Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

Negyedszázad után Elmélkedő ellenőrök Lehet, hogy a járási-vá­rosi népi ellenőrzési bizottságba véletlenül ke­rültek be tűnődésre, elmél­kedésre hajlamos egyének, akik a vizsgálati anyagokat, előterjesztéseket általában nagyon alaposan körüljár­ják, látszólag távoli össze­tevőket is mérlegelnek, mielőtt véleményüket meg­fogalmazzák. Ha alkati sa­játossággal van is dolgunk, aligha járunk messze az igazságtól, úgy vélve, napi tapasztalataik, az ellenőr­zések során megismert je­lenségek, azok bonyolult­sága, a gyakorlat és az el­vek, eszmék egybevetése, a törvények, szabályok meg­méretése kényszeríti őket töprengésre, s ilyenkor ta­lán maguknak is megle­pően messze jutnak a tu­lajdonképpeni tárgytól. Előfordul a népi ellenőr­zési bizottság ülésein is, hogy nehezen kezdődik meg az eszmecsere, de nem azért, mert tagjainak nincs mondanivalójuk a napirenden levő kérdéssel kapcsolatban. Néha talán az motoszkál a fejünkben, vajon nem fölöslegesen be­­szélnek-e? Különösen ak­kor, amikor minden buz­galom, intézkedés, szabá­lyozás ellenére sem válto­zik oly mértékben a szem­lélet, a gyakorlat, a maga­tartás, ahogy szeretnék. Népi ellenőreink igyekez­nek alkalmazkodni a vál­tozó világhoz, munkájuk­hoz, módszereiket ismétel­ten kiigazítják, korszerűsí­tik. Ha meggondoljuk, hu­szonöt évvel ezelőtt meny­nyire más volt ez a társada­lom, mint ma, nincs ezen semmi meglepő. Mégis nyugtázni illik, hiszen a szervezetek egyik jellemző tulajdonsága a megmereve­désre való hajlam. A múlt évben átszervez­ték a szakcsoportokat, szá­muk nyolcról ötre csökkent. Az évi munkát összegző ta­nácskozáson tevékenységük még ésszerűbbé tételéről esett a legtöbb sző. Egye­bek között arról, hogy a kereskedelmi csoportba több szakember ellenőrt vonjanak be. A mezőgazdasági szak­csoport jó munkája is bi­zonyítja, mennyire fontos a néni ellenőrök szaktudá­sa. jártassága az adott te­rületen. A népi jelzőt me­reven értelmezők esetleges ellenérzéseit megérthetjük, a tényen azonban ez nem sokat változtat. Nevezete­sen azon. hogv a bonyolult, szerteágazó termelési, ellá­tási szervezetek szakér­telem nélkül nehéz ellen­őrizni. Rugalmasan, a gyakorlat­hoz igazodva alakítják munkastílusukat. Tavaly bebizonyosodott, hogy a tervhez való szigorú ra-' gaszkodás nem okvetlenül indokolt. Menet közben változtattak, az idei terve­zéskor pedig eleve számol­nak a módosításokkal. Nem szükséges. összehívni a szakcsoportot, ha nincs mit megbeszélni, de többször is meg lehet tenni, amennyi­ben a helyzet úgy kívánja. A szakcsoportok felada­tai közé tartozik a vizsgá­latokat követő intézkedé­sek hatásainak figyelése. A bizottsági ülésen-való meg­nyilatkozásokból könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a népi ellenőrök nyi­tott füllel, szemmel élnek, járnak-kelnek munkahelyü­kön, s minden más terüle­ten. Föltehetően nem azt ismételgetve, hogy én va­gyok a népi ellenőr, sokkal inkább olyan emberként, akit érdekelnek a körülötte lezajló események, megfi­gyel és értékeli őket, vé­leményt formál róluk. A szakcsoport tagjainak megfigyelései gyakran vál­nak olyan témákká, ame­lyeket majd hivatalosan is vizsgálnak. Ilyen volt a múlt évben a járási műve­lődési otthonokkal vagy a társadalmi tulajdon védel­mével kapcsolatos ellenőr­zés. Az öt csoport összesen tizenkét javaslatot terjesz­tett elő. Nemcsak abban az érte­lemben elmélkedő, szemlé­lődő emberek a népi ellen­őrök, hogy szüntelenül fi­gyelik a körülöttük leját­szódó eseményeket. Úgy­szólván nincs olyan érte­kezletük. amelyen valame­lyikük ne hozná szóba mun­kájuk értelmét, hatékonysá­gát. Akadnak, akiknek né­pi ellenőri tevékenysége egy­idős a szervezettel. S alig­ha érezheti « úgy, az idő múlásával egyre kevesebb az ellenőrizni való, mind­inkább csökken a vissza­élés, a hiba, lassan fölszá­molható a szervezet maga is. Erről szó sincs. Lesz el­lenőrizni való a kö­vetkező negyedszázadban is. S akkor remélhetően még nehezebb lesz a népi ellenőrök dolga, mert ma­gasabb színvonalon szerve­zett társadalom nagyobb tudást követel azoktól, akik meg akarják érteni, erősíteni szeretnék a jót, gyomlálni a vadhajtásokat. Kör Pál Miidós Zsuzsa könyve Váraink pontos krónikája A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1983. JANUAR 13., CSÜTÖRTÖK ŐS község szövetkezete Kölcsön megtakarítón pénzből Valószínű, hogy Veresegy­ház egyik legnépszerűbb intéz­ménye a takarékszövetkezet, amely azonban nemcsak itt, hanem egyebek közt Erdőker­tesen, Mogyoródon, Szadán, a szomszéd járásbeli Foton is szoros kapcsolatot tart a la­kossággal. Mindezt a számok nyelvén is bizonyítani lehet, hiszen itt minden akció mö­gött — legyen az betét vagy kölcsön — forintok, meghatá­rozott összegek, például ka­matok vannak. A kölcsönt, a betétet termé­szetesen emberek közvetítik, akiknek ha gondjuk van, köl­csönért folyamodnak, ha megtakarított pénzük, akkor betétet helyeznek el. Kasratozó betét — Kiadni, kölcsönt folyósí­tani természetesen csak abból tudunk mi is, ami befolyik — mondja Puskás Józsefné, a ta­karékszövetkezet ügyvezető igazgatója. — Ilyen tekintet­ben nem panaszkodhatunk: az elmúlt esztendőben tízmillió forintra terveztük meg a be­tétállomány növelését, ezzel szemben 15 millióval volt na­gyobb szövetkezetünknél a la­kossági betét, mint egy évvel korábban. — Legjobban a kamatozó betétek emelkedtek náluk, no­ha az elmúlt évben vezették ba az átutalási, 1981. utolsó negyedévében pedig az ifjúsági betétet. Az összes betét most az év fordulóján, tehát decem­ber 31-én 94 millió 233 ezer forint volt a Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezetnél, a betétesek száma pedig vala­mivel meghaladta a 4 ezer 600- at. A kamatozó betétek értéke együttesen meghaladja a nyolcvanmillió forintot, ebből a gépkocsinyeremények össze­ge mintegy 5,3 millió, a taka­rékleveleké 7 millió 765 ezer forint. — Igen gyorsan megkedvel­ték az emberek nálunk a ta-A több mint egy évszázados magyarországi várkutatás leg­újabb eredményeiről szól az a kiadvány, amelyet most rövi­den bemutatunk. A szakma, tehát az ős- és középkorral foglalkozó régészek, valamint a középkori történettudomány művelői, de a helytörténészek és a környékük múltja iránt érdeklődők is haszonnal for­gathatják Miklós Zsuzsa: A gödöllői dombvidék várai cí­mű könyvét. Nem túl vastag, de annál magvasabb kiadvány! Árpád-kori emlékek Rövid bevezetőjéből megis­merkedünk a vidék várainak kutatástörténetével, a kutatás­­módszertan alakulásával és nem utolsósorban a szerző fel­dolgozó szisztémájával. Majd történeti források alapján az Árpád-kori — itt élő — nem­zetségekről kapunk képet. Ez­után két nagyobb lélegzetű fe­jezet következik. Először a vizsgált terület ős­kori várait tanulmányozhatjuk egy adattár által, amit fontos és pontos információk alkot­nak: elhelyezkedés, szerkezet kormeghatározás, mind a lele­tek alapján. Másodikként — sokkal bővebben — az Árpád­­kori várak lehető legteljesebb ' ^mertetését kapjuk. Szerzőnk 'izépkoros régész, tehát nem véletlen a súlypontozás. A táj Árpád-kori erődítései átmene­tet képeznek az igazi földvá­rak és a kővárak között, álta­lában oklevelekben nem sze­repelnek, tehát csak a régész kutató, feltlró munkája által válhatnak ismertté, összesen 11 földvár részletes leírásáról van szó. Példaként említhet­jük: Mende—Leányvár, Vác­­hartyán—Várhegy, Szada, Vár­domb, Galgamácsa és Hévíz, Valkó és Domony helységeket. Elhelyezkedésük, védműveik, belső épületeik, tartozékaik, le­leteik frappáns bemutatása te­szi izgalmassá ezeket az olda­lakat. Több szempontból is érde­kes Mende—Leányvár. A te­rület földvárai közül az egyet­len kétrészes, valamint kőből készült toronyszerű épület ala­pozását is megtalálta szerzőnk ásatásakor. Sajnos régészeti feltárásra nem minden eset­ben kerülhetett sor. Méretük a bizonyíték A részletesen vizsgált föld­várak közül egy sem élte túl a XIII. századot, a feudalizmus fejlődésének egy meghatáro­zott fázisában léteztek csak. Ennek egyik bizonyítéka kis méretük. A várakat települé­sek övezték, amelyeknek nyo­mait — főként a szerző több éves kutatásainak köszönhe­tően — most már ismerjük. Az összefoglaló fejezetekben 80 magyarországi, hasonló tí­pusú földvár rendszerezését találjuk. Néhány szempont: el­helyezkedés, alak, méret, hány részes, rendelkezik-e belső épülettel. Végezetül az Árpád­kori földvárak fejlődési tipizá­lását kapjuk, majd elméleti körvonalazását annak, hogy kik lehettek a várak építtetői és miért ilyenek, hogyan be­folyásolta létrejöttüket a gaz­dálkodás fejlődése. Gondozta a múzeum A kötetet gondos irodalom­­jegyzék, térképek és fotók te­szik teljessé. Külön elismerést érdemel a szerző — és ez fel­becsülhetetlen értéke könyvé­nek — azért, mert valószínű, hogy ezek a várak néhány éven belül a modern mezőgaz­dasági művelés áldozatai lesz­nek, legalábbis részben, de munkája a következő nemze­dékek számára is megőrzi őket. Dicséret illeti az aszódi Pe­tőfi Múzeumot és a községi ta­nácsot, amely színvonalas, ér­tékes és olcsó kiadvánnyal gazdagítja az érdeklődők köny­vespolcait, és nem utolsósor­ban történelmi ismereteinket. Ilon Gábor muzeológus karéklevelet, amiből eddig háromszázhetvenet váltottak — mondja Puskás Józsefné. — Egyetlen év alatt kétmilliót nőtt csupán ezek állománya. Amit tudni kell — Mióta tapasztalnak na­gyobb érdeklődést? — Amikor az öt év utáni ka­matot évi 7 százalékra emel­ték fel. De várjon csak, meg­mutatom a ma érkezett hiva­talos közlönyt, ebben már az áll, hogy ez év január el­sejétől már évi 8 százalékos kamat jár a takaréklevél után, ha azt hét évig fenntart­ják. — Ugyanez a helyzet az if­júsági takarékkal is? — Valóban kedvezőbb lett az is. Eddig az ötévi rendsze­res takarékosság után 5 szá­zalék volt a kamat, s évi egy százalék prémium járt. Mos­tantól, ha nyolc évig nem ve­szi fel a fiatal a betétet, az évi 5 százalékos kamaton fe­lül évi 2 százalék a ráadás, a prémium. Mindezek ellenére meg kell mondanom őszintén: bár sok energiát fordítunk az ifjúsági takarékok szervezésé­re, mindössze százezer forint­tal növekedett nálunk. — Viszont ezúton is szeret­nék egy téves elgondolást el­oszlatni: több fiatal meg a szü­leik is azt gondolják, hogy az ifjúsági betétre egyszerre nagy összegek is betehetők. Holott ez a betétforma jelenti a leg­inkább rendszeres takarékos­ságot, amiben a fia'talok ere­jükhöz, keresetükhöz mérten képesek egy meghatározott, kisebb összeget elhelyezni. — Újdonság az is, hogy a születéstől a 35 éves korig a szülő is elhelyezhet ifjúsági betétet gyereke javára, ha vál­lalja a rendszeres takarékos­ságot; hiszen elég a gyerek személyi lapját bemutatni. Ezt is kevesen tudják. Amivel viszont a takarék­­szövetkezetnek van gondja, az az átutalási betétszámla. Tavaly óta kezelik ezeket is: tíz számlán jelenleg 190 ezer forint a betét. Ám egyelőre csak az illetők cascobiztosítá­­sát, az esetleges életbiztosítást és a takarékszövetkezeti köl­csönök havi összegét egyenlí­tik ki az átutalási betétszám­lákról. Azért nem tudták egyéb díjak kiegyenlítését is vállalni eddig, mert admi­nisztrációs gondjaik vannak. Ehhez már kevés a dolgozók létszáma. Nem szóltunk még a veres­­egyháziak bankjában elhelye­zett nyereménybetétekről. Ezek együttes értéke megkö­zelíti a 250 ezer forintot, ami ugyan szintén nem nagy sum­ma, de a, szerencsével nem áll­tak hadilábon a betétesek: ta­valy a fóti kirendeltségüknél váltott nyereménybetétköny­vek közül kettővel nyert tu­lajdonosa. Kedvező lehetőség — Azt mondottuk az imént, hogy kölcsönt adni a megtaka­rított pénzből lehet. Hogyan alakult tehát a kölcsönadás tavaly? — Úgy gondoljuk, hogy tag­jaink legfontosabb igényeit a kölcsönökkel is sikerült ki­elégíteni — mondja Puskás Józsefné ügyvezető igazgató. — Nagyban segítette ezt,, hogy a felettes szerveink a koráb­bi gyakorlattól eltérő, kedve­zőbb lehetőségeket teremtet­tek. Mégpedig azzal, hogy a kiadható kölcsönök együttes összegének mértékét csupán az év végére határolták be. Ko­rábban erre negyedévenként kellett vigyáznunk. Az enged­mény segítette a kölcsönadást, a magasabb pénzforgalmat. F. I. Sok jó példa is akad Február elején tartják a Rákosmenti Horgászegyesület szokásos évi közgyűlését. En­nek elébe vágva kerestük fel Horváth Zoltánt, aki vezetősé­gi tagként a fogási eredmé­nyek nyilvántartásával és el­lenőrzésével van megbízva. — A dányi tóban pecázó helyi és környékbeli tagjaink dicséretre méltó eredménye­ket értek el tavaly. Pórul járt 3053 ponty. Átlagsúlyuk egy kiló nyolcvan deka volt. öt­venhat amurra sem számít­hatunk már a tó belső nö­vényzetének karbantartásakor. Ugyancsak 56 csukától nem kell rettegniük kisebb ha­lainknak, és 17 süllő és 53 ba­lin is másképpen képzelte jö­vőjét. Jó volt compótermé­­sünk: 82 bánta, hogy túlsá­gosan torkoskodott. Egyéb Import helyett Festőhengef Péselről Leálltak a hagyományos fes­tőhenger gyártásával tavaly a péceli Vasipari kisszövetkezet­ben, mert bebizonyosodott, hogy nincs rá kereslet. He­lyette a Teddyber-hengert Kí­nálták, s a kísérleti gyártás fényesen sikerült, hiszen már 1982-ben 6 ezret vett át tőlük a vegyi nagykereskedelem. Az idén legalább negyvenezret szeretnének eladni. Ami külö­nösen keresetté teheti a ter­méket, hogy olcsó, s importot helyettesít. A hasonló eszköz külföldről behozva 200—300 forintba került, amit Pécelen csinálnak most 75 forint, s már tisztes haszon is van raj­ta. A bedolgozó műanyagos cso­port egyik kis terméke a tej­csap. Az ügyes és egyszerű szerkezet a háziasszonyok dol­gát könnyíti: a tejeszacskóba szúrva, nem ömlik szét a tej. Az idén próbálkoznak egy, a korábbiaknál szebb, s ügye­sebb szemátlapáttal is; az ele­jére porfogó csík kerül. Fillé­res áru a tubuskihajtó is, de megfelelő nyereséggel érde­mes csinálni. ß nap programja Január 13-án. Gödöllő, művelődési központ: Rendhagyó óra középiskolá­soknak. Európai reneszánsz. Előadó: Márai Enikő, az aszó­di Petőfi Gimnáziumban, 11.30 órakor. Tóth Menyhért kiállítása Magángyűjtők anyagából cím­mel, megtekinthető 15—20 óráig. Jeney István Megtalált al­bum című kiállítása, megte­kinthető 10—20 óráig. halfajtákból, keszegből, ká­rászból, sügérből 350 kilo­­grammnyi mennyiséget sike­rült horogra csalogatni. — Hogyan alakult az egye­sület taglétszáma tavaly? — A 144 felnőtt és 57 ifjú­sági tagunk mellett hét volt a kedvezményezettek száma. Napijegyet nem árusítunk, de vendéghorgászaink is elége­detten távozhatnak. A fenti mennyiségből ők a többi kö­zött 562 kiló pontyot és 15 kiló amurt rakhattak szák­­jukba. — Személyes tapasztalatai alapján mire kellene az idén az egyesület vezetőségének és tagságának nagyobb figyelmet fordítania? — Úgy vélem az ellenőrzés­re és a tó környékének foko­zottabb tisztán tartására. Saj­nos egyes sporttársak meg­feledkeznek önmagukról. Vét­­nek az előírások és a kultú­rált szórakozás szabályai ellen. Az a nagy szerencsénk, hogy sok jó példa is akad. Több önzetlen társadalmi munkás­ra számítunk. — Ügy tudom, elég tekin­télyes halmennyiséget telepí­tettek. hogy a nyolcvanhármas eredmények is hasonlóan szé­pek legyenek. — Igen. A vásárolt 2500 kilogramm ponty fele méretes, a többi pedig 80 dekás. 500 kilogramm apró, illetve vegyes halat is tettünk a dányi tóba. Sződi Sándor isfel Moncn A delfin napja. Színes, ameri­kai tudományos-fantasztikus film. Csak 4 órakor! Éjszakai utazók. Színes, szinkronizált olasz tudomá­nyos-fantasztikus film, 6 és 3 órakor. Csak 16 éven felü­lieknek! ISSN 013S—1957 (Gödöllői HírI: Autósiskola Veresegyházon Évenként több százan szereznek gépjárművezetői engedély! azok közül, akik a veresegyházi autósiskola tanfolyamain sajá­títják el a gépkocsizás alapvető tudnivalóit. A fennállásának tizedik évfordulóját nemrég ünneplő autósiskola korszerű tan­pályával is rendelkezik. Képünkön: tanulók gyakorlás közben a tanpályán. ' Hancsovszki János (elvétele Ponty, amur, süllő Gazdag horgászzsákmány

Next

/
Oldalképek
Tartalom