Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
1982. NOVEMBER 6.. SZOMBAT 'xJGíűav / Parképítők lapáttal, gerelyével Legyen valóság a szép álóm Verőfényes október végi délelőtt. A 11-es út mentén szokatlan látvány az Omszki parkban felsorakozott autók, mikrobuszok sokasága, a tréningruhás — lapátosgereblyés — parképítő társaság. A főhadiszállásul szolgáló faházakban az alkalomhoz illő — munkára kész öltözékben — négyen hajolnak tervrajz papírlapjai fölé. Bodor Zoltán, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának főelőadója Nagy Jánossal, a park vigyázó gazdájával a Vácról érkezett társadalmi munkásoknak magyarázza: Előkészítés tavaszra — Itt, a faház mellett lesz az étkezde, ezek a tornyok azok. Amott a strand, 10 ezer négyzetméter, horgászterület, az Óbuda Tsz növénybemutatói, s gyermekparadicsom, ahol az apróságok majd kedvükre szórakozhatnak... — Szép elképzelések, de amíg valóság lesz ezekből, bizony még eljöhetünk néhányszor ide társadalmi munkára — sónajt a váci Teleki hászlóné. — Itt voltunk tavaly is,' akkor töltést készítettünk. Most az volt az első dolgom, hogy elmentem megnézni, jó-e még? Ügy maradt, ahogyan mi ott hagytuk! A parkolók melletti hatalmas térségen a gereblyéké s a lapátoké a főszerep. A brigádok szorgalmasan szedik a gazt, rendezik a terepet, hogy tavasszal már tisztán várja a további munkálatokat. Nagy János, a parképítés irányítója — miközben a nagykőrösi brigád felé igyekszünk — beszél a múltról, a jelenről, s a jövőről is: — Négy éve épül összefogással a park, s kicsit talán lassabban, mint ahogyan a társadalmi munkások elvárnák. Idén, a Pest megyei és a fővárosi tanácstól mintegy 4 millió forintot kaptunk fejlesztésre, a társadalmi munka értéke megközelítőleg ugyanennyi.' Jövőre is hasonló öszszegekkel számolhatunk. A legjobban talán a strandot várják a környékbeliek. Már van egy ideiglenes öltözőnk, öt férfi és öt nő részére zuhanyozó is. Megrendeltük már a szükséges deszkákat, a honvédségre vár, hogy elkészítse a stéget. A vártnál többen Bodor Zoltán kezében a listával azt sorolja, honnan is jöttek, s hányán, akik a pihenőpark tereprendezésénél segédkeznek a füvesítés előtt. — Kétszázhatvan Pest megyei dolgozott itt a parkban október utolsó két szombatján. Jöttek Gödöllőről, Ceglédről, Nagykörösről, Vácról, Dabasról, Ráckevéról, Érdről, Dányból, Nagykátáról, Vasadról, még Örkényből is. Reggel nyolckor kezdtük a munkát, egy óráig tart a műszak. A nagykőrösi brigád vezetője Csípő Balázs, a helyi népfrontbizottság titkára csak rövid pihenőt engedélyez. — Megszerveztünk mindent, még a jó időt is megrendeltük. Ha már 100 kilométerről idejöttünk, legalább dolgozhassunk. Adunk ötletet, ha kell. Tavaly a parkolót építettük. A kivitelező betonnal akarta kiönteni, ám javaslatunkra mégis inkább olyan betonelemeket raktunk le, amelyek között kinőhet a fű is... Tsz-főágazatvezető, levéltáros, szaktanácsadó, kisiparos, kereskedelmi főosztályvezető, párttitkár hajladozik a gereblyékkel, lapátokkal. Az utóbbiak ugyan nem a legmegfelelőbbek a tereprendezéshez, inkább gereblye kellene, de nem akad elegendő: többen jöttek el, mint várták, és még hány jelentkezőt kellett a tavaszi akcióra átcsoportosítani... A fővárosnak is Jó hangulatban telnek az órák, szépen halad a munka. Csípő Balázs figyelmezteti többieket, hogy majd az izomláz is megteszi a magáét. — Tavaly még a toll is kiesett a kezemből a parkolóépítés után, de azért hétfőn jó volt eldicsekedni: feltörte a lapát a kezemet ... A ceglédiek Kovácsné Szabó Veronika vezetésével huszonketten jöttek. Elhozták az Utánpótlást is, Szabóné kisfiát, Zolikát. Ritkán vannak együtt a nagyon is elfoglalt mamával még ezt az időt is kihasználták egy kis közös munkára, kirándulásra. *‘ ’ “ A dabasiak a Fehér Akác Tsz autóbuszával érkeztek. Ribai Ilona, a HNF járási bizottságának titkára kicsit bosszús — Ennél talán hasznosabb munkát is találhattak volna a szervezők. Ha már jövünk, szeretnénk igazán eredményesen segíteni, hogy mielőbb elkészüljön a barátság parkja, s az olyan szép is legyen, hogy lehessen vele büszkélkedni ezt mi építettük, Pest megyének, meg a fővárosnak is, hiszen Békásmegyer csak egy ugrás ide ... Gyorsítani a tempót Az ígértnél lassabban épül, szépül az Omszki park. Ez természetesen nem a társa dalmi munkásokon múlik. Ha hívják őket, jönnek, de embert, időt, eszközt jobban kihasználva kellene gyorsítani a tempót, hogy a felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt pihenőszórakozó paradicsom ne elérhetetlen álomnak tűnjön. Gáspár Mária A KÉPEKEN: 1—i. Kapával, lapáttal, gereblyével. Van kirángatni való gaz bőséggel. 3. Egy kis pihenés. Akik megkóstolták, azt állítják, édes a vadon nőtt szeder. Erdőst Agnes felvételei Százhalombatta és Albertirsa fogód Az újkori energiatörténelem Energiahordozókban viszonylag szegény ország lévén, ellátásunkban igen fontos szerepet játszik az import: energiafogyasztásunknak csaknem felét a behozatal fedezi. A felhasznált kőolajnak például mintegy négyötöd része, a földgáz csaknem 40 százaléka, a villamos energia negyed része származik külföldről — túlnyomóan a Szovjetunióból. A biztonságos energiaellátásban tehát rendkívül fontos szerepet játszik a KGST-országok együttműködése. gázvezeték építéséről. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió kormányfői 1974-ben Szófiában állapodtak meg a gázvezeték létesítéséről. Az Orenburgtól a szovjet határig 2750 kilométer hosszúságban húzódó gázvezeték építésében részt vevő 15 ezres nemzetközi építőbrigád munkája révén 1978 őszén elkészülhetett Ungvárnál a gázvezeték vörös varrata; jelképezve, hogy a gázvezeték készen áll a földgáz szállítására. Jelenleg csaknem 4 milliárd köbméter földgázt importálunk a Szovjetunióból, amelynek mintegy kétharmad része Orenburgból a Szövetség vezetéken érkezik. Húszéves Barátság Említsük először a Barátság kőolajvezeték-rendszert, amely az idén ünnepelte működésének két évtizedes jubileumát. Ez idő alatt a vezetéken összesen 715 millió tonna kőolaj jutott el hazánkon kívül Csehszlovákiába, Lengyelországba és az NDK-ba, megalapozva ezzel az érdekelt országok kőolajfeldolgozó iparának, vegyiparának gyors fejlődését. Magyarországra' mintegy százmillió tonna olaj érkezett. A vezetékrendszer gondolatát a Szovjetunió vetette fel az ötvenes évek végén a KGST kőolaj- és gázipari bizottságában. A KGST-országoknak ugyanis egyre több olajra volt szükségük iparuk gyors fejlődéséhez, energiaszerkezetük korszerűsítéséhez. A Szovjetunió azonban a hagyományos módon, vasúti szállításokkal nem vállalkozhatott a gyorsan növekvő igények kielégítésére: erre csakis az akkor már világszerte elterjedt csővezetékes szállítás révén nyílt mód. A vezetékrendszer megépítésére Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió 1959- ben Moszkvában írta alá az egyezményt. A magyar szakasz építése Í961-ben kezdődött, s az első csepp szovjet kőolaj 1962. szeptember 19-én 9 óra 22 perckor érkezett meg Kápolnásnyékre. A vezeték akkor évi 2,5 millió tonna olajat szállított hazánkba, ez a mennyiség azonban a későbbiekben 4,5 millió tonnára nőtt. Am nem kellett hozzá egy évtized, hogy bebizonyosodjon: a Barátság 1. nem elegendő a magyar gazdaság köolajigényeinek kielégítéséhez. Ezért 1970-ben újabb olajvezeték építése kezdődött meg. Az 1972-ben befejeződött, évi 9—10 millió tonna olaj szállítására is alkalmas távvezeték a Barátság 11. nevet kapta. A hetvenes évek elején rohamosan fejlődött a kőolajfeldolgozás, sorra épültek a finomítók. Először Szőnyben, majd Százhalombattán, illetve Leninvárosban létesült kőolaj feldolgozó üzemek révén korszerű vegyipari létesítmények is létrejöttek: egyebek között felgyorsult a petrolkémiai ipar fejlődése. A vörös varrat A kőolaj mellett egyre nagyobb szerepet játszott a földgáz is. A Testvériség gázvezeték 1975-ben lépett üzembe, de ekkor már a KGST-országpk kormányai aláírták a megállapodást az érintett országok egyik legnagyobb közös vállalkozásáról: a Szövetség Üzemzavar esetén A KGST-országok közötti energetikai együttműködés hasonlóan fontos területe a villamosenergia-rendszerek öszszekapcsolódása. Magyarországra például mintegy 8 milliárd kilowattóra áram érkezik a Szovjetunióból, ami a teljes hazai fogyasztásnak mintegy negyed része. Az egyes országok villamosenergia-rendszereinek összekapcsolódása azzal a fontos előnnyel is jár, hogy ha egy-egy országban váratlan üzemzavar akadályozná az ellátást, a kiesést egy másik ország éppen szabad erőművi blokkjának teljesítménye pótolja. Ez a kölcsönös segítség pedig nagy jelentőségű, hiszen anélkül egy váratlan fogyasztásnövekedés vagy üzemzavar súlyos áramhiányt okozhatnának. A KGST-országok villamosenergetikai együttműködése csaknem három évtizedre nyúlik vissza. Az első lépést Magyarország és Csehszlovákia tette meg. amikor 1953-ban Kisigmánd és Érsekújvár között megépítették az első 110 kilovoltos távvezetéket. Ehrt követően megépülnek a lengyel és a csehszlovák, majd az NDK-beli energiarendszert összekapcsoló távvezetékek, n az ily módon már együttműködő rendszerekhez hazánk is csatlakozott. Közben megalakult a CDU, a KGST-országok közös villamos teherelosztó központja Prágában. Itt irányítják és hangolják össze a KGST-országok együttműködő viilamosenergia-rendszerének tevékenységét. Legnagyobb a világon Ez a rendszer állandóan fejlődött, sorra épültek a távvezetékek és az erőművek. Az 19Í9-es esztendő pedig minőségi változást hozott: hat ország összefogásával ekkor épült fel a 842 kilométer hoszszú, Vinnyica—Zapadnoukrainszkaja—Albertirsa között húzódó 750 kilovoltos villamos távvezeték. Ilyen nagyfeszültségű vezetéket eddig Európában mindössze egyet, a világon pedig hármad építettek. A kiemelkedő műszaki létesítmény azonban önmagában csak eszköz: ennek révén kapcsolódhatott össze a KGST-országok, valamint a Szovjetunió energiarendszere, s így a világ legnagyobb együttműködő villamosenergia-rendszere jött létre. Teljesítőképessége eléri a 300 ezer megawattot. A KGST-orázágok közötti energetikai együttműködés melynek ezúttal csak a legnagyobb jelentőségű lépéseit emeltük ki — nagy szerepet játszik az érdekelt országok biztonságos energiaellátásában, az igények kielégítésében, s alapul szolgál a további fejlődéshez is. Kozma Judit Dísznövényként kezdte Mindennapi italunk — A grúz teáról elöljáróban annyit, hogy ízletes, hasznos ital — mondja Vahtang Kutubidze, a csakvai szubtropikus kutatóintézet igazgatóhelyettese. A hektáronkénti átlagtermés nálunk magasabb, mint Indiában és Srí Lankán, ahol az éghajlat kedvezőbb a teatermesztésre. A hozamot 600 ezer tonnára kívánjuk növelni 1985-re. A termesztésre csak az ország egyes részel alkalmasak, elsősorban a Kaukázus tengerparti vidéke és a krasznodári terület. Nyugat-Grúziában van a Szovjetunió legtöbb teatermesztő területe, az ország összes ültetvényének 95 százaléka. Párizsi bemutatkozás A múlt század közepén kezdték a teatermesztést Grúziában. Akkor még dísznövénynek tartották. A grúz tea először az 1900-as Párizsi Világkiállításon mutatkozott be, ahol aranyérmet nyert. Ez nagymértékben fellendítette a termesztést, de nagyüzemileg mégis csak az 1920-as években kezdték meg. A csakvai kísérleti állomást, 1926-ban alapították, melynek az volt a feladata, hogy különböző fajtákat próbáljon ki és azokat honosítsa meg, amelyek legjobban alkalmazkodnak a zordabb helyi időjárási viszonyokhoz. Csakvában mintegy 200 fajtát próbáltak ki. Az állomáson 1927-től kezdett dolgozni Kszinja Bahtadze akadémikus. Nyolcfajta grúz teát kísérletezett ki, melyeknek jellemzői a magas terméshozam, a kellemes aroma és a hidegtűrés. A győztes Kolhida A nemesítők legutóbbi munkája a Kolhida. Nagy termőhozamú fajta, hatalmas, azonos méretű levelű, alkalmas a Teaszüret a hatalmas táblán gépi szüretelésre. A Kolhida aromára, ízre nem marad el a ceyloni és az indiai tea mögött Most az a legfontosabb feladat, hogy a nagyüzemi teatermesztés mellett a minőségét javítsák. ~hhez szükséges, hogy a szüretelésekor és feldolgozásakor pontosan betartsák a technológiai szabályokat. A köztársaság gazdaságaiba már eljuttatták a Kolhida palántáit. Grúziában évente 6—8 millió palántát nevelnek. — A Kolhida a grúz tea jelene — mondja befejezésül Vahtang Kutubidze —, de arra törekszünk, hogy olyan fajtát kísérletezzünk ki, amelyik a még a Kolhidát is felülmúlja.
