Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
i Szombati jegyzet« A feldolgozóba és piacra A Gödöllői Tangazdaság központi kerületében, két baromfi- istállóban együttvéve mintegy negyvenötezer tojót tartanak. A gazdaság tojóházából évenként több millió tojás jut el ipari feldolgozókba és a helyi piacra is. Képünkön: Bereczki Fri- gyesné szakmunkás a tojóállományt ellenőrzi. Hancsovszki János felvétele A nap kulturális programja LLOI met A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 285. SZÁM 1982. DECEMBER 4., SZOMBAT Pafak-parfi üslefsor Egymásra talál-e vevő, eladó? Versenyezzenek a vállalkozók! Gödöllő, művelődési központ: Gyermekprogramok: Huckleberry Finn és a csirkefogók. Szovjet ifjúsági kalandfilm, 10 órakor. Délutáni játszó: batikolás és Mikulás-készítés, 15 órakor. Hallgassuk együtt! A kamarazene és a versenyművek kialakulása, 16 órakor. Ványa bácsi. Színmű, két részben. A szolnoki Szigligeti John Lennon-emlékműsor és Színház vendégjátéka, 15 és Mikulás-napi meglepetés, 18 19 órakor, órakor. Csehov-képünk változásai. Beszélgetés a Katona József színházbeli, A manó és a szolnoki Ványa bácsi előadásokról. Véridég, Zsámbéki Gábor és Paál István, a két előadás rendezői, valamint Kovács Lajos, a szolnoki előadás címszereplője. A beszélgetést Tarján Tamás kritikus vezeti, 17.30 órakor. Cigány néprajzi kiállítás 15—20 óráig. Török László Cigányok című Hajnaltájban értünk át a camagueyi szavannákról Granma tartomány dimbes- dombos, minden kanyarban valami újat felvillantó nyugati lankáira. A szépség iránt kevésbé voltam fogékony, az éjszakai utazás nehézségei után alig tudtam nyitva tartani a szememet. Mire újból felriadtam, már a tartomány szívében, a bayamói síkságon jártunk. Éppen elhagytuk a tartományi .székhelyet, Baya- mot, s néhány kilométerrel a város, után feltűnt a keleti országrész legnagyobb agrár- egvetemének impozáns épület- együttese. Harminc fok Az egyetem még nincs készen, de ott dolgozó ismerőseimtől tudtam, hogy ősztől, ha törik, ha szakad teljes üzemet terveznek. A Ciego de Avila-i főiskola mellett most itt a legnagyobb mérvű a beruházás az agrároktatás területén. Ez nem véletlen, hiszen mindkét tartomány az állam- igazgatási reform során született, s csupán néhány éve folyik egyetemi oktatás területükön. 1 'anzanillóba igyekeztünk, az egyik legdélebbre fekvő járási székhelyre. Az út párhuzamosan halad a távolban ködlő legendás Sierre Maestra óriáshegyeivel. Az onnan meg a- dombvidékről ömlő kis folyók teszik vízben gazdaggá, de esőben szegénnyé ezt a tájat. A forróság nagy, délelőtt tizenegy óra felé a harminc fokot is meghaladja a hőmérfotőkiállítás, megtekinthető 16—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás megtekinthető 10-től 14 óráig. Kik nyerlek a tombolán? Megtartották a gödöllői totó-lottó kirendeltséghén a novemberi totó és lottószelvények vásárlásakor kiosztott tombolajegyek sorsolását. A szerencsekerékbe 25 ezer szelvényke került. A húzásnál közreműködő bizottságban Meggyes József, az OTP-fiók igazgatója elnökölt, s jelen volt Horváth Józsefné, az OTP megyei képviselője is. Az így szabályosan kisorsolt szerencsés nyertesek névsorát a kirendeltségen tették közszemlére; aki érdekelt, nézze meg, kedvezett-e neki fortuséklet. Ekkortájt értünk be a városba. Együttérző mosoly Kissé kábán ácsorogtunk egy darabig a reménytelenül kusza, rendezetlen végállomáson. Ebédidő közeledvén a taxisok is szinte mind egy szálig szétszóródtek, s a maradékért a jóval rutinosabb helybeliekkel megküzdeni nem volt kis dolog, de azért fél óra alatt ez is sikerült. így érkeztünk meg dél körül a Haltenyésztési Kutató Állomásra, ahol már vártak bennünket. Angel R. León, a tudományos igazgatóhelyettes fogadott. Együttérző mosollyal