Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-19 / 15. szám

1983. JANTJÄR 19., SZERDA mErtr 'd/ßs 'W KTÜnav Apadó, szennyezett kutak Közös vízmű lehet a megoldás? Néhány évtizede Tápióbics­ke még könnyen szerzett vizé­ről volt híres. Akárhol fúrtak kutat a faluban, már 30 méte­res mélységből olyan erővel tört fel, hogy mindenféle nyo­másfokozó berendezés nélkül bement a konyhába, a fürdő­szobába. Akkoriban talán úgy tűnt, hogy ez az állapot Örökké tart. Egyre-másra fúrták a kutakat, amelyeket azután ugyanaz a vízréteg táplált. Néhány éve azonban szennyeződni és apad­ni kezdtek a kutak. — Egyre súlyosabbak a gond­jaink. A kiemelt víz csak úté­pítés után fogyasztható. A vizs­gálatok megállapították, hogy nitrátot tartalmaz — sorolja Láng Ferenc tápióbicskei ta­nácselnök. — Hogyan látják el a gyer­mekintézményeket? — A községnek egyetlen na­gyobb szivattyúval ellátott köz­­kútja van. Innen kap ivóvizet az iskola — ahol 400 gyerek tanul — és az óvoda. Ez a szer­kezet biztosítja a vizet a pék­ség számára is. Arra gondolni sem merek, hogy mi lesz ha ez a kút is kiapad. Terven felül — A község gondjait csak korszerű vízmű és vezetékes rendszer tudná megoldani? — Tulajdonképpen igen, de erre jó ideig nincs lehetősé­günk, ugyanis Tápióbicske víz­ellátásának megoldása nem szerepel a megye ötéves ter­vében. A nagykátai járási hivatal elnökhelyettese, Akantisz Mar­cell: — Tápióbicske mintegy négyezer lakóján kívül a járás négy községében várják, hogy vezetékes ivóvízhez jussanak. Nem számolom ide Pándot, ahol épül a vízmű. Igaz ugyan, hogy az említett községek kö­zül Bicske lakói vannak a leg­­súlyo^áibb helyzetben, hiszen nitrátosak a kutak. — Volna-e lehetőség arra, hogy valahonnan egészséges ivóvízhez jusson Tápióbicske? — Az elmúlt év végén ad­ták át Tápiószentmártonban a vízmüvet. Az egyetlen lehető­ség a helyzet javítására, ha et­től a társulástól kapnák a vi­zet. A két község közötti tá­volság alig öt kilométer. így nem kellene Tápióbicskén is megépíteni a vízmüvet és fel­szerelni a mintegy 6 millió fo­rint értékű automatikát. — Bár Szentmárton tanácsel­nöke vagyok, Tápióbicskén la­kom — tájékoztat Farkas Vil­mos a tápiószentmártoni ta­nácsházán. — Valóban súlyos bajok vannak a vízzel. Most már nehéz volna kutatni, miért jutott Tápióbicske a korábbi vízibőségtől idáig, de valamit tenni kell. A jelenlegi gazdasá­gi helyzetben az egyetlen meg­oldás az lenne, ha Tápióbicske a szentmártoni vízműről kap­ná a vizet. Méltán büszkék Az ottani vízműtársulat 1977- ben alakult, három nap alatt a lakosság 65 százaléka csat­lakozott, portánként tizenhá­romezer forinttal járultak hoz­zá a beruházáshoz, összesen 22 millióval. A kivitelezési munkák 1978-ban kezdődtek meg és tavaly év végén már működött az új vízmű. A tervben a több mint öt­­venmilliós beruházás része­ként harminchat kilométernyi csőhálózat, a létesítmények be­rendezések építése illetve fel­szerelése szerepelt. A beruhá­zási összegből maradt is vala­mennyi, s ugyanakkor negy­ven kilométer csővezeték ké­szült el, s futotta egy tartalék kútra is. — A tápiószentmártoniak méltán büszkék a vízműre. Nem nehezményeznék azt, ha a szomszédokat innen látnák el? Áldoznának erre —1 A tápióbicskeiek is szí­vesen áldoznának az egészsé­ges vízre legalább annyit, mint a szentmártoniak. A józan ész és a gazdasági helyzet is azt követeli, hogy közös vízmű se­gítségével próbáljuk megolda­ni a gondot. Lehetőség tehát van, az egyetértés sem hiányzik, az anyagi áldozatvállalástól sem zárkóznak el a lakók. Ennek ellenére még csak hozzávető­leges határidőt sem tudott mondani senki arra, hogy mi­kor lesz egészséges ivóvize Tápióbicskének. — A község vízellátásának megoldása nem szerepel a me­gye VI. ötéves tervében — mondja Horváth Imre, a Pest megyei Tanács vízügyi cso­portjának főelőadója. — így anyagi támogatást sem tudunk biztosítani. — A nagykátai járásban Tá­pióbicske küzd a legsúlyosabb Népességvizsgálat Gyermekek a családokban Európa-szerte mind keve­sebb házaspár nevel három vagy ennél több gyermeket, igaz, ugyanakkor csökkent az* egygyermekes családok szá­ma is. A legtöbb házaspár két gyermeket vállal Magyaror­szágon, a családok kétharmada kíván két gyermeket, míg más országokban legfeljebb csak a családok fele. Az adatok ab­ból a felmérésből származnak, amelyet a KSH végzett az ENSZ által kezdeményezett, átfogó népesedési vizsgá­lat keretében. Az adatok azt mutatják, hogy — noha a családnagyság erő­sen csökkent, hiszen a múlt század utolsó évtizedeiben a nők átlagosan hat gyermeket szültek — rendre fogy a há­zasságban élő wermektelen nők aránya. Míg harminc év­vel ezelőtt a 35-39 éves nők közül 14 százaléknak nem volt gyermeke, jelenleg ez az arány alig 4-5 százalék. Vi­szont pgyre kevesebb nőnek van három, illetve több gyer­meke: 1949-ben a 35-39 éves korosztály 40 százalékának volt három vagy több gyer­meke, a nyolcvanas évek ele­jére ez az arány 19 százalékra esett vissza. Hazánkban — Európa más or­szágaihoz hasonlóan — több gyermek születik a vidéki csa­ládokban, mint a fővárosiak­ban. A különbség különösen a 25-29 éves korosztálynál ta­pasztalható. Lakóhelytől füg­getlenül lényegesen több gyer­mek születik azokban a csa­ládokban, ahol a feleség nem dolgozik, s többet szülnek a mezőgazdasági fizikai munkát végző nők, mint az ipari mun­kások, illetve a szellemi fog­lalkozásúak. A tudatos gyermekvál­lalás mindinkább tért hó­dít a házasságra lépők körében. A 40 évnél fiatalabb, férjezett nők közül 1958-ban hatvanegy százalék, 1977-ben hetven­nyolc százalék tervezte meg a család nagyságát házasság­­kötésekor. A tudatos gyermek­­vállalás mértéke lényegesen nagyobb a fiatalok, mint az idősebb nők körében. Két gyermekét a családtervező nők 72-73 százaléka, hármat ti­zenöt, egyet tizenkét százalé­ka szeretne. A gyermeket va­lamilyen ok miatt nem akaró nők száma az elmúlt években elenyésző volt. Magyarországon — Európa sok más országához hasonlóan — a házaspárok több mint háromnegyed része alkalmaz valamilyen fogamzásgátló módszert. Korábban Magyar­­ország a terhességmegszakí­tások számát tekintve az el­sők közt volt a világon, a helyzet lényegesen javult, de minden ötödik terhességet még mindig művi úton szakítanak meg. vízproblémákkal. Miért nem szerepel mégsem a megyei ter­vekben a község? — Ott a járásban bizonyára ez a legnagyobb vízgond, de hosszan sorolhatnám a leg­alább ilyen rossz helyzetben levő ' településeket. Rangsort felállítani nagyon nehéz, de az anyagi lehetőségek is végesek. Tóth József, a Pest megyei Tanács vízügyi csoportjának vezetője: — Tápiószentmártonból oda­vezetni a vizet; ez még nem oldaná meg a problémát. A vízmüvet ott nem úgy tervez­ték, hogy Tápióbicske maga­sabban fekvő területeit is ké­pes legyen ellátni. Nyomás­fokozóra és hidroglóbuszra volna szükség. Ez utóbbi két és fél—három millió forintba kerül, egy kilométernyi csőve­zeték ára egymillió-kétszáz­ezer. — Ügy tudom készül egy sze­rényebb méretekben gondolko­dó elképzelés is? — Igen, ki kell dolgozni az Úgynevezett minimál-prog­­ramot. Ez egyelőre a legfon­tosabb közintézmények vízel­látását oldaná meg. Ehhez fel kell mérni az érdekelt fogyasz­tók igényét. Mindez egy dön­téselőkészítő javaslat része len­ne. Volna lehetőség — A minimál-program te­hát megoldaná a gyermekin­tézmények, a közétkeztetés és a pékség ellátását? — Igen, és egy sor más víz­­felhasználó helyzetén is javí­tana. Ezenkívül a közkút is kapna a vezetékes vízből. Arra a kérdésre, hogy mikor valósulhatna meg mindez, na­gyon nehéz válaszolni. Ha, vol­na pénz, akkor jövő év köze­pére vezetékes, egészséges ivó­vízhez juthatna a község egy része, mondta a csoportveze­­tö. t " ttdsaojnoíSm vs Valamennyi pénz van, ugyanis a tápiószentmártoni vízműtársulat megtakarított egy jelentősebb összeget, s ta­lán ezzel is segíteni lehetne a bicskei terveket. Móza Katalin Ahol már nőnek a Váci úti fák Díszcserjék iskolában Bizonyára mindenkinek fel­tűnik, aki a 11-es úton autó­zik, Tahi határában a hatal­mas kiterjedésű díszfaiskola. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ez a csaknem kétszáz holdon gazdálkodó egy­ség látja el a főváros parkjait, köztereit, lakótelepeit díszfák­kal, cserjékkel. — Húsz éve, hogy a Főkert megvette ezt a területet — mondja Tóth Imre telepveze­tő. — Budapest zöldterületei­nek ellátása mellett eladással is foglalkozunk. Pest megye minden részé­ről jönnek hozzánk vásárolni a kerttulaj­donosok. Évente mintegy 15 millió forint értékben adunk el növényeket, magánszemé­lyek tavaly több mint 300 ezer forintért vásároltak tőlünk fa­csemetét és díszcserjét. Nemcsak kis fákkal, hanem úgynevezett előneveltekkel is foglalkoznak. Ezek 10—12 éves, erőteljes példányok, tavaly 17 ezret adtak el belőlük. — Talán meglepő, de sok Tahiban nevelt fa talál gazdá­ra külföldön. Rendszeres ve­vőik vannak Svédországban, Ausztriában és Olaszországban is. Nem olcsó dolog a terebé­lyes fák szállítása, de a meg­rendelőket a kiviteli engedé­lyek megszerzésének nehézsé­gei sem riasztják vissza. Nyu­gati országokban ugyanis a földbérlet díja olyan magas, hogy megéri távolról szállítani a zöldeket. A díszfaiskola nemcsak szál­lít a tőkés országokba, hanem sok új növényt vesz át, hono­sít meg. Minden időszaknak megvan a divatos fája, cserjé­je. Most újdonság az oszlopos boróka, angol nevén skyrocket, amely, mint neve is mondja, oszlopszerűen sudár, mutatós növény. Népszerű, keresett még a smaragd elnevezésű tu­­ja, amelynek színe valóban méltó a nevéhez. A téli időszak sem holt sze­zon a kertészetben. Az ötven dolgozó ilyenkor is talál bőven elfoglaltságot az üvegházak­ban, ahol egy ötletes NSZK- gyártmányú gép segítségével fiatal növényeket ültetnek fólia­zacskóba. Ebben az évben mintegy 100 ezer darabot szeretnének ezekből értékesíteni. A kertészet számára általá­ban nem határozzák meg pon­tosan, hogy milyen növénye­ket, s mennyit termeljen. Az előnevelt 10—12 éves fákat még ritkábban rendelik meg, de ez is előfordul. Budapesten a kéregvasút építésé miatt ki­vágták a Váci utat szegélyező fákat. Tahiban azonban már nőnek az új fák, amelyek — ha elkészül a metró —, ár­nyékot adnak majd a Váci úton. M. K. A tizenhatodik Halványsárga Elismerték a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem pallagi kísérleti telepén kinemesített tizenhatodik cannafajtát is. Több mint két évtizede fog­lalkoznak itt a kutatók a szí­nes virágú, a szárazságot jól tűrő, az. alföldi települések parkosítására kiválóan alkal­mas cannafélék nemesítésé­vel. Az új fajta a Pretzner emléke nevet kapta, elhunyt nemesítője, Pretzner Gábor után. A legújabb fajta minden eddiginél alacsonyabb, alig 35-40 centi magas, levelei erő­sebben zöldek, nagy virága halványsárga, piros szegély­­lyel; tartható ládákban, de ki­válóan alkalmas parkok és kiskertek díszítésére is. Gumicukor-csomagolók Az egész országban kedvelt édesség a gumicukor, amely a rác­kevei Aranykalász Tsz édesipari üzemében készül. Az asszo­nyok havonta több mint másfél millió darabot csomagolnak be a legkeresettebb termékből, a cuki-cumiból. Veress Jenő felvétele Egy viharos, havat kavaró szélorkán egyszerre űzte be őket a kis presz­­szóba. Zsúfolt volt, lármás, zajos, füs­tös. Az egyik tenyérnyi asztalka mellett volt csak két szabad hely. Leültek. Asz­taltársuk, a szerelmes fiatal pár, nem törődött velük. Kávét rendeltek. Micso­da vihar! — mondta a férfi az asszony­hoz fordulva. Az nem érezte tolakodó­nak a férfit, azt mondta: gyermekko­rom óta nem láttam ilyen hóvihart! A csontom is érzi. A férfi megértőén bó­logatott. Így ismerkedett meg a két özvegy.­­Baróti E'emér és Nagy Gáspárné. Har­madnap Baróti Elemér, a nagy óvatos, már özvegy Nagy Gáspárnénál vendé­geskedett ■— mondta Fazekas. — Az öregnek tetszett az asszony kétszobás meleg fészke, a kényelmes fotelok, a jó erős kávé, a pohárka konyak, meg a sütemény. Tetszett neki a gondosan ápolt, mindig mosolygós asszony is, aki a nyugdíja mellett négyórás állást vál­lalt egy üzletben, mert nem bírt tétle­nül ülni otthon. Baróti óvatos volt. Ta­­vaszodott már, amikor egy hajnalon az asszony ágyában ébredt fel. Tízéves öz­vegysége alatt majdnem szűzen élt, s most az asszony pajkoskodó szerelmi játéka szinte kábán sodorta egy különös világba. Ébersége tompult, óvatossága zsugorodott, mint Balzac szamárbőre. Csak az asszonyt bámulta, leste, s ilyen­kor mintha áram futott volna végig a gerincén. Azt sem vette észre, hogy reggelenként ráncos, petyhüdt bőrű az arca. Nyár közepén már mindennapos volt az asszonynál, a régi otthonába csak szellőztetni, virágot locsolni járt. Ekkor mondta az asszony: költözz ide, mint az élettársam, mert én szerettem a fér­jemet és nem akarom eldobni a nevét. Baróti beleegyezett. Nemsokára fel is számolták a lakását. Eladták egy isme­rősnek, aki be is jelentkezett, kirakta Baróti bútorait, aminek egy részét át­vitték az asszonyhoz, a többit meg el­kótyavetyélték. Egy hónap múlva Baró­ti már nem ismert a régi lakására. A másfél szobát átalakították, a nagy cse­répkályhákat kidobták, a falakon csak csövek futottak körbe a cirkáló meleg vízzel. A szobák szinte hatalmasaknak tűntek a sok régi lim-lom nélkül. Bába Mihályi é^lettáróah Albérlőként jelentünk be, mondta Nagy Gáspárné Barótinak, hogy mindkettőnk nyugdíja megmaradjon. Így gond nélkül élhetünk, a lakásodért kapott pénzből meg kiegészíthetjük a bútort, kicserél­hetjük a szőnyegeket, meg a konyha melletti kis szobát rendbe hozatjuk. így is történt. A nyugdíját ki-ki meg­tartotta magának, de hozzájárult a ház­tartási kiadásokhoz. Csak a Baróti ta­karékba tett pénze fogyott, mint az éhes jószág elé tett abrak. Novemberben a temetőből jöttek ha­za éppen, amikor berobbant az asszony vidéken élő lánya egy négyéves gyerekkel. Sírt, toporzékolt, káromko­dott, hogy kibabrált vele a férje, s egy­szerűen kirakta az utcára a Sanyi miatt. Milyen Sanyi miatt? Hát a Béluska ap­ja miatt. Rájött a drágalátos férjuram, hogy a gyerek nem az övé, meg persze árrá is, hogy hol én jártam Sanyihoz, hol meg ő hozzám. Baróti megdöbbent. Nagy Gáspárné meg a lánya vállát át­ölelte, vigasztalta, hogy majd rendező­dik minden, addig ott fognak lakni a másik szobában. Elemér bácsinak biz­tosan nincs kifogása ez ellen. Tudod, mi jól megvagyunk, mint élettársak. Különben írtam én neked erről. Lánya nagy szemeket meresztett, neki az any­ja csak annyit írt, hogy megismerke­dett egy korban hozzávaló hapsival. Nehéz napok következtek. Giziké, az asszony lánya, munka után szaladgált, az* asszony dolgozni ment, így Baróti vigyázott, csaknem egész nap, a pajkos gyerekre. Kifárasztotta, és tépdeste az idegeit. A kedves, meghitt esték elil­lantak. Kiabálás, lárma, sírás, veszeke­dés volt soron. Bömbölt a tévé, böm­bölt a gyerek, a magnó, a be-becsapott ajtó körül pattogzott és hullt a vakolat. Baróti korán reggel vitte minden nap a gyereket sétálni, hogy utána legyen ideje főzni a gyereknek meg saját ma­gának. Az asszony később járt haza, mert négy óra helyett hat órai munkát vállalt. Csak addig, mondta, amíg a lá­nya sorsa el nem rendeződik. Egyszer, amikor Baróti hazament a gyerekkel, a szobából viháncolás, nyerítés hallat­szott Mit akarsz, támadt Barótira a lány, az élettársam. Holnap ideköltözik. No, de, próbált tiltakozni Baróti. Nem tetszik? Te is bedugtad a fenekedet az anyu ágyába, mint élettárs. Vagy nem? Éjjel órákig suttogtak Nagy Gáspár­­néval. Így tarthatatlan a helyzet, oda a nyugalmuknak, ő nem bírja ne­velni, gondozni, etetni, itatni napról napra azt a neveletlen gyereket. Ha ide­költözik az a férfi, akkor ő kiköltözik a kisszobába. Költözz, mondta az asz­­szony, de csak két hét múlva váltotta be szavát, amikor a fiatalok a gyere­ket átrakták hozzájuk, és minden este hajnalig ittak, dorbézoltak, veszeked­tek. Miből? Baróti csak akkor döbbent rá, hogy miből, amikor hiába kereste a betétkönyvét. Felelősségre vonta a fiatalokat. Majdnem megverték. Sőt, becsületsértésért be akarták perelni. Ne állj le velük vitatkozni, mondta neki az asszony, nem tudod bebizonyítani, hiszen dolgoznak, keresnek, arra költik a pénzüket, amire akarják. Különben be js bizonyítják, mert itt lakbért nem fizetnek, enni-inni ingyen kapnak. Ki hiszi el, hogy a te pénzedből költekez­nek? Később eltűntek a kristályvázák, felesége arany karkötője, nyaklánca, meg a két gyémántos melltű. Ekkor már alig mozdult ki a piciny­ke szobából. A gyereket nem volt haj­landó sétáltatni. Beadták óvodába. Nem vitte el, és nem ment érte. Élettársához nem mehetett be, a gyerek aludt mel­lette, mert még nem vettek kiságyat. De az asszony sem lopakodott be hoz­zá a kisszobába, hogy egy-egy órács­kára megfeledkezzen a pokolról. A nagy óvatos Baróti Elemér zsákutcába jutott. Mi lett vele? Ott ül az ablak mellett nyitástól zá­rásig. Kávét, tejet iszik, meg sü­teményt eszik ebédre, uzsonnára. És visszaköltözött abba a házba, ahol la­kott, de nem a régi lakásába. A ház­felügyelőék nagy kamrájából csináltak neki egy szobácskát. Albérlő. Egy ab­laktalan lukban. Tudom, mondta szo­morkásán Fazekas, mert tíz évig laktam egy folyosón a nagy óvatossal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom