Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

Születésnapon á 2 idő gyorsan múlik, mintha tegnap történt volna, pedig 17 éve már, hogy megjelent az El­nöki Tanács rendelete, amely Gödöllőt várossá nyilvánította, hatvannegye­dikként a sorba. A neveze­tes alkalomból rendezett ünnepi tanácsülésen dr. Gyetvai József, az akkori tanács végrehajtó bizottsá­gának új elnöke vette át a várossá nyilvánításról szóló okiratot Kiss Károlytól, az Elnöki Tanács titkárától. Aztán 1966. január 5-én megalakult a tanács. Hamar megszoktuk a vá­rosi titulust, az új rangot, s örömmel vettük nyakunkba a település új gondjait. A tervezők terveztek, az épí­tők építettek és ahogyan haladt az idő, úgy formáló­dott Gödöllő új arculata. A fejlődés, ami az elmúlt ti­zenhét évet jellemezte, min­den vonatkozásban tisztele­tet parancsol. Nehéz volna felsorolni azokat a létesít­ményeket, amiket a város magának épített; az egész­ségügy,- az oktatás, a kultú­ra, a közlekedés, a kereske­delem terén. Az új város vonzó, ma az egyik legjob­ban gyarapodó település a megyében, egyre több em­bernek ad munka- és tanu­lási lehetőséget. Fokozatosan nőtt a lakos­ság beleszólási lehetősége is: a tanácsüléseken, a kü­lönféle fórumokon egyre többen fejtik ki nézeteiket a városfejlesztésről, ügyes­bajos dolgaikról. Különösen az elmúlt években kapott nagy szerepet a továbblé­pésben a társadalmi munka, amelynek értéke már éven­te 20 millió forint fölött állandósul. Sajnos ma is vannak még, akik az építés helyett rom­bolnak, akik nem becsülik új és régi értékeinket, akik rongálják a közös vagyont, s meggondolatlanul, virtus­ból károkat okoznak. A szü­letésnapon csak abban re­ménykedhetünk: ők is jobb belátásra térnek. Jobb be­látásra tudjuk téríteni őket. Ma, amikor minden te­kintetben nehezebbek a körülmények, to­vábbra sem mondunk le a városfejlesztésről. Ha csak 1982-öt nézzük, akkor is ta­pasztaljuk, a legfontosab­bakra jutott pénz. Okosan, tervszerűen dolgozva jövőre is elégedettek lehetünk a várossá nyilvánítás újévi fordulóján. Csiba József A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM 1983. JANUÄR 3., HÉTFŐ Veresegyházi változások Teret épít® nyutászok Régi és műemlék épületek Otthonok és támogatóik Járásunk egyetlen szociális otthona sem ' készült annak, aminek ma használják. Még ha különben jó állapotú épü­letek volnának ezek az ottho­nok, akkor sem lenne köny­­nyű bennük a megfelelő helye­ket, tereket kialakítani az idős emberek kényelmes tar­tózkodására. De nem azok. Ellenkezőleg, koros épület va­lamennyi. Állaguk megóvása ezért is nehéz. No meg azért is, mert sosincs meg teljesen a szükséges pénz a karban­tartáshoz, felújításhoz. Modernizálni is kéne őket, hiszen az itt élők és dolgo­zók igényei is változnak, nő­nek. A szociális otthonokban éppen ezért állandóan dolgoz­nak valamilyen szakma kép­viselői, kőművesek, asztalo­sok, villanyszerelők, vízveze­tékszerelők, tetőfedők, bádo­gosok. Munkájuk nyomán ja­vulnak a körülmények, de va­lahogy egy lépéssel mindig elmaradva a követelmények­től. » Körülbelül ez az összesítő megállapítása a népi ellenőrök legutóbbi vizsgálatának, amely azoknak az intézkedéseknek a hatását ellenőrizte, amiket a korábbi felmérés nyomán tettek az otthonok vezetői- Az általános tapasztalat, álla­pították meg, a kisebb anya­giakat igénylő feladatokat el­végezték, a felújításokat nem mindenütt Domonyban festettek, má­soltak, melegpadlót raktak le, átalakították a kazánt, s így megfelelő hőmérsékletre fűt­­hetik a helyiségeket. Elmaradt «. mosoda korszerűsítése, ami­nek magyarázata, hogy az esedékes bővítéssel egyidejű­leg újat alakítanak ki. Do­­monnyal kapcsolatban kell megemlíteni, hogy ez az épü­let is műemlék, minden vál­toztatáshoz meg kell szerezni a műemlék-felügyelőség hoz­zájárulását, illetve csak olyan alakítást hagynak jóvá, ami nem bontja meg az épület jel­legét. Szadán elvégezték a tető­­szerkezeten szükséges javítá­sokat, s társadalmi munká­ban elkészült a bővítési terv, amelyet az idén valósítanak meg. A bővítmény révén eny­hül majd a zsúfoltság. A zsúfoltság egyébként vala­mennyi otthonra jellemző. S így érthető, ha a fenn­tartók minden négyzetmé­ternyi helyhez ragaszkod­nak. Domonyban a népi ellen­őrök javasolták a gazdasági részben levő szobák megszün­tetését, egészségtelen voltuk miatt. A felügyeleti szerv nem járult hozzá, mert tízzel csökkent volna a helyek sza­rna. A lakáskörülmények, az ál­landó javítgatás, korszerűsítés, az üzemek, szövetkezetek tá­mogatása ellenére sem a leg­kedvezőbbek. S milyen a la­kók ellátása? A népi ellen­őrök tapasztalata: az étkezés változatos, az étrend megfelel az életkori sajátosságoknak. Pécelen például bizottság ál­lítja össze az étlapot, amely­ben a lakók képviselői is he­lyet kapnak. Természetesen a központi alapokat valahogyan meg kell toldani. A sertéstar­tás, a gazdaságok támo­gatása javítja az ellátást. Ismeretes, hogy a járási párt­­bizottság, a járási hivatal és a városi tanács kezdeménye­zésére számos üzem és szövet­kezet ajánlotta fel támogatá­sát. Ez különböző formában nyilvánul meg. Domonyban az ifcladi Ipari Műszergyár szo­cialista brigádjai dolgoztak, a galgamácsai tsz építői teraszt készítettek. A pécelieknek a helybeli áfész berendezést vá­sárolt, a Rákosvölgye Tsz-től 30 ezer forintot kaptak, a dá­­nyiaktól fát. A szadaíak a tangazdaságtól, a veresegyházi költségvetési üzemtől, a kere­­pestarcsai termelőszövetke­zettől gyümölcsöt és más élel­mezési cikkeket kaptak. A tu­­raiakat a helyi áfész és tsz támogatja. K. P. Zuhogó esőben utaztam Ve­­resegyházra, s már előre fél­tem, hogyan fogok parkolni az áruház és a mellette levő szol­gáltatóház előtti téren. Ott, ahol még kisebb esők után is tengelyig ér a sár. Nagy volt az örömöm, amikor láttam, hogy a nyáron elkezdett nagy munkát befejezték: a gazdag áruválasztékot kínáló s ezért a környező községekből is sok vevőt vonzó üzletközpont előtt ma már szilárd a bur­kolat. Nem csoda, hogy az utóbbi időben tovább nőtt a forgalom. A szolgáltatóházban alakí­tották ki irodájukat a veres­­egyházi nyulászklub tagjai is. Az itteni ünnepi forgalom­ban minden bizonnyal a klub­tagok forintjai is benne - vol­tak, hiszen, amint Vankó Ist­ván, a klub elnöke elmondta, az év végi összesítés is azt mutatta: érdemes volt a nyu­­lakkal foglalkozni az idén. Tisztességes kereskedelem Az esztendő gazdasági mu­tatói szerint több mint 13 és fél vagon nyulat vásároltak fel, amiért 6,1 millió forintot fizettek ki a tenyésztőknek. A közösség forgalma, gyógy­szer, táp, széna és egyéb ta­karmány árusításából megha­ladta a 10 millió forintot. — Nem egyik napról a má­sikra értük el ezt az ered­ményt — mondta Vankó Ist­ván —, korábban kevesebb volt a felvásárlás. 1981-ben például még csak nyolc és fél vagon. Hogy ennyire felfutot­tunk, annak oka van. Lénye­ges, hogy a termelők és a fel­vásárló-feldolgozó szervek üz­leti kapcsolatai megfelelnek a tisztességes ' kereskedelem szabályainak, ami azt ered­ményezi, hogy a termelők megtalálják a számításaikat, termelési kedvük nő. — De talán a klub jó mű­ködése, a veresegyházi műve­lődési központ nyújtotta tá­mogatás: az ismeretterjesztő előadások, a szaktanácsadás is hozzájárult a felfutáshoz. Itt a klubban mód nyílik a beszélgetésre, a tapasztalatok átadására, egymá» módszerei­nek megismerésére. Terhelést segítő akció Vankó István szívesen be­szél a klubról: — Február elején a nyulász­­napok megrendezésével kö­szöntjük a tízéves klubot,. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor a művelődési központot igazgat­tam, ugyancsak furcsának, különcködésnek hatott, hogy nyulászklubot szervezte. Szín­ház, hangverseny, énekkar, ezek valók az intézménybe és nem a nyúltenyésztők társa­sága, mondták sokan. — Azóta bebizonyosodott, nem is volt olyan rossz ötlet. S ma már nem szégyen arról sem beszélni, hogy a népmű­velés sajátos eszközeivel lehet és kell segíteni a gazdasági tevékenységet. Ilyen, terme­lést segítő akció lesz a nyu­­lásznapok sorozata is. A vázlatos program hasznos és szórakoztató eseményeket ígér. Lesz nyúlkiállítás és -vá­sár. Az érdeklődő kültagok egy­­egy veresi nyulászgazda tele­pére is bebocsátást nyernek. Szakmai vetélkedőre várják az óvodásokat, az alsó és fel­ső tagozatos általános iskolai tanulókat, akik nemcsak cso­kit, játékokat kapnak a he­lyes válaszokért, de a legjob­bak igazi nyuszikért versen­genek. Sokat dolgoztak a klub tagfai De a község határain túlra is mennek a nyulászok: isme­retterjesztő előadásokat ter­veznek Szadán, Erdőkertesen, Csornádon, Őrbottyánban, Fó­­ton, sőt Rákospalotán is. Az Udvariasan, ötletesen Könyvet, jegyzetet árul Néhány hónapja új helyre költözött a Művelt Nép Könyv­­terjesztő Vállalat 38-as számú egyetemi könyvesboltja. A régi, igen szűkös üzletnek új rak­tárát és tágas eladóteret ala­kítottak ki a gépészmérnöki kar épületében. Itt a szépiro­dalmi. zenei, szakmai, mező­­gazdasági és ifjúsági köny­vek mellett hanglemezeket és műsoros kazettákat is árusíta­nak. Még egy rendkívül fontos feladata van a könyvesbolt­nak. Ahogy arról Frankó Já­­nosné üzletvezető és munka­társai tájékoztattak: nem ke­vesebb mint harminchat társ­intézet — egyetem, mezőgazda­­sági szakiskola, tanárképző in­tézet főiskolai kar — ötszáz­negyven féle jegyzetét és tankönyvét is forgalmazzák. Ezek a jegyzetek részben a gödöllői egyetem nyomdájá­ban készülnek, és érkeznek könyvek a dabasi tankönyv­nyomdából is. Hogy jó-e a könyvesbolt kettős profilja? Ez tulajdon­képpen a mostani hónapok­ban dől el. Az egyetem úgy adott, alakított ki nagyobb helyet a Művelt Nép könyves­boltja számára, hogy vállalták a jegyzetek forgalmazását is. A különleges árukapcsolás, úgy tűnik, sikerült. Az üzlet­ben »ugyanis azt is megtud­tuk: az egyetemi jegyzetekért érkező nappali és levelező hallgatók a szépirodalmi köny­vek iránt még nagyobb ér­deklődést mutatnak mint az­előtt. Erre nemcsak a bővebb választék, hanem a tágas, ön­­kiszolgáló rendszerű eladótér is alkalmat ad. Kellett az üzlet megkedvel­­tetéséhez a bolt dolgozóinak udvariassága, néhány jó öt­lete is. A könyvesboltot az egyetemi épület egyik folyo­sóján egy zsibongószerűen kiszélesedő részben alakították ki. Belefoglaltak a válaszfa­lakkal egy régi lépcsőt is, ez most az egyik könyves gondo­la és az üvegfal közé eldugott csendes hely. Megfigyelték, hogy a könyveket tanulmá­nyozók szívesen ülpek le e lépcsőkre. Kis párnákat készí­tettek ide amikre már az ap­róságok is rászoktak, akik gyerekkönyvekért jönnek eb­be a szép, tágas üzletbe. F. L érdeklődőknek helybe viszik a filmeket, a szakkönyveket s persze az ismereteket is. Amikor a már megdicsért téren elbúcsúzunk, a nyulász­­klub vezetője még hozzáteszi: ezért a térért is sokat dol­goztak a klub tagjai. S erre talán még a termelési ered­ményeknél is büszkébbek. Lehet, hogy a két dolog összefügg? F. M. Túra Szegfű - májusig A túrái Galgamenti Magyar —Kubai Barátság Tsz termál­­vízfűtéses növényházaiban — mintegy háromezer négyzet­­méteren május végéig folya­matosan termelik a szegfűt. Az Óbuda Tsz gesztorságában levő ipari dísznövény-terme­lési rendszer taggazdaságaként az elkövetkező hónapokban mintegy háromszázezer friss virágot adnak át a kereske­delemnek. Együttműködés Vendégek Moszkvából Néhány éve együttműködési szerződést kötött a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a moszkvai hidromeliorációs főiskola. E megállapodás ke­retében két kutató vodt tíz­napos tanulmányúton Magyar­­országon, fogadásukból, szak­mai. tájékoztatásukról az egye­tem vízgazdálkodási és melio­rációs tanszéke gondoskodott. Az egyetem talajtani tanszé­ke viszont a moszkvai Tyi­­mirjazev Akadémia munka­társát fogadta. Szövetkezetek és magánosok A termeltetés változatai A polcokon, önkiszolgáló boltban sok ezer könyv, jegyzőt várja az egyetemistákat Hancsovszki János felvétele Járásunkban három fogyasz­tási szövetkezet működik, s ezek .mindegyike termeltet mezőgazdasági és ipari cikke­ket kisiparosokkal, termelő­­szövetkezetekkel, valamint szövetkezeti tagokkal. Ezekkel az árukkal az áfészek keres­kedelmi hálózata bővíti kíná­latát, pótol bizonyos hiányt, s esetenként jobb minőségű ter­mékhez jut. Sokféle termék kerül az áfészekkel szerződésben állók­tól a boltokba, noha részese­désük a teljes forgalomban nem nagy. Termeltetnek zöld­séget, gyümölcsöt, szemes ta­karmányt, különböző tésztá­kat, kenyeret, sajtos tallért, továbbá füstölt árut, mirelit készítményeket. Az iparosok­tól felsőruházati és népmű­vészeti cikkeket, kötött hol­mit vesznek át. A vásárlót nyilván ez ér­dekli leginkább, a népi ellen­őrök azonban, akik vizsgálták ezt a tevékenységet, többre voltak kíváncsiak. Megállapí­tották, hogy a szerződésben foglaltakat általában betart­ják. Kivétel a zöldség és a gyümölcs, amellyel a terme­lők többnyire oda mennek, ahol nagyobb árat remélnek. S ilyenkor azzal sem törőd­nek, hogy a vállalt mennyisé­get átadják az áfésznak. A szerződések különben elég laza megállapodások, nem foglalkoznak minőségi köve­telményekkel, nem határozzák meg a szállítási határidőket. A szerződést megszegőkkel szemben még egj'szer sem al­kalmazott szankciókat a ter­meltető. Segítséget viszont adnak — a kistermelőknek. Ingyen vagy kedvezményesen vehet­nek vetőmagot, palántát, fó­liát a fogyasztási szövetkeze­tek. Vagonokból árusítanak Vágánnyal és anélkül Sok tüzelő- és építőanyag­telep igen kedvező helyzet­ben van, hiszen udvarára vasúti vágány vezet. Ezeken a szállítások nagy részét köny­­nyűszerrel végzik, hiszen egy kis túlzással azt mondhatjuk, a vagonokból árusíthatják a szenet, a fát, az építőanyagok egy részét. Nehezebb helyzet­ben vannak viszont azok, amelyek távolabbról szállít­ják az anyagokat, ilyen ná­lunk az aszódi, a péceli vagy például a kartali Tüzép-telep. Aszód tüzelő- és építőanyag­telepén például évente nem kevesebb mint háromezer va­gon, azaz 300 ezer mázsa áru érkezik be, illetve távozik. Mindezt lényegében öt embe­rük mozgatja meg. ök hord­ják be a vasútállomásról a szenet, a fát és az építőanya­gok igen nagy hányadát. Nem kis munka. Vegyi anyagok tárolása Agrokémiai telepek A mezőgazdaságban régi tö­rekvés mutatkozik arra, hogy a műtrágyákat és a többi ke­­mizálási anyagot megfelelően tárolják. Tény" s ehhez ép­penséggel nem kell messzire menni, hogy a drága szereket, a termelés modern hatóanya­gait ma még sok helyütt a szabad ég alatt tárolják. A mai műtrágyászsákok ugyan­is gyengék, ahhoz, hogy kibír­ják a dobál ást, így hát kisza­kadnak, megrepednek, a mű­trágya tehát nemcsak elfolyik, a réseken nedvesedik, kővé áll össze, azután — mert már ezt is feltalálták — újra ap­­•rítani, darálni kell, de már plusz energiával. Az agrokémiai telepeknek ezzel csak egy funkciójára vi­lágítottunk rá, a korszerű tá­rolásra, de hát a mezőgazda­­sági kémiai centrumoknak, amelyek egy-egy nagyobb vagy több kisebb gazdaságot láthatnak el műtrágyával, növényvédő szerrel és egye­bekkel, sokkal több a felada­tuk. Ez már bebizonyosodott az elmúlt években. Ahogy azt a MÉM Műszaki Intézet vizs­gálatai bizonyítják: hazánk­ban a mezőgazdasági terület mintegy negyedére hat az ag­rokémiai társulások tevékeny­sége. Ugyanakkor a telepek csupán tíz százalékát látják el műtrágyával. A legutolsó felméréskor még negyven tár­sulás volt, negyven állami gazdaság és háromszázharminc termelőszövetkezet lépett tag­jaik sorába. A nap programja Január 3-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: A természet furcsaságai cí­mű kiállítás, megtekinthető 15 —20 óráig. Homoki Nagy István-emlék­­kiállítás, megtekinthető 16— 20 óráig. Mozi A maláj! tigris. 4, 6 és 8 óra­kor. ISSN 0133—1357 (Gödöllői Hírl'

Next

/
Oldalképek
Tartalom