Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
$ 8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982. DECEMBER 4., SZOMBAT Szakmai program, üzemlátogatás Falun élők hete A KISZ Pest megyei Bizottságának szervezésében idén ismét megrendezik a falun élő fiatalok hetét. A programsorozat megnyitójára tegnap délután került sor Ráckevén. A résztvevőket Halasi Márton, a megyei KISZ-bizottság első titkára köszöntötte, ezt követően pedig a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezettel ismerkedtek a fiatalok. Délután 4 órától két előadást hallgathattak meg a jelenlévők: dr. Tóth Tibor, a MÜSZI igazgatója és Eke István, a MÉM főosztályvezetője tartott izgalmas beszámolót, Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasága a magyar agrárszakemberek szemével címmel. A pénteki program — a vacsorát követően — beszélgetéssel és kultúrműsorral zárult. Ma, szombaton reggel sportvetélkedőre nevezhetnek be a fiatalok, 9 órától pedig Miklós Lászlónak, a KISZ megyei bizottsága titkárának előadását hallgathatják meg. A téma : a FAT, azaz a Fiatal Agrárszakemberek Tanácsának tevékenységéről lesz szó. Az előadást vita követi, amely egyben a tanácskozás utolsó állomása is. A következő héten megyeszerte előadások, viták követik egymást, valamennyi a falun élő fiatalok helyzetével, gondjaival foglalkozik. Arra is lesz mód, hogy az érdeklődők mezőgazdasági üzemek látogatásával egybekötött tapasztalatcseréken vegyenek részt. Karácsonyi ajándék a gyermekvárosnak Hétfő esti buli November 29-én, hétfőn borús, esőre hajló volt az idő. A Fóti Gyermekváros lakóinak életében ez a vigasztalannak tűnő szürke nap mégis ünnep volt. Már napokkal előtte másról sem lehetett hallani az iskolában, s este a hálókban. Jönnek, nem jönnek ... Feszültséggel teli, bizonytalan várakozás. Aztán délután három órakor mint valami hatalmas, megkönnyebbült sóhaj, tört elő a kiáltás: ők azok! A gyermekváros kapuján kék teherautó gördült be, rajta egészen apró betűkkel az Edda-együttes neve. — Egyszerűen nem akartam elhinni, még Kuncz Gábor tanár bácsinak eem — mondta az egyik fiú —, de most már látom, nincs mese, tényleg lesz nálunk Edda-koncert. Pataky Attiláék jóval a hivatalos kezdési időpont előtt érkeztek a gyermekvárosba. Végigjárták a hálókat, beszélgettek a gyerekekkel, akik ekkor is csak nehezen akarták elhinni, hogy ezen a délutánon kedvenceik járkáltak közöttük. A klubban a sarokban állva, a földön ülve hallgatták az együttes történetét, gondjait, a dalok születését A hangulat kitűnő volt, pedig a koncert csak ezután következett. A kicsi színpadra a szerelésnek csak a negyedét lehetett felrakni. A máskor viliódzó, színes fényeknek sem jutott hely. Az Edda Művek mégis megfoghatatlan, hatalmas erővel játszott. Még azok is elragadtatva hallgatták őket, akik nem rajonganak különösebben a rockzenéért. Az első és a második nagylemez dalai felváltva szólaltak meg. A terem együtt énekelt a zenekarral. Álmodtam egy világot magamnak... — zengett Pataky Attila hangja... —■, itt állok a kapuja előtt... — folytatta a dalt háromszáz diák. A koncertet az Edda Művek Ingyen vállalta. A fennállásának 25. évét ünneplő Gyermekváros tiszteletére játszottak, s karácsonyi ajándéknak szánták ezt a hétfő esti bulit. Képünkön: Pataky Attila a gyerekek között Merőben új, még nincs hazai példa rá Hatalmas és példátlan méretű építkezés színhelye ismét Százhalombatta, a modern olajváros. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál készül ugyanis hazánk első katalitikus krakküzeme, amely az itthoni benzintermelést ugrásszerűen megnöveli majd. A nagy beruházás költsége hat és fél milliárd forint, megvalósításának határideje pedig rövid: az új üzemóriást 1984 júniusában be kell kapcsolni a termelésbe. A kell szó nem véletlen. Ezt a kifejezést hallani lépten-nyomon, tervezőtől, irányítótól, kivitelezőtől, brigádvezetőtől és KISZ-titkártól egyaránt. A krakk ugyanis egyetlen hónap alatt 100 millió forintos nyereséget ad; havonta ennyit lehet veszteni, ha csúszik a határidő, s ugyanennyit nyerni, ha a megadott terminus előtt készül el. Nos, hogy elkészüljön időre, s mindannyiunk hasznára, vállaltak védnökséget a munkálatok felett az ifjúkommunisták. Nem először; úgy is mondhatnánk, hagyományt követve. A kőolajipari vállalat fiataljai ugyanis eddig még minden nagy beruházásnál felelősséget, vagy ha úgy tetszik, szavatosságot vállaltak. S állták is fogadalmukat: mindent elkövettek — és sikerrel — annak érdekében, hogy a tervek pontosan és hiánytalanul megvalósuljanak. A legnagyobb próbatétel azonban alighanem a mostani védnökség. Tapasztalatnak nincsenek híján ugyan a fiatalok, de a feladat szokatlanabb és nehezebb is. Amit most épít a DKV, az merőben új, nincs hazai gyakorlati példa rá. Méreteiben is meghaladja a korábbi beruházásokat, s a már említett rövid határidő hallatlan fegyelmet s figyelmet követel. De hát voltaképpen mi az, amibe az ifjúkommunistáknak döntően beleszólásuk lehet? A dominóelv alapján — A krakküzemhez szükséges gépek, berendezések, készülékek és műszerek a világ minden tájáról érkeznek — magyarázza Háder Mihály, a védnökségi operatív bizottság titkára. — S ugyanígy az ország minden tájáról a legkülönbözőbb gyáraktól, üzemektől várjuk az építéshez szükséges szerelvényeket, alkatrészeket. Ha egyetlen tétel nem érkezik meg a tervezett időre, a dominóelv alapján borulhat sok minden. Hogy mondjam? Gyakran fenyeget ez a veszély. Ilyenkor írjuk meg zöldutas levelünket... — Mi ez voltaképpen? — Egy irat, amire keresztbe rányomtatták: zöld utat a védnökségnek! A gyártó cég igazgatójának címezzük, s kérjük, hogy a vállalata által néhány napja megtagadott szállítást valamiképpen mégis tegye lehetővé. — S hogyan reagálnak az igazgatók? Mennyire respektálják a védnökséget? — Ügy érezzük, van tekintélyűnk. Hadd említsek meg egy esetet. A Csepel Művek csőgyára nem tudta határidőre leszállítani az általunk megrendelt több mint 33 ezer darab acélcsövet. Irtunk egy zöldutas levelet dr. Vörös Árpád igazgatónak — s ő néhány nap múlva válaszolt: az ottani KISZ-szervezet külön védnökséget vállalt a kért csövek soron kívüli legyártására, s a megadott határidőn belül küldeni fogják. KISZ-es szolidaritás? Mindenesetre szép példája annak, hogyan segítheti egyik ifjúkommunista a másikat. S a példa nem egyedülálló: a Ganz-MÁVAG kohászati gyáregységének KISZ-szervezete megtudva, mi a százhalombattaiak kérése, társadalmi munkában vállalta azoknak a kazánalkatrészeknek a gyors elkészítését, amiket egyébként importból, 3 millió forintos többletköltséggel tudtak volna a DKV-sok előteremteni. Egymásért is felelősen A védnökséget persze, nem csupán a sorozatban feladott zöldutas levelek jellemzik, bár ennek jelentősége felbecsülhetetlen. A krakk- üzem építésén tucatnyi kivitelező vállalat dolgozik, s köztük százával fiatalok. Ök is részesei e nagy ifjúsági vállalkozásnak: kinek-kinek saját munkaterületén kell maximálisan helytállnia: pontosan, hibamentesen, határidőre dolgozni. S egymásért is felelősen, hiszen az egyik hanyagsága a másik cég munkásának feladatát nehezítheti meg vagy teheti tönkre. S a KISZ-védnökségnek a gazdasági feladatokon túl van még egy sajátos missziója is. Százhalombattára már most több mint ezer munkás özönlött, zömében fiatalok, akiknek egy része ideiglenesen itt is él. A munkásszálló ad átmeneti otthont számukra, kérdés: milyen ez az otthon? Csupán alvásra szolgál vagy pedig alkalmat nyújt szórakozásra, kikapcsolódásra, a szabad idő kellemes és értelmes eltöltésére is? — Elég sok programot sikerült az utóbbi időben megszervezni — vélekedik Zsom Lajos, a kőolajipari beruházás KISZ-bizottságának titkára. — Persze, még közel sem eleget Filmvetítéseket tartunk a szállón és különböző vetélkedőket. Neves sportolókat hívunk meg előadásokra, különböző bajnokságokat hirdetünk. — Mi az, ami hiányzik? — A táncos, zenés rendezvény. Míg jó idő volt, több alkalommal kirándultunk a discoha jóval, de most már beszűkültek a lehetőségek. Itt, a szállón csak férfiak laknak — hat- százan —, szó sem lehet táncról. A városban, átalakítás miatt zárva tart az egyetlen étterem, talán, ha majd a műszaki szálloda elkészül, több szórakozási alkalom lesz. Hol szórakozzanak? — Mit tud nyújtani maga omunkasszálló? — A játékterem eléggé jól felszerelt, akad magnetofon, lemezjátszó, van színes televízió, akinek kedve támad, lemehet a tornacsarnokba, focizhat, pingpongozhat, bár ezért még egy kicsit verekednünk kell. Jelenleg ugyanis a minőségi sportolók is itt edzenek, s gyakran kiszorítják a szállón lakókat. Persze, nemcsak ezért az egyért kell megverekedniük a KlSZ-véd- nökség irányítóinak. A katalitikus krakküzem építésének csúcsidejében — tehát jövőre — a vendégmunkások száma eléri majd a kétezret. Kivételesen jó, s fegyelmezett munkájukért cserébe ők is méltán várják el, hogy a feszített műszak után igényes sport- és kulturális program várja őket. S ez is védnökségi feladat T. L A karosszékkuitúra ellenszere Dár éve futótűzként terjedt az 1 amerikai szociológus, McLuhan elmélete. Gutenberg-galaxis című művében féltőn szólott a televízión felnövekvő ifjúság szellemi elseké- lyesedéséről. A karosszékkuitúra, a válogatás nélküli szórakozás érzelemszegénnyé változtat. Megfosztja a zsenge lelkeket az elmélyülés élményétől, a belefeledkezett olvasás varázslatától. A jóslat ez idáig még szerencsére nem vált be. Tény, hogy a televíziózás mindennapi életünk részeként megváltoztatta szokásainkat. Estéinkbe belopakodott a képernyő, így a könyv a kora esti vagy a kései órákban kerül a kézbe. A könyvtárosok a megmondhatói, hogy a legkisebbek a leglelkesebbek. A játékos versikék fülbemászóak, a képek elszabadítják a fantáziát. Közülük kerülnek ki a leghálásabb olvasók. Átalakulás előtt áll az iskolai könyvtári hálózat sokat vitatott szerepe. A kötelező olvasmány, ha mégoly érdekes is, elriasztja a tanulók többségét. Sanda szemmel mennek el a könyvtár mellett, hiszen az is az iskola kebelén belül található. A közművelődési könyvtárakba kihelyezett irodalomórák — Szentendrén, Dunabogdány- ban, Ócsán — sikere is abban rejlik, hogy a tanuló ott valami mással találkozik, mint az iskolában. A pádból kikerülő belső indítékból emeli le a kötetet, lapoz bele a kézikönyvbe. Ugyanitt ellesheti az irodalomkutatás fortélyait, amit a felsőbb iskolákban s felnőtt fejjel kamatoztathat igazán. Csöves voltam a Blahán V. János, a szolid, csendes fiú Érdről jár Budapestre dolgozni, de hosszú úton jutott el idáig. — Első apámról nemigen tudok. Második apám sofőr. Anyám, azt hiszem, meós. Második apámtól lett egy lánya, most tízéves. Kiskoromban beszédhibás voltam. A dadogásom állítólag öisz- szefüggött otthoni helyzetemmel. — Verték? — Nem, csak sok helyen laktam, Szentlőrincká- tán, Mosonmagyarővárott, majd Dunaremetén, édesapám nagyszüleinél. Onnan négyéves koromban újra Szentlőrinclkátára vittek, anyám szüleihez. Nyolcéves koromban felkerültem Érdre, édesanyámhoz és mostohaapámhoz. Ök vittek el a gyermekklinikára, mert akkor még egyáltalán nem tudtam beszélni. Azután felköltöztek utánunk jó anyám szülei és a két ház között állandó volt a perpatvar; melyiküké legyek, hogyan neveljenek. Igaz, hogy nagyszüleimnél néma voltam, de ők gondoskodtak rólam, viszont anyárp vitt el a logopédushoz, tehát ő akarta folytatni a nevelésem. Ezért tizennégy éves koromban csöves lettem. Egyik este hatalmas összecsapás volt a két ház között, én sírógörcsöt kaptam és reggel írtam egy levelet, hogy sehol ne keressenek, még a rendőrségen se, különben soha többé nem látnak. Kikötöttem a Blaha Lujza téren és onnan indult a pályafutásom. Bekerültem egy új életbe, és talán egy családba is. — Kikből állt ez a család? — Idősebb srácokból és hölgyekből. — Hölgyek vagy prostituáltak? — Egy hölgy volt, a többiek az idősebb srácokhoz tartoztak. Az egyik csöves lett a fogadott bátyám, a barátnője meg az anyám. — És az érdi család 7 — Kiadták ellenem az országos körözést, de egyik rokonom értem jött a Blahára, megmosdatott, megvacsoráztatott. Az érdi rendőrségen kimagyarázta a helyzetet, hogy én nem szöktem meg otthonról, hanem nála voltam. Albérletbe is elhelyezett, állást szerzett, főztek, mostak rám. Akkor ez segített elszakadni a Blahától. Nemsokára felkeresett az érdi család, hogy menjek haza, mert mit szólnak a szomszédok, és különben is így nekem se jó, meg nekik sem. Ebben tévedtek, mert nekem nagyon is jó volt. ^Megvoltam nélkülük, de ők mégis kirángattak az albérletből, én pedig újra csöves lettem, és ez az újabb csövezés mái- nem volt akármilyen. — Van különbség csöves és csöves között? — Öriási! Amikor először csöveztem, nem parkokban aludtunk, hanem valamelyik srác hölgyismerősénél, és nem kéregettünk. Á másiknál már tétre ment a dolog: különböző kocsikon furikáztunk, meg a negyvenkorsós társaság tagja voltam. Egy személy ennyit iszik meg esténként. Az is csövezést jelent, ha az ember nem fürdik. Ezeket a mi társaságunk lenézte. Én reggel hatkor összelejmoltam azt a pénzt, amiből elmehettem a fürdőbe. Utána reggelire lejmol- tunk, s aztán mentünk csak el szórakozni. Sokszor elkaptak a zsaruk, és ilyenkor egy-egy éjszakát benn töltöttünk. — Most már állandó állása van egy ABC-bolt- ban és nagyon elégedettek a munkájával. — Behívattak az érdi rendőrségre és azt mondták, hogy nem adnak be a javítóba, hanem kilencven napig felfüggesztik az eljárást. Ezalatt semmiféle balhém nem lehet, és el kell helyezkednem. Már két éve, hogy itt dolgozom és nagyon jól értem magam. Teljesen kicserélődtem. Hazajárok Érdre és már ott is megszűntek a balhék. — Miért érzi itt olyan jól magát? — Hetven nő között dolgozom. Miattuk az ember mégiscsak ad magára és ez megváltoztatja a belső formát is. A főnök, Gersner Ferenc, pedig jó fej. Fiatal, harmincöt éves, és kölcsönösen számítunk egymásra. Szívesen hosszúzom a kedvéért, és ha nekem van szükségem valamire, tudom, hogy segít. Csíkos nadrágban kezdtem melózni, derékig érő, zsíros hajjal, mégis mindig úgy köszönt, hogy Üdvözlöm, János! Főleg az segített, hogy megadta a lehetőséget. Kereskedelmi iskolába készülök és szeretném megszerezni a hivatásos jogosítványt. — Mit érez, ha most a Blaha Lujza tér felé jár? — Nosztalgiát a megboldogult fiatalságom iránt. Szép volt, jó volt, de elég volt! Ebben is különböznek a csövesek, hogy nem tudják, hol és mikor kell megállni. Ha nincs ez a munkahelyem, most nem a beiskolázásom várnám, hanem a szabadulásomat a sittről. ERDOS AGNES A serdülőkorba belenövő ifjú lassanként kikopik a könyvtárból. Kevesebb időt fordít az olvasásra, mintha érdeklődése egészen más irányba fordulna. Vajon valóságosak-e a sokszor emlegetett olvasás ellen ható tényezők? Ellensúlyozza-e a szóbeli beszámoló a leírt szöveg állandóságát? A gyermek- és ifjúsági könyvnapok alkalmával könyvárosok, népművelők és ifjúsági vezetők adtak egymásnak találkozót Foton, hogy mindezt megtárgyalják. Nem véletlen, hogy a könyv és ifjúság mozgalom Pest megyei indíttatású volt. Ám úgy tűnik, kikezdte az idő a kezdeti nekibuzdulást. Nemegyszer formálisak a kiírások, s nem derül ki a tartalmi igyekezet. A gondolatcserén egymásra talált a szakemberek és a KISZ-esek kívánsága: kerüljön minél több fiatal kezébe szépirodalom, hiszen személyiségformáló jellege éppen ebben az életkorban fontos igazán. A könyvtárosok közvetítő partnert keresnek, úgy érzik, nélkülük egy helyben toporognak. A könyv és ifjúság mozgalom újjáélesztése melleit az ifjúsági klubokban, összejöveteleken számtalan alkalom van arra, hogy a fiatalok könyvközeibe jussanak. S ha ismét rálelnek az olvasás gyü- nyörűségére, lesz idő magára az olvasásra is. E. K.
