Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-09 / 289. szám
1982. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK 3 Országgyűlési bizottságok tárgyalták Terv a költségvetésről Változik az ensrgiasierkezet k vakolatok kétszer is meggondolják Vác városa. Pest megye második legnagyobb energiafogyasztója. A tavalyi adatok szerint legtöbb a fűtőolajból fogy: 51,2 százalék. A földgáz aránya 25,4, a villamos áramé 10,3, a szénféleségeké 6,0, a tüzelőolajé pedig 2 százalék. A statisztika az országoshoz képest is gazdaságtalan, mondhatnánk pazarló cnergiaszerkezetröl árulkodik, hiszen tavaly az országban a teljes energiafogyasztásnak csupán 35,1 százaléka esett az olajra, a vácinál valamivel több a földgázra, s majdnem 30 százalékos az energiahordozók közül a szén felhasználása Pálmai Lászlótól, a városi pártbizottság titkárától arra kértünk választ, milyen módon igyekeznek a váci üzemek, köziiletek csökkenteni az energiaköltségeket, s teljesíteni az MSZMP XII. kongresszusán elhatározott, illetve a Minisztertanács energiagazdálkodási programjában megfogalmazott terveket. Szerdán a Parlamentben tanácskozott az országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A képviselők Nyers Rezsőnek (Bács- Kiskun megye), a testület elnökének vezetésével megvitatták a bel- és a külkereskedelem jövő esztendei költségvetési tervezetét. A korábban megküldött írásos tájékoztatókhoz Juhár Zoltán bel- és Veress Péter külkereskedelmi miniszter fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában részt vevők között Kovács Istvánná (Pest megye) — a HFSZ kerepestarcsai gyárának előadója — az agglomerációban található élelmiszer- boltok helyzetéről szólva megállapította: azok ellátása aránylag megfelelő, de az üzleteket korszerűsíteni kellene. Elemző vitát folytatott az országgyűlés építési és közlekedéEbéd vagy busz Persze, ez is csak féligazság, mert azzal a jelszóval, hogy olcsó, mégsem lehet akármit adni az embereknek. A kedvezmény, a munkahelyi hozzájárulás nem minőségi engedmény. Nem is tartják annak a munkahelyeken, egy vállalati vezető mondta például, hogy sokszor szívesen elrendelné a konyha dolgozóinak, hogy együtt étkezzenek a munkásokkal, hogy hallják: ki mit mond, hogyan vélekedik az ebédről. Az egyéni ízléseken alapuló véleménykülönbségeknél azonban sokkal fontosabb az, hogy egy-egy vállalatnál mennyit áldoznak az étkezésekre, hogyan próbálják leggazdaságosabban megoldani a főzést. Erre még a koszttal elégedetlerfek is ritkán gondolnak. Nem jut eszükbe, hogy a dolognak ez az oldala is közvetlenül érinti őket, hiszen az étkezést a részesedési alapból finanszírozza a munkahely. A Hazai Fésűs fonó- és Szövőgyár kerepestarcsai gyárának konyháján négyszáz adag ételt lehet főzni naponta. Általában 300—320-an esznek a gyárban. Közülük azonban mindössze 160—170 a gyári dolgozó, a többiek a környező hivatalokból, kisebb üzemekből verbuválódnak. Csodálkozásomra, hogy a 620 dolgozóból miért csak ilyen kevés veszi igénybe az üzemi konyhát, Kovács Istvánná, a munkásellátási osztály vezetője az l-es számú országgyűlési választókerület képviselője válaszol: — Nagyon sokan vidékről járnak be naponta a gyárba, ök nem töltik az időt ebédeléssel, sietnek a buszhoz. A három műszakban dolgozók közül szintén kevesen veszik igénybe az üzemi étkeztetést. Ezért adunk ebédet más munkahelyek dolgozóinak is. ök, természetesen, drágábban étkezhetnek, naponta tizennyolc forintért. Saját dolgozóink kilenc forintot térítenek, ők haza is vihetnek ebédet, akkor tizenhat forint — ez az önköltségi ár — egy adag. Jót, de olcsón A tizenhat forintos normából igyekeznek változatos, jó ebédet készíteni. Kiépített beszerzési források, szakszerű tárolóhelyiségek teszik lehetővé az ésszerű gazdálkodást. Az általános vélemény az: ízletes, házias ételeket készítenek az üzemi konyhán. Simái Sándor- né sem azért főz otthon, mert nem ízlene neki a gyári ebéd: — Főznöm kell mindennap. A férjem egy műszakban dolgozik, s a két lánj^om is otthon eszik. Persze, hogy kényelmeI si bizottsága. A képviselőknek megküldött írásos jelentésekhez az Országházban tartott ülésen az ÉVM részéről Szabó János államtitkár, a KPM képviseletében Ónozó György miniszterhelyettes fűzött kommentárt, s részt vett a véleménycserében Medgyessy Péter pénzügyminiszter-helyettes is. Dr. Mondok Pál (Pest m.) — a Pest megyei Tanács elnöke —, például a tetőbeázások sokaságát rótta fel az építőiparnak, s szóvá tette a tanácsok telekgazdálkodási nehézségeit. A telekprobléma megoldásának optimális módjait a tanácsokkal közösen keresi az ÉVM — mondta a képviselőknek válaszoló államtitkár, megértő türelemre kérve az érdekelteket. sebb lenne itt enni, éppen elég Gödöllőről bejárni. S még az sem biztos, hogy az ottani főzés olcsóbb, nyolcvan forintba belekerül naponta. Igaz, abból este is eszünk. Gerlits Gáspárné másképpen gondolkozik: — A legfontosabb szempont, hogy nem kell főzni. A gyerekem is itt eszik, a férjem pedig a munkahelyén. Nekem ízlik, amit itt adnak és elég is, de az sem elhanyagolható, hogy csak kilenc forintba kerül, ennyi pénzért már nem sok ennivalót lehet venni még a boltban, a büfében sem. Az igények szerint A Dunakeszi Konzervgyárban hasonló a dolgozók véleménye, legalábbis az ebédlőben kiakasztott kis füzet, az Étkezők könyve erről tanúsEddig is kedvelt kiránduló- hely volt Budakeszin a Vadas- park. A MÉM és a Budavidé- :ki Állami Erdő- és Vadgazdaság közös tervei alapján jövőre sok új érdekesség fogadja majd a látogatókat. Szálát Sándor erdészetvezető elmondta, hogy idén mintegy száz hektárral növelték területüket. Üj szerzemény a Júlia-major is, ahol gazdasági központot fognak kialakítani. Főleg az egymást követő iskolai csoportok kedvéért kezdték bővíteni az állatokat bemutató területet. Itt a tanulmányi kirándulásra érkező gyermekek természetes környezetben ismerkedhetnek meg hazánk vadjaival. A nagyvadkarám fölé kilátót is terveztek, nemcsak a táj, hanem az állatok is megfigyelhetők majd innen. Épül egy bemutatóterem is, ahol trófeákkal, fotókkal illusztrált kiállításokat rendeznek majd az itt élő állatokról. Megnyílik egy étterem is, melyet a vadgazdaság lát majd el a sokak által kedvelt ínyencségekkel, őzgerinccel és nyúlpecsenyével. Hazánkban sok helyen műműködnek már lovasiskolák. A Rozmaring Tsz-szel karöltve új szolgáltatást akarnak nyújtani a vendégeknek. Lovastúráik indulnak majd a Vadaspark megtekintésére a tsz istállójából. A kevésbé vállalkozó kedvű turisták csacsivagy pónifogatot vehetnek igénybe. Bővíteni akarják az úthálózatot is. A füvesített játszóteSzámítógéppel Interinvesf-Erifeze Már nyolcvan vállalat és hatvan szövetkezet, több kutató- intézet, gazdasági munkaközösség, polgári jogi társaság és kisiparos tagja az Interinvest Kapacitásbörzének, az INKA- nak. Az INKA-t 1980-ban az Interinvest és a Magyar Híradás- technikai Egyesülés számítás- technikai szervezési központja hozta létre, azért, hogy a szervezet közvetítésével a szabad kapacitást ajánlók és keresők egymásra találjanak. A számítástechnikai szervezési központ nyilvántartja a tagok legfontosabb adatait, havonta listát készítenek az igényekről és a kapacitásfelajánlásokról, s megküldik a tagoknak. Az eltelt másfél esztendő alatt a szervezet mintegy 400 kooperációt kezdeményezett. | ;odik. Csak dicsérő bejegyzést I jlvasok benne. — Az elégedetlenkedők persze nem írnak be soha — fűzi hozzá Cserepkai Lászlóné, a szociálpolitikai osztály vezetője —, bár'a többség elégedett. Különösen amióta egy hivatásos szakácsot is föl tudtunk venni és enyhültek létszámgondjaink is. Kétszáz ebédet kell főznünk naponta. A nyereségnormánk 11,50 forint, a dolgozók tízet fizetnek. Megkönnyíti a gazdálkodásunkat, hogy házon belül sok mindent olcsóbban megkaphatunk. Brevich Károly, a szakács két hónapja dolgozik a gyárban, éppen gyümölcslevest és pirított májat készít. Korábban többek között a Mátyás pince vendégeinek főzött. — Igen, a közétkeztetés azért más. Ehhez is hozzá kell szokni, a norrriát sem könnyű betartani. Azért azt hiszem, nincs okuk panaszra az embereknek, bár lehetetlen mindenki szája íze szerint főzni. Az ebédlőben gyülekező dolgozók megerősítik ezt a véleményt. Egyikük jegyzi csak meg: általában jó is és elég is az ebéd, csak főznének többször grízes tésztát, azt nagyon szeretem. M. Nagy Péter rek, pihenőhelyek mellé teniszpályát is építenek. Szalai Sándor arról is beszélt, hogy a látogatók közül sokan még mindig nem becsülik meg a gondozott parkot, nem vigyáznak a természetre. Remélik azonban, hogy a kulturált környezet, a sokféle, színvonalas szolgáltatás természetszeretetre nevel minden látogatót. — Az első lépés e tekintetben az volt, hogy felmérjük, számba vegyük a város energiafogyasztási helyzetét. Ebben nagy segítségünkre volt az MTESZ szervezésében megalakult városi energetikusok klubja, melynek szakemberei alapos vállalati ismeretekkel és jó elképzelésekkel is rendelkeznek az energiaracionalizálási, takarékossági tervek végrehajtására. A városi pártbizottság megbízásából az elmúlt hónapokban átfogó felmérést készítettek, majd ezt követően tanulmányt írtak az egyes energiahordozók kiváltásáról és cseréjéről. Az ebben foglaltakkal titkári értekezleteken, igazgatói megbeszéléseken, s a városi pártbizottság ülésén is foglalkoztunk. © Sokan úgy vélik, egyelőre még nem beszélhetünk hazánkban energiatakarékosságról, sokkal inkább a nyilvánvaló pazarlások megszüntetésére tett kísérletekről. — Meglehetősen nehéz éles határvonalat húzni a két fogalom között. Tény az, hogy 1973 óta a kőolaj világpiaci ára hozzávetőlegesen a tízszeresére emelkedett. Ha nem is ilyen mértékben, de számottevően nagyobbak lettek az energia- költségek a magyar vállalatok számára is. Ami a termelőüzemek vezetőit illeti, úgy gondolom, saját jól felfogott érdekükben igyekeznek az ilyen költségeket csökkenteni. Csakhogy dolgozik egyfajta tehetetlenségi erő, a több évtizedes megszokás, amikor az energia- költségekkel való takarékoskodás alig-alig változtatott a vállalatok anyagi helyzetén. A kiélezett gazdasági helyzet nem kedvez az energiatakarékosságot közvetve vagy közvetlenül szolgáló beruházásoknak sem. Igaz, a kormányprogram eredményeként kedvezményes hitelekre van lehetőség, de a vállalatok kétszer meggondolják, hqgy a későbbi haszon reményében vállalkozzanak ilyen feladatra. Más a helyzet az intézményekben, a hivatalokban és az iskolákban. A tapasztalatok azt bizonyítják, alig-alig foglalkoznak e témával. Legtöbbjük nem is tudja például mennyi olajat használ, s mindeddig nem is foglalkozott a megtakarítás lehetőségeivel. ® A magyar népgazdaság energiafogyasztása a VI. ötéves tervrff szóié program szerint gyakorlatilag nem haladhatja meg az 1980. évi színvonalat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a nemzeti jövedelem egyszázalékos emeléséhez 0,7— 0,8 százalékkal több energiára is szükség van. — Felmérésünk szerint Vácon összességében nem is nő az energiafogyasztás. 1981-ben lényegében alig változott, de idén rrtár jelentős átalakításra számítunk. A fűtőolaj aránya 13,5 százalékkal csökkent, a földgázé 11,8, a széné 1,2 százalékkal emelkedett. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Cement és Mészművek váci gyárában idén részlegesen, jö■ Vőre pedig teljesen átáltnak fűtőolajról földgáztüzelésre. Ez már csak azért is örvendetes, mert a százhalombattai DKV- ban épül a krakkolóüzem, amelyben fűtőolajból az eddigieknél értékesebb termékeket tudnak majd előállítani. Az energiaszerkezet változtatása tehát nemcsak vállalati, hanem népgazdasági érdek is. Si Ha jól értettem, abszolút értelemben mégsem csökken az energiafogyasztás. — Valóban, a csökkenés nem i számottevő, de gyors ered-1 ményre csak néhány vállalati energiatakarékossági terv megvalósítása után számíthatunk. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat például teljesen átáll földgáztüzelésre, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában gőzfűtést építenek ki, ugyancsak földgázt szeretne használni a Finomfonó váci gyára is. A Dunamenti Regionális Vízmű, az AFIT, és az egyik szomszédos iskola például közös fűtőrendszert kíván létrehozni. Az iskolákban, az olajkazánnal rendelkező hivatalokban és az olajkályhákat használó üzemekben mindenütt gázra, ritkábban szénre állnak át. Ezeknek a terveknek a valóra váltásához azonban új fűtőberendezésekre, több földgázra, és szénre van szükség. Hálózatbővítésre ebben a tervidőszakban állami-, illetve ,ta,- nácsi beruházásból nem futja, tgy például az ÉDÁSZ jelenleg nem ad ki engedélyt új hőtárolós cserépkályhák üzemeltetésére, s a gázvezetékek kiépítésére is elsősorban vállalati, tanácsi eszközöket kell fordítani. O Milyen haszonnal járhat ■ jelenlegi energiatakarékosság), energiaszerkezet-áta! akitásl tervek megvalósulása? — A tervidőszak végéig 45 millió forintos becsült beruházási költséggel körülbelül 2200 tonna olajat lehet megtakarítani, úgy, hogy ebben benne foglaltatik a kevesebb energiafelhasználás és a más tüzelőanyagokra való átállás is. Ha, számításba vesszük, hogy a váci felhasználók közül csupán az ipari üzemek fogyasztása évi 2300 tonna, e tervet jelentősnek és hasznosnak ítélhetjük. Üzensétkezfetés kicsiben, nsigyhan Mi van a konyhán, a fazékban? J Aligha lenne sikere manapság annak a vállalatnak ^ amely a kedvezményes munkahelyi étkezés lehetőségé- ^ vei próbálna munkásakat toborozni. A legtermészetesebb ^ juttatások között tartjuk számon az üzemi étkezést. Ep- 4 pen ilyen természetes az is, hogy ahány üzemi konyha, ^ vagy még inkább, ahány ember, annyiféle vélemény. Van, ^ akinek az étrend nem tetszik, mások az ízeket kifogásol- ^ ják, esetleg az adagokat tartják kicsinek. S természetesen ^ nagy az elégedettek tábora is. Azt a bírálók és a kifogá- ^ sokat keresők is tudják, és ebben legtöbbször meg is ^ egyeznek: ennyi pénzért nem szólhatunk semmit! Lovastúra, pónifogat Ä Vadaspark újdonságai M. A. Jövendő postatisztek Dahascn a Táncsics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola évente 39 tisztet ad Pest megye és a főváros postahivatalainak. A négy év alatt a lányok pénzkezelést, táv- közlést és hírlapügyintézést tanulnak. Veres Jenő felvétele Csulák András Szemlélet dolga TTgye tetszenek még em- lékezni azokra a könnyes-bús filmekre, amelyekben valamely hivatalban gépíróskodni, akták fölött görnyedezni a leányálmok netovábbja volt. S, ha a szépreményű leányzó bekerült eme nemes intézmények valamelyikébe, már csak arról kellett ábrándoznia rózsaszín leányszobájában, hogy a délceg főnök csak- csak felfigyel pótolhatatlan képességeire az ügyek intézésében, s egyéb előnyös tulajdonságaira is. A történet végén pedig, a meseautó a kis aktamolyt a megérdemelt boldogság felé röpíti. Hihetnénk, atomkori világunkban — mindez már a múlté. Az egyenjogúságért folytatott — már-már megnyert — harcban leányaink lemondtak az ilyesfajta ábrándozásról. Nos, ha reálisabbak is az élet sok területén, azért még szemléletükben kísért, a ki tudja milyen alapon rögződött vonás a lányok, főként a gimnáziumban érettségizett ifjú hölgyek számára fő életcél az, hogy bekerüljenek a hivatalba, az íróasztal mögé, s a többi már megy a maga útján. Az utóbbi időben mind több fórumon hangzott el bíráló szó a fenti vélekedésről, magatartásról. A közelmúltban megrendezett III. országos nőkonferencia küldöttei közül jó né- hányan arra figyelmeztettek hozzászólásukban: a pályaválasztási propaganda törekvése, amellyel igyekszik kidönteni e szemlélet korlátáit, önmagában még kevés. A meggyőző szó, nem mindig talál megértő fülekre. Az íróasztal vonzereje mit sem csökken azok szemében, akik lehetőségeik, képességeik hiánya miatt nem juthatnak el a főiskolák, egyetemek padjaiba, majd ezt követően értelmiségi pályákra. Ha elgondolkodunk a jelenség okain, beláthatjuk, seregnyi összetevőből alakul ki végül a,.cseppet sem szívderítő helyzet. A szellemi munka nagyobb társadalmi presztízse mellett érezhető annak a szemléletnek a hatása is, amely az íróasztal szentségét vallja. Ugyanakkor ott van mögötte a női munka-férfi munka ma már csak a ténylegesen fizikai erőt igénylő szakmákban létező megkülönböztetése. Tévedés ne essék, nem akarom lebecsülni a papírmunka jelentőségét, az adminisztrációt, s nem is feminista beszél belőlem, amikor felteszem a kérdést, érettségizett lánynak miért csak az íróasztal melletti munka az egyedül üdvözítő? A pályaválasztásban egyébként is túl sok kölöncöt cipel magával a közszemlélet. Elég, ha csak a divatos, de korántsem felhőtlen életutat ígérő szakmákra gondolunk. A szülők, a társadalom felelőssége talán fel sem mérhető a gyermekek pályára irányításában. A társadalom igyekszik elejét venni annak, hogy a szemlélet nyűgei miatt rosszul válasz- szanak szakmát, hivatást a fiatalok. Minden hiába azonban, ha a családban a gyengébb képességű leány- gyermekeket is arra ösztönzik, verekedjék át magukat valamiképpen a gimnázium négy esztendején, szerezzék meg az érettségit, s azután üljenek le az íróasztal mellé. Czemlélet dolga is, hogy ezekben a hetekben, amikor egyre több szó esik a pályaválasztásról az iskolákban, a családokban és a leendő munkahelyeken, végül milyen irányba terelik a döntésében még meglehetősen befolyásolható lányokat. Talán egyszer, s mindenkorra le kellene számolni a meseautós hiedelmekkel, jobban ügyelni arra, képességeikhez, hajlamaikhoz illő szakmát, pályát, hivatást ajánljunk a fiataloknak, És nemcsak a lányoknak! Gáspár Mária
