Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

1982. DECEMBER 12. VASARNAP 3 Újítómozgalom a PEMÖ-ben Alkotó kezdeményezések sikere A megállapítás nem újkeletű: a műszaki fejlesztés leg­olcsóbb társadalmi tartaléka az újítókedv eddiginél jobb, erőteljesebb kihasználása. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a szellemi töke hasznosítása, forintra váltása. Napjaink­ban, amikor egyre fokozottabb mértékben érezhetjük, hogy megdőltek a korábbi elképzelések — miszerint men-, tesülhct népgazdaságunk a világgazdaság válságainak ha­tásaitól —, még inkább reflektorfénybe kerül— kell, hogy kerüljön! —, az újítómozgalom. Különösen így van ez egy olyan nagyüzemnél, mint a solymári központú Pest megyei Műanyagipari Vállalat, amely néhány év alatt hihetetlen mértékben növelte ter­melését, gyártmányaival kielégítve számos bel- és kül­földi igényt. Viszont a felhasznált alapanyag zömét vál­tozatlanul csak határainkon túlról szerezhetik be. Akkor is, ha egyre több erőfeszítést tesznek az importfeldolgo­zás csökkentéséért. Egyúttal pedig — enyhítendő a nö­vekvő költségeket — az energiatakarékosság is kulcskér­déssé vált. HÉT HÍRE MÉRNÖKÖCSKÉK O Az országgyűlési bizottságok a téli ülésszak na­pirendjéről tárgyaltak. Q Lezajlott a VI. fővállalkozási konferencia. 0 Megtartották a Magyar Gyógypedagó­gusok Egyesületének közgyűlését. 9 A Közlekedéstu­dományi Egyesületben a konténerek biztonsági kérdé­seit vitatták meg. 0 A hét híre az is, hogy tudomá­nyos ülésszakon emlékeztek meg a mérnökképzés kez­dete 200. évfordulójáról a fővárosban. — Milyen az újítómozga­lom a PEMÜ-ben? Segíti-e kellőképpen a célok valóra váltását ? — kértük számvetés­re Mareschné Kustos Cecíliát, a vállalat újítási felelősét. Politikai funkció — Az iparjogvédelem, ezen belül is, az újítómozgalom fej­lődését — az országos szinthez hasonlóan — mi sem^ tartjuk elég gyorsnak, dinamikusnak — állapítja meg. — A hazai találmányok szerepe, jelentő­sége — a legkisebbeké is — pedig egyre nő. Hozzájárulhat­nak az olcsóbb termeléshez. Ugyanakkor, műszaki-gazda­sági rendeltetésén túl, az újí­tó-feltaláló mozgalomnak nem lebecsülendő politikai funk­ciója is van: lehetőséget ad a munkások alkotó kedvének fo­kozásához és a műszaki értel­miség képességeinek kibonta­kozásához. Nálunk is az volt a cél a VI. ötéves tervidőszakra, hogy a korábbinál hatékonyab­ban segítsék újítóink az inno­vációs folyamatok gyorsulását, a termékszerkezet korszerűsí­tését, a minőségi szint emel­kedését. Ennek érdekében vi­szont a vállalatvezetésnek is nagyobb gonddal kellett vizs­gálnia, hogy megteremtettük-e az újítómozgalom fejlődésének lehetőségét, illetve, milyen té­nyezők gátolják. Elégedettek soha nem lehetünk, de léptünk előre a tavalyi évhez képest is. Hadd illusztráljam ezt néhány számadattal: idén október 31- lg dolgozóink 60 újítást nyúj­tottak be — tavaly a hasonló időszakban 39-et! —; közülük hasznosításra elfogadtunk 29- et, kísérletre 7-et és elutasítot­tunk 24-et. Aktívabb műszakiak — Kísérleteztek-e újabb esz­közökkel az újítási kedv föl­keltésére? — Nem találtunk ki semmi különöset. De, például, újra meghirdettük ,az újítási ver­senyt és gyorsítottuk az ügyin­tézést. A szakszervezeti bi­zottsággal közösen átvizsgál­tuk az újítási szabályzatot is, * azt — a vállalat és az újítók érdekeit figyelembe véve — módosítottuk, ahol szükség volt rá. Emellett a korábbinál szélesebb körben tettük is­mertté, hozzáférhetővé; a bri­gádvezetők is kézhez kapták. Az is érdekes, hogy míg 1981- ben a fizikai dolgozóink álltak elő több hasznos javaslattal, újítással, idén a műszakiak lettek aktívabbak. Igaz, a' fel­adatok is nehezedtek, változ­tak. — A PEMÜ-ben szép ha­gyománya van a szocialista munkaversenynek. Olyan bá­zis, amelyre joggal támaszko­dott mindig, ma is, a vállalat­vezetés. Kapott-e benne meg­felelő, rangos helyet az újító­mozgalom? — Vannak jó példáink. A központi gyár Komplex szocia­lista brigádja szinte évek óta verhetetlen; az újítási verse­nyek állandó győztese. Nem egy brigádtag kiérdemelte már a kiválóknak járó újító-kitün­tetést, rengeteg a használható ötletük. Célunk, hogy szorgal­mazzuk a náluk tapasztalható együttműködést: a munkások és a műszakiak közös fejtö­rését, összedolgozását, egy-egy jó újítás megvalósításáért, al­kalmazásáért. Témák kiválasztása — Jövőre szintén nagy szük­sége lesz a vállalatnak min­den kezdeményezésre, a belső tartalékok feltárására. Még a legparányibb ötlet is hozzájá­rulhat a hulladék hasznosítá­sához, az alacsonyabb terme­lési költségekhez, az import­anyag-fölhasználás csökken­téséhez, az energiatakarékos­sághoz. Mivel kívánnak újabb lendületet adni az újítómozga­lomnak? — Vannak gyáraink Ceglé­den, Zsámbékon és a főváros­ban is. Elsősorban náluk kell fölkeltenünk az emberek fi­gyelmét, alkotókedvét. Jó ész­köz lehet meghirdetni az egy­ségek közötti újítási versenyt. Fontosnak tartom, hogy az el­következő időszakban az ed­diginél következetesebben, központilag ellenőrizzük a hasznosításra elfogadott újí­tások sorsát. Mert, ha előfor­dul, mint volt már rá példa, hogy nem vezették be az újí­tást, az erkölcsi kár is, nem csupán anyagi. S ezt pedig nem engedheti meg magának a vállalatunk. Arra ugyancsak fölfigyeltünk, hogy változtatni kell az újítási feladatterven is. Idén 49 pontban állítottuk ösz- sze a legfontosabb műszaki tennivalókat, .megoldásukhoz mindenki közreműködését kér­tük. Mi történt? Mindössze há­rom újítás született. Tehát, az 1983-as újítási feladatterv ösz- szeállításakor nagyobb gondot fordítunk a témák kiválasztá­sára — és az anyagi elismerés mértékére. — A PEMÜ műszaki fej­lesztése nagy léptekkel haladt az utóbbi két-három évben. Ehhez, az újítások mellett, né­hány hasznos találmány is ko­moly segítséget jelentett. — Valóban, több szellemi terméket olyan értékesnek tar­tott a vállalatvezetés, hogy szolgálati találmányként je­lentette be az Országos Talál­mányi Hivatalhoz. Szám sze­rint 27-ről van szó. Közülük tíz szabadalmat, egy — a mű­anyag taposórács — ipari min­taoltalmat kapott; tizenhárom még újdonság vizsgálat és köz­zététel alatt áll, s mindössze hármat utasítottak vissza — az újdonság hiányát jelölve meg okként. Amellett, hogy most folyik még néhány sza­badalom nyomán a szükséges fölszerszámozás — tehát a műszaki előkészület a beveze­téséhez, s szerződéskötés —, 5 millió forint hasznos ered­mény keletkezhet. Dodó Györgyi A Pest megyei üzletekben a szokásosnál valamivel na­gyobb a forgalom, de — leg­alábbis egyelőre — nincs zsú­foltság, a budapestiekben vi­szont, különösen az áruházak­ban rengeteg a vásárló. Per­sze, sokan Pest megyéből is, főleg a bejárók, a fővárosban veszik meg a fenyőfák alá szánt ajándékokat, s az ünnepi enni-, innivalót. A kereskedelem hatalmas árukészlettel várja a vásárló­kat a karácsonyi időszakban. A Skála nagyáruház például 400 millió forint értékű árut szerzett be és tartalékolt erre az időszakra. A Pest megyei Skála-Coop áruházak felké­szüléséről, forgalmáról lapunk december 10-i számában ír­tunk. S vajon mivel várják az élelmiszerüzletek a vevőket az ünnepek előtt? Erről kértünk tájékoztatást a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztá­lyán. A kiskereskedelmi vállalatok és az áfészek a karácsonyi, szil­veszteri ellátásra külön megál­lapodásokat kötöttek a terme­lőkkel, a szállítókkal. Kenyér, péksütemény és egyéb sütőipa­ri termék lesz bőségesen. Kicsi azonban a kapacitásuk, s ezért kénytelenek viszonylag nagy mennyiségű 2 kilós kenyeret előre sütni. Bijgliből és torta­lapból a rendelésnek megfele­lő mennyiséget szállítanak. Sertés- és marhahúsból, hús- készítményekből kiegyensú­lyozott ellátást ígérnek. Az év utolsó két hetében mintegy 890 —900 tonna tőkehús és húské­szítmény kerül a Pest megyei üzletekbe. Ez a mennyiség va­lamivel több a tavalyinál, jól­lehet, akkor sem volt hiány. Az ilyenkor igazán kedvelt deb­receniből és virsliből az igé­nyeknek megfelelő mennyisé­get kötöttek le. A virsli na­gyobb része azonban mélyhű­tött lesz. Kocsonyának való friss húsrészekből, különösen lábból, fejből csak korlátozott mennyiséget tudnak beszerez­ni. A tejipar az ünnepi ellátás­hoz elegendő tejet és tejtermé­ket visz ki a boltokba. A kije­lölt vendéglátó egységekben az ünnepek alatt árusítanak te­jet és kenyeret, s az áruután­pótlást is megszervezték. Szaloncukorból a tavalyinál Szentendrei úton is Fényforrások Az energiatakarékosságra va­ló törekvés ma már minden vállalat és háztartás központi kérdése, s egyre inkább kiter­jed az olajon kívül például az elektromos áramra is. Az Egye­sült Izzó olyan termékeket hoz forgalomba, amelyek többszö­rösen erősebb fényt bocsáta­nak ki, mint az eddig szériá­ban gyártott típusok, ugyanak­kor energiaigényük jóval keve­sebb. Az ilyen korszerű, ener­giatakarékos fényforrások gyártását most felgyorsították a Tungsramnál. Budapesten és sok nagyobb városban a higanygőzlámpák már korábban is elterjedtek, a gyár nemrég új típusát, a fémhalogén lámpát is kifej­lesztette. Ilyen erős fényt adó izzókat szereltek fel a közel­múltban a Népköztársaság út­ján. Ugyancsak újfajta fény­forrás a nagynyomású nátrium­gőz-lámpa, amely a Soroksári és a Szentendrei utat világítja meg, szinte nappali fényt árasztva. Igaz ezek a típusok drágábbak elődeiknél, de keve­sebb elektromos áramfogyasz­tással tízszeres fényerőt adnak. Az Egyesült Izzóban most az utcai nátriumgőz-lámpák ki­sebb, otthoni világításra is al­kalmas izzóit próbálják ki. és előkészülnek » szériagyártás megszervezésére. Addig is a lakások energiatakarékos meg­világítását egyebek között a fénycsövek biztosíthatják, ame­lyekből az idén megháromszo­rozódott a termelés. Egyik nagy teljesítményű gépsoruk­ról óránként 3600 korszerű fénycső kerül a csomagolóba. Kevesebb energiát igényelnek azok az új tükrözött, irányított fényű lámpák is, amelyekből a korábbi 100 wattos helyett ele­gendő 60 wattost használni. mintegy 5 százalékkal többet kapott a kiskereskedelem. Mar­cipánosból ugyan kevesebbet, de ez pótolható mással. Sok például a zselés szaloncukor. A függelék ugyanannyi, mint a tavalyi mennyiség, amikor az elegendőnek bizonyult. Kubai narancsból és grape- fruitból folyamatos az ellátás. Banánt az üzletekbe már szállítanak. Narancsot is vár­nak, s karácsony előtt viszony­lag nagy mennyiség kerül majd forgalomba. Zöldség­gyümölcsből általában az idő­szaknak megfelelő a kínálat. Az italféleségekből bőséges a kínálat. Megfelelő a válasz­ték pezsgőből, s lesz elegendő palackozott bor és sör. Az utóbbiból már korábban felké­szült a kiskereskedelem, s mi­nőségi import és hosszabb el- tarthatóságú hazai sörökkel töltötték fel a raktárakat. Sz. P. Királyi rendelet foglalta szavakba a szükség fölismeré­sét, 1782-ben így alakult meg a budai tudományegyetem bö.csészeti kara mellett a mérnöki intézet, amely 1850- ig állt fenn, akkor beolvadt a József-ipartanodába. Az egye­temi mérnökképzés létrehozá­sára az első határozatot az 1832—36-os pozsonyi ország- gyűlés mondta ki, de végül is csak — sokféle stáció után — 1856-ban nyílt meg a királyi József-Műegyetem. A múlt mára romantikus ködébe ol­vadt mindaz, ami már akkor, a kezdet kezdetén vitatta, he­lyeselte, helytelenítette a mér­nökképzés hogyanját; a viták tartanak azóta is erről a ho­gyanról, világszerte. Vannak akik, sokan, az általános kép­zésnek adnának elsőbbséget, mások, szintén sokan, az erő­teljesen szakirányú oktatás­nak szavaznának zöld utat. Nézetek csatája tart, az ered­mény váltakozó, ám az tény, a mérnök — a mára több tu­catnyi szakmában képzett mérnökök — megszokott, ter­mészetes résztvevője a társa­dalmi munkamegosztásnak. Több mint tízezer mérnök dolgozik a megye anyagi és nem anyagi ágazataiban, ter­mészetes, a döntő részt az anyagi ágazatok képviselik, azon belül is az ipar és a me­zőgazdaság. Hatalmas sereg ez a tízezer fős tábor, persze akkor, ha valóban mindenki teheti és teszi is a dolgát. Ta­pasztalatok is figyelmeztetnek rá: a mérnökök munkaidejük jelentős részét nem mérnöki — hanem például adminiszt­ratív, műszaki segéderői — feladatokkal töltik, magyarán, rajzolnak, kimutatásokat állí­tanak össze, iratokat gyárta­nak. Ami főként akkor meg­hökkentő, ha azt is tudjuk, a megye két fő termelőágazatá­ban, az iparban és a mező- gazdaságban másfél évtized alatt e vezető műszakiak szá­ma megkétszereződött! Két­szer többen vannak tehát, ám, korántsem mondhatjuk, mun­kájuk értéke, haszna is ilyen arányban bővülhetett. Amiről legkevésbé ők tehetnek. Jogos ugyanis az a felfo­gás, hogy a mérnöki munka feltételeit — s ez a munka azért, azért is drága, mert egy mérnöki diploma a népgazda­ságnak hétszázezer forintjába kerül — a termelőhelyeken a vezetésnek kell kialakítania, azaz a mérnök mindig any- nyit nyújt, amennyit megkö­vetelnek tőle, amennyire kö­telezik a feltételek által. Ezért nem abban kételkedünk, valóban kell-e, szükséges-e a megye mezőgazdasági üzemei­ben a több mint négyezer mérnök, mert ezt lehetetlen eldönteni. Abban azonban ok­kal kételkedhetünk, a több mint négyezer mérnök való­ban mérnöke-e területének, avagy a körülmények, a fel­tételek mérnököcskékké fo­kozzák le őket, amint e gú- nyoros kicsinyítő képzővel emlegetik őket sajnálatosan sok helyen. S azért így, mert látják sokan, a mérnök ezer olyasmivel foglalkozik, ami­hez nem k.ll diploma, nem kellenek az egyetemi évek. A szakma presztízse, s ezt pél­dául a budai járásban, a járá­si pártbizottság által szerve­zett vizsgálódás plasztikusan föltárta, erősen csökkent, a mérnöki tekintély zsugoro­dott, a pálya vonzereje, jóval kisebb, mint két évtizede. Napjainkban többen tanul­nak a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen, mint az 1895 —96-os tanévben a mérnök- képzés akkori egyetlen felleg­várában, a műszaki egyete­men, mivel akkor a hallgatók létszáma 1149 fő volt. Érzé­keltet ez arányokat, szükség­leteket éppúgy, mint azt, mennyire megváltozott a mérnöki munka társadalmi­gazdasági közege. Megválto­zott? A századfordulón a tan­díj harminc forint volt fél­évente, s öt forint a beiratást díj. Nehogy a mai forintra gondoljunk! Akkor ugyanis a mezőgazdasági férfi napszám- bér a megyében harminc és hatvan krajcár között volt, a női ennek a fele. Így számolva a tandíjat... Talán a képzési kiadások és a jövedelmi lehe­tőségek aránya is beleszólt abba, milyenre értékelte a mérnöki munkát a munka­adó, amint meglehet, szerepe van a mai, mérnököcske-han- gulat, vélekedés kialakulásá­ban annak is, hogy a képzés döntő terhe személyre szólóan senkié, mert hiszen az államé. Ami biztos: nem jó, hogy mérnökeink gyakran mérnö- köcskék csupán. Mert ennek árát is — akár a képzését — közösen fizetjük meg. Marópadon a hengerpersely A mérésben nincs megállás A monorl Mezőgép aszódi gyára idei exportkötclczcttscgét nár teljesítette, s elszállították a több ezer hengerperselyt a őkés megrendelőknek. Az év vegéig még mintegy hétezer lengerpcrsclyt készítenek el belföldi felhasználóknak. A ke­ién: folyamatosan mérik, vizsgálják a marópadon a henger- lersclyckct. Barcza Zsolt felvétele Felkészült a kiskereskedelem? Ünnepek előtt a boltokban Mészáros Ottó Alkalom szüli ? Értékek, akták őrizetlenül E lőre szeretném leszö­gezni, hogy nem azt a régi éberséget hiányolom, amikor egy nyitva hagyott fiók, egy kint felejtett irat emberi életeket tett tönk­re. De egy valami ellen szólni kell. Kollégáim, ma­gam is nagyon sokszor for­dulunk meg hivatalos he­lyeken. Ilyenkor általában a szokás az, amennyiben pontosan meg tudjuk mon­dani, hogy ki az, aki vár, s kihez megyünk, a portás csupán megtudakolja, bent van-e az illető, s azután mehetünk tovább. Azt azonban, hogy mer­re, s hová megyünk, a leg­ritkább esetben ellenőrzi valaki Miért is tenné? Mondhatják erre, hiszen az üzemekbe, gyárakba láto­gatva nehéz lenne egy-egy gépet, egy satupadot hó­nunk alá csapni. De nem erről van szó! Az egyik városi tanács műszaki osztályán volt dol­ga munkatársunknak. A portán, úgy mint bárki más, nyugodtan bemehetett, csak az osztályt kellett megne­veznie, hová igyekszik. Várt, várt. Az ajtók tárva- nyitva. Fontos, s kevésbé fontos iratok szanaszét he­vertek. Az idő múltával a szomszéd szobákba is be-j nyitott, de ott sem talált senkit. Értékeket annál in­kább. De nem kevésbé lepődött meg az a munkatársam sem, aki egy nagy iroda­házba bement, a szobákban egy lélek sem volt. Nagy betűkkel hirdette viszont az egyik aktán díszelgő felirat: szigorúan bizalmas. Előbb csak nézte-nézte a nem ne­ki szánt irományt, majd egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Mi lesz, ha valaki bejön, s azt találja kérdezni, mit keres itt egye­dül? Már szinte látni vél­te, valaki még azt is mond­ja, volt az asztalon egy irat, nem látta? Még jó ideig feszengett, várt, s vé­gül ajtón kívül lélegzett fel. Ezt megúszta! ö Igen! S úgy néz ki, hogy e lassan kórossá váló hanyagság, nemtörődömség már-már természetessé vá­lik. igaz, egy helyütt tréfás kedvű ismerősöm cédulát hagyott hátra, melyben kö­zölte, most nem visz el sem­mit, de legközelebb majd igen. Nehezen fogadható el például a védekezés: ebé­delni voltam, csak éppen kiszaladtam valamiért... A példákat ezenkívül is ** sorolhatnám, hiszen legyen az termelőszövetke­zeti iroda, vagy más hiva­talos helyiség, bizony na­ponta megtréfálhatnák ilyesformán az ott dolgozó­kat. S mi van azokkal, akik nem tréfára veszik a dol­got? S ott hevernek bizal­mas iratok és akták őrizet­lenül, egyéb értékekről nem is beszélve. Nos, igaz, ez­zel csupán azt a közmon­dást erősítik: alkalom szü­li a tolvajt. Még meddig? Szalai Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom