Miszlay Istvántól, a Népszínház új igazgatójától. Változott körülmények — Az újjászervezett Nép- I színház nem akar eljutni min- i den faluba — mondja az igaz- I gató. — Ügy gondoljuk, s a közelmúlt tapasztalatai megerősítik ezt: nincs értelme, hogy olyan helyekre menjen el a színház, az előadáshoz nincsenek meg az elemi feltételek. — Ez szakítást jelent a hagyományokkal? — Legkevésbé sem. A hagyományok igen szépek és tiszteletre méltóak, csakhogy figyelembe kell venni az idő múlását és — főleg — a körülmények változását. A múlt században ekhós szekereken jártak faluról falura a színtársulatok, mert még nem volt autóbusz. Harminc évvel ezelőtt pedig, amikor az első faluszínház elkezdte az országjárást, nem volt televízió, amely mindenkinek há2hoz szállítja a színházi előadásokat is. S tovább haladva az időben: néhány évvel ezelőtt nem volt még önálló színháza a fővárostól legtávolabb eső két megyének. Szabolcs-Szatmárnak és Zalának. A mi munkánkat pedig annak kell meghatároznia, ami ma van. — Milyen feladatai vannak ma a Népszínháznak? — Január elsejétől anyaszínházunk, a budapesti József városi Színház, amely egyben a főváros peremkerületeinek mindennapos színháza. Az itt bemutatott darabokat vidékre is elvisszük. A Népszínház egyik társulata — ahogyan mi nevezzük: a kevesebbet utazó társulat — keddtől vasárnapig játszik a Kuüch Gyula téren, szombaton és vasárnap kéfkét gyerm-kelőadást is tart. Hétfőn a többet utazó társulatok egyikéé a színezd, mégpedig váltott rendszerbenegyik hétfőn a prózai, másikon san ügyelve a színek harmóniájára. Mikor mindennel megvannak, a jól végzett munka elégedettségével sóhajt föl egy 'szőke copfos kislány: — De szép is lett a mi lakásunk! A dicséret hatása Félrerakják a babaházat, azzal az ígérettel, hogy ma még fogunk vele játszani. Űjabb komoly feladatot kapnak. Áruházi katalógusból való oldalakon kell jelölniük, mely tárgyakkal tennék még szebbé saját otthonukat. Nehéz a választás. A virág mellé mindenki leteszi a maga szavazatát. S ez már sok mindent elárul. Akárcsak a hatalmas- üvegfestmény az előtérben, amelyet szintén a gyerekek készítettek, és amely meglepő formaérzékről és színharmóniáról árulkodik. Ám erre is — akárcsak a többire — valaki rávezette őket, valaki megláttatta velük azt, amit esetleg maguktól nem vettek volna észre. Vége a foglalkozásnak. Az egyik kislány kicsit zajosan teszi helyre a széket. Az óvónő megcsóválja a fejét, és viszszaküldi. A kislány arca megdermed, szája lefelé görbül, de Füzérné megszólal: — Te nagyon ügyes vagy, és én biztos vagyok abban, tudod másként is csinálni. Figyeljük csak meg, mennyire zajtalan lesz — fordul a többiekhez. A gyerek szemmel láthatóan összpontosít. Az eredmény tökéletes. A dicséret nem marad el. S a hatás: óvodást még nem láttam így örülni annak, hogy fegyelmezték ... Körmendi Zsuzsa az opera, a harmadikon a táncszínház szerepel. — A Józsefvárosi Színházban bemutatott darabokat visszük el azokba a fontosabb városokba, ahol nincs állandó színházi társulat. Az eddiginél sűrűbben lesznek színházi előadások például Tatabányán, Salgótarjánban, Kazincbarcikán, Leninvárosban, Ajkán, Pakson. Ugyancsak fontos feladatunknak tekintjük a Pest környéki művelődési házak rendszeres ellátását. így például Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyár művelődési házában is szerepelünk. Hazai szerzők művei — Lesz tehát többet és lesz kevesebbet utazó társulat. Mennyi az a „több”? — Feltétlenül kevesebb, mint az eddigi utazó társulatok programja volt. Hét hónapon át játszanak, havonta 12 napot töltenek vidéken. December 15-től, január végéig nem utaznak, ez a felkészülés, az új darabok próbáinak, betanulásának időszaka lesz. — Szeretnénk hallani valamit a műsortervről Is. — Ebben az évadban és jövőre is kizárólag magyar színdarabok kerülnek műsorra. Csupán kiragadva néhány szérző: Szigligeti Ede, Sarkadi Imre, Csurka István, a mesedaraboknál Lázár Ervin, Tordon Ákos, Gyárfás Endre. Operatársulatunk a Háry Jánost adja elő, részt vállalva ezzel a Kodály-év méltó megünneplésében is. Gyerekeknek adja elő mozgásszínházi társulatunk az Árgyélus királyfi című magyar népi mesejátékot. Jövőt-e az említetteken kívül Tamási Áron valamelyik színdarabját is műsorra tűzzük. — Miért csak magyar darabokat játszanak? — Mindenekelőtt azért, mert természetes, hogy ezek állnak legközelebb közönségünkhöz, Közös játékok Múzeumról múzeumra Múzeumról múzeumra címmel 14 fővárosi múzeum művelődéstörténeti játékot hirdet munkahelyi kollektíváknak, kluboknak, baráti közösségeknek. A kiállítások segítségével a résztvevők megismerkedhetnek Magyarország művelődéstörténetének jelentős állomásaival, a múzeumok munkájával, rendezvényeivel. Tizenhat ajánlott tárlatból hatot választhatnak ki a versenyzők, s a helyszínen több kérdésből álló feladatlapot töltenek ki. A játék 1983. október 1-én zárul. A hasznos és sok élményt ígérő vetélkedőről a Budapesti Történeti Múzeum közművelődési főosztályán adnak részletes tájékoztatást és fogadnak el jelentkezést február 15-ig. Könyvespolcra Az év utolsó napjaiban több érdekes könyvvel bővült a Móra Kiadó kínálata. Elsősorban a kamaszoknak szól Berkes Péter Katonamesterség című írása. Köpeczi Béla válogatta és szerkesztette A világirodalom gyöngyszemei sorozat új kötetét, a Román költők antológiáját. Régi feljegyzések Magyarországról a címe Tardy Lajos történelmi ismeretterjesztő írásának. A fiatalok érdeklődésére tarthat számot Steve Dunleavy érdekes, megrázó könyve, amelyet a hajdani rockkirály önpusztító életéről írt, Mi történt, Elvis? címmel. könnyen megértik azok is, akik most jönnek először színházba. Ehhez kapcsolódva mondom, de kezdhettem volna ezzel is: a Népszínház alapvető feladata, a közönség színházlátogatásra szoktatása. Ez a célja a Népszínház Közművelődési Pódiumának is, amely 6—8 művészt foglalkoztat egyegy alkalommal, különböző társulatainkból. A Pódiummal elmegyünk a KISZ-klubokba, a szakmunkástanuló-intézetekbe, sőt terveink szerint majd állami gondozottak intézeteibe is. Magánszámokat, egyfelvonásosokat adunk elő egy-egy téma köré csoportosítva. Az évfordulók alkalmából tartottunk Arany János-estet, Illyésestet, egyik műsorunk középpontjában a 60 éves szovjethatalom állt, a másikéban a Nyugat folyóirat. Az előadásokat beszélgetésekkel kötjük össze, azt akarjuk, hogy a közönség közelebbről is meg;smerkedjék a színházzal és a színészekkel. Közös erővel — Hány előadást terveznek? — Évente 1100—1200 között lesz az előadások száma, ennek mintegy fele gyermekelőadás. A Józsefvárosi Színházban, 260 előadás lesz. Vidéki előadásainkat olcsóbban adjuk, mint mások, nálunk az átlagos helyár 20 forint körüli, gyermekelőadásoknál 12—15 forint. S még egy szám: a Népszínház ősszlétszáma jelenleg 380 fő, I tehát az ország legnagyobb társulatai közé tartozunk. — Milyen kapcsolatban vannak az új vidéki színházakkal? — Igyekszünk segíteni nekik. A nyíregyházi, zalai, egerszegi színháznak egyelőre csak prózai együttese van, ezért területükön úgynevezett műfajpótló előadásokra készülünk, tehát az operai, a tánc, a mozgás-színház szerepel ezekben a megyékben, és rendezünk gyermekelőadásokat is. Célunk sem itt, sem más medvékben nem az, hogy konkurráliunk, hanem, hogy sem't.sürk, velük együtt elégítsük ki a közönség igényeit, közelebb hozzuk a színművészeihez azokat, akik eddig r«?m vagy alig jártak színházba. Várkonyi Endre Közelebb kerülve a közönséghez A magyar játékszín követei > Sokszor és sokan írtak az évek során a falvakat jᣠró színészek olykor valóban hősi erőfeszítéseiről. Isme;• rős kép: a hóban-sárban előrekínlódó autóbusz, benne ^ az előadásra készülő, de máris fáradt színészekkel, a < rosszul fűtött művelődési otthon, benne recsegő székek, amelyektől alig lehet hallani, mit mondanak ott fönn a világot éppen nem, de mindenesetre kultúrát jelentő Ä deszkákon.
