Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
Jegyzet Pontosabban Dicséretes kezdeményezés a honismeret ápolására a váci járási KISZ-bi- zottság és a járási-városi könyvtár rejtvénypályázata, mely a közvetlen lakóhelyhez kapcsolódó írók, költők munkásságáról kér választ. A helyes megfejtés határideje december 3-án lejárt, így szabadon szólhatunk hozzá az első forduló vízszintes 1. talányos kérdéséhez. „A Thököly- szabadságharc idején a kuruc táborok kedvelt katonaköltője; 1603-ban Vácott született (zárt betűk: B, R.y. A rejtvényszerkesztők Beniczky Péterre gondoltak, azonban ő nem lehetett a Thököly-szabadság- harc idején a kuruc táborok kedvelt katonaköltője, tekintve, hogy 1664-ben meghalt, amikor Thököly még csak 7 esztendős, szabadságharca jóval később kezdődött. A rejtvényszerkesztőknek viszont nem lehet rovásukra írni, hogy születési idejét 1603-ra, helyét pedig Vácra teszik. Így olvasható minden irodalom- történeti műben vagy Vác monográfiáiban. Egy évszázados téves megállapítás, melyet annak idején Karcsú Arzén átvett Nagy Ivántól. Kutatásunk eredményeként megállapíthattuk, hogy Beniczky Péter nem született Vácott, s nem 1603-ban. Ismerjük testvérbátyja születési idejét, mely bizonyítnatóan 1605-ben volt, így csak azt követően 1606—/-re tehető hősünk világrajövetele. Az sem Vácott történt, mert szülei akkor még Micsinyén laktak. Városunkba csak 1614- ben került édesapja, Beniczky Ferenc, a vár főkapitányának. Családjával itt élt 1619-ig, tehát Péter gyerekkorát ebben a városban töltötte. Első fennmaradt verse is itt keletkezett, 13 éves korában, melyet 1619-ben egy göröglatin szótár fedőlapjának belső oldalára írt. A négysoros vers elkeseredett hangulatáról árulkodik. Oka lehetett atyjának a pozsonyi országgyűlésen történt megszégyení tése, a rendek kemény vi selkedését támadva a királytól a váci főkapitányságról történő elmozdítását kérik. Atyja nem várja meg ezt, önként távozik Vácról. Ekkor írja az ifjú bánatos hangú versét, utánozva eszményképe, Balas si Bálint istenes költészetét. „Az én bánátimban vi gasztalj még Istemen / Ne haggy így elesnem reménytelenségben J ígéreted sze rint vedd be könyörgésem / Kegyelmességedrül ne haggy esnem kétségben.” Egyetlen kis notesz alakú verseskötetének — élete egész termésének — megjelentetését végrendeletében kéri, amely még halála évében elhagyta a sajtót. Ismét nem a rejtvénykészítők hibája, hogy a vízszintes 14. sor válaszában egy betű megcserélődött. Az 1664-ben, Nagyszombatban megjelent első kiadás címében még „Magyar rithmus” olvasható, s csak idők múltán lett a második szóból ritmus. Ennyit kötelesek voltunk közölni kutatásunk eredményeként. A rejtvénymegfejtők bizonyosan hibátlanul kitalálták a költő nevét, ha nem is a kuruc költészet művelői között akadtak rá. A rejtvényszerkesztőknek érdemeiből semmit nem von le tévedésük, helyes megfejtésnek tekinthetik Beniczky Péter nevét. Jakus Lajos la A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'$ VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM 1932. DECEMBER 21., KEDD Cházár András fiai, lányai Segít a város és a szövetség Mikó Gyulát, a Hallássérültek Országos Szövetsége váci csoportjának titkárát arról kérdeztük, hogy mit tesz a váci csoport azokért, akiknek vagy már a születésük pillanatában, vagy később együk igen fontos érzékszervük, a hallásúik, megikárosodott? Ötszázan A Hallássérültek Országos Szövetségének megyei csoportjai ezeknek pedig körzeti csoportjai vannak. A szövetség nyitott szervezet, ugyanis tagjai nem csupán a rosszul hallók, illetve siketek, hanem mindazon magyar állampolgárok lehetnek, akik valamilyen formában tenni akarnak társaikért. Évi negyven forint tagsági díjat kell fizetni, ez magában foglalja a szövetség lapjának előfizetését is. A lap hasznos tájékoztatót ad a tagoknak a szervezet működéséről, tevékenységéről. A váci csoport 25 esztendeje tevékenykedik. A megyében ez a legnagyobb körzeti szervezet, hiszen Pest megye egész északi részét felöleli, a taglétszám pedig megközelíti az 500-at. Mikó Gyula 20 éve tölti be a titkári tisztséget. Megválasztásakor mindössze 12-en voltak. A két és fél évtized eredményei azonban nem a megsokszorozódott létszámmal mérhetők, hanem inkább azokkal a színvonalas rendezvényekkel, programokkal, melyek segítették a hallássérültek társadalmi beilleszkedését, a halló és nem halló ember közötti kommunikáció megteremtésének lehetőségét. Sajátos programjaik vannak ugyanis, amelyek révén a közösség tagjait mind szorosabb szálak fűzik egymáshoz. Megtanítják őket a szájmozgás szerint való olvasásra, a hal1 ókészülék használatára, tehát segítik a szó megértését. A váci csoport tagjai a mozgássérültek éoiiletében kaptak otthont. Itt gyűlnek össze hetenként egyszer, hétfőn este se. Egy gond még talán sokáig napirenden lesz. önálló helyiség kellene. Az életforma A titkár arra gondol, hogy a különböző zajártalmaknak kitett munkahelyeken dolgozóknak már a halláscsökkenés első fázisában segítséget ad hassanak. Meg kellene őket tanítani arra, hogy a hallásuk további romlása után is tudjanak embertársaikkal érintkezni. Fel kellene készíteni őket az új életformára. Sajnos egyelőre erre nem sok remény van, hiszen az anyagi lehetőségek egyre korlátozottabbak. Bár be szélgetés alkalmával nincs jelen, szinte állandóan szóba kerül Segesvári Ferenc neve, Mint nyugdíjas gyógypedagógus — a csoport ügyintézője ként — fáradtságot nem ismerve tevékenykedik. Áldozatos munkájának is köszönhető, hogy a váci csoport ilyen szép létszámmal büszkélkedhet, ö az, aki, ha segíteni kell, mindig készen áll. Szervez, intézi a csoport ügyeit, nem csupán egy bizonyos munkaidőben és helyen, hanem otthon is, bármikor. Az ő ajtaja mindig nyitva van azok előtt, akik az ügy érdekében akarnak dolgozni, akiknek szükségük van a segítségre. Dóra Zoltán A keverés folyamatos Beton az építkezésekhez A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat váci betonkeverő üzeme látja el alapanyaggal a megye északi térségének építkezéseit. A folyamatos keverést és a tehergépkocsik töltését egy óránként hatvan köbméter teljesítményű, ÉTI automata keverőgép végzi. Hancsovszki János felvétele Gödi előadások Fóliás primőrök a kertben A Dunakanyar kertbarátkor tagjainak tartott előadást Fóliás primőrök a házikertben címmel december 20-án dr. Szabó István, a budapesti Kertészeti Egyetem adjunktusa. Január 3-án a gyümölcsfák kezeléséről, termőre fordulásáról beszél dr. Farkas Károly ugyancsak egyetemi docens, majd 17-én a termőgyümölcsök ápolásáról tájékoztatja az érdeklődőket dr. Farkas Károly. A hónap utolsó napján a szőlőgondozásról szól Máté Sándor, a Kertészeti Egyetem tanársegédje. Fillérekbe kerül A tömegsport és a tömegek Madách Galéria Schaár irzsébet-kiállítás Schaár Erzsébet Munkácsy- díjas szobrászművész emlékkiállítása tekinthető meg a Művelődési Központ földszinti kiállító termében. Az 1975-ben, pályája csúcsán elhunyt művész többnyire portrékat és kisplasztikákat mintázott. A modern magyar szobrászat egyik legjelentősebb mestere, akinek portréi pszichikai érzékenységről vallanak, fegyelmezett plasztikai rend jellemzi őket. Legkésőbbi művei: A. Giacometti alkotásaival rokonszellemű kisplasztikák, valamint a szecesszió és szürreali- tás elemeit felhasználó, kisméretű domborművek, figurális plasztikák. A Madách Galéria jelenlegi kamarakiállításán huszonnégy darab, Vili Pál tulajdonát képező hagyatékból válogatott kisplasztikát láthatnak az érdeklődők december 31-ig. Januárban kezdik Nyomdai felújítás A Vác és Vidéke ÁFÉSZ új nyomdájának bővítése 1983. januárjában kezdődik. Három darab csehszlovák gépet állítanak munkába, s egy gépteremmel bővül az intézmény, amely így jobb termékeket állíthat elő. Fiatalok a kiállításon Kép és szöveg: Papp László Szeptemberben látott napvilágot az a hír, miszerint a Hazafias Népfront keretein belül megalakult a tömegsport bizottság, melynek vezetője Kárpáti Rudolf kardvívó olimpiai bajnok lett. Lelkes csoport Amikor terveiről kérdezték, többek közt azt válaszolta, hogy szeretné, ha hazánkban lenne igazán tömegsport, mert jelenleg nincs. Hogy igaza volt-e olimpiai bajnokunknak, vagy sem, azt majd a jövő igazolni fogja, és a jelenről alkotott véleményéről csak annyit, hogy sokan megvétózták a kijelentését. Városunkban az elmúlt év szeptembere környékén alakult meg a lakóhelyi sportegyesül et, melynek szerepe, feladata tömegsportolási lehetőség biztosítása. Az LSE-n belül működik sikeresen a város iskoláinak tornatermeiben az asszonyok kondicionáló tornája, a testépítők klubja, valamint a deákvári csoport keretén belül a tollaslabda-szakcsoport. Ezek a tollaslabdázó'- mint már írtam róluk, Deákváron, a Petőfi iskola tornatermében edzettek szombatonként a délelőtti órákban. A lelkes csoport most elhatározta, hogy a város és a járás iskolái részére Mikulás Kupa néven tollaslabdaversenyt rendez, ezzel is népszerűsítve sportágukat. Bizonyára sokan vannak olvasóink között, akik már játszották ezt a játékot, ha nem is versenyszerűen a szabályok szerint, de ütögettek és bizonyára kedvüket lelték benne. Mivel az ember életét szinte állandóan verseny jellemzi, szeretnek is versenyezni. Nagyon jó ötletnek látszott e verseny megszervezése, megrendezése. A vensenyhez minden feltétel adott volt. A fő szervezők nagyszerű füzet formájában kiadott, ízléses verseny- kiírást készítettek, melyet elküldték a környék valamennyi iskolájának. A versenykiíráshoz mellékletként megcímzett válaszborítékot is küldtek, amelyben az iskoláknak a nevezést kellett volna visszaküldeniük. A nevezési határidőre mindössze négy iskola küldőt választ, S kettő be is nevezett. Az ötödik a Petőfi iskola volt, aki reagált a kiírásra, de mivel az LSE tollasai ebbe az iskolába járnak. így természetes volt részvételük. A szervezők gondjain igyekezett segíteni az úttörőszövetség, amely a csapatvezetők figyelmét felhívta a versenyre, példaként említve, hogyan lehet sport játék-délelőttökf' szervezni. A versenyre az LSE. az úttörőszövetség és a sportfelügyelőség igen szép és ízléses díjakat ajánlott fel. Nagy várakozás előzte meg a versenyt és a szervezők bíztak abban, hogy sokan vesznek részt a versenyen annak ellenére, hogy nagyon kevés nevezés érkezett, mivel lapunkban kétszer is megjelent felhívás a versenyre. A verseny színhelyén a rendezők előre elkészítették a pályákat, a piros drapériával díszített asztalra felsorakoztatták a díjakat és így várták a résztvevőket. A verseny kilenc órai kezdetére azonban mindössze nyolcán jelentek meg. Elszomorító látvány volt. Látni az értékes és szép díjakat, és a mindössze pár résztvevőt. Szomorú látvány Ezek a gyerekek azonban megérdemelték, hogy részükre, ha kicsiny létszámmal is, megrendezzék a versenyt. A jelenlevők nagyon lelkesen, igazi odaadással játszottak, de belülről bizonyára őket is nagyon bántotta, hogy mindössze csak ennyien vannak. A versenybizottság vezetője azonban az úttörőkön kívül a jelenlevő segítők, a már serdülő koT rú fiúk részére is megrendezte a vetélkedést, akik szíves örömest vállalták a játékot Eredmények: Fiúk 5—6. osztály: (2 induló). 1. Tóth Árpád, 2. Kalapács Zsolt. 7—8. osztály: (3 induló). 1. Vető Zoltán, 2. Kőhalmi Péter, 3. Kalapács Kornél ifj. Lányok 7—8 osztály: (2 induló). 1. Csernai Katalin, 2. Pásfai Andrea. Serdülő fiúk: (4 induló). 1. Dévényi Tibor, 2. Jess György, 3. Kiss Attila, 4. Kovács Gábor. Nem várt érdektelenség tehát egy remeknek ígérkező versenyen, melyen minden feltétel adott és egy olyan sportágat kívánt népszerűsíteni, amely szinte fillérekbe kerül, és mégis remek szórakozást nyújt. Tömegesítésre váró — (méltán) — sportág bukott meg tehát és azt hiszem, hogy erről nem a szervezők tehetnek. ök mindent megtettek a siker érdekében. Sajnos azonban azok, akiknek ezt segíteniük kellett volna, semmit. Másnap, a vasárnapi Népsportban olvastam, hogy & Magyar Ü ttör ők Országos Elnöksége 1983 januárjától 1984 nyaráig tartó tömegsportjátékot hirdet az olimpiai eszme jegyében, a XXIII. nyári olimpiai játékokhoz kötődően. Félő, hogy a játék csak meghirdetve lesz. Lebonyolítva, megrendezve? Úttörők! Rólatok van szó. — nyári — Köszönetnyilvánítás. Hálás kö- szönetünket fejezzük ki rokonainknak, ismerőseinknek, valamint a Forte-gyár igazgatójának, a szakszervezeti bizottságnak és a dolgozótársaknak, akik szeretett feleségem, illetve édesanyám. Szegvári Jánosné temetésén megjelentek, sírjára koszorút. virágot helyeztek és mély gyászunkban osztoztak. A gyászoló család. ISSN 0133—2759 <Váct Hírlap) | A társadalmi ünnepségek mel- I lett vidám műsorok, nyugdíjas találkozó szerepel, a csoport munkatervében. A kulturális programokon való részvételt a szövetség anyagilag is segíti, oly módon, hogy a beutazáshoz ingyenes jegyet biztosít. A tanulók évente egyszer az ország bármely területére, míg haza évi két alkalommal utazhatnak a szövetség költségén. Az utazást szinte mindenki kedveli, akár hazai, akár külföldi útra indulnak, mert látás révén hozzájuthatnak olyan élményekhez. amelyekben gyengébb hallásuk révén nem lehetne részük. Tánccsoportjuk. amely szakmunkástanul ókbó1 verbuválódott, bejárta a szocialista országokat, nem beszélve a számos hazai fellépésről. BBrátság lett A gyengén halló ember barátkozó egyéniség. Sorstársát igen hamar felismeri, s vele igyekszik mélyebb kapcsolatot | is teremteni. Az egyik külföldi utazás kapcsán — a bolgár tengerparton — ismerkedett ! meg Kondicz László, a csoport elnöke és Steiner Edit — egy leningrádi házaspárral. Az ismeretségből barátság lett. majd kölcsönös meghívás. A két magyar már látta Lenin- grádot, s most „Észak Velencéjéből’’ várják a szovjet házaspárt magyarországi látogatásra. Vác városa — már tradíciójánál fogva is — jelentősen támogatja a csoportot céljai megvalósításában. A szorgalmas, kertészkedni szerető siketek között hétvégi telket osztottak ki bérleményként a Nyúlás dűlőben. Vasárnap reggelente a buszmegállónál ott sürgölődnek mindenféle kézi szerszámmal f elszerelve a »telektulajdonosok, hogy a föld szeretetétől vezérelve hasznos és egészséges módon töltsék el szabad idejüket. | Ám' ez csak egyik része a | dolognak. A városi vezetőség j mindig is sokat tett azért, hogy I a szövetség munkáját elősegít-