Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
4 %Mriav 1983. JANUÁR 13., CSÜTÖRTÖK Megyei tanulmánykötet A közelmúltban látott napvilágot a Studia Comitatemsia (a Tanulmányok Pest megye múzeumaiból címet viselő so rozat) tizedik kötete. Az Ikva Nándor szerkesztette Gödül lőlek, szentendreiek címet viselő könyvben kilenc művészettörténeti tanulmányt adtak közre. Első ízben vállalkoztak arra Pest megyében, hogy önálló kiadványban foglalkozzanak tudományos igénnyel a Írások Arany Jánosról A Pest megyei könyvkiadás jeles eseménye volt a közelmúltban az Arany János tanulmányok című kötet megjelentetése Nagykőrösön, a helybeli múzeum közleményeinek sorozatában. A tudós tanulmányok gyűjteményét Novák László múzeumigazgató szerkesztette. Bevezetőjét Keresztury Dezső akadémikus vetette papírra. A tizenkilenc dolgozatból hetet nagykőrösiek írtak. A helybeli szerzők: dr. Törös László, dr. Novák László, Fekete István, Seri András, Tóth Tibor és N. Bereznai Ilona. Jó bizonyság ez arra, hogy a nagykőrösi Arany János Múzeum és az Arany János Társaság nemcsak közművelődési funkciók ellátására képes, hanem a tudományos kutatás szervezésére is. Erről a következőket írja Keresztury Dezső: ....... Nagykőrös Arany városának nevezi és tudja magát; szellemi közéletében fontos szerep jut a költőnek, az ő nevét viselő múzeumában első hely illeti meg, ott működik az Arany János Társaság; s a nagykőrösi kutatók újra, s kiterjedő figyelemmel mutatják meg Arany ottlétét és hagyományát Kőrös életében.” A kötetben viszonylag ismeretlen területre, Arany debreceni és vándorszínész éveinek birodalmába viszi az olvasót Kilián István. Arany nagykőrösi levelezését veszi nagyító alá Sáfrán Györgyi. Egy Arany-tanítványról, Steiner Izidorról írt dolgozatot a kiadványba Scheiber Sándor. Arany János költői és tanári hivatását és hivatalait vizsgálja Gergely Pál. Különösképpen diákoknak ajánlhatjuk Balogh László, Tóth 1str ván, Orosz László, Barta János, Losonci Miklós és Tóth Tibor tanulmányait, melyek nemcsak irodalomtörténeti jelentőségűek, hanem egyes Arany-művek bemutatásával a tanulást is segítik. Tóth Tibor dolgozata még a versmondók érdeklődésére is számot tarthat. szűkebb pátria művészeti hagyományaival. A Gödöllőiek címszó alatt öt dolgozat foglalkozik a város képző- és iparművészeti múltjával. Jurecskó László az elmúlt századvég hivatalos művészetpolitikájának irányítója, K. Lippich Elek és a gödöllői művészek kapcsolatáról értekezik. Gellér Katalin az Undi testvérek munkásságát mutatja be. Keserű Katalin Juhász Árpád szerepét elemzi a gödöllői művászteleren. Basics Beatrix Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „gödöllői iskolában” címmel írt tanulmányt. Polónyi Péter az egykori művésztelepről gyűjtött össze vélekedéseket. A Szentendreiek című részben Szij Béla Kmetty János grafikai munkásságáról közöl adatokat, Hegyi Loránd Bartók zenéjének és Korniss festészetének szellemi kapcsolatáról mondja el gondolatait. Losonci Miklós Boromisza Tibor festői életművét örökíti meg. Valamennyi felsorolt szerző és tanulmánya azt szorgalmazza, hogy a megye hagyományait immár a művészettörténetben is fel kell dolgozni. Persze kár lenne csupán megyei hatásról beszélni, hiszen a tárgyalt művészeknek a szerepe sokkal jelentősebb annál, mintsem hogy egy földrajzilag kisebb egységhez lehessen kötni. A kötet tudományos érdekességét — mondhatni: szenzációját — Gergely Attila és Gergely Attiláné Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben címet viselő rendkívül alapos és következetes tanulmánya jelenti. A szerzők ebben arra kerestek választ hogy kik és milyen esélyekkel látogatják a különböző gyűjteményeket. Kíváncsiak voltak arra: hogyan közelíthető és miben állapítható meg a látogatások kulturális tartalma? Firtatták, hogy milyen mechanizmusok kondicionálják a megfigyelt teljesítményeket, s végül milyen művészetpolitikai következtetések vonhatók le a bemutatott összefüggésekről. A vizsgálatra 1980 folyamán került sor a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának támogatásával. A mintegy nyolcvan oldalas feldolgozást egy olyan úttörő művelődés- és művészetszociológiái felmérés ként tarthatjuk számon, amely summás következtetéseivel hozzájárulhat a teljes társadalmi rendszer esztétikai háztartásán belül az intézményrendszerek tevékenységének módosításához a vizuális kultúra területén. Különös világot tár fel Seri András Arany etikai felfogásának elemzésével. Közvetlen szól Arany Jánosról N. Bereznai Ilona tanulmánya az Arany-kutató Benkó Imréről és Kovács Ágnes értő híradása Arany Juliska és Arany László népmesegyűjteményéről. Az Arany János tanulmányok, a Nagykőrösi Arany János Múzeum Közleményei 2. kötete csak a kiadást vállaló városban került bolti forgalomba. Intézmények azonban hozzájuthatnak a könyvterjesztő vállalat könyvtárellátó osztályán keresztül is. Egészségügyi ismeretek EíHeTI FILMTEGYZET Korkérdésekről köztéren korkérdésekről köztéren véleményt mondó mai Kiss Istvánról, a kísérletező művészetpolitikusról. A fényképekkel gazdagon illusztrált albumban megtalálható — többek között — a budapesti Dózsa, a Tanácsköztársasági, a Centenáriumi, a dunaújvárosi Béke emlékmű nemkülönben a Vácott megtekinthető Végvári vitézek című vörös márvány szoborcsoport is. Dr. Szendéi Ádám famíliák ezreinek házi gyógyítója. Az Orvos a családban című kötete után megjelent annak párja is, Gyógyszer a családban címmel. A szerző szándéka, hogy újabb segítséget adjon az egészségügyi kérdésekben eligazodni szándékozóknak. A több mint kétszáz oldal első negyedében szó esik az orvosságokkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókról, a hozzászokásról, a gyógyszerallergiáról; arról, miként hatnak az orvosságok, s hogyan kell összeválogatni a házipatika kelléktárát. A sokak számára hasznos könyv részletes gyógyszerismertetést, javallatokat, adagolási útmutatót is tartalmaz. Zoltán Zsófia, Kovács Árpád, s a kötetet szerkesztő Lovass Pál munkája, a Szülők kézikönyve szintén igényes vállalkozás. A részletes ismertetésre e helyütt nem vállalkozhatunk, csupán arra: ízelítőt adjunk. Szaporodásbiológia, családtervezés, fogamzás, terhesség, szülés, az újszülött, a csecsemő, a gyermek táplálása, testi, szellemi betegségek megelőzése, társafejlődése, lelki problémái, a dalombiztosítási tudnivalók, SZÜLÖK Zoliéin Zséfta < LaoassPáí L, / L • Koma: Árpád ' N **” -KÖNYVE Viadukt Michael Sarrazin a Viadukt Matuska-szerepében Válságos évtizedek Kevés olyan művésze van országunknak, aki annyira a szívén viselné a köz ügyét, mint saját munkásságának az alakulását. Kiss István azok közül jött, akiknél a szobrászat anyagainak mindenekelőtt a használati tárgyakban volt funkciójuk, ám ezek az emberek is rendelkeztek eredendően szépségeszménnyel és ideállal. Csakhát napvilágra kellett ennek is kerülnie, miként ez a ma ötvenhatodik esztendejét taposó Kiss István esetében történt. A Képzőművészeti Kiadónál Tasnádi Attila írt könyvet Kiss István szobrászművészről. Munkája elkötelezett, szép tett, az alkotóhoz méltó következetességgel mutatja be a félig paraszt, félig proletár iparoscsaládból származó ifjú művésszé válását. Ugyanúgy szól a pályakezdésről, mint a Közép- és Kelet-Európa a két világháború között — írta Válságos évtizedek kötetcíme alá Berend T. Iván akadémikus. A neves szakember „a rejtélyes, mindent átható világot, gazdaságot, társadalmat, politikát, eszméket és művészeteket felforgató átalakulását” vizsgálja, a történések összefüggéseit és okait kutatja az alcímben meghatározott helyen és időben. Rendkívül fontos ez a kötet a középgeneráció és a felnövekvő ifjúság számára. Értékmérő és orientáló egyszerre, téves történelmi nézetek, beidegződések kiiktatására képes. Ügy elemzi a kor valamennyi kérdését, hogy eligazít és továbbgondolásra késztet. A Gondolat kiadó nemzetismeretünket segíti ezzel a kiadvánnyal, amely — amíg utánnyomásra nem kerül sor — az esztendő egyik leglátványosabb hiánycikke lesz. és mindez sok-sok jó tanácscsal, illusztrációval, fotóval, adattal fűszerezve. Ha csupán ennyit kínálnának a szerzők, akkor sem lenne kevés, ám többre vállalkoznak: a könyv harmadik harmadát a külön böző szervek és szervrendszerek betegségeinek ismerteié sére szentelik. Áttekinthető — s bár néha riasztó, ám szemléletes — fényképekkel gazdagon kiegészített kötetrész ez, amely segít eligazítani, s ezzel megnyugtatni a tünetek láttán érthetően aggódó szülőket. Az iszákosok iszákosokat nemzenek? Ez a címe az alkohológiai kiskönyvtár ötödik, dr. Czeizel Endre szerkesztette kötetének. A cím is jelzi: az alkoholizmus és a genetika összefüggéseiről olvashatnak alapos elemzést az érdeklődők. A tíz tanulmány nem csupán az ismeretek gazdag tárháza, előítéleteket oszlató, felvilágosító munka, hanem olyan gyűjtemény, amely — a szerzők szándéka szerint abban is segít: végre egy nyelven nevezzék nevén az alkohológia és a genetika soknevű, sokféleképpen értelmezhető fogalmait — a következő nemzedék érdekében 1931. szeptember 12-ről 13-ra virradó éjjel Biatorbágynál, a 27 méter magasságban ívelő viadukton kisiiklott a Budapest—Bécs gyorsvonat. A mozdony és a szerelvény öt kocsija lezuhant, a többi vagon a viadukton, illetve a töltésen maradt. Huszonkét utas meghalt, tizennégyen súlyosan megsebesültek. A nyomozás kiderítette: robbantás történt. Valaki felrobbantotta a viadukton a síneket, emiatt siklott ki a mozdony, s rántotta magával a kocsikat. A magyar rendőrség úgyszólván azonnal politikai színezetet adott az eseménynek, azt állítván, hogy a merénylő mögött Moszkva és a kommunisták álltak. A már a helyszíni szemlénél gyanússá vált férfit, Matuska Szilvesztert, a magyar származású bécsi kereskedőt a budapesti rendőrség elengedte, de Bécsban hamarosan letartóztatták. Ekkor kiderült, hogy korábban Ausztriában és Németországban is követett el vasúti merényleteket. Hosszas bírósági huzavona után ügyét Bécsben is, Budapesten is tárgyalták. Ausztriában hat évet kapott, Budapesten halálra ítélték, de előbb letöltötte az ausztriai büntetést, s csak utána adták ki, de azzal a feltétellel, hogy Magyarországon nem kaphat súlyosabb büntetést, mint Ausztriában. így került — életfogytiglani fegyházi ítélettel — Vácra, ahol 1944 őszéig ült. Ekkor, sok más fogolytársával együtt, eltűnt az őrizetlenül hagyott, s a hadicselekmányek miatt hamarosan a szovjet csapatok kezére kerülő börtönből. Azóta sem tudni róla semmi biztosat. Máig tisztázatlan (sok tanulmány, sőt, a legutóbbi Nemes Dezső könyv kutatásai dacára), hogy Matuskát milyen kapcsolatok fűzték a magyar jobboldalhoz, valóban a Gömbös-vonal megbízásából cselekedett-e, hogy a kommunisták, s általában a baldoldal elleni statáriális törvények malmára hajtsa a vizet a merénylettel, mert elterjeszthető a „moszkvai kapcsolat” verzió, — vagy egyszerűen csak pszichopata volt. A későbbi évtizedek során anynyiszor hangoztatott „magányos tettes” teóriát talán először alkalmazták vele kapcsolatban, ^mi arra mindenesetre alkalmas volt, hogy az esetleges szálakat elvágják vele. Ami pedig a történelmi hátteret illeti: ez a Sallai—Fürst per időszaka, a kommunisták üldözésének, lebuktatásámak egyik legszomcrúbb periódusa a magyar munkásmozgalom történetében. A biatorbágyi robbantásról filmet készíteni jó vállalkozásnak tűnik. Várkonyi Zoltán is csinált már belőle filmet 1959- ben, Merénylet címmel, Matuska szerepében Básti Lajossal. Abban a filmben Matuska pszichopata é s jobboldali ágens volt. Most elkészült az új verzió, magyair—amerikai— NSZK koprodukcióban. Ebben viszont Matuska már úgyszólván teljesen csak mint pszichopata és szexuális aberrált szerepel, és bár találni utalásokat bizonyos kapcsolataira, ezeket a film olyan zavarosan, annyi hézaggal és pontatlansággal adja elő, hogy mindvégig nem derül ki — nem a valóságos kapcsolat, amelyről amúgy sem igen tudunk sokat, hanem az, hogy a film készítői miként látják ezt az alapvetően fontos kérdést. Ha ugyanis Matuska csak pszichopata volt, akkor is más a szituáció: egy őrült robbantgat, és semmi köze nincs a politikához. De ha van köze a politikához, akkor egy titokzatos kalapos úr időnkénti megjelentetése, vagy egy magyar detektív Matuskát fedező, de alapjában a kalapos úr indokolatlanságával, tisztázatlanságával rokon (tehát nem érthető okokból cselekvő) magatartása nem elegendő magyarázat. A detektív és a kalapos úr közti kapcsolat sem tisztázott — nem értjük, miért ismerik egymást, és megint csak: Jci ez a kalapos úr, aki még a helyes nyomon járó bécsi detektívet is lelöveti, és egyáltalán: maga a deus ex machina, a régi jó görög sorsdrámákból. De nemcsak ez a fő tisztázatlansági tényező, és más kisebb zavarosságok teszik kuszává a filmet, hanem a Matuska^ körüli többi mellékalak homályossága is. Ezenkívül pedig a talán legnagyobb hiányosság: a film egyszerűen unalmas. Sem a merényletben mint cselekményben, sem annak hátterében, mint politikai tényezőben, töltésben nem tudja érdekeltté tenni a nézőt. Sem az nem izgat bennnünket igazán, hogy miképp zajlik le a biatorbágyi, vagy a két korábbi merénylet, sem az, hogy kikkel áll — vagy nem álil — összeköttetésben ez a Matuska. Simó Sándor rendezése javíthatott volna a forgatókönyv hézagain, logikátlanságain, megoldatlanságain egy kicsit jobb tempóval, egy kicsit izgalmasabb cselekményelmondással, egy kicsit érdekesebb vágással. Nem tette. így aztán a Viaduktban még a sztori sem lesz igazán érdekes. Mert ha egy pszichológiai alapozású politikai-bűnügyi filmből az izgalom, a feszültség és a pszichológia, meg a politika hiányzik, akkor miért érdekelje ez a film a nézőt? Szerelem Montrealban Nehéz megérteni, miért fordul egy kanadai film a vietnami háború 1960-as évek végi eseményei felé tizenegynéhány évvel később, ha sem a téma időszakáról, sem az elkészítés idejéről semmi érdemlegeset nem tud mondani ezzel a háborúval kapcsolatosan. Magyarul: Larry Keni kanadai rendező filmje csak a tekintetben marad tökéletesen érdektelen, szenvelgő, valamint közhelyekkel zsúfolt és lélektanilag abszurd, amiért valószínűleg készült. Pedig a témában benne rejlik a lehetőség: valóban tragédiák előidézője volt ez a háború az amerikai családokban, s valóban létezett (létezik) belső politikai ellentét Kanadában (Quebec) önálló francia Kanada törekvései például). De ez a film minderről a legroszszabb képeslap-riportok könynyes giccsszíneivel mesél, s ezért (is) torz és hazug. Takács István
