Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
12 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1982, DECEMBER 24., PÉNTEK Itthon és otthon között Egy messziről jött embernél Bényei József < B ékesség a földön Településükkel dicsekvő emberekei gyakorta találhat, aki sokszor fordul meg vendégként a községekben. És ez így jó. Legutóbb az tette nevezetessé a dicsekvést, hogy egy jövevénytől hangzott el. Éppen a napokban lesz hat éve: Kolozsvárról — Baranyát is megjárva — Erdőkertesre költözött. Ügy háromórás beszélgetés után el nem engedett volna addig, míg közösen meg nem csodáljuk kívülről-be- lülről a vadonatúj óvodát, s mellette a korszerű orvosi rendelőt, aztán az alig egyéves iskolát, a szolgáltatóházat és a gyógyszertárat. Jogos büszkeséggel mutatott körbe a kétszintes családi házakon: új az egész falu. Valóban. Aggódunk az apró települések pusztulása miatt, közben a Veresegyházhoz tartozó külterületi néhány házsor önálló községgé vált. Alig két és fél évtizede. Mértani pontossággal kiszabott utcák, harmonikusan fejlesztett, emberi léptékű környezet Cservény József, a művelődési ház Igazgatója ezekről úgy beszélt mint akinek ősi idők óta köze van itt minden kőhöz és minden emberhez. Lakásának ajtaján a neve mellett az áll: művésztanár. Vargabetűk — Otthon, Kolozsvárott a Színművészeti Akadémia tanára voltam — mondja, s láthatóan tart attól, hogy fennhéjázónak nézik, ezért jóval halkabban teszi hozzá: — volt rendező osztályom és színészcsoportom is. Régén ... Eredetileg filmrendező-diplomát szereztem, de akkor még maga nem is élt. Képzelje, én a diákévek végén törzsvendége voltam Pesten a Japán kávéháznak, a mostani Liszt Ferenc tér sarkán, ott ismertem meg József Attilát. Sokkal később a testvérénél bujkáltam, katonaszökevényként az Etusnál, a Teréz körúti — most Lenin körúti — házban. És voltam Németh Antal nemzeti színházi direktor-rendező mellett dramaturg. De mindig visszavitt az utam a városomba. Ki tudja miért? — Pedig belecsöppentem a Fé)a Géza és Ortutay Gyula által vezetett falukutató-mozgalomba is — folytatja ragyogással a szemében. — Velük kezdődött a magampusztító szenvedélyem: a cigányság történetének kutatása. Sokszor abbahagytam, volt hogy öt évig sem gondoltam rá, aztán történt valami érdekes, kezembe akadt egy cikk és én odahagytam mindent. Nekem ez már nem múlik el. Tavaly a saját pénzemen másfél hónapig voltam Párizsban, hogy az ottani múzeumokban, levéltárakban... és más intézetekben kutassam a cigányság történetét. Ebben már Erdőkertes a ludas, itt majdnem ötszáz cigány .él, a lakosság tizenegy százaléka. Ez mozdított. — Most lesz valami jó — Inkább magának mondja, mint nekem: — a Domb Ica — cigány, de kétszintes háza van — kötélnek állt; az egyik szobájában cigánykönyvtárat rendezünk be, ő lesz a könyvtáros és klubszerű foglalkozásokat is fogad. Mert az a fontos, hogy a cigányság saját talaján megmaradjon, ennek a népcsoportnak nem asszimilálódni kell, hanem integrálódni, nekünk ez szinte fontosabb, mint nekik. De a magyarság csak akkor tudja igazán befogadni őket, ha a történetüket is megismeri. Majd jóval hatvan fölött megszolgálom a nyugdíjat és akkor megírom ennek a népnek a történetét. Lopva veszem szemügyre a szobáját; szándékosan nem kérdezek, hiszen birkózás minden riport. Eszembe jut, hogy talán mesélnem kellene a nagyváradi, sepsziszentgyörgyí, kolozsvári és a marosvásárhelyi színházi élményekről, amelyeket őrzök. Beszélhetnék Raport Ottóról, Csiky Józsefről és Harag Györgyről, hogy magam is láttam rendezni otthon őket. De már többről van szó. — Máig se nagyon merem népművelőnek mondani magam — kávét és román konyakot tölt, — Itthon ez a fogalom valahogy más, mint otthon. Pedig odakint tanítottam népművelőket is. Képzelheti, hogy megrettentem a feladattól, amikor azt mondták, hogy a színművészeti főiskolával párhuzamosan tanítsam a nép művelőit is. Otthon ennek egyszerűen nincs irodalma és tudtam, hogy itthon sincs még kidolgozva egy megbízható út. Megrendeltem hát a Szov„Nekem ez már nem múlik el.” jetunióból az egész közművelődésimódszertani irodalmat — olcsó volt, bagóért adták. Mindent lefordítottam; ebből lett az egyetemi kézikönyv ... Dehogy tartott sokáig. Anyanyelvi szinten beszélek oroszul, románul, németül, majdnem így franciául, olaszul és csaknem tökéletesen két cigány nyelvjárást. Látja, ez az én hatezer könyvem értéke; színházról, költészetelméletről és népművelésről itt öt nyelven mindent megtalál. Erdőkertesen! — mondtam magamban, hang nélkül, s hogy gondolataiban még a katalizátor szerepet se kelljen vállalnom, hát járkálni kezdtem a szobában a könyvek s a székelyföldi korsók között. Megakadt a szemem egy faragott keményfa rúdon, mintha kopjafa lenne, csak hosszabb és vékonyabb. Láttam, hogy követett a tekintetével, s 6 segített. — Amikor elhatároztam, hogy hazatelepülök otthonról, azután már nem taníthattam — csendben, magának mondta, mint a Utánzás öregek. — Két év volt, amíg vártam. És csavarogtam. Elmentem Farkaslakára és megtanultam kopjafát faragni. De amit ott lát az egy vőfélybot. Látja: a kezdet és a vég hasonlítanak. Élnem csak kellett. Bíró Árpádtól megtanultam az igazi köröndi kerámiakészítést szürke palából, de megfordultam egy-két gölöncsérnél — ezek konyhai edényeket készítő fazekasok —, azt is megtanultam, s csináltam. Népművelő? — Másfelől meg — kivár a mondat folytatásával és szemében újra ott a meglepő ragyogás — a magunk fajta humánus embernek szüksége is van a gyakorlatra. Na, itthon vagyunk Erdőkertesen... Kitaláltam én egy kombinált kemencét: elektromos átkötésekkel lehet használni kerámiára, tűzzománcra és üvegégetésre is. Sikerült összeszednem a művelődési házban egy szakkörre való embert az egész aprótól a felnőttig. Megalakítottam országunk egyetlen üvegtechnikai szakkörét, lényegében ragasztással és égetéssel üvegmozaikokat készítünk. Emlékszem, Párizsban ezeket úgy vitték, mint a cukrot. Nem mondtam, hogy én csináltam, de eladtam vagy húszat. Megértheti: kellett a pénz a cigánykutatásra. Cservény Józsefben összefonódnak a dolgok: népet művelő szerepet kap a film és a színház, az üvegmozaik és a plakátkiállítás, az író—olvasó találkozó és a beatzene. Közben szorongva vallja be: szeretne élőbb kapcsolatot kialakítani Erdőkertes lakóival, s nem rajta múlik, hogy számára ez a község elefántcsonttorony, amely a szinte felmérhetetlen tudásával van kitapétázva. A művelődési ház igazgatója az idegenvezetés végére hagyta saját birodalmát, a „Kultúrház" feliratú-épületei, amelyet fokozatosan lebontanak és építenek. Mert kitűnő szándék: ne legyen zárva az épület. Az alapfunkciók ellátását nem zavarhatja a rekonstrukció. Olcsó viccnek tűnik, pedig igaz: „Átépítés miatt a közművelődés zavartalanul üzemel”. Mikorra a tanácsiak befejezik a munkát éppen kétszeresére fog nőni az intézmény alapterülete, színházteremmel, zeneszobával, szakköri helyiséggel. Szélmalom! Kilenc közművelődési kiscsoport szorong még két aprócska szobában: a hivatalosan ifjúsági klubnak kinevezett teremben havonta tartanait egy-két író-olvasó találkozót, fórumot és ismeretterjesztő előadást; a mostani — csak nevében nagy — nagyteremben filmvetítésekre várják az érdeklődőket. A bővítéssel jobb lehetőséghez jut a könyvtár is, és nemcsak az alapterületét tekintve, hanem a felújítás után a mostani másodállású könyvtárost függetleníteni fogják, lehetőséget teremtve a pillanatnyilag nem éppen hízelgő olvasottság javítására. Cservény Józsefben szikrája sincs a magamutogatásnak, inkább önmagára szabja a feladatot: — A népműveléshez lelkűiét kell. Alkat. Nem felejtem Naszódinét Ma. gyarbikalon, aki analfabéta asszonyokból alakított irodalmi színpadot és bejárta velük Erdélyt. Nekünk is erre a hitre volna szükségünk. Vállalni kell a szélmalomharcot és nem valami ellen, hanem a közművelődésért, az igények megteremtéséért, hogy a többet akadás nemcsak az anyagi szerzést jelentse, hogy a szellemieket is jegyezzék a társadalmi börzén. + Cservény József messziről Jött ember, de nem a kilométerek számát tekintve, hanem az évekét, az évtizedekét. Magával hozott egy manapság sajnos ritkán fellelhető tudást és elkötelezettséget. József Attila szóhasználata értékében európai, s gondolkodásában sincs különbözőség európainak lenni vagy magyarnak és er- dőkertesinek. KRISZT GYÖRGY Békesség a földön a jó embereknek, lepkének, lónak, szunnyadó szitakötőknek, tiszavirágnak amíg a vízen repked, lehajló fűzfaágat beszöve megremegtet, majd lehull, s lesz halotti szőnyeg. Békesség a földön a jóakaratnak, borját nyaldosó tengerszem pillantású teheneknek, míg leng a legelőn kéken a vadzab, a csorda a dombon felfelé kaptat, ■ a délibáb messze tornyot lebegtet. Békesség a földön az édesanyáknak, bölcsőre hajló ringó mozdulatuk áldott. Álmukban a fiú táltosra kap s mennybe vágtat, üveghegyen jár, csengenek üveg-ágak a megtalálja a kék virágot. Békesség a földön a szép szelídeknek, akiknek arcára sűrű álmot -kötnek a hétköznapok. Mozdulatuk emberei törvényt teremtett, a történelem általuk kezedesett meg a a temetők előtt leveszik a kalapot. ( Békesség annak, aki él és játszik, álmodik s teremt magának hangyabolyt, mesevárat, szájukon a szerelem négyszirmú levele kivirágzik, hordják az élők tündökletes csodáit a jegyét a szelíd, nyugodalmas halálnak. Weöres Sándor Naphimnusz Vidám a Nap szeme, vigyáz reánk, még akkor is, míg éjszakában alszunk, s ha nyugtalan zene ' mint pók-fulánk siklik rajtunk, hogy álmunkban viharzunk. Boldog a Nap szeme, vigyáz reánk, sok éber és alvó boldogtalanra. Függő tekintete szűztiszta láng, míg élünk és míg beborít a kamra. Erős a Nap szeme, vigyáz reánk, kik botorkálva hordjuk gyöngeségünk. Hatalmas ereje fölénk, alánk s belénk hatol folyton, mind benne égünk. Mestermű-magaslaton Három királyok A biblia egyik szép jelenete, amikor a három királyok, Gáspár, Menyhért, Boldizsár meglátogatják a gyermek Jézust. Az újszülött gyermek köszöntése napjainkban is ünnep, mely a népszokásokban szintén jelentkezik. A gyermekkel az élet, a béke, a jövendő szimbólumát is üdvözöljük. A három királyok ezt az általános tisztelgést hordozzák magukban olyan központi fontossággal, hogy a ravennai mozaik már a hatodik században is ábrázolja e történelmi életképet. Gentile da Fabriano a díszes paripákat is láttatja, Botticelli idézi a mély meghajlást, a hódolat jellegzetes mozdulatát, Dürer a szerecsen király, Boldizsár alakját emeli ki. Paolo Veronese kompozícióján a boltozatok és gerendák között megjelenik a fénysugár, Rubens értelmezésében a flamand pompa, a barokk bőség. Ferenczy Károly felváltva élt Nagybányán és Párizsban, de 1889— 92. között Szentendrén telepedett le, ahol megfestette egyik főművét, a Lányok virágot gondoznak című festményt és első bibliai tárgyú képét, a Tékozló fiú hazatérését. Ahogy a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója, Petrovics Elek a források alapján megállapítja, a Három királyok a nagybányai erdő titokzatos csendjéből és homályából született meg. A mű a nagybányaiak 1898-as kiFerenczy Károly: A három királyok állításának egyik kiemelkedő, mégis vitatott darabja volt, s az álomszerű vízióban a korabeli kritika lapidáris vonásokat fedezett fel. Háttér az erdő, ahol a zöld lombok takarásában lovagol a három király. Két fehér paripán két figura, a háttérbe rejtve Boldizsár alakja magasodik az alig látható lovon. Szinte álombéli utazást jelöl a kép, kicsit Csontváry Tengerparti sétalovaglásának előzetesét. Ferenczyt nem zavarja, hogy a decemberi eseménynek, a betlehemi környezetnek nyári nagybányai atmoszférát kölcsönöz. Ez a határozott átalakítás éppen finomságai miatt meggyőző. Annál is inkább, mert a mű lovainak az esztétikuma az 1899- es Esti hangulatban folytatódik. Ahogy a ’ bibliai témában Ferenczy Károly a maga impresszionista eszményeit valósította meg, ugyanúgy József Attila is az 1929-es világválságot átélő szegények királyát üdvözli a betlehemi királyokban, míg Máriában az anya érzékenységét fejezi ki. József Attila jellemzi a három királyt: Menyhárt tiszta ember, Gáspár a legmélyebb, Boldizsárban munkál kedvesen bár. de a kivagyiság: Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. É rdekes, hogy Ferenczy Károly festményén, a ráckevei szerb templom falképén és József Attila versében a három királyok más-más ember, a szelídség, a méltóság eltérő megnyilvánulásait hordozzák magukban. Csak a békességóha1t*'r tisztelet, a csönd azonos bennük a képzőművészet és a. költészet mester- mű-magaslatán LOSONCI MIKLÓS
