Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-08 / 288. szám

VZrtt d/ßr w xJlirh (IV 1957 DECEMBER 9., SZERDA Kiállítótermekből Művészi álmok tükrében j! Nagy László Lázár ceg- JÍ lédi grafikusművész gyűjte- ^ menyes tárlata december 114-ig látható a mindszenti í művelődési házban. P. Ker- | tész Klára keramikus Cseh £ István szobrász társaságá- ^ ban mutatkozott be a II. ^ kerületi Marcibányi téri £ művelődési házban. Matzon í Frigyes plasztikái a Bartók 4 Galériában tekinthetők f meg január elsejéig. Sokoldalú alkotó Nagy László Lázár élete kü­lönös szolgálat. Hétköznapi foglalkozása szerint vendéglá- toipari dolgozó — a fennma­radt szabad időben azonban évtizedek óta a kisgrafika mű­velésének és terjesztésének kettős, de összetartó feladatát vállalja. A legtöbben úgy is­merik, mint a ceglédi kisgra- fika-baráti kör vezetőjét —, aki országos kiállításokat szer­vez, aki ezért miniszteri dicsé­retben is részesült. Most Mind­szenten Nagy László Lázár személyében a grafikus lép előtérbe, az az alkotó, aki a műfaj iránti odaadással, be­csületes munkával és küzde­lemmel éri el szakmai fejlődé­sét. Sokoldalú, termékeny mű­vész. Városok, tájak, portrék jelennek meg ex librisein, fa­metszetein, tusrajzain, linóin, rézkarcain. Képeit világosan, tömören fogalmazza, fejlődése a szerkesztés integrálódásában mutatkozik meg. Minden ér­dekli — s amit érdekesnek lát, azt meg is örökíti. Kedvesség és humor Kertész Klára Gádor István tanítványaként ismerkedett a kerámia titkaival. Az ehhez járuló többlet ifjúságából és adottságaiból származik. Fris­seség és báj sugárzik tárgyai­ból, állatfiguráiból. Az egyko­ri tiszakóródi élmények élő, művekké alakuló tartalékok. Átható kedvessége társunk­ká avatja kutyáit, macskáit, lovait. Gyakorolt ars poeticá­jának lényeges eleme ez a vo­nás — a bensőség — amely bő és tartalmas humorral ötvöző­dik — bizonyítja az érzelmek formában megnyilvánuló ará­P. Kertész Klára kerámiái nyait. Műcsoportjához kelle­mes hátteret biztosított Cseh István több mozaikfestménye. Szövetségese a márvány Matzon Frigyes 1909-ben született Irsán, de ifjúságát Ráckevén töltötte, ahol első rajzi élményeit saját bevallá­sa szerint a helybeli hamvába hullt őstehetségtől — Rózsa Sándortól szerezte. Matzon Frigyes Sidló Ferenc tanítvá­nya lett a Képzőművészeti Fő­iskolán. Három évig volt ró­mai ösztöndíjas; az itáliai szobrászat építészeti hátterét vizsgálta. Így érte el azt a tisztázott állapotot, hogy vala­mennyi szobra architektúra, építmény. Közege és szövetsé­gese a bronz, a kő, de főleg a legkülönbözőbb színezetű már­vány. Törekszik arra, hogy szépek legyenek szobrai. s azok anyagukban és formálá­sukban is valóban szépek. Női alakjait — egyéni kubizmus MOZIMŰSOR DECEMBER 9-TÖL 15-IG. ABONY 9—ÍZ: Szuperzsaru 13—14: Megáll az idő* BUDAÖRS 9—ÍZ: Bronco BUly 13—14: Préri CEGLÉD, Kamara 9—IS: A csodálatos asztalos (du.) 9—15: Egri csillagon I—IL (este) CEGLÉD, Szabadság 9—ÍZ: A fekete paripa (du.) 9—12: Esküvő* (este) 13—14: A szelíd vadnyugat DABAS 9—11: Földrengés Tokióban ÍZ: Tűz! 13: Kilenctől Ötig* DUNAKESZI, Vörös Csillog 9—ÍZ: Elvis Presley 11—ÍZ: Fekete tyúk (du.) 13—14: Szabadlábon Velencében DUNAKESZI, József Attila 9: A karatéző Cobra* ÍZ: A vőlegény 13: Gyémántakció I—n. IS: Karate DUNAHARASZTI 9—10: Honda-lovag 11—ÍZ: ... és megint dühbe Jövünk 13—14: A kétbalkezes és az örömlány* ÉRD »—10 és 12: A seriff és az idegenek 13—14: Agónia I—II.* FÓT 9—14: Ben Hur I—n. 12: Péter cár és a szerecsen (du.) GÖDÖLLŐ 9—ÍZ: A nagy balhé (du.) 9—12: Ősszel a tengernél* (este) ll—15t Pledone Egyiptomban (du.) 13—15: Guernica** (este) GYAL 9— 10: Sivatagi show 11—12: Fehérlófia (du.) 11—ÍZ: Kilenctől ötig* (este) 13—14: Meztelen bosszú** MONOR 10— 12: Megáll az idő* 13—15: Egy zseni, két haver, egy balek NAGYKÁTA 9—12: Egymásra nézve*** 12: A ravasz varjú (du.) 13—14: A hétszáz éves titok NAGYKŐRÖS, Arany János 9—12: Hófehérke cs a hét törpe 13— 15: Esküvő* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 9—15: Huckleberry Finn és a csirkefogók (du.) 9—11: Az éjszakai utazók** (este) 12— 13: Szép magyar komédia* (este) 14— 15: A nagy álom** (este) PILISVÖRÖSVÁR 9—10: Nürnberg 1946 12: Evans doktor titka 13: Éjszaka történt POMAZ 9—10: A vőlegény 11—12: Hová tűnt Agatha Christie?* 13: A kalandor csődje I—II. RÁCKEVE 9—10: Meztelen bosszú** 11—12: A medvefókák szigetén (du.) 11—12: Halálgvár az őserdőben I—II. (este) 13— 14: Havá tűnt Agatha Cristle?* SZENTENDRE 9—12: A vasálarcos férfi (du.) 9—12: Guernica** (este) 13—14: önszel a tengernél* 15: Koncert SZIGETSZENTMIKLÓS 9—12: Szuoerzsaru 11—12: Suű-buli (du.) 13—14: Halálgvár az őserdőben I—n. TÁPIÓSZEI.E 9—10: A hétszáz éves titok 11—12: SOS Concorde 13: Egy pisztoly eltűnik VÁC. Kultúr 9— 12: A Birodalom visszavág 13—15: Elvis Presley VAC. Madách Imre 11: Méreggel* 13: Tanú ne maradjon!** VECSÉS 10— 12: Agónia I—II.* 13—15: Bronco Billy • 14 éven Múltaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. Nagy László Lázár Ex librise alapján — végtelen finomsá­gú árnyalatokkal hajlítja. Időszerű, hogy Matzon Fri­gyes gyűjteményes tárlatát Bu­dapest után a szülőfalujának vallott Ráckevén — akár ál­landó kiállítás formájában — is bemutassuk, hiszen ajándé­kozó nagylelkűsége ezt a lehe­tőséget tárt lelkülettel kínálja. Losonci Miklós ZENEI PANORAMA * A KOTA közgyűlése előtt Kulturális életünkben jelen­tős helyet foglalnak el a kó­rusok. a népdalkörök és az amatőr zenei együttesek. Te­vékenységük szakmai irányító­ja, a koordináló a Kórusok Országos Tanácsa. A megyei kórusszervezetek a KÖTÁ-val szoros szakmai együttműkö­désben a tanácsok művelődési osztályai mellett, tanácsadó, javaslattevő testületként dol­goznak. Az amafőr ének-zenei mozgalom állami és társadal­mi irányításának megyei szin­tű összehangolása és segítése a feladatuk. > Éneklő ifjúság Tizenkét éve alakult meg a KOTA Pest megyei szerveze­te; a művészeti, if júsági. mun­kásénekkari, népzenei és a hangszeres együttes bizottság. Fontos eseménye a munkának a háromévenként összeülő közgyűlés, amelyre a KÖTA Pest megyei szervezete e hé­ten készül. Az elmúlt időszak legfontosabb eredményeit, gondjait ée eseményeit, va­lamint a jövő feladatait, ter­veit Kovács Lajos, a KÖTA megyei titkára terjeszti be vitára, a Pest megyei Tanács művelődési osztályával együtt­működve állították össze. A nemes időtöltés, a közös­ségi, a mozgalmi élet igényé­nek kialakításában igen fon­tos szerepe van az iskolai énekkaroknak. Minden erőnk­kel támogatni kell azokat, akik ebben munkálkodnak, hisz kórusaink utánpótlása itt alapozódik meg. Az eredmé­nyek mellett azonban észre kell vennünk, hogy a Pest megyei falusi iskoláknak csak­nem a felében még ma sincs karnagyi munkára, énektaní­tásra képzett szaktanár! Az Éneklő ifjúság mozgalom a fiatalok, az iskolai énekkarok bemutatkozásának, szereplésé­nek kibontakoztatását célozza. Idén tavasszal az általános is­kolák közül 72 együttes vál­lalkozott megyénkben arra, hogy az Éneklő ifjúság verse­nyein mérje össze tudását, s a két díszhangversenyre össze­sen huszonhárom kórus jutott el. A megyei diáknapok kere­tében léptek fel a szakmun­kásképző iskolák énekkarai, öt együttes szerepelt ebben a kategóriában. Munkáskórusok A Vándor Sándor Munkás­énekkari Szemle területi be­mutatóin huszonegy együttes lépett fel s az 1983 márciu­séban Dunakeszin megrende­zésre kerülő díszhangverseny­re tizenhét kórust juttatott to­vább a zsűri. A legkitűnőb­bek az országos fesztiválra mehetnek. A mezőny létszá­ma és színvonala jogos büsz­keséggel töltheti el a kórusok munkáját irányító karnagyo­kat, a lelkesen éneklő, próbá­ló tagokat és nem utolsósor­ban az őket támogató állami és társadalmi, szakszervezeti és szövetkezeti szerveket. A vegyes karok, lánykarok létszáma új tagokkal erősö­dik, de sajnos, a férfikarokban szinte nem látni fiatalokat. Fé­lő, hogy rangos énekkarok el­sorvadása lesz a következmé­nye ennek. Kórusaink életében jelentős a minősítő hangversenyek sze­repe. A legutóbbi. VIII. orszá­gos minősítőn harminc Pest megyei énekkar mutatkozott be. A hangversenykórus kate­góriában kiemelt hangverseny­kórus minősítést kapott a vá­ci Vox Humana Vegyeskar. (Makláry József Liszt-díjas karnagy irányításával.) Az ál­talános kategóriában fesztivál­kórus diplomát mondhat ma­gáénak a Szentendrei Városi és Szövetkezeti Kórus (karna­gyok: Kovács Lajos és Wolf- né Kovács Zsuzsa), és a Vác Városi KISZ-kórus, Bogányi Tiborral az élen. öt együttes j nyerte el a fesztiválkórus cí­met; Csepel, Dunakeszi. Gö­döllő, Százhalombatta és Tö­rökbálint büszkélkedhet ezzel. Egy-egy nagymarosi, cegléd- berceli, péceli és solymári fér­fikar, valamint a nagymarosi, fóti, veresegyházi, a Kossuth Lajos katonai főiskolai és a szentendrei Móricz Zsigmond gimnáziumi vegyes kar kapott aranykoszorú diplomát. Négy kórus, amelyek Ceglédbercel•* ről, Pilisszentivánról, Solymár­ról és Taksonyból neveztek á minősítésre, aranykoszorú fo­kozatot értek el, míg ezüstko­szorú fokozatot a biaiak, a budaörsiek, az érdiek, a felső­gödiek és a ráckeveiek egy-s egy énekkara teljesített. - . Páva- és népdalkörök A pávakörök, nemzetiségi és népdalkörök lelkes hagyo­mányőrző, -terjesztő munkája igen széles skálájú. Számos ki-, váló, jó együttes tevékenyke­dik megyaszerte e csoportok­ban, s az országos vetélkedők, a különböző, határainkon túli bemutatkozások eredménye­ként többeket ismernek a me- • gyén túl is. Felsorolásuk terje­delmes listájáról csupán az 1981-ben kiválóan minősített1 együttesek kiemelését vállal­hattuk helyszűke miatt: a Bo­gi Asszonykórus, az Érdi Bu­kovinai Székely Pávakör, a Hévízgyörki Asszonykórus, a Pilisszentkereszti Szlovák Pá­vakor, a Solymári Német Nem- ‘ zetiségi Asszonykórus, a Tá­borfalvi Együttes, a Tököli Délszláv Együttes, a TáDió- mente Szövetkezeti Együttes és a Tápiószecsői Népi Együt­tes működik ilyen rangosán. A megye kóruskultúrája magas nívójú. Az eredmények azonban nem születhetnének meg a támogatók erkölcsi és . anyagi segítsége, a karnagyok és kórustagok lelkes, odaadó munkája nélkül. Ott mutatko­zik fejlődés, siker, ahol mind­ezek a feltételek maradéktala­nul biztosítottak. Pintér Emőke Értelmiség falun A zon a szombat délelőtti ráckevei tanácskozáson (a falun élő fiatalok hete né­vén ismert rendezvénysorozat nyitóprogramjának második napján), friss diplomás agrár- szakemberek vívtak szócsatát arról, mi lenne az ö feladatuk a magyar népgazdaság oly fontos ágazatában, a mezőgaz­daságban, azaz hogyan lehetne hasznosítani az eleddig ki­használatlanul maradt szürke agyállományokat. Nem véletlen, hogy a véle­mények mindig, s mindenkor a pályakezdők tanácskozásain ütköznek a legélesebben. En­nék motivációja egyrészt élet­kori adottság: fogékonyabbak, nyitottabbak a világ dolgaira, s érzékenységüket csak növeli, hogy nekik kell a leginkább RA DIÓFI GYELŐ MÉRLEG. A Rádiófigyelő­ben hetente kétszer számo­lunk be a rádió legújabb pro­dukcióiról. Legalább kétszáz riportról, hangjátékról, doku­mentumműsorról mondtuk el az olvasók és a hallgatók sze­rint is helytálló vagy éppen vitatható véleményünket. Azt azonban mégsem állíthatjuk, hogy teljes képet nyertünk volna a három adón sugárzott idei műsorokról, mindig ép­pen akkor kapcsoltuk be a készüléket, amikor a legfon­tosabb, a legnagyobb érdek­lődésre számot tartó műsoro­kat sugározták. Ha most, ez év vége felé mégis valamiféle mérleg ké­szítésére vállalkozunk, arra lehetőséget kínál, hogy az el­múlt héten osztották ki a mű­sorok legjobbjainak ítélt kri­tikusok díját. A rádió jóvoltá­ból módunk volt újra meg­hallgatni az idei riport- és do­kumentumműsorok színe-ja- vát, több mint harminc, az alkotók és a műsorosztáljrok válogatta művet. Közülük né­hány csak az utóbbi napok­ban, hetekben került a közön­ség elé, a többit, legalábbis a díjazottakat megismétlik, mó­dot adva arra, hogy azok is hallhassák, akik az év közben esetleg elmulasztották. Nos, milyen is az idei rádiós dokumentarista termés? A legfontosabbnak vélt tapasz­talat, hogy felnőtt egy új, a szakmát alaposan ismerő rá­diósnemzedék: riporterek, szerkesztők, dramaturgok, akik szinte mindent megta­nultak, ami a stúdiók, a mag­netofonok világában elsajátít­ható. Talán csak azt nem, ami nem is tanulható: a kíváncsi­ságot. Ritkábban tapasztalni a közügyek iránti őszinte ér­deklődést, az együtt politizá­lás szándékát. Ellentmondani látszik e kijelentésnek, hogy a nívódíjasok közül Szél Júlia, Martinkó Károly és Stefka István éppen bátor, a szocia­lista demokrácia és a közélet visszásságait feltáró, kipellen­gérező munkával nyert. Ám a többség sokkal inkább kuta­tott a napi szenzációk, jól hangzó érdekességek után, s nem közéletünk fontos kérdé­seit helyezték az egyedit, s az általánost egyaránt feltáró nagyítólencse alá. Hiányoznak a rádiósműhe­lyek — gyanítja a riport- és dokumentumműsorokat rend­szeresen figyelemmel kísérő hallgató. Az olyan kollégiáris, baráti közösségek, ahol az al­kotó viták gyümölcseként nemcsak jobb, igazabb és hasznosabb műsorok szület­nek, hanem amelyek eredmé­nyeként egy-egy rovatnak, szerkesztőségnek önálló, sajá­tos arculata formálódik. Most sokszor mintha csak egy kap­tafára készülnének a darabok, legyenek az ifjúságnak aján­lott vagy felnőttműsorok, a dramaturgia néven emlegetett osztály vagy valamelyik má­sik szerkesztőség munkái. MINDEZEK ELLENÉRE sem kell fanyalognia a rádió- hallgatónak. S nemcsak azért, mert a műsorok színvonala kiegyensúlyozottabb lett, ha­nem a szerzők, a szerkesz­tők és a riporterek is igénye­sebbek lettek önmagukkal szemben. A rádió 1982-es szí­vesen fogadott újdonsága az előfizető és a műsorszolgálta­tó intézmény baráti kézfogá­sa. Pergő ritmusú, személyhez szóló, segítőkész műsorok sora rajtolt, vagy ért célba az el­múlt tizenegy hónapban. Ezek a gyakran csak egy-két per­ces, máskor mozaikkockákból összeálló hosszabb összeállítá­sok egyéni babérok szerzésé­re kevés lehetőséget nyújta­nak, hiszen csapatmunka ered­ményei. Méltató Írásainkban talán éppen emiatt esett csak ritkán szó róluk. Most e pár elismerő szóval igyekeztünk e mulasztást pótolni, s rovatunk képzeletbeli nívódíjai közül egyet a rádió szolgáltató mű­sorai szerkesztőségének aján­lunk fel. Csillák András megküzdeniük á létfenntartási gondokkal. Végül, de nem utol­sósorban: az egyetem védóbu- .. rája alól nemrégiben: kerültek ki, azaz többségük még nem ismeri a cinizmust, az apátiát, a megalkuvást. Érthetően sze­retnék tudásukat kamatoztat­ni, szakterületükön minél töb­bet, s jobbat tenni. A vita. egyébként a FAT (Fiatal Ag­rárszakemberek Tanácsa) te- % vékenységéről szóló beszámo­lóval kezdődött. A csendesnek induló módszertani megbeszé­lésből — mindenki figyelmébe ajánlandó — gondsorolás, öt­letbörze alakult ki. M indenki figyelmébe áján- landó, hiszen az elhang­zottak nemcsak a mezőgazda- <• ? Ságban foglalkoztatott értelmi- ségi fiatalok gondjai. Más te­rületről szólva is elmondható, • hogy a szellemi kapacitást nem . : használják ki, hogy sok helyen nem fogadják ovációval az újat akarókat, a jobbító szánn, - dékkal érkezőket. Volt például, ^ aki arról panaszkodott a rác-,: kévéi összejövetelen, hogy a gazdaságokban nem érdemes szóvá tenni semmi olyat, ami később hasznot hozhatna a téesznek. Nem érdemes, mert ahelyett, hogy örülnének az újat akarónak, inkább igye­keznek megszabadulni tőle. Mások úgy vélték, hogy a hiba nem a vezetőkben van, hanem a jelenlegi árképzési rendszer­ben, amely nem szorgalmazza az újítást, s ennek következ­ményeként nem a konstruktív adottságokat helyezi előtérbe. Sok szó esett többek között a fluktuációról, az egyetemről kikerülők nem megfelelő mun­kakörben való foglalkoztatásá­ról, és a oosztaraduális képzés hiányosságairól. pgy a közös az észrevéte- lekben: megerősítik azt az elképzelést, hogy szükség van a fiatal agrárszakembere­ket összefogó szervezetre, ta­nácsra. A FAT feladata lehet­ne az is, hogy még jobban be­kapcsolja a fiatal szakembere- . két a közgazdasági gondolko­dás vérkeringésébe, hogy meg­ismertesse őket a reformtörek­vésekkel, hogy a szombatihoz. hasonló viták lehetőségét meg­teremtse. Mert a ráckevei ta­nácskozás ismételten bebizo­nyította: az információk sza­bad áramlása és cseréje, lét- fontosságú. K. £.

Next

/
Oldalképek
Tartalom