Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-21 / 299. szám

sMdap 1982. DECEMBER 21., KEDD Szépirodalom Könyvkínálat Tucatnál több új kötettel je­lentkezett a Szépirodalmi Kiadó a téli könyvvásárra. A Legnagyobb magyar moz­galmas életéről írta meg máig legismertebb regényét burányi Miklós, a két világháború kö­zötti irodalom méltán népszerű írója. Művében nem folyamo­dott fölöslegesen a fikcióhoz, mert Széchenyi életének igaz története a képzelet által fölül- múlhatatlanul regényszerű. Üjabb kötettel jelentkezett a Magyar remekírók sorozat is: a Magyar emlékírók 16—18. század című könyvben három század legjelesebb memoárjait fogták össze. A téli könyvvásári újdonsá­gok között Csáth Géza A va­rázsló halála című kötete is a klasszikusokat képviseli. A fiatalon elhunyt Hajnóczy Péternek egy kötetben gyűjtöt­ték össze négy megjelent köny­vét, novelláit, színdarabjait, valamint kiadásra szánt egyéb írásait. Sőtér István Bűnbeesés cí­mű regényének témája: a ma­gyar értelmiség útja a háború alatt, illetve a felszabadulás után. Kertész Ákos Családi ház manzárddal című új regényé­ben a ’80-as évek társadalmi viszonyairól és a tudat torzulá­sairól szól. ★ A Képzőművészeti Kiadónak a 19. század mestereit bemuta­tó, népszerű sorozatában Bakó Ágnes kötete ezúttal Székely Bertalan életútját, művészi pá­lyafutását, festői felfogásának, filozófiájának alakulását is­merteti. elemzi. Az Én múzeumom sorozat­ban Hárs Éva Modem művé­szet a pécsi múzeumokban cí­met viselő kötetében az Uitz-, a Vasarely-múzeumról olvas­hatunk, elsősorban azokról a művészekről, akik európai ha­ladó irányzatokat képviselnek. Tandori Dezső esszéi közt jelentős, helyet foglal el a kor­társ magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakjáról, Keserő Ilonáról szóló írás. Most a kiadó kötetben jelen­tette meg a kitűnő költő, író és műfordító érdekes, olvasmány­nak is lebilincselő tanulmá­nyát. Viadukt, Szerencsés Dániel, Együttélés Az országos premierek előtt A Pest megyei Moziüzemi Vállalat bemutatói jövőre A dokumentarista iskola Magyarországon; Az ötve­nes évek és a magyar film; A második világháború áb­rázolása filmművészetünkben; Filmeken a magyar iro­dalom újabb alkotásai; A magyar filmvígjáték változatai — néhány sorozatcím a Pest megyei Moziüzemi Vállalat 1983-as terveiből. Izgalmas témák ezek. Átfogják, ke­resztmetszetét adják a honi filmgyártás kiemelkedő mű­vészi produkcióinak csakúgy, mint a közelmúlt törté­nelmének megértését segítő alkotásoknak és a kellemes szórakozást nyújtó műveknek. Izgalmasnak azért is, mert az utóbbi évtizedek hazai filmtermését tematikus fel­osztásban tálalják, s így az egy-egy téma vagy terület iránt érdeklődők már „cso­korba kötve” kapják, tekint­hetik meg kedvenc alkotásai­kat. Tematikus sorozatok A megyei moziüzemi válla­lat 1983-ra szóló tervében is­mét kiemelkedő helyen sze­repelnek a magyar filmek. Általános vélemény és felmé­résekkel alátámasztott tapasz­talat, hogy a magyar művek még mindig nem foglalták el méltó helyüket a nézők fejé­ben a világ filmgyártásának képzeletbeli tárlatán. Azaz, mint azt a statisztika is éke­sen bizonyítja, előnyben ré­szesítjük a kommersz-filmipar termékeit a nívós magyar al­kotásokkal szemben. Ennek persze több oka van, nem utolsósorban az, hogy az iga­zi értékeket hordozó hazai celluloidszalagok csak egy ezoterikus, szűk rétegnek je­lentenek valódi élményt, a szórakoztató filmek pedig nem veszik fel a versenyt a szuperprodukciókkal. Kivételek persze akadnak, Érdekes, színvonalas műsorok Egy nap barátainkkal Egy nap barátainkkal cim- mel vasárnap egésznapos if­júsági programot szervezett a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a Szovjetunió meg­alakulásának 60. évfordulója tiszteletére a Budapest Sport- csarnokban. A rendezvény megnyitóján — a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után — György Sándor, az MSZBT titkára köszöntötte a vendégeket, közöttük a Kom- szomol, a hazánk felszabadí­tásában részt vett veteránok, valamint a szovjet kulturális élet képviselőit. Ezt követően Ludmilla Svecova, a Komszo- mol KB titkára tolmácsolta a több mint 41 millió ifjú le­ninista üdvözletét a magyar fiataloknak, majd méltatta a szovjet állam létrejöttének történelmi jelentőségét. Köpf Lászióné, a KISZ KB titkára beszédében emlékezte­tett arra. hogv a szovjet ál­lamszövetség létrejötte, jelen­léte világot formáló tényező volt és az ma i.s. A Szovjet­unió példát mutatott a gazda­sági fejlődést, a kulturális fel- emelkedést ösztönző erő ki­aknázásában. az internaciona­lista segítségnyújtásban. A nonstop program ki­emelkedő eseményeként nyi­tották meg a 60 éves a Szov­jetunió című fotókiállítást, amelyet a TASZSZ és az MTI munkatársainak mintegy két­száz felvételéből állítottak össze, A különböző műsorok sorá­ban a politikai kaszinóban szakemberek irányították a politikai kérdésekkel teletűz­delt vetélkedőket, játékokat. Az Interkozmosz klubban Farkas Bertalan fogadta az érdeklődőket, akik személye­sen is megismerkedhettek az űrhajózás különféle eszközei­vel. Kir Bulicsov, a Magyaror­szágon is kedvelt, neves sci-fi író találkozott olvasóival. Nagy tetszéssel fogadták a vi­lághírű permi balett gyermek­karának produkcióját, a sztavropoli táncosok, a szara- tovi harmonikások, s a balo- lajkaegyüttes műsorát. A legkisebbek is számos ér­dekes műsor között válogat­hattak. Kézjegyekkel telt meg a KISZ Központi Bizottságának Hatvan szó a békéért című, az évfordulóhoz kapcsolódó fel­hívása. Több ezer fiatal alá­írásával tett hitet a szocialista országok leszerelési kezdemé­nyezései mellett, s ítélte el az Egyesült Államok újabb atom­fegyver-elhelyezési kísérletét. A napot gálaműsor zárta: az alkalomra Budapestre ér­kezett szovjet vendégek tár­saságában neves magyar mű­vészek mutatták be produk­cióikat. A 80 perces műsorban részleteket vetítettek a nagy sikerű Szállnak a darvak és a Napraforgó című szovjet filmekből. Eredeti felvételről hallhatták a résztvevők Le­nin hangját, s gyönyörködhet­tek a Kreml harangjátékában. Vagyis a filmművészettel fog­lalkozó könyvek, kiadványok terjesztéséhez szintén hozzá­járulnak. S természetesen ott lesznek mindenütt, ahol alkalom és lehetőség kínálkozik arra, hogy propagálják, megszeret­tessék a kvalitásos alkotásokat. Így bemutatókat tartanak a különféle művészeti napokon (Dunakeszin, Cegléden, Nagy- börzsönyben, Fóton, Szent­endrén, ifjúsági rendezvénye­ken s az oktatási intézmé­nyekben, az óvodáktól egé­szen a felsőfokú iskolákig. Hiszen, ha küldetésüket siker­rel akarják teljesíteni, azaz a filmműveltségi struktúra megváltoztatásába szeretné- nének beleszólni, akkor a legfogékonyabb osztályra, az ifjúságra különös figyelmet kell fordítaniuk. Erre bőven teremtenek lehetőséget, sőt a diákoknak tartandó vetítése­ket szakemberek vezette vi­tákkal színesítik. hogy csak a Viaduktot, Simó Sándor bemutatásra váró filmjét említsük. Minden bi­zonnyal táblás házak előtt megy majd. S ha már pre­mierről esett szó, érdemes vé­gigpásztázni azon a terveze­ten, melyet a megyei mozi­üzemi vállalat a jövő évben vetítendő magyar alkotások­ról készített. Az említett Si- mó-filmen kívül Sándor Pál: Szerencsés Dániel, Kollányi Ágoston: Noé bárkái, Bacsó Péter: Sértés, Szurdi Miklós: Vidékiek, Fábri Zoltán: Ház­szentelő, Kovács András: A vörös grófnő és Gyarmathy Lívia: Együttélés című pro­dukciói várnak bemutatásra. A reflektor fénye E filmek megkedveltetését minél szélesebb rétegekkel a terjesztők, a moziüzemi szak­emberek is célul tűzték ki. Igaz, az alkotások megértésé­hez, befogadásához nélkülöz­hetetlen érzékenység, nyitott­ság, filmművészeti műveltség és kulturáltság megteremtése, fejlesztése nem az ő felada­tuk, ám a maguk sajátos esz­közeivel, például koncepció­zus, okos műsorpolitikával nagyon is befolyásolhatják a tömegízlést. Jövőre — azj eddiginél jó- . val több — premier előtti bemutatót szerveznek az új magyar filmekből a megye nagyobb művelődési házai­ban, s ankétokat, vitákat ren­deznek az alkotók, a szerep­lők és a szakemberek közre­működésével. Szükség van er­re, hiszen a művészi alkotá­sok — akár kül-, akár belho- niak — hordozta értékek a személyiség gazdagodását, az etikus magatartásmód kiala­kítását, erősítését éppúgy se­gítik, mint a kiváló irodalmi művek. Egyébként nemcsak a hazai, hanem a szocialista országok­ban gyártott jó filmek sem kapták meg még az őket meg­illető helyet. Mert gondoljunk csak a szovjet Tarkovszkij «vagy Mihalkov alkotásaira, a lengyel Wajda vagy1 Zanussi műveire, valamint a cseh­szlovák Chytilová filmjeire. Ismerjük-e kellőképpen eze­ket a világhírű alkotókat? A megyei moziüzemi vállalat az elkövetkezendőkben még in­kább a szocialista filmgyártás igazán értékes produkcióira kívánja irányítani a reflek­torfényt. S mindezt miként tehetik? Akciókat, sorozato­kat tervez, hogy a siker telje­sebb legyen, nagy figyelmet kíván fordítani a szóbeli és írásbeli ismeretterjesztésre is. Krimiparádé A fentiekben csupán ízelí­tőt kívántunk adni a megyei moziüzemi vállalat terveiről. Nyilvánvaló, teljességre nem törekedhettünk. Azt azonban föltétlenül meg kell még je­gyezni, hogy a szakemberek természetesen nemcsak az elit kultúra feliratú bélyegző­vel megjelölt műveket kíván­ják a nézők elé tárni. Gondolnak azokra is, akik csak felüdülni, kikapcsolódni, szórakozni szeretnének a mo­zikban. Megrendezik például az Oscar-díjas filmek, vala­mint a szórakoztató filmek parádéját. Sorozatot tervez­nek Nagy színészek — nagy alakítások címmel, valamint a kalandfilmekből és a kri­mikből is. S végül, de nem utolsósorban továbbra is azon igyekeznek, hogy a fehér fol­tok közös jelzővel ismertté vált településeken, azaz a filmszínházak nélküli falvak­ba, községekbe minél több al­kalommal elvihessék a Tiazai és külföldi filmgyártás régi és legújabb termékeit. Koffán Éva A dunabogdányi tájház Régi mesterségek tárgyai A dunabogdányi művelődési ház ad ideiglenes otthont a község tájházának. A szépen megrendezett kiállításon a tizen­nyolcadik században bevándorolt német telepesek tárgyi emlé­keit őrzik. Felvételünkön a kender feldolgozásának eszközei láthatók. Erdősi Agnes felvétele Honismeret, helytörténet Irodalmi topográfia A honismereti mozgalom Pest megyében; A honismere­ti táborok szervezése és prog­ramja, a Pest megyei gyakor­lat; Az irodalmi topográfiai gyűjtőmunkáról; A honisme­reti munka módszereinek ajánló bibliográfiája — e né­hány tanulmány címéből köny- nyen kitalálható, hogy a kiad­vány, amelyben ezek megje­lentek, Pest megyei, a téma pedig a honismeret. Azt viszont már keveseb­ben tudják, hogy e terület el­ső honismereti tájékoztatójá­ról van szó, amely a megyei művelődési központ módszer­tani kiadványának, a Művelő- dés-nek hetedik számaként lá­tott napvilágot. Megjelenése óta lassan egy év telt el, s így érthető, hogy amikor szerkesz­tőjével, Máté Györggyel be­szélgettünk, az első kérdés így hangzott: — Folytatása következik? — A második és a harma­dik szám címjegyzéke már el­készült — válaszolta a műve­lődési központ munkatársa. — A megyei honismereti közle­ményeket — az elkövetkezen­dőkben — évente három-négy alkalommal szeretnénk kiad­ni. Az első szám (500 példány­ban jelent meg) fogadtatása igen jó volt, hamar gazdára talált valamennyi, sőt, sokan még most is keresik. Sajnos, hiába. Honismereti aktivisták, helytörténészek, könyvtáro­sok és népművelők forgatják szívesen, de mint kiderült, a pedagógusok is igényt tarta­nának rá. — Az első számban főképp az irodalmi topográfiai gyűj­tőmunkával foglalkoztak, s a másodikban? — A következő kiadványunk gerincét a földrajzi nevek gyűjtése adja, mintegy ösz­tönzésként is: az utolsó órában vagyunk, hogy bekapcsolód­junk az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatómunkájá­ba. — Mikor olvashatjuk a má­sodik számot? — Ez jobbára a nyomdától függ, tehát biztosat nem tu­dok mondani. Tény, hogy na­gyon igyekszünk, hiszen, mint már említettem, a következő közlemény anyaga is készen áll. Ez az üzemtörténettel, az üzemi krónikaírással foglal­kozik majd — mondta befeje­zésül Máté György, a kiad­vány szerkesztője. K. É. Tv-FIGYELŐ' A legkisebbek a nézők közt Kazal. Kazal László az Ka­zal László. Tehát egy olyan személyiség ő, akit immár ön­magára! azonosíthat minden­ki, aki a színpadok világára csak fél szemmel is odafigyel. Igen, Kazal egy jelenség — hogy azt ne mondjuk, intéz­mény —, mert, ha valaki, ez a kedélyes férfiú, ez a színész­nek és kuplédalnoknak egy­aránt első osztályú mimes úgy játszotta s úgy énekelte át az utóbbi harminc, negyven évet, hogy annak hosszú időre szóló nyoma maradt. Se szeri, se száma azoknak a mókázásoknak, amelyekkel fergeteges sikereket aratott. Tíz perc az nagy idő, Elemér — zengte egykor, és tényleg úgy zengte, hogy akik annak idején hallották, azóta sem tudják ezt a zöngeményt (egyébként a maga műfajá­ban máig szellemes és iskola­példaként emlegethető csasz- tujkát) elfelejteni. S ugyanígy szinte mindazt, amit első szá­mú munkahelyén, a Vidám Színpadon előadott. Divatok jöttek, divatok men­tek de Kazal László — akiről nem árt tudni, hogy Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el, vidéken szerelmes szerepekben tapsoltak neki, s hogy a ren­dezéssel is megpróbálkozott — váltig meg tudta őrizni önma­gát. És amint azt a nem túl szellemes című, „A” Kazalnak elkeresztelt portréfilmjében is tanúsította, pályafutásának eb­ben a mérlegkészítésre szólító szakaszában is éppen olyan jó kedvvel és éppen olyan nagy szakmai biztonsággal produ­kálja magát, mint amikor még az Eleméreket figyelmeztet­te. hogy tudják csak meg: az a tíz perc milyen nagy idő... A szakmai biztonságot em­legettük az imént, s legyen szabad ennél a készségnél és képességnél egy picikét még elidőzni. Annál is inkább, mert, ha valaki, akkor Kazal László aztán megtanulta és máig gyakorolja, mi is az az előadói profizmus. Hallhat­tuk, élvezhettük, hogy mily dicséretes artikulációval és szintén mily tökéletes into­nációval működteti a mikro­font.-NáLa nincs — mert föl­készültsége és elhivatottsága nem engedi — egy oda nem il­lő szisszenet, egy zavaró pösz- szenés: ő tényleg úgy áll azok­ra a deszkákra, hogy előtte a legeszményibb starthelyzetbe hozza fizikumát és szellemét. Mi mást mondhatunk tehát ezt a Buzáné Fábri Éva szer­kesztette és Bilicsi Erzsébet rendezte bő egy órát látva, hogy köszönet a szép estéért, és még sok-sok sikert annak, aki — jaj, el ne feledjük — egykor még a Vígszínházban is jeleskedett. Vasárnap délután, volt haj­dan a Vasárnap délelőtt' — ezt még Vitray Tamás jegyezte és vezette —, aztán lett belőle a Vasárnap délután. Illetőleg hol volt, hol nem volt, mint a népmese öreganyója, vénem­bere, tündére mert hiszen egy­szer föltűnt a képernyőn, más­szor meg elröppent onnan. Újabban viszont, hogy a két István, Vágó és Wisinger ösz- szefogott, s ezt a magazint is­mét életre serkentette, megint van alkalmunk azokon a pi­henőnapi ebédutánokon mivel agyonütni azt az egy óra és negyven percnyi időt. Hol jobbak, hol meg — vall­juk be — untatóbbak és bosz- szantóbbak ezek az ide-oda kapcsolások. Most, vasárnap például unatkozhattunk is, bosszankodhattunk is. Érdek­telenségünket leginkább az magyarázhatta, hogy semmi, de semmi valóságos izgalom nem színezte át ezt a langy karácsonyosdtt, fanyalogni pe­dig azért fanyaloghatott a berzenkedésre hajlamos fa- nyalgó, hogy már megint nem átlagos küllemű otthon tűnt fel, nem olyan, amilyenben honpolgáraink túlnyomó több­sége lakik, és megint olyan személyek (opoardon: szemé­lyiségek) mondták a magukét, akikből tizenkettő nem egy tu­cat. Édes tévé, drága tévé: mi lenne, ha olykor-olykor, nem a Ház-Tartás egyre kibírha- tatlanabb sorozatának a kel- lemkedése uralkodna el eze­ken a jobb sorsra méltó Va­sárnap délutánokon is. hanem valami egyszerűbb, átlago­sabb, kevésbé kirakatba való terepre szegeződnének rá a képeket továbbító masinák. Persze, az itt kevesellt hely­színeken nehezebb boldogul­ni. Dabason vagy Hernádon — miként az a tanzániai ama­tőrfilm mutatta — ugyanis nincs elefántveszély... Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom