Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-02 / 283. szám

A PEST MEGYE) HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROS! KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1982. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Kosok parlagján, erdős tájon (1.) Káspalhgi utcák, életképek A Börzsöny szívében az er-1 dók között magasan meghúzó- * dó medencében települt kis község Kóspallag. A környék egyik legfiatalabb községe Lakosait a XVIII. század kö­zepén a gödöllői Grassalko vich-uradalom telepítette le abból a célból, hogy a kör­nyék erdőségeinek kivágásá­hoz olcsó munkaerőt találjon. A községben élő szlovák nyelvű lakosság fele, ma már inkább csak erdőműveléssel, fakitermeléssel foglalkozik. Kis hányada a szobi kőbányában talált munkalehetőséget, mások Vácra járnak dolgozni. Az el­múlt 20—30 esztendőben mó­dos házak épültek a hajdan egy utcából álló községben. Szokatlan a csend Az idelátogatót a nyugal­mas, csöndes falu kepe iogao- ja. jólesik a nekünk már szo­katlan, békés csend, ami szin­te útitársul szegődik az em­berhez. De a hosszú méterek Után kikívánkozik a kérdés. Hát nincs vérkeringése ennek a falunak? Végre az ABC-áruház előtt felfedezek három idősebb né­nikét, halk szavú beszélgetésbe merülve. Oly szertartásosak, hogy még zavarni, sem merem őket. Egy fiatal édesanya ba­bakocsiban tolja el gyermekét mellettem. Körülnézek, s érzem; nyomasztóan hat már a kihaltnak tűnő falu képe. Ezért örülök, amikor az álta­lános iskola szolid hangzava­rába keveredek. Éppen szü­netre csöngettek. — Mindig ilyen csendesek a napjaik? — kérdezem Szabó Ödönné tanárnőt. ' — Nézzen szét! — Mutat szomorkásán maga köré. Ez az első, a második és harmadik osztály, összesen 20 kis diák. Ennyi alsótagozatossal foglal­kozunk ketten, én és egy nap­közis nevelő. Az osztályok ösz- szevontak, a negyedikbe egyet­len tanuló jár. Azóta, hogy Kóspallagot közigazgatásilag Verőcemaroshoz csatolták, a felsősök, odajárnak iskolá­ba. Ez nagy megterhelés a gyerekeknek. Még busszal is nap, mint nap megtenni a 15 kilométeres utat. De ez bizo­nyult a legjobb megoldásnak. Sajnos elmennek innét az emberek. Főleg a fiatalok igye­keznek a város felé. Dehál érthető is! Kulturált szórako­zásra lehetőség alig van. Hetenként kétszer Az emberek az erdőn vég­zett nehéz fizikai munka után fáradtak, a fiatalok pedig a városban keresnek szórako­zást. Az ivóvízzel is baj van, a kutak vize szennyezett, vezeté­kes víz még nincs. A legutol­só népszámlálás adatai szerint a község lélekszáma 930 körül mozog, s ez a jövőben érzé­sem szerint csak csökkenni fog. Az idős és a közép kor­osztály adja meg vérkeringé­sét a falunak. Ok még erősen kötődnek ide, életük története, emlékeik beleágyazódnak a fa­lu múltjába, s ez tartja itt őket. Beszélgetésünket a tanítási órára hívó csengő szakítja félbe. Az apróságok fesztelen zsivajjal vonulnak be szerény kéttantermes birodalmukba. Nem tellett bele néhány perc, s az iskola épülete ismét mél­tóságteljesen illeszkedik bele a tartózkodóan hallgatag há­zak sorába. A községi tanács épülete elé érve hangot hallok magam mögött. — Oda aztán nem jut be! — Miért? — kérdezem meg­lepődve. Nincs ügyelet? — Hétfőn meg csütörtökön van fogadónap — világosít fel új ismerősöm, majd folytaja. — Addig volt jó, amig hely­ben volt a tanács, akkor ma­gunkénak mondhattuk! De így minden kis gonddal Verőce­marosra kell mennünk. Bi­zony az út nem olcsó, oda- vissza 30 forintba kerül az autóbuszjegy. így aztán az alacsony nyugdíj, no meg az öregség miatt is meggondoljuk mikor, miért menjünk. Az óvodában 30—40 kis óvo­dás éli itt mindennapos, já­tékos életét. Vajon közülük hányán kötődnek majd a fa­luhoz, és hányán szakadnak ki a régi közösségből, jobb megélhetés reményében? Az 1805-ben épült műemlék jellegű templom barokk stí­lusjegyekkel, kiáss zicizáló részletformákkal emelkedik a falu feletti dombon. Innét jól belátom a falut. Magányos szemlélődésemet újra egy hang szakítja félbe. Járjon szerencsével — Mi járatban van kedves? — A faluval s az itt lakó emberek életével ismerkedem — Ó, nagyon csendes falu ez! Az emberek ilyenkor mind dolgoznak, főleg az erdőn. Még az asszonyok is. Van ugyan két üzem, de az csak kevés embernek ad munkale­hetőséget. De szeretik is ám az 'itt élők az erdőt, szinte a szerel­mesei! Fel kellene keresnie Streda Margit nénit, ő már 70 éves, de még mindig a cse­metét ülteti. Ügy védi, óvja az erdő fáit, mint egy szerető anya a gyermekeit. Végtelenül szorgalmas nép, vérükben van a munka. Becsületes, nyílt, tiszta érzésű emberek. Otthonaik szépítésére is so­kat adnak, igényesek a kör­nyezetükre. Tudja, régen par­lag volt ez a terület. Juhokat legeltettek itt, innét is az el­nevezés: kosok-parlagja, Kós­pallag. No, kívánom járjon szerencsével! Azon veszem magam észre, hogy végtelen derűvel ízlelge­tem az imént utamra bocsátó, oly régen hallott bátorítást, kívánságot, „Járjon szeren­csével!” Szórád Agnes (Folytatjuk.) Decemberi ajándék Új iskola Kosdon Kosdon december 11-én 10 órakor kerül átadásra az új általános iskola. Az új létesít­mény Í4 millió forintba ke­rült. A felső tagozatos diákok számára épített intézmény négy tantermes: egy tornaszo­ba, egy természettudományi előadóterem és egy műhelyte­rem is helyet kapott az épít­ményben. Az új iskola építé­séhez a helyi lakosság 52 ezer forint értékű társadalmi munkával és 260 ezer forint készpénzzel járult hozzá. Kodály emlékére A KESZ-kórus hangversenye Hetek óta szorgalmasan pró­bál a váci KISZ-kórus. De­cember 4-én, szombaton este ,6 órakor a vasúton túli Rad­nóti Általános Iskolában ünne­pi hangversenyt adnak, Ko­dály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából. Vezé­nyel: Bogányi Tibor. A 110 tagú vegyes kar a Vi­rág Benedek Békesség-óhajtás című versére írt kórusművel kezdi a hatrészes programot. Ezt követi az Adventi ének, majd a Petőfi-versre szerzett Csatadal. A második részben Ardó Mária énekel, zongora­kísérettel négy Kodály-művet (Árva madár, Megizenem az édesanyámnak. Árva vagyok és Ne búsuljon senki menyecs­kéje.) Szünet előtt felhangzik a Gólyanóta, az Ave Mária és a népi szövegre írt Angyalok és pásztorok (közreműködik a Petőfi Sándor Általános Is­kola énekkara), s a Jézus és a kufárok zárja a sort. Szünet után, a negyedik rész­ben katonadalokat hallunk, majd ismét dalok következnek zongorakísérettel, s a Gyulai Pál-versre írt Este után a ha­talmas Mátrai képek című Ko- dály-kórusmű zárja az ünnepi est műsorát. Több énekszámnál közre­működnek a kórus régebbi tagjai is. A hangverseny al­kalmából füzetben kiadták a KISZ-kórus történetét. P. R. Kultúr Filmszínház (Lenin út 58/a): December 2—5-ig délután 4 órakor a Hószaka­dás című magyar filmet játsz- sza, II. helyáron. Rendezte: Kósa Ferenc. — December 2-án és 3-án este 6 és 8 óra­kor A vasálarcos férfi című színes, szinkronizált angol kalandfilm a műsor. Rendez­te: Mike Newel. III. helyáron vetítik. — December 4-én és 5-én 6 és 8 órakor 14 éven felüliek megtekinthetik a Tűzharc című színes angol bűnügyi filmet. Rendező: M. Winner. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): december 3-án este 7 órakor, december 4-én délután 5 és este 7 órakor felújítják a Piedone Egyiptomban című színes, szinkronizált olasz ka­landfilmet, II-es helyáron. Rendezte: Steno. Vácott az első Ifjúsági La­kásépítő és -Fenntartó Szövet­kezetét a Budapesti Vasbeton- ipari Művek váci telepének munkatársai alakították meg. Tizenkét fiatal házaspár dön­tött úgy, hogy saját erőből, kö­zösen építenek lakást. A város többi gyárából is csatlakoztak hozzájuk, így végül 1971-ben huszonnégyen vásároltak tel­ket a Kandó Kálmán utcában. Ettől kezdve minden szabad idejüket építkezéssel töltötték. A közművesítéstől, a parkosí­tásig mindent maguknak kel­lett csinálni. Három esztendei szorgos munkával elkészültek a három szoba összkomfortos lakások. Munkájukat a MÉ­SZÖV „Kiváló Szövetkezet” cím adományozásával ismerte el. Nem tétlenkednek A szövetkezet tagjai a ház­avatás után sem maradtak so­káig tétlenül, bántotta őket, hogy új otthonuk előtt földes, gödrös, eső után szinte járha­Betonipari kaláka Otthonteremtő fiatalok tatlan az utca. Hiába fordul­tak különböző hivatali szer­vekhez, mivel az út is magán- területnek minősült. Végül egy közgyűlésen úgy határoztak, hogy saját költségen, társadal­mi munkában hozzák rendbe az utat. Tóth Károlyné, a szövetke­zet elnöke a következőket mondja: Többen kételkedtek — 1981. május elején kezd­tük el a négy és fél méter szé­les. mintegy 150 méter hosszú betonút építését. Nagy feladat volt. Többen kételkedtek is megvalósításában, hiszen csak a tereprendezés során több mint 150 köbméter földet kel­lett elszállítani, az úthoz só­dert, betont hozatni. Mindent társadalmi munkában csinál­tunk, de segítséget kaptunk a városi tanácstól és a kommu­nális üzemtől. Gépeket és szakirányítást, mivel jármű- forgalomra alkalmas utat ké­szítettünk. November elején lettünk készen az úttal, a be­járókkal a garázsokhoz és a parkosítással. Ezúton is sze­retnénk köszönetét mondani a segítségért, különösen Ernst Miklós tanácstagnak, aki ere­jén felül, szabad idejét felál­dozva segített a szervezési munkában. Az útépítés megoldhatatlan feladatnak látszott, ám alig simították el az utolsó lapát betont, máris újabb, még na­gyobb beruházásba kezdtek. Elhtározták, hogy saját költ­ségen, társadalmi munkában bevezetik a gázfűtést a laká­sokba. Nem azon gondolkoz­tak, mennyi munkával jár ez, Ügy érezzük, hogy a költő valamit jobban, elhihetőbben tud, akar, bír kimondani, mint mi. Megsejteti, hogy a verses forma, a dallamos be­széd nem puszta rímbe szedése a mondatoknak, n >m totsze tős csecsebecse, hanem vala­minek a végleges megállapí­tása. Fagyöngy A Marosvásárhelyről érke­zett Illyés Kinga előadómű­vész a romániai magyar köl­tők verseiből, csángó népda­lokból és széki balladák­ból szedett egy csokorra valót, s nyújtotta át a váci közönségnek a Madách Imre Művelődési Központ színház- termében rendezett előadóest­jén. összeállításának címe: Fagyöngy. Farkas Árpád, Ká­nyáéi Sándor, Szilágyi Do­mokos, Hervay Gizella, Lász- lóffy Aladár, Király László, Horváth István versei eleve­nedtek meg kitűnő előadásá­ban. Repertoárját Szijjártó István furulya- és hegedűjáté­ka egészítette ki. Igaz, csak kóstolóra telt e lírai gyűjte­ményből, de így is egy estét betöltő, maradandó élményt, kapott a közönség. Tisztán csengő Mi volt ez az est? — Egy kicsit néprajz, egy kicsit nép- költészet, s magyar nyelvünk árnyalatos gazdagságának do­kumentuma. A megélt életet, az emberi sorsokat, emberi lelkeket idézte a tisztán csen­gő népi nyelv színes, ízes, képgazdag költőiségével. Illyés Kinga tudja, hogy a legegyé­nibb és legősibb kifejezőesz­köz az emberi beszéd. Ezt az élő beszédet fedezte ő fel a versben, s fölfedezését meg­osztja mindenkivel, aki őt hallgatja. Egyszerűen, csi- náltság nélkül meri elmonda­ni a verseket, nem riad visz- sza a pontos hangalkotás fá­radtságától. A versmondás szolgálatába tudja állítani a legolcsóbb művészeti eszközt: a hangot is. Felismerte, hogy az emberi hang nagy hatáso­kat érhet el, ha szerényen, a szív, a lélek felől látunk mű­veléséhez. Előadásában a be­szélt magyar nyelvnek sem dallama, sem szépsége nem ment veszendőbe, Illyés Kinga fegyelmezetten vigyáz erre az örökségre. Olyan hűségesen követi verseinek előadásme­netét, hogy néha énekelt ré­szeket iktat bele a prózába. Magasság és mélység Mit tud tehát Illyés Kinga? — Közvetíteni tudja a lé­nyegre tapintó beszéd lágy, olykor drámai erősségű va­rázsát, a szavak fűzésében és hanem hogy szebbé, kénvel- mesebbé tegyék otthonukat, - környezetüket. Pedig nem volt könnyű! Maguknak kellett beszerezni a hatósági engedélyeket, egy sor intézményt értesíteni, kivite­lezőt találni, s mivel saját be­ruházásról van szó, meg kel­lett vásárolni a gázvezetéket, a nyomáscsökkentőket és ami még a munkához szükséges. A Zrínyi utcától a Kandó Kál­mán utcáig száz méter hosszú csatlakozó gázvezetéket raktak le, majd erről elosztóvezetéket építettek a lakásokig. Évek múlva Jelenleg a bekötési munká­latok folynak, ami azt jelen­ti, hogy hamarosan gázfűtés­sel melegítik a szobákat. Ez a huszonnégy család példásan összefogva megcsinálta azt, amire csak hosszú évek múl­va kerülhetett volna sor. Ez­zel nem csak ők, hanem a vá­ros is szépült, gazdagodott! Dénes József a mondatok kiejtésében meg­nyilatkozó esztétikai kedvet, egyszóval a tiszta magyar be­szédnek eredeti, s immár ápo­lásra szorult természetes bű­báját. Nyelvezete friss, üdítő mint a havasi levegő. Játékos, mert olyan komolyan veszi a szavak értelmét, hogy kény­telen játszani velük. Szoros lelki egységet tud teremteni a versekkel. A költő és a maga belső világának reflexeit énekli ki azokban. A vers­mondás hevületében szuggesz- tívvé változó személyisége szinte magával ragadja a hall­gatóságot. Sokszor úgy érez­zük, mintha ő maga szerényen háttérbe húzódva, a versek­nek nyitná meg az előteret a szívig, az értelemig. Nem eről­teti magát a hallgatóságra, mégis képes lélegzetvisszafoj­tott csendet teremteni, belelé­legezni magát a közönség so­raiba. Az .5 mérete a magasság és a mélység, versmondása e te­kintetben állja a legszigorubo mértéket. Az erkölcsi tiszta­ság eszményét, a művészet, a szépség terjesztését teljes, szent hivatásnak vallja. Illyés Kinga előadásában minden vers egy kicsit dallá is válto­zott. Gárdonyi írja: „Csak a dal szép, a dal örök!” Illyés Kinga versmojidásának mu • zsikája felüdülést, páratlan élményt nyújtott. Szórád Agnes Tisztelettel köszöntjük Derűs búcsú az üzemben Bensőséges hangulatú, szel­lemesen könnyed, derűs nyug­díjas-búcsúztatón vehettünk részt tegnap a Pest megyei Nyomda központi üzemében Vácott, ahol Kovács Sándor üzemvezető és Papp Rezső kö­szönt el a pályától. Papp Rezső, az újságíró, aki közel négy évtizeden át szívta a nyomdaszagot, utóbb a mai, korszerű üzemben, korábban a jogelődök műhelyeiben, s mun­ka után a város krónikásaként, lokálpatriótájaként írta cikkeit lapuknak. A felszabadulás után bekapcsolódott a város közéletébe, részt vett a tönk­retett nyomda- helyreállításé­ban, s neki köszönhető, hogy már 1945 januárjában megje­lent Vác első demokratikus lapja, az Igazság. Nagy Sándor igazgató meleg szavakkal köszönte meg az ed­dig végzett munkát, felidézte annak derűs emlékeit is, me­lyen az ünneplő kollektívával együtt mosolyogtak a már nyugdíjas vezetők: Urbán Gyula, az államosított nyom­da első igazgatója és utódja, Still Ferenc. Papp Rezső, aki hosszú ideig szerkesztette lapunk vá­ci mellékletét, ma is naponta küldi írásait a váci szerkesz­tőségbe. Az őt méltató szava­kat így fejezte be Nagy Sán­dor: — munkádat tisztelettel köszönjük. Köszönő szavakkal válaszolt a kollektívának az ünnepelt is. Szól a köszönet a mellette ülő feleségének is. E pálya ismeretében érthetően: a sok türelemért, megértésért. Mint lapunk nyolcadik ol­dalán is hírül adjuk, Papp Rezső tegnap reggel Budapes­ten átvette a Pest megyei Ta­nács elnökétől a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést. Szerkesztőségünk még so­káig nem szeretné kiadni szá­mára az obsitot. Sok jó írást várunk Parm Rezső tollából Kovács T. István ISSN 0133—2T59 (Váct Hírlap) Mmrtkcsomtßi aján dék vásár december 22-ig Vácnit, a Március 15. téren Illatszerek, ajándéktárgyak, üveg- és porcelán áruk, sportszerek, játékok, híradástechnikai és konyhafelszerelési cikkek, papíráruk nagy választékban. Az 500 Ft-nál nagyobb összegű vásárlás esetén sorsjegyet adunk. Sorsolás december 22-én. Ezüst- és aranyvasárnap diszkóműsor. Rajzverseny, PIK-lottó. Díszcsomagolás. Kozmetikai tanácsadás. Nyitva: 10-től 18 óráig. Ajándékozási gondjait is segít megoldani a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat \ . Csak a dal szép, a dal örök Illyés Kinga előadóestje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom