Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

Még nyugdíjasán Is Igazságügyi szolgálatban Aktahegyek magasodnak asztalán. Szaporán veri a jó öreg írógép billentyűit. Olyan gyorsan ír, hogy némely gyors- és gépírónőnek is di­cséretére válna. Utalványoz és levelez, mintha ma is aktív dolgozó lenne. Sokak szerint irigylésre méltó ember Som­szegi András. Fizikai és szel­lemi frissesége miatt véle­kednek így róla. Pedig már három esztendeje nyugdíjba vonult. — Honnan ez a nagy mun­kaszeretet és munkabírás? — Én világéletemben sze­rettem dolgozni — válaszolja, miközben leveszi és megtörli szemüvegét. — Nehéz időket is átéltem. Nem úgy volt ak­kor, mint manapság. Irigylem a mai fiatalokat. Most nagyon jó vilá,g van, mert ha ma va­laki becsületesen dolgozik, az nagyon jól megél. Amikor én fiatal voltam, akkor hiába dol­goztunk látástól vakulásig. mégis szegények voltunk. A felszabadulás utáni években gyökeresen megváltozott az életem, pedig nem csináltam mást, csak dolgoztam, mint azt megelőzően. 1949-ben lép­tem be a monori járásbíróság­hoz és 1979-ig, nyugdíjba vo­nulásomig egyfolytában ott dolgoztam. Ezt megelőzően is közalkalmazotti dolgozó vol­tam, mert három esztendőt a tanácsnál töltöttem. Nem vol­tam vándormadár, nem sze­rettem volna munkahelyet vál­toztatni, igaz, abban az idő­ben nem is volt könnyű elhe­lyezkedni. Nehéz foglalkozást válasz­tott Somszegi András és kitar­tóan végigcsinálta. Bírósági végrehajtónak lenni napja­inkban sem a legnépszerűbb feladat. S méginkább nem volt az az 1950-es években. Azok az állampolgárok, akik adósok, kötelezettek — nem mindig értenek egyet a bírói ítélettel vagy határozattal és bizony előfordult, hogy csak rendőr­ségi közreműködéssel lehetett a végrehajtást foganatosítani. Újvári József Édesség a melléküzemekből A Monori Állami Gazdaság kukorica alapanyagú TRUDI és TEVDI csemegecsaládja ha­mar közkedvelt lett. Az ada­golóból érkező csomagokat Zó­­ni Ferencné rakja kartondobo­zokba. Járásunk egyre több mező­­gazdasági termelőszövetkezeté­ben foglalkoznak kiegészítő tevékenységként édesség elő­állításával, csomagolásával. A gombai Fáy András Tsz-ben új termékük, a konyakos meggy készítése mellett továbbra is mintegy 3,5 vagonnyi kakaót csomagolnak havonta (alsó ké­pünk). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1983. JANUÁR 23., VASÁRNAP Hétezer éwes szakma Mindenkor csak emberségesen — Kétezer éves szakma a miénk — mondja nevetve Krejnikker Miklós végrehaj­tó, a Monori Járásbíróság egyik apró hivatali szobájá­ban. — Régen a királyi adó­szedők mindenféle kiváltsá­gokat kaptak... Ehhez képest az irodában olyan hideg van. hogy a ka­bátot le sem merem tenni. Vajon élvez-e még Krejnik­ker Miklós egyéb „kiváltságo­kat” is? Ez persze tréfa, bár az igaz: ezen a pályán meg­lehetősen nagy a fluktuáció, jogi végzettséggel kényelme­sebb irodákat és elfoglaltsá­got is találni. A szelíd arcú, de határozott fiatalember mégis tíz éve dol­gozik a monori járásban vég­rehajtóként. S hogy mekkora szükség van rá, azt hirtelen komolyra váltott arcvonások­kal, s egy számadattal igyek­szik elmondani: évente egy­másfél milliónyi adósságot hajt be egy-egy végrehajtó a magyar állam számára. Ha­nyag emberek, notórius nem fizetők, illetve fizetni nem akarók mindig voltak és lesz­nek, az ősi foglalkozás, a végrehajtás aligha tűnik el egyhamar. — Tíz évvel ezelőtt, amikor ide kerültem, a MÁV, a BKV volt a leggyakoribb végrehaj­tást kérő, s a munka jó ré­szét a rádió- és televíziódíjak behajtása tette ki. Mára jócs­kán megemelkedett az össze­gek nagysága, nem is ritka, amikor százezres, vagy több százezres nagyságrendű téte­lekre kell foglalnom. — Hogyan zajlik a végre­hajtás, s milyen esetekben kerül sor rá, mint végső esz­közre? — Minden olyan esetben, amelyben a bíróság végrehaj­tást rendel el, illetve végre­hajtási záradékot ad ki. Ez vonatkozhat az ötszáz forin­tos áramdíjtól kezdve a gyermekelhelyezésig. Éven­te nyolcszáz. ezer ügyet inté­zek. Az 1959-es végrehajtási törvény még meglehetősen megkötötte a végrehajtó ke­zét, s nagy szerep kellett, hogy jusson a beszélőkészség­nek, a fellépésnek... Az 1979-es törvény már több kényszerintézkedési lehetősé­get ad, esetleg rendőr segítsé­gét is igénybe lehet venni. Az eljárás lefolytatását törvény szabályozza. Most a végrehaj­tó „helyettesíti” a végrehajtá­si lapot is, azaz: a ~ jogerős ítélet után rögtön foglal, in­tézkedik. — A határozott fellépés azonban bizonyára mg is el­engedhetetlen. — Én inkább azt monda­nám. hogy két fontos tulaj­donsága kell, hogy legyen a végrehajtónak: a türelem és a következetesség. S persze nem lehet azért gyámoltalanul bekopogni egy-egy házba. Amit mi csinálunk: kényszerintéz­kedés. De a saját otthonában mindenki magabiztosabb, mint mondjuk a tárgyalóteremben a bíró előtt. Ez bizonyos ér­telemben nehezíti a munkán­kat, mert minden esetben kü­­lön-külön kell „ráhibáznunk” a helyes magatartásra. Velem előfordult már, hogy nagy összeg behajtására indultam egy gyermektartási per nyo­mán. Amíg foglaltam, az ügyfél mondta, mondta a pa­naszát, állítólagos jogsérel­meit. Hallgattam türelmesen, s miután mindketten „vé­geztünk”, az illető azt mond­ta : megkönnyebbült, hogy végre alaposan kiönthette a szívét, s mivel én végighall­gattam, hát hajlandó kifizet­ni az adósságát. Vagy hogy egy kollégám esetével illuszt­ráljam a türelem és az álha­­tatosság fontosságát: olyan helyre kellett kimennie, ahol a nagy összeg behajtása lehe­tetlennek tűnt. Kopott kis szo­ba, egy ágy, egy szekrény ... Beszélgettek erről is, arról is. S az ügyfél egyszercsak elő­húzott egy pénzzel dugig tö­mött befőttesüveget az ágy alól: azért tud ám ő fizetni... — Mi az alsó határ, s mi a felső, amit behajtani lehet? — Az alsó 300 forint. Felsői — nincs. Komoly kártérítési, vagyoni ügyek is kerülnek hozzám. A leggyakoribbak ta­lán az elmaradt gyermektar­tások, némelyik ugyancsak több százezer forintra rúg. Vannak persze másféle ügyek is. Az évek során a végrehajtó rengeteg üggyel, helyszínnel és emberrel találkozik. Én például a járásnak, szinte minden zugát ismerem, s van­nak már visszatérő ügyfeleim is, akik ismerősként kényte­lenek üdvözölni... — S bizonyára vannak olyan esetek is, amelyeket nem felejt el. — A végrehajtónak tárgyi­lagosnak kell maradnia. Ez nem mindig sikerül, már ha emberi érzésekről van szó. A gyermekelhelyezésekre gon­dolok, ahol esetleg rendőri segédlettel kell beavatkoz­nom, hogy egyik szülőtől a másikhoz kerüljenek a ki­csik ... S vannak esetek, amelyeket humoruk miatt őr­zök magamban. A kis irodába behallatszik a folyosóról a tárgyalótermek előtti zaj. Mégis csend van: itt délelőtt volt nagy forga­lom félfogadási nap lévén. Jöttek az ügyfelek halasztást kérni, panasszal élni, részlet­­fizetési engedményért. — Nem mondhatom, hogy népszerű emberek vagyunk. Kényszerítő eszközöket hasz­nálunk, ezeket azonban min­denkor, minden esetben em­berségesen. S mivel nem könnyű ez ® pálya, én talán éppen ezért szeretem. K. Zs. Hevesítő Huszonöt asszony és lány ta­lált munkára Mendén, a Tápió­­völgye Mgtsz pvc-hegesztő műhelyében. Tavaly körülbe­lül 3 millió forint értékű bevé­telre tettek szert bérmunká­jukkal. Mihalik Józsefné egy pvc szifon alját hegeszti. Hancsovszki János felvételei Munkásőr­egységgyűlés A monori járási Bata Ferenc munkásőregység az idén janu­ár 29-én délelőtt 10 órakor Maglódon, az iskola tornater­mében tartja értékelő egység­gyűlését. Az egységgyűlésen kitünte­téseket, jutalmakat adnak át a közös munkában élenjáró egyéneknek, rajoknak, s új munkásőröket avatnak. Monoron Tanácstagok klubja A monori tanácstagok klub­ja holnap, 24-én este 6 órai kezdettel tartja legközelebbi ülését, a nagyközségi közös tanács üléstermében. Monor és társközségei közép- és hosszú távú területfejlesztési terveiről ad tájékoztatást Kertész Beáta, a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat ter­vező mérnöke. Ak®\ a vevőnek mindig igaza van Fűtetlen üzlet, meleg szavak Szemre nem a legtetszető­sebb a Kun Béla téri húsbolt és környéke. Gondoltam, meg­kérdem a hentest munkájá­ról, körülményeiről, de a hosszú sor láttán elálltam szándékomtól. Az eset délelőtt 11 óra tájban volt. Akkor érkezett az áru, köztük a ka­pós belsőségek. Munkáskerületben Mikor visszatértem — alig telt el másfél óra! — a fia­tal hentes, Liebe József már egyetlen vásárló kedvét ke­reste. Tarját kért a hölgy ci­gánypecsenyének, mire a pult mögül széttárt karokkal mondták: — Sajnálom asszonyom, de már elfogyott. De ne essen kétségbe. Itt van ez a darab hosszúkaraj. Igaz, néhány fo­rinttal drágább, de ebből is jó ízű lesz, s még nem is lesz száraz. Nem fog megszidni érte. A csontjából meg készít egy kis levest. Hasonló párbeszédet vala­mikor gyerekkoromban a vá­sári lacipecsenyésnél hallot­tam. Ügy látszik, ma sem fe­lejtették el, hogy a jó bornak is kell cégér. — Valóban, így van — mondja a hentes. — Ilyenkor hét végén nem tudok annyit rendelni tarjából, hogy el ne fogyjon. De a dagadó, az ol­dalas, s csülök szinte percek alatt elfogy. Méginkább a máj, meg a belsőség, de ezek­ből igen kevés a szállítás. Nem csodálkozom én azon, hogy fogy az áru ... Munkás­kerület ez. Éhes gyomorral meg nem lehet dolgozni — így a hentes. A boltot a Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat működteti. Liebe József 1979-ben — mi­után megkapta a szakmunkás­bizonyítványt — vette át az üzletet. Azóta hentes és eladó egyszemélyben. Ügy tudom, a munkáskerület asszonyai is elégedettek munkájával. — Nem panaszkodom. Oly­kor a kétszázezret is megha­ladja a havi forgalom. Az el­ső években a milliót is alig múlta felül az összes bevétel, tavaly már 2,6 millión túl for­galmaztam. Ebben az évben a hárommilliót célzóm meg. Ha csak nem veszi ki valaki bér­be az üzletet, mert hirdették. Ez a forgalom pedig csak úgy érhető el tapasztalatom sze­rint; ha az üzletbe betérő vevőnek mindig igaza van. Vagyis, van mit a kérésének megfelelően a mérlegre tenni. Hogy milyen az ellátás? Ha kell, az igénylésen túl is kül­denek disznót, marhahúst. Mit, miért? A disznót félbevágva ka­pom. Magam bontom, csonto­zom. Jó, hogy olyan helyen tanultam, ahol ezt már az unalomig csináltatták velünk. Pedig higgye el, nem könnyű napról napra a 2 kiló 60 de­­kás bárdot emelgetni. De jó az ellátás csirkéből, halból is. Felvágottakat nem tarthatok. KÖJÁL-előírás, hogy a hús­sal egy hűtőben nem tárol­ható. Kaptam már egy másik hűtőt is, de hamar lerobbant, azóta is a szervizben van. Megpróbálom a kieső kínála­tot mással pótolni. Kedden kaptam a hernádi tsz-től az első füstölt disznóhús-szállít­­mányt. Hogy milyen lesz be­lőle a forgatom, még előre nem tudom. Ahány vevő, annyiféle ízlés. Beszélgetés közben a vevő kérésére ledarálja a húst, s el­mondja ilyenkor télidőben a disznóvágásokra is felkészült. Hurkabélből 2 ezer 400 mé­tert, kolbásznak való disznó­bélből 6 ezer 400 métért adott el a télen, de szaláminak is fél kilométerre valót vittek ebből az üzletből a vecsésiek. Amig a vevőket kiszolgálja, a vásárlók könyvébe lapozok. Egy múlt évi bejegyzés: Kreisz Mihályné tanácstag aláírással — a kiegyensúlyo­zott ellátást és udvarias ki­szolgálást dicsérte, mintegy bizonyítva a hentes előbb említett megjegyzését. — Hát, hogy jól élnek-e a vecsésiek? Rosszul nem, az biztos, mert egy-egy hétvégén 300—400 forintért is viszik a húsokat. Csak a drágább combból, karajból marad a következő hétre átmenet. Mert igaz, hogy szeretik a vevők a finom falatokat, de azért a takarékosság sem utolsó szem­pont. Szóval, megnézik, miért adják ki a pénzt. Én négyezer­pár forintot keresek havonta, elégedett vagyok. Sokan mondják, hogyan bírom ezt a hideget, fűtetlen üzletet. Meg­szoktam, így öltözöm. Kissé monoton, de minden szakmá­nak van előnye, meg hátrá­nya. Reggeli csábítás — Néha hívnak, menjek már, van egy hízó, segítsek rendbe rakni, de énnekem elég itt benn a húsból. Nem mondom, mikor jövök reggel nyitni, s hallom a keserve* disznó visítást, kicsit kedvem lenne a böllérkedéshez. de ott a család. Örülök, ha van egy kis szabad idő a két gye­rekre! Különben is örülök, ha itt eleget tehetek a vásárlók igényeinek, melynek kielégí­tése, ígérem 1983-ban se fog rajtam múlni. Orosz Károly Garázsépítő szövetkezet A kocsi meghálálja Sok autósnak nincs gará­zsa Monoron. Még sze­rencse, hogy az idei tél — eddig — csak tejfogait mu­togatta, igazi gondokat nem okozott. Nem mellékes ugyan, de mégsem az a legfőbb baj, ha az autósnak számolni kell olyan kellemetlensé­gekkel, mint a hólapátolás, jégkaparás, zármelegítés, akku ki- és beszerelés. Sokkal jobban mérhető az az anyagi veszteség, ami a sok indítózásból, hosszú mo­tormelegítésből, esetleg az üzemanyag-szállító csőnek vagy a fékberendezés befa­gyásából adódik. Aki kertes házban lakik és nem épít garázst a kocsi­jának, az magára vessen — így a közvélemény. Igen ám, de mit tehetnek azok, akik a járási székhely vala­melyik központi többszintes lakótömjében kaptak ott­hont. Sok fiatal házaspár­nak a következő vágya, célja — a gyerek után — a kocsi. S ha megjön, az ab­lakból nézhetik, hogy teszi szinte hónapról hónapra tönkre az idő — főleg télen. Ügy hiszem, a monori nagyközségi közös ta­nács szakigazgatási szerve elsősorban erre, s az érin­tett családokra gondolt, amikor egy garázsépítő szö­vetkezet létrehozását hatá­rozta el. A szövetkezetbe egyébként beléphet bármely olyan monori lakos, aki gépkocsival rendelkezik és azt nem tudja garázsban el­helyezni. Az építkezés szín­helyéül a vasbolt előtt le­vő (Deák Ferenc u. 6. sz.) a tanács által kisajátított üres telket jelölték ki. Je­lentkezni a nagyközségi ta­nács műszaki csoportjánál, Rigó Lászlónénál (Monor, Kossuth L. u. 7., telefon: 18.) lehet. Jó tudni, hogy garázsépítéshez az OTP nem ad kölcsönt, tehát mindenki csak az önerejére támasz­kodhat. A garázsban tartott kocsi azonban nemcsak a tu­lajdonosának jelent megta­karítást: kisebb az átlagos fogyasztása, ritkábban, s ké­sőbb szorul karosszériaja­vításra, megbízhatóbb. Rit­kább vendég tehát a ben­zinkutaknál, a szerelőműhe­lyekben — s ez már a nép­gazdaságnak sem mellékes. V. J. Hetente háromszor edzenek Megkezdték az alapozást a gyömrői labdarúgók. Hetente három — elsősorban erőnléti — edzést tartanak a felnötl csapat tagjai. Üjság a csapat házatáján hogy négy ifjú, Gigor, Oláh Hajdú és Gál bevonulása előtt áll, pedig már valamennyien szóhoz jutottak többször is az első csapatban. Leigazolták viszont a koráb­ban BVSC-s Gáspár Jánost, akinek anyaegyesülete a Pilisi KSK, Tőle a csatársor erősödését várják a csapat vezetői. .SSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom