Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

1982. DECEMBER 4., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Kikeverni más színeket A történetet most egy újságíró kollégám juttata újólag eszem­be. Az akadémiáról, ahol tanultunk-dolgoztunk, nagy, kínos szervezéssel vittek el bennünket az Operaházba. Az ötlet sen­kit sem lelkesített. Jól emlékszem, Gyurkovics Mária éne­kelt és mi, akik nem értettünk az egészből semmit, előbb halkan, majd mind gátlástalanabbul kuncogtunk. Ma is szégyellem akkori felnőtt-magunkat. Bevallom: az a gyönyörű hang akkor el­viselhetetlen, messzi, idegen volt számunkra. A trillázás, a fülün­ket bántó, érthetetlen szöveg... És a ruhánk is... persze arról sem tehettünk, hogy annyira ki­rítt a plüssök, bársonyok, a freskók, a vörös szőnyeges, oszlopcsar- nokos világból. Napokig évődtünk az eseten, egy-egy tanóra szüne­tében utánoztuk a művészeket. S álmunkban sem gondoltuk 1952— 53-ban, hogy alig néhány évvel később otthonunk lesz az Operaház, * együtt elégedetlenkedünk a zenerajongókkal, mert hossszú hóna­pokra bezárták. Az öltözék ma is egyszerű, de operához, koncerthez illő. Más, mint a hétköznapi, más, mint amiben nappal dolgozunk. Lehet, hogy • szokás sokunkban az előbb elmondott, vagy hasonló élmények, a változó, a felfelé ívelő élet hatására rögződött így bennünk. Ter­mészetesen, nem ez a lényeg ki visel hosszú- és ki kisestélyit. Meg­teszi a kék-fekete szoknya, fehér blúz. És ha némely ifjú farmer­ben vagy pulóverben jön, jól megfér az előbbiekkel. Május elsején, április negyedikén, karácsonykor, újévkor, no­vember 7-én azonban a többség úgy is kifejezi: más ez a nap a töb­binél. A ruhák tarkaságától válna igazivá az emlékezés? Akiket novemberben ünnepiünk, az Aurora matrózai sem választékos öl­tözékben álltak ágyúik mellett; akik Kolcsakékkal, Gyenikinékkel vívták élet-halál harcukat nyomorult sorsuk jobbra változtatásáért, legkevésbé gondolhattak akár váltás ruhára is. Rájuk, róluk em­lékezve azonban mégis valamit kifejez ilyen tiszteletadásunk is. Megszoktuk azt is, hogy bármerre járunk, az utak, az utcák te­le vannak gépkocsival. S szerencsére elmúlt az ideje annak, ami­kor irigykedve néztük a keveseket, akik autót vásárolhattak ma­guknak, vagy állami kocsival intézhették hivatalos dolgaikat. Szem­beszálltunk az értetlenséggel, megmagyaráztuk: az autó munkaesz­köz, megsokszorozza a hasznos munkával tölthető perceket-órákat. Akár szerelő, orvos, anyagbeszerző, tanácsi tisztségviselő, vagy revi­zor az autó utasa. Nem szeretem a gyenge és drága reklámot, kivált, ha nem ak­kor reklámoz, amikor a leghatásosabb, ha öncélú. Magam sem sze­retem, ha minden avatást ünnepre tartalékolunk. Sőt, azt szere­tem, ha valami észrevétlenül, szalagátvágás' nélkül kerül az ille­tékesek, a lakosság birtokába. De hát megadom magam ennek a divat-bajnak, mert nem azt tartom lényegnek, hogy november else­jén vagy hatodikén, netán harmincadikén nyílik egy gyógyszertár, tárja ki kapuit a művelődési ház, egy TÜZÉP-telep vagy áruház. A fontos az, hogy határidőre, vagy tűrhetetlen csúszással veszi-e át a néptulajdonos? Mert akár egy, akár több objektumról van szó, egyenként és összességében is nélkülözhetetlen, szükséges igénye­ket kielégítő létesítmények. így volt idén Erden, az Érd Aruház átadásakor Is. Már hosszú Ideje hirdették plakáton, újságban, melyik nap, hány órakor nyíl­nak meg ajtajai a vásárlók előtt. A lakosság feszülten várta az ese­ményt, mert a korszerű üzlet jelentős változást ígért a háziasszo­nyok bevásárlásában. S hogy mennyire sajátjuknak érezték az ot­taniak az üzletet, bizonyította a nagy tömeg, amely már órákkal a nyitás előtt a téren toporogtak. Ajtóüveg is törött, rendőrök pró­bálták irányítani a rendet, békésen, rábeszélőn, igaz, kevés sikerrel. S valóban megtelt a parkoló autókkal. Akik kiszálltak ünnep­lőbe öltözötten, örömmel érkeztek, amibe önzés sem vegyülhe­tett, hiszen e korszerű, tágas helyen nem őket, hanem a városban élőket szolgálják ki. Óvatosan keresem a szavakat, vigyázva arra, nehogy vélemé­nyemmel bárki ellenvéleményét elfojtsam, hiszen nem kötelező egyformán gondolkodni. Nincs szándékomban cáfolni az egyik he­tilapban megjelent riportot sem, mert az vallom, súlyosabb kérdé­sekben is megférhetnek egymás mellett ellenvélemények. Ha va­lakinek nem tetszett az érdi áruház, vagy a nyitásra szervezett rendezvény, joga van kifejteni. Mert épp a jelzett cikk több meg­állapítása mutatja, hogy milyen homlokegyenest ellenkezők lehetnek a nézetek. Miközben valaki bírálja: nagy volt a tömeg —, a másik épp ennek örül, a siker jelét véli felfedezni benne. Azt, hogy a lakosok nem közömbösek, hogy értékelni tudják gyarapodásukat. Míg valaki nehezményezi: rendőrök vontak kordont —, a másik felsóhajt, de jó, hogy ott voltak, így legalább csak egyetlen ablak nyomódott be! Ha nem ünneplőbe öltözötten érkeznek a vendégek, megjegyezhetnénk: bezzeg, ha a fővárosban lenne jelenésük az más, de Érdnek akárhogy jó? S ha egyáltalán nem jöttek volna vezetők a SZÖVOSZ-tól, a Belkereskedelmi Minisztériumtól, a megyei szer­vektől jogos lenne a kérdés, erre sem szakítanak már időt? Korábban sokszor bírálta a sajtó, hogy üzletátadáskor roska­doznak a máshol nem látható áruktól az új polcok. Később, né­hány nap után azonban itt is beállt a rend, a többihez hasonlított az árukínálat. Most meg azt kellene kifogásolni, hogy Érden semmi mást nem lehetett kapni, csak amit másutt is tartanak az üzletek? így lehetne a végtelenségig sorolni a gondolkodásbeli különbsége­ket, de minek? Az igaz, a mérvadó szavazók az érdi állampolgárok, ök már voksoltak az áruház mellett. A nyitás napján és másnapján hét­millió forintért vásároltak. Három hét alatt negyvenmillió forin­tot költöttek az áruházban, ami nemcsak-azt jelenti, hogy szük­ség volt az új bevásárlóhelyre, hanem azt is, amit ott találtak, meg­nyerte tetszésüket. Ottjártamkor (kétszer is) nyüzsgés volt a pol­cok között és a parkoló mindkétszer dugig telt autókkal. Egyetlen megkérdezett vásárló sem titkolta örömét, valami kedveset, elis- merőt valamennyien mondtak. S ahogy a város vezetői tájékoztattak, jövőre elkészül a TÜZÉP Fészek áruháza. Akkor odatelepítik a barkácsrészleget, helyén pedig minden bizonnyal cipőosztályt ren­deznek be. A változás, az igények követése ebben sem állhat meg. S okszor bírálom társaimmal együtt életünk fonákságait, legyen az hivatali bürokrácia, az ügyintézőknél a kiszolgáltatottsá­gunk, az év végi hajrá, a rendszeres, ütemes munka helyett. Az elhúzódó és silány építkezések miatt morgolódunk, ke­ressük a módját, hogyan könnyíthetnénk a pályakezdő, a családalapító fiatalok helyzetén... bírálunk eleget. Számomra azon­ban ez nem jelenti azt, hogy képtelen lennék örülni egy-egy sike­rünknek. Hogy képtelen lennék a fekete, a szürke mellett észreven­ni a szín más árnyalatát. És ha nem lennének árnyaltak a színek, saját munkámról is rossz véleményt alkotnék, hiszen minden sikerben benne érzem a magam verítékét, a küzdés izgalmát, feszültségét. SÄGI AGNES ! Augusztusban 36,8 milliárd forintot fizettek ki a lakosság kezé­f hez; január és augusztus között a lakosság pénzbevételei a tavalyi $ hasonló időszakhoz képest 7,1 százalékkal növekedtek. Ugyancsak $ augusztusban 5089-en vehették át új személygépkocsijukat, a gyár­$ tők nyolc hónap alatt 53 053 színes televíziót állítottak elő. Az áru- ^ főcsoportok között változatlanul tartotta első helyét a forgalmi ada- ^ tok alapján a vegyes iparcikkek eladása. Igazodni kellene Parányi metszet a forgalmazás, ér­tékesítés szövevényéből, de mint minden metszet, ez is fölmutatja a jellemzőket. Azt például, hogy évek óta folyamatosan és legegyenlete­sebben a tartós fogyasztási cikkek kereslete és eladása növekszik, s a nemzetközi tapasztalatok megerősí­tik a hazaiakat. Ez utóbbi szerint még az ún. dekonjunkturális hely-, zetben is, amikor általában csökken­nek a lakossági vásárlások lényegé­ben minden területen, a tartós fo­gyasztási cikkek utáni érdeklődés élénk marad. Hosszú távú folyamatról van szó tehát — a lakosság egyre nagyobb tömegei szokják meg, veszik termé­szetesnek az ilyenfajta áruk kínálta kényelmet, könnyebbséget —, ami­vel, mint állandó tényezővel lehet számolni. Az állandóság azonban a változással ölelkezik; az átlagosnál gyorsabban növekszik a kereslet a jó minőségű, a szolgáltatásaiban magasabb színvonalú termékek, cik­kek iránt, még ha azok drágábbak is a korábbi, hasonló áruknál. A termelőknek és nem kevésbé a ke­reskedőknek ehhez a kettősséghez kellene, kell igazodniuk. A megyében élő és a munkásosz­tályhoz tartozó minden száz háztar­tásban kilencven hűtőszekrényt, 104 televízió vevőkészüléket, nyolcvan porszívót, ötven bojlert lelhetünk, s természetes, ez távolról sem teljes köre. a tartós fogyasztási cikkeknek. A változást érzékelteti, hogy egy év­tized alatt megnégyszereződött azok­nak a háztartásoknak a száma, ahol bojlert használnak, ám ehhez nem pusztán gyártási háttér, fizetőképes kereslet, megfelelő villamos áram szükségeltetett, hanem kellett volna hozzá az is, hogy kiépüljenek a karbantartás, a javítás megfelelő szervezetei, az alkatrész-utánpótlás hálózata stb. A tartós fogyasztási cikkek körüli gondok azonban ma­guk is tartósnak bizonyulnak. Egy év alatt minden száz forint­ból, amelyet a kiskereskedelemben elköltöttünk, tizenkét forint a tartós fogyasztási cikkek ellenértéke volt. öt esztendő alatt például — a mos­toha forgalmazási feltételek ellené­re — a megyében a bútorok eladá­sa 330 millióról 458 millióra emelke­dett, a boltokban egyetlen hónap alatt 1110 hűtőszekrényt, ezer vil­lanybojlert fizetnek ki a vevők, ez utóbbiból csak azért nem többet, mert nem folyamatos belőle az ellá­tás, azaz hiánycikk, csak időszako­san kapható. A nagy kereslet és a szerényebb kínálat a magyarázata annak, hogy a tartós áruk kiterjedt körénél a silány, a hibás is vevőre talál. A megye jelentősebb szak­boltjaiban szerzett tapasztalataink szerint például a háztartási gépek­nek az egyötöde — gyártási vagy szállítási hibák és mulasztások miatt — javításra szorult, illetve az sem ritkaság, hogy csakis csök­kentett áron volt eladható. Erről a helyzetről még többet elmond érzé­keltetésül a következő: az időszako­san hiánycikknek számító ablakto­kok és ablakok fele (!) nem felelt meg a minőségre vonatkozó előírá­soknak ...! Igaz tehát az állítás, ami szerint a tartós fogyasztási cikkek forgalma meredek emelkedőn kaptat felfelé, s e kaptatás hasszú évek óta jellem­ző, ami örvendetes. Kevésbé ítélhet­jük örvendetesnek, hogy a problé­mák sem halványulnak, sőt, a leg­utóbbi időkben makacsul visszatér­nek, holott a vásárló — érthetően, hiszen pénzének jobban meg kell keresnie a helyét — érzékenyebben reagál minden olyan esetre, amikor forintjainak nem kapja meg a kí­vánt és jogos ellenértékét. Az év el­ső felében például szembetűnően megugrott a megyében az újonnan vásárolt Trabant és Dacia típusú gépkocsikra vonatkozó jogos rekla­mációk száma, amit a bútorok ese­tében is szinte változatlan a hely­zet. Ha már a bútorokat említettük: mindmáig megoldatlan a teljes vá­lasztékot bemutató forgalmazás, s bár a mennyiségi igények nagyobb részét az ipar már kielégíti, kisbú­torokból, egyedi darabokból tartós a hiány, ugyanakkor a garnitúrák egy része nem helyezhető el a kétszobás panellakásokban, mert egy szobába nem fér be, a darabok külön-külön elhelyezése pedig nevetségessé te­szi azt az indoklást, hogy a garnitú­ra karaktert ad a szobabelsőnek. Az sem valami megnyugtató, amikor azt halljuk, ezeknek a fő lakberen­dezési tárgyaknak a negyede — de kapott olyan szállítmányt is a me­gye egyik bútoráruháza, amelynek minden darabja hibás volt — tech­nológiai fogyatékosságokkal, kikészí­tési mulasztásokkal, illetve szállítá­si sérülésekkel jut el a vásárlóhoz, gyakori a magasabb minőségi osz­tályba sorolás, nehézkes a garanciá­lis javítási jogok érvényesítése. S ez csupán a bútorok köre...! Csupán a bútoroké, holott a tartós fogyasz­tási cikkek csoportjának csak egyik alkotóeleme ez, sok más mellett. . ü ___________________________ Év ek, igények * 16 Ilyen és hasonló tapasztalatok birtokában fogalmazhatunk úgy, hogy bár a szóban forgó árucikkek kínálata mennyiségben, választék­ban sokat fejlődött, a hátország, a termékek használati értékének‘ nö­velésétől, az egyenletes minőségtől a javítás, a karbantartás megnyug­tató rendezéséig, meglehetősen ho­mályban maradt. Napjainkban a megyében a szövetkezeti paraszt­családok minden százas csoportjá­ban négy automata mosógép, har­minc személygépkocsi található, azaz telítettségről korai lenne be­szélni, mégis az automata gépek kí­nálata — nem kevésbé a hagyomá­nyosoké — szegényes, mert egysíkú, a gépjárműjavítás pedig minőségi problémák, az alkatrészellátás aka­dozása, az utánpótlás szervezetének át- és visszaszervezése, majd ismé­telt átszervezése miatt, külön cikk témája lehetne. Aminek indokoltsá­gához adalékként népi ellenőrök ta­pasztalata: szinte megszokott eset, hogy a személygépkocsik javításánál nem egyezik a leszámlázott és a valóban megtett műveletek sora... Kétségtelen, sokat mond az élet- színvonal emelkedéséről, az életkö­rülmények változását illusztráló jel­lemzőkről, hogy tavaly a megyében 16 100 televízió vevőkészüléket vásá­rolt meg a lakosság, s tízszer annyi magnetofont vettek, mint tizenöt évvel korábban. Azt azonban saját bőrünkön érezzük, hogy vajmi keve­set ér a korszerű készülék — akár háztartási gép, akár híradástechni­kai eszköz —, ha egyetlen, gyakran ráadásul apró alkatrész hibája miatt hetekig vár a javításra, avagy még szerelőt sem tudunk keríteni, aki a hibát megállapítaná. Valójában arról van szó, a tartós fogyasztási cikkek termelésében, for­galmazásában folyamatos, de szelek­tív fejlesztésre van — lenne — szükség, ezt azonban nagy időbeni késedelemmel érzékelték az érintet­tek. Igaz, van jó példa, a hűtőszek­rényeké, a HiFi-tornyoké, s van negatív is, a bojlereké, a mosógépe­ké, a gázkészülékeké, a szilárd tü­zelőanyagú tűzhelyeké, kályháké. Vannak tehát gyártók, termékek, akik, amelyek lépést tartottak az igények, a szükségletek változásával — és némileg figyelemmel voltak a nemzetközi irányzatokra is —, má­sok viszont messze elmaradtak s minduntalan elmaradnak ettől. Bi­zonyos áruknál a megyei tapasztala­tok szerint — automata mosógép, háztartási kazán, bojler, szilárd tü­zelőanyagó kályha stb. — a mennyi­ségi szükségleteket sem sikerül fe­dezni jó ideje, más termékeknél vi­szont ' az lassítja az értékesítést, hogy gyatra a kínálat, az új termé­kek használati értéke semmivel sem nagyobb, mint a régieké, áruk vi­szont ... S végül, vannak olyan áru­cikkek, ahol a vevő választékot lel, megfelelő kiszolgálást, javítást kap; az árut pénze kiadása fejében biz­tonságosan használhatja. Természetesnek tarthatjuk, a vi- szonlog szűk belső piac miatt nem elégíthetjük ki mindenféle tartós fo­gyasztási cikkből a keresletet hazai árukkal. Lassú azonban a KGST- országok közötti munkamegosztás menete ezen a részterületen, ellent­mondásos a beszerzési terepek feltá­rása, a műszaki fejlesztések vonta* tottak, a partnerek kínálata gyak­ran messze elmarad a remélttől Ilyen közegben valóban nem könnyű az ellátásról gondoskodni, ám meg­érthető a vásárló is: visszalépni nem alkar, sőt, sok esetben, ha akar­na is, nem tud, 'mivel a központi fűtésre alapozott családi házba nem állíthat be vaskályhákat, oda, az el­öregedett kazán helyett új kell A Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusának határo­zata kimondta: „Az életkörülmé­nyek alakításában fontos szerep» van a kiegyensúlyozott áruellátás­nak. Az elért színvonal megtartásá­ra, a lehetőségekhez igazodó javí­tására és a választék bővítésére kell törekedni, ügyelve arra, hogy legyen elegendő olcsóbb tömegfogyasztás cikk is.” Jogos követelmény ez, ám teljesítéséhez — mind az iparban, mind a kül- és belkereskedelmi te­vékenységben — más sebességre kell kapcsolni. Csupán kiragadott példaként említjük: a megyében * munkásosztályhoz tartozó családok hetvennyolc.százaléka (!) saját csa­ládi házban él. Aminek ellátási, árukínálati követelményeit, kö­vetkezményeit is föl kellene — kell! — mérni, s tükrözni t termelésben, az értékesítésben. Az sem mellékes szempont, hogy a megnőtt szabad idő, illetve a meg­nehezedett anyagi feltételek okán lényeges átalakulások mennek vég­be a fogyasztás szerkezetében. Szembetűnő például, mennyire meg­nőtt a megyében a kerékpárok irán­ti kereslet — tavaly harmincötezer darab talált vevőre —, milyen ke­lendőek lettek a varrógépek, a kerti eszközök, a barkácsszerszámok, amik java szintén tartós fogyasztási cikk. A hátország sorsa Elismerjük: sok minden változott, hiszen például megszűnt a hazai porszívógyártás, mert a termék nem állta a versenyt, végre rozsdamen­tes acéllemezekből készítik a bojle­reket, azaz nem lyukadnak ki egy­két esztendő alatt, mint elődeik, te­hát a frontvonalak — ahogyan azt mondani szokás — mozgásban van­nak. A mozgás irányának, sebessé­gének azonban sokkal nagyobb fi­gyelmet kell kapnia, mint eddig, • nem kevésbé annak is, a frontvona­lak mögött miként alakul a hátor­szág — karbantartás, a javítás, as alkatrész-utánpótlás stb. — helyze­te. A front gyakorlatilag csak akkor tartható, ha a hátország erős, azaz a megvásárolt fogyasztási cikkek valóban tartósak tudnak lenni, mert ezt gyártásuk minőségellenőrzése éppúgy szavatolja, mint a szervize­lés, az alkatrész-utánpótlás. Ezt s szoros összetartozást most már » cselekedetekben kell érvényesíteni, nem a vevő vagy a gyártó, hanem sokkal inkább az elért ellátási szint védelmében. MÉSZÁROS OTTO Tartós fogyasztási cikkek Minemű a tőke, olyan a bora Van, ami lépési tart, van ami mindig elmarad

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom