Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. szám

Bővítik az épületet •• Összefog a város A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM 1982. DECEMBER 22., SZERDA Megtartatták, ami jó volt Gyógyírért a kígyós patikába Százezreket költöttek korszerűsítésére az öregekért A városi tanács vöröskeresz­tes alapszervezetének felhívá­sa, amely a szociális betegott­hon felújításának anyagi és társadalmi munkában végzen­dő támogatását szorgalmazta, nem maradt válaszolatlan. A ceglédi üzemek, munkahelyek nem zárkóznak el a segítség- adástól. Nemcsak azt jelzik, hogy a csekkszámlán milyen összeget szándékoznak befizet­ni, hanem azt is, hogy szükség esetén mely szakipari munkák menetébe kapcsolódnának be. Széleskörű társadalmi összefo­gás segít a felújításban A munka jövő esztendőben, mi­helyt lehet, el is kezdődik. Érdeklődőknek ezzel kap­csolatos felvilágosítást a ta­nácsházán a Vöröskereszt vá­rosi szervezete irodáján ad­nak, illetve a műszaki osztá­lyon a társadalmi munkákat szervező Junó Lászlónál lehet érdeklődni. ' * Évkezdő muzsika A ceglédi Dózsa György If­júsági Klub az évet country zenével, táncházzal kezdi, ja­nuár 2-án este. A közönséget 7-én a Garai-trió koncertjére várják. Tervezik, hogy az év során egy-egy előadásra Ceg­lédről elszármazott fiatal mű­vészeket hívnak meg. Segíteni készek szívesen Nyársapáton a szocialista brigádok gyakran bizonyítják, hogy méltók erre a címre. Nemcsak arra törekedtek, hogy elnyerjék, hamem arra is, hogy megtartsák és életük alakításával, mindennapi mun­kájukkal bizonyítsanak. Tár­sadalmi összefogásban eLsőík, emberbaráti együttérzésüket számos tény igazolja. A Ferrokémia Szövetkezet szocialista brigádjának ké­szenléti véradócsoportja van. Tagjai három hónapomként je­lentkeznek önkéntes, térítés- mentes véradásra. A szövet­kezet helyi vezetője. Bognár István és a brigádot vezető Barkóczi József né példamuta­tással járnak az élen.’ Barkó- cziné, mióta a kollektíva-tag­ja, már tizennégyszer segítette a gyógyítást véradással. A na­pokban kitüntették ezért. A budapesti központ méltányol­ja, elismeri a nyársapáti rész­leg érdemeit. A megérdemelt jutalom nem marad el. Leg­utóbb például hárman kap­hatták meg az ötéves törzs- gárdatagságot igazoló okmányt és a vele járó pénzjutalmat. Bognár István egy éve, hogy betölti a részlegvezetői tisz­tet, lelkiismeretes, eredményes munkáját már jutalmazta a központ. A Ferrokémia rész­Kalapkúra, vagy Kalmopy- rin? Forró hársfa tea, vagy forró fürdő? A patikában, mint ilyenkor már szokásos, főként a piaci napokon hosszú sor áll. Ceglé­den a legnagyobb forgalmat kétségkívül a Kossuth Ferenc és Gubody utca sarki patika bonyolítja le. Azok, akiknek a főpostán, vagy a városköz­pont hivatalaiban, boltjaiban akad dolguk, legtöbbször ide térnek be receptjükre a gyógy­szert kiváltani, vagy a vény nélkül is kérhető gyógyszertá­legében szinte mindem máso­dik ember már törzsgárdatag. Jól érzik magukat ezen a munkahelyen. A települést, lakhelyüket társadalmi mun­kákkal segítik, pártfogolják a nyársapáti öregeket. A Haladás Tsz Kossuth sze­relőbrigádja évtizede, hogy megalakult. Tóth János volt nyolc esztendőn át a kollek­tíva vezetője, két éve pedig Bíró László vette át ezt a fel­adatkört. A brigád a szocia­lista cím birtokosa. Szívesem és sok társadalmi munkát vé­geznek, különösen a gyermek­intézmények segítésében ré­szesek. A napközis óvodával szer­ződést kötöttek. A Kossuth brigád vállalta a fűtőberen­dezések karbantartását, a víz­ellátásét is. A nyáron két, hat-hat személyes lengőhin­tát készítettek, vasból hajlí­tott könyvespolcot remekeltek ajándékba, felújították, befes­tették az óvoda vaskapuját. Szerződésbe foglalták, hogy az elektromos berendezéseket fo­lyamatosan ellenőrzik, a hibá­kat kijavítják. A szocialista címet eddig minden évben megerősíthették, kiérdemel­ték. ri készítményeket beszerezni. A másik nagy forgalmú a Sza­badság téri gyógyszertár. Azok, akik a Károlyi Mihály, vagy a Fáy András lakónegyedben él­nek, a vasúti síneken túl lak­nak, a vasútállomás közeli Tö­mörkény patikába térnek be. A felújított Rákóczi úti gyógy­szertár sem panaszkodhat, for­galom híján. Új laboratórium Az épületet, amelyben talál­ható, felújították. Régi szépsé­gében áll most a Teleki utca és Rákóczi út sarkán. A pati­ka tatarozásához, korszerűsíté­séhez másfél év kellett. A fel­adatot a városgazdálkodási vállalat magasépítési üzemágá­nak I. részlege kapta meg. Mint visszaemlékezve sorol­ták, sok szakipari munka adó­dott, hiszen nem akármilyen átalakításról volt szó. A gyógy­szerészek igényeihez, munka­köréhez kellett igazodni. A belső munkálatok tizenöt szakembernek jutottak felada­tul, és az értéke meghaladta a i 750 ezer forintot. Építészetileg, szakmailag és anyagilag is megfelelő a kivitelezés, amit csak lehetett, átmentettek, fel­újítottak és felhasználtak is­mét, a már meglevő berende­zésekből. A patika, teljes fel­szereléssel, új laboratóriumot kapott, öltözőt és szociális he­lyiségeket alakítottak ki, ami eddig hiányzott. A raktármeg­oldás is jobb, mint azelőtt volt. A helyiségeket gázkonvektorok fűtik. Vendégségben dolgoztak A november eleji napok a gyógyszerészek számára emlé­kezetesek lesznek még sokáig. Az átalakítás ideje alatt vala­mennyien a Szabadság téri pa­tikában teljesítettek szolgála­tot, ami egy alapos tapaszta­latcserével is felért, valameny- nyiük javát szolgálta. Mint mondták, ha nem is ily hosz- szú időre, de nem ártana más­kor, más testvér munkahellyel hasonló tapasztalatcserét tar­tani. Amíg az építkezés folyt, a „vendégségben” dolgozók gyakran visszajártak, megnéz­ni, hogyan épül, rendeződik a munkahelyük. A városgazdál­kodási vállalat szakemberei kikérték a véleményüket, ta­nácsaikat: hogyan látják jobb­nak, hiszen ők fognak ott dol­gozni. Kölcsönös segítőkészség jellemezte együttműködésüket. Ezt az átadási, bensőséges ün­nepség alkalmával a Pest me­gyei Tanács Gyógyszertári Központjának fejlesztési osz­tályvezetője, Szegedi Sándor is hangsúlyozta. Említette, hogy évente sok millió forintot for­dítanak gyógyszertárak felújí­tására. Öröm, hogy ebből Ceg­lédnek is jutott. » Régimódi cégér Kígyós patika: így nevezi a Teleki utca sarkit a város. Be­járata fölé ugyanis a gyógy­szertárak jelvényét tették fi­gyelemkeltő közszemlére. Ve­vőköre visszaszokóban. A kö­zeli orvosi rendelőkből gyógy­írért megint sokan ide igye­keznek. Tizenöten tesznek meg itt mindent, mások gyógyulá­sáért. E. K. Mesék, kslandosak tfcüemes órák Szülőkre és gyerekekre egy­aránt gondolt a ceglédi Sza­badság Filmszínház vezetősé­ge, amikor decemberi műso­rához filmeket választott. A téli szünidő napjait mozinézés színesítheti. A kicsinyeket me­semozi várja, a nagyobbacs­kák pedig romantikus kaland­filmet, westernt, magyar szó­rakoztató zenei filmet nézhet­nek meg. Az ablakból kitekintve a Kossuth Ferenc utca arasz­nyi szeletét látom, a szűk me­zőbe percenként sorjáznak a néáy keréken gördülő fenyő­fák. Ünnepre készül a város. ★ Erika szertelen, zöld filc­tollal kopogtatja végig a rajz­lapot, kampófélét horzsol rá, gyürködi a térítőt, matatva gyűjt benyomásokat a szét­szórt tárgyakról, de figyelme nem soká időz egyiken sem. Síkos papírba göngyölt kara­mellát rángat elő zsebéből, pirosra maszatolja, megforgat­ja, kibontja, beléharap, egy­szerre két cerkát fog marok­ra: — Keze van ám a Napocs­kának, zöld lesz, de a közepe piros, ez itt felhő, most este van, ugye fekete az este, add ide a feketét, első, második, harmadig, ez a mi ablakunk, becsöngető van az ajtón... Rálel a vastag rosthegyűre, lázba jön, sebesen átsatírozza az egész lapot, félredobja. — Ákom-bákom, nagykabá­tom. .. Kész! pattan fel, a te­lirótt kartont mutatja. — Minden rajta van, amit karácsonyra szeretnél kapni? — Minden. ★ Tünde legkedvesebb színe a piros, ilyennel cakkolta hát a karácsonyfát. A tűleveles tör­zsön karok, ölelőn tárva, fönn sok ágú zöld csillag, mintha forogna. A gallyak fölgyer- tyázva, lángcseppek kövérle­nek, fényes gömbök, csillag­szórók, szaloncukrok lepik el a fenyőt. „Ebben a fekete do­bozban egy nagy baba van, a másikban meg a ruhái. Ez itt a babakocsi, de a lapos cso­mag a legfontosabb, a tempe­rakészlet, még arany és ezüst Nyársapáti brigádok Eleven a kollektív szellem Takács Imréné // • • kórház A ceglédi kórház a fejlődő, bővülő intézmények közé tartozik. Űjabb és újabb osztályokkal, épületrészekkel gazdagodik, jelenleg a vérellátó osztály épületét készítik a Dél-Pest megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat dolgozói. A régi gyermekosztály felújításával, átalakításával és egy új traktus építésével korszerű egységet alakítanak ki. Apáti-Tóth Sándor felvétele Textiljein nap, csiga, falevél Harmonikus színek, formák Meghitté teszi a környezetet Egy fiatal tertiltervezö ipar­művész válogatott munkáival ismerkedhet meg a ceglédi kö­zönség Vizt Julianna kamara­kiállításán a ceglédi helyőrségi művelődési központban. Nem pályakezdő már, de fiatal mű­vész, az Iparművészeti Főisko­lát 1975-ben végezte, és a tex­tilművészek harmadik nemze­dékéhez tartozik. Mögötte je­lentős eredmények állnak: több kollektív kiállításon vett részt és jelentős díjakat mondhat magáénak. 1976-ban a BNV vásár nagydíját, 1980-ban a Mezőgazdasági Múzeumban rendezett kiállítás kollektív kü- löndíját és 1981-ben az Ipari Forma Nívódíjat. Neve még­sem olyan közismert, mint sza­badfoglalkozású pályatársaié, és ennek az az oka, hogy a fő­iskola után a textiliparban he­lyezkedett el. 1978 óta önálló tervező a Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Házi­ipari Szövetkezetnél. Ma már megszokott és elfo­gadott dolog, hogy textil­ipari tervezőként művészeket foglalkoztat. A maradi gondol­kodással vívott sok harc árán jutottunk oda, hogy társadal­mi érdekké lett — s egyre in­kább lesz — az esztétikum, a művészeti alkotások bevonulá­sa a lakáskultúrába. Vízi Julianna a textilművé­szet sokféle technikájában jár­tas, a szőnyegszövéstől a bati­kolásig, a kézifestéssel készí­tett munkákig. Ceglédi kiállí­tásában funkcionális textíliák láthatók, térítők, és faliképeket idéző függönyök. A munkák egy része a fal síkjához kötő­dik, az építészeti térhez való kapcsolódás, a mindennapos emberi környezet díszítése a cél. Életünk mindennapjai egy­re inkább a modern építészet közegében, fém-beton-üveg épületekben zajlanak, és ez a steril, rideg világ venne körül minket, ha társművészetek nem segítenék az építészetet a humánus környezet kialakítá­sában. A textil különféle for­mái különösen alkalmasak ar­ra. hogy a belső tereket barát­ságos, meleg környezetté ala­kítsák. A fiatal művész egyéni mó­don alakította ki stílusát, so­kat kísérletezett tájképek füg­gönyön való megjelenítésével, míg eljutott a most látható for­mákig, a napos, legyező-faleve- les, hullámos csigás, stilizált motívumokig. Faliképéin a ke­leti és az iszlám iparművészet hatását érezzük a dekoratív rajzos, növény ornamentiká­ban. Ünnepélyessé teszik a te­rített asztalt barna tónusú térí­tői. Mindennapi munkájában a magyar népművészet gazdag motívumrendjéből is merít: fantáziáját a jászsági szűcs­hímzések kompozíciói ragad­ták meg. Reméljük, hogy la­kástextiljein is jelentkezik majd ez a tapasztalata, megta­lálja a színek és díszítmények harmóniáját és a gyermekszo­bákba beviszi majd a mesevi­lágot textiljeivel. Kocsis Gyula Az évfordulóra Plakátkiállátás Cegléden, a pártszékház Rákóczi úti épületének aulá­jában plakátkiállítás nyílik december 28-án, a városi pártbizottság és a Kossuth Művelődési Központ rendezé­sében, a Szovjetunió megala­kulása 60. évfordulója tiszte­letére. A kiállítás anyagát reggel 8 órától délután 17 óráig láthatja a közönség, ja­nuár 15-ig. Csak ideiglenes Névjegyzék a falon Cegléden, a városi tanács­nál elkészült a Rákóczi út 37—ÍI. számú, OTP-s lakóház lakóinak ideiglenes névjegy­zéktervezete. A listát az igaz­gatási osztály december 17-én függesztette ki a tanácsháza földszinti folyosóján a hirde­tőtáblára. Hivatali időben bárki megtekintheti és észre­vételt tehet a névsorral kap­csolatban 1983. január 16-ig. Temetés • Hirháger Ferenc nyugalma­zott MAV-főfelügyelő, a Pest megyei Hírlap futárjának te­metése december 23-án, csü­törtökön fél egy órakor lesz a ceglédi Csengettyűs temető­ben. Tűlevelek szín is les? benne. Nagyon szeretek rajzolni és festeni, csak még szakkörbe nem já­rok." Türelmesen forgatja a rajz­szerszámot, látszik, több ez számára, mint játék. Kilenc évnyi gyermekvilágát gazda­gon, tehetséggel fogalmazza meg. Váltogatja a tollakat, szí­neket. Bosszankodik, ha hibáz, tud javítani. Három fecnit tol elém, az egyiken a nagyszülők, a má­sikon a keresztanya, kereszt­apa, pólyás csecsemővel. „A bal oldalon áll anyu, emitt meg én. Hosszú hajat rajzol­tam magamnak, mert így szebb vagyok. Hát ennyien leszünk majd a karácsonyfa körül. Csak Erika hiányzik, ő idén apunál tölti az ünnepet.” ★ Imre is gyerek még. Csak másként. Kamaszos sutaságát képtelen leplezni, épp mert annyira igyekszik. Nyugtala­nul babrálja a keze ügyébe eső tollat, leejti, utánakap, majd megint kezdi elölről. Épp csak a körmét nem rágja. Kérdezem a karácsonyról, ő inkább önismereti elemzésnek szánja a beszélgetést. Vétkeit sorolja, bukdácsolnak a mon­datok, a fenyőfa ürügyén az ajándékozásról vallott nézeté­nek mozaikjait igyekszik ösz- szerakni. — Szerintem legrosszabb, ha pénz adnak. Ez túl kényel­mes megoldás. Bármilyen apró ajándéknak jobban örül az ember. Az asztalra ragasztja tekin­tetét, nehezen talál szavakat, mikor sorsának vízválasztójá­ról beszél. Túl korán jött, s hirtelen felfedezett betegsége miatt félbe kellett szakítania tanulmányait. Mitévő legyen? Imádja a motorokat, elrontani s megjavítani egyaránt. Ha er­re terelődik a szó, szabatosan fogalmaz, ontja élményeit. Pályaválasztási reményei, vá­gyai a mozgó fémalkotmány­hoz fűződnek, akárcsak ünné- pi kívánsága. — Szüleim megkérdezték, mit szeretnék karácsonyra. Nem neveztem meg semmifé­le tárgyat, csak azt kértem, hogy valami csekélység le­gyen. Régi álmom egy Sim­son kismotor, jó lenne, ha majd később, talán jövőre, en­nek a megvásárlásában segí­tenének. ★ Pistának csak a gyerekkor csupasz biológiai tényei ju­tottak osztályrészül. Kétéves parányként került állami gon­dozásba, s majd két évtized múltán, mikor maga mögött hagyta az intézetet, mely kérdőjelekkel tűzdelte teli ébredő eszméletét, bizonytala­nul téblábol a világban, szi­lárd pontot, fogódzót keres, mellyel sorsát a családi örök­ségül kapott mélypontról ki­mozdítaná. Indulni készül, el­mulasztott könyveket olvas kapkodva, nagy a hátralék, munkahelyet keres, hol figyel­nek rá, s hol figyelhet má­sokra. De tétova lépteit ma is kérdőjelek kísérik. „Karácsony? Nem, semmit és senkit nem jelent. Talán veszek egy üveg bort, vöröset, a 64-es évjáratút kedvelem.” Karácsony. Zöld a színe, fe­nyő az illata. Vagy csak egy nap a 365 közül?! Varga Sándor ISSN 01»—2500 (Ceglédi Hír la.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom