Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

1982. DECEMBER 1„ SZERDA A szorgalmas munka példája Fock Jenő látogatása a monori járásban Egy kis bemutató a szövetkezet ipari üzemeiben gyártott cikkek­ből, amelyek nemcsak hiányt pótolnak, hanem jól is jövedelmeznek a közös gazdaságnak. A képen, balról jobbra: Kozák Sándorné, Balogh László, Dobrovitz József és Fock Jenő. Kevesebb energiával A költségeknél ez a közlegény Lassan formálódik a példákból általános szabály z Mint arról lapunk első o!da- 5 Ián hírt adtunk, Fock Jenő J nyugalmazott miniszterelnök a ^ vecsési Ferihegy Tsz élelmi- í szprlpr.ri üzemének átadása ai- < kaiméból látogatást tett a mo- « nori járásban. Fock Jenő régi ismerősként érkezett tegnap délelőtt a já­rásba. Mint vendéglátóinak el­mondta, kommunista ifjú­munkásként gyakran megfor­dult Vecsésen, s nemcsak az agitációs munka során terem­tett kapcsolatot a település embereivel. Részt vett a hely­beliek különböző rendezvé­nyein is, ahol még közelebb kerülhetett az itt élők ünnep­éi hétközap jaihoz. Hogy azóta mennyit válto­zott a világ erreíelé, arról a vendéget már Szászik Károly, a monori járási pártbizottság első titkára tájékoztatta, aki a járási pártszékházban fogad­ta a Cs?rvenka Ferencné kísé­retében érkező kedves látoga­tót. Hírnévszerző gépek — A térséget még tíz-tizen- két évvel ezelőtt szinte kizáró­lag mezőgazdasági tevékenység jellemezte. Az eltelt években megszaporodtak a kis- és kö­zépvállalatok a monori Mező­gép pedig baromfifeldolgozó gépei, berendezései révén a határokon túl is hírnevet szer­zett magának — említette Szászik Károly, némi büszke­séggel. Fock Jenő különösen arra figyelt fel. hogy a járás mezőgazdasági üzemei a nehe­zebb közgazdasági körülmé­nyek ellenére is dinamikusan tovább tudták fokozni az el­múlt két évben termelési ered­ményüket, és ezzel együtt nye­reségüket is. A beszélgetésbe bekapcso­lódva Cservenka Ferencné an­nak fontosságát hangsúlyozta, hogy a járás szinte valameny- nyi tsz-ének és a Monori Álla­mi Gazdaságnak is számottevő az élelmiszeripari, a feldolgo­zó kapacitása. A pilisi Arany­kalász Tsz így tette nyeresé­gessé burgonyatermesztését, a gombai Fáy András Tsz pedig a meggytermésének egy részét szeretné jobb áron értékesíteni készülő édesipari üzemében. A fejlődés, a gyarapodás sok-sok jele tapasztalható természete­sen egyebütt, a gazdaság szfé­ráján kívül is. Orvosi rende­Látogatás az épülő monori áru­háznál. A kivitelezők ígérik, jövő tavaszra már készen áll a 2800 négyzetméter alapterületű üzlet­ház. Erdős! Agnes felvételei lók, vízmű, iskolák, óvodák épültek. Ezek megvalósításá­hoz a lakosság tavaly 30 mil­lió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá. Épül az üzletház Amikor Fock Jenő az ellá­tásról érdeklődött — vajon mi­lyen a járási központ üzlethá­lózata? —, Szászik Károly azt válaszolta, hogy az mostanáig sok kívánnivalót hagyott maga után. Nem csoda hát, ha a kör­nyék lakói és persze elsősor­ban a mononak már nagyon várják, hogy elkészüljön az új üzletház. A munkálatok egyébként jól haladnak, s erről a vendégeik a helyszínen is meggyőződhettek. Kozák Sándorné. a járási hi­vatal elnöke elmondta, jövő május elsejére nyitni szeretné­nek, s erre most már — a pénz­ügyi gondok megszüntetése után — minden remény meg­van. Az áruház 2800 négyzet- méter alapterületű lesz, és élelmiszeren kívül ruházati és iparcikkeket is vásárolhatnak ott a vevők. A kivitelező — a Gyömrői Építőipari Szövetke­zeti Közös Vállalat — dolgozói, ezidáig derekasan helytálltak, és fennállásuk húszéves ju­bileumát ezzel a memóriáknak szóló ajándékkal is szeretnék megünnepelni. A monoriak úgy látszik nem elégednek meg azzal, hogy csu­pán építenek, az esztétikum is legalább ilyen lényeges szá­mukra. Ezt bizonyítja a készü­lő áruház, egészségházuk, de az a 26 szép lakás is, amelybe hamarosan beköltözhetnek la­kóik. Fock Jenő látogatásának kö­vetkező állomásaként ezeket a viszonylag nagy, 65—72 négy­zetméter alapterületű gyönyö­rű otthonokat is megtekintette. Szászik Károly, a kérdésekre válaszolva elmondta: ezek kö­zül tízet azok a szakorvosok kapnak majd, akik a járás rendelőintézetében dolgoznak a későbbiekben. Elkészül a tornaterein A folyosókon hangos vidám gyereksereg, tiszta ragyogó fo­lyosók fogadták a vendégeket o vecsési Kun Béla utcai álta­lános iskolában. Akár egy egyetem laboratóriumai is meg­irigyelhették volna a kémiai, a fizikai kabinet termeit, aho­vá Pethes Antal iskolaigazgató kalauzolta a vendégeket. Az óra megkezdése után aztán ki­derült, még hiányzik valami a 60 tanuló számára. A nebulók — kénytelen kelletlen — ugyanis a zsibongóban tornáz­tak. — Jövőre lesz már hol meg­tartanunk a testnevelési órá­kat — dicsekedett Fock Jenő­nek az igazgató. Az egynapos program a ve­csési Ferihegy Tsz-ben fejező­dött be, ahol Dobrovitz József elnök és munkatársai társasá­gában töltött el hasznos órá­kat Fock Jenő. Nagy figyelem­mel hallgatta, milyen nehézsé­gekkel küzdöttek meg zöldség- feldolgozó, -tároló üzemük be­ruházása során a közös gazda­ság vezetői, tagjai. Tudósítá­sunk végén Fock Jenőnek a szövetkezetben elhangzott meg­állapításaiból idézünk: — Sok-sok egyesülés után a hetvenes évek közepére a szövetkezet egyenes, nyílt pá­lyára állt. Alaposan kidolgo­zott fejlesztési koncepcióját azonban a megváltozott körül­mények miatt módosítania kel­lett. Amikor viszont lehetőség nyílott arra, bátran fogtak hozzá a számukra szokatlanul nagyméretű munkához a majd félmilliárd értékű beruházás­hoz. Elismerést érdemel Munkálkodásukat siker ko­ronázta, és az új üzem bizta­tó eredményekkel kecsegtet. Az ilyen, vecsésihez hasonló vállalkozás különösen mosta­nában, amikor az ország gaz­dasági élete nagy nehézségek­kel küzd, bizton számíthat a társadalom elismerésére, meg­becsülésére. A Ferihegy Tsz zöldségtermesztése, élelmiszer- ipara valóban világszínvona­lon áll. Tettük az okos, szor­galmas munka példája. Valkó Béla Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Várkonyi Pé­ter, a Központi Bizottság tit­kára november 29—30 án a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára látogatást tett Bukarest­ben. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára fogadta Aczél Györ­gyöt és Várkonyi Pétert. Az MSZMP Központi Bi­zottságának titkárai megbeszé­lést folytattak Petru Enaché- val és Miu Dobrescuval, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjaival, á KB titkáraival. Az őszinte, nyílt légkörű tárgyalásokon kölcsönösen tá­jékoztatták egymást az orszá­gainkban folyó szocialista épí­tőmunka eredményeiről és a napirenden levő feladatokról. Véleménycserét folytattak a nemzetközi élet legfontosabb fejleményeiről. Kiemelten ke­zelték a szocialista országoknak az enyhülés, az együttműkö­dés. a béke megőrzésére irá­nyuló kezdeményezéseit. Átte­kintették a magyar—román kapcsolatok alakulását. Meg­Befelé haladunk a télbe; ugrásszerűen megnő nemcsak a tüzelőanyagok, felhasználása, hanem általában az energiáé. Az orenburgi gázvezetéknek köszönhetően 1980-tól jelentő­sen bővült — 2,7 milliárd köb­méterről négymilliárdra — a szovjet földgáz behozatala. A villamosenergia-termelés nyolc hónap alátt 4,7 százalékkal ha­ladta meg a tavalyi hasonló időszak eredményét. A szénbá­nyászat teljesítménye, minden erőfeszítés ellenére, nem érte el eddig a tavalyit. Vándorló traktorok Kiragadott szálacskák egy bonyolult szövevényből, terme­lés, behozatal, felhasználás gyakorlatából. Hosszú időn át mint természetesre, rendez­kedtünk be arra, hogy folya­matosan több energiát követel a termelés, a közintézmény­hálózat, a lakosság. A fejlődés ezzel jár — így intéztük el a dolgot, nehezen akartuk meg­hallani a szakemberek — ak­kor még — szűk csoportjának véleményét. E szerint a bővü­lés valóban természetes, de csak addig a határig, ahol az ésszerű és a pazarló felhasz­nálás szétválik. A szakembe­rek még ma is azt mondják: az energia, bármely felhasz­nálási területen a költségeknél közlegény, nem oszt, nem szo­roz, aránya az összes kiadáso­kon bélül annyira szerény, s azért, mert — a felhasználó, a fogyásztó számára! — olcsó, nem tükrözi a tényleges nép- gazdasági kiadásokat. Váló igaz: sokféle lehetősé­günk kínálkozik az ésszerűbb, a takarékosabb energiahasz­nosításra. Ezeknek a lehetősé­geknek — ma még — csak a töredékével élünk. Markoljunk bele a példatárba. Az ekefej és a kormánylemez megfelelő kialakításával — ami a vonó­erő-szükséglet és vele az üzem­anyagfogyasztás lényeges ele­me — a megszokott átlagoshoz mérten 10—16 százalékos ener- giamegtakaritás érhető el. Ilyen, energiatakarékos ekéket azonban csak 1979 óta gyárt az ipar, s a forgalmazók tapasz­talatai szerint részesedésük a megye mezőgazdasági üzemei­ben még mindig nem több húsz százaléknál a hagyomá­nyosokhoz képest. Továbbá: a MÉM Műszaki Intézetének vizsgálatai bebizonyították — lásd: szervezési tartalékok címszó —, hogy a negyven­hatvan hektáros táblákon a nyolcvan kilowattnál nagyobb traktorok fordulási és vándor­lási idővesztesége — az üzem­anyag közben fogy! — a műn­különböztetett figyelmet fordí­tottak a Kádár János és Nico­lae Ceausescu 1977. évi talál­kozóján az együttműködés fej­lesztése érdekében elhatározott közös lépések és intézkedések megvalósítására. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság együtt­működése. a magyar és a ro­mán nép barátságának elmé­lyítése, egymás kölcsönös meg­ismerése és a tisztelet erősíté­se érdekében elengedhetetlenül szükséges a politikai, gazdasá­gi, tudományos, oktatási, kul­turális kapcsolatoknak és a két ország lakossága érintkezései­nek folyamatos fejlesztése, a két szomszédos szocialista or­szág sokoldalú együttműködé­sének erősítése. Ebben fontos ösztönző szerep illeti meg a Magyarországon élő román és a Romániában élő magyar nemzetiséget. Megállapodtak abban, hogy a nyitott kérdé­sek rendezése érdekében meg­beszéléseiket Budapesten foly­tatják. Aczél György és Várkonyi Péter kedden este hazaérkezett Budapestre. kaórák 25—26 százalékát teszi ki. Mégis, e nagy teljesítmé­nyű gépek megjárta földtáblák fele ilyen! Van igazság tehál ebben a közlegénységben ... Egészen más területről ki­emelve az újabb példát: egy háromszáz légköbméteres csa­ládi háznál évente ezer kilo­gramm fűtőolaj takarítható meg, ha a falazat Poroton el­nevezésű — a megyében is gyártott — téglából készül. Eb­be az ún. vázkerámiába pré­selésekor polistirol gyöngyöt kevernek; nemcsak az elemek súlya csökken, hanem nagy mértékben javul a hőszigetelő képessük is. A téglaipar azon­ban a hagyományos téglák túlkeresletével küzd, nem tud­ja abból kielégíteni az igénye­ket. Van igazság tehát ebben a közlegénységben ... Világszerte naponta kelnek szárnyra hírek, hol mi törté­nik az energiafelhasználás ész- szerűsítése, vagy éppen korlá­tozása érdekében. Hiba lenne úgy vélni: ez pusztán a ter­melőágazatok ügye. Az élet va­lamennyi területén a takarékos­ság szükségszerű útját kell jár­ni, s nem átmenetileg, hanem hosszú távon, mivel energia­bőség egyhamar nem lesz, a gondok viszont nehezedhetnek. amint ezt számunkra több kör­nyező ország gyakorlata szem­léletesen mutatja. Csalóka látszat Bekapcsolunk otthonunkban egy két kilowatt teljesítményű elektromos fűtőtestet. Százezer forint értékű népgazdasági be­ruházás áll mögötte! Meghök­kentő, de igaz: tizenkét hónap alatt a megyében kétezer nagy teljesítményű villanykályhát adtak el. Holott a szakembe­rek indokoltan vívnak viharos vitákat, mondván, a villamos erőművekben az energiahordo­zók tényleges fűtőértékének 30—40 százalékát tudják csak hasznos munkára fogni, más­részt a hálózatbővítés költsé­gei — mert a legtöbb helyen ezzel jár az elektromos fűtés terjedése —, mint népgazdasá­gi terhek, nagyon is kétséges­sé teszik ennek a fűtési for­mának o gazdaságosságát. Nagy népgazdasági érdekeltsé­gek fűződnek viszont a fűtő­erőművek hálózatának megte­remtéséhez, mert itt villamos- energiát termelnek, s az egyéb­ként hulladéknak számító hő fűti a lakásokat, a közintézmé­nyeket. Így már a fűtőérték hasznosításának foka 65—70 százalékra emelkedik az ener­giahordozóknál, ám sajnos, a már elhatározott beruházások is nagy késedelemmel valósul­nak meg, újabbak szóbakerü- lésekor pedig mindenki má­sokra mutogat, viselje az a be­ruházási költségeket. Szebbet, biztatóbbat említve: napjainkban egy kilowattóra villamosenergia előállításához az erőművekben tizenkét, ti­zenhárom százalékkal keve­sebb fűtőanyag kell, mint a hetvenes évek elején. A mű­szaki fejlesztés kamata tehát nem csekély, ámde: a megyei ipar saját erőműtelepein az előbbi változás mértéke mind­össze három-négy százalék. Aminek vannak műszaki okai, de az érdekeltség, a kényszer egyaránt hiányzik ahhoz, hogy többre törekedjenek. Van már példa arra, a fűtőerőműhöz kap­csolt gyárban harminc száza­lékkal kevesebb energiahordo­zóval fedezik a korábbinál na­gyobb energiaszükségletet, óm erőteljes ellenállás mutatkozik az ilyen megoldással szemben, mondván, csak nem fog függő viszonyba kerülni a gyár... Amint a célszerűtlen függet­lenség diktálja a közös beru­házások — termelővállalatok és tanács, közintézmények együttes összefogásával létre­hozott fűtőművek — elutasítá­sát is. Szó sincs arról, mintha sem* mi sem mozdult volna. A pa­píriparban a papírgyártó gé­peknél a szárító hengereket hőcserélő berendezésekkel egé­szítették ki. Az így nyert hul­ladékhő hasznosítása 10—12 százalékkal mérsékelte az ún. primér energiafogyasztást en­nél a műveletnél, amiből a bje- ruházás költsége egy év alatt megtérült. A kőolajfinomítás­ban. a tartósítóiparban — a megyei ipar két, egymástól tá­vol eső területét szándékosan említve a lehetséges közös teendők érzékeltetésére — har tásos erőfeszítéseket tesznek a hulladék gőzök munkára fogá; sára, a hűtővizek bevezetésére a hőtermelésbe. A megye legtöbb energiát felhasználó vállalatai immár esztendők óta minden évben energiatakarékossági intézke­dési tervet készítenek, kötele­ző előírás alapján. Mekkora1 volt a méltatlankodás kezdet­ben! Az állami diktátum em­legetése még az enyhe kifeje­zések közé tartozott..., most meg ezek a tervek igyekez­nek föltérképezni apró, nem túlzottan jelentős tartalékfor­rásokat is, mint például az üzem és műhelyépületek vilá­gításának központi kapcsolóra való átterhelése, a részleges térvilágítást lehetővé tevő sza­kaszos kapcsolóórák felszerelé­se. Ezeknek a terveiknek köszön­hetően a megye jelentős ne­hézipari, valamint gépipari vállalatainál a termelés — bájr a korábbiakhoz képest lassú — növekedése ellenére is mérsék­lődtek az energiaigények, a tényleges energiafelhasználás költségei ugyan magasabbak, de ezt a többszöri áremelés magyarázza. Ez a többszöri ár­emelés vezette rá — elsők kiű­zött az országban — a Volán 1. sz. Vállalatát intézkedések sorozatára, melyek magukba foglalják a takarékos vezetés- technika oktatását éppúgy, mint a diagnosztikai ellenőr­zés eszköztárának — adagoló- szivattyúk, porlasztók optimá­lis beállítása stb. — fejleszté­sét. Mindezek következtében & tehergépkocsik száz kilométer­re jutó fajlagos fogyasztása két-hat százalékkal csökkent, bár a rossznyelvek szerint en­nél sokkal eredményesebb energiatakarékossági intézke­désnek bizonyult a benzin- és gázolajjegyek megszüntetése, a készpénzfizetés bevezetése és vele a megtakarított üzem­anyag ellenértékének a gépko­csivezető zsebében maradása... amit persze megelőzött az üzemanyagnormák rendezése, szigorítása. Nem kampányként Nem szűkölködünk tehát változásokról tanúskodó pél­dákban, a nagyobb teljesít^ ményt — kevesebb energiával elvének gyakorlati érvényesí­tését bizonyító esetekben. Mégis, a példákból lassan for­málódik szabály, általános jel­lemző, amint a szakemberek mondják, a közgondolkodást még mindig nem hatja át ter­mészetes igényként az ener- gitakarékosság, hanem az álta­lános feladatoktól elkülönített kampányszerű teendőt látnak benne a legtöbb helyen. A köz- gondolkodás e lassú változása energiahordozók tízezer ton­náit, forintok millióit pazarol­ja el, azaz használtatja fel fö­lösen; nem vagyunk ennyire gazdagok. Ma már egyetlen or­szág sincs, amely ennyire gaz­dag lenne, azaz: be kell áll­nunk a sorba. A kényszer okán is, mert az import egyre drá­gább^ mennyiségének bővítése döntő részben csak tőkés valu­ta fejében lenne lehetséges. A kényszer okán is haladni kell, ám azért szintén, mert a célsze­rű, ésszerű is egyben; a ki nem adott forint a pénztárcánkban marad, más célra használható fel. A megyében az energiafel­használás egyszázalékos csök­kentése ugyanis tizenkét hó­nap alatt kétszázmillió forintot érne. Mészáros Ottó Befejeződtek a magyar—román tárgyalások Hazaérkezett Aczél György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom