Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 17. szám
3 1983. JANUÁR 21.i FENTEK « Zárszámadás elsőként az abonyi Új Világban Menet közben váltottak lépést Moccanás nélkül vigyázzban / Ä keménylegények őrezrede Nagy nap ez a mai fővárosi Petőfi honvédlaktanya életében. Az itt állomásozó budapesti őrezred ma kapja meg a honvédelmi miniszter alapította: a Magyar Népköztársaság kiváló ezrede feliratú csapatzászlót. A laktanyában természetesen Pest megyei fiatalok is szolgálnak, hiszen a sorállomány tagjai az ország minden részét képviselik az egységben. A két őrnagy: Hegyessy Árpád (balról) és Henzsely István Rendkívüli előléptetések Végül azt kérdeztük, hogy a kiváló cím elnyerése jár-e majd egyéni jutalmakkal, ahogyan az a vállalatnál szokás? A válasz tömör: — Lesznek rendkívüli előléptetések. Cseri Sándor Henzsely István őrnagy, az ezredparancsnok politikai helyettese és Hegyessy Árpád őrnagy, a pártvezetőség titkára nem titkolt büszkeséggel ismertetik a megalakulásának harmincötödik évfordulóját ünneplő őrezred mindennapi életét. Sohasem fordult elő Azzal kezdik, hogy a díszelgési, a katonarendészeti és az őrzésvédelmi feladatokat ellátó zászlóaljak honvédéi a polgári lakosság — televíziós közvetítések esetén pedig a nagyvilág szeme láttára teljesítik kötelességüket, következésképpen velük szemben nagyon magasak az igények. Akik ide kerültek, azok politikai megbízhatóságához nem férhet kétség; fizikai rátermettségük a kifogástalan egészségi állapoton felül azt is jelenti, hogy magasságuk eléri a száznyolcvan centimétert; és az magától értetődik, hogy iskolai végzettségük legalább a nyolc általános. Az a kiskatona, aki itt kezdi meg a haza szolgálatára való felkészülést, elvileg ugyanazt az alapkiképzést kapja mint bármely más csapategységnél szolgáló tajtánsa. Az állóképesség fokozását célzó fizikai felkészítés azonban itt valószínűleg intenzívebb. A parancsnokoktól példákat hallunk az erőpróbákra. Gondoljunk csak arra, hogy a Ferihegyi repülőtér betonján a rekkenő nyári napon akár ötvenfokos lehet a hőség, a díszszázad tagjainak mégis moccanás nélkül kell vigyázzban állniuk, amíg el nem hangzik a pihenj vezényszó. Hátha valamelyikük rosszul lesz? — vetjük közbe a kérdést, mire elmagyarázzák, hogy ez bizony előfordulhat, de a külső szemlélő ezt nem veszi — Az előzményeikről csupán annyit, hogy néhány éve még itt volt a legnagyobb hazai, összefüggő paraddesomterület. A soroksári termelési rendszer tagjaként 20 millió forintot költöttünk gépesítésre. Ismétlődő értékesítési nehézségeink — mi szinte kizárólag a konzervgyáraknak szállítottunk — a kedvezőtlen árak, a magas költségek, a minőségi kifogások sajnos fokozatosan csökkentették az ágazat jövedelmezőségét. — Hogyan reagáltak erre? — Mivel a feldolgozó üzem is korlátozta felvásárlásait, Nagyüzem a könyvelésben, a számvitelben. Nagyrészt az Itt dolgozók gyorsaságának köszönhető, hogy a tsz már január harmadik dekádjának elején megrendezheti zárszámadó közgyűlését Erdösl Agnes felvétele A parancsnokok mondják; a díszelgési zászlóalj honvédéi természetesen nemcsak az államfők fogadtatásai alkalmával kapnak feladatot, hanem nemzeti ünnepeinken és a katonai tiszteletadással rendezett temetéseken is. Fúvószenekaruk negyvenöt tagú, annak az indulóira kell egyszerre, pontosan végrehajtani az alaki foglalkozásokon begyakorolt mozdulatelemeket. Közben megérkezik — ugyancsak előírásos öltözetben — Budai Gábor tizedes, a MASPED raktárosa. Katonarendész, mindennapi teendőiről ezt mondja; — Közterületen kell a katonák között úgy rendet tartanom, hogy intézkedéseimmel a civil lakosságot ne zavarjam. Határozott fellépésre Csapatzászló-átadás a Petőfi honvéálaktanyálEcn észre. A mellette álló két társa jobbról-balról szorosabban simul hozzá és megtartja a kiskatonát, amíg össze nem szedte magát. Az viszont, hogy valaki elájult volna a sorban, még sohasem fordult elő. Arra való a kemény szakági kiképzés, hogy a legmegerőttetőbb próbára is felkészítse a fiatalokat. Miközben beszélgetünk, engedélyt kér a belépésre Dudás László honvéd. Parancsnokai már mondták neki, hogy beszélgetni szeretnénk vele, fotósunk kedvéért meg úgy öltözött, mintha díszőrségben kellene állnia. — Hogyan került éppen ebbe a laktanyába? — Az már nem énrajtam múlott. Én csak azt kértem, hogy mielőbb katona lehessek. A szüleim is büszkék — Ennek oka? — Aisó-Gődön lakom. d< szeretnék világot látni és’ per. sze jól keresni. A MAHART- hoz mennék segédelektrikusnak valamelyik óceánjáró ha jóra. Oda viszont csak azutár vesznek fel, ha az ember mái túl van a katonaságon. — Bevonulása előtt is ilyen nek képzelte el a katonaéletet‘ — Nem. Díszszázadot persz láttam, de hogy ilyein kémén; gyakorlatokon keli részt ven ni, azt bizony nem gondoltam De megéri. — Megéri? — Hát persze. Ott lehetten például a Mitterrand franci: és a Babrak Karmai afgán el nők fogadására kivezényel díszszázadban. Vagyis a ma gyár néphadsereget képvisel hettem. Nem akármilyen doloj ez. A szüleim is nagyon büsz kék rám. Határozatit fellépés kell £ Mint arról korábban már 4 hírt adtunk, az idén Fest í megye 71 termelőszövetke- 4 zetében és 15 tsz vállalko' zásánál kerül sor zárszám\ adási közgyűlésre. Ma, első| ként, immár hagyományo| san, az abonyi Üj Világ | Tsz-ben rendezik meg, ezt 4 a közös gazdaságok életé- 4 ben oly fontos eseményt. 4 Rövid beszámolónkban az ^ Cf Világ Tsz tavalyi mun^ kájáról, gondjairól és ered^ menyeiről szólunk. A minőség is közbeszólt Amikor a hét első napján a három abonyi szövetkezet közül a legkisebbe, a mindössze 1600 hektár szántóval rendelkező Űj Világba látogattunk, a központi irodában érzékelhettük a zárszámadás előtti időszak vibráló, izgatott légkörét. A számvitelieknél az utolsó simításokon volt a sor. Kattogtak a számítógépek, az adatrögzítő lapok rubrikái teltek. Részletes elemzés helyett, az üzem két meghatározó ágazata, a kertészet és az édesipar vezetőit: Molnár Lászlót és Kecskés Istvánt kértük arra, beszéljenek gondjaikról, erőfeszítéseikről, a jövőre vonatkozó elképzeléseikről. — A szövetkezetei a 70-es évek elején zöldségtermesztése virágoztatta fel, emelte ki a megye kollektív gazdaságai közül. Azóta országos méretekben is sokat romlott a nagyüzemi kertészet pozíciója. Mi történt önöknél, mi jellemezte a múlt esztendőt? Molnár Lászlóé a sző: nem maradt más hátra, mint a terület csökkentése. Tavaly már csak 180 hektáron termesztettünk paradicsomot. — Érdemes volt-e egyáltalán foglalkozni azzal? Jó üzletnek bizonyult — Nem fizettünk rá, de hasznunk sem volt e növényből. Igaz,, az aszályos időjárás megsanyargatta az állományt. — A közgazdasági feltételek az idén sem ígérnek nagyobb prosperitást. — Nos, el kell mondjam, felvetődött annak a gondolata is. hogy felszámoljuk az egész kertészetet. Aztán mégis másképpen döntöttünk... A zöldség tehát nem gyarapította a tsz pénztárcáját. Nyereségük mégis igen számottevő, meghaladja a 33 millió forintot. A gazdaságban sem titkolják, főként a tsz édesiparának érdeme a szép jövedelem. Halljuk, hogyan vélekedik erről Kecskeméti István üzemvezető: — Tervezett árbevételünket, a 40 millió forintot jóval túlteljesítettük. A végösszeg 60 millió lett. Lényegesen javult a hatékonyság is. — Mi áll e mögött? — Mindenekelőtt a dolgozók nagyobb begyakorlottsága. Az asszonyok, lányok két év eltelte után tavaly váltak igazi ipari munkássá, szereztek jártasságot a termelésiben. Az sem lényegtelen, hogy kevés adminisztrátort 1 alkalmazunk, s nagyfokú az ágazat önállósága. — Változott-e a termékszerkezet ? — Űj termékekkel, ízekkel jelentünk meg tavaly a piacon, s a kedvező tapasztalatok arra ösztönöznek bennünket, hogy erről a megújulási igényről az idén se mondjunk le. Bonbon kooperációban — Ha már a terveknél tartunk, kérem beszéljen az idei fejlesztéseikről: — Csak a legfontosabbat említem. Egy az NSZK-ból importált géppel hozzákezdtünk a bonbongyártáshoz. Ezúttal azonban már kooperációban a Duna Csokoládégyárral... ★ Tavalyelőtt az abonyi Űj Világ Tsz a 12-dik helyre került az ország több, mint másfél ezer tsz-e közül. A mai zárszámadás résztvevői remélik, múlt esztendei eredményeik alapján ismét előbbre rukkolhatnak az előkelő mezőnyben. Valkó Béla Meglepő találkozás: mint kiderül, a két asztalos, Mikula Gábor és Dombai János a szentendrei nagyszövetkezet dolgozói. És ők is valóban dolgoznak. Nem irigylik volt kollégáikat? — Fordítva, ők irigyelnek minket — nevet Dombai János. — Mi többet látjuk a családot, hattól kettőötvenig meló, aztán szabadok vagyunk, nem úgy, mint ők. De komolyra fordítva a szót: több a munka, több a pénz — ezért nem irigylem őket. — Csakhogy, te hiába dolgozol többet, nem kapod meg a teljes pluszt! — De igen, mert miután eljöttetek, eltörölték a plafont! — És a sok irodista? — Nekem viszont rengeteg szociális juttatásom van! — Én pedig a magam ura vagyok! — Nekem nincs kockázatom! ... ... és így menne tovább, ha nem nyúlnának mindannyian a szerszám után. Mert éreztetik velem, az idő pénz! Ki-ki maga döntse el, melyik „szektor” képviselőjének érve tetszik jobban. Ám érdemes megfigyelni: a kisvállalkozások munkamorálja nem hagyja közömbösen a nagyvállalkozásokat sem. S nekünk — újságolvasóknak és -íróknak egyaránt — az a fontos : ugyanolyan becsülettel folytassák a munkát, ahogy elkezdték. Kolossá Tamás A lieti 42 óra náluk csak a minimum. Munkaidőben nem kávéznak, nem sétálnak. Dolgoznak! A riválisok: asztalosok javítják a szerkesztőség ablakait Veress Jenő felvételei Dudás László honvéd Buda! Gábor tizedes Halmágyi Péter felvételei van szükség, ahhoz viszont hozzátartozik a gyors és helyes döntés, valamint a tiszta és ápolt külső. — Meg ugye, az is, hogy ilyen keménykötésű legyen a katonarendész? — Igen, az is. — Mit tenne akkor, ha ve. lamelylk katona, mondjuk: ittasan, szembeszegülne párán; csaival? — A katonák az én tapasztalatom szerint tisztelettudóak a rendészekkel szemben, de ha akadna olyan, aki garázdaként viselkedik, megvan az eszközünk arra, hogy jobb belátásra térítsük. Ismét a parancsnokok ■ veszik át a szót. Elmondják, hogy a zászló elnyerésének feltétele volt: a sorállomány teljes létszámmal vegyen részt a szocialista versenyben és legalább nyolcvan százaléka kiváló eredményt érjen el. A verseny résztvevőinek politikai és katonai ismeretekből, lövészetből, testnevelésből és alaki foglalkozásokon kellett jói szerepelniük.
