Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
LLOI ina % PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM 1982. DECEMBER 21., KEDD Mindenki ad, mindenki kap Megyei klub: összekötő kapocs Népszerűek a tani&Emányi kirándulások Nincs már megye — sajnos éppen a miénket leszámítva — amelynek ne lenne diákklubja a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A Győr-Sopron megyei csoport éppen most van alakulóban, s a tizenhat társaság vagy külön, vagy mint a kelet-magyarországi vagy a dél-dunántúli, társult formában tömöríti az egy-egy megyéből, tájegységből származó gazdász- és gépészhallgatókat. Ez a ma már regionálisnak nevezett klubforma az utóbbi idők egyik legsikeresebb közösségi formája, s ha a tevékenységüket elemezzük, hamar kiderül, hogy miért. Érdekek találkozása Több egybeható érdek találkozik az öntevékeny csoportok működésében: hallgatóé, egyetemé, s az elbocsátó vidéké. Frantsik Agnes, a rektori hivatal főelőadója, aki a klubok egyik hivatali szervezője, kérésünkre csokorba szedte mindazt, ami érthetővé teszi a növekvő népszerűséget. Kezdjük mindjárt egy becsült adattal: bár felmérést' még nem végeztek, de szinte bizonyos, hogy a hallgatóknak legalább hetven-hetvenöt százaléka oda megy vissza dolgozni, ahol lakik, abba a faluba, városba, megyébe, a helyi vagy környékbeli termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba. A diákok elsőrendű érdeke tehát, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat, sőt! Jó, ha az egyetemi évek alatt tudják, mire számíthatnak a végzés után, hol lesz rájuk szükség. Nem véletlen az sem, hogy egyre többen kötnek társadalmi-tanulmányi szerződést a későbbi munkahellyel. Az sem mindegy, hogy a túlnyomórészt elméleti felkészülés közben időről időre arról is tájékozódjanak, miként változik szülőföldjük, lakóhelyük mezőgazdasága, hogyan alakul a gazdaságok gyakorlata, mire specializálódnak. milyen ágazatokra építik jövőjüket. Hiszen mindezek tudatában célszerűbb lehet a felkészülés és lerövidíthető a beilleszkedés gyakran buktatókkal teli időszaka is. Mondanunk sem kell, hogy a vidéki gazdaságok a másik oldalról ugyanígy érdekeltek abban, hogy idejekorán biztosítsák szakember-utánpótlásukat. Az pedig külön előny, ha helybeliek kerülnek vezető, irányítói oosztokra: olyanok, akik ismerik a vidéket, az embereket. a szokásokat. Ezért is vállalkoznak mindenütt örömmel a kapcsolatok kiépítésére, bővítésére. A klubok a megyei tanárok vezetőivel a me- zőgT'dasági és élelmezésit«vi osztnlv^kkal állnak közvetlen kapcsolatban. De érdeke a klubmozgalom erősítése az egyetemnek is: hiszen a gazdagodó program nagyszerűén beilleszthető a felsőoktatásba, szakmai, nevelési szempontokból egyaránt. Ezt éppen azzal bizonyíthatjuk, ha szemügyre vesszük, mit is csinálnak a klubok, miből áll a klubélet Egyetem és szülőföld Tevékenységüket a gazdaságból kölcsönzött szakkifejezéssel érzékeltethetjük a leghívebben. Sajátos export-import zajlik itt a lazán szervezett, de eredményes kötelékben. Mindenki ad, mindenki kap. S nemcsak a saját régiójából, illetve a saját diákjaitól, hanem egymástól, egymáséitól is. Hiszen a már hagyományos rendezvények, a megyei napok, vagy hetek megmozgatják az egész egyetemet. Az elmaradhatatlan kiállítások bemutatják az éppen reflektorfényben levő megye társadalmi, kulturális, gazdasági életét, az előadások, a konzultációk is nyitva állnak a többi megyéből származó diákok előtt is. Egy-egy ilyen alkalommal valóságos hidat építenek az egyetem és a megye között, meghívják a gazdaságok képviselőit, a tanács illetékes vezetőit, s a szakmai programok mellé általában színes műsort is mellékelnek a szervezők: sportversenyeket. művészeti bemutatókat, tréfás vetélkedőket. s az ínyenceknek a tájegység különleges ételeit szolgálják fel a klubesten. Népszerűek a tanulmányi kirándulások is; minden klub szervez egyet-kettőt évente saját pátriájába, s a többi klub segítségével valamelyik másik megyébe is. így nagyobb a kitekintés, lehetőség van az összehasonlításra. Nekünk is elkelne A kapcsolatok állandóan bővülnek, s mind tartalmasabbak. Most például az van napirenden, hogy a megyék írjanak ki olyan, gyakorlati hasznú pályázatokat, amelyek egyben tudományos diákköri dolgozat, netán diplomamunka tárgyai lehetnek. A diákklubok lehetővé teszik azt is, hogy erősödjenek a kapcsolatok a Magyar Agráregyesülettel, a helyi KISZ-szel, a TIT- tel. S nem mellékes az a haszon sem, hogy a klubok hozzák-viszik a híreket: megköny- nyítve például a beiskoláztatást. Ami viszont ma még gond: bár artig van, aki ne értékelné a klubok munkáját, a konkrét szervezés ma még A nap programja December 21-én. Gödöllő, művelődési központ: Kukkantó, 17 órakor. János vitéz. Irodalmi mű filmen, 16 órakor. Iskolai közművelődési program. Értékeljük közösségünket! Szociogramkészítés a kisegítő iskola tanulóiról, 10 órakor. A természet furcsaságai című kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megtekinthető: 14-től 18 óráig. Mozi Papát vásároltam. Szinkronizált szovjet film. Csak 4 órakor. Languszta reggelire. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték, 6 és 8 órakor. jobbára néhány különösen aktív hallgató vállára nehezedik. S végül ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy miért nincs Pest megyei klub. Ahogy hallottuk, főként azért, mert Pest megye közel van, sok erős gazdasággal. Ügy tűnhet, nem igazán érdeke tehát a közvetlen klubkapcsolat, hiszen az egyetem itt van a megyében, s a fiatal szakemberek — a pestiek is — szép számmal kopogtatnak felvételre. De a cikkből remélhetőleg kiderült: Pest megyében is lehetne kamatoztatni a megyei diákklubok sokoldalú hasznát. G. Z. Tejföl Yácszentlászlórél Fontos tudnivalók •» Ünnepi forgalom A BKV gödöllői HÉV- üzemegysége értesíti az utazókat, hogy az ünnepek körüli forgalmuk a következők szerint alakul: december 25-én, 26-án, 31-és és január 1-én a munkaszüneti napokon érvényes menetrend szerint; december 27-én és január 2-án a hétköznapi forgalmi rend szerint közlekedtetik a szerelvényeket. Fontos tudnivaló az is, hogy december 24-én, pénteken, karácsony előestéjén az utolsó szerelvényt az Örs vezér térről Gödöllőre 17 órakor, Csömörre 16.45 órakor, Gödöllőről az Örs vezér térre 16 órakor, Csömörről 16.10 órakor, Csömörről Cinkotára 17.10 órakor, Gödöllőről Cinkotára 16.30 órakor indítják. A vácszentlászlói Galgatej termékei négy város és harmincegy község üzleteibe, intézményeibe jutnak el, s ezáltal mintegy 150 ezer ember tejtermékkel való ellátását biztosítják. Bevételük évente eléri a 150 millió forintot, így az egy főre jutó átlag meghaladja az egymilliót. Legtöbbet természetesen cgy- és félliteres tejből forgalmaznak, de jelentős mennyiségben állítanak elő egyéb termékeket is, köztük homogenizált tejfölt. A képen: Pullai István a tejfölt poharakba töltő PEPACK 220- as gépet állítja be a tejföl adagolására. Bene Mihály felvétele Ellesik és nagyok gyógyulása Mint az ajándékot váré gyermek Ezekben a napokban hatalmas embertömeg hömpölyög az utcákon, különösképpen az áruházak környékén. Én is rovom a lucskos járdákat, hiszen még sok minden hiányzik az ünnepi ajándékkollekcióból. De közben egy gondolat gyötör és biztos vagyok benne, hogy majd akkor is küszködni fogok vele, amikor szerteröppen a sok száz ezüstcsillag az én szobámat ékesítő fenyőfáról. Nemrég csaknem egy hónapot kórházban töltöttem. Ott gyűjtöttem össze azt a három kis történetet, amely gondolat- világomra telepszik. Elmondom most mindenkinek, talán könnyebb lesz az emlékezés... Amikor már a könnyebb betegek sorába kerültem, szabad volt lejárni az előcsarnokba, ahol a büfé kellemes környezete fogadja az embert, meg sok embert is láthat. Boldog embereket, akik gyógyultan távoznak. De jönnek egyre az új betegek is. Van persze, akit a mentők hoznak. :::::: :::::: Aznap is szirénázva érkezett a fehér kocsi, majd hamarosan a kis betegszállítón idős nénit toltak be a mentősök. A néni ijedt pillantásokkal nézett körül, látszott rajta, nagyon fél, hiszen minden idegen itt számára. Néha felemelte fáradt kezét, de aztán csalódottan ejtette vissza. Mintha valamiben, vagy valakiben meg szeretett volna kapaszkodni. Hirtelen egy fél évtized előtti kép robban ki gondolatomban. Amikor anyámat vittem utolsó alkalommal a kórházba. Olyan görcsösen kapaszkodott a kezembe, ahogyan talán én tehettem sok évvel korábban, amikor először kísért az iskolába. A szeme az utolsó pillanatig rajtam nyugodott és vajmi keveset vett tudomásul mindarról, ami körötte történt. Vajon hol a kéz, amelyet ugyanolyan görcsösen szeretne fogni ez kis beteg nénike? Hol a vigasztaló szempár? Mert hiába, a mentősök sok kedvessége, az orvosok és ápolónők vigasza, az az egy tudhat ilyenkor igazán megnyugvást adni. A kórház ünnepe a látogatási nap. Erre a betegek úgy készülnek, mint az ajándékot váró gyermek, számolgatva, hogy addig hányszor kell még lefeküdni! Ilyenkor egymást nemigen veszik észre, hiszen mindenki elfoglalt az otthoni örömökkel és gondokkal, amelyeket a kedves látogató magával hoz. No, meg persze, egy kis csomagot is, finom hazai ízekkel. Feltűnt, hogy egy idős bácsikának sohasem jön látogatója. Amikor véget ért a látogatás, mindenki beszámolt a kapott információkról, csak a bácsinak nem volt mondanivalója. Aztán egyszer valaki megfigyelte, hogy a bácsi — ellentétben korábbi szerény életmódjával — elkezd erősen költekezni a büfében. A legérdekesebb az volt, hogy az értékes rakományt nem fogyasztotta el, hanem a ruhás- szekrényben tárolta, majd az egyik látogatási nap előestéjén gondosan összecsomagolta. Másnap a látogatási idő alatt ügyesen kicsempészte a csomagot, és amikor megszólalt a látogatás végét jelző csengő, ragyogó arccal lépett be a kórterembe a hatalmas csomaggal. — A látogatók hozták! Veseröntgenre várakoztam. Bizony, egy ilyen vizsgálat nem éppen kellemes dolog. Szerencsétlenségemre az abc vége felé tartanak nyilván, így a várakozás általában hosszadalmas. Szomorúan róttam a kihalt folyosót, arra gondolva, milyen szerencsétlen is vagyok én ... :::::: És ekkor a betegszállító jelent meg — kocsiján három kicsi gyerekkel. Mindhárman mindkét karjuknál fogva oda voltak kötözve a kocsi oldalához. A betegszállító felemelte az egyik kisgyereket — ő volt a legnagyobb, olyan 3 éves forma. A másik kettő, a körülbelül 2 éves és a pólyás továbbra is -ott maradt a hordágyon. A pici édesen aludt, de a nagyobbik észrevette, hogy egyedül maradt. Felpillantott a szürke, kietlen mennyezetre és a rajta félelmetesen villogó világítótestre. A környezet és az egyedüllét érzése előcsalta a kisgyermek köny- nyeit. A sírás egyre kétségbeesettebb lett. Nem tudtam hirtelen, mit is kellene tennem. A betegszállító talán nem hallotta a keserves sírást, neki kellene szólnom. De ismerve a kórházi aitók Ne kopogj és Belépni tilos feliratait, erről lemondtam. Odaléptem a kis könnyektől maszatos leánykához és honnan, honnan nem, egy kis karácsonyi dalt kezdtem dúdolni neki: Oh, Tannenbaum. Majd kezdeti sikereimen felbuzdulva piciny csákót formáltam a kezemben lévő kórlapból és fejemre téve kezdtem kis partneremmel huncutkodni. Arcáról hamarosan eltűnt a kétségbeesés és néhány pillanat múlva — mint a legfrissebb kis hegyi patak — ömleni kezdett vidám kacagása. Takács Pál Töprengés Csomagolás, éh! Hallottam a népi ellenőrök országos vizsgálatának eredményét: nem fogy a mezőgazdaság némely terméke úgy külföldön, mint lehetne. így jártunk, mondják, a paradicsompürével is, amelyet állítólag szintén nem jól csomagoltak, ezért nem kellett oj külhoni piacon. Azután, amikor elmegyek a boltba, látom, hogy folyik a tejestasak, mert gyenge a fóliája, vagy rossz volt a töltőgép forrasztója. A tejet a téeszben csomagolják, alig egy-két évtizede, de hát van olyan termék, amit nem a szövetkezeti tejüzemek csomagolnak, mégis folyik. Továbbmegyek. S eltöprengek. A minap sót és Tomi mosószert vittem haza. Mire a bolti pénztárhoz értem, a bevásárlókosár alja tele lett sóval és mosóporral. Hm. Töprengtem el újra. Sót, mosószert, cukrot, rizst, lisztet legalább ötven éve csomagolnak, kutatóintézetek foglalkoznak a pakolás technikájával, de amint a vásárló hozzányúl az áruhoz: a csomagolása szakad, az áru folyik, ömlik, szemetel, kárba vész. F. L Megnőtt az adó Mégsem lesz lesiklópálya? Könnyelműen adtuk legutóbbi, téli sportokkal foglalkozó jegyzetünknek azt a címet, hogy Még egyszer a téli sportokról. Mert amíg a tél tart — bár igazán még itt sincs —, minden bizonnyal lesz még néhány, ezzel kapcsolatos híradásunk.' Most például rögtön az, hogy a korábbi cikkekben is emlegetett s hőn várt gödöllői sílesiklópá- lya megépítése elé sajnálatos akadályok gördültek. Mi és az Agrártudományi Egyeterh lapja, a Mezőgazda- sági Mérnök is többször megpendítette már, hogy ha minden rendben megy, a blahai tv-mikroállomáshoz közel, talán még a mostani télen elkészül a pálya. A pontos tájékoztatást most Guth Lászlótól, az egyetem KISZ-bizottsága titkárától kértük, aki elmondta, hogy a korábbi kedvező kilátások egy csalásra semmivé foszlottak. Történt, hogy a KlSZ-bizott- ság eltervezte: az egyetemisták és a város, no meg a környékbeli sírajongók számára a Bu- davidéki Erdő- és Vadgazdaság gödöllői kerületével együttműködve megfelelő síterepet keresnek. Találtak is, mint ahogy beszereztek két felvonót, amelyek együtt ugyan még csak körülbelül háromszáz méter hosszúak, de már ez is sokkal több mint a semmi, s egy-két idény alatt hozhatnak olyan hasznot ‘ — még méltányos díi mellett is — amiből később hosszabbra is telik. Az erdőgazdaság is szívesen segített volna, készséggel átengedve a kiszemelt területet sőt arra is vállalkoztak, hogy azt a néhány fát és tüsköt amit ki kell vágni, szedni, eltakarítják. Egy nagyon fontosat viszont önhibájukon kívül ma- már mégsem vállalhatnak — sem a gazdaság, sem az egyetem. Ha tavaly sikerült volna nyélbe ütni az üzletet, az egész kijött volna százhatvanezer forintból. Most viszont majdnem félmillióba kerül, s ennyi pénze még együtt sincs a cégeknek erre a célra. De bökjük már ki, hogy miről van szó: időközben megszigorodott a művelési ág megváltoztatásának feltétele, s ahhoz, hogy a síterepet kivegyék az erdészeti ágból, e súlyos összegnek megfelelően adót kellene leszurkolni. Ezért aztán megakadt a dolog, s félő. hogy az idén már semmiképpen, s meglehet jövőre, meg azután sem lesz sípálya Gödöllőn. Ámbár azért egy halvány lehetőség még így is maradt, hiszen az egyetem KISZ-esei kéréssel fordultak a KISZ Központi Bizottsága illetékes osztályához: próbálják meg elintézni a számukra, hogy ez a művelésiág-változás méltányosságból mentesüljön a tetemes adó alól. Elvégre az ifjúság sportolásáról, ezen a vidéken sosem látott lehetőségről van szó, s a leendő pálya ma erdőként vajmi keveset profitál. Arra azonban még kedvező döntés mellett sem számíthatnak Gödöllőn a téli sportok kedvelői, hogy az idén a Bla- ha oldalában száguldozhatnak léceiken. Kár. A bosszúság csak akkor enyhülhet, ha — miként most tűnik — nem lesz hó környékünkön. G. Zs. 1..SN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap; f