érdeklődött utunk bonyodalmairól — mert enélkül nemigen van közlekedés Kubában —, s már intézkedett is szállásunkról. Eredetileg az állomás vendégszobáját kaptuk volna meg, -'e azt éppen tatarozták, így a város nemrégiben átadott — alig kiejthető nevű Guanacabibes szállodájában helyeztek el bennünket. A szállodába a mintegy harmincezer lakosú város szívén át vezetett az út. A külső kerületek a megszokott kopottas mezővárosi arculatot mutatták, a belső történelmi városmag viszont egészen lenyűgöző volt... A kikötőbe tartó főút mentén csodálatos és jelNehéz dolguk van a kereskedőknek, állapíthatja meg, úgy mint mi, aki elbeszélget a gödöllői Patak téren az elmúlt időszakban sorban nyílt üzleteik tulajdonosaival, dolgozóival. De nehéz a vásárlók, a szolgáltatásokat igénybe vevők helyzete is, ezt meg a panaszos leveleikből, az ellátási nehézségekről szóló tudósításokból, jelzésekből szűrhetjük le. De hát hogy lehet ez, mi az oka annak, hogy nem talál egymásra eladó és vevő? Az ellátás javításáért Mielőtt konkrét okokat keresnénk, tájékozódjunk az említett városrészben, a Rákos-patak menti üzletsoron a János és a Munkácsy úti lakótelep tőszomszédságában. Éppen az ellátás javítása, a kínálat bővítése, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban mutatkozó fehér foltok eltüntetése vagy legalábbis csökkentése vezette a tanácsot arra, hogy ezen a részen is engedélyt adjon különféle; önerőből épített, kisiparosok és kiskereskedők által fenntartott üzletek megnyitására. Elsőnek a sport- és horgászboltba kopogtattunk be, ahol Rácz Istvánná, az üzlet gazdája elmondta, hogy július elején nyitott a bolt. Nyáron főként a sportszerek, ősszel a horgászfelszerelések voltak kapósak, most meg elsősorban a játékok kelendőek. Fel is készültek a decemberi, remélhetőleg nagyobb forgalomra: mindennap, vasárnap is nyitva tartanaik. A szomszédban Bálint Miklósné bőrdíszműves már inkább panaszokkal fogadta az érdeklődést: nem akar menni az üzlet. Ezért, hogy legzetes kubai barokk gyarmati stílusban épült paloták sora. A szálló teraszáról ráláttunk az öbölre, ahol jól kivehetőek voltak a kikötőbe igyekvő halászhajók rajai. Manzanillóban van a déli part egyik legfontosabb kikötője, amely előreláthatólag hamarosan eléri Santiago de Cuba kapacitását is. Ennek legfőbb magyarázata, hogy az orientei fővárosba érkező árunak a Sierra Maestra hegyláncai között történő átszállítása nem olcsó mulatság a mai energiaszegény világban. Folyók hordaléka Az esti sétánál megnéztük közelebbről is a kikötőt. A víz szürkészöld színén jól érzékelhető volt a csatlakozó -o- lyók hordalékának, no és a városi szennyvíznek a hatása. Ennek ellené“e sem volt olyan vigasztalanul n. cskos és olajtól fekete, mint a fejlődés magasabb fokán álló havannai és santiagói kikötők. Ebben a vízben még gyermekek hancúroztak, kenusok, kajakosok edzettek, a parton kóborló fiúk-lányok a hullámok által kisodort állatokat osztrigákat, csigákat szedegették zacskószám. Ezzel egy ideig mi is elszórakoztunk. Megunni nem lehet a sok szímégis megéljen belőle a vállalkozó, a piacra is ki kell járni árusítania. Portéka van ugyan bőven, de csak kevés sport-, iskolás- és gyerektáska fogyott idáig. Most azt remélik, karácsonykor talán többen jönnek. Szigetelést vállalnak Eggyel odébb, a harmadik üzletben is szakember a tulajdonos: a polcok dugig pakolva, szépek az áruk, sok minden megtalálható itt, ami a lakásfelszerelések körébén érdekelheti a vásárlót. Czibula Péterné azonban ott folytatja, ahol szomszédja befejezte: eddig nem találták meg a számításaikat, pedig mindent megtesznek, hogy választékosán, ízlésesen s bőségesen kínálják az árut. A következő üzletbe ugyan nem tudtunk bemenni, éppen zárva volt, de hogy itt sem hallhattunk volna mást, arra az egyik kifüggesztett tábla feliratából következtethettünk; amely kedvezményes vásárról tudósított: rózsásfejű törpepapagáj 600 helyett 400 forintért kapható. Ebből az is kiderült: díszhal- és madárboltról van szó. Az ötödik üzlet Mikus Györgyné tulajdona, ő virágot árul. Van itt bőven cserepes- és vágott virág, örökzöld és szobanövényekből sincs hiány. Mint ahogy panaszban sem, ami összecseng a többivel: ide inkább csak akkor jön a vevő, ha nem találja meg a neki megfelelő árut a belvárosi üzletekben. Még a nevezetes névnapok sem hozták a megfelelő keresletet. A sor legvégén egy különálló épületben működik a gödöllői Vegyesipari Szövetnes élő és holt tengeri csecsebecse■ gyűjtését, csak hát az idő eljárt. Őshazai emlék Az ódon házsorok közül kikeveredve minden átmenet nélkül, egyszercsak a főtéren találtuk magunkat. Egyik ámulatból a másikba estünk, ahogy végignéztünk a teret ölelő épületeken. Most értettük meg, miért is nevezték mór csodának többen ezt a várost... Olvastam már valahol, régebben, hogy granadai és sevillai nemesek alapították a várost, de ez csak abban a pillanatban tudatosodott, mikor ezeket a mór stílusban épült palotákat megláttuk. A szivárvány ezer színében pompázó hagvmakupolás tetők, a cs-varos oszlopsorok, a falak arab ornam ntikájú díszítései mind-mind az őshazára emlékeztethették a századokkal ezelőtti alapítókat. A tér minden tárgya kovácsoltvas és karámia kompozíciókból áll, szépen gondozott parkocskákkal, belső pihenőkertekkel. Középen szökőkút, mellette egy néhány tagú vonószenekar játszott egy aranyozott kupola alatt... Talán a legszebb tér, amit eddig Kubában láttunk. Nehéz volt a hatása alól szabadulni. Pekll József kezet lakászervize. Ez a szolgáltatás már régebbi, jobban bejáratott. Amint Pintér István részlegvezető elmondta, fő profiljuk eddig az üvegezés volt, de mostantól bővült a szolgáltatásuk: légrésszigete- lést is vállalnak, arra építve, hogy az energiatakarékosság azoknak nem rossz üzlet talán, akik s._,ítenek elérni. Ami az üvegezést illeti, nincs hiány megrendelőkben: sokan jönnek a régi és az új házakból is a környékről. Van, aki csak kiszabatja az üveget s maga teszi be a tóikba. Mi az oka? Ezek után jöhetnek a nagy kérdések. Vajon mi az oka, hogy a szolgáltatásokat, a kereskedelmi hálózatot bővítő kisüzletek nem hozzák meg a remélt nyereséget? Van, aki arra tippel: nem jó helyre kerültek a boltok: a lakótelep nem tudja ellátni vevővel a patakparti kis üzletközpontot. Az itt lakóik többsége megfordul a városközpontban is, és inkább ott próbálja meg beszerezni, esetenként zsúfoltabb k-rülmények között, hosszabb sorbanállás után azt, amit itt is megkapna. De lehetnek más problémák is. Lehet, hogy magasak a kiskereskedői árak? Lehet, hogy kevesebb pénzünk van mostanában lakásfelszerelésre, virágra, díszhalra? Vagy egészen más árukra, szolgáltatásokra lenne inkább szükség, s a vállalkozók rossz ágazatba fektették a tőkéjüket? Nehéz a válasz; de annyi bizonyos, kár a felesleges energiákért. Igaz viszont: a legújabb felfogás szerint, versenyezzenek a vállalkozók, s az éljen meg, aki jobban dolgozik és megtalálja a vevőkörét! Ám anélkül, hogy ingyenreklámmal szolgálnánk az említett kereskedőknek, nem tartjuk elképzelhetetlennek azt sem, hogy egyelőre nem ismerik őket, s több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy bejáródjon a dolog. Ez viszont előbb- utóbb eldől. Cs. J. Isaszeg, Verseg Élenjáró terjesztők A megyei úttörővezetőség figyelemmel kíséri, mely úttörőcsapatok érik el a legjobb eredményt a hetente megje- n" Pajtás újság árusításában. / elsőket pénzzel jutalmazzák. Tavaly egyetlen község került a megye legjobb három csapata közé járásunkból, Verseg, Az idén már ketten szerepelnek az élen: az első Isaszeg lett, Verseg pedig a korábbi harmadik helyről a másodikra lépett előre. Az előbbi kétezerötszáz, az utóbbi kétezer forint pénzjutalomban részesül. Mindkét iskolában az úttörők létszámát jóval meghaladó mennyiségben kelt el minden héten a színes nyomású úttörőújság. 9H9 Mozi un Éjszaka történt. Színes, szinkronizált szovjet bűnügyi film. Csak 4 órakor. Esküvő. Színes amerikai filmvígjáték, 6 és 8 órakor. Áldozatkészség E heti a hír: véradók kaptak elismerést. Nem mindannyian persze, hiszen nehéz is lenne annyi oklevelet kiállítani, annyi jutalmat kiosztani, hogy aki csak egyszer is odanyújtotta a karját a nővérke tűje alá, mindnek jusson. Pedig valamennyien megérdemelnék. Nem jegyzetünk feladata, hogy megmagyarázza — kell-e egyáltalán —, hogy milyen jelentősége van annak a néhány percnek, amíg az önkéntes adakozók ereiből lefolyik az a pár deciliter, de mégis oly drága, oly pótolhatatlan vér. Szán}talan egészségügyi tájékoztató, plakát, füzetecs- ke, ismeretterjesztő előadás hívja fel a figyelmet a véradás jelentőségére. Nem múlik úgy el hónap, hogy ne számolnánk be egy-egy központi szervezésű véradónapról. Például az Agrártudományi Egyetemről, vagy az Árammérő- gyárból, esetleg az ikladi Ipari Műszergyárból. A felhívás mindannyiszor meghallgatásra talál, s vannak olyan aktivisták, akik már csak kétjegyű számokkal tudják mérni az alkalmakat. De ez a véradás jelképes is. Annak a jelképe, hogy sokan vannak, akik különösebb rábeszélés, győzkö- dés nélkül is megértik: fontos dologról van szó. S ez nemcsak a véradómozgalomban van így. Látszólag nagy talány, hogy míg egyesek nem sokat törődnek a köz dolgaival, mások jószerivel egész szabad idejüket ilyesfajta tevékenységre áldozzák. Többségük ráadásul úgy, hogy nem vár érte semmilyen elismerést. Gondoljunk csak azokra a gyakran megszállottaknak tartott társadalmi aktívákra, akik minden fizetség nélkül, sőt: nemegyszer pénztárcájukat sem kímélve munkálkodnak egy kisebb vagy nagyobb közösség dolgainak felvirágoztatásán. Nem is kell okvetlenül valami világrengető ügyre gondolnunk. Talán nem a legjobb a példa, de jó néhány faluban akad olyan sportbarát, aki kezébe veszi mondjuk egy sportkör, vagy egy szakosztály ügyét. Aki agitál, embereket gyűjt maga mellé, s nem kímélve energiáit, addig dolgozik, amíg végül megterem a sokak számára örömet jelentő siker. Persze vehetjük majd minden egyéb területről is a példát: akár a múzeumügy, a közművelődés, a szociális gondozás, a gyermek- nevelés köréből. A lényeg itt is közös. Arról az értékről van szó, amely a vagyongyűjtés, a könnyű szórakozás, s egyéb magánügyek elé helyezi a közösség dolgait. S ahogy a véradóknál mondtuk: másutt is sokan vannak, ilyenek. Sajnos nem mindenütt. A véradásnál még viszonylag egyszerűbb a dolog. A tapasztalatok lehetővé teszik, hogy mondjuk egy évre előre meghatározzák, mennyi, s milyen fajtájú vérre van szükség. Az aktívahálózat mozgósításával ez tervszerűen is begyűjthetö, eltekintve néhány különleges esettől, de tudjuk, erre is készenléti szolgálatot szervezett a Vöröskereszt. Sajnos sem állandó hálózat. sem készenléti tartalékcsapat nem alakítható egykönnyen a többi feladatra. Ezért van az. hogy egy- egy községben akad odaadó társadalmi munkaszervező, másutt esetleg évek óta hiánycikk. Még akkor is. ha az ő működésüket is elismeréssel, jutalommal honorálják. De a dolog mégsem talány. Neveltetésünk, környezetünk, véldaadó barátaink formálnak bennünket ilyenné. A közösség, amely így kapja vissza fáradozását. s így zárul be a kör. Ahol hiányok vannak, ott ez a jelképes, önmagába visszatérő vonal nyílván több helyen is szakadozott. Gáti Zoltán ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírt? Gödöllőiek a nagyvilágban A mórok csodavárosa Kubában
