Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1983. JANUAR 12., SZERDA Bővítés Cegléden, Moneren, Vecsésen Tágasabb boltok, jobb ellátás Már készül az éév mérlege A téli ünnepeket megelőző napokon, amikor a város még nagy vásárlási lázban égett és hosszú sorok álltak az élelmi­szerboltokban, degeszre tö­mött kosarakkal és fogyókú­rára fogott pénztárcákkal a pénztárak előtt, sorukra várva többen is kimondták: a fene lenne ilyenkor boltos! őszintén jött a szó és volt alapja. Fürgén, pontosan dol­gozni, megállásnyi szusszanás, pihenés nélkül, majd’ hogy annyi időre sem, amennyi alatt alkalmazott és vevő — két ré­gi ismerős — egymásra tekint­ve, igazán őszintén minden jót kívánjon a másiknak, aho­gyan ilyenkor szokás. A javukra szól Az ünnep csak tetézett. Mint a Cegléd és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójától, Kürti Andrástól megtudtuk, a vállalat tavaly 1 milliárd 221 millió forintnyi árut értékesített — élelmisze­reket, háztartása vegyiárut, ita­lokat, sőt, úgynevezett „ezer apró cikket1’ is, kezdve a mini Hídelemtől, iskolai füzettől, ce­ruzától a teflon edényekig, porcelán tányérokig, üvegből .készült ivókészletek'ig. Az irodákban a mérleg most összesül, az mér tény, hogy eredményes volt az esztendő. A tervet 110,3 százalékra tel­jesítették a tervezett 105 szá­zalék körüli helyett. Ez tete­mes forintösszeget, úgy 60'mil­­. lióval nagyobb értékesítési be­vételt jelent. Természetesen az eredmé­nyességet is magába foglalja, mintegy igazolja. Ami emögött meghúzódik és amit forintok­ban mérni nem lehet, az a cég alkalmazottainak a javára szól, régi törzsgárdatagtól a szorgos szakmunkástanulóig, bolti alkalmazottaktól a szál­lítókig, irodistákig. Korszerűsítések Az ellátás — tapasztalhatta a város és terítési területük Pest megyében Vecséstől Nagy­kőrösig — általában kiég yensú­lyozott volt. Ez jónak mond­ható. Komolyabb hiánycikk­nek mondható áruféleségről, kiváltképp olyanról, amely a beszerzés vagy a megrendelés labirintusában akadt volna el, nem lehet szólni. Természetesen az, ami az or­szágos „nincsen” listán szere­pelt, az Cegléden és egész Dél- Pest megyében kereshették, várhatták napokig. Ezek közé tartozotf rövid időre az olaj, a bővebb fogkrémválaszték, kis időre a paprika, a kömény­mag, 'vagy a vaníliás cukor. Ám mindez nem tartozik az alapélelmiszerek közé és tu­lajdonképpen volt mivel he­lyettesíteni. Az év végi, karácsonyi pró­batételt is győzték. A szezon­árut választékosán és általá­ban kellő mennyiségben tudták beszerezni, ezekből jelentő­sebb készlet nem maradt. Tény, hogy sokan örömmel fo­gadták a kedvezményes áron kínált, megmaradt csokimi­kulásokból lett törmelék cso­koládét, az olcsóvá lett mara­dék szaloncukrot. A vállalatnak sikerült telje­sítenie a fejlesztési tervét. Cegléden és Nagykőrösön egy-egy ABC-áruház nyílt meg, forgalmuk tanúsítja lét­­jogosultságukat. Jelentős csz­­szeget költöttek boltbelsők fel­újítására,' hűtőpultok, polc­­rendszerek cseréjére. Tavaly a vecsési, tavalyelőtt a monori terület kapott e téren hang­súlyt. Ez az esztendő pedig a gyömrői terület korszerűsíté­sének éve lesz. A boltfelújításokhoz kérik a tanácsok és a háztulajdono­sok segítségét is: a homlokza­tok, utcai frontok, az épület, a boltbelső és a környezet össz­képe csak így alakulhat ki igazán, így lehet a semmit­mondóból szép látványú, esz­tétikus. A vállalat műszaki gárdája képzett. A fejleszté­sekkel építészmérnök foglal­kozik, az irányítás szaktech­nikusok feladata. A szükséges berendezése­ket a MÜÁRT-tól időben meg­rendelték tavaly és biztató, hogy a visszaigazolásokat rendre meg is kapták, misze­rint nem lesz akadálya hűtő­pultok, bolti berendezések cse­réjének ott, ahol ilyet tervez­tek. A fiatalok maradnak Az idei, belkereskedelmi mi­nisztériumi utasítások isme­retében 1983-ra 7 százalékos forgalomnövekedést szeretné­nek elérni. Ez 95—100 millió forint többletet jelentene. Ki­csit merésznek tűnik ez a né­hány szám, de nem alaptalan az elképzelés, hiszen az, új bol­tok, amelyek tavaly csak hó­napokkal számíthatók, most az éves terveredményehben sze­repelnek. Újabbak is nyílnak az esz­tendő során. A Cegléd és Kör­nyéke Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalatnak élelmiszer­részlege lesz a Monoron ké­szülő áruházban, amely a tele­pülés központjában épül. Ve­csésen egy boltjuk alapterü­lete 200 négyzetméterrel meg­nő, mert egy másik kereske­delmi vállalat bolthelyiségét átvették. Így ABC-áruházakat tudnak kialakítani, ahol friss húst is kínálhatnak a vevők­nek. Monori-erdei, saját bolt­jukhoz 200 négyzetméter alap­­területű folytatás készül: az alap áll, az idén a fadat húz­zák fel. Ez is ABC-jeli egű be­vásárlóközpont lesz, húst szin­tén mérnek majd. Cegléden a Pesti út és a Fel­szegi út sarkán lévő élelmiszer­­bolt alapterületét tudják 120 négyzetméterrel növelni, mert a tanács az épületet a vállalat rendelkezésére bocsátotta. Jó, hogy közművesített a környék, s ráadásul lehetőségük van arra, hogy gázfűtéssel lássák el az épületet. A megnövekvő boltokba rendszerint több alkalmazott kell. A vállalatnak negyven szakmunkástanulója van. Azok közül, akik tavaly szerez­tek szakmunkás-bizonyítványt, csak négyen nem maradtak a cégnél, több mint negyvenet saját boltjaikban alkalmaz­hattak. , Igyekeznek,- hogy . a. szükséges szakképzett keres­kedőkről — önmaguknak — így gondoskodjanak. Saját nevelésű kerül a nyugdíjba vonulók helyére. Eszes Katalin Energia nem vész el lerendezés a szárítógéphez A Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárában két darab Binder típusú óriás szárítóbe­rendezés működik. Az egyiket tavaly felújították, korszerű­sítették. Teljesítménye meg­nőtt és a hozzá csatlakoztatott hővisszanyerő berendezés se­gítségével az egyébként ve­szendőbe menő energia 30 szá­zalékát meg tudják takaríta­ni, újrahasznosítani. Ebben az évben a második szárító nagyjavítása, felújítása kerül sorra. A ceglédi munkahelyen felújításra mintegy húszmillió forintot fordítanak. Tavaly egész esztendőben folyamatos, biztonságos volt a termelés, kiváltképp nyártól, friss ter­més érkezéstől kezdve. Hason­lót remélnek most is. „Valahol lakni kell...” Emberek a tanyán, télidőben Térképen nyoma sincs utakon, bakhátas, esőverte dűlők peremén araszol gépkocsink. Nyárfák, lombja vesztett akácok sorolnak kétoldalt, távolabb nél\a fölbukkan egy-egy tanya, piros cserepes házikó, itt, Cegléd peremén, az Ugyer szőlőiben. Hallgatag udvarok, magukba roskadt, repedt falú vályogépü­letek ölében rak fészket a csend, aztán egy kanyarban — a B-os dűlő elején — gömbölyű kiskutya gurul az út közepére s vicsorít. Megállunk. Szüle Benő Istvánná az udvarra s onnan a meleg, ap­ró ablakos előszobába invi­tál. Duruzsol a kályha, ontja melegét az izzó szén, s a jó szó, a szíveslátás. Ugyan, mit keresnek erre, hol a madár sem jár? — várom ezt a kérdést, de a fiatalasszony szerint az Ugyer, a város pe­reme nem isten háta mögött él és lélegzik. — Dolgos, szorgalmas nép lakik itt is — mondja, miköz­ben nővére kávéfőzéshez ké­szülődik. — Valahol lakni kell, erre gondoltunk, amikor ta­valy ősszel megvettük ezt a Varga-tanyát. Akkor költöz­tünk ki a városból. Albérlet­ből. Most már saját fedél van a fejünk fölött. Fiatal há­zasok vagyunk, a férjem a gabonaforgalminál dolgozik. A tanyán én tartom a frontot, ami pedig nem napi nyolcórai munkát jelent. Annál sokkal többet. Az ólakban anyadisz­nó, malacok röfögnek, a tágas udvar szögletében tyúkok ka­­pirgálnák. Megterem minden — Nyolcszáz négyszögölnyi ez a porta, van rajta szőlő, szántó és veteményeskert. Szó­val, megterem majd a zöld­ség, a krumpli, a gyümölcs s idővel a henteshez sem já­runk húsért. Sót. paprikát, mosószert a boltból veszünk. Itt van az üzlet, valami két­­kilométernyire. — És a város? Nem hiány­zik? — Az albérlet, az nem. In­kább az aszfalt, az esti fé­nyek. Itt, ha beáll az este, ko­romsötét a táj, nem látunk az orrunkig sem. Bár az is igaz, nemigen mozdultunk tovább a portánál. Van tévénk, rá­diónk, garmadával jár az új­ság, csak győzzük olvasni. Szomszédolni ? Esetleg átkopo­gunk a Szendreiékhez. Ök itt, a kanyar utáni első házban laknak. — S a városba hogyan jut­nak el? — Tízpercnyire van a busz­megálló. A férjem kerékpár­ral ingázik munkahelyére. Fiatalember, meg se kottyan neki az az öt-hat kilométer. A szoba egyik asztalán var­rógép. kesztyűhalom. — Percekre szabott tenni­valóm ez. Védőkesztyűket varrók, a Lenin Termelőszö­vetkezet bedolgozójaként ke­resem a kenyeremet. A tanya árából hátra van még né­hány ezer forint, .s ha azt ki­nyögjük, a jószágállományt gyarapítjuk majd. Végül is nem mondtunk le arról, hogy Alapozzák a kisegítő iskolát Napjaink egyik legjelentősebb beruházása Cegléden a kisegítő iskola és a hozzá kapcsoló­dó kollégium építése. A kivitelezők, a DUTÉF dolgozói az alapokat készítik. Apáti-Tóth Sándor felvétele a. városban éljünk. Addig azonban még sok hízót, bikát kell fölhizlalnunk — azok árá­ból szeretnénk gyarapodni. De hát valahol el kell kezdeni. Nem igaz? Dűlőből, dűlőbe Szendrei István, a Lenin Termelőszövetkezet traktorosa, most itthon, ugyeri tanyájuk­ban tölti szabadságát. Vagy fél tucat kutya kíséri a férfit, amikor kinyitja a kaput. Friss hús, sült hurka illata leng a nyári konyha terében. — Most szúrtunk le egy disznót — engedi útjára szó­gombolyaga fonalát Szendrei István. — Évente két hízót is megeszünk. Kell hús. Nem a család nagy — fölnőtt gyere­keink vannak. Nyílik a nyári konyha ajta­ja, párafelhő cserél helyet a belépő Szendrei lstvánnéval. Az asszony rak néhány hasáb fát a tűzre, aztán a mai leves­be való zöldség tisztításába kezd. — ötvenkilenc óta lakunk itt — veszi át a szót. — Két szoba, konyha, nyári lak te­szi (ki a lakást. A férjem s a két gyerek naponta jár Ceg­lédre dolgozni, tanulni. Én a jószágokkal bajlódom. Illetve, nem is olyan nagy teher az, megszoktam lánykorom óta. Itt, a közeli dűlő egyik házá­ban születtem, anyám most is ott él. Közel van hozzánk, de nem kell a szomszédba men­nünk csendért, nyugalomért sem. — Azt is mondd, hogy a munka sem másé ezen a ta­nyán — szól csöndesen a fér­fi. — Mert bizony, nagy a porta: kétszáz négyszögöl, meg ezer. Az utóbbi földet a téesztől béreljük. Azon ter­mesztünk herét, kukoricát, ré­pát a jószágoknak. Mert van belőlük elég. Most hét bi­kát, tizenöt sertést hizlalunk, sok az aprójószág is. — Azért a város messze van — vetem közbe. — Eh, mi az a néhány ki­lométer? Én s a lányom ke­rékpárral tesszük meg a tá­vot naponta. A fiam kismotor­ral ingázik. — S ha beáll a hó? — Ott a Trabant. A tápot s a gázt is azon hordom. — Mire gyűjtik a pénzt? — Nincs nekünk fölös fo­rintunk. A Cerje utcában már tető alatt van az új, két­szobás házunk, de még nem lakható, még sok minden hiányzik ahhoz. A gyerek jövője — Én nem mennék el in­nen semmi kincsért — mond­ja felesége. — A gyerekek jö­vője miatt építettünk a vá­rosban. Saját erőből. Nincs azon egy fillér tartozás sem. — Meddig laknak itt, az ugyeri tanyán? — Ameddig bírjuk magun­kat — mondják szinte egy­szerre. — Ha a gyerekek be is költöznek idővel, ezt a la­kást nem adjuk föl. Hús, gyü­mölcs és zöldség mindig kell az asztalra. Az udvaron szitálni kezd a köd. — Ilyenkor, télen már ko­rán sötétedik — mondja Szendrei István. Nyújtózkodik egyet, megropogtatja csont­jait. — Nap mint nap a Zetor nyergében ülök, el sem hinné, mennyi orvosság van ebben a csöndben, a zaj nélküli, ta­nyai levegőben. Fölfrissít, megnyugtat. Az egyik ólban jussukat kérik a süldők. A férfi vállá­ra vet egy tapos zsákot s felé­jük indul... Besze Imre Szellemi párbaj lesz A televízió és a rádió nép­szerű műsorai, továbbá a kü­lönféle rendű, rangú iskolai, munkahelyi és más vetélkedők azt mutatják, kedvelt versen­gési forma nálunk a szellemi párbaj, legyen a tét bármek­kora. A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központ az évek során már sokféle vetélkedőt kezde­ményezett, s most ezernyi pél­dányban közreadott füzete újabb erőpróbára szólít. Ha­marosan ismét kezdődik a Mi kérdezünk, mi válaszolunk já­ték. Munkahelyi és lakóhelyi közösségeket, családokat, ba­ráti köröket, egyéni pályázó­kat egyaránt szívesen látnak a vetélkedő népesnek remélt mezőnyében. A játékmesterek négy téma­kört jelöltek meg; olyan hí­res emberek körül forog a já­ték, akik Cegléden éltek vagy a városhoz valamilyen közük volt. A helybeli sportesemé­nyek, kimagasló sportolók ugyancsak szóba kerülnek. A település zenei, irodalmi, kép­zőművészeti élete, építészeti alkotásai, a hangversenyek, kiállítások, művészeti rendez­vények számos fogós kérdést kínálnak. Külön kategóriában lelhetők fel a máshova be nem sorolható különlegességek, mint például a tréfás hagyo­mányok, történetek, ételrecep­tek, egyéb, figyelmet érdem­lő témák. A művelődési központ a fel­sorolt kérdéskörökben vár kér­déseket, hiszen ez a nevezés feltétele. A jelentkezők jelöl­jék meg csapatuk nevét, írják fel a tagok névsorát, s nevez­zék meg azt a személyt, aki­vel kapcsolatot lehet 'tartani. A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központ január húszadi­káig" várja a nevezéseket és a kérdéseket. A borítékra célsze­rű ráírni: Mi kérdezünk, mi válaszolunk. A továbbiakban a művelő­dési központ minden kedden közli a heti öt kérdést a Rá­kóczi úti, a Bercsényi úti ABC-áruházban, az Áfész-áru­­házban, az élelmiszerboltok­ban, az Aranysas és a Délibáb cukrászdában, a könyvtárban és a művelődési központban elhelyezett plakátokon. Egyéb­ként a benevezett csapatok írásban is megkapják a kérdé­seket. A válaszokat legkésőbb hétfő estig postára kell adni. A helyes megfejtést szerdától lehet megtudni a 10-199-es és a 11-004-es telefonon. A csoportok minden hónap­ban tiszta lappal indulnak, s a hó végi pontszám alapján kapnak helyezést. Ekkor kap­csolódhatnak be az újonnan jelentkezők. A játékot három hónapra tervezik, s a végső összesítés eredményei alapján jutalmazzák a legjobbakat. Gondolnak a nyugdíjasokra Cegléden a fiatalok általá­ban a Dózsa György Ifjúsági Klub rendezvényeit látogat­ják. A Kossuth Művelődési Központ viszont délelőttönként — abban az időben, amikor a még aktív dolgozó korosztályt az üzemekben, gyárakban, hi­vatalokban leköti a munka — a város nyugdíjasainak ad le­hetőséget hasznos, kellemes időtöltésre. A hét minden napján, kivé­ve a vasárnapot, délelőtt 10 órától 13 óráig nyitva a nyug­díjasok klubja. Emellett hét­főnként külön foglalkozást tart 15—19 óráig a nyugdíjas pedagógusok klubja, minden második, páros pénteken egy kis eszmecserére gyülekeznek az egészségügyi nyugdíjasok, foglalkozásuk 15—18 óráig tart. Minden hónap első vasár­napján itt időznek 14—18 óráig a KÖZGÉP nyugdíjasai. Rendelkezésükre áll a tele­vízió, a rádió, időnként isme­retterjesztő előadást hallhat­nak és természetesen részt ve­hetnek a művelődési központ más, a nagyközönség számá­ra tervezett eseményein. ISSN 0133—2500 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom