Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
MW. JANtTÄR 22. SZOMBAT Szalagon fut a cső Rugalmas és merev pvc-csövek készülnek Zsámbékon, a PEMÜ gyáregységében. A néhány milliméter átmérőjű, kisnyomású tömlőktől a kerti locsolókon át a csatornákban alkalmazott lefolyókig nagy választékot kínálnak a hazai és a külföldi piacnak. Veress Jenő felvétele Végső búcsú Darabos Ivántól Mély részvéttel vettek végső búcsút Darabos Ivántól, a munkásmozgalom régi harcosától, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának volt tagjától pénteken, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A ravatalnál párt, állami és társadalmi életünk több vezetője állt diszőrséget s lerótták kegyeletüket a család tagjain kívül Darabos Iván harcostársai, egykori munkatársai, barátai és tisztelői. A gyászszertartáson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és budapesti bizottsága nevében Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője búcsúzott Darabos Ivántól. A család és a barátok nevében Varga Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Zala megyei pártbizottság első titkára búcsúzott. Darabos Ivánt a Munkásmozgalmi Panteon sírkertjében helyezték örök nyugalomra. Vajon hogyan sikerült az első év? A vegyi áruk gazdát cserélnek éve, hogy a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat megszüntetésével megkapta a jogot a vegyi áru kereskedelmi forgalmazására a Pest—Komárom—Nógrád megyei Füszért. A neve is ekkor változott — ahogy annak idején beszámoltunk róla — Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalatra. A vegyiáru-kereskedésre, tehát nemcsak a nagy-, hanem a kiskereskedelemre is szóló jogosítvány egyben kötelességet is jelentett s természetesen jelent most is. 1982 januárjától arra hivatottak, hogy a három megye kiskereskedelmi vállalatait, áfész-eit vegyi cikkekkel ellássák. Vajon hogyan sikerült az első év? Ennek néztünk utána a Duna ÉVKV-nál. ' — Nem volt teljesen Ismeretlen a szakma, mivel korábban is árusítottunk vegyi cikkeket. Átlagosan kétszáz félét. De aztán egyik napról a másikra IMMnmWlMW1» termékkel kellett foglalkoznunk, s ez már gyökeres változást jelentett. Tulajdonképpen új mesterséget, a vegyiáru kereskedői szakmát kellett elsajátítanunk — mondta dr. Sticzay Jenő, a Duna gVKV vezérigazgatója. KKaposatlan ösvényen — Hová kerültek a megszüntetett Vegyianyag Nagykereskedelmi V általat szakemberei? _ Hozzánk csak néhányan jöttek át. Többségük a Budapesti Füszért-nél, vagy a Délker-nél helyezkedett el. Nekünk tehát először egy új gárdát kellett toboroznunk, s biztosítani beilleszkedésüket egy régi, összeszokott kollektívába. Együtt kell dolgozniuk, hiszen ésszerűtlen, felesleges lenne a két szakmát különválasztani. Ráadásul Pest megye nagyobb részét 1982. januárja előtt vegyi áruval a budapesti nagy raktárházból látták el. Vácott és Cegléden ugyan volt egy-egy lerakat, de a forgalmuk az egész megyééhez viszonyítva elenyésző. Pest megyét tehát a Duna ÉVKV jóformán hálózat nélkül kapta meg. 1982-ben aztán létrehoztak egy raktárházat Monoron, s vegyianyag-telepet Aszódon. Az utóbbi azonban nem vált be, s az év közepe táján öszszevonták a váci élelmiszerteleppel. (Az aszódi telepből raktár lett.) Azóta Vácról és Monorról élelmiszert és vegyi árut együtt, Ceglédről festéket szállítanak. A budai és a szentendrei járások üzleteinek többségét pedig vegyi áruval Tatáról, más településeket pedig a budapesti pinceraktárukból látják el. Ellendrukker is akadt elég Hogy milyen feladatot jelent a Pest megyei igények kielégítése, némiképp érzékelteti a vegyi forgalom megoszlása. Nógrád megyére 17,6. Komáromra 21,5, Pest megyéd re 60,9 százalék jut. S a megyében tavaly eladott vegyi cikkeknek 48 százalék! a xnonorb"á,'?9btff'pé»f£'a bddápeáti, váci, ceglédi és tatai telepről, illetve raktárból indult útjára. Ennek a rendszernek a kiokítása, megszervezése és működtetése persze nem ment zökkenők nélkül. A szerencse is elpártolt tőlük, amikor tavaly, az ismert ckok miatt, időlegesen a hiánycikkek listájára került többféle mosópor. Néhány tájékozatlan vagy ellendrukker ezt sietett az átátszervezés számlájára írni. — Végül az évet nem is zártuk rossz eredménnyel — mondta a vezérigazgató. — A vállalat forgalma 8 milliárd 237 millió forint lett. Ebből az élelmiszeré 6 milliárd 348 millió, a vegyi cikkeké 1 milliárd 889 millió forint. Az élelmiszerforgalom 5,9, a vegyié a jogelőd nagykereskedelmi vállalatéhoz viszonyítva 12,3 százalékkal emelkedett. S az 1982-es esztendő a tanulóévünk volt. Sok minmindent nem sikerült úgy valóra váltani, ahogy szerettük volna. Most már viszont nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az idén, ha csak nem lesz árualapprobléma, a tavalyinál érzékelhetően jobb ellátást tudunk nyújtani. Monopolcikket is forgalmaznak Ö>I Ai^ újításairól,' kezdeményezéseiről is ismert Duna ÉVKV (elsők között vezették be a kereskedelemben a DH-munendszert. Elsőként kezdgyártatni a hamar nép' szerűvé lett úgynevezett fe hér árukat), hagyományaihoz hűen a vegyi kereskedelemben is keresi az új utakat. Az iparral megállapodtak több új és monopolcikk gyár tásában és forgalmazásában. Ilyen például a Csillag öblítő és a hideg vízben is jó ha tásfokkal használható kemping mosószer. Még húsvét előtt a boltokba kerül a hölgyek ked veit kozmetikai alapanyagából, a fürjtojásból készített spray, Sz. P. Biztosítási csalások Az üzlet alapja a bizalom Talán ha két-három másodpercre mélázott el a gépkocsivezető. A csattanásra riadt fel, s már ugrott is ki a volán mögül, mert égett a motorház. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a fél éve kéz alatt vásárolt, de még újnak mondható autó teljesen szétégett. S mert az új túlajnak nem volt cascója — hiába úszta még ép bőrrel az esetet — kétségbeesett. Iszonyú, helyrehozhatatlan kár. De később lehiggadt, kombinálni kezdett. Az előző gazdának volt cascója, hátha lehetne tenni valamit... Békésből elutazott a Pest megyei településre, szó szót követett, s a diskurzus után már együtt mentek az Állami Biztosító helyi megbízottjához. Nem lehet pontosan rekonstruálni az ezután történteket — a vétkesek, amit csak lehet, tagadnak —, de az ügynök ráállt a szabálytalanságra: visszamenőleges dátummal kiállította az igazolást a díj befizetéséről. A károsult, a régi tulaj s az üzletkötő bíróság előtt felelnek tettükért. A vád: biztosítási csalás. Palaczky János, az Állami Biztosító revizori főosztályának vezetője szerint hazánkban viszonylag kevés az ilyen és hasonló, viszonylag nagy kárt okozó biztosítási csalás. Többek között ezért nincsen nálunk biztosítási nyomozócsoport, vagy hasonló szervezet. Magyarországon a biztosítónak, egyben a társadalmi tulajdonnak is kárt okozó eseteket a rendőrség és az ügyészség vizsgálja ki. A bizalom kölcsönös, az együttműködés jó, a főosztályvezető szerint, aki nem jár egyenes úton, majdnem mindig lelepleződik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy soha és senkinek nem sikerül becsapnia az intézetet. Nem marad titok Néhány esztendeje még sokat suttogtak róla az emberek, hogy a termelőszövetkezeteket ért természeti károk — jégverés, árvíz, fagy — megítélése gyakran attól függött, hogy milyen színvonalú volt a kárbecslők megvendégelése, s származott-e haszna abból a biztosító munkatársainak, ha vastagabban fogott a ceruzájuk. A mendemondák többsége alighanem akkor is messze volt a valóságtól, de akadt pél- Yvo s* -- -— Hogyan' fórdulháttak elő ilyen esetek? — Munkatársaink túlnyomó többsége akkor is, ma is becsületes, tisztakezü ember. De mert nagy volt a kísértés, munkatársaink között is akadt olyan, aki nem tudott ellenállni a kísértésnek. Lelepleztünk olyan esetet is, amikor a kárbecslők munkájának ellenőrzésével megbízott osztályvezető is helybenhagyta a hibás számítást, vagy felülbírálva azt, maga emelt az összegen. Az ilyesmi azonban a biztosítós berkeken belül nem maradhat sokáig titokban. Elszólják magukat a megvesztegetők, nagy lábon él az, aki bűnös pénzhez jutott, vagy akad valaki, aki a becsületre apellálva, vagy éppen irigységből figyelmeztet bennünket. — Ma is előfordul hasonló gazdasági bűntett? — Alig-alig. S ennek elsősorban az az oka, hogy például a mezőgazdasági kultúrák biztosításánál új formát vezettünk be. Nem egyszerű becslés alapján térítjük meg a kárt, hanem az év végén hiányzó termés után fizetünk. Megpróbálkoztak néhány szövetkezetben azzal, hogy kevesebb terményt valljanak be, mint amennyit betakarítottak, de a későbbi ellenőrzésekkor ezek a turpisságok, akaratlan tévedések kiderültek. Vagy úgy, hogy a mi szakembereink vették észre a hibát, vagy más ellenőrző szerv fizette vissza a jogtalanul felvett összeget. Így történt ez például a Bács megyei Busnokori, ahol a vezetők — gyarapítandó a szakadék szélén álló tsz vagyonát — hosszú időn keresztül vettek fel jogtalanul kártérítéseket. Ma a börtönben gondolkodnak az esetről. megvédik a társadalmi tulajdont. Másfelől pedig az Állami Biztosító munkája mindenekelőtt a bizalmon alapul. Nem tenne jót, ha az ügyfelekben kimondva, ok nélkül is csalót gyanítanánk. — A társadalmi tulajdon védelme azonban önökre nézve is kötelező. A biztosító nem magánvállalkozás, hanem állami pénzintézet. Jól sáfárkodnak-e a közös vagyonnal, érdekeltek-e abban, hogy leleplezzék, feltárják a biztosítási csalásokat, gazdaságosabbá tegyék a biztosítási vállalkozást? Tőkementés tűzzel — Szerencsére csak filmekben) - da hátunk, ‘hallunk olyan eseteket, ’ftfnfkőr Vállalkozók ifi: eladhatatlan raktárkészlet felgyújtásával vagy hasonló módszerekkel igyekeztek menteni a különben veszendőbe menő tőkéjüket — őszintén reméljük, hogy a mi kisvállalkozóink — akik egyébként gyakori ügyfeleink, nem próbálkoznak ilyen ötletekkel. Ügy látszik, nem mindenki bízik ebben, mert tavaly jó néhány ajánlatot kaptunk munkaközösségektől arra, hogy lenyomozzák a kétes eseteket. — S nem vették igénybe a szolgáltatást? — Nem, mert bízunk benne, hogy a bűnüldöző szervek jól képviselik a mi érdekeinket, TAVALYI felmérés adatai között olvastam, hogy egy-egy átlagos háziasszony ugyancsak átlagosan hetente 7-8 órát tölt bevásárlással. Köztudott, hogy az átlagértékek miként jönnek ki: a számítások alapját képező tényezők közül egyik-másik jóval alacsonyabb, illetve magasabb annál, amit végeredményként kapunk. A bevásárlásnál maradva ezek az értékek valahogy így festenek: nagyobb városban — ahol jól felszerelt üzletek vannak — heti 5-6 óra, kis települések lakói számára azonban esetleg 9-10 óra. Ez utóbbiakban ugyanis még az alapvető élelmiszereket árusító boltokban sem lehet egy szuszra megvenni a legfontosabb dolgokat, a szállítások ütemezése miatt. Hétfőn jön mondjuk a parizer, a virsli, az olasz felvágott és a többi úgynevezett vörös áru, kedden hozzák a sajtokat, csütörtökön a tőkehúst, pénteken a déligyümölcs érkezik. Nem kell magasabb matematika annak kiszámításához, hányszor kell fölkeresni ugyanazt az üzletet, mire a háziasszony mindent beszerez, amire a családnak szüksége van. Most adjuk hozzá az előzőekhez az utazgatást iparcikkek után. Az is köztudott ugyanis, hogy a hetvenes évek végén az volt a kereskedelmi Aránytalanságok (1.) Árdrágító kilométerek hálózatfejlesztés legfontosabb alapelve: a lakosság az élelmiszereket és a naponta szükséges különféle dolgokat (tisz(títószerek, szappan, fogkrém, egyéb testápolók) az országban mindenütt a lakóhelyén vásárolhassa meg, lehetőleg azonos színvonalon. A ruházati és más iparcikkek értékesítését a városokban kialakított s kialakítandó nagy vásárlóterű, korszerű módon üzemeltethető boltok feladatának tekintették. Az igaz, hogy egyre-másra épültek az ABC-áruházak a nagyobb községekben is, hiszen teszem azt 1960-ban még egyetlen egy sem volt Magyarországon, 1970-ben pedig már száz. Az előző ötéves tervidőszakban Pest megyében ötvenegy ilyen áruházat vehettek birtokukba a vásárlók. Ennek ellenére országos adatok szerint is az összes boltnak még mindig több mint fele a városokban van. Kiváltképp nehéz az agglomerációs településeken, a főváros környékén lakók helyzete, amint ezt legutóbb Budakeszi, Budajenő, Telki, Nagykovácsi, Üröm, Solymár választópolgáraitól hallhattuk, országgyűlési képviselőjük fogadónapján. Ügy vélik, hogy az áfészek anyagi erőit túlzott mértékben összpontosítják nagy áruházak építésére — a fővárosban, illetve nagyobb városokban — miközben a vidék lakosságának egyre kevesebb jut. Üröm különösen fájlalja, hogy az ismert gazdasági helyzet következtében az ígért ABC náluk is csak álom marad egyelőre. A választókerület képviselője — Tausz János — maga is azt mondja: jogos kívánalom a gazdaságosság elvének érvényesítése, de ezen gazdasági szempontokra hivatkozással néha nem óhajtott torzulások szülői lehetünk. E torzulásoknak egyike talán éppen az,- hogy az érintett települések lakossága számára most az iparcikkek ára — amelyekért a fővárosba kell zarándokolniuk — a távolságok arányában, kilométerenként drágább. Minden blokk végösszegéhez hozzá kell írni ugyanis az útiköltséget, odavissza. Az alaposan megnövekedett útiköltséget. Ugyancsak Budajenő—Telki bánata, hogy közelharcot kel! vívnia — ihatatlan vize miatt — a palackozott ásványvízért, amit eddig a fővárosból, a Margitsziget üzeméből vásároltak. Az történt ugyanis, hogy ez az üzem talált elég vevőt Budapesten, nem küldte *• tovább a palackokat. A képviselő segítséget kért a belkereskedelemtől. S kapott. Egy levelet a minisztertől, amelyben más gyógyvizet ajánl a települések lakosságának. Ez a más gyógyvíz azonban lényegesen drágább. Méltányolható, hogy a margitszigeti töltőüzem gazdaságosságra törekszik, szállítási költségeit csökkentendő közelebbi megrendelőt keres De úgy hiszem, méltányolható az egészséges ivóvizet hiányoló lagosság génye is: ha már vásárolnia kell a vizet palackozva, legalább olcsó legyen. MINDANNYIAN tisztában vagyunk azzal, hogy nem sikerülhet mindig a legoptimálisabb megoldást megtalál ni, a legjobb szándék mel lett sem. Azt azonban na gyón szeretnénk, ha az adott lehetőségeken belül, a szempontok torzulásmentes, megfelelő rangsorolásával mindenütt mindenki arra törekedne. hogy fogyjanak a meglévő aránytalanságok Mert pillanatnyilag úgy tűnik, mintha... Bálint Ibolya (Következik: ösztönzés — más irányba) Szóbeszéd és valóság — Tudom, hogy a tőkés biztosító intézetek közül jó néhány magas jutalmat ad annak, aki biztosítási visszaélést leplez le. Nálunk ez a módszer nem honos. De minden dolgozónk kötelessége az éberség, s aki feltár ilyen esetet, annak jó munkáját igazgatói dicsérettel, pénzjutalommal vagy más módon, de előzetes ígéret nélkül, s utólag honoráljuk. Tervezzük, hogy szervezetünkön belül létrehozunk egy operatív apparátust, amelyik elsősorban a visszaélések felderítésével foglalkozna. de nem venné át sern a bűnüldöző, sem a pénzügyi ellenőrző hatóságok munkáját — Nem vagyunk angyalok, s azt hiszem, nem tévedek, ha napjaink jellemző biztosítási visszaéléseit a motorizáció terjedéséhez kapcsolom. — Tapasztalatunk szerint ebben az esetben is többet mond a szóbeszéd a valóságnál. A cascóval rendelkező ügyfelek gyakran akkor is adnak borravalót a kárbecslőnek, amikor az egy fillérrel sem ítélt nekik többet a jogosnál. Persze' ajándékot, pénzt; elfő- ' ,gadhi,%'ühl£át’ársáihknak'‘'ilyen esetben sem szabad. Van ellenkező, Pest megyei példa is. Viszonylag csekély büntetéssel úszta meg az a monori járásbíróságon felelősségre vont férfi, aki jogosítvány nélkül vezette, s törte össze kocsiját. Egy barátja — szívességi alapon — vállalta az el nem követett vétket, s lett így maga is bűntárs. Hasonló eset történt a jákói Aranykalász Tsz gépkocsivezetőjével Érden, de ő már nyolc hónapi felfüggesztett szabadságvesztést és jelentős pénzbüntetést kapott. Évente mindössze ötszáz biztosítási csalási, másképpen fogalmazva a társadalmi tulajdont károsító biztosítási viszszaélést lepleznek le az országban, s ennek 85—90 százaléka génjárművel kapcsolatos. Hozzátenném azt is, hogy mindössze tíz százaléka ez eseteknek olvan, amikor utólag jövünk rá, hogy becsaptak minket. Kármegelőzés — Miként jönnek rá, hogy valótlan a kár jelentés? — A tapasztalt szakértő már a sérülés formájából is látja, hogy valóban másik autó okozta a horpadást, esetleg villanyoszlop, fa, vagy garázsajtó volt az autók útjában. Ilyenkor persze rögtön kíváncsi lesz a másik gépkocsira is, s könnyen lelepleződik az ügy. — Sokan kényszerhelyzetben vannak: a parkolóhelyen valaki neki megy a kocsijuknak, s aztán anélkül, hogy otthagyná a névjegyét, elhajt. — A biztosítás minden területén itt is a felvilágosítást és a kármegel őz< st tartjuk legfontosabb feladatunknak. Szeretnénk, ‘ha végre mindenki elhinné, ho<rv a kötelező 'v.ipi^coá'ifoirf-osítás azt jelenti, hogy következmények nélkül kifizetjük helvette a kárt. A biztosítási kultúra színvonalának emelkedése reménveink szerint pár év alatt megszünteti ezt a problémát. Cs. A> 3
