Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

/ . Kádé? János vezetésével Párt- és állami küldöttség utazott tegnap Moszkvába Kádár Jánosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága ., — - első titkárának ve- WÓOffi zetésével — a Szovjetunió Kom- munista Pártja Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kor­mány meghívására — szomba­ton magyar párt- és állami kül­döttség utazott Moszkvába a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége megalakulása 60. évfordulójának ünnepségei­re. A küldöttség tagja Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Várkonyi Péter, a Köz­ponti Bizottság titkára és Raj­nai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete, aki Moszkvában csatlakozik a küldöttséghez. Búcsúztatásukra a Keleti pá­lyaudvaron megjelent Lázár I Ferenc, Németh Károly, Ová- György, a Minisztertanács el- ri Miklós, a Központi Bizott- nöke, Aczél György, Havasi • ság titkárai, a Politikai Bigott­MÉRICSKÉLVE PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 238. SZÄM, Ára: 1,40 forint 1982. DECEMBER 19., VASÁRNAP Római látogatás Púja Frigyes hazaérkezett Púja Frigyes külügymi­niszter, aki Emilio Golombó- nak, az olasz diplomácia ve­zetőjének meghívására hiva­talos látogatást tett Rómában, szombaton hazaérkezett Buda­pestre. p rdeke3, mert meghök­§1, kentő, ám szokatlan­nak nem szokatlan módon túl mérlegelni egy- egy közösség, amikor pél­dául összeveti haladását va­lamelyik másik, hozzá ha­sonló vagy hozzá kötődő kollektívához képest. Külö­nösen igaz ez akkor, ami­kor társközségek veszik szemügyre egymást, mint adott esetünkben, hiszen Pusztavacs társ, Örkény közös tanácsú nagyközség egyik alkotója, ahogy Her- nád, Táborfalva szintén. A méricsbélés témája most a vízvezeték, amely — győz­ködnek a szenvedélyes lo­kálpatrióták — persze a székhely településen tere­bélyesedik, itt meg alig nyújtózik... Bólogatnék, háborognék, ha nem tud­nám, kínálkozik másfajta méricsikélés is, így a többi között az óvodák ügye, hi­szen annak ellenére, hogy Örkényben is égető szükség mutatkozott bővítésre, míg ott huszonöt helyet hoztak tető alá, Pusztavacson és Táborfalván hetvenötöt. Amiből persze nem szabad messzemenő következteté­seket levonni — lévén a fejlődés egyetlen mozzana­ta —, ám nem szabad ezt tenni a vízvezetékkel sem, hanem a tényezők összes­ségét kellene, lehetne mér­legelni, s nem egyet-egyet, a többitől elszakítva, mé­ricskélni. Okoskodásnak, tanácsnak ugyan nem rossz az ilyen mérlegelés Óhajtása, de nem vagyok benne biztos, ha ott élnék, ha nekem kellene napról napra józan mérlegelőnek maradnom — s úgy józan mérlegelőnek, hogy közben szorítanak a napi gondok, az igényeik növekedéséből származó el­lentmondások —, sikerül­ne-e, avagy magam is rá­lépnék arra az útra, amely a realista mérlegelés he­lyett a szubjektív mérics- kéléshez vezet? Ha ugyanis pusztavacsi szülő lennék, örömmel állapíthatnám meg, gyermekeim nem kényszerülnek váltva járni az iskolába, mert létszá­mukhoz elegendő a tante­rem, ám ha sorsom tábor­falvi lakóvá tett volna, ak­kor azt kellene tapasztal­nom, a tantermek reggeltől késő délutánig népesek, mert ugyanannyi tanterem­ben, mint Vacson, csakis így helyezhető el kétszer gnnyi gyermek ... Folytat­hatnék a jellemzők sorolá­sai arról a különleges tár­sulásról, amelyet napjaink­ban a közös tanácsok álta­lában és a.lőtt esetünkben is alkotnak, ám talán az eddig vázoltak is elegen­dőek ahhoz, hogy érzékel­hessük: a méricskélésnek vannak veszélyei, mivel a művelet réoercdmény he­lyett csupán részered­ményt kínál, bár ezt a részeredményt hajlamosak a méricskélők —• nem rossz szándékból, hanem egész egyszerűen objektív hely­zetükből következően — végeredménynek tekinteni. Az említett, objektív helyzetből következően azt kell gondolnunk, talán nem hibája, hanem termé­szetes jegye a közvéleke­désnek az elfogult mérics- kélés, hiszen a negatív kü­lönbözőség — a valamiben való elmaradás — mindig sokkal nagyobb figyelmet kap, mint a pozitív külön­bözőség, mert erre — a mi valamiben való előbbre ál­lásunkra — mások figyel­nek fel, hiszen nekik meg ez a mérce, ehhez mérics­kélnek. Amiből föltételez- hetően az is leszűrhető, a több települést összefogó tanácsoknak roppant bo­nyolult érzelmi közegben kell dolgozniuk, hiszen ami az egyik helyen haladás, az a másikon az elmaradás benyomását kelti. Egy vala­mi azonban bizonyos. Ez pedig a teljes azonosság, a mindenben egyformaság elérhetetlensége, megte- remthetetlcnsége, nemcsak azért, mert a települések — bár közigazgatásilag egység lettek — magukkal cipelik múltjuk ezerféle örökségét, hanem azért is, mert való­jában a szükségletek ma sem egyformák, azaz a fej­lesztésnek, a fejlődésnek el­veiben, arányaiban azonos­nak, de gyakorlatában elté­rőnek kell lennie. Pontosan az lenne a baj, ha a mé- ricskélés hajlamának en­gedve, a tanácsok ha itt van, akkor ott se hiányoz­zék alapon döntenének. D őreségnek bizonyulna, a leírtak félreértésé­nek, ha úgy vélnénk, erre eddig nem jöttek rá a tanácsok, most azonban, az újság bölcsessége nyomán, kinyílik a szemük... Na­gyon is tisztában vannak azzal a helyi testületek, mi­ként keverednek a tényle­ges és az álszükségletek a legkisebb és a legnagyobb dolgokban egyaránt, ám tisztában vannak azzal is, a döntések lélektani hatá­sának mérlegelését nem mellőzhetik, azaz gyakran kompromisszumokra kény­szerülnek. Igen, van, ami­kor a döntés kizárólag an­nak szól, ne vélhesse az egyik közösség a másikkal szemben megrövidítettnek magát. A kompromisszu­mok szükségeseik, elkerül­hetetlenek. Az ésszerűség határáig. S ez az a határ­vonal, amelyet nem sza­bad átlépni, ám addig el­menni olykor nemcsak le­hetséges, hanem ajánlatos, mert így teremtődik lélek­tani közege a holnapi cél­szerűségnek. M. O. ság tagjai, Gyencs András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályának vezetője, Horváth István belügy-, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, a Központi Bizottság tagjai és Nagy János külügy- minisztériumi államtitkár. Je­len volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Ma: 3. oldal: Hétköznapi ünnepek Terhekkel G. oldal: Postabontás 7. oldal: Veretlen váci öregfiúk 8. oldal: Program öt esztendőre Az évforduló alkalmából Omszk megyei vendégek Az érkezés pillanatai. Elöl Borisz Uszlmov, mögötte FJotr Nasilro, Illetve Jcvgenyij Lavrov A Szovjetunió megalakulá­sának 60. évfordulója alkalmá­ból rendezendő emlékülésre tegnap a Pest megyei pártbi­zottság meghívására az omszki testvérmegyéből háromtagú küldöttség érkezett hazánkba. A delegáció vezetője Borisz XJszimov, az omszki területi pártbizottság tudományos és közművelődési osztályának ve­zetője. A küldöttség tagjai: Jevgenyij Lavrov, az Omszki Állami Egyetem rektorhe­lyettese, a politikai gaz­daságtan tanszék vezetője, a tudományok doktora, valamint Pjotr Nasüro, az Omszk me­gyei Betonépítő Vállalat bri­gádvezetője, a Szocialista Mun­ka Hőse. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren dr. Tóth Albert, a Pest megyei pártbizottság osz­tályvezetője fogadta. A küldöttség tagjai a vasár­napot Szentendrén töltik. A következő napokban Százha­lombattára és Gödöllőre láto­gatnak, ahol a helyi üzemek, termelőszövetkezetek, vala­mint a tudományos- és közmű­velődési intézmények életével és munkájával ismerkednek. Fenyőből, üvegezve Az Épületaszta­los és Faipari Vál­lalat az idén nyolc­vanezer ablakot és százezer ajtót ké­szít házgyári la­kásokhoz, vala­mint a magánépít­kezőknek. Termé­keiket fenyőfáké készítik, festve, üvegezve kerülnek a felhasználók­hoz. A gyár fo­kozatosan korsze­rűsíti termékeit, bővíti a típusokat, igazodva a hőszi­getelési követelmé­nyekhez. Év vége előtt a textllgyárak Számvetés - óvatosan Már szinte csak napokkal az év vége előtt kérdeztük meg a megye néhány textilipari üzemében, milyen ered­ményeket várnak az esztendőtől. Pontos adatokkal ter­mészetesen még nem rendelkeznek, mert a termelés, az áru kiszállítása még nem fejeződött be. Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat, Budakalász. A gyár vár­hatóan a tavalyi szinten telje­síti termelési tervét, bár lé­nyegesen kisebb létszámmal dolgoztak. A teljesítményt kel­lett hát növelniük. A minősé­gi követelményeket tekintve viszont előreléptek. Ennek ér­dekében számos intézkedés született. így például a hang­súly a gyártmányfejlesztésen volt, előtérbe került a takaré­kos anyagfelhasználás és a költségcsökkentés is. összessé­gében arra számítanak Buda- kalászon, hogy a gyár teljesí­ti előírt tervét, az energia árá­nak emelkedéséből adódó je­lentős költségnövekedés elle­nére is. Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyár, Pomáz. A szövődé telje­síti éves tervét. Sikeresen meg­birkóztak egy rövid határide­jű, nagy tételű kínai export­tal is. A fonodában már ke­vésbé jó a helyzet. Bizonyos alkatrészek hiánya akadályoz­ta a folyamatos munkát. S nem állnak bőviben a munkaerőnek sem. A tervezettnél mintegy 25 tonnával kevesebb fonalat adnak. Hazat Fésűsfonó- és Szövő­gyár, Kisiarcsa. Nincs okuk elégedetlenségre a vezetőknek. A világpiaci kereslet lanyhult, s csökkent a gyakorlott dolgo­zók száma is. Mindez 40—50 tonna lemaradást jelent még a módosított tervtől is. A ha­zai gyapjúból gyártott fésült anyag mennyisége terv sze­rint alakul. Hasonlóan jó a helyzet a színezéssel. Termé­szetesen itt is a minőség javí­tása volt a fő kérdés és foko­zatosan törekszenek a minél szélesebb fonalválaszték ki­alakítására is, M. N. P. Expcftmozdcnyok A Ganz-MÄVAG vasúti jár­műgyárában 33 Diesel-elektro­mos mozdony készül most bangladesi megrendelésre. Tízéves a SZÉT Szakmunkás diplomások ^ Immár tíz éve nyújt hat- ^ hatos segítséget a tehetsé- gcs, a munkában kimagasló 5 eredményt elérő fiatal ^ szakmunkások egyetemi, ^ főiskolai továbbtanulásához ^ a Szakmunkások Előkészítő ^ Tanfolyama. Ebből az al­ti kálómból megemlékezést ^ tartottak szombaton a Bu­ti dapcsti Műszaki Egyetc- $ men. Az elmúlt tíz esztendőben a SZÉT révén csaknem hat­ezer fiatal szakmunkás került közvetlen kapcsolatba a felső- oktatással, s közülük ezer hallgató diplomás szakember­ként tért vissza munkahelyé­re. Az évfordulóra a SZOT és a KISZ, valamint a Művelődé­si Minisztérium emlékérmet alapított a kimagasló tanul­mányi eredményeket elért hallgatóknak, egyetemek és főiskolák segítő tanárainak, állami, szakszervezeti és ifjú­sági vezetőknek, akik odaadó munkájukkal elérték, hogy a SZÉT életképes, elismert in-s tézménnyé fejlődjék. Az em­lékérmeket Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese adta át, meleg szavakkal méltatva 148 kitüntetett elismerésre méltó teljesítményét. Az átadást követően az egyetem aulájában folytató­dott az ünnepség, amelyen Korcsog András művelődési államtitkár mondott beszédet. Elemezte a szakmunkások egyetemi-főiskolai előkészítő tanfolyamainak célját, majd hangsúlyozta: társadalmunk vezető osztálya, a munkás- osztály igényt tart arra, hogy széles rétegeinek tudatát és öntudatát állandóan fejlessze, hogy legtehetségesebb tagjait saját értelmiségi rétegeibe küldje, vezetőinek egy részét újra és újra a munkás népet saját tapasztalataiból is jól is­merő személyekből emelje ki. Az államtitkár szólt a vál­lalatok e tanfolyamokkal kap-, csolatos tevékenységének jen lentőségéről is, s kérte, hogy. ösztönözzék fiataljaikat a to­vábbtanulásra, s ha lehet, még többet tegyenek azért, hogy visszakerülve mielőbb kiváló szakemberekké váljanak. A jubileum nemcsak a* emlékezésre adott alkalmat: a résztvevők az ünnepség után szekcióüléseken vitatták meg tapasztalataikat, a SZÉT to-, vábbfejlesztésének lehetősé* geit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom