Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

PEST

MEGYEI

PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA

XXVI. ÉVFOLYAM, 306. SZÄM Ara: Ir80 forint 1982. DECEMBER 31., PÉNTEK

Az igazat hangosan hegedülve

Boldog új évet kívánunk!

denütt és mindenkor őszintén szólva a teljes igazságról, s nem félénken, halkan, hanem hangosan szólva arról, mert csakis akkor talál megértésre, belátásra, elfogadásra. Veszélyes öncsalás lenne ugyanis az új esztendőt úgy kezdem, hogy — például — kiragadjuk azt a kedvező változást, amelyet a kétgyermekesek és az eddig jogosult egygyermekesek családi pótlékának emelése ígér — a megyében ez hozzávetőleg 140 ezer gyermeket érint! —, mert mellé kell állítani olyasmit is, mint — ismét csak például — a vágósertés-termelés további növelése, a fényforrások, a közúti járművek kivitelének fokozása, mivel egyik a másiktól 1— fedezet a forrástól — el nem választható. Nehezen szokjuk meg, fogadjuk el, alkalmazzuk azt a logikát, hogy termelőként és fogyasztóként nem lehetnek eltérő igényeink, azaz amilyenek a teljesítményeink a termelésben — minőségben, gazdaságosságban, versenyképességben és így tovább —, olyanok lehetnek a fogyasztói várakozásaink és nem többek, nem nagyobbak. Kritikának bővében vagyunk, ám szerény, ritka az önkritika a termelőhelyeken, a kisebb és nagyobb termelői közösségekben, kevés helyen veszik a bátorságot ahhoz, hogy szembenézzenek teljesítményeik valós értékével — például nemzetközi összehasonlító elemzések segítségével —, áruik vélt és tényleges eladhatóságával, amint a szükségesnél ritkább, halkabb az önkritikája annak is, amit az irányítás, a vezetés mulasztott, nem tett úgy, amint tennie kellett volna.

Hosszú éveken át megszoktuk, már-már Ingyenes orvosi ellátáshoz hasonlóan állam- polgári jogon járó járandóságnak véltük a növekedést, a gyarapodást tágabb közösségi és szűkebb családi körben, az új ipari beruházást éppúgy értve ezen, mint a települések fejlődését, a család anyagiakban kimutatható haladását. Ebben a valóban kellemes gyakorlatban azonban elsikkadt sok, háttérbe nem szorulható tényéző, mint amilyen a nemzetközi helyzet változása, a ráfordítások és a hozamok folyamatosan kedvezőtlenül módosuló viszonya, a nemzeti jövedelmet meghaladó felhasználás és fogyasztás. A sokakban élő tévhittel ellentétben, nem az adót fizető állampolgárra alapozódik a költségvetés; az 1983. évi költség- vetésben a lakossági adók és illetékek a bevételek között mindössze 2,3 százalékot képviselnek. A költségvetés, például az annak húsz százalékát lekötő társadalombiztosítási kiadás, a termelésre, a termelő állampolgárra alapozódik, hiszen a bevételek 72,4 százalékát a vállalatok és a szövetkezetek befizetései adják! Ezek azok az arányok, amelyeket nem szabad szem elől téveszteni, amelyek fontossági sorrendet közölnek. Ezen a fontossági sorrenden semmi nem változtat, az sem, ha nem akarjuk belátni létezését...! Ajánlatos ' tehát — a szó szoros értelmében az önérdek követeli meg — minél rövidebb idő alatt eljutni a fölismeréshez, felhasználói, fogyasztói sorsunk a termelésben, az új értékek előállításában dől el, azaz — össztársadalmi méretekben — magunk határozzuk meg holnapi lehetőségeinket.

G

azdasági munkánk minden részterepe egyben a legfontosabb politikai feladatoknak is terepe, mivel ma — és még jó ideig — elsősorban a gazdasági feladatok hordják magukban a politikumot, a tettekben megmutatkozó állásfoglalást, a cselekedetek voksával leadott igenlést Szocialista jelenünkre és holnapunkra. Nem politizálhatnak ott jól, ahol a társadalmi várakozástól tartósan elmaradnak a gazdasági, gazdálkodási eredmények, mert a legokosabb szavak sem helyettesítik a célszerű, ésszerű, következetes mindennapi munkát. Ennek a célszerű, ésszerű, következetes mindennapi munkának kell, hogy legyen az esztendeje 1983, Sok-sok tény, jel, tapasztalat figyelmeztet rá bennünket, eddigi teljesítményeinkkel nem tudjuk tartani az elért életszínvonalat. Ez a nyers igazság nem szabad, hogy bárhol is visszafogja az okos tetteket, 1 kedvetlenséget teremtsen, fékezze az újat, a hasznosat. A nyers tény, a benne rejlő kihívás — hiszen közös és egyéni sorsunkról van szó — mindenkinek címzett feladatok hordozója, azaz senki nem érvelhet azzal, csakis másokon, rajta viszont nem múlik a holnap.

Ma:

3. oldal:

TeSjas életet kell végig élni

Vizen fing már a komphajó

4. oldal:

Árpád-kori leletek Nagykátán

6. oldal:

A taxikalóz menekülni próbált

10. oldal:

Műscrajánlatursk szilveszterre és újévre

II. oldal:

Egyedül a kettesből Együtt az utakon

Az eredményekre dopozva a jövőt

Az esztendőkezdés prognózisa

Vajon mit hoz az új esztendő? Látnokok és jósok nem vagyunk, így hát azoktól, akik országunk jövőjét alakítják, nem kérhettünk és nem is kaptunk pontos, minden részletre kiterjedő választ erre a kérdésre. Ám 1982 tanulságai, a jói, vagy rosszul végzett munka értékelése, a könyvelők asztalán egyre terebélyesedő, számokkal telezsúfolt papírhegyek és a végső számvetések megfelelő alapot kínálnak arra, hogy 1983-ban tervszerűbben, megalapozottabb döntéseket hozva dolgozzanak megyénkben' is a vállalatok. Hogy milyen kilátásokkal, erre kértünk választ néhány nagyüzem vezetőitől.

A B udaflax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál az óév utolsó napjaiban is nagy volt a forgalom. Igaz, az üzemekben álltak a gépek, mert az ott dolgozók már -előre teljesítették a két ünnep között rájuk váró feladatokat. A kereskedelmi és pénzügyeket intézők azonban nem pihenhettek, mert még több szállítmány várt indulási parancsra. Az el^ző évi tapasztalatokat számba véve azt emelik ki, hogy érdemes volt az olykor kilátástalannak tűnő harcokat is megvívni az önálló külkereskedelmi jogért, amelyet 1982. január 1-től gyakorolhattak. Véleményük szerint ennek köszönhető elsősorban, hogy 25 százalékkal növelték tőkés exportjukat. Ez maradt a fő cél 1983-ra is. Emellett Plusz 1 Szezon néven új gazdasági társaságot alakítottak a Skála- Cooppal és még két textilipari vállalattal a Budaflax védjegyezett Trapper és Veekend márkájú alapanyagainak konfekcionálására és forgalmazására.

Egészen más gondokkal kell megküzdenie az új esztendőben a Forte, gyárnak. Az első napokat az importanyagleltár végső elkészítésére, valamint a tavalyi behozatali korlátozások miatti lemaradások pótlására használják fel. Januárban és februárban akad bőségesen munkájuk, s még további megrendelésekről is folynak a tárgyalások. Január 4-én tarják — immár esztendők óta — munkásgyűlésüket ahol nagyon nyíltan beszélnek a vállalat gondjairól, eredményeiről. Az elmúlt évhez hasonlóan a vezetés őszinteségét honorálva, bizonyára most is egy emberként áll csatasorba a kollektíva, hogy a nehezedő körülmények ellenére is teljesítse a terveket. Ezek közé tartozik, hogy 1983-ban új termékükkel, a 400 ASA-s. Leica roll- és síkfilmjükkel, importot helyettesítve megjelenjenek a belföldi piacon.

A Dunamenti Hőerőmű VáU lalatnál úgy kezdik az új esz^ tendőt, ahogy búcsúztatták az óévet: munkával. Folyamatos üzem lévén nem volt megállás az ünnepek alatt sem. Biztató alapot adnak tavalyi eredményeik. hiszen 1982-ben tovább javították, a villamos- energia-termelés hatásfokát, s így több ezer tonna folyékony szénhidrogént takarítottak meg. Az év végi szokásos karbantartások után most további erőfeszítéseket tesznek a gazdaságosság javítására, bár tudják, hogy a paksi atomerőmű első reaktorának, s a hozzá tartozó turbógenerátoroknak az üzembe helyezése és az energiahálózatra kapcsolása miatt a hőerőmű termelése csökken. Ám ugyanakkor a csúcsigények kiszolgálásában változatlanul nagy szerepük lesz.

B

izakodva kezdjük az új esztendőt; visszafogottan búcsúztatjuk az elmúltat. Bizakodva vágunk neki az újnak; nem a gondokat lekicsinylők magabiztossága ez, nem a gyors gyarapodást áhítozóké, hanem azoké, akik hisznek az erejükben, a feladatok .megoldhatóságában, a kemény próbák kiállásában. Visszafogottan búcsúztatjuk az elmúlt esztendőt; ami eredfnényként mögöttünk áll, az nem kevés, de tisztában vagyunk vele, nem annyi, amennyi kellene, amennyi szükséges lett vola. Elsősorban a magunk adósai vagyunk, s mert azok, adósai másoknak is; a törlesztés időszaka így is, úgy is nem néhány hónap, nem egy-két év.

Volt részünk jóban és rosszban 1982-ben; részünk lesz bennük 1983-ban is. Sokáig ringattuk magunkat abban a hitben, reánk más, mint jó, nem vár; keserves volt a fölismerés, jót és rosszat együtt kell vállalni. Vállaljuk? Vállaljuk. Nem tehetünk mástl A föld egyetlen országának, népének sincs módja ma arra, hogy kaput nyisson a szépnek, a jónak, a számára kedvesnek, kellemesnek, s ajtót mutasson a terheknek, a rossznak, a számára kellemetlennek, kedvezőtlennek. Miért vélhetnénk magunkat kivételezettnek? Mi jogosítana fel erre bennünket? Mégis, meghökkenés és értetlenkedés, sopánkodás és kishitűség, türelmetlen- kedés és elégedetlenkedés keveredik a célszerűséggel, a céltudatossággal, a feladatok jó kijelölésével, a teendők alapos végrehajtásával, az eredmények összegezésével, ott és akkor, ahol és amikor mérlegre kerül két esztendő, az elmúlt és a jövendő, 1982 és 1983.

Szégyenkezésre nincs okunk, ami — az objektív feltételekről egy pillanatra sem elfeledkezve — az 1932-ben megtett utat illeti. Az ország fizetőképességének megőrzése olyan eredmény, amilyet — bál a közvélekedés, a részletek ismeretének híján, nem becsüli fontosságának megfelelően —, az erőfeszítések nagyságát, a cselekvés célszerűségét illetően, évek óta nem'mutatott fel a népgazdaság. Óvakodjunk a hamis feltételezésektől: túl vagyunk a nehezén. Egy nagyon kritikus szakaszon azonban túljutottunk. Bizonyos, lesznek még ilyen kritikus szakaszok. Csak már nem ennyire váratlanul, tényezőiben ismeretlenül, teendőiben tapasztalatok nélkül. Természetes: az országos erőfeszítésekben ott sűrűsödnek a megyében elértek, az itt teremtett eredmények is. Például az, hogy az ipar az országos átlagot meghaladóan tudta bővíteni termelését. A mezőgazdasági üzemek döntő része sikeres esztendőt zár, mind az alap-, mind a kiegészítő tevékenységben folytatódott a dinamikus fejlődés. A lakosság életkörülményei- nek alakulását jelzi, hogy a megnehezedett feltételek — szűkebb anyagi források — ellenére is a magánerős lakásépítés magas jzínvonala nem csökkent.

Kiragadott tények ezek mindabból, amit tizenkét hónap alatt — gyakran nagy erőfeszítésekkel — sikerült teljesíteni. Említhetünk ugyanis olyan — nem mellékes — részleteket, mint a háromfázisú villamos fogyasztásmérők, a fénycsövek, a gépjármű-fenék- vázak — gazdaságosan értékesíthető termékek — lényegesen megnőtt kibocsátása, a tejtermelés megyei átlagban 4800 _ literre emelkedése, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek idei nyereségének tetemes gyarapodása. 195 általános iskolai tanterem tető alá hozása. Az eredmények természetesen nem feledtetik a gondokat, a tartósnak bizonyuló feszültségeket, de érthetőbbé, reálisabbá teszik a való helyzetet, mert csak a gondoz, kizárólag a feszültségek emlegetése azt a tévhitet keltheti, hogy kár az erőfeszítésekért, a megoldások kereséséért, nem jutunk ötről hatra. Valóban nehezebben jutunk ötről hatra, mint kellene, lehetne, ám ahogy azt mondani szokták, nem az igazság felét, hanem az igazságot kell hangosan hegedülni, mert akkor nem torzul el a dallam, akkor nem tűnnek el a valóság zenéjének motívumai. akkor írható meg a nyers valóság minden szólamát, elénk táró kotta.

Ennek a nyers valóságnak sokféle a szólama, hiszen a jelzett eredményeken túl a gondok is oda tartoznak, az erötelies figyelmeztetést, azaz halasztást nem tűrő tennivalókat magukban hordó feszültségek — mint amilyen például a megyében a foglalkoztatottak keresetének és a tényleges vállalati eredményjavulásnak az elkülönülése — már a jövő esztendőben sem könnyen elérhető — célokat tartalmazó terve ismert, a nemzeti jövedelem 0.5—J százalékos, az ipari és a mezőgazdasági termelés egyaránt 1-2 százalékos növekedése nem választható el a belföldi felhasználás mérséklésétől, az egy lakosra jutó reáljövedelem, a lakossági fo-