Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX ÉVFOLYAM, 281. SZÄM 1982. NOVEMBER 30., KEDD Most elegen vannak Finomliszt, búzadara Aszódról Ezt a zajt még élvezni is lehet Csendesebbnek tűnik most az aszódi malom, mint a nyáron, amikor legutóbb arra jártam. Kevesebb jármű ka­varja az udvar porát, s a ga­bonasilók, a hatalmas tornyok gépei, felvonói sem zörögnek, sustorognak úgy, mint aratás idején. Az őrlés zaja — Pedig megint várunk ga­bonát — mondja Grandelisz Zoltán üzemvezető. — Mifélét? — csodálkozom. — Nem tréfa. A vetések után megmaradó gabonát, vagy amit bérben tároltak idehoz­zuk vagy hozzák a szövetke­zetekből, ahogy az őrlés kö­vetkeztében ürül a mi korsze­rű tárolótelepünk. — Honnan hoztak legutóbb? — A galgamácsai Galga par­ti összefogás. Tsz-ből, hat va­gon búzát szállítottak. A csöndet most erősebben veri fel egy ajtónyitás. No, igen, ha belép vagy kilép va­laki az udvarból oda, ahol ké­szül a friss őrlemény — liszt illetve étkezési búzadara —, a gépek monoton zaja erősebb lesz. Tűrhető zaj ez, nemcsak azért, mert aki egyszer megis­merte már milyen zörejek kö­zött hántul, aprózódik a napi kenyérnek, süteménynek való éltető anyag, az — pláne, ha ritkán hallja — talán még élvezi is. Másrészt, mert az a zaj nem olyan mint az útfel­bontó gépeké, vagy mondjuk a HÉV-motorkocsik alatt dü­börgő kompresszoroké. Eme­zek berregnek, puffognak, kat­tognak. — Milyen búza fogy? Zárt szállítólánc — Már csak az idei. Ami­kor az új megjelent, akkor még fele-fele arányban ada­goltunk, de körülbelül két hó­napja az ógabona elfogyott. — Mennyit őröltek meg az idén? — Az első három negyedév­ben 2 ezer 930 tonna búza volt a felöntés — mondja az utolsó szót megnyomva Gran­delisz Zoltán, ami számomra furcsa, vagyis már elavultnak érzem, hiszen régen valóban felöntötték, amit a malomba vittünk, ma már zárt szállí­tóláncban jut a búza a henge­rekig. — Mi készül tulajdonképpen a malomban? — Csomagolunk mi két kilogrammos finomlisztet, egy kilogrammos réteslisztet és egykilós búzadarát. Az utób­biból kisebb adagokat is kí­vánnának a háziasszonyok, de nem győzzük a csomagolást. Miközben beszélgetünk meg­­csörren a telefon. A Heves megyei Gabonaforgalmi Vál­lalattól kérnek darát. — Sokfelé szállíthatnánk, de évek óta kialakult vevőkörünk van. A legtöbbet a Budapesti Fűszért és a megyei üzletek részére szállítunk. Pest megye tizenöt malma közül mi gyárt­juk a legtöbb étkezési búza­darát. Havonta körülbelül 1500 mázsát. Régebben a felöntött búza három százalékából ké­szítettünk. ma már 12—13 szá­zaléké' ól lesz a végtermék dara. — Elegen vannak-e? — Most igen, s hozzá sze­retném tenni: bízom benne, hogy ez a helyzet tartós ma­rad. Volt olyan időszak ezen a nyáron is, amikor bizony kénytelenek voltunk úgyszól­ván vándormadarakkal dol­gozni. Most, hogy az utazási költségek drágultak, talán ki­alakul egy szélesebb törzsgár­da, s nemcsak hogy leszünk elegen, de talán néhány év alatt minőségileg is jobb mun­kaerőhöz juthatunk, illetve a szakmunkások kinevelésében előbbre léphetünk. Talán majd nem potyára gyakoroltatjuk, tanítjuk be azokat, akik ezt a munkát választják. — Eddig a munkáról esett szó. Ügy tudom, legalábbis a gépeknek egy kis szünetet rendeltek el. Felújítás decemberben — Igen. Hamarosan hozzá ikell látnunk a éves karban­tartáshoz. Nem kis gond, hogy ránk elsősorban mindig a té­li, hidegebb időben kerül sor, de hát bízunk benne, hogy a körzeti téemkások, a mi em­bereink egy részével együtt így is jó munkát végeznek. A felújítás várhatóan december közepére készül el. F. I. A mozgalom élén Kiváló véradók elismerése Ünnepi műsor a találkozón A Vöröskereszt gödöllői vá­rosi vezetősége véradó-találko­zót rendezett. A Gödöllői Gép­gyárba azok az önzetlen, máso­kon segíteni kész emberek kaptak meghívót, akik az el­múlt két évben kiemelkedő mennyiségű vért adtak. A megjelenteket dr. Keresz­tes Miklós, a városi-járási egyesített egészségügyi osztály megbízott vezetője, a Vöröske­reszt szervezet elnöke köszön­tötte. Rámutatott arra, hogy az embereken való közvetlen segítség leginkább a véradás­ban mutatkozik meg. Dr. Pethő Ede, a kerepestarcsai kórház főigazgató főorvosa, ünnepi be­szédében egyebek között el­mondotta, hogy hazánkban évente hatszázezer alkalom­mal összesen mintegy 240 ezer liter vért adnak. Gödöllőn és környékén élők Budapest és Debrecen után a harmadik he­lyen állnak az egy lakos által adott vér mennyiségében. To­vábbi számadatok helyett in­kább példákkal bizonyította a véradás és az emberiesség kap­csolatát, szükségességét. El­mondta, hogy bármennyire fej­lődjék is a tudomány: vérre és a vérből készült gyógyszerekre mindig szükség lesz. Az ünnepi beszéd után ki­tüntetéseket adtak át. Nagy taps köszöntötte Gyumbier Fe­­rencnét, a Humán dolgozóját, aki harmincszoros véradásért a Kiváló Véradó kitüntetés zöld szalagos arany fokozatát kapta. Dr. Pethő Ede, valamint a he­lyi üzemek, intézmények kép­viselői húsz-, tizenöt- és tíz­szeres véradásért a kiváló vér­adó kitüntetés arany, ezüst és bronz fokozatát adták át több mint 150 embernek. A bensőséges hangulatú talál­kozó vidám ünnepi műsorral folytatódott. Egyebek között az isaszegi Csata együttes gon­doskodott a kitüntetettek szó­rakoztatásáról. Sz. S. Megtelt a nagy terein Nyugdíjasok találkozója Taps az érdekes előadásért Régen volt olyan zsúfolt járási hivatal nagyterme, mint legutóbb, amikor a Hazafias Népfront városi bizottsága, szakszervezetek városi szak­maközi bizottsága és a Vö­­röskereszt városi vezetősége műsorral egybekötött találko­zót rendezett a nyugdíjasok számára. Terített asztaloknál ünnep: hangulat uralkodott, vidáman teltek a percek. Voltak olya nők, akik majd egy órával a kezdés előtt megérkeztek a helyszínre. Régi barátok, is­merősök köszöntötték egymást: orvosok, tisztviselők, fizikai munkások, tanárok, kertészek, vasutasok ültek együtt. Jó né­­hányan párjukat is hozták. Miből fakadt? Már a lépcsőház bejáratá­nál feltűnt a nagy figyelmes­ség. A népfront aktivistái vár­ták és kalauzolták az érkező­ket. Az eseményen legelőször Földi Sándor, a Hazafias Nép­front városi bizottságának tit­kára köszöntötte a meghívotta­kat: — Nagyon megható, mondotta, hogy ennyi idős em­berrel találkozhatunk, ké­szültünk erre a napra. Nagyon örülünk annak is. hogy meg­hívásuknak ilyen szép szám­ban eleget tettek. Ezt követően a Damjanich János általános iskola tanulói és a művelődési központ cite­­razenekara lépett fel Cselényi László vezetésével, majd Ma­darász László mondott el egy szép verset, s Prém Katalin énekelt gitárkísérettel. Nagy sikere volt Pólónyi Péternek, a helytörténeti gyűjtemény vezetőjének, akinek pedig nem volt könnyű, hiszen a város történelméről, műemlékeiről tartott előadást azoknak, akik nagyrészt nyilván ismerik. „Annyi tapsot nem kaptam mostanában előadás után, mint most” — vallotta az előadó az ünnepség után. Ezer házasságkötés A kis szünetekben több idő maradt a beszélgetésre. Min­denki elismerését fejezte ki a rendezvényért, azt viszont nem sikerült megfejteni: mi­ből fakadt a nagy érdeklődés. Lengyel Lajos csupán 65 éves, de 42 évet dolgozott közszol­gálatban. Az elöljáróságon kezdte, majd a tanácsnál foly­tatta. Munkaidejének nagy­részében anyakönyvvezetőként dolgozott. Csaknem ezer párt adott össze. Hangot adtak Tergolicza Jánosné Komló­­di Ilona özvegyi jogon jött el, férje valaha a Vertesz-nél dol­gozott. Harminchat évig volt egy munkahelyen, mondja az asszony, s 1959 után három évet Egyiptomban is dolgo­zott. Az El-tabini erőmű épí­tésénél szerzett nagy érdeme­ket. Fényképeket mutat róla... Regényt lehetne írni a megjelentek történeteiből, éle­tének alakulásáról, hiszen gazdag életút áll mögöttük. Hadd írom azonban inkább ide még azt a dicséretet, kö­szönetét, amelynek sokan han­got adtak a találkozó meg­rendezéséért. Öröm itt is a megjelent mintegy kétszázöt­ven nyugdíjas elégedettségét tolmácsolni. Csiba József Exportra Tréningruha gyerekeknek A galgamácsai Galga-part! összefogás Tsz domonyi ipari telepén hagyományos termé­keket készítenek a Főnix Há­ziipari Szövetkezet részére. NDK-exportra varrnak az asz­­szonyok gyermektréningruhá­kat és férfialsöneműket. Tel­jes kapacitással 1981-ben kezdték meg a termelést eb­ben a varrodában, ahol hu­szonnégy gép üzemel egy­szerre. Harmincnégyen dolgoz­nak e kisüzemben. Egy év alatt férfialsónadrágból 15 ezret, a gyermektréningru­hából 48 ezret készítenek. Pécel Műsoros est A Hazafias Népfront helyi bizottsága, a Vöröskereszt nagyközségi csúcsvezetősége és a tanács műsorral egybekötött ünnepséget rendez Pécelen, a Szemere Pál művelődési ház­ban ma, kedden délután öt órakor a nyugdíjasok és az idősek tiszteletére. Sporthíreki A dányi példa Jó foci, lelkes közönség Jövőre egy osztállyal feljebb? Sokszor és sokan vitatkoztak már arról, hogy a jó futball csalogatja ki a mérkőzésekre a nézőket vagy a szurkolók biztatása hozza tűzbe a csa­patokat. Vasárnap Dányban bebizonyosodott, hogy Tsz SK labdarúgóinak jó játéka mág­nesként vonzza a község, il­letve a környék lakóit. Beszá­moltunk már róla, hogy Ma­gyar Népköztársasági Kupa­­mérkőzésen az Újpesti Dózsa csapatát fogadták a dányiak és tisztesen helytálltak, 3-2-es félidő után szenvedtek 6-3-as vereséget az NB 1 patinás klubjától. Ami a lényeg: erre a talál­kozóra kétezren voltak kíván­csiak! Bizonyára a híres el­lenfél is hozzájárult ahhoz, hogy ennyien összegyűltek já­rásunk községében, de az is biztos, hogy az érdeklődés a megyei II. osztályban jól sze­replő dányiaknak szólt első­sorban. Ök azok, akik soroza­tos kiváló produkciójukkal hatalmas szurkolótábort tud­hatnak maguk mögött és el­nyerték a sportbarátok bizal­mát. Különösen sokat mond a kétezres nézőszám, ha emlé­keztetünk arra, hogy a leg-Koszönfő Ilonka néninek Nagyapját Arany tanította A Hazafias Népfront gödöllői városi bizottsága, a Vöröske­reszt városi vezetősége és a szakszervezetek városi szakma­közi bizottsága képviselői teg­nap köszöntötték otthonában, az egyetemi lakónegyedben a 100. születésnapját ünneplő özv. dr. Kende Gusztávné Lau­­kó Ilonát. Kedves, meleg sza­vakkal, ajándékokkal látogat­tak el hozzá. Mi néhány nappal koráb­ban tettük ezt, hogy a magunk szerény eszközével hírül ad­hassuk: hogyan is élt, s mi­képpen telnek napjai? Csenge­tésünkre Kendéné asszonylá­nya. dr. Oroszlány Istvánná nyit ajtót. Ilonka néni ugyan­is náluk lakik, mióta, 1959-ben Gödöllőre költöztek. Az ismert, néhány éve nyugdíjba ment professzor felesége szíves szó­val invitál beljebb, s kéri, vár­iunk egy kicsit, be kell szól­nia édesanyjának megmonda­ni: kik, s miért jöttek. Eklad, Késmárk, Gödöllő Aztán kiderül, amire nem számítottam. Alig volt időnk köszönni, s köszönteni az ün­nepeltet, kérdésemre már nem is hagyott időt. Ahogy belépett a szobába, ahol vártuk, nem az enyém, hanem az övé volt az első kérdés, ami elhangzott. — Honnan tudták, hogy 100 éves vagyok? — A Pest megyei Hírlaptól jöttünk és Gödöllőn, a Vörös­­keresztben hallottuk .,. — Jaj, a Pesti Hírlap? — kérdezett kissé emeltebb han­gon, majd hozzátette: — As járt nekünk Kecskeméten. Tet­szik tudni, ott születtem. Szépen, lassan minden a he­lyére került: Ilonka néni azon­nal értette, hogy a megyei la­punkról van szó, félre azért ér­tette, mert a hallása, mini mondta, már bizony nem a ré­gi. Azután megtudom, hogj édesapja, aki kecskeméti evan­gélikus lelkész volt, rendkívül: tehetségű ember hírében állt. — Nagy családról kellet' gondoskodnia szüleinek: hé; lányt neveltek jel. taníttatta! ki, közülük, sorrendben a ha­todikként született Ilonka néni Egyetlen fiútestvérük volt, c pár évig élt. A legtöbben dip­lomát szereztek, tanítók, taná­rok lettek a Laukó lányok kö­zül. Ilonka néni nemcsak Gödöl­­lőhöz kötődik: Ikladra men' férjhez, férje ugyancsak lel­kész volt. Késmárkra kerültek de ahogy mondja: ott nem sze­retett lakni, mert erős volt i Tátra levegője az ő számára Különben Kendéné a négy pol­gárit még Kecskeméten végez­megbízhatóbbakkal tette ezt — mondja nagyapjáról nem kis büszkeséggel Ilonka néni, majd lánya, Márta asszony hozzá­teszi, hogy azért másolták, sokszorosították ily módon Pe­tőfit, mivel azokban az évek­ben nem lehetett kiadni a ver­seit. — Volt-e valaha veszélyben Ilonka néni? — kérdeztem. — Veszélyben nem, édes fiam, de Velencében ott igen, egyszer látogatóban. Pedig biztos nem múlt el szorongás nélkül sok perce a háborús években. Férje négy évig volt az első világháború idején tábori lelkészként távol a családtól, s így a számára a gyerekek nevelése maradt egyedül. Négy gyerekül? volt: Gusztáv, György, Sára és Már­ta. Férje korán, még 1930-ban meghalt, s így ő taníttatta ki a gyerekeket jogásznak, evan­gélikus lelkésznek, tanítónő­nek. illetve vízügyi tervező­technikusnak. Csak egy költő tudná Ebből az is kiderül, nem kis család az övé: tíz unokája, és huszonnégy dédunokája van Ilonka néninek. — Van-e valami titka hosz­­szú életének? — Elén sokat dolgoztam, de beosztottam erőmet, nem vé­geztem nehéz munkát. Asszo­nyt kötelessénemnek igyekez tem. jól megfelelni. Azt már talán egy költő tud­ná valahogy így folytatni: ...azért ez sem k°vés! Sőt. Fehér István utóbbi fordulóban csak há­romezren voltak kíváncsiak a Népstadionban a Ferencváros —Békéscsaba találkozóra. Dány lélekszáma pedig még az ötezret sem éri el. A krónikához az is hozzá­tartozik, hogy az őszi szezon utolsó mérkőzésén, november 14-én az egész nap zuhogó eső ellenére négyszázan biztatták a dányi focistákat s már ek­kor sejtetni lehetett, hogy a Dózsa vendégjátékán néző­csúcs születik majd. A dányiak ismerői talán még a meglepe­tést sem tartották lehetetlen­nek. Ha ez nem is jött be, a távolabbról érkezettek, a val­­kói, zsámboki, kákái és isa­szegi vendégek sem bánták meg a kiruccanást. A Molnár György edző irá­nyította dányi gárda ezúttal is mindent megtett azért, hogy rászolgáljon a gyarapodó biza­lomra. A bajnokságban egyébként az őszi szezon be­fejeztével a bagiak mögött a második helyen végeztek s az MNK-ban elért siker — mert hogy eddig jutottak, már az is dicséretet érdemel — a csu­paszív, lelkes játék, a teljes erőbedobás azt a reményt élesztgeti a községben, hogy iövőre talán már egy osztály­nál feljebb szerepei a Dányi Tsz SK. S ha ez sikerül, akkor eb­­ben a szurkolóknak is nagy lesz az érdeme. Mert az ele­jén feszegetett nagy kérdésre ez a legegyszerűbb válasz: ha egymásra talál szurkoló és csapat, az eredmények és a biztatás sem marad el. Sz. S. A nap kulturális programja November 30-án. Gödöllő, művelődési központ: Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című filmjének ve­títése, 15 órakor. Török László Cigányok című fotókiállítása megtekinthető 10—20 óráig. Cigány néprajzi kiállítás megtekinthető 15—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás megte­kinthető 14-től 18 óráig. Erdőkertes, művelődési ház: Misco diszkó. Hozza magá­val legjobb felvételeit! A kivá­lasztott számokat segítenek felvenni, átmásolni. Mozi Nyom nélkül. Színes magyar bűnügyi film, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0138—1957 (Gödöllői Hírlap te el, Pesten pedig az egyéves kereskedelmi tanfolyamon szerzett szakmát, emlékszik rá, hogy ez az Irányi utcában volt, tudomása szerint még áll az az épület, s az akkori igaz­gató Sztojanovics volt. A ke­reskedelmi elvégzése után egyik sógora vaskereskedésében segített, főképpen nyáron, mert télen a papája nem engedte. Kecskeméti évek Ilonka néni sokat, viszonylag friss, jó emlékezettel mesélne, mondana magáról, másrészt megjegyzi: nehogy sokat írjon rólam fiam. nem volt az én életem olyan különös. Mit te­gyek hát, megkérem, engedje meg, hogy azért beszámoljak róla, hogyan él. hogyan érzi magát. — Ej, ma egy kicsit fá­radtabb vagyok — mondja, le­­gyintve. Azután újra a régi dolgokra terelődik a szó. Sok híresség megfordult náluk Kecskeméten is, de hát ő ak­kor még kicsi lány volt, nem emlékezhet mindenkire. Arra sem. hogy mit mondott, milyen embernek ismerte nagyapja Arany Jánost. Igen, hiszen a papát Nagykőrösön tanította. Huszonnégy dédunoka — Petőfi Sándor verseit másoltatta velük. De csak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom