Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

Werts 1982. NOVEMBER 28., VASÄRNAP Csatlakozó Vízben is működik A PEFÉM veresegyházi te­lepén évente négyszázezer, vízben is alkalmazható, jól működő elektromos csatlako­zót készítenek. A rézből és alumíniumból öntéssel készült tömítő szelencéket teljes meg­munkálás után szállítják meg­rendelőiknek. Képünkön: Rácz Tibor kokillába önti az alu­míniumot. Barcza Zsolt felvétele Irodák, ügyfelek az ünnepért Szakmává lett foglalkozás Csaknem mindenkinek van egy története. Az esküvőről például, ahol kis hfján búbánatra, de legalábbis soha nem múló bosszúságra fordult a vigadalom, mert az anyakönyv­vezető jobban izgult, mint a fátyollal borított, talpig tUllben pompázó menyasszony, s a remélt kedves szavak helyett mo­tyogás tanúja volt a násznép. S egy másik, bár kissé bizarr eset: a gyászoló tömeg azt hitte, rossz helyen jár, hiszen a meglehetősen rablátus, italkcdvelö, a munkáért cseppet sem rajongó megboldogult példás családapává, a szorgalmas munka mintaképévé magasztosult a szónok tökéletes tájékozatlansá­gáról árulkodó gyászbeszédben. vező irodai dolgozóknak, akik cselekvő részegei a családi ün­nepeknek, beszédeikkel, a szervezés-rendezés munkájá­val alapvetően meghatározzák az események színvonalát, Az egyik előadást Rácz Zol­tán, a Népművelési Intézet r unkatársa tartotta — a be­széd rejtelmeibe igyekezett be­vezetni a jelenlevőket, de arról is készségesen szólt, hogy mi­lyen is ezeknek az irodáknak a helyzete hazánkban: — Az országban 125 rende­ző iroda működik, s 19 Pest megyében. Az egyik jobban, a másik kevésbé eredményesen. Az itt dolgozók alkalmassá­gán, rátermettségén bizony sok múlik. A megfelelő sze­mélyek kiválasztása nehéz. Nem a legjobb megoldás, ha nyugdíjast, vagy máshol ku­darcot vallott személyt bíznak meg az iroda irányításával. — Nagy előrelépés, hogy az időszakos tanfolyamok mellett a veszprémi államigazgatási főiskolán megindult a két­éves képzés. Az első csoport most vizsgázik; szakmává lett tehát ez a foglalkozás, rangja van, vagy legalábbis remél­jük: lesz. A cseppet sem könnyű, az ez idő szerint még nevenincs szakma képviselőinek nem irigylésre méltó a- helyzetük. Oszladozó misztikum Kínos históriák, apró-cseprő ügyek, amelyek azt jelzik, nincs minden rendjén az éle­tünk nagy eseményeit kísérő családi ünneppel. Ami évezre­dek óta változatlan, az az igény: emlékezetessé tenni ezeket az alkalmakat — a névadást, a házasságkötést, a temetést — méltón köszönteni az újszülöttet, közös útjára bocsátani az ifjú párt, s vég­ső búcsút venni az eltávozó­tói. Mindehhez évszázadokig az egyházak adtak keretet a magúik hűvös, misztikus szer­tartásrendjével. A szocialista társadalom a szertartás ügyé­ben azonban még jócskán az útkeresés stádiumánál tart, gyakran csak a külsőség do­minál, a felszín — mélyebb tartalom nélkül. Az ünnepsé­gek, családi események szer­vezésében, lebonyolításában kulcsszerepet vállaló rendező irodák — de sok nevük van! — is most tanulják e nem is könnyű mesterséget. Nevenincs hivatás Szigetszentmiklóson a kö­zelmúltban szónokképző tan­folyamot szerveztek azoknak az anyakönyvvezetőknek, szer­igyüff a kutató, kereskedő és üzem Pénzt és terményt kímélnek Tucatnál több árucikket tengeriből Talán kevesen tudják, ahhoz, hogy a kenyér minél to­vább friss, fogyasztásra alkalmas maradjon, a kukoricá­ból kivont keményítő is jól felhasználható, E fontos ga­bonafélénk humáncélú értékesítésének azonban nem­csak ez az egyetlen lehetősége. Jelenleg tucatnál több termékcsoport készül kukoricából, emberi táplálkozásra ez idő tájt mintegy 400 ezer tonnát dolgoznak fel. Megoldást keresnek A tengeri szárításának tech­nológiája, a hőkezelés viszont tönkreteszi a fehérje, a kemé­nyítők, a vitaminok egy ré­szét. S ez természetesen a bú­zára is érvényes. Nem szólva az eljárás energiaigényességé­ről, magas költségéről. Különö­sen sokba kerül az üzemeknek a nedvességtartalom 20 száza­lék alá szorítása. A megoldást külföldön és idehaza egyaránt keresik a termelők, kutatóintézetek. A megye számos gazdaságában vezették be a gabona nedves tárolásának szisztémáját. így történt ez a monori Állami Gazdaságban is. Közös program A szóbanforgó nagyüzem, lévén a kukoricát élelmiszer­ként is számottevő mennyiség­ben forgalmazó mezőgazdasági vállalat, ettől eltérő technoló­gia kidolgozására is rákény­szerült. Arra nevezetesen, hogy a gabonát kíméletesen szárítsa meg. lehetőleg kevés energiát felhasználva. A Bu­dapesti és Pest megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari, Vállalattal, valamint a Malom és Sütőipari Kutatóintézettel tavaly közös programot dol­goztak ki, együttműködési szerződést írtak alá. Eljárásuk lényege, hogy a ga­bonát előbb a hagyományos olajtüzelésű kazánokkal 20 százalék nedvességűre szárít­ják, a korábbi 13 százalékkal szemben. Ezután a szemekben maradó vizet természetes hő­mérsékletű vagy hűtött leve­gővel, ventillátorok alkalma­zásával távolítják el. A nagyüzemi kísérletek ed­digi tapasztalatai szerint a ku­korica tonnánkénti szárítási költségei ily módon 69 fo­rinttal csökkentek. A beruhá­zási igény minimális; a szel­lőzőrácsot MÁV-raklapokból képezték ki, amit szúnyoghá­lóval vontak be, s erre kerül a termény. Igaz, a monoriak rendelkezésére állt 10 nagy­teljesítményű ventillátor és a faanyagok egy részéhez is — saját feldolgozó üzemükből — önköltségi áron jutottak hozzá. Országos alkalmazás A szakemberek, akik a hely­színen tanulmányozhatták a kutatók, a kereskedők és a termelők együttműködésének eredményét, hangsúlyozták a módszer elterjesztésének fon­tosságát. GFMV a közeljövő­ben kiskunlacházi telepén kí­vánja alkalmazni új technoló­giáját. V. B. Az elmúlt évek sok hasz­nos tapasztalatot hoztak. Az a körülmény, hogy szűkek a há­zasságkötő termek, s a tény, hogy az irodák általában a ta­nácsokon kaptak helyet — hátrányokkal is jár. Például azért, mert a hivatallal szem­beni belénkrögződött ellenér­zést csak nehezen tudják ki­oltani a rendező irodák dol­gozói. Ezen a helyen ugyanis egyáltalán nem szabad csupán ügyfélnek tekinteni a hozzá jun fordulót... Csak nagy nehezen lehet meggyőzni a vállalatokat, hogy a tömeges névadó, nem lehet meghitt, családias. Az az ünnep, ahol 16 gyerek kap egyszerre nevet, s a nagyszü­lője kinnrekednek a teremből, mert már nincs hely, vala­hogy nem az igazi... A ráckevei járásbeli közsé­gekben épp ezeket a buktató­kat igyekeznek elkerülni. A példaként lejátszott névadót alaposan elemezték a tanfo­lyam résztvevői. Tálán nem véletlen, hogy a többségük nő. Nagy Jánosné áprilistól anya­könyvvezető Szigetszentmár­­tonban: — Szép hivatás a miénk, csak nagyon nehéz. Különösen, ha minden előképzettség nélkül vág bele az ember. Nagyon jó, hogy legalább ezeken a tan­folyamokon ismereteket gyűjt­hetünk. Mindenki azt szeret­né, ha az ünnepi beszéd, csak neki szólna, s nem egy unalo­mig ismételt sablonos mondó­­ka lenne. Vivaldi és Vangelis Nos, itt a családi esemé­nyek újabb neuralgikus pont­ja. Az amatőr közreműködők nem mindig nyújtanak kellő színvonalú produkciót. Visszás és nevetésre késztet, ha isko­lás gyerekek szerelmes verse­két szavalnak az esküvőn, vagy ők adnak tanácsot a gye­rekneveléshez a névadón. Sá gyászbeszedek hangja sem mindig helyénvaló. Hiá­ba, a szónoki mesterséghez nem elég a vállalkozó kedv. Az irodavezetők ötletességé­re is nagy szükség van. Szöl­­lösi Jenőné a venéglátó iro­da vezetője — úgy tűnik me­részen, de — sikerrel alkal­mazza a zeneirodalom alko­tásait a rendezvényeken. Bach, Vivaldi épp úgy ott van a kelléktárban, mint Halász Judit, vagy Vitay Ildikó ne­tán Vangelis. Azt mondják könnyű a kis településeken ténykedő irodáknak, hiszen is­mernek mindenkit, a közvet­lenebb hangot hamarabb meg­találják akár az ügyintézés­kor, akár a beszédek során. Gáspár Mária A HÉT HÍRE KÉZBEN TARTVA R KGST-tanácskozást rendeztek Budapesten az öl­tözködési kultúráról. R A Hazafias Népfront terület­fejlesztési albizottsága az üdülőterületi tervkoncepciót vitatta meg. R A vízgazdálkodás szakemberei konfe­renciát szerveztek a rendszerelemzés tapasztalatairól. R A hét híre az is, hogy a Fogyasztók Országos Taná­csa a la/cdskarbantartás helyzetét tette mérlegre. Barlangját, pálmalevélkuny­­hóját aligha vélte karbantar­tásra, korszerűsítésre érde­mesnek évezredek ködébe ve­szett ősünk, ám már egészen másként járt el durván meg­munkált kövekből összerótt há­zaival. Sumérok, akkádok, tér­ben és időben távol tőlük az aztékok már ismerték az épü­­letfelügyelő fontos tisztségét, mert e tisztség betöltőjének ke­ze alatt szolgák hada serény­kedett a magánpaloták, a köz­épületek — elsőként a templo­mok — külső, belső képének megőrzésén, folytonos csino­sításán. Némi malíciával ugyan, de nem alaptalanul vé­lekedhetünk úgy: amint soka­sodtak az épületek, akként ke­­vesbedtek az épületfelügyelők s a parancsaikra váró szol­gák ... Abban a kellemes bó­dulatban, amelyet az új há­zak, közösségi épületek látvá­nya okoz, mintha elfelejtődött volna, a már meglévő épít­ményekkel is törődni illik, kel­lene, kell, s mert ez a bódulat jó ideig hatott, az épület-, a lakáskarbantartás már-már a szegény ember szánnivaló igye­kezetének tűnt. Egészen ad­dig, míg a gazdaság seregnyi tényezője orrunkra nem kop­pintott ilyen — megóvási, kar­bantartási, célszerű felújítási, korszerűsítési — ügyekben is. öt év alatt a megyében a tanácsi kezelésben lévő laká­sokra 358 millió forintót köl­töttek el a közös pénztárca terhére a városgazdálkodási vállalatok és a költségvetési üzemek, hiszen a lakbér — a tavalyi adatok alapján — a fenntartási kiadásoknak mind­össze az egyharmadát fedezte! Ami beszédes érv a terhek igazságosabb viselésének, meg­osztásának, általában a lakás­­gazdálkodás, karbantartás fej­lesztésének szükségességéről. Még meggyőzőbbé lesz ez az érv akkor, ha hozzátesszük, a megyében a jelenlegi tervidő­szakban a korábbi fél évtized­ben kiadott pénznek több, mint a kétszeresét fordíthatják a lakóépületek karbantartásá­ra, valamint 3141 lakás felújí­tására, korszerűsítésére. Szá­mítások szerint 1985-re a ta­nácsi kezelésű otthonok érté­ke túllépi az ötmilliárd forin­tot, azaz van, lesz mit őrizni, óvni, jó kézzel jó karban tar­tani. Amihez nélkülözhetetlen, mert elengedhetetlen: kézben tartva a lakáskarbantartás ügyét, döntsenek, cselekedje­nek a helyi tanácsok. Amire Pest megye Tanácsa határoza­ta — elfogadta a testület 1981, október 30-i ülésén — így sür­geti, kötelezi őket: A hatodik ötéves terv időszakában a ta­nácsi munka minden szintjén a lakásfelújítási, -korszerűsí­tési, -karbantartási feladatokat az új lakások építésével azo­nos fontosságú feladatnak kell tekinteni. A határozat termé­szetesen csupán alap, erre kell ráépülnie annak a szerve­zeti, módszertani, technikai apparátusnak, amely végre nem egyszeri, hanem folyama­tos teendőt lát dolgában. E dologba azután éppúgy bele­tartozik, hogy a felújításra ke­rülő lakóházak címjegyzékét a végrehajtó bizottságnak kell jóváhagynia mint a karban­tartók műszaki felkészültsé­gének növelése, a bérlők vál­lalta karbantartás, felújítás anyagokkal, eszközökkel való segítése. Veszélyes egysíkúság lenne természetesen a lakáskarban­tartás ügyét leszűkíteni arra a több, mint tizenháromezer ott­honra, amelyet a megyében a tanácsok kezeltetnek. A teljes lakásállomány ugyanis most fölötte van a 325 ezernek ...! A két szám összetevése érzé­kelteti, mennyi gondja, teen­dője van azoknak, akik a sa­ját tulajdonú otthonokban él­nek,. ráadásul — bár a taka­rékpénztár viszonylag kedvező feltételek mellett ad hitelt fel­újításra, korszerűsítésre —• ők nem várhatnak arra, majd az állam rendbe hozatja ezt meg azt, saját fejük főhet azért, mert, ha van is arra pénz, nem biztos, hogy akad vállal­kozó a munkára. Némi bátor­talan kezdeményezések ugyan föllelhetők a megyében a ma­gántulajdonú lakások karban­tartásának elősegítésére, ám ma még az az általános, nincs kézben tartva — igaz, orszá­gosan sem különb a helyzet —, a karbantartás ügye. Atni miatt rengeteg a vesződség, a bosszúság, a késedelem, akár. Pedig minden otthon — a tu­lajdon jellegétől függetlenül — a nemzeti vagyonnak fontos ré­sze. Mészáros Ottó A lig jelent meg Aczél György in­­terjúkötete és már nem kapha­tó. Szinte sorbaálltak érte, annyira érdekelte az olvasókat, hogy mit vá­laszolt az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára Francis Cohen fran­cia kommunista publicistának, szo­ciológusnak a kérdéseire. A Karakai Imre fordításában megjelent kötet nyolc beszélgetést tartalmaz. Szó van benne a szocializmus magyarországi építéséről, az MSZMP politikájáról, az új társadalom megteremtésének gazdasági és politikai problémáiról, a szocialista demokrácia kérdéseiről, a nemzetközi munkásmozgalom a szocialista közösség és Magyarország viszonyáról. Tehát csupa időszerű kérdés. Valóban lebilincselő olvasmány Aczél György vallomása. Okos. cél­ratörő kérdések és higgadt, nyugodt, de szubjektív, a belső énből jövő vá­laszok sorakoztak a kötet lapjain. Meggyőzően fejti ki véleményét a bennünket is foglalkoztató kérdések­ről. Miért úgy valósult meg a szo­cializmus hazánkban, ahogyan tör­tént. Röviden ismerteti az ország ezeréves történelmét, a sorscsapáso­kat. a tatárdúlást, a török megszál­lását. a Habsburgok négyszázéves uralmát. A szocialista társadalmat megelőző viszonyokat: a magyar fa­sizmust. a hárommillió koldus orszá­gát, maid a népi demokrácia éveit, a személyi kultusz okait és megnyilvá­nulásait, mindazt, ami megelőzte az 1956-os ellenforradalmat. Nem hal­­gat arról a tragédiáról sem, amely a magyar népet érte 1956-ban, majd rá-Beszélgetések hazánkról Aczél György könyvének időszerűsége tér a konszolidációra és arra, hogy a Kádár-vezetés miként szerezte meg a dolgozók bizalmát és hogyan terem­tette meg a fejlett szocializmust épí­tők társadalmát. Szembenéztünk azzal, hogy a mar­xizmus kizárólagossága csak szavak­ban létezett, de úgy véltük, hogy meggyőződéssel, elmélyültebb el­méleti munkával biztosíthatjuk a marxizmus vezető helyét — mondja. — A pártnak azt a feladatát, hogy vezetni kell, szolgálatként értelmez­tük. Kijelentettük, hogy a szocializ­mus nemcsak a jövő dolga; az épí­tésén munkálkodó nemzedéknek is élveznie kell a gyümölcseit. Tudtuk, hogy hatszázezer vagy nyolcszázezer kommunista nem elegendő a szocia­lizmus felépítéséhez. Tízmillió em­berre. az egész lakosságra, az egész népre van szükség. 11 gyanilyen sablonmentesen fo­­galmaz, amikor a szocializ­mus magyarországi tapasztalatairól beszél, arról, hogy miként oldottuk meg az iparosítást, hogyan alakult ki nyugati szóhasználattal a piaci szo­cializmus, miként alkalmazkodott gazdaságunk a követelményekhez. Választ ad arra is, hogy miként te­remtettük meg a világ egyik legelső mezőgázdaságát. A siker kulcsát a parasztsággal kialakított szövetségi politikában kell keresni, amely a bi­zalom. a társadalmi célok elérése ér­dekében mozgósított különböző érde­kek elismerésén és a jó gazdasági és szociális gyakorloton alapul — fejti ki másutt Aczél György. — Elvi politikát folytattunk, akartuk és létrehoztuk a nagyüzemi mezőgazda­­sági termelést, mert ez volt a paraszt­ság felemelkedésének lehetséges út­ja, és az ország haladásának, a la­kosság jó ellátásának egyik feltétele. Felmértük és tiszteletben tartottuk konkrét viszonyaink követelményeit. Komolyan vettük a szövetségi politi­kát. Megtanultuk, hogy az olyan munkáspolitika, amely sérti a pa­rasztság vagy az értelmiség érdekeit, rossz, mert nemcsak a társadalom fejlődésének érdekeivel áll ellentét­ben, hanem ellentétes a munkásosz­tály saját érdekeivel is. Igen fontos témáról szól a töb­­bi beszélgetésben is. Kifejti a munkásosztály helyét és szerepét a szocializmusban, beszél a szocialista demokráciáról, amely nálunk egyre jobban elmélyül. Megállapítja, hogy a társadalom mind homogénabb lesz, az osztálykülönbségek eltűnnek. Meg­jelennek viszont más differenciáló­dások. Ez nagy vívmánya, a szocializ­musnak, és ez folytatódik. Fontos eredmény — hangsúlyozza —, hogy nincsenek feloldhatatlan érdekellen­tétek a különböző társadalmi osztá­lyok és rétegek között. Az antagonlz­­mus eltűnt, de ellentmondások ma­radtak, s újak is keletkeznek. A továbbiakban szól arról a világ­ról, amelyben élünk. Hangsúlyozza, hogy elkerülhető a végzet. Beszél az enyhülési politikáról, a két tábor el­méletéről, a világban végbemenő vál­ságról és az imperializmus ellentá­madásáról, a kommunisták és a szo­ciáldemokraták kapcsolatairól. Nem kerül ki olyan kényes kérdést sem. mint a csehszlovákiai beavatkozás, a lengyel válság, vagy a szocializmus­hoz vezető különböző utak problema­tikája, a szocializmus és a szocializ­musok kérdése; szól a maoizmusról és kifejti a létező szocializmus való­ságáról alkotott elméletet, hangoztat­ja. hogy a létező szocializmus bizonyos vonásai megfelelnek a szocializmus alapeszméjének, más vonásai azon­ban eltérnek attól. A szocializmus eszméi csak egymást követő szaka­szokban ölthetnek testet — szögezi le. ló a könyv, remek eszmecsere. " amit az ember a kötet hasábjain ebből a nyolc elbeszélgetésből kap. Aczél György úgy mondta el, mint kommunista, úgy is cselekszik, mi­vel úgy tartja, hogy a szocializmus az emberiség egyetlen valóságos tör­ténelmi lehetősége és bízik az embe­rekben. Gáli Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom