Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

18-2. DECEMBER 29., SZERDA ‘sJtiüfm Külföldi partnerek Phylaxia-sike? Egyre keresettebbek külföl­dön a magyar állatgyógyászati készítmények; a Phylaxia ol­tóanyag-termelő vállalat idén mintegy 180 millió forint érté­kű terméket — oltóanyagokat, kórjelző készítményeket stb. — állított elő exportra. A ter­mékek Európa több országába eljutottak. A vállalat nemzetközi kap­csolatai tovább bővültek. Nagy hírű külföldi gyárakkal és in­tézményekkel alakítottak ki gyümölcsöző együttműködést. Az angol Wellcome cég a Phylaxia sertéspestis elleni ol­tóanyagára jelentette be igé­nyét. A svájci Ciba-Geigy vál­lalattal közös program alapján már számos új készítményt ál­lítanak elő, s ezek jó részét a magyar gazdaságok is felhasz­nálják. A Phylaxia részt vesz a vietnami oltóanyag-termelő in­tézet rekonstrukciós munkái­ban. A Német Demokratikus Köztársaságban kísérleti állat­telep építésénél segédkeznek. Jugoszláviában speciális vér­feldolgozó üzem beruházási programjában vállaltak szere­pet. Szoros szakmai együttműkö­dést alakítottak ki a Szovjet­unió mikrobiológiai főigazga­tóságával, ennek keretében ag­robiológiai készítmények gyár­tástechnológiájának átvételére nyílik lehetőség. A Phylaxia fővállalkozói te­vékenységet is folytat, a komp­lett beruházások iránt nagy az érdeklődés például Mexikóból, Argentínából és Kuvaitból. Alkoholellenesek klubja Egészen más lett az életem... A tapasztalatok azt bizo­nyítják,. hogy az alkoholizmus gyógyításában sokat tehetnek — többi között — az alkohol­ellenes klubok. Segíthetik a betegek mielőbbi és minél teljesebb egészségügyi rehabi­litációját, megakadályozhatják visszaesésüket, egyengethetik családi életük jobbra fordu­lásának útját. Ezúttal egy olyan emberrel beszélgetünk, aki korábban bizony nem vetette meg az alkoholt, de a klub hatására leszokott e ká­ros szenvedélyéről. A partner az ócsai alkoholellenes klub vezetője, Bánka László, aki egyébként a klubvezetők idei alsóörsi országos találkozóján példamutató munkájáért ki­tüntető oklevélben és pénz­jutalomban részesült. Fiatalon kezdődött — Fiatalon nyúltam a po­hárhoz, mindegy volt, hogy bort, sört vagy töményt szeszt iszom, olykor vegyesen is, magam sem tudom miért. Hol én fizettem, hol engem kínáltak, ez így ment körbe, valamivel elütöttük az időt. Lassan kezdtem rádöbbenni, nem jó ez így, azonkívül, hogy a pénznek mindig hí­ján voltam, kezdtem beteges­kedni is. Az orvosok figyel­meztetve, tiltottak mindenféle szesztől, ha élni akarok. Fe­leségem türelmes volt, győz­ködött, ne igyál, nem tesz jót. Ment ez egy ideig, végül ...........................lliiiillliiliiiiiiiiiiiiiiiiHiillitiiiimiiiiiiiliiiiMlmiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii:. DÉ DI ÜNNEPEI niiitiHiminiiiittifmiiiiiiiHiiiimiiiiiimiiiiiiiiimiittiiiimiiiimiiiMfiiiiiiiiiiiiiiiiitimtitiiiiiiiiMiiiiii.r. Mindenki irigyli a szociális otthonban özvegy Balognét, lá­nyai, vejei, unokái, dédunokái miatt. Minden vasárnap Márta lányáéinál ebédel, és beszámol szobatársainak a dúsan terí­tett asztal kiválóságairól. Hetekkel karácsony előtt már az ün­nepre készülődik. — Tudjátok, akkor gyújtják meg a gyertyákat, amikor én belépek a kapun — mondja, de azt már nem teszi hozzá, hogy jó néhány éve ő ilyenkor a konyhában süti a halat, hogy mire kibontották az ajándékokat, nekikezdhessenek a vacso­rának. Azért is hozták előbbre a gyertyagyújtás idejét, hogy az esti busz előtt még legyen ideje elmosogatni, mint ahogy minden vasárnap meg kell szolgálnia a szíves vendéglátást. Néha belesírja könnyeit a mosogatóvízbe, mégis eljön minden héten, minden évben. Hiszen harminc évig boldog volt itt. Az apránként felépí­tett ház, a kert, a gyümölcsfák, mind az ő keze munkái. Talán akkor kezdődtek a bajok, mikor végre elkészült a ház. Két lá­nya eladósorba került. A szép, eszes Ilonkát már tizennégy éves korában kinézte magának egy-egy legény, míg a csúnya, ravasz arcú Márta örülhetett, ha négy évvel fiatalabb húgá­nak az udvarlói neki is kezet csókoltak. Gyűlölte is ezért Ilon­kát. — Minden az idősebb gyereket illeti! Ha anyuskáék meg­halnak, te szedheted a sátorfádat innen — hallotta egyseer Márta rikácsolását, amikor váratlanul befordult a kertkapun. Zavarában gyomlálni kezdett, annyira mellbe vágta ez az aka­ratlanul kihallgatott jelenet. Talán akkor kellett volna Mártát megállítanj, de nem volt ereje hozzá. Nemsokára Ilonka férjhez ment egy svéd orvoshoz. Márta attól kezdve úgy viselkedett, mintha nem is egy Pest környéki ház, hanem egy kastély egyedüli örökösnője lenne. Mégis már- már úgy nézett ki, hogy vénlánj* marad, ezért apja — a drága jó megboldogult iskolaigazgató — bevette a tantestületbe képe­sítés nélküli tanítónőnek. Végül, ha nehezen is, de sikerült férjhez adni. A harmadik .unoka születésekor meghalt Balog- né férje. A temetés napján Márta átrendezte a bútorokat, és anyjának egy heverőt tett ki az előszobába. Balogné beletörődött. Vezette a háztartást, nevelte az uno­kákat. Anna, a legidősebb, az ő Ildikó lányára hasonlított. A két évvel fiatalabb Pötyikén rajta ragadt ez a név, pedig ma már negyvenéves vénlány. Tizennégyszer jelentke­zett a tanítóképzőbe eredménytelenül. Anyjától a csúnyaságot, apjától a szelíd butaságot örökölte, Balognéhoz a jószívű, hallgatag Karcsi áll legközelebb. A későn született Palika jövetelekor azonban mintha ki­cserélték volna Mártát. Felváltva dédelgette Palikát és a nagy­mamát. Tervezgetett, hogy építenek a házhoz még egy kis- szobát, nem alhat a nagymama az előszobában. De Balogné nyugdíjára nem lehet kölcsönt felvenni. „Sebaj! Anyuska át­íratja a házat az én nevemre, én meg fizetem a pénzt!” — biz- tatgatta, ám az átírás után ez lett a mottó: „Aki az én házam- oan lakik, az azt teszi, amit én mondok!” Először a legidősebb unoka unta meg ezt, és disszidált a férjével, gyerekeivel együtt. Dédi pedig elhelyezést kért egy szociális otthonban. Elköltözése után mindaddig ő volt a drága Dédi, míg egyetlen kivételiéi az összes ékszerét Mártának nem ajándé­kozta. Azon az utolsó karácsonyon Márta csalódott dühvei nézte az ajándékba kapott harisnyát. — Hát a gyűrű? — ripakodott rá. — Az az apád nászajándéka. Halálom után a tied lesz — válaszolt Dédi, aki azóta nem kap ajándékot, hanem a halat süti a konyhában. Karcsi szokott észrevétlenül a zsebébe csúsztatni egy-egy százast. A karácsony esti mosogatás után Dédi befordul a szom­széd utcába, ahoi lánykori barátnője lakik. December elején ide hozza a kávét. teát. meleg harisnyát, ahol becsomagaliák szép papírba, átkötik színes szalaggal, és a barátnője mellé rakja a bejglit. A szociális otthonban mindezt kibontja, kínálgatja: — A kávét Márta lányomtól kaptam, Palika a harisnyát adta. Vegyetek a bejgliből. Pötyike unokám sütötte — dicsek­szik moso'yogv... majd fáradtságot tettetve sietve az ágyba bú­nk, és a fejére húzza a takarót.. Ne lássák, hogv sír. Erdős Ágnes be kellett látnom, egyszer ne­ki is elfogy az idege, kitar­tása, és akkor joggal elhagy.* Választás előtt álltam, iszom-e tovább, vagy fontosabb ne­kem az egészségem, a felesé­gem, s akarok-e anyagilag is ötről-hatra jutni. Nem volt könnyű a döntés. Tanácstalan voltam, hol kezd­jem, hová forduljak segítsé­gért.' Egyik nap kezembe ke­rül a Pest megyei Hírlap és abban olvastam az ócsai al­koholellenes klubról. Bemen­tem a gyógyszertárba dr. Ba­ranyáméhoz, Editkéhez, s kérdeztem, hol van ez a klub, mert én szeretnék beiratkoz­ni. Ö elküldött az elnökhöz Győrfi Bélához. Elmentem hozzá, s már hívott is a csü­törtöki találkozóra, a tiszta klub egyik helyiségébe. Ettől az időtől kezdett megváltoz­ni az életem. A klubot ekkor szervezték, beléptem a felesé­gemmel, majd anyám és mos­tohaapám, testvéreim is jöt­tek. Mióta klubtag vagyok nem ittam egy kortyot sem, nem is hiányzik. Erősödő közösség — Az első időkben nagyon kevesen voltunk klubtagok. Sokan bizalmatlanul fogadták, sőt, fogadják még a mai na­pig is tevékenységünket. Aki közénk jött, melléálltunk, segítettünk rendezni családi életét, gondjai megoldását. Nemegyszer magamra is hi­vatkozhattam: nézzétek meg a családomat és megértitek törekvésünk lényegét. Egy- egy kis siker újabb tagot is hozott, mert aki belekóstolt a változásba, az elmondja más­nak is; ha te is akarod, raj­tad is segítenek. Segítettünk például tag­jainknak több esetben épít­kezésnél, járdabetonozásnál, vagy kerítésfestésnél.. Ezek az apró dolgok erősítik a közös­séget. Bevonjuk a családtago­kat is a klub életébe. Csopor­tos kirándulásokat, színház­látogatásokat szervezünk, megemlékezünk a nők, az anyák napjáról. Közösen mun­kát vállalunk, s a pénzt együtt, hasznos dolgokra költ­jük. Nemcsak kapni jó, ha­nem adni is. kell. A kezdet kezdetén üzemektől pénzt kaptunk, abból vettük a be­rendezést. Ha most ők kér­nek, hogy segítsünk valami­ben, szívesen vállaljuk a munkát. Külső kapcsolataink egyéb­ként nagyon jók. Máig 'is együttműködünk a klub kez­deményezőivei. Elmondjuk ne­kik tapasztalatainkat, tájé­koztatjuk őket terveinkről. Hetenként kétszer A klub működésének híre ment a községben, a fiatalok körében is. Tagjainknak több mint felét ők teszik ki. Ma­gukkal hozták barátaikat, is­merőseiket, családtagjaikat Megtetszett nekik a program és bekapcsolódtak a szervező munkába. A találkozás heti két alkalommal már kevés. A tagok szeretnének máskor is összejönni, de erre a művelő­dési ház nem tud további le­hetőséget nyújtani. Bár a mű­velődési ház vezetője, Földiné Hajdú Anna, szívügyének te­kinti a klub munkáját, támo­gat bennünket a programok összeállításában s szervezés­ben, mégis külön helyiségre lenne szükségünk, ahol akár naponta alkalmunk nyílna ta­lálkozásra. Meggyőződésem, hogy így sokkal több embert meg tudnánk óvni az alkohol veszélyeitől. O. F. J, BányászEakások PiSésvbYós váróit Csúsztak a határidők Régóta nyomasztó gond megoldásába kezdett a pilis- vörösvári nagyközségi tanács, amikor az egykori bá­nyászkolóniák felszámolására vállalkozott. Új, modern házakat terveztek az egészségtelen szükséglakások he­lyére. — Már a területelőkészítés idején gondjaink voltak a Me­zépszer Vállalattal, a lakások építőjével — mondja Keszléri József pilisvörösvári tanács­elnök. — Az építkezés elhú­zódott. Eddig két épületet ad­tak át 35—35 lakással. Az el­ső házat 1981. májusi átadás­ra vállalták, azonban cs-ak őszre készül el. A másik ép­pen egy évet késett, ezt szep­temberben fejezték be az épí­tők. A tanács mindent elköve­tett, hogy mielőbb tető alá hozzák a lakásokat. A 206. számú Szakmunkáskép­ző Intézet fiataljai és kisipa­rosok ’is segítették a munkát az első épületnél, ennek kö­szönhető, hogy 1981-ben elké­szült. Az építkezés gyorsítása ér­dekében többször tárgyaltak a kivitelezővel a járási hivatal és a pártbizottság képviselői is. A két épület átadási ha­táridejét idén május 31-re és november 7-re' módosították. Május helyett szeptemberben elkészült az egyik ház. A má­sikba azonban jó, ha a jövő év közepén beköltözhetnek a lakók. Nemcsak a határidők­kel, hanem a minőséggel is súlyos gondok adódtak. A kapkodó munka során fel­cserélték a technológiai folya­matokat. Ennek következmé­nye például, íibgy sok he­lyen rossz a burkolat. Tűsarok Zsámbékrői A PEMÜ zsáubéki gyárában az úgynevezett Tit-cipltal­pakból és -bélésekből évi félmillió, pár kerül le a gépekről. Éksarokból és kismamacipő-sarokből évi 500 000 pár, a cső­betétes tűsarokból pedig 300 000 pár készül. Veress Jenő felvétele — A vállalat munkáslétszá­ma az utóbbi két évben a fe­lére csökkent — mondja Kul­csár Gábor, a Mezépszer mű­szaki osztályvezetője, akit az építkezés elhúzódásának okai­ról kérdeztünk. — Amikor ezt a munkát elkezdtük, ilyen gondjaink még nem voltak. Vállalatunk annak idején er­re a munkára fixáras szerző­dést kötött, így az évenkénti árkiegészítési lehetőségtől is elestünk. — A Mezépszer a vörösvári lakások építését olcsón vál­lalta. Négyzetmétere 5 ezer forint, s ez már 1979-ben is szerény nyereséget biztosító munka volt. Az elhúzódó épít­kezés miatt azonban egyre nagyobb a ráfizeté­sünk. — Nemcsak a határidőkkel, hanem a munka minőségével is gondok vannak. — Sajnos, a takarékosnak szánt tervezés nagyon nehéz feladatok elé állította szak­embereinket. A házakban az említett okok miatt már nem futotta egységes fűtési rend­szer kialakítására. Az egyik lakásban villannyal, a másik­ban esetleg szenes kályhával fűtenek. Ez is nehezítette a dolgunkat — válaszolt Kul­csár Gábor. — Mikor költözhetnek be a bérlők az idén november 7-i átadásra vállalt épületbe? — A víz- és a villanyszere­léssel elkészültünk, a vakolás, burkolás és festés hiányzik. Ezekre a munkákra azonban csak kora tavasszal kerülhet sor. — El kell mondanom még: annak idején, amikor megkö­töttük a szerződést, kiemel­ten fontos feladatra vállal­koztunk. S ha a létszámhely­zet kedvezőbben alakul, job­ban helyt álltunk volna. Ma már nem vállalunk ilyen nagy munkát, s ezért nem építjük meg a negyedik, 36 lakásos házat sem. és nem kötünk szerződést az ötödik és hatodik épület­re sem. Ma már nehéz lenne kide­ríteni, miért vállalta á Mezép­szer annak ideién ilyen, szá­mukra kedvezőtlennek látszó szerződési feltételek mellett a bányászlakások építését. A műszaki osztályvezető szerint nem elmarasztalás, hanem di­cséret illetné őket. Ezzel magunk is egyetérte- nénk, ha nemcsak vállalják, hanem fel is építik a háza­kat. Móza Katalin Gombó Pál: örecj- őrgrój^ története A z idős őrgróf, mint a többi öregem­ber, egyre rosszabb alvó volt. A koros embereknek, azon fajtájához tar­tozott azonban, akik hajnalban nem hánykolódnak-forgolódnak, hátha az álom mégis kegyesen megkönyörül raj­tuk. hanem sürgölődnek-forgolódnak, hadd lássa az az álom, hogy lehet őt nélkülözni, mint a szeretetlen szeretőt. Hát így ment ez, mígnem egy ko­rántsem szép napon felrobogott a kas­tély mind a két emeletén, mind a száz- hatvannégy lépcsőjén az ifjú őrgróf és kellő tisztelettel dúlva-fúlva így szólt agg atyjához: — Ó, .agg atyám, tisztességben kopa­szodtál te meg. Ám mondsza csak, tisz­ta szívedből: szereted te a te kisded unokáidat, az én szerelmetes gyerme­keimet? — Persze hogy persze, hogyisne sze­retném — válaszolta meglepetten, noha tetőtől talpig felöltözve az idős őrgróf. — Nos. akkor megkérlek szépen,, ó agg atyám, hogy hajnali órákon ne jár­kálj fel s alá oly véghetetlen robajjal, mert kétemeletnyi mélységben is fel­ébreszted az én kisdedeimet, a te uno­káidat, azok felsírnak, amitől felser­kenek jómagam is, a nőcselédekről nem is szólva. A koros őrgróf, akit szíven ütöttek e gyengéd, ám felelősségére figyelmeztető szavak, úgy is mint a család feje, a ház ura, így válaszolt erre: — Ö, ifjú őrgróf, délceg fiam nekem! Hát vehetném-é én a szívemre uno­káim lelki zavarainak kifejlődését fel- ébresztés mián? Nem! Ezentúl nem fogok csizmában sürgeni-forgani haj- nalanta, hanem bizony papucsot húzok, úgy fogok csiszegni-csoszogni. Így is lön. Ám alig telt el hét nappal, hét éjszaka, megint megjelent a fiatal őrgróf és panaszt emelt a hajnali za­jongás mián és rettentő képeket festett arról, hogyan is fogandának majd nervozitásban felnőni az unokák, ho­lott bennük vagyon elrejtve a jövője a családnak, melynek az idősebb őrgróf Istentől rendelt islápja. — Dejszen — védekezett az agg — immáron papucsban csiszegek-csoszo- gok, még vadászni is papucsban járok Ráró lovam hátán, mi egyebet tehet­nék én még? Mire dúlva-fúló ifjabb őrgróf kellő tisztelettel így slzólt: — Ó, atyám, '’sekélység csupán mit javallanék. Vágasd le kérlek, a család érdekében a te lábaidat és akkor velük semmi zajt nem fogsz ütendeni. Ma­napság — tette hozzá csevegő hang­nemben — az efféle műtét nem okoz gondot. Az idős őrgróf meghányta-vetetle a javallatot és saját lelki békéje érdeké­ben, valamint az összcsaládi érdek ol­dalára állva, bevonult egy ispotályba, ahol is egy felcser ripsz-ropsz elvégezte a műtétet. Ettől fogva az öreg őrgróf csendben meghúzódott késő délelőttig, mígnem feljött érte hű komornyikja, Rezső és apart kis kerekes kocsin letolta-gördí- tetté a százhatvannégy lépcsőn, hogy a közös ebédlőben családja körében költse el villásreggelijét. S telének-múlának az esztendők, nőttek-növekedtek kímélt idegzetben az ő szerelmetes unokái, már az ifjabb őrgróf sem volt olyan ifjú, mikoron ismét elkövetkezék egy nem is olyan szép nap. Ugyanis a hangulat a villás­reggelinél feszült vala, mert az idő­sebb unoka, Dezsőké érettségire készü- le vala, az ifjabb unoka, Benőke vi­szont kamaszkori durcásságban szenve- de vala. Ám a legidősebb, immár vén őrgróf nemigen érzékeié vala a hangulatot, legföllebb némi tapintatot hiányola, hiszen ővele senki sem törődött, tá­nyérjára nem emellek friss sültet, sőt még a tea is langyosnak bizonyult. Mindezekért intett Rezsőnek, s az ő segítségével kigördült a konyhába, ahol is megrakták az ő tányérját sült­tel és az iő téásibrikét megtöltötték friss, forró teával. Mindez pediglen persze sürgés-forgást és zajt okozott a reggelizés közepette. N em is csoda, hogy mihelyst az agg eltávozott a közös asztaltól, De­zsőké így szólt Benőkéhez: — Nem is tudom, az öreg mért lá- batlankodik itt folyton. Idegesít! És Benőke helyeselt neki, mert mind­ketten bár némi örökölt nervozitástól nem valónak mentesek, de kíméletes légkörben nevelkednek, s mélytuda­tában valának az 5 maguk legfőbb ér­tékének.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom