Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

A feniszarany visszhangja Csodás sorozat végén A hétfői londoni lapok sze­rint az előző napi tenisz-vi­lágbajnoki döntő, amelyet a Taróczy, Günthardt páros nyert meg, izgalomban és színvonalban elmaradt a két döntős 48 órával korábban le­játszott csoportmérkőzésétől. „A döntő nem csillogott olyan tartósan, mint a pénteki meccs, de ennek dacára gyöngyszem volt: csak éppen kisebb” — írta a Times tenisz­szakértője. Ugyanő és mellette még egy fél tucat szakíró sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy sem Taróczyék, sem a második, he­lyezett Ramirez, Gottfried ket­tős nem szerzett jogot a1 New York-i mesterek tornáján való részvételre — ugyanakkor az egész vert mezőny Ameriká­ban lesz!... A Guardian szerint nincs vi­ta afelől, hogy Taróczy és Günthardt a világ három leg­jobb párosának egyike. Előt­tük még senkinek sem sike­rült a WCT páros-világbaj­nokságot két egymást követő évben megnyernie, ráadásul Csillagfényben, két keréken Éjjel-nappal sport Ki nem sóhajtott már fel örömmel vagy keseregve; az életem kész regény. Joggal mondhatom, az enyém véget nem érő sportolás is. Hiszen versenyzek reggel az idővel, míg ugorva vagy kec­­meregve felkelek az ágyból és futok a buszra. Ma pedig, tes­sék, csillagvilágosítáisos terep­kerékpározás tetézte a napo­mat. Sokáig készítettem a ri­portot a szomszéd községben, és amikor hazaindultam, már teljesen besötétedett. A hold még nem kelt fel. Nézőként a televízióban, szemtanúként a megyei cross­­pályákon is számos izgalmas sárdagasztást láttam autósok­tól, motorosoktól, de ehhez ha­sonlót sosem. A keskeny köpenyű verseny­­kerákpáron egyedül hajtottam a pedálokat a három kilomé­teres távnak. Akár kendőt is köthettem volna szemem elé, nélküle sem láttam többet. Sportszerűen bevallom, nem volt lámpám. Ez — bár a föld­út este majdnem járatlan — meglehet, ellentétes a hasonló sportágak szabályaival. Milyen pompásan képes az ember egyensúlyozni, örültem félúton. A műlesiklónak is ele­gendő csupán egyszer áttekin­teni a kék és piros kapukkal teletűzdelt havas pályát, hogy .‘a siker reményével csatoljon lécét. Magam még sötétben is ! érzékeltem, milyen kátyúkhoz, sárhurkákhoz közelít az első kerék. Nagyszerű volna, ha rendez­nénk éjszakai terep-kerékpár­versenyeket. Persze lámpával, mert miután sikeresen átha­ladtam a célon — a ház kapu­ján —, rögtön , felszereltem a világítóberendezést. Nem is veszem le többet. Elvégre ez is technikai sport! —bg— úgy, hogy a körmérkőzéses csoportversenyek során eddig — tehát 1982-ben és 1983-bar — egyetlen meccset sem ve­szítettek el. Az idén még a vesztett játszmáik száma sen volt több háromnál. A Guardian tudósítója írta, hogy a döntőben, amikor erre valóban szükség volt, Günt­hardt nyújtotta a legmegbíz­hatóbb, Taróczy pedig a leg­művészibb játékot. Ugyanezt a jelenséget a Daily Telegraph úgy fogalmaz­ta meg, hogy Taróczi szerezte a „nagy pontokat”, Günthardt pedig „maga volt a megteste­sült megbízhatóság”. Szemben ezzel, ellenfeleik „hirtelen elveszítették a kitar­tásukat, kulcsfontosságú pilla­natokban”: Ramirez volt az, aki a legtöbb kettős hibát vé­tette és Gottfried az, akinek a legtöbb gondja volt adogatás­fogadásokkal. Valamennyi lap kiemelte, hogy a végső rövidített játsz­mában a győzelem fő ösztön­zője Günthardt volt. Mini a mesében Ufai pillanatkép Hétméríöldes csizma ’nem­csak a mesében létezik! Ez a járókelő egy .speciális, belső­égésű motorral felszerelt szer­kezetet visel a lábán. Lépés­kor, a nyomás hatására a mo­tor felfelé és előre löiki a lá­bat. Az ember az idő nagy ré­szét, mint futáskor, a levegőt ben tölti, valósággal repül. Leselkedő tavaszi fáradtság • • Ötlet — már a nyárra Szomorkás hangulat ural­kodott el az edzettséget a ter­mészetben keresők táborában. Mit lehet tenni ebben a jelleg­telen időben? Az ősz végét idéző hegyekben csúcsra hág­ni, völgybe ereszkedni már unalmas. Túl hosszú ez az ál­lapot. Alapozni a havas sportok­hoz? Maholnap itt a meteoro­lógiai tél félideje, de hazánk­ban még nem ébredtünk síléc­­csatolásra alkalmas reggelre. Igen, a tavalyi vulkánok, ol­vassuk itt; igen, az enyhe őszt enyhe tél követi, olvassuk másutt a magyarázatot. *Mi lesz a szereléssel? Vicc­nek is rossz arra gondolni, hogy legalább nem koptattuk a léc talpát, sem a sícipőét. Sokan panaszkodnak; az utób­bi teleken meg tudták őrizni a nyáron megszerzett edzettsé­get, s elkerülte őket a tavaszi fáradtság fuvallata is. Idén pedig már most álmosak. A teljes voltában ezen a télen bemutatkozni kívánó kemen­céi sportközpontban talán már annak az egy centi hóréteg­nek is örülnének, amit egy he­te mérhettek, milliméter be­osztású colstokkal. Nem lehet mást tenni, mint felidézni a múlt nyár kellemes élményeit. Így került elő ez a fénykép is. Bolgár testvérme­gyénk, Szófia megye legmaga­sabb hegységében, a Ritában készült, a tengerszint felett kétezer méter magasságban. Kedves bolgár szokás szerint a természetjáró szakosztályok új tagjait ünnepélyesen fogad­ják az első túrán a régi belta­gok. Valamelyik mókás kedvű ilyenkor hegyi cárnak öltözik. Palástja meleg takaró, fejére virágból font dísz kerül. Két szolgálólány áll az oldalán, s várják az új barátok eléjük vonulását. A hegyi cár humo­ros beszédet olvas fel, s virág­csokorral fogadja taggá az esküt tevőket. Hogy milyen népszerű a bolgár természetjárók hegyi cárja, mutatja, hogy kisleme­zen is megjelent már róla dal. — balázs — Kisebb akadályokat át is ugorhat, sőt csomaggal is fut­hat. Mire gondol egy sport szívű fiatal, ha meglátja ezt a fel­vételt, melyet a Szovjetunió című lapból kölcsönöztünk? (Most már nemcsak a Holdon lehet akkorát ugorni, mint egy ház, hanem a Földön is?) Természetesen a sport célú hasznosításra! Lehet, hogy újabb sportág születik az Ufai Repülőműsza­ki Főiskola hallgatóinak és tanárainak kicsit fantasztikus kísérletéből. A Baskír ASZSZK fővárosának utcáin mindenesetre már nem lepőd­nek meg az embereik, ha e furcsa járókelő elrúgózilc mel­leink. 1983. JANUAR 11. Edzőtábor Vágtázok Tengerentúli edzőtáborozás­ra utazik kedden 14 magyar atléta Bakai József szövetségi kapitány, Tóth Gyula, Oros Ferenc és Sigér Zoltán edzők társaságában. Az elsősorban vágtázókból álló küldöttség — tagjai Bakosi, Pálóczi, Tatár, Nagy, Babály, Havas; Kiss, Bakos, Újhelyi, Bankó, Paró- Czai, Takács 1., Vasvári és Forgács — kubai földön foly­tatja felkészülését, kihasznál­va a szabadtéri pályaedzések lehetőségét, amelyre idehaza télen nincs módjuk. A felso­roltak közül többen a márciu­si fedettpályás Európa-bajnok­­ságon is részt kívánnak venni, így sajátságos módon gyűjte­nek erőt a téli kontinensver­senyre. A küldöttség január 2S-án érkezik haza. Sok telitalálat Kis nyeremény A totó 2. játékhetén 26 fogadó ért el 13 + 1 találatot. Nyereményük 63 706 forint. A 100 darab 13 talá­­latos szelvény értéke egyenként 28 658 forint. A 3262 darab 12 ta­­lálatos szelvény nyereménye 638, a 33 436 darab 11 találatos nyere­ménye 54 forint. Az a 209 695 fo­gadó, akinek 10 helyes tippje volt, 19 forintot nyert. A telitalálatos szelvény: X, 1, 1, 1, X. X, X, X, törölve, 1, l; X, 2. X, X. Elmúltak az ünnepi ebédek! Az alapozás első napja Egyre jobban bemelegedve róják a k3r3ket Boros, Juszkő, Pauli i és Kiss Csaba Nem elég átugrani, majd tartani is kell a bakot! Hancsovszki János felvételei Másfél hónapja fejeződött be a területi labdarúgó-baj­nokság őszi idénye. A Duna­­csoportban a Kossuth KFSE a negyedik, az Aranykalász a hatodik, az Érd a tizedik, a Dunakeszi a tizenharmadik, az EGSZÖV a tizennegyedik he­lyen várja a tavaszi második felvonást. A Mátra-csoportban a Váci Izzó a negyedik, a Ti-Gyorskorcsolya, pakkűzés ,,Show-hajtás ” „Show-bajtás” címmel ösz­­szetett jégsportversenyt hir­detett a KISZ Központi Bi­zottsága, a KISZ Baranya me­gyét Bizottsága, a megyei Testnevelési és Sporthivatal, valamint a pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakkö­zépiskola dr. Hajdú Gyula KISZ-szervezete. Az első alkalommal meg­hirdetett, s február 19-én, 20-án megrendezendő sport­akciónak a pécsi műjégpálya ad otthont. Az Edzett Ifjú­ságért mozgalomhoz kapcsoló­dó rendezvényen elsősorban a középiskolások figyelmét sze­retnék felhívni, érdeklődésü­ket felkelteni a téli sportágak iránt, amelyek feltételei c-gyre tí>bb városban megteremtőd­nek. Az országos versenyben 4 budapesti csapat, megyén­ként egy középfokú oktatási intézmény tanulóiból álló csa­pat, s a rendező megyéből két együttes méri össze tudását. sza-csoportban a Bem SE a . második. Igencsak eltérő tehát a Pesl megyei csapatok helyzete. De nem feltétlenül meghatározó a jövőre nézve. Az alapozás — melyet tegnap kezdtek el a labdarúgó-szakosztályok, ja­víthat és ronthat is' a helyze­ten. Egy jól sikerült felkészü­lés talán megtáltosítja a Du­nakeszit, vagy az ÉGSZÖV-öt. Esetleg az Érdet is? Felvételeinken az Érd játé­kosai láthatók. A kellemes, inkább tavaszias, mint „rideg januári” időben nagy kedv­vel láttak a gimnasztikához a: fiúk. A hosszúra nyúlt téli; Szabadság, után szükség its van a kemény munkára, mert néhány játékoson még látszik az ünnepek bőséges kosztja ... A tizennyolc fős keret min­den bizonnyal előbbre szeret­ne lépni a tabellán. Nem lesznek babonásak? Még nincs meg a csapat Nem a legjobb előjelekkel készülnek a csapatok a Zala­egerszegen szerdán 17 órakor sorra kerülő Magyarország— NSZK válogatott asztalitenisz mérkőzésre. Mind a két tábor­Kellemes találkozás a vonaton Egy csupaszív kispályás A hegyi cár fogadása — Sokkal fontosabb dolog­ról is írhatnál, például arról, hogy... — Nem is sejted, milyen fontos a te eseted számomra! így civódtunk Kőbányától Rákoscsabáig a vonaton egy mindennapos ingázó otthona, lsaszeg felé. Már majdnem el­értük Pécelt, amikor végre dű­lőre jutottunk. Megegyeztünk abban, hogy egyikünk sem győzte meg a másikat. Ismeretségünk a bevonulás­sal kezdődött, s az egyéves századközösség erős barátságot forrasztott abból. Majd bejáró diákok, egyetemisták lettünk. Elég különös állapot az, hiszen elsősorban a középiskolások vállalják az eljáró életmódot. Ritkábban találkoztunk, ő az Isaszegről induló személyvo­nattal, magam távolabbról utaztam. Ha átszálltam, hama­rosan a sportra terelődött a szó. s a kívülálló izgalmával hallgattam a történeteket a községi kispályás labdarúgó­bajnokság fordulóiról. Régen volt. Csodáltam benne, hogy Bu­dapesten tanuló műszaki egye­temistaként sem szakadt el szülőfaluja sportéletétől. Ha akart, mindig mindenre ráért — legalábbis így éreztem. A napokban végre telefonon be­széltem vele, s megtudtam, már mérnök, de még mindig focizik. Két bajnokságban is, a gödöllőiben és a fővárosi mun­kahelyén szervezettben is. Hi­szen továbbra is ingázik, mint az isaszegiek túlnyomó része. — Ügy tudom, először nagy­pályán kezdték — Igen, az isaszegi ifiben fo­ciztam három évig. Aztán el­csábított a kispályás bajnok­ság. Először a Topt-ban, az­után a Ligetben kergettük a labdát. .Védőjátékos voltam, a barátom pedig csatár. Tudod, ő is ingázott négy évig a Köz­­gazdasági Egyetemre. Most Gödöllőn dolgozik, s persze hogy nem lett hűtlen a pety­­tyeshez. A kispályás bajnok­ság harmadik osztályában ját­szik. — Hogyan kerültetek Gödöl­lőre? — Sajnos Isaszegen megszűnt a kispályás labdarúgás. Pedig rengetegen öltenek csukát dél­utánonként. Persze nem kell bennünket félteni, most a szomszédban, Gödöllőn foci­zunk. Kétszer megnyertük a má­sodik osztályú bajnokságot, most már az „egyben” játszunk. Az én csapatomban több me­gyei első osztályú srác is van, inkább írnál róluk! — fogott ismét figyelmem eltereléséhez. — Jó társaság, harmadik éve járok velük futballozni. Ha kell segítjük egymást. Volt, hogy házépítkezéseken erősí­tettük állóképességünket. — Milyen költségekkel jár a kispályás foci? — Csak a bírót kell honorál­ni. A tavaszi kezdésig egyéb­ként nem pihenünk. Barátsá­gos edzőmeccseket vívunk, hétvégente téli tornán ját­szunk a gödöllői sportcsarnok­ban, például a Vízművel, az Áfésszal és a Ganz SZB-vel. Én a Gelkában játszom, a pá­lyánk a máriabesnyői Illés úti iskolában van. Ekkor már régen Isaszegen volt a vonat, talán már vissza is indult Budapest felé. A fa­luban jártunk, ráértem, a to­vavivő csatlakozásig volt időm. Búcsúzáskor nem tudtam el­dönteni, hogyan szoktam elkö­szönni Takács Lászlótól. — Kézfogással? Már nem emlékszem rá... — Kezet ismeretlenek nyúj­­tanak barátkozási szándékul — válaszolta. — Igen, azt hiszem az a baj. hogy ritkábban találkozunk. B. G. ból sérültekről érkeztek hí­rek. Mi a helyzet a magya­roknál? A hétfői edzés után1 Bérezik Zoltán vezető edző ezt mondta: • — Sajnos, Kristonra, aiká! ősszel már törzstag lett a vá­logatottban, sérülése miatt nem számíthatunk. Egyelőre csak keretem van, Jónyer, Gergely, Molnár, Káposztás, Szabó és Oláh utazik kedden Zalaegerszegre. A végleges csapatkijelöléssel még várok,, a mérkőzés előestéjén hozok döntést. — Wosik már hosszabb ide­je sérült, múlt évi bajnokunk Böhm sem teljesen egészséges, — mondta Korpa István, az NSZK válogatottjának jugo­szláv edzője.—Stellwag,Böhm, Engel és Krüger repül ked­den Grazba, s onnan társas­gépkocsin tesszük meg az utat Zalaegerszegre. Annak ellené­re, hogy a magyarok nincse­nek mostanában a legjobb formában, feltétlenül ők az esélyesek, s én már szoros eredménnyel is kiegyeznék. , A múlt a magyarok eddigi nagy fölényét mutatja. Az 1967 óta lejátszott 13 Szuper Liga mérkőzésen tizenkétszer nyert a magyar csapat — leg­utóbb idegenben —, s az NSZK csak az 1938/69-es sze­zonban aratott győzelmet 4:3 arányban. A sorozat tavaíyi táblázata is a két válogatott közötti nagy különbséget mu­tatja: Magyarország az 1981/82-es idényben Jugoszlá­via mögött 2. volt, az NSZK pedig éppen, hogy elkerülte a kiesést, a 7. helyen kötött ki, s több egyéni győzelmével előzte meg az utolsó és elbú­csúzott franciákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom